Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

2 ft Hap 1965. OKTOBER 9, SZOMBAT Október 21: Afrikai csúcsértekezlet Már javában folynak az előkészületek Accra A ghanai fővárosban nagy örömmel és megelégedéssel fogadták a hírt, hogy a Nkru- mah elnök által bejelentett időpontban, október 21-én kezdődik meg az afrikai egy­ségszervezet accrai csúcsérte­kezlete. Annak ellenére, hogy az af­rikai csúcsértekezlet hivatalo­san csak október 21-én kez­dődik, politikai és újságíró­körökben igen nagy jelentősé­get tulajdonítanak a találko­zó immár javában folyó elő­készületeinek. A külügymi­niszterek és a különböző bi­zottságók zárt ajtók mögött megtartott vitái szolgáltatják ugyanis a végső alapot az ál­lam- és kormányfők tanácsko­zásaihoz. Tüntetnek a nacionalisták és a muzulmánok Kommunistaellenes hullám Indonéziában JT héSiérben: a hadsereg jobboMali vezetői DJAKARTA A nyugati hírügynökségek Indonéziából keltezett jelen­tései arról tanúskodnak, hogy a muzulmánok és a na­cionalisták nem hallgat­tak Sukarno elnök egy­ségfelhívására és most az • országon kommunistael­lenes hullám csap át. Pénteken reggel Szúmatra szigetén a nacionalisták és muzulmánok több helyen is tüntetéseket tartottak, gyűlé­sét nappal a választások előtt: Ankarai heiy&etkép Két nappal a vasárnapi tö­rök parlamenti választások előtt a pártok vezetői az or­szágjáró korteskörutak hajrájában ismét kifejtik álláspontjukat. A nap szenzációja Suleyman Demirel, az Igazságpárt vezé­rének bejelentése volt: „Ha az Igazságpárt hatalomra jut, szó sem lehet földreformról”. Inönü, a Köztársasági Nép­párt 83 éves vezére Isztam­bulban szólalt fel. „300 évvel ezelőtti gondolkodású politi­kusnak’’ nevezte Demirelt, aki szívesen tünteti fel magát modern államférfinak. Amint Inönü mondotta, az Igazság­párt „a szélsőjobboldal szélső­jobbján” helyezkedik el. A Munkáspárt, amely elő­szót indul parlamenti válasz­tásokon, eddig sikerei meg­birkózott az elébe állított aka­dályokkal. A legfelső választási bí­róság kétszer Is elutasí­totta az Igazságpárt kere­setét és nem volt hajlan­dó eltiltani a Munkáspár­tot az indulás lehetőségé­től. Alt Ayber, a Munkáspárt elnöke, a rádióban így nyilat­kozott: — Talán egyetlen pártot sem támadnak olyan hevesen, mint minket, a leghaladóbba­kat. Ankarai megfigyelők ennek ellenére feltételezik, hogy a Munkáspárt nyolc-tíz képvi­selőt is a parlamentbe juttat­hat. A megfigyelők szerint kétségtelen, hogy a vá­lasztásokat a javarészt írástudatlan parasztok millióinak szavazatai fog­ják eldönteni. A paraszti tömegek pedig föl­desuraik és egyházi vezetőik parancsszavára rendszerint engedelmesen és fásultan sza­vaznak saját érdekeik ellen. seken követelték a hárommil­lió tagot számláló Indonéz Kommunista Párt betiltását. Djakartában a sportsta­dionban — mint az indonéz rádió jelentette — félmilliós tömeggyűlést hívtak össze a kommunistaellenesség jel­szavával. A gyűlést 44 politi­kai párt szervezte. A felszóla­lók a szeptember 30-án lezaj­lott eseményekért a kommu­nistákat vádolták, s követel­ték a kommunista miniszte­rek leváltását. Néhány órával később több ezer felizgatott na­cionalista fiatal megro­hamozta és felgyújtotta az Indonéz Kommunista Párt székhazát. A székházhoz vezető utcákat a katonaság lezárta, de a gyújtogatóknak nem állta út­ját, hagyta, hogy a csőcselék az épületet porig égesse. A tüntető suhancok kórus­ban ordítozták: „Oszlassák fel az Indonéz Kommunista Fártot”, „öljük meg Aiditot!” Az UPI jelentéséből kitű­nik, hogy a jobboldali veze­tőknek engedelmeskedő kato­nák nemhogy nem airatkoztak be a tüntetésbe, hanem lelke­sen paroláztak is a tüntetők­kel. A csőcselék ezután az amerikai nagykövetség épü­lete elé vonult és az Egyesült Államokat éltette. A Reuter hírügynökség megbízható forrásokra hivat­kozva azt jelenti, hogy az indonéz katonaság hajtővadászatot indított a kommunisták ellen és pénteken Djakartában kétszáz kommunistát hur­coltak el. A városban olyan hírek ter­jedtek el, hogy több kommu­nistát rögtönítélő bíróság elé állítottak és kivégeztek. A hí­reket hivatalos helyen nem erősítették meg. jA kasmírt rissúly a nagyhatalmak diplomáciai tevékenységének központjában NEW YORK Az India és Pakisztán kö­zött kirobbant kasmíri viszály rendezésének problémája to­vábbra is a nagyhatalmak diplomáciai tevékenységének középpontjában áll. Az AFP hírügynökség tudó­sítójának értesülése szerint Goldberg amerikai, Fedorenko szovjet, Seydoux francia és Lord Caradon angol ENSZ-fő- megbízott csütörtökön este zárt ajtók mögött tanács­kozott a kasmíri konflik­tus különféle vonatkozá­sairól, többek között az ENSZ-megfi- gyelők tevékenységével járó kiadások pénzügyi fedezetének kérdéséről. Noha a zártkörű tanácskozásról nem állnak rendelkezésre értesülések, Feszült a helyzet Uruguayban Rendkívüli állapot — Tüntetések Csütörtökön éjjel Uruguay t kívüli állapot elrendelése fővárosában, röviddel a rend- 1 után az egyetemi diákság tün­tetést rendezett. Mint jelen­tettük, a rendkívüli állapotot a bércsökkenések miatti eset­leges általános sztrájkra tekintettel hirdették ki. A diákság kőzáporral fogadta a rendőröket. Az AP jelentése szerint ugyancsak csütörtökön éjjel az elégedetlen munkások osz­lopai meneteltek a mellékut­cákból a kongresszusi épület felé. Útjukat több száz acél­sisakos rendőr állta el. Sebe­sülés nem történt, de a ki~ lencszázezer lakosú főváros­ban a helyzet feszült maradt. Megerősített rendőrségi és katonai őrjáratok ellenőrzik az utcákat. úgy tudják, hogy a jövő héten ismét összehívják a Biztonsági Tanácsot Kasmír ügyében. Az AFP tudósítása „zerint Űj- Delhiben térképeket hoztak nyilvánosságra, amelyek sze­rint India 1850 négyzetkilomé­ternyi pakisztáni területet fog­lalt el a harcok megkezdése óta. Ezzel szemben Pakisztán csak 525 négyzetkilóméternyi indiai területet mondhat ma­gáénak. Rawalpindi a maga ré­széről azt állítja, hogy je­lenleg 4133 négyzetkilomé­ternyi indiai területet "tart ellenőrzése alatt. Szerinte az indiaiak ellenőrzé­se 1155 négyzetkilométernyi pakisztáni és „szabad kasmíri” területre terjed ki. A dán miniszterelnök Moszkvában Pénteken a moszkvai Kremlben Alekszej Koszigin miniszterelnök megbeszélést folytatott Otto Krag dán mi­niszterelnökkel. DEL-VIETNAIVI: Újabb „felgöngyölítési akció“ Könnyfakasztó gázt használnak az amerikai ejtőernyősök S A I G O Ni Nyugati hírügynökségek a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancj- nokságának szóvivőjére hivat­kozva közölték, hogy a 173. amerikai ejtőernyős dandár több zászlóalja ausztráliai gya­logsággal együtt pénteken dél­előtt „felgöngyölítő akcióba” kezdett a Saigontól észak-nyu­gatra fekvő úgynevezett „Vas­háromszög” a partizánok egyik feltételezett erőssége ellen. Az akcióban részvevő egy­ségek parancsnokai engedélyt kaptak, hogy — ha szükséges­nek tartják — könnyfakasztó gázt használjanak a hadműve­letek során. Az amerikai ejtő­ernyősöket — a szóvivő sze­rint — olyan készülékekkel látták el, amely alkalmas gá­zoknak föld alatti üregekbe, óvóhelyekre történő nagyerejű befecskendezésére. Az ameri­kai szóvivő szerint a könnyfa­kasztó gázok használatára az engedélyt maga Westmoreland tábornok, a Dél-Vietanamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka adta meg. Délutáni jelentések szerint az akcióban részvevő amerikai és ausztráliai egységek a „Vashárom­szög” peremén helyenként harci érintkezésbe kerül­tek a partizánokkal. Egy csapatszállító gépkocsi a partizánok aknájára futott és felrobbant, több amerikai ka­tona megsebesült. Új gyár — növekvő termelés (Folytatás az 1. oldalról) Sége műszakja végeztével tár­sadalmi munkában segített az építőknek. Munkájuk értéke meg­közelíti a kétmillió forin­tot. Sok segítséget kaptak a taná­csi szervektől, valamint Pest megye több üzemétől is, amelyek szállítóeszközökkel, aríyaggal, a berendezések gyors elkészítésével járultak hozzá a cipőgyár mielőbbi üzembe helyezéséhez. A ceglédi cipészek ma már az új üzemükben dolgoz­nak. A tágas műhelyekben szalagrendszerben készülnek a gyermeklábbeliek. Jelenleg egy munkás 10 pár cipőt készít naponta, ' de ez az átlag újabb sza- ; lag üzembe helyezése után S tovább növekszik majd. $ Az idén 300 ezer pár 19—30- $ as nagyságú cipő és 60 ezer $ pár tipegő készül Cegléden, J a jövő évben pedig megkét- , szereződik a hajdani üzem ^ termelése: 400 ezer pár gyer- $ meklábbelit küldenek az üz- $ letekbe. 1 - ------­^ Ütközet Hidasháton $ % (Folytatás az 1. oldalról) $ % végzi. Viszont kétségtelen, $ hogy a legtökéletesebb munka 5 diadala az osztrákoké. Saj- $ nos jóval kisebb teljesit- ^ ménnyel. 5 — Ügy tudom, öt nemzet $ masinái startoltak pénte- 5 ken. s ^ — Kipróbáltunk egy nyu­í gatnémet adaptert. Egy sza- 5 bályos gabona arató-cséplő- $ géphez speciális berendezést 5 erősítettünk s így az a ku- $ koncát vágta. S 5 — Milyen eredménnyel? t — Még nem elég száraz a 5 termés, 35 százaléknál több $ vizet tartalmaz. Nem volt | könnyű dolga a gépnek. De 5 már látszik, hogy kitűnően s helytáll. ! A kombájn-parádé — ha- ! szonnal jár. Sok ember véle- í ménye dönti el, melyik típus ; a leghasználhatóbb idehaza. ; S miután a berendezések a ! legnehezebb körülmények ! között hagyták maguk mö- ! gött a holdakat, jól megmu- i tatkozik, melyik igazán le- ! gény a gáton s bírja legjob- S ban a strapát. I t gy. ? akivel az ügyet megtárgyal- $ tam, jót nevetett: ^ — De kérem, nálunk nyári ron még a fürdőkádakban is$ alszanak a turisták, s az elő-$ szobákban is kitehetjük a $ „megtelt” táblát. Magyarul $ pedig éppen azért írtuk ki, J hogy nincs szoba, mert mi 1 személyesen nem tudunk ma-; gyárul, s hogy magyar vendé-; geinknek ne kelljen hiába vá-$ rakozniuk, fáradniuk ...) Sok-sok meghívásom gyűlt! össze az évek során prágai! családokhoz. Gyakran vendé- i geskedtem is egyiknél-másik-; nál. A lakáshelyzetük valami-j vei könnyebb a budapestinél, ä így hát sok helyütt kaphattam ! külön szobát. Bárhogy töröm í a fejem, gondot csak egy do-5 log okozott. A háziasszonyi majd mindenütt azon gyötrő-i dött, hogy „Jezsis-Maria, ízle- i ni fog a mi magyar vendé- i günknek ez az örökös szósz, $ meg a gombóc?” t 5 VII. A nyelv még csak-csak, ^ de a logika...!? i A vendégszeretetnél hagy- $ tam abba, hadd folytassam ? még egyszer ott. Első látogatá- í saim után évekkel történt, Í hogy táviratot kaptam itthon-i ról. Barátom értesített: a fe- $ leségével együtt szívesen jön- $ ne Prágába és a Cseh Óriás $ hegységbe nyaralni, két hétre. ^ De az IBUSZ-nál nem tudtak ^ előre nekik szobát biztosítani, ? próbálnék meg segíteni raj-? tűk. $ $ (Folytatjuk) ? délelőttönként kijárt vásá­rolni a piacra, karján a ko­sárral ... A legszebb ebben az, hogy ott ezen senki sem lepő­dött meg. Legfeljebb azon, hogy én meglepődtem. És valahogy ehhez kapcsolom amaz élményemet, hogy bár­kinél jártam, a fogadtatás olyan szíves volt, mintha én magam szintén köztársa­sági elnök lettem volna. Büszkék vagyunk mi ma­gyarok a vendégszeretetünk­re. A cseheknek sem kell szégyenkezniök miatta. Va­lahányszor magánházban, magánlakásban fordultam meg, s ha ott legalább né­hány percet töltöttem el, azonnal elhangzott a stereo- tip kérdés: „Nem éhes? Nem szomjas? Nem fáradt?” Ezen a téren a közvetlen­ség lenyűgöző. (Csakhogy most eszembe jut erről pes­ti egyetemista barátom, aki tavaly járt Prágában és erő­sen indignálódva jött haza, mert nem kapott szállást. Mint mondotta, hiába ment el az Idegenforgalmi Hiva­talhoz, ott egy táblát talált, amelyre éppen magyarul és csakis magyarul ki volt írva: „Szoba nincs!” Persze itt, nálunk, Buda­pesten sem lehet — sajnos — hivatalainkat és közin­tézményeinket az otthonok barátságos hangulatával jel­lemezni. A hangnem itt-ott nálunk sem túl barátságos, még honfitársainkkal szem­ben sem. De azért utána­néztem később e kellemet­len élménynek. És a prá­gai Fizetővendég Szolgálat­nál az a kisegítő egyetemistái még soha nem jártam eb­ben a városban!?” — mor­fondíroztam — „márpedig ismerem valahonnan, annyi szent. Nagyon is ismerem, ezerszer láttam valahol...” Hirtelen felcsattant egy hang. — Bele az adut, Tonyík, ezt már nem spórolhatod ki belőle! — rikkantotta az egyik kártyás és azonnal lepottyant fejemben a húsz. filléres. „Zápotoczky! Anto­nín Zápotoczky, a köztár­sasági elnök! No, de csak nem ... hisz’ az lehetetlen. Mit keresne itt, ebben a kis­városi kocsmában? Jött a pincér. Megkérdez­tem tőle, ki ez a vendég. Rámcsodálkozott. — Nem ismeri? — mondta. — Tonyík, az elnökünk. — Majd teljes elképedésemet látva, kiegészítette. — Zápo­toczky elvtárs, a köztársa­sági elnökünk ... Ugyebár idegennek teszik lenni... ? Később megtudtam, hogy Zápotoczky kladnói születé­sű, sőt, idős nővére mind­végig ott is lakott. Gyakor­ta látogatta meg őt a mun­káséinak, s ilyenkor be-be- ült a régi szakikkal egy kis máriásra a kricsmibe, sőt — mint mondták — gatásom, sötét volt már és havas eső verte az utcát, ami­kor az autóbuszhoz indul­tam. A megállónál bosz- szankodva olvastam a menet­rendről, hogy a legközelebbi szürke busz jó egy óra múl­va jön. Mit tehettem? A közelből danolászás hallat­szott, kocsma ablaka vilá­gított, oda húzódtam be. Kocsmának mondom, de in­kább a mi vendéglőnknek felelt meg. Ablakán sárga vászonfüggöny, amilyent a háború előtt a sörözőkben Magyarországon is használ­tak. Az asztalok hosszában összetolva, rajtuk a söröskan- csók hihetetlen tömege. Ki ivott, ki énekelt, de a leg­többen kártyáztak. Jómagam is sört rendeltem, az arra­felé szokásos kémiai bort ki nem állhatván. Amíg a pincérre vártam, végignéz­tem a társaságot. Éppen előttem népes csoport verte a blattot. Bányászok, vas­munkások lehettek. Ha jól láttam, máriást játszottak. A játékosok között az egyik nagyon-nagyon ismerős volt. Szemüveges, hosszúkás arc, kopaszodó fej, jellegzetes pil­lantás, s a harsány neveté­sekben is ismerős vonások. „Ejnye, ki ez az ember? Hisz’ w/ Ennyit hát az emberekről általában. VI. A vendégszeretet ott is vendégszeretet Nem lenne teljes a kép a cseh emberről, ha nem be­szélnék közvetlenségéről, em­berségéről, talán még a hu­sziták idejében gyökerező demokratizmusáról, arról a közfelfogásról, hogy az ember elsősorban — ember. Az általános demokratiz­musnak arrafelé lépten-nyo- mon ezernyi jelébe botlik a vendég. Nehéz is közülük választani. Számomra a leg­emlékezetesebb egy meglepő találkozás marad. Még akkor, 1954-ben, a kö­rülményekkel való ismerke­désem idején történt, hogy Kladüóban volt dolgom, a híres cseh bányászvárosban. Sehogy másképp nem lehet azt a várost elképzelni, csak úgy, mint minálunk Ózdot. Ipari és bányaváros. Feketék az utcák a pernyé­től, s éjszaka a kohók láng­jától vörös felette az ég. Késő estébe nyúlt a láto­EGYPERCES KOMMENTÁRUNK; Változás vagy újabb manőver? L ondoni diplomáciai körökben nagy feltűnést keltett Stewart külügyminiszternek az az utalása, hogy a brit kormány esetleg haj­landó elejteni az atlanti nukleáris haderő (ANF) létrehozására vo­natkozó javaslatát, ha ez elősegí­tené a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozására kö­tendő kelet-nyugati megállapodást. A brit külügyminiszter, aki csü­törtökön szólalt fel az ENSZ köz­gyűlésében, ezt követően egy saj­tóértekezleten kijelentette, hogy a munkáspárti kormány sohasem helyeselte a multilaterális atom­haderő (MLF) létrehozását, de tá­mogatta az ANF-tervet. „Most azonban — mondotta Stewrart — meg kell fontolnunk, vajon az MLF és az ANF, vagy bármely más hasonló tervezet — anélkül, hogy a NATO-t lényegesen erősí­tené — nem támaszt-e akadályt a Kelet-Európával való megértés útjába”. Londoni megfigyelők rámutat­nak: a brit kormány tavaly de­cember óta most először tette kér­désessé az általa előterjesztett és szorgalmazott ANF-terv célszerű­ségét. Lord Chalfont, a brit kor­mány képviselője a genfi leszere­lési tárgyalásokon, még a közel­múltban is azt álliíotta, hogy az ANF, amely bevonná Nyugat-Né- metországot az atlanti nukleáris fegyverkezésbe, „összeegyeztethe­tő” a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozásáról kötendő egyezménnyel. Ugyanak- kor vezető munkáspárti körökben a nyugatnémet általános válasz­tások előtt nemhivatalosan azt terjesztették, hogy a Wilson-kor- mánynak tekintettel kell lennie Willy Brandt szociáldemokrata kancellárjelölt „kényes helyzeté­re” de a választások lezajlása után London „rugalmasabb” ál­láspontra helyezkedhet a nukleá­ris kérdésekben. Londonban aláhúzzák, hogy Ste­wart csütörtöki nyilatkozatára Gromiko szovjet külügyminiszter­rel való találkozójának előestéjén került sor. Angol politikai megfigyelők kö­rében egyelőre találgatások tár­gya, vajon Stewart nyilatkozata a brit kormánypolitika tényleges módosulását jelzi-e, vagy csupán „manőverezési szabadságát” akar­ja kiszélesíteni mind NATO-part- nerei, mind pedig a varsói hatal­mak irányában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom