Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

PEST MtCYEI 1965. NOVEMBER 13, SZOMBAT \ TA $ Az elmúlt szombat este vattás köd ült Csepel szi­getére. Az utak, a falvak elrejtőztek. De Tököíre ér­ve már mutatták az irányt a sűrűsödő gyalogosok. F alusi művelődési otthon három és fél millióért! Erre a villanygyújtásra várt • község hat év óta. Mert 1959-ben kezdték építeni. Volt akkor a tanácsnak egy kőbányája, úgy gondolták, jövedelméből telik majd az új kultúrotthonra. Maszek tervet csináltattak, és feiás- ták a telket. Rendeleteik jöt­tek és mentek: a kőbányát azóta rég felosztották a két szövetkezet és a falu között,, de a falu részén leállt a munka, mert a jelenlegi pénz­ügyi szabályok között nem volt érdemes üzemeltetni. Az aranybánya tehát megszűnt, miközben a művelődési ház költségvetése növekedett. A kétszáz főre méretezett első tervet nem engedélyezték. A négyszáz személyes típusterv meg a tökölieknek nem tet­szett. Ezért a megyei tervező- irodához fordultak, — két­millió lett a költségvetés vég­összege. Közben egy átára­zás: megemelkedett három és fél millióra. Beolvadt így a kultúrotthon- ba a járdáktól a ravatalozóig mindaz, aniire csak égető szükség lenne Tökölön. De beolvadt a majdnem két­milliós állami támogatás is, — s ne feledkezzünk meg a százötvenezer forintos társa­dalmi munkáról. Szóval, meg­izzadta Tököl a művelődési otthont. Csak e°y dolog ví­gasztal a hat esztendős vára­kozásért, a járdátlan utakért: maga á művelődési otthon. Mert nem egeret szült a hegy. (Inkább fordítva. — Bocsá­nat.) Szép a kultúrotthon. Na­gyon szép, — bólogatnak a szinte átlátszó, üvegfalú, fényben úszó modern épületre a konzervatív tököli öregek is. Eddig fejcsóválva szá- mítgatták, megér-e egy hiány megszüntetése három és fél milliót, — sok egyéb köz­ségié jlesztési, termelési gond között? De a szombat esti megnyitón ők is úgy érez­ték, megérte, mert ez az épü­let már nemcsak egy jelen idejű gond befoltozására te­remtődött, hanem a jövő igé­nyeinek is megfelel. A község nem nagy lélek­számú. Mégis, már a megnyitóra önálló műsort adott. A válogatásban helyet kapott szerb népdal, székely ballada, lengyel polka, Arany, József Attila vers, Csoóri pró­zája. Így nyitott Tököl. Röviden két együttesről. Az egyik a Milkovics-féle tamburazenekar. Tagjai öt­ven, hatvan, hetvenévesek. Ve­zetőjük, a hetvenkét éves Milkovics bácsi — aki ötven év óta muzsikál —, híres tamburásdinasztia sarja. Az együttes megjárta Németor­szágot, Jugoszláviát, több­ször megszólalt a rádióban, muzsikájuk lemezre került. (Milkovics bácsi filmben is szerepelt.) De megmaradtak a tököli tamburazenekarnak, melynek tagjai a napi mun­ka után elsősorban a maguk kedvére zenélnek. Csak nép­dalt játszanak. Szerb, és né­ha magyar nótákat. Tambu- ra iránt érdeklődő fiatal ma már nincs Tökölön. de éne­kes szólista igen: hárman is felléptek Milkovicsékkal. Milkovics bácsi néha előrelép- dslt, és ő is énekelt, szeré­nyen, kísérőn. Ilyenkor lené­zett a színpadról, s egy ki­csit, csak a szeme sarkából, mosolygott a közönségre, mint akiknek közös titkuk van. Muzsikált. A másik együttes, amelyről szólni szeretnék, a tököli fia­talok irodalmi előadógárdája. Szereplésükből ítélve, azt hit­tem, régóta összeszokott cso­port. Műsoruk címe: A Duná­nál. Egy narrátor és a hol tzavaló, hol sétáló vagy .lele­teteket rögtönző „kórus” szó- 1 Itatta meg a földrajzi leírás­iól. József Attila címadó ver­sből. Aranv-balladából, fia­ld magyar író s-ociográfiájá­1 51 összeállított szöveget. A itok, amely a közelmúltban Verbuválódott csoport mögött múltat éreztetett — a köny- nyed, fekete pulóveres eszköz- telenség, mely a színész- színházutánzás helyett a szö­vegre, a mondanivalóra fi­gyelt. S nem véletlenül járult hozzá a bemutatkozás sikeré­hez, hogy a szöveget úgy ke­resték meg, ne csak a Duna tematikáján keresztül, de tá­volabbi, mélyebb mondaniva­lójában is kapcsolódjon Tö­kölhöz. * H ogy fogadta a falu a mű­sort, a minden hígítást nélkülöző tömény irodalmi, népzenei esszenciát? A nyolc­száz ember — egy feszült és értő figyelem lett. ☆ Hogyan tovább? Erről beszélgettem a kul­túrotthon fiatal, friss diplo­más igazgatójával, Dóra Bélá­val. — Első kérdésem: Bár a nyitó ünnepség kedvező képet mutat, úgy vélem, a tököli művelődési otthon tartalmas létét is az kérdőjelezi meg, ami a legtöbb községét — a kétlakiság. — Igen. Szerintem most az a legfontosabb, hogy össze­tartsuk az irodalmi együttest, melynek tagjai a rögtönzött műsorban remekül egymásra találtak. — Belenyugszanak, hogy a híres tamburazenekaruk után­pótlás nélkül marad? — A mai fiatalokat nehéz lenne rábírni, hogy nagyapáik muzsikája iránt érdeklődje­nek. Az általános rokonszenv NAGYMAROS Foto: Kotroczó természetesen itt is a teenager- zene felé fordul. — De úgy tudom, a KISZ mégis szakszofont, tangóhar­monikát vásárolt, mondván, hogy a gitár csak divat... így aztán most semmilyen tánczenekar nincs Tökölön ... Erről jut eszembe: mi lenne, ha a fiatalok gitáregyüttese — mert az itt is meg fog ala­kulni, sorsszerűén — a penge­tés hangszerjáték alapelemeit a Milkovics bácsitól tanulná meg? Hiszen állítólag a Beat- lesek sem szégyelltek a skót népzenéhez nyúlni? — Hasonló gondolattal már mi is foglalkoztunk. — Azt hallottam, híres dél­szláv népi táncegyüttese volt régebben a falunak? — Sajnos, amikor a közpon­ti délszláv táncegyüttes tőlük toborzott új tagokat soraiba, akkor a helyi csoport meg­szűnt ... Időközben az illetők a központi együttesben koreo­gráfiát is tanultak, s remélhe­tő. hogy az ő segítségükkel is­mét feltámad az egykori tánc­csoport. — Eddig hol zajlott a tököli kulturális élet? — Többnyire a kocsmában. Ha a kocsma és a művelő­dési otthon különbségét — melyet tököliesen szólva, tam- burázni lehetne —, figyelem­be vesszük, joggal támasztha­tunk reményteljes várakozást a falu legújabb épületével szemben. Annál is inkább, mivel mindaz, amellyel Tököl bemutatkozott a megnyitón, biztató alap. Padányi Anna Élrlirifzcsliiiiiénia: S&k 41& ételmérgezés Bíetrés 4t sujjút szállítőhecsi Nem kielégítő u tisztáséig Értekezlet 4M UÚJÁt,-n4Íl rekek — bár jól tápláltnak látszanak — túl keveset esz­nek. NYÚLEXPORT Pedikűr—Dró, kefe— Baiuszpödrés A MA VAD kecskeméti ki- rendeltségére hetenként 1500 —2000 lőtt vad érkezett az al­földi megyék vadásztársasá­gaitól. Eddig csaknem négy­ezer fácánt és nyulat vásá­roltak fel. Az apróvadakat különleges ápolás után mélyhűtik, majd exportálják. A nyulakat előbb „pedikűrözifk”, majd bundájukat drótkefével átfé­sülik, bajuszukat hegyesre pödrik. így kerülnek kül­földre. Az első lőtt nyúl és fácán- szállítmányt pénteken indí­tották útnak Kecskemétről Nyűge t- Né me tors zá gb a. Ezt követően folyamatos lesz az export. IIYPNOPAIDEIA Egyes cseh iskolákban az ide­gen nyelvek tanításánál be­vezették a „hypnopaideiát": az oktatás egy része a tanu­lók álmában zajlik le. Yadászotthon — Egerben A Heves megyei vadásztár­saságok több mint ezer tagja részére vadászotthont rendez­tek be Egerben. Az új létesít­mény a mégye különböző te­rületeiről a megyeszékhelyre érkező vadászok találkozóhe­lye lesz. Itt tartják megbe­széléseiket, itt intézik szolgá­lati ügyeiket. A Heves megyei vadászok otthonukat stílsze­rűen rendezték be, falait tró­feákkal díszítették. — Te, micsoda illatok — ez itt tearózsa! Gyerek­koromban anyám­nál ... — A jó anyjá­ba — nem bele­léptem egy lean­derbe. — Szegyeid magad. Gyerek­koromban anyám­nál a kiskertben, volt mindenféle rózsa. Meg petú­nia. sarkantyú­virág ... — Dobd már ide a csavarhú­zót! ... — Várj, nézd bazsalikom — óh, érzed a mezők, édes illatát. — Pofa be — na veled se török be többet virágüz­letbe. — Mit csinál­jak, nagyon sze­retem a virágot. — Mondtam, hogy menjünk a hentesbe. — Pfúj, ki nem állom a felvágot­takat. Ez meg egy jól menő vi­ragos, remélem, hagyott itt vala­mi pénzt. — Egy eV're csak egy pár félcipőt látok. — Vak ember, és a sok gyönyö­rű virág? De azért azt is el­visszük. Oda n ézz, oda nézz — aga­ve! Kár, hogy nem lehet elvin­ni. — Aktatáska. — Jöhet, abba tesszük a tulipán- hagymát. Okvet­lenül viszek egy­két tulipánhagy­mát — Rohadt fiók, nehezen nyílik. — Nem baj, legalább tovább nézelődhetem. Én a börtönben is a kertészetben dolgoztam... — Kuss! Újra börtönbe akarsz kerülni? — Isten ments — itt még a vi­rágok is valahogy másképp illatoz­nak. A börtön­ben az árvács­kákat palántál- tam. szép, színe­sek voltak, ké­kes-sárga ... — Pszt! Mint­ha valaki kopog­na! Analfabéta. Ezt a szegény öreg kaktuszt ko­A vásárlók között szerepel Olaszország, valamint Svájc is. Ebbe a két országba luc­fenyő-, hegyi juhar-, gyer­tyán- és akácmagot szállíta­nak. Az olaszok értesítése sze­rint a csereháti akácerdőben gyűjtött magot a Pó völgyé­ben az utak mentén ültetik el: A katona apja Szo\jet filmbemutató pébe. Kedvesen esetlen téb- lábolása a halált osztó gép­fegyvergolyók között önkén­telenül Tolsztoj: Háború és béke című művének egyik hősét, Piere Bezuhovot idé­zi- De már a következő je­lenetben hősies erőfeszítés­sel cipeli ölében a megse­besült fiatal katonát. A* alakítás ebben a jelenetben fedi a címet, válik egyete­messé — minden katona apjává. Mint saját fiáért, úgy vállalja a veszélyt, s száll szembe a sebesültet meg­gyilkoló némettel. Látjuk az elhatározása mellett csökö­nyösen kitartó férfit, aki ezzel eléri, hogy kora elle­nére felvegyék katonának. Szinte felejthetetlen, ahogy a harchoz már hozzáedző­dött ember egy pillanat alatt visszaváltozik földművelővé:, amikor az ellenséges ország földjén meglátja a gyümöl­csök királynőjét, a háború alatt is szépen fejlődő szőlőt. Géppisztolyhoz idomult keze oly gyengéden, oly hozzáér­téssel simogatja végig a le­veleket, úgy beszél hozzá­juk, mintha valóban érte­nék. Hasonlóan felejthetetlen jelenet, amikor megállítja a diadalmasan vonuló hadosz­lopot, mert egy falon felis­meri a fia nevének felírását. De az is a nagy jelenetek közé tartozik, amikor az e<rv- órás tűzszünetben rátalál fiá­ra. Legszívesebben felrohan­na az épület második emele­tére. nem törődve azzal sem. ho«v a földszmt és az emelet között németek tartózkodnak. Sajnos, a film vége túlságo­san édeskés. A két ember utolsó pillanatban még!s ta­lálkozik. de csak egy mon­dat erejéig, mert a fiatal hős apja kezében hal meg. Ez akarva-akarat'anul is ront yr,'!rnriadzn alakításán is Bár ő még ezekben a jelenetedben is mezonéból a va’ósówKoz hű e-*—7^r"s?zgel játszani. Azt nem mondhatjuk el, hogy a szovjet filmheteken az eddig már megszokott szívonalas nagy . filmet lát­juk. De azt igen. hogy Szergo Zakariadze méltán érdemel­te ki az idei moszkvai film­fesztivál legjobb férfi alakí­tásáért járó díját. Nyugodtan mondhatjuk „Ö a film”. Hi­szen a 2800 méter hosszú filmszalagnak egyetlen olyan kockája sincsen, ahol ne lenne jelen. Ungvár Mária ! A Keletbükki Állami Erdő- | gazdaság bükki és csereháti g erdőségeiből 650 mázsa külön- ! böző magot gyűjtöttek össze és ! küldenek exportra. A legna- ! gyobb vásárló a Német Szö- \ vetségi Köztársaság, ahová 600 > mázsa csermakkot továbbíta- ! nak. Csereháti akácmag a Pó völgyében pogtatom, na­gyon beteg lehet, odvas a belse­je .. — Odvas! Ezen jár az esze. Itt meg ... — na tes­sek, mégis csak a henteshez kel­lett volna men- ] ni — üres a fiók. j — Talán a má- ] síkban van. — Azt már i megnéztem. Fél i vajas zsemle van \ benne, meg vala- \ mi magok. — Magok? Hadd nézzem —! olló, százszorszép! mag. Pióca néni \ éppen mondta, i hogy kellene ne-> ki. j — Hagyj már! lekén — most'i mit csináljunk, üres kézzel \ nem mehetünk\ haza. Holnap lesz « a Magdi születés-\ napja. •— Hát akkor, \ hol itt a problé-\ ma? Mit akarsz, \ rózsát, szegfűt,! primulát? Sze-! gény nő, még ! úgyse kapott tő-! led soha egyetlen\ '<!. virágot... j Nagy S. József $ Egy főszerep, néhány epi­zód, sok statiszta. így jel­lemezhetnénk röviden A ka­tona apja című szovjet fil­met. Georgij .^aharasvili egy hátországi kis grúz faluban él, a háború zaja ide csak a frontról érkező levelek­ben jut el. Az öreg szőlő­művelő paraszt fia, a fiatal Maharasvili páncélos főhad­nagy megsebesült. A hátor­szág egyik kórházában fek­szik. Innen ír apjának. Az apa elhatározza, hogy meg­látogatja rég nem látott fiát. Az útnak indulás nagyon egy­szerű, az öreget az egész fa­lu elbúcsúztatja, ellátja min­den jóval, nehogy szükséget szenvedjen. Utazik teherau­tón, szekéren, vonaton, gya­log, míg végre eléri a célt és belép a kórház kapuján. A fáradtságtól elgyötört, de a viszontlátás reményé­től túlfűtött idős ember egyszerűen nem tudja el­hinni, hogy mindem hiába volt, mert fia már meggyó­gyult, s visszatért a frontra. „Nem, ez nem lehet igaz, ezt nem tehetik meg egy apával” — mondja csalódott­ságában. A fiú utáni vágy, a meghiúsult találkozó szinte eszét veszi. Végső kétségbe­esésében arra kéri az or­vost, hogy legalább a szo­bát, az ágyat nézhesse meg, ahol a fia feküdt. Fia volt betegtársai közt újra jóked­vű lesz. Közben úgy, hogy a katonák ne lássák, áhítattal megsimogatja az ágyat, ame­lyiken a fia feküdt. Aztán szomorúan elhagyta a kór­házat. Maga sem tudja mi­tévő legyen. Legszívesebben utána menne fiának a front­ra, de oda már nem érvényes az engedélye. Az elhatározást, hogy mégis tovább megy, egy fiatal katonával való vé­letlen megismerkedése és egy éppen arra induló vonat érleli meg benne. S ezzel el­kezdődik egy sok veszély- lyel terhes vándorút — a hát­országból egészen az ellen­ség hazájába. Már eddig is kitűnő ka­rakterszínészt ismertünk meg, az idős parasztot alakító Szer­go Zakariadzében, s nem vár­tuk, hogy ezt még fokozni tudja, pedig így történt. Látjuk Zakariadzét mint búzaföldeken bandukoló öreg parasztot, aki sehogysem ér­ti, hogy egyszerre hogyan került a háború kellős köze­Aki a virágot szereti??? A Pest megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Bizottság pénteken dr. Kéri Miklós me­gyei főállatorvos elnökletével ülést tartott és megvitatta a megye élelmezésegészségügyi helyzetét, amelyet dr. Bágyoni Attila ismertetett. Tavalyelőtt 524, múlt évben 251, idén ok­tóber 15-ig azonban már 315 ételmérgezés fordult elő a me­gyében. Mégpedig az esetek 90 százaléka háztartásokban, gondatlanul eltett ételmaradék és főleg házi disznósajt fo­gyasztása következtében. De az élelmiszerhigiénikus kény­telen aggódni a dolgozók há­zon kívüli étkezése miatt is, főleg több üzemi és éttermi konyha korszerűtlensége ad erre okot, különösen az álla­mi gazdaságokban, amelyek közül egyedül a tápiószelei konyhája tiszta és korszerű. Az ipari üzemek konyhái ál­talában gondozottabbak, bár még az adott lehetőségek ha­tárain belül is sok hibát kiküszöbölhetnének. Ahol az ennivalóval foglal­kozók személyi tisztátalansá- \ gát észlelik, ott először szóbeli j figyelmeztetést alkalmaznak, j másodízben viszont beidézik j az érdekeltet a KÖJÁL-hoz és i egész napos felvilágosító elő- i adást tartanak neki. Aznapi i munkabérét elveszti és az úti- i költségét sem térítik meg. j Az élelmiszerek higiénikus \ szállítására egyetlen megoldás i lenne, ha minden élelmezd vállalat megfelelő berendezésű sa- ! ját szállítóeszközzel ren- ! delkezne j * és megszűnne a bérbe vett j gép-, vagy lófogatú kocsikon! történő szállítás. I — Nemcsak azzal, törődünk i — mondotta még az előadó —,• hogy jó, egészséges és tártál- j más étel kerüljön az asztalra, ] de azzal szintén, hogy ez az! étel eljusson a szervezetbe is. j Emiatt rövidesen vizsgálatot | tartunk a Fóti Gyermekváros- ! ban, ahol igen jól és ízletesen i főznek, mégis sok jó étel ke- i rül a moslékba, mert a gye- ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom