Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

MST HEGYEI kúrián 1965. OKTOBER 9, SZOMBAT Bizonyára sokan emlékez­nek még az olvasók közül Pausztovszkij előző sikeres műveire, a Nyugtalan ifjúság­ra és a Nagy várakozások ko- rá-ra. A Barangolások könyve ennek a ciklusnak a folytatá­sa. Szoros kapcsolatban áll az előző kötetekkel, de ön­magában is kerek egész. Szinpompás keleti szőnyeg­re hasonlít leginkább ez a re­gény — egy eseményekben gazdag írói élet több évtize­dét fogja át. Pausztovszkij önzetlenül és bőkezűen nyit­ja meg az olvasók előtt em­lékeinek, élményeinek gaz­dag tárházát. Megkapó köz­vetlenséggel beszéli el az elszállt évek eseményeit, idézi fel azoknak az elhunyt barátoknak, íróknak, művé­szeknek alakját, akik ma már csak alkotásaikban és az utódok szívében élnek. Nemcsak felnőtt férfikorá­nak eseményeit eleveníti meg a regény lapjain, de hiteles és érdekes képet fest ne­ves kortánsairól, Bábelről, Bagrickijról, Gajdarról. Ugyanakkor a kornak, az el­múlt évtizedeknek is őszinte, hiteles szavú krónikása. A mű cizellált írói hangja, mondanivalójának művészi közvetlensége, meséjének méltóságteljes áradása ma­radandó élménnyé teszi a művet. (Európa Könyvkiadó) Karel Polacek: Michelup űr motorkerékpárja Karéi Polacek morista. Nem hogy kritikusai roslav Hasekkel legetik nevét. kitűnő hu- véletlen, gyakran Ja- együtt em- Elsősorban azért, mert ha más-más for­mában is, de mindketten az önző. köpönyegforgató kispol­gári életfelfogás ellen emelik fel szavuk. Kare! Polacek a Michelup- ról és motorkerékpárjáról szóló regényében a kisember­nek a tárgyakhoz fűződő vi­szonyáról írt kacagtató kri­tikát. Hősének annyira tulaj­dona lett a költséges motor- kerékpár, hogy már nem is ő birtokolja azt, hanem a mo­torkerékpár őt. Michelup úr ízig-vérig kispolgár, akinek egyetlen törekvése, hogy túl­járjon mindenkinek az eszén, mindent kedvezményes áron és olcsóbban vásároljon, mint a többiek. Ma a motor- kerékpárt, holnap valami mást. A fontos az, hogy ügyességéért felnézzenek rá s csodálják és irigyeljék őt az emberek. Az író hősében és a hoz­zá hasonlatos alakokban a harmincas évek kispolgári figuráit rajzolta meg. Akko­riban ezer és ezer ilyen Mi­chelup élt s tegyük hozzá, él l még közöttünk ma is. Hará- ' csoló jellemvonásuk, kap- ZíSiságuk, önzésük nem ár­tatlan szenvedély. A Miche- lupok önzésükkel, felelőtlen­ségükkel, meddő erkölcsök­kel akarva-akaratlanul szál- lásesinálóivá váltak a fa­sizmusnak. Ma pedig azok útját egyengetik, akiket csu­pán önös. érdekeik foglal­koztatnak s nem törődnek embertársaikkal, a körülöttük zajló élettel, a világ gond- jával-bajával. A szórakoztató és tanulsá­gos szatirikus regény a kö­zös magyar—csehszlovák tönyvkiadási egyezmény ke­retében jelent meg magyar nyelven, az Európa Könyv­kiadó gondozásában. —p— íro-olvasé találkozó A járási könyvbarát bizott­ságok. elkészítették az őszi megyei könyvhetek iró-olva- só találkozóinak programját. Ezek szerint az aszódi járás községeibe Tímár Máté, Passuth László és Czine Mihály látogat el. Barabás Tibor és Papp László a bu­dai járás olvasóival találko­zik majd. Berkesi András és Bihari Klára a ceglédi já­rásba kapott meghívót. A da- basi járás író-olvasó találko­zóin Baranyi Ferenc, Czine Mihály, Molnár Gábor és Szilvási Lajos vesz részt. A monori járás iró vendégei: Fekete Gyula, Szilvási Lajos. A nagykátai járás községei­be öt írót várnak: Berkesi Andrást, Fábián Zoltánt, Galgóczi Erzsébetet, Kolozs­vári Grandpierre Emilt és Tahi Lászlót. A ráckevei já­rás községeibe Berkesi And­rás és Fejes Endre, míg a váci járásba Baranyi Ferenc, Fehér Klára és Váczí Mi­hály látogat el. A találkozókat könyvkiállítással és könyv- árusítással kötik össze. KIBÚVÓ Az egyesült államokbeli Columbia City-ben megjelenő valamennyi lap főszerkesztője díszes meghívót kapott a vá­rosi tanácstól a számukra rendezendő fogadásra. Az egyik főszerkesztőtől azonban ez a válasz érkezett: „Nagyon örültem kedves meghívásuknak, de sajnos, nem élhetek vele. A városi börtön foglya vagyok és eb­ben a minőségemben szerkesz­tem a börtön lakóinak lap­ját ...” Napirenden a leptospirózis Budapesten a fertőző be­tegségek szakorvosai talál­koztak, s 'rendeztek egyna­pos előadássorozatot. Az ese­ményről dr. Román József, a budapesti László fertőző- kórház igazgató főorvosa munkatársunknak így nyilat­kozott. — Az előadássorozat ke­retében többek között egy Október 31-én Szabadtéri szüret a Lencsés-dűlőben Tűzijáték a Finánc-dombon Hazánk leghíresebb törté­nelmi borvidékén, Tokaj-Hegy- alján régi népszokások fel­újításával és sok vidámság­gal köszöntik az idei szüret kezdetét. Ebből az alkalomból -a hegyaljai falvak dolgozói­nak részvételével központi ünnepséget rendeznek Tokaj községben. Az október 26-tól 31-ig tartó szüreti napokra gazdag programot állítottak össze. Az igazi vigadalomra-, amelyre külföldi vendége­ket is várnak — október 31- én kerül sor. Ezen a napon kora reggeltől késő éjsza­káig egymást váltják majd a látványos rendezvények. Az s ünnepi nap másfél óráig tar- 5 tó színes szüreti felvonulás- $ sál kezdődik. Ezen saját $ zászlójukkal és címerükkel 5 felvonuljanak Hegyalja $ 28 községének küldöttei $ is. S A vidám menetben felújítják $ a már feledésbe merülő nép- ^ szokásokat: a török időből S származó mádi népi hagyó- 5 mányokat, a hivogatőkat, rig- $ musokat és a híres bognár- \ táncot. J A nap egyik legérdekesebb $ eseménye a délutáni szabad- $ téri szüret lesz: a hazai és $ ülföldi vendégek térítés el- 5 lenében ' saját maguk szed- ^ hetik a szőlőt. Erre a célra i a Tarcali Állami Gazdaság i| a Lencsés-dűlőben félholdas $ táblát jelölt ki. A szüretelő $ vendégek megtekinthetik a 5 szőlő feldolgozását és meg- ) kóstolhatják a mézédes mus- > tot. i A Bodrogon vízikarneválra $ kerül sor. Ebből az alkalom- $ bői 5 kevéssé ismert és viszonylag ritkán előforduló fertőző be­tegségről esett szó. Neve leptospirózis. — Hol fordul elő, s mi­lyen tünetekkel jár? — Gazdája az állat, s a velük foglalkozó emberek megkaphatják a betegséget. De hasonló eset fordulhat elő akkor, ha a gyerekek az ilyen betegséget hordo­zó állatok legelőin, vagy a jószágok járta vízkiöntések­nél játszadoznak. A kórokozót sem a bak­tériumok, sem vírusok csa­ládjába nem sorolhatjuk. A parányi lény agyhártyagyul­ladás tünetet okoz, s vele­járója az elesettség és gyön- geség. — A résztvevő orvosok, laboratóriumi szakemberek, egészségügyi munkások meg­állapodtak a komplex meg­előzés módszerében, illetve a terjedés megakadályozásának módszerében. Az állatoknál a védőoltás segít s a gyakran tanácsolt és mindenféle kórokozó el­len leghatásosabb higiénia és rendszeres vizsgálat, szűrés a célravezető út. A megbe­szélések, előadások nyomán várható, hogy az alig ismert betegség még az eddiginél is kevesebb esetben okoz bajt. t. Raj kin Budapesten A külföldi művészek közül ke­veseknek sikerült úgy meghó­dítani a magyar közönséget, mint Ax-kagyij Rajkinnak. „A legnépszerűbb budapesti szí­nész” — mondta róla nem ré­gen egyik színházunk vezető művésze. Rajkin valóban a pesti ember legkedvesebb is­merőse. 1961 decemberében, mikor először járt hazánkban, napok alatt hódította meg a közönséget. A Váci utcai Bar- tók-teremben lépett fel, ki­csiny színpadon, kis nézőtér előtt. Az első előadáson fog­híjas széksorok várták a bemutatkozó művészt. A har­madik előadáson már telt ház volt. Szinte megrohamozták a pénztárakat, akik látták, to­vábbadták műsorának hírét. Üzemek hívták, a vidék kér­te, újságírók, fotóriporterek, filmesek ostromolták. Az elő­adás után percekig zúgott a vastaps. Az utolsó estén öt­ször adta elő a „Válámi ván”-t és a Chaplin-magán-, számát. A közönség helyéről felállva tapsolt. Minden elő­adásán ott voltam és szinte lemérhettem a siker emelkedő hőfokát. Külföldi művésznek ilyen gyors hódítására még nem volt példa. Igaz, Yvés Montand koncertjeire hetek­kel előbb elkeltek a jegyek, s igaz az is, hogy a Royal Sha­kespeare Company társulatá­nak produkciói még tízszer több estén is telt házak előtt mentek volna. De nem sza­bad elfelejteni, hogy Yvés Montand lemezei, számai, il­letve az angol társulat kitűnő előadásainak híre már ven­dégjátékukat megelőzően el­jutott hozzánk. Rajkint nem ismertük. S a közönség csak első előadásai után figyelt fel rá. Az ismeretlenségből na­pok alatt szívünkig jutott el. Mert nemcsak tiszteljük, ha­nem szeretjük is. Négy év óta várjuk, s most amikor megjelent a vendégszereplé­sét hirdető plakát, napok alatt elkeltek a jegyek. Még Pes- ten. sem.,v.oit, amikor már. a pénztárak egyetlen érdeklő­dőnek sem tudtak belépőt biz­tosítani nyolc előadására. ★ A bemutató sikere azt mutat­ja, hogy Rajkin második fel­lépésének emlékét is őrizni fogja a közönség. Minél előbb szeretnénk ismét viszontlát­ni. A Leningrádi Miniatűr Színház műsora két és fél órás. Rajkin két és fél órán át a színpadon van. Hihetet­len az energiája. Fáradhatat­lan, friss, pedig hány embert kelt életre, s egyik percről a másikra változik át. A fiatal­ember előttünk válik remegő kezű aggastyánná, a magabiz­tos, törtető, buta karrierista önmagát vizsgáló csalódott emberré, a boldogan ugrándo­zó újdonsült diplomás ma­gányos öreg professzorrá. Nem alakokat, embereket vonultat fel a színpadon. Olyanokat, akikhez hasonlók ott ülnek a nézőtéren, akik­kel találkozhatunk az utcán, vagy éppen főnökünk, bará­tunk. vagy talán mindenki valahol magára ismer. Kérdé­seket tesz fel, olyanokat, amelyek öt ember közül leg­alább egynél célba találnak. Korunk egyik legnagyobb em­berismerője. Rajkin mindig tudja, hogy mi van a levegő­ben, s azt kérdezi, arról szól, ami nem tetszik neki, és úgy, hogy ne csak nevessünk, hanem gondolkodjunk is. Is­meri gyengéinket minden té­ren. Ülünk a nézőtéren, mo- solygunk és tapsolunk, aztán akaratlanul is plagizálunk, mert feltesszük önmagunknak, s egymásnak Rajkin kérdé­seit. Olyan emberi tulajdon­ságokat vesz észre és állít pellengérre, amelyekre más talán fel sem figyelne. Rajkin azonban rácsap és beszél róla, mert azt akarja, hogy el­hagyjuk hibáinkat, hogy meg­változzunk. Azért harcol mű­vészetével, hogy jobb legyen a világ, jobbak legyünk mi emberek. Rajkin minden számában más ember, hangot, mozgást, alakot tud váltani. Aztán ott előttünk lekapja parókáját, zsebreteszi szemüvegét és ön­maga lesz. Mintha mindezt egy paróka tenné. De mi mű­vészetének titka? Miért ra­gad minket magával? Bravú­rosan játszik a színészettel. Színészi eszközei gazdag tár­házát tárja ki előttünk, de alig vesszük észre, hogy ját­szik, illetve Rajkin nem is játszik, hanem inkáb utánoz. Olyan embereket kelt életre, akiket ismer. Ö a legmaga­sabb fokon utánoz, de ne is próbálja senki öt utánozni. A legnagyobb színészek egyike, bár a szatíra műfajában rit­kán adományozzuk ezt a jel­zőt. Rajkin azonban bármi­lyen műfajban megállná a helyét, s ugyanilyen magas színvonalú produkciót tudna nyújtani, mint a szatírában. Ahhoz, hogy egy színész 'két és fél órán keresztül szinte egyedül le tudja kötni a kö­zönséget, a legnagyobbnak kell lennie. ★ A mostani programja kevésbé humoros, inkább szatirikus, mint a négy évvel ezelőtti volt. Akkor talán többször hangzott fel a nézőtéren har­sány kacaj. Ez á műsor „ne­hezebb”. Nem véletlen, hogy Rajkinról ennyit szóltunk, hi­szen ez a kis társulat csak azért, s addig világhírű, amíg Rajkin vezeti a színpadon. Sajnos, egyetlen művésze sem tudja még megközelíteni sem. Rajta áll vagy bukik a produkció. Mi talán egy ki­csit örülünk is ennek, hiszen így mindén számban vele ta­lálkozhatunk. Előzőleg azt ír­tuk, hogy fáradhatatlan, friss. De csak a színpadon. Rajkin fáradt, s ez nem cso­da, hiszen rövid idő alatt vé­gigjárták Angliát, az NSZK-t, Romániát, Bulgáriát, Buda­pestről pedig Varsóba utaz­nak. Rajkin minden ország­ban a nemzet nyelvén szólal meg. Pesti műsorát két hét alatt tanulta meg. Valóban nyelvzseni. Kellemesen idege- genes akcentussal, végig hiba nélkül mondja el a nem ép­pen könnyű szöveget. De azt, hogy fáradt, csak azok tud­ják, akik a közelében élnek, vagy akik éppen civilben ta­lálkoztak vele a repülőtéren vagy a szállodában. A közön­ség ebből semmit sem vesz észre. Szerény, csöndes, rend*- kívül szolgálatkész ember. Nemcsak a színészt, az em­bert is szerem: kelj. Sebes Erzsébet BARCOG A DAMVAD „Dámvadországban”, a gyulaji rezervátum dombos-völgyes erdőségeiben „bareognak” a dámszarvasok. Barcogásnak ne­vezik a vadászok a dámbikák horkolásszerű nászbőgését. \ A gímszarvasnál kisebb, kecses alakú nemesvadból mint­egy 800 él a világrekorder trófeákat produkáló rezervátum­ban. Közülük 250—280 a lapátos agancsú bilca. A mostani barcogás eredményes vadászatot ígér. Böröczky Kornélnak, a vadrezervátum Afrikát megjárt vezetőjének megfigyelése szerint a dámbikák szép agancsot „raktak”, több arany-, ezüst- és bronzérmes trófeára lehet számítani. A barcogás időszakában 25—30 lapátost ejthetnek el a Gyulajra látogató vadászok. Megszólalnak a régi hangszerek Koncert a Nemzeti Múzeumban szőlővel díszítik fel a lampionokkal kivilágí­tott Sárospatak nevű laktanyahajót, amely 16 feldíszített csónak kíséretében Bodrogker esztúr határáig úszik fel. Közben ; a Bodrog és a Tisza torkola­tánál levő Finánc-domb te­tejéről színes tűzijátékkal szórakoztatják az ünneplő közönséget. A vízikarnevál után a ha­lászcsárda alatti Bodrog-par- ton megkezdődik a reggelig ] tartó szüreti bál. A színpompásnak ígérke­ző szüreti napokra a tervek I szerint különvonatokat is in- I ditanak. — Hé, komikus! Művész úr, Bisi! — szólították meg a derék mikolaiak ifj. Tóvári Pál színészt a Nagykörúton. — Emlékszik-e még Ida regényére? Vagy hat éve annak! A falusi nép legalább úgy becsüli a vándorszínészt, mint a vándormadara­kat. Persze a madár is, színész is, önzet­len énekével rászolgált a szeretetve. Vajon Tóvári Pali mi jeleset cseleke­dett Míkolán, hogy hat év után is meg­őrizték jóemlékezetükben. Egy augusztusi vasárnap előre sietett a műszaki gépkocsin. Míg a díszletezés tartott a mikolai színpadon, gavalléro- san végigsétált a Fő utcán. Ha lányokkal találkozott, odasúgta.- Szép a darab, lesz benne szerelem. A kocsma ajtaján be­kiáltott: Háromórás kacagás! A lé tán i ás néniket így csalogatta: Ida regénye ke­rül színre. Sírni is lehet rajta. Este hétkor megtelt a szála. De a töb­bi színész, motorhiba miatt, Zebegény határában vesztegelt. Tóvári Paliról a verejték patakzott. Mi lesz? A publikum sürgette a kezdést. Tapsolt. Pali kilépett a függöny elé. csillapí­totta a közönséget: Megjönnek a kollé­gák, bízzanak a szavamban. KOMIKUS A FALUBAN Később kiszaladt a falu szélére. Min­den felbukkanó kocsiban a theátristákat vélte. Sajnos, amelyikben legjobban bí­zott, az is csak a bába nénit hozta visz- sza Tölgyesről. A vecsernye harangsza­vára oszladozott a közönség. Palika, akkor felszaladt a toronyba, onnan kérte a „nagyérdeműt”: Maradja­nak jóemberek! Ida regényét játsszuk, nem csalódnak!... Egy menyecske megsajnálta a szí­nészt, így kiáltott fel: Jöjjön le fiatal­ember, még baja esik! (Szegény, talán éhes is lehet). A komikus leste a holdfényes ország­utat, Lassan kihunytak a falusi ablak­szemek. Meteorok hullottak az égről. A kocsmáros húzta a rolót. Neszeztek a részegek, meg a kutyák. Az öreg éjjeli ör is bóbiskolt, horkolt a temploma jtó­nak dőlve. Palika, ahogy lekászálódott, meg is jegyezte: Bár a színészi busz brummogna igy! Az istenek meghallották kérését Egy­re közelebbről hallotta a színészbusz, is­merős bugását. Egyszeresek éktelen kiáltásokkal verte fel az öreg este csendjét. — Jóemberek! Megjött a színház! Kezdjük Ida regényét. Háromórás kaca­gás! Szerelem, öröm és bánat. Az emberek első álmukból riadtak fel. „Alkalmi” öltözékben szaladtak az ud­varra: Talár, tűz van? Vagy a jég verte el a szőlőlugast? A derék mikolaiak felocsúdtak és azon örömükben, hogy sem tűz nem pusztít, sem jég —, felöltöztek és pont­ban éjfélkor, zsúfolt ház előtt megszó­lalt a gong. Felgördült a függöny. Tóvári Pál „levelében” volt. Bisit, a mókás figurát formálta meg. A közön­ség pecsenyepirosra tapsolta tenyerét.: Mivel Bisi figurája és az Ida regénye előadás. Mikolán emlékezetes marad:: Tóvári Pali játszhatott azóta abban a ] faluban drámát, tragédiát, megfagyott] gyermeket, csak „Bisi” maradt, aki po-\ fákat vág... A krónikás azonban még hozzátenné:: Ügy rajong a falusi színpadért, mi- i ként a kis Nemecsek lángolt a grundért. j Galgóczy Imre ! ; A múzeumi hónap alkalmá- I bő! október 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor régi hang­szerek megszólaltatásával kon­certet rendeznek a Magyar I Nemzeti Múzeum dísztermé- I ben. Az esemény érdekességét fo­kozza, hogy a történelmi érté­kű hangszerek „doktorai” a thüringiaí Ammer-Schulz res­taurátor házaspár az idén nyá­ron állította helyre a Thököly-család egykori tulajdonát képező csem­balót. amely ezúttal szólal meg első ízben a meghívott közönség előtt. Ugyancsak az NDK e ki­tűnő szakemberei restaurálták két évvel ezelőtt a múzeum Jozcfinus-cscmbalóját, amely a koncert másik „szereplője” lesz. A hangverseny minden hang­szeres művésze hasonlóan rit­kabecsű zeneszerszámon adja elő műsorát. A történelmi érdekességű hangszerek koncertjén meg­szólal egy n00-as évekből szár­mazó viola da gamba és egy korabeli brácsa is. A régi mesterek\ műveit csembalón Gát József, a vio­lán Deák Ágnes hegedűmű­vész, a gambán pedig Mezey Erzsébet tolmácsolja. KÖNYVESPOLC Konsztanfin Pausztovszkij: Barangolások könyve

Next

/
Oldalképek
Tartalom