Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
2 ft Hap 1965. OKTOBER 9, SZOMBAT Október 21: Afrikai csúcsértekezlet Már javában folynak az előkészületek Accra A ghanai fővárosban nagy örömmel és megelégedéssel fogadták a hírt, hogy a Nkru- mah elnök által bejelentett időpontban, október 21-én kezdődik meg az afrikai egységszervezet accrai csúcsértekezlete. Annak ellenére, hogy az afrikai csúcsértekezlet hivatalosan csak október 21-én kezdődik, politikai és újságírókörökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a találkozó immár javában folyó előkészületeinek. A külügyminiszterek és a különböző bizottságók zárt ajtók mögött megtartott vitái szolgáltatják ugyanis a végső alapot az állam- és kormányfők tanácskozásaihoz. Tüntetnek a nacionalisták és a muzulmánok Kommunistaellenes hullám Indonéziában JT héSiérben: a hadsereg jobboMali vezetői DJAKARTA A nyugati hírügynökségek Indonéziából keltezett jelentései arról tanúskodnak, hogy a muzulmánok és a nacionalisták nem hallgattak Sukarno elnök egységfelhívására és most az • országon kommunistaellenes hullám csap át. Pénteken reggel Szúmatra szigetén a nacionalisták és muzulmánok több helyen is tüntetéseket tartottak, gyűlését nappal a választások előtt: Ankarai heiy&etkép Két nappal a vasárnapi török parlamenti választások előtt a pártok vezetői az országjáró korteskörutak hajrájában ismét kifejtik álláspontjukat. A nap szenzációja Suleyman Demirel, az Igazságpárt vezérének bejelentése volt: „Ha az Igazságpárt hatalomra jut, szó sem lehet földreformról”. Inönü, a Köztársasági Néppárt 83 éves vezére Isztambulban szólalt fel. „300 évvel ezelőtti gondolkodású politikusnak’’ nevezte Demirelt, aki szívesen tünteti fel magát modern államférfinak. Amint Inönü mondotta, az Igazságpárt „a szélsőjobboldal szélsőjobbján” helyezkedik el. A Munkáspárt, amely előszót indul parlamenti választásokon, eddig sikerei megbirkózott az elébe állított akadályokkal. A legfelső választási bíróság kétszer Is elutasította az Igazságpárt keresetét és nem volt hajlandó eltiltani a Munkáspártot az indulás lehetőségétől. Alt Ayber, a Munkáspárt elnöke, a rádióban így nyilatkozott: — Talán egyetlen pártot sem támadnak olyan hevesen, mint minket, a leghaladóbbakat. Ankarai megfigyelők ennek ellenére feltételezik, hogy a Munkáspárt nyolc-tíz képviselőt is a parlamentbe juttathat. A megfigyelők szerint kétségtelen, hogy a választásokat a javarészt írástudatlan parasztok millióinak szavazatai fogják eldönteni. A paraszti tömegek pedig földesuraik és egyházi vezetőik parancsszavára rendszerint engedelmesen és fásultan szavaznak saját érdekeik ellen. seken követelték a hárommillió tagot számláló Indonéz Kommunista Párt betiltását. Djakartában a sportstadionban — mint az indonéz rádió jelentette — félmilliós tömeggyűlést hívtak össze a kommunistaellenesség jelszavával. A gyűlést 44 politikai párt szervezte. A felszólalók a szeptember 30-án lezajlott eseményekért a kommunistákat vádolták, s követelték a kommunista miniszterek leváltását. Néhány órával később több ezer felizgatott nacionalista fiatal megrohamozta és felgyújtotta az Indonéz Kommunista Párt székhazát. A székházhoz vezető utcákat a katonaság lezárta, de a gyújtogatóknak nem állta útját, hagyta, hogy a csőcselék az épületet porig égesse. A tüntető suhancok kórusban ordítozták: „Oszlassák fel az Indonéz Kommunista Fártot”, „öljük meg Aiditot!” Az UPI jelentéséből kitűnik, hogy a jobboldali vezetőknek engedelmeskedő katonák nemhogy nem airatkoztak be a tüntetésbe, hanem lelkesen paroláztak is a tüntetőkkel. A csőcselék ezután az amerikai nagykövetség épülete elé vonult és az Egyesült Államokat éltette. A Reuter hírügynökség megbízható forrásokra hivatkozva azt jelenti, hogy az indonéz katonaság hajtővadászatot indított a kommunisták ellen és pénteken Djakartában kétszáz kommunistát hurcoltak el. A városban olyan hírek terjedtek el, hogy több kommunistát rögtönítélő bíróság elé állítottak és kivégeztek. A híreket hivatalos helyen nem erősítették meg. jA kasmírt rissúly a nagyhatalmak diplomáciai tevékenységének központjában NEW YORK Az India és Pakisztán között kirobbant kasmíri viszály rendezésének problémája továbbra is a nagyhatalmak diplomáciai tevékenységének középpontjában áll. Az AFP hírügynökség tudósítójának értesülése szerint Goldberg amerikai, Fedorenko szovjet, Seydoux francia és Lord Caradon angol ENSZ-fő- megbízott csütörtökön este zárt ajtók mögött tanácskozott a kasmíri konfliktus különféle vonatkozásairól, többek között az ENSZ-megfi- gyelők tevékenységével járó kiadások pénzügyi fedezetének kérdéséről. Noha a zártkörű tanácskozásról nem állnak rendelkezésre értesülések, Feszült a helyzet Uruguayban Rendkívüli állapot — Tüntetések Csütörtökön éjjel Uruguay t kívüli állapot elrendelése fővárosában, röviddel a rend- 1 után az egyetemi diákság tüntetést rendezett. Mint jelentettük, a rendkívüli állapotot a bércsökkenések miatti esetleges általános sztrájkra tekintettel hirdették ki. A diákság kőzáporral fogadta a rendőröket. Az AP jelentése szerint ugyancsak csütörtökön éjjel az elégedetlen munkások oszlopai meneteltek a mellékutcákból a kongresszusi épület felé. Útjukat több száz acélsisakos rendőr állta el. Sebesülés nem történt, de a ki~ lencszázezer lakosú fővárosban a helyzet feszült maradt. Megerősített rendőrségi és katonai őrjáratok ellenőrzik az utcákat. úgy tudják, hogy a jövő héten ismét összehívják a Biztonsági Tanácsot Kasmír ügyében. Az AFP tudósítása „zerint Űj- Delhiben térképeket hoztak nyilvánosságra, amelyek szerint India 1850 négyzetkilométernyi pakisztáni területet foglalt el a harcok megkezdése óta. Ezzel szemben Pakisztán csak 525 négyzetkilóméternyi indiai területet mondhat magáénak. Rawalpindi a maga részéről azt állítja, hogy jelenleg 4133 négyzetkilométernyi indiai területet "tart ellenőrzése alatt. Szerinte az indiaiak ellenőrzése 1155 négyzetkilométernyi pakisztáni és „szabad kasmíri” területre terjed ki. A dán miniszterelnök Moszkvában Pénteken a moszkvai Kremlben Alekszej Koszigin miniszterelnök megbeszélést folytatott Otto Krag dán miniszterelnökkel. DEL-VIETNAIVI: Újabb „felgöngyölítési akció“ Könnyfakasztó gázt használnak az amerikai ejtőernyősök S A I G O Ni Nyugati hírügynökségek a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancj- nokságának szóvivőjére hivatkozva közölték, hogy a 173. amerikai ejtőernyős dandár több zászlóalja ausztráliai gyalogsággal együtt pénteken délelőtt „felgöngyölítő akcióba” kezdett a Saigontól észak-nyugatra fekvő úgynevezett „Vasháromszög” a partizánok egyik feltételezett erőssége ellen. Az akcióban részvevő egységek parancsnokai engedélyt kaptak, hogy — ha szükségesnek tartják — könnyfakasztó gázt használjanak a hadműveletek során. Az amerikai ejtőernyősöket — a szóvivő szerint — olyan készülékekkel látták el, amely alkalmas gázoknak föld alatti üregekbe, óvóhelyekre történő nagyerejű befecskendezésére. Az amerikai szóvivő szerint a könnyfakasztó gázok használatára az engedélyt maga Westmoreland tábornok, a Dél-Vietanamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka adta meg. Délutáni jelentések szerint az akcióban részvevő amerikai és ausztráliai egységek a „Vasháromszög” peremén helyenként harci érintkezésbe kerültek a partizánokkal. Egy csapatszállító gépkocsi a partizánok aknájára futott és felrobbant, több amerikai katona megsebesült. Új gyár — növekvő termelés (Folytatás az 1. oldalról) Sége műszakja végeztével társadalmi munkában segített az építőknek. Munkájuk értéke megközelíti a kétmillió forintot. Sok segítséget kaptak a tanácsi szervektől, valamint Pest megye több üzemétől is, amelyek szállítóeszközökkel, aríyaggal, a berendezések gyors elkészítésével járultak hozzá a cipőgyár mielőbbi üzembe helyezéséhez. A ceglédi cipészek ma már az új üzemükben dolgoznak. A tágas műhelyekben szalagrendszerben készülnek a gyermeklábbeliek. Jelenleg egy munkás 10 pár cipőt készít naponta, ' de ez az átlag újabb sza- ; lag üzembe helyezése után S tovább növekszik majd. $ Az idén 300 ezer pár 19—30- $ as nagyságú cipő és 60 ezer $ pár tipegő készül Cegléden, J a jövő évben pedig megkét- , szereződik a hajdani üzem ^ termelése: 400 ezer pár gyer- $ meklábbelit küldenek az üz- $ letekbe. 1 - ------^ Ütközet Hidasháton $ % (Folytatás az 1. oldalról) $ % végzi. Viszont kétségtelen, $ hogy a legtökéletesebb munka 5 diadala az osztrákoké. Saj- $ nos jóval kisebb teljesit- ^ ménnyel. 5 — Ügy tudom, öt nemzet $ masinái startoltak pénte- 5 ken. s ^ — Kipróbáltunk egy nyuí gatnémet adaptert. Egy sza- 5 bályos gabona arató-cséplő- $ géphez speciális berendezést 5 erősítettünk s így az a ku- $ koncát vágta. S 5 — Milyen eredménnyel? t — Még nem elég száraz a 5 termés, 35 százaléknál több $ vizet tartalmaz. Nem volt | könnyű dolga a gépnek. De 5 már látszik, hogy kitűnően s helytáll. ! A kombájn-parádé — ha- ! szonnal jár. Sok ember véle- í ménye dönti el, melyik típus ; a leghasználhatóbb idehaza. ; S miután a berendezések a ! legnehezebb körülmények ! között hagyták maguk mö- ! gött a holdakat, jól megmu- i tatkozik, melyik igazán le- ! gény a gáton s bírja legjob- S ban a strapát. I t gy. ? akivel az ügyet megtárgyal- $ tam, jót nevetett: ^ — De kérem, nálunk nyári ron még a fürdőkádakban is$ alszanak a turisták, s az elő-$ szobákban is kitehetjük a $ „megtelt” táblát. Magyarul $ pedig éppen azért írtuk ki, J hogy nincs szoba, mert mi 1 személyesen nem tudunk ma-; gyárul, s hogy magyar vendé-; geinknek ne kelljen hiába vá-$ rakozniuk, fáradniuk ...) Sok-sok meghívásom gyűlt! össze az évek során prágai! családokhoz. Gyakran vendé- i geskedtem is egyiknél-másik-; nál. A lakáshelyzetük valami-j vei könnyebb a budapestinél, ä így hát sok helyütt kaphattam ! külön szobát. Bárhogy töröm í a fejem, gondot csak egy do-5 log okozott. A háziasszonyi majd mindenütt azon gyötrő-i dött, hogy „Jezsis-Maria, ízle- i ni fog a mi magyar vendé- i günknek ez az örökös szósz, $ meg a gombóc?” t 5 VII. A nyelv még csak-csak, ^ de a logika...!? i A vendégszeretetnél hagy- $ tam abba, hadd folytassam ? még egyszer ott. Első látogatá- í saim után évekkel történt, Í hogy táviratot kaptam itthon-i ról. Barátom értesített: a fe- $ leségével együtt szívesen jön- $ ne Prágába és a Cseh Óriás $ hegységbe nyaralni, két hétre. ^ De az IBUSZ-nál nem tudtak ^ előre nekik szobát biztosítani, ? próbálnék meg segíteni raj-? tűk. $ $ (Folytatjuk) ? délelőttönként kijárt vásárolni a piacra, karján a kosárral ... A legszebb ebben az, hogy ott ezen senki sem lepődött meg. Legfeljebb azon, hogy én meglepődtem. És valahogy ehhez kapcsolom amaz élményemet, hogy bárkinél jártam, a fogadtatás olyan szíves volt, mintha én magam szintén köztársasági elnök lettem volna. Büszkék vagyunk mi magyarok a vendégszeretetünkre. A cseheknek sem kell szégyenkezniök miatta. Valahányszor magánházban, magánlakásban fordultam meg, s ha ott legalább néhány percet töltöttem el, azonnal elhangzott a stereo- tip kérdés: „Nem éhes? Nem szomjas? Nem fáradt?” Ezen a téren a közvetlenség lenyűgöző. (Csakhogy most eszembe jut erről pesti egyetemista barátom, aki tavaly járt Prágában és erősen indignálódva jött haza, mert nem kapott szállást. Mint mondotta, hiába ment el az Idegenforgalmi Hivatalhoz, ott egy táblát talált, amelyre éppen magyarul és csakis magyarul ki volt írva: „Szoba nincs!” Persze itt, nálunk, Budapesten sem lehet — sajnos — hivatalainkat és közintézményeinket az otthonok barátságos hangulatával jellemezni. A hangnem itt-ott nálunk sem túl barátságos, még honfitársainkkal szemben sem. De azért utánanéztem később e kellemetlen élménynek. És a prágai Fizetővendég Szolgálatnál az a kisegítő egyetemistái még soha nem jártam ebben a városban!?” — morfondíroztam — „márpedig ismerem valahonnan, annyi szent. Nagyon is ismerem, ezerszer láttam valahol...” Hirtelen felcsattant egy hang. — Bele az adut, Tonyík, ezt már nem spórolhatod ki belőle! — rikkantotta az egyik kártyás és azonnal lepottyant fejemben a húsz. filléres. „Zápotoczky! Antonín Zápotoczky, a köztársasági elnök! No, de csak nem ... hisz’ az lehetetlen. Mit keresne itt, ebben a kisvárosi kocsmában? Jött a pincér. Megkérdeztem tőle, ki ez a vendég. Rámcsodálkozott. — Nem ismeri? — mondta. — Tonyík, az elnökünk. — Majd teljes elképedésemet látva, kiegészítette. — Zápotoczky elvtárs, a köztársasági elnökünk ... Ugyebár idegennek teszik lenni... ? Később megtudtam, hogy Zápotoczky kladnói születésű, sőt, idős nővére mindvégig ott is lakott. Gyakorta látogatta meg őt a munkáséinak, s ilyenkor be-be- ült a régi szakikkal egy kis máriásra a kricsmibe, sőt — mint mondták — gatásom, sötét volt már és havas eső verte az utcát, amikor az autóbuszhoz indultam. A megállónál bosz- szankodva olvastam a menetrendről, hogy a legközelebbi szürke busz jó egy óra múlva jön. Mit tehettem? A közelből danolászás hallatszott, kocsma ablaka világított, oda húzódtam be. Kocsmának mondom, de inkább a mi vendéglőnknek felelt meg. Ablakán sárga vászonfüggöny, amilyent a háború előtt a sörözőkben Magyarországon is használtak. Az asztalok hosszában összetolva, rajtuk a söröskan- csók hihetetlen tömege. Ki ivott, ki énekelt, de a legtöbben kártyáztak. Jómagam is sört rendeltem, az arrafelé szokásos kémiai bort ki nem állhatván. Amíg a pincérre vártam, végignéztem a társaságot. Éppen előttem népes csoport verte a blattot. Bányászok, vasmunkások lehettek. Ha jól láttam, máriást játszottak. A játékosok között az egyik nagyon-nagyon ismerős volt. Szemüveges, hosszúkás arc, kopaszodó fej, jellegzetes pillantás, s a harsány nevetésekben is ismerős vonások. „Ejnye, ki ez az ember? Hisz’ w/ Ennyit hát az emberekről általában. VI. A vendégszeretet ott is vendégszeretet Nem lenne teljes a kép a cseh emberről, ha nem beszélnék közvetlenségéről, emberségéről, talán még a husziták idejében gyökerező demokratizmusáról, arról a közfelfogásról, hogy az ember elsősorban — ember. Az általános demokratizmusnak arrafelé lépten-nyo- mon ezernyi jelébe botlik a vendég. Nehéz is közülük választani. Számomra a legemlékezetesebb egy meglepő találkozás marad. Még akkor, 1954-ben, a körülményekkel való ismerkedésem idején történt, hogy Kladüóban volt dolgom, a híres cseh bányászvárosban. Sehogy másképp nem lehet azt a várost elképzelni, csak úgy, mint minálunk Ózdot. Ipari és bányaváros. Feketék az utcák a pernyétől, s éjszaka a kohók lángjától vörös felette az ég. Késő estébe nyúlt a látoEGYPERCES KOMMENTÁRUNK; Változás vagy újabb manőver? L ondoni diplomáciai körökben nagy feltűnést keltett Stewart külügyminiszternek az az utalása, hogy a brit kormány esetleg hajlandó elejteni az atlanti nukleáris haderő (ANF) létrehozására vonatkozó javaslatát, ha ez elősegítené a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására kötendő kelet-nyugati megállapodást. A brit külügyminiszter, aki csütörtökön szólalt fel az ENSZ közgyűlésében, ezt követően egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy a munkáspárti kormány sohasem helyeselte a multilaterális atomhaderő (MLF) létrehozását, de támogatta az ANF-tervet. „Most azonban — mondotta Stewrart — meg kell fontolnunk, vajon az MLF és az ANF, vagy bármely más hasonló tervezet — anélkül, hogy a NATO-t lényegesen erősítené — nem támaszt-e akadályt a Kelet-Európával való megértés útjába”. Londoni megfigyelők rámutatnak: a brit kormány tavaly december óta most először tette kérdésessé az általa előterjesztett és szorgalmazott ANF-terv célszerűségét. Lord Chalfont, a brit kormány képviselője a genfi leszerelési tárgyalásokon, még a közelmúltban is azt álliíotta, hogy az ANF, amely bevonná Nyugat-Né- metországot az atlanti nukleáris fegyverkezésbe, „összeegyeztethető” a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról kötendő egyezménnyel. Ugyanak- kor vezető munkáspárti körökben a nyugatnémet általános választások előtt nemhivatalosan azt terjesztették, hogy a Wilson-kor- mánynak tekintettel kell lennie Willy Brandt szociáldemokrata kancellárjelölt „kényes helyzetére” de a választások lezajlása után London „rugalmasabb” álláspontra helyezkedhet a nukleáris kérdésekben. Londonban aláhúzzák, hogy Stewart csütörtöki nyilatkozatára Gromiko szovjet külügyminiszterrel való találkozójának előestéjén került sor. Angol politikai megfigyelők körében egyelőre találgatások tárgya, vajon Stewart nyilatkozata a brit kormánypolitika tényleges módosulását jelzi-e, vagy csupán „manőverezési szabadságát” akarja kiszélesíteni mind NATO-part- nerei, mind pedig a varsói hatalmak irányában.
