Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

1965. NOVEMBER 13, SZOMBAT rtsr diet» s^Curiap 3 Ahol a fejlődés nehezíti a fejlődést Pál Sándor, a nagymarosi községi tanácselnök mondja: — Valaha az egész Duna­kanyarban nem volt kereset­tebb nyaralóhely Nagymaros­nál. Most pedig... Lemondóan legyint a kezé­vel. — Habár azt azért nem le­het mondani, hogy megállt az élet községünkben, de két­ségtelen, hogy jóformán egy­helyben topogunk. Nagyma­ros a fejlődésben elmaradt, távolról sem közelíti meg az ország falvainak a gyors ha­ladásban megtett iramát. — És mi lassítja le a köz­ség fejlődését? — Az, hogy amit idetervez­nek, . tulajdonképpen örö­münkre szolgál: a Dunai Ví­zierőmű. Szabatosabban szól­va, építésének elhúzódása. Nagymarosi panaszok — Mikor kezdő­dik a Dunai Vízi erőmű építése ? \rSSSSfSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSf I CÉDULA 1 ! A SZŐNYEGEN s § II as ok említi Svejk történe- ^ tében, hogy az osztrák katonai ^ raktárban Mária Terézia óta „macskákat alkalmaztak, mi- S vei az intendáns urak a mun- S dérokkal elkövetett összes disz- § nóságaikat az egerekre ken* ^ ték”. Az adminisztráció örven- ^ detesen fejlődött a kétfejű sas birodalmában: később a kincs- S tári macskákat egy „K. u. K. S Militärmagazinkatze” című ro- ^ vatban tartották nyilván. Ma- § gyárul: császári és királyi ka- tonaraktári macska. Hasek S hozzá fűzi még, hogy lápot S császár alatt hadbirósági íté- \ let alapján felakasztottak hat S nyugdíjigény nélküli császári ^ és királyi macskát, mivel nem ^ teljesítették kötelességüket. Túl sok mundérnak veszett s nyoma. Nyilván az elszaporo- S dott egerek fogyasztották el az s öltönyöket. § Egy nagytekintélyű testület ^ elnökével ültem szemben a minap. Irodája lenyűgözött: s párnázott ajtók, pálma, sző- S nyegek, festmények, bőrfotel, S a faragott íróasztalon négy § telefon. Érzékeltette a hely- szín is, hogy akivel beszélge- S tek, fontos ember, megbecsült s személy, kinek tudására, eszé- S re, tapasztalatára és nem S utolsó sorban becsületességére döntések százait, forintok mil- S lióit bízzák... Éppen egy lé- nyeges problémáról szólt a S megbecsült személyiség, ami- S kor figyelmem a szőnyeg sár- S kára terelődött. Kezemben ^ megállt a toll, és borzalmas ^ nevetési inger környékezett. Borzalmas, mert leplezni kel- § lett. S A szőnyegen egy cetlit, azon § leltári számot láttam. S gon- § dolatban ezt mondtam a fon- ^ tos embernek: lehetsz te, ba- rátom, akármilyen megbecsült, s de annyira még sem lehetsz S az, hogy rád bízzanak egy sző- S nyeget. Nem véletlenül fityeg § ott az a cédula! Gyanakodnak, ^ hogy este, amikor már a taka- rítónők is elhagyták a szék- S házat, fontos teendőre hivat* S kozva orvul bennmaradsz az S irodában, és amikor senki sem ^ látja, sunyi módon hónod alá ^ csavarod a szőnyeget, haza- sompolyogsz vele. De ráfizetsz S mesterkedésedre, mert a válla- s lati leltárvezető tudja a sző- § nyeg számát. Nyomozók jelen- § nek meg lakásodon, rábukkan* ^ nak az áruló jelre, és lebuktál! Országjáró túrán vettem részt S a kolléganőmmel. Este alvás- s hoz készen már a vidéki szál- N lodai ágyon könyököltünk, ^ amikor négyjegyű szám me- § redt rám a szomszédos fek- J vőhelyről: 4569. Gondoltam, S azért festették oda, mert kü- S lönben nem tudnák nyilvántar- S tani, az ágyakat. Az nem len- § ne elég érthető, ha a leltár- ^ könyvben az állna: 60 darab fekvőhely ... A kolléganőm S viszont úgy vélekedett, azért S jelölték meg, nehogy ellopjuk. S Igaz, a portás a hallban meg- ^ nézi, nem visz-e föl, vagy le § valaki — egy ágyat. De biztos, ^ ami biztos. 4569 — ez a legbiz- ^ tosabb. Kár, hogy nem lehet min- s dent megszámozni. Például S azokat a téglákat, amelyekből S Z. úr, hétvégi nyaralója épül. ^ Z. úr esténként beül a Tra- ^ hantjába, meglátogatja a kör- nyékbeli építkezéseket. „Két- s száz téglát is összeszedek eg> S fuvarnál” — büszkélkedik. S Még rajta csípni sem lehet, — ^ legfeljebb in flagranti. De ki 5* ellenőrzi az építőanyagok ere- ^ detét? Mondhatja valaki, hogy S könnyebb megszámozni az iro- s dai szőnyeget, a szállodai fek- S vőhelyet, mint az építőanyagot. § Mondom én, hogy felesleges ^ megjelölni az előbbieket, meri ebben az országban keveser s lopnak szőnyeget, és ágyat N Azt nem mondom, hogy he- § lyettük vegyék leltárba a tég ^ Iákat. De azt igen, hogy in- ^ kább azt őrizzék. Legalább égj § kerítés erejéig. Mert a soh S tégla, a sok ez, meg az, am S eltűnik, nem ehető. Neu § mondhatjuk, hogy elszaporo- ^ dott egerek fogyasztották el ^ De még ha okolhatnánk is as egereket mindazért, ami rop- S pant leltározási kultúránk kö n zepette szőrén szálán eltűnik ^ akkor sincsenek császári és ki § rályi kincstári macskáink ^ hogy hadbíróság elé állíthassul J őket a mulasztásért. P. A. W/iW/////#//«YSSSS/SSVSSJSS/SSSSSS. véli a nagymarosi bizonytalan­ságok Természetesen Nagymaroson is tudják és megértik, hatal­mas létesítmény, a vízi erőmű, megépítéséhez hosszú és meg­fontolt előkészületek szüksége­sek. Eddig nem is türelmetlen­kedett a község és az sem ne­vezhető türelmetlenségnek, ha a nagymarosi tanács szeretné mégis teljes bizonyossággal tudni, hol és mikor épül meg a 121-es út átmenő szakasza? To­vábbá aziránt is érdeklődik, hogy mikorra remélhető a ví­zi erőmű építésének’ megkez­dése? Barta Antal, a Szobi Járási Tanács vb-elnökétől halljuk a következőket: — A járási tanács végrehaj­tó bizottsága legutóbbi ülésén foglalkoztunk Nagymaros problémáival. Határozatot hoz­tunk, amelynek alapján a me­gyei tanácshoz fordultunk. Felkértük annak tisztázására, hogy a Dunai Vízierőmű és a 121-es út átmenő szakaszának építése miatt jelenleg érvény­ben levő építési és egyéb tilal­mak egy része mikor oldható fel? Űjfalusi Ferenc, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetője mondja: — Jövő héten a helyszínen megvizsgáljuk az építési és tatarozási tilalmak kérdését. Még pedig külön-külön min­den egyes házat és telket, hogy ahol csak lehetségesnek látszik feloldhassuk a tilalmat. Any- nyit mindenesetre előrebocsát- hatok, hogy a vasút mentén erre nem kerülhet sor, mert itt épül meg a 121-es út átme­nő szakasza. Hogy mikor? Er­re a kérdésre én nem tudok választ adni, csak reményemet fejezhetem ki, hogy rövidesen. Sz. E. Hatásos újítás: Csutka ellen — injekció Dunakeszire és Nagykőrös­re egyaránt tíz- és százezer- számra érkezik, s kerül hor­dóba, tartályba, üvegbe a paprika. A savanyítani való­val nincs különösebb gond, de ha tölteni akarják, vagy lecsót készítenek belőle, úgy tartósítás, feldolgozás előtt el kell távolítani a maghá­zat Mindmáig lassú és kö­rülményes, többnyire kézi­munka ez, ha gépesített, az sem túlságosan szapora Most megszületett egy új megoldás. Lényege, hogy a paprika injekciót kap; bel­sejébe levegőt nyomnak, s az így körbevágott csutkát gyorsan kilövi, maradéktala­nul eltávolítja. Mindez ön­működő, gépi úton történik. Az ötletet elfogadták, s a gyors kivitelezést várják a konzervgyárak. Árutermelés és gazdaságirányítás V. Úttörők — a választásokon Vácon az úttörők, a jöven­dő választópolgárok is segít­séget nyújtanak a közeljövő­ben sorra kerülő lakóbizott­sági választásokhoz. Szerves része ez az „Úttörők a hazá­ért” mozgalomnak. Felada­tuk: kézbesíteni a meghívó­kat, személyesen meghívni a címzetteket. „Áru, érték, ár, piac” — mindennapi, ismert fogal­mak. Aki nem tanulmányoz­ta a közgazdaságtant, semmi meghökkentőt nem talál ab­ban, hogy a szocialista társa­dalomban árutermelés van. Pedig a dolog távolról sem ilyen egyszerű. A szocialista társadalomban folyó árutermelés alapjaiban más, mint a megelőző társa­dalmak árutermelése. Elég arra utalni: az áruk döntő .többsége, a sok nyersanyag, a bonyolult, nagy értékű gé­peik, műszerek stb. árufor­galmának az a sajátossága, hogy amikor az egyik válla­lat eladja, s a másik megve­szi, a tulajdonos nem válto­zik, 'hiszen az mindkét eset­ben a szocialista állam. A különbségek mellett figyelembe kell venni az azonosságot, a megegye­zést is a megelőző áruterme­léssel, hiszen azonos voná­sok nélkül aligha tekinthet­nénk „árutermelésnek” a szo­cializmusban folyó termelést. Milyen vonásokra gondolunk? Hogy csak néhány leglénye­gesebbet említsünk: arra, hogy a termékek ára nagyjá­ból az előállításukra fordí­JO A CIROK - SEPRŰKÖTÉSHEZ A ráckevei Rákóczi Terme­lőszövetkezetben már az utolsó erőfeszítések vannak csak hátra az őszi mezei munkákból. A vetés befeje­zése után nagy erővel fog­tak hozzá a kukorica betaka­rításához és a mélyszántás­hoz, amelynek nagy részét el is végezték. Már a télre gon­dol a termelőszövetkezet ve­zetősége, arra, hogy a tagok egy részét foglalkoztatni tud­ják. A megoldást a tiz hold ci­rok kínálja, amelynek termé­sét mosit takarították be. Igaz, hogy a m-agtenmés nem érett be megfelelően a hű­vös időjárás miatt, de a szá­ra megfelelő nyersanyagul szolgál a seprűkötéshez. A tojáspatkoló Saiga István mohácsi ci­pészmester szabad óráiban különös szenvedélynek hó­dol. Busó álarcokat, kula­csokat, díszdobozokat farag. A busó hagyományokat jól Ismerő és a mohácsi vonatkozású történeteket fába faragó cipész most azon kevesek táborába lépett, akiket méltán nevezhetünk ügyes ke­zű embereknek: megpatkolja a tojást. íme! tott költségek összege, pon­tosabban értékük közeiébe alakuljon ki, hogy növeket. jen a pénzbevételek és kiad/ sok összevetéséneit, a jövede. mezőségnek és gazdaságos Ságnak súlya, jelentősége, hogy a piaci viszonyok, a ke­reslet és a kínálat alakulá­sa gyakoroljon megfelelő be­folyást a termelésre. A gaz dasági irányító rendszer át ­alakításának egyik lényege;, mozzanata az, hogy az áru­termelésnek ezeket az általá ­nos vonásait, követelményt'. jobban érvényesítsük. A piac nálunk nem szabályozza 8 nem is szabályozhatja a ter­melést, hiszen erre a terv hi­vatott. Ugyanekkor az eddi­ginél nagyobb szükség van arra. hogy a kereskedelem közvetítse a piac, a fogyasz­tás „véleményét” a termelés­ről, s ez befolyásolja, a szük­ségletek változásához igazít­sa a termelést. Közismert, hogy e szükségletek és en­nek megfelelően az igények e technika gyors fejlődése alap­ján bel- és külföldön, terme­lési eszközökben és fogyasz­tási cikkekben egyaránt gyor­san változnak. Ezeket — csak a termelés területén mozog­va , nem mindig és főleg nem időben tudjuk feltárni. A piac, a piaci viszonyok át­gondolt, jobb, szélesebb fel- használása segíthet ezen, a szükségletek iránti nagyobb érzékenységre, rugalmasabb alkalmazkodásra serkenthet: a .termelést. A termékek áruvoltából ered az is, hogy értéküket, a rájuk fordított összes ki­adást számontartsuk. így derül ki, hogy nem fordi- tunk-e többet egy-egy ter­mékre, mint amennyit kel­lene, nem túl drágán ter­melünk-e? A vállalatokat, minden termelő kollektívát, minden vezető és beosztott dolgozót arra kell ösztönöz­ni anyagilag is, hogy ol­csóbbá tegyék a termelést. Ez a piac egyik fő követel­ménye és a nemzetközi pia­con különösen parancsolóan jelentkezik ez az igény. A gazdasági irányítás átalakí­tásának egyik alapelve az, hogy ennek az igénynek mi­nél jobban meg kell felelni. Az áru és piaci viszo­nyokból eredő igen fontos követelmény az is, hogy az árak — mind a vállalatok közötti forgalomban érvé­nyes termelői árak, mind a fogyasztói árak — az eddiginél jobban tükrözzék: mennyibe is került a va­lóságban a szóbanforgó ter­mék előállítása. Ezt „köz­gazdásznyelven” úgy fejezik ki, hogy az árak valóban a termékek árát tükrözzék, azon alapuljanak. Ennek a köve­telménynek a kielégítéséhez az kell, hogy az új gaz­dasági irányító rendszer ke­retében tökéletesítsük árkép- | zési rendszerünket. Az árképzés, | ármegállapítás fő baja az, | hogy túlságosan központosi- | tott. Az Országos Árhivatal i jelenlegi létszámának több- ! szőrösével sem tudná gon- ! dósán és pontosan kidoi- i gozni az összes termelői árat, I az árképzés fő elveit kell | kidolgozni és őrködni ezek | végrehajtásán. i A fogyasztói árak képzé- i sében lényegében ugyanez a i probléma. Ezeket a Belke- i reskedelmi Minisztérium szab- ; ja meg. De gondoljuk csak |el: képes-e az árkalkuláció j helyességét ellenőrizni egy j központi szerv, amikor több I mint százezer cikkről van [szó? Nyilvánvaló, hogy ered- ! ményesebb, ha csak az elvek | kidolgozására és a legíön- i tosabb cikkek árának helyes ! megszabására koncentrálják a i központi szervek erejét, és megfelelő ellenőrzés melled növelik az alsóbb szervek ! jogkörét. i Bognár Gyula Egy autóbusz lekerül a napirendről... sabb szakmunkás. Már hatvan felé jár s azt mondja: hanem lesz busz, ő sajnos, nem tud ide kijönni késő ősszel és té­len. Aztán a többiek is sor­ra hozzászólnak a témához. A buszállomás, közös ügy. Nem zúgolódva, hanem han­goskodva és követelőzve be­szélnek, de látni, jólesik ne­kik, hogy valaki érdeklődik mun/cáju.k, gondjuk, életük iránt. Rossz érzés, nem lehet a buszügyet megoldani. Bizony, rossz érzés ... Mert ugyanezek az emberek kijár­nak ide műszakjuk előtt és után és társadalmi munkában építik fel új üzemüket. Itt mindenki beleépített néhány napot a gyárba; van, aki 80— 100—150, sőt, akad, aki 200 órát is „beírt” építőmunkájá­val az üzem történelemköny­vébe. Ezt egyébként közülük most senki sem emlegeti. Lehet, hogy nem jut eszükbe, lehet, hogy restellik felhány- torgatni, Amit tettek — s ezt őszintén hiszik — maguknak csinálták. A gyárnak szüksé­ge van rájuk és nekik is a Sorolja, egy évtizeden ke­resztül mi mindent akasz­tott meg és nehezít a hatal­mas munkára való készülő­dés. Valamennyi panaszát je­gyezni sem győzzük, csupán mutatóba említünk meg né­hányat Építési és taitarozási tilalom. Zokszó nélkül vették tudo­másul még az érdekeltek is Nagymaroson, amikor sok év­vel ezelőtt a Duna-part egy részére a Vörösmarty utca és a Gépgyár közti területre építési és beköltözési tilalmat rendelték el. Annas pedig, hogy a vasúti töltés mellett a község másik részében is életbe léptették ezt a tilalmat, i.ündenki kifejezetten örült. Itt építenék meg a 121-es út új átmenő szakaszát. Legfőbb ideje, lelkendezett a község apraja-nagyja, mert egész Nagymaros restelli, hogy a falu szűk, girbe-görbe, hepe­hupás utcáin bonyolódik le a sűrű autóforgalom. Csakhogy még most sem tudják, hogy végleges-e a dön­tés és a töltés mellett épí­tik-e meg az új utat, azt pe­dig még kevésbé, hogy mikor fognak bele az építésébe? És azt sem, mikor kezdődnek a vízi erőmű munkálatai. Már pedig az üres telkekben oly szegény községnek éppen ezen a két területén áll ötvenkét beépítetlen házhely. Nagymaros általános ren­dezési terve már 1962-ben el­készült és az a tervbe vett erőműre figyelemmel jelöli ki a lakóházak építésére fel­használható területeket. Ezek­hez viszont nem vezet út, sem villanyhálózat és termé­szetesen még házhelyekre is fel kell parcellázni a terüle­tet. Mindez nagyon sok költ­séggel jár, a község nem rendelkezik ennyi pénzzel. Az eredmény: úgyszólván alig épül új ház Nagymaroson. Az építési tilalom alá vont községrészek lakóházai pedig kopnak. Tulajdonosaik tisz­tában vannak azzal, hogy amint megindul a vízi erőmű és az út építése, ingatlanai­kat kisajátítják. Ezért aztán nem viselik gondját az épüle­teknek, különösen a tavaly ki­adott tatarozási tilalom óta. A tilalmak alá vont község- részeken csaknem kivétel nélkül öreg. s állandóan javí­tásra szoruló házakban mint­egy ötszáz ember lakik. Nagy­maros lakosságának közel egyt izédé. Lesz jó ivóvíz. És szennyvízcsatorna?! Iható vízben mindig szű­kölködött Nagymaros. Heteken belül elkészül törpe vízműve, 21 kilométer hosszú vízvezeté­kén megindul az egész község lakott területén a vízszolgál-i tatás. A vízmű és a vízvezeték; építésénél is tekintetbe kellett \ venni az erőmű igényeit és ép- j pen ezért az eredeti költség-: vetésnél közel két és fél millió: forinttal többe került. Sokan: a házukba is be szeretnék ve-i zetni a vizet, éppen ezért most: már a szennyvízelvezető csa-i torna szintén elengedhetetlen/ Beruházási programját el Is készíttette a községi tanács, az erőműépítkezés elhúzódása miatt azonban megépítésére nem kerülhetett sor. Az pedig, hogy mikor kezdhetik meg, teljesen bizonytalan. Hová kerül a gépgyár? Különösen nehéz a Nagyma­rosi Gépgyár problémája. Egyike lévén az ország kevés szerszámgépjavító üzemének, rendkívül sok a munkája. Fej­leszteni, korszerűsíteni, na- gyobbítani kellene, de nem le­het. Jelenlegi helye víz alá kerül, ha működni kezd a tervezett erőmű és még most sem tudni, hová helyezik át, hol épül meg új telepe, Nagy­maroson-e vagy másutt? A község természetesen ra­gaszkodik a gyárhoz, sok hely­beli embernek jelent munka­helyet, Szóba került azonban már is, hogy esetleg elköltöz­tetik a községből, s ez csak nö­gyárra. Ha nem kapnak busz- ^ járatot, nyilván nem hagyják § itt munkahelyüket, de hogy fizikai és lelki sérelem éri ^ őket, annyi szent. Ismerjük az objektív ne- i kézségeket. A MÁVAUT mű- ^ szaki osztályvezetője szerint ^ a kocsik negyedrészét ki kel lene cserélni, de csak 2—-3 ^ százalék „felfrissítésre” van § lehetőségük. A gyárra in- $ szont nagy kötelességet ró az ^ apport. MÁV AUT-berkekben $ viszont egy-egy járat elindí- ^ fását körültekintés, mérlege- J lés előzi meg. Különösen ne- ^ héz az ügy mondják — ha ^ „menet közben” jelentkezik az i igény. Am nem ritka az ilyes- $ mi sem. A nyáron például, § szinte tervezés nélkül, kel- \ lett lebonyolítani az idegen-§ forgalmat. Kis ügy volna a $ ceglédi kérés? Nem hiszem. ^ Csak addig kicsi, míg távol- ^ ról nézzük. $ Ne utasítsuk el vita. fejtő- ^ rés nélkül az interpellációt. S Van egy javaslatom: tekint- \ sük „idegenforgalmi ügynek” $ a ceglédi témát. Csak ne ide- $ gennek. Hátha azon a pár kilómé- $ térén és 230 emberen is ke- ^ resheiünk — üzlet, üzlet jj ugyebár — egy kis kemény $ valutát. $ (and r is) 5 Minden olyan világos, egy­szerű, tiszta. Valaki interpel­lál a megyei tanácsülésen: „230 emberről van szó elv­társaim, uraim. 230 cipőgyári dolgozó autóbuszjáratot kér Cegléden a cipőgyárhoz, mert ősszel, télen nagyon fárasztó dolog naponta kétszer 2—3—4 kilométert gyalogolni, vagy kerékpározni. A dolgozók túl­nyomó része nő, otthon még házi munka is vár rájuk”. Az illetékes megyei osztály­vezető felhívja a MÁVAUT- központ forgalmi osztályát, a forgalmi osztályvezető közli: „Kevés a kocsi, nem indítha­tunk járatot”. „Elfogadja, elv­társnő, a választ?" Mit lehet mondani? Elfogadja. Most, hogy végigvezet a termen, azt mondja: talán nem is kellett volna belenyu­godni a válaszba, de hirtelen nem jutott eszébe semmi „okos dolog”. A megyei ta­nácstag, akiről szó van, Ke- mencés Pálné, itt a cipőgyár­ban művezető. Először Gyi- gor Györgynére mutat. Gyi- : gór néni egyik legszorgalma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom