Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
1965. OKTÓBER 3, VASÄRNAP rest élECYZI &CMap HEGEDŰS GÉZA: KÍVÁNCSISÁG TÁRSALGÁS A MŰCSARNOKBAN AKI NEM KÍVÁNCSI, hamar elsorvad és megöregszik. Megsiketül a világ hangjaira, megvakul a világ színeire, étvágytalan a világ ízeire és illataira. Még csak nem is szégyelltem kíváncsiságaimat, amiként sose szégyelltem, hogy vágyódom és igényt tartok a test és lélek minden gyönyörűségére. Kíváncsi voltam és vagyok. És ha egyszer valamiért már nem lennék az, akkor én már nem én lennék. Számomra egyaránt izgalmas híranyag, hogy férfi- és nőismerőseim közt kinek kivel milyen kapcsolata van, és hogy milyen világgazdasági okok hozták létre a reneszánsz kulturális forradalmát, hogy mi van egy kulcsrazárt szekrényben vagy egy húszkötetes regényciklusban. és milyen sebességgel száguld az elektron az atommag körül. Amikor annak idején történésznek indultam, tisztában voltam vele, hogy legfőbb hajtóerőm a kíváncsiság. Ellenállhatatlanul furdalt a vágy: megtudni, ki, mikor, mit csinált? — S habár nem lettem szakmaszerinti historikus, ma is egyforma izgalommal érdekel az öntözéses gazdálkodás, a Ptolemaioszok jogrendje, és így tovább. És ha valami iránt fellángol« a kíváncsiságom, nem reátellek utánajárni — amiként az éhes ember nem restell bemenni a pékboltba és kenyeret kérni. MINDEN BESZÉLGETÉSBEN éhesen figyelem, mi lappang az emberek tudatában, és mi bújik meg a tudat moKETTEN Fotó: Kotroczó 8----------------- asztalánál két | A presszó I ember ül. A----------------- keskeny arcú á llamügyész és barátja, a fiatal mérnök. Az ügyész mozdulatlan. Könyököl és az üveglapon a csillár fényét nézi. A mérnök unatkozva játszik. Kanállal a forró feketét kergeti. Vékony hangon többször koccan a pohár. Az ügyész marokba szorítja ujjait. Nem néz fel. Mordul. — Mit zörögsz! A másik értelmetlenül pillant: — Ideges vagy. — Lehet! — ingerülten csapja a szót, aztán halkabban, lágyan mondja: Különös eset... Holnap tárgyalás. A mérnök tovább csilingel. Az ügyész belenéz az arcába. — Az egyik gyárban halálos baleset történt. Hallgatnak. Az ügyész körmével ritmusra kopog az asztalon. A mérnök cigarettát húz elő. Gyorsan ser- cinti a gyufát. Lángját megöli a huzat. Zörög a dobozzal és elkésve annyit mond: — Érdekes. A keskeny arcú férfi felkapja fekete tekintetét. — Több! Több mint érdekes ... — és nézi a szürke papíron a kék betűket. Csend. Csak a cukrászda zümmög. Az ügyész bekap egy kockacukrot. Sercegve rágja. — Elmondok mindent. ítéld meg. Emberileg. I A mérnök | bólint. — az------------------- év elején történt. Csütörtöki napon. Földes Júlia munkáslány megszédült a mozgó darun. Ö volt a kezelő. A gép továbbfutott. A láncon lógó' kétmázsás vas a falnak verődött Megbillent. Leesett. Agyonütött egy munkást... Hozzám került az akta. Helyszíni vizsgálatra küldtek. Jegyzőkönyv szerint minden egyezett. Orvosi véleményt kértem. A doktor igazolta, hogy Földes Júlia a baleset pillanatában és még jóval utána majdnem eszméletlen volt Szédülésének oka? — kérdeztem az idős főorvost. szönésképpen ujját a sapkájához pöccintette, és elment.--------------- már nem volt a Í A lány | helyén. Véget----------— ért a műszak. A z öltöző előtt találtam rá... Húszéves. A Nyírségből jött egy éve. Még az arcán hordta a vidékiek pirosságát, de testén már szűk szoknya feszült. Alig tudott lépni benne ... Behívtam egy irodába. Faggattam, Elmondott mindent. Albérletben lakik. Pesten — És a szembesítés? — Még nem történt meg — felelte az ügyész. — De tudom előtte eltagadja a lány. Olyan természet. Ismerem az embereket A mérnököt ingerelte a nyugtalanság: — Akkor? ... , . —— rágyújtott. I Az ügyész I Kapkodva------------------- háromszor m egszívta a dohányt — Csepelre mentem. Ott lakik a felesége. Bamafalú házban. Csöngettem a lakásnál. Hajlott hátú asszony nyitott ajtót — Kovács Istvánnét keresem :— makogtam, és vártam, hogy azt mondja: „A szomszédban, aranyom.” De nem... Betessékelt a szobába. Hideg szaladt végig a hátamon ... A falon hat oklevél. Elismerések a férj jó munkájáért— Középen göm- gölyű kopott asztal. A sarokban két régi mintájú szalmazsákos ágy. Mellette ferdén álló berakós szekrény. A kendősfejű asszony szoknyája szélével lesöpörte az egyik széket és ráültetett. Hallgattunk. Széles aktatáskámat nézte. Aztán félszemmel rámpillantott. — Mi ügyben van az elvtárs? Most kaptam gondolataimr hoz. Hirtelen feleltem: — A férjével szeretnék beszélni. — Ó ... nyújtotta a betűt. — Majd csak kapuzáráskor jön — és megrándult száraz szájaszéle. — Addig dolgozik? — tapogatóztam. — Dehogy — mondta és leült. Kartonruhája megfeszült csontos vállán. Újabb kérdést forgattam: — Hát?... I Az törSzéttárta karját: ismeretlen. Az majdnem mindig ismeretlen. Véletlen baleset, bűnös nincs, állapítottam meg és mint aki jól végezte dolgát, hazaindultam... Éppen a gyárkaput nyitottam, amikor gyors lépések közeledtek a hátam mögött. Valaki hangosan kiabált: — Elvtárs! Megfordultam. ” Szikár, vékony vállú ember állt előttem. Zavartan, cipője orrával kis kavicsot pöckölt. Nehezen kezdte: — Ügyész elvtárs ... Mondanék valamit. Ha titkot tart. — Mondja csak — biztattam és kíváncsiságomat titkolva, mosolygást erőltettem. Keményen nézett. — Mindig az igazat akarom. Azért jöttem ... Földes Júlia a főművezető szeretője... De ne tudja meg senki, mert nem lesz maradásom — és könyörgő tekintettel nézett rám. Aztán kösenkije. Megtetszett neki a főművezető kedves beszéde. Jólesett, hogy talált egy embert, aki barátilag szól hozzá. Megkedvelte. A többi már magától jött... A főművezető többször elhívta sörözni. Egyik este többet ivott... Az övé lett... Ma már tudja, amikor megszédült, állapotos volt... Akkor nem sejtette... Mentem a férfihez, ötven éves. Arca gödrös. Tekintete fáradt... Tagadott. Kikérte magának a rágalmazást. — Ez magánügy! — hangoskodott. — Különben is, ilyet még senki sem feltételezett rólam. Harminc éve vagyok nős. Felelős beosztásban dolgozom ... Pályáznak posztomra. Azok beszélik ezt. Szembesítsenek! Éreztem, hogy hazudik. Gyakorlatból tudom, azok sorakoztatnak égig érő érveket, akik nem biztosak igazukban... . A mérnök izgatottan közbeszólt: zivászna mögött. Ha csak tehetem, utazni indulok: hol Párizsba, hol Paksra, mert látni kívánom, mi van ott. Faggatom a könyveket, képeket, sziirtfóniákat, hogy megértsem: a mű alkotói mit tudtak emberről és világról. Ügy féltucatszor magyaráztattam el magamnak Einstein elméletét, és még többször a különböző játékok szabályait. És folytonfolyvást figyelem magamat: mit tudok, mit gondolok, mit érzek, mit akarok. Elmesélem magamnak saját vágyaimat. S emlékek idézésével faggatom magam saját titkaimról, hogy felismervén magamban a külvilág ujjlenyomatait, még jobban megértsem a külvilág lényeinek összefüggéseit. S ha úgy rémlik, értek már. valamit — akkor annak rendje és módja szerint továbbadom. Idegen a számomra a hallgatag, a szűkszavú, a lako- nikus, a titkokat rejtegető ember. Egyszer meg akartak tenni titkárnak, de ijedten közöltem a megrökönyödő illetékessel, hogy ez képtelenség, mivelhogy én sehogyan sem. tudnám megőrizni a titkokat. — Hökkenten kérdezte: ,,Nem is tagadja, hogy fecsegő természetű?” — Én pedig bizonykodtam, hogy lelkesen szeretem és kedvesebb szóval inkább csevegésnek szoktam nevezni. De ha ő annak nevezi, hát legyen. EZÉRT HAT. akkor titkárság helyett professzornak neveztek ki. Ma is az vagyok, és a katedráról mondhatom el tanítványaimnak, amit kíváncsiságom folytán megtudtam; erről vagy arról. Bizony, ez a szenvedély j hozzátar.tozik az élet szelíden j emberi formáihoz. Csak éppen diszkréten kell csinálni. Nem szoktam nevén nevez- í ni azokat az ismerőseimet, akikről megtudtam ' valami érdekeset. Inkább összevegyi- tek különböző híranyagot — és elmondom regénynek, hangjátéknak, vagy tanulmánynak azt, amit kilestem az emberekről.' Megtörténik, hogy egészen régi hírekkel kötöm össze ismerőseim titkait, és ezt vagy azt a kortársamat páncélba öltöztetem s elkeresztelem. Vergilius néven mutatkozom bé, esetleg valamelyik kedves nőismerősömet megfelelő köntösben Nofrétetének nevezem és bizonykodom, hogy fárapné Egyiptomban. S így egy csapással több legyet ütök: továbbadom, amit az emberi nagyútról tudok, • továbbadom, amit emberi tulajdonságokról megtudtam, továbbadom, amit magamról szeretnék közölni, elárulok egynéhány törvényszerűt, vagy egyéb fontos tudnivalót... Mindezt olyan formáikat keresve, hogy általuk mások is gyönyörűséggel vegyék tudomásul, amit én is gyönyörűséggel ismertem föl. S REMÉLVE, hogy az olvasó egyetmást megtud . abból, amit én felfedeztem a világról — s ennek nyomán egyetmást fölfedez magában, amit eddig még nem tudott. HOGY NE ESSÜNK túlzottan a szubjektív bírálat hi- ! bájába, ketten mentünk a ; X. magyar képzőművészeti i kiállításra. í Körülbelül így hangzott be- ! szélgetésünk: — Az átlagos látogató egy- : szer jön ide, márpedig, úgy I gondolom, ez a kiállítás a mé- ; rete miatt egyszerre meg- : emészthetetlen, i — Ne felejtse el, a cél: keresztmetszetet i nyújtani a jelenlegi magyar I képzőművészeti életről. ; — Ha ez a mai magyar kép; zőművésze<t, ami itt e m,ű- ! vekben felsorakozik, akkor : csalódtam. Mert azt, az \ utóbbi évek egyéni kiállí- : tásai után is, többnek hit- : tem. Az első termeket végig- ! nézve, a széles formai skála, ; mely az előző összképzőmű- > vészeti kiállítások után ! szembeötlő, még biztat. ! Egyéniségeket, önálló mon- ! danivalót, tartalmi gazdagsá- : got ígér. Ám az anyag tö- 5 megéhez viszonyítva, úgy 5 érzem, mindebből keveset 5 kapunk. $ Ebben egyetértünk. $ — Kiktől vártunk? { ELSŐSORBAN A NA- \ GYÖKTŐL, akiket a2* elmúlt ^ néhány évtized óta a hazai ^ képzőművészet élvonalában J tartanak számon. ^ Ferenczy Béni, Borsos Mik- ^ lós, Barcsay Jenő, mint $ ilyen alkalommal mindig, $ most is leteszik az obuiust, ^ bizonyítva, hogy ők járják a 5; maguk töretlen alkotópályá- pát. § — Akiktől igazán vár^ tünk. az a középgeneráció és J a fiatalabbak. Meglepő, hogy | ők a reprezentálásra szánt al- j: totósaikban is mintha csu- | pán az elmúlt évszázad mű5 vészeti — képzőművészeti felíj fedezéseivel hadakoznának, í sajnos reménytelenül, legtöbb- § szőr meddő módon, sokszor ^ langyosan, — s ennyiben ^ mintha ki is merülne min- ^ den művészi indulatuk. , Á ^ hatás már-már anakroniszti- ^ kus. A stúdiumokba illő for- ^ mai viaskodás, elkülönülve a § korok anyagi-, eszmei-, mű- | vészi tartalmától, és leqsajná- \ latosa,bban a mai valósáptól § is, valahol a' levegőben lóg. ^ — Álljunk meg egy szóra. Nem lettünk kiemelkedő | művekkel gazdagabbak? 6 — De igen. Csakhogy még Varga Imre: Prométheusz mindig az összképnél tartunk. — Szerencsére az emlékezet válogat, és megmaradnak a jó munkák. Beszélgessünk ezekről. KEZDJÜK TALÁN KOKAS IGNÁC KÉPEIVEL. Hűvös színek, dekomponált nyugalom, saját látás, — úgy érezzük, pár lépés választja el attól. hogy kialakult stílusa ösz- szeforrjon még bizonytalan, de már meglevő mondanivalójával. — Mindig jól esik találkoznom Kurucz D. István finom, összefoglalásra törekvő egy. szerűségével. — ...Kohán György képeiben, túl önnön, kiérlelt festői látás módján, túl érzelmi mélységén, filozofikus gondolatiságról tesz bizonyságot... — ... Kondor Béla, . Somogyi Soma László, Demény Miklős, Berki Viola, Újvári Lajos, Somos Miklós, Vecsési Sándor, Benedek György nevével folytatnám a sort. Csernus Tibort e felsorolásban azért nem említem, mert teljesen különálló festészetet képvisel... — Az a sokaság, amely képe előtt álldogál, tulajdonképpen a szűrrealizmusnak hódol. Csak míg amazok munkáit az ötletek raffináltsága élvezetessé teszi, addig Cser- nus tudat alatti világa szerintem kevésbé érdekes. — A kiállításon a döntő szót néhány szobor mondta ki. A már említett mesterek mellett elsősorban Somogyi Józsefre gondolok. Szántó- Kovács Jánosának, a mű belső jellemének ellentétes tulajdonságai — erő és elesett- ség, megroopantság és szilaj- ság, naivság. és meggyőződés — szinte szétfeszítik a szobrot — Kerényi Jenőt azért említjük itt, a középgenerációt tárgyalva, mert Csontvary szobrával kiemelkedően újat alkotott. Talán senki sem fogalmazta még meg ilyen szuggesztíven Csontváry eszelős íobogását, s benne a művész elhivatottságát. A KIÁLLÍTÁS AZT MUTATJA, hogy szobrászaink . jelentős része most fedezi • fel magának a fémanyag és ! a technika egy csomó új le- ! hetőségét. Reprezentáns pél- ! dák erre Szebényi Imre ! szobrai, a Duna és mellékfo- ! lyói, az 1848 ... ! — Nekem ellenérzésem van * a szobrokon feltűnő hegesz- j téses eljárással, azaz alkalma- ; zásával. A szobrászok egy j része a témában is igazolni 5 próbálja ezt a technikát. Ál- j tálában sikertelenül. Példa í rá Kalló Viktor Bányász, ( vagy Varga Imre Prométheusz ; című szobra: Az előbbit í gyengíti, az utóbbit csupán j mutatósabbá teszi ez az eljá- 5 rás. Másoknál egyenesen | üres játékká válik: miköz- | ben, mint néző, az új forma J mögött új tartalmat keresek, ! gyakran csak álhegesztést, ! álvarratokat találok. Ha i mindezt szembeállítom Fe- \ renczy Béni fiúszobrával, $ akkor a fémanyaggal való | öncélú játék még jobban | eltörpül szememben. | — Tehát a szobrászat társ gyalásánál is eljutottunk j odáig, hogy az alkotók zömé- j tői tartalom és forma tör- ; vénysZerűen egymásból faka- $ dását kérjük számon. $ — A képviselt társművé5 szetek közül a grafikai ki- | állítás kelt legkevésbé ilyen- | féle hiányérzetet. Máshol ki- 1 kísérletezett stílusok meg- j emésztetlensége helyett $ egyenletesebb előzményeket $ sejtet, több saját tudást $ mutat. : AZZAL A MEGÁLLAPÍ- ! TASSAL hagyjuk el a Mű- ! csarnokot, hogy sok alkotás ! megnézésével gazdagabbak ! lettünk, mások munkái kima- ; radhattak volna, és hogy több j olyan alkotó szerepeltetése | hiányzott a mai magyar kép- | zőművészet e tágas seregszemléjén, aki a múltban ! egyéni kiállításokon méltán i aratott sikert, í P. A.—D. J. s Könnyes lett szürke szeme. $ — Nője van. Megszorult a torkom. Nem ^ tudtam szót ejteni. Nem is 5 kellett. A szépnek tűnő öreg- ; asszony lassan, akadozva el- $ mondta életét. [ Egy angyalföldi I ny^Har- j--------------------------- mine éve S ment férjhez. Az ura nagyon j jó ember volt. Mókázva, kine- ; vetve a nyomorúságot, ették 1 esténként a sárgaborsót. Gye-; reket nem mert szülni. Félt. > Szájába nem tud tejet adni...! Harmincháromban megbélye- j gezték a férjét. Sztrájk miatt.: Sehol nem volt maradása.: Alkalmi szállító lett. A fia-: tál, erős asszony még elment j a Horthy térre cselédnek.; Ebből éltek. De boldogan... ! Szeretve ... A férfi azóta él- ! munkás... Művezető, főmű- ! vezető. Pénz csörög a zse-! bében ... Háromezret keres, i Haza alig ad. Az asszony csak : kétszer eszik naponta. Dél- s előtt tizenegykor és délután: ötkor. Egy étkezést mindig > kihagy, hogy a kis pénzt fél- ; re tegye. Gyűjt Új bútort; tervez. Az urának. Mert na- j gyón reménykedik, hogy! egyszer visszajön végleg,! örökre... Míg beszélt, telehullt az: öle könnyel. Búcsúzásnál: szétdörgölte a sós vizet és! mosolyogni próbált. Keserű: fintor ugrott gyűrött arcá-; ra. Az ügyész elhallgatott. A > hamutálcán füstölgő csikkre! bámult. Felkapta, szippan- j tott és a füsttel együtt han-! gosságot fújt ki: ' : — Hogy tegyek igazságot? ) Itt nem segít a paragrafus ...; Az ítélet felmentő lesz. így ; törvényes... Az asztalra ejtette kezét. S A papírtömeg nagyot puf-5 fant... í
