Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-30 / 256. szám

1965. OKTOBER 30, SZOMBAT PEST MEGY El kfúvlap Sorozáson Dózsa, Kossuth városában Az ablakból idelátszik Dó­zsa György szobra. A pa­raszt vezéré, akinek hívó szavára a ceglédi jobbágyok százai özönlöttek a felkelés zászlaja alá. A napközben máskor csön­des művelődési ház termei­ben most zajlik az élet. A klubszoba ajtaján tussal raj­zolt tábla figyelmeztet: „Vetr kőzőhelyiség, nőknek be­lépni tilos!” A fiúk kun­cogva állnak a tábla előtt, rámszegezett hetyke pillan­tásuk megsokszorozza a ti­lalmat. Odabenn orvosi vizs­gálat folyik. Dánszentmiklós és Kocsér sorköteles fiai adtak itt ma találkozót egymásnak. Sar- jadzó bajszú tizennyolc éve­sek és keménykötésű fiatal­emberek figyelik a Táncsics Mihály iskola tanárának elő­adását, aki — tanulságul, no meg unaloműzőnek — történelmi nagyjainkról be­szél nekik. Zrínyi Miklósról . és Dobó Istvánról, Nagybotú ( deje Lőrincról és Dugonits Ti­tuszról, aki a magas várfok­ról rántotta magával a «törö­köt. sincs Ezek a fiúk mások... Amíg hallgatjuk az elő­adást, gondolataim a múltba kalandoznak. Nem a rég­múltba, csupán a nyolc-tíz évvel ez előtti sorozásokra. Képzeletemben szélfútta bő­rű, csontos öklű fiúikat lá­tok, cejgnadrágban. agyonmo­sott pamut pulóverben. Aliig begombolt, olcsó kockás in­gükhöz nem viseltek nyak­kendőt, s a szobában sem akarták levetni viseltes ka­lapjukat. Legtöbbjük „pá­linkás jóreggelt”-teil köszön­tötte a sorozás napját, s po­ros cipőjében félszeg-této- ván kacsázott ide-oda, ha szó­lították. Ezek a fiúk — itt — tökéle­tesen mások. Mellényes, sö­tét öltönyükhöz egyszínű világos inget, nyakkendőt hor­danak. Félszegségnek nyoma sincs rajtuk, nyugodt maga- biztossággal várják, hogy sor­ra kerüljenek. Illedelmesre szelídített frizurájuk mintha most került volna ki vala­melyik Figaro keze alól. A rangidős parancsnok jöt­tére egyemberként ugranak talpra, s feszes vigyázz-ban üdvözlik. Az alezredes moso­lyogva int: „Jól van fiúk, le­ülhettek.” A legény búcsú még divat, de... Szünet következik. A fiúk korán keltek, most megro­hamozzák a büfét egy-egy jó erős dupláért. Vérbeli kávés is akad közöttük: sokan cukor nélkül isszák. Mi ezalatt az irodában a nyilvántartási lapokat né­zegetjük. Az első, ami szem­betűnő: emelkedett az iskolai végzettség átlaga. Ritkaság ma már, aki nem végezte el a nyolc általánost. A másik, amire fel kell figyelni, hogy legtöbbüknek szakmája van: lakatos, marós, esztergályos, traktoros. Feltűnően kevés a szakképzetlen, pedig falusi fiúk. — A hadseregnek ez elő­nyös — magyarázza a pa­rancsnok —, mert így jobb a választék a műszaki alap­ismereteket igénylő fegyver­nemek számára. Általában el­mondhatom, az összetétel évről évre jobb. Talán ész­revette, hogy egyetlen ittas közöttük. Pár eszten- még megszokott lát­vány volt Valószínű, hogy a bevonulás előtt ők is meg­tartják a „legénybúcsút”, de hozzánk józanon jönnek. Ma már a szokások is kulturál­tabbak. ... Mi szeretne lenni? — kérdezgetem a fiúkat, a fegyvernemekre célozva. — Híradós ... — Tüzér... — jönnek a válaszok, majd egy általá­nos sikert arató „bemon­dás”: — Obsitos! Aki obsitos szeretne lenni, mokány fiatalember, tömött kis bajusszal. Radios Imrének hívják, a kocséri Petőfi Tsz traktorosa. Kereken húsz esz­tendős és már két éve vise­li a férfiasság díszét orra alatt Divatból — mondja, és nevetve megtapogatja. Remé­li, „odabenn” sem kell meg­válnia tőle. Aztán elkomo­lyodva hozzáteszi: egyéb­ként, ha választani lehet, a tüzérekhez szeretne kerülni. Erre szavaz Jákfalvi Jó­zsef dánszentmiklósi regru­ta is. Két vágya van. Elő­ször: a tüzérség, másodszor: a Honvéd SE-ben ' kergetni tovább a bőrlabdát. Egye­lőre ugyan „gáz” van, a híradókhoz osztották, de no­vemberig még majd csak kialakul a dolog ... Szrapkó László ügye egy­szerűbb: a kocséri MHS­alapszervezetben műszaki elő­képzést kapott, majdnem biz­tos tehát, hogy műszaki ala­kulathoz kerül. „Nem mon­dom, hogy mindent tudok, de legalább az alapfogalma­kat megismertem a hat hó­nap alatt” — magyarázza. Családapák — mint újoncok — Van-e nős önök között? tesszük fel a következő kér­dést. Három-négy kéz emelkedik a magasba. Hát, ez már ko­moly dolog! Különösen, ahol gyerek is van. A családfő két évig csak zsoldot kap, s a lélektani problémák anya­giakkal is súlyosbodnak. Bi­zony, kár volt ilyen korán megnősülni, gondolni kellett volna a katona időre! — Amíg fiatal az ember, nem gondolkodik ilyesmin — mondja ki egyikük a szentenciát, mintha már leg­alább negyvenesztendős len­ne. Egy másik hevesen közbe­vág: — Mi az, hogy nem gon­dol ilyesmire? Tudhatta, hogy katonának kell men­nie! Ha igazán szereti az a lány, úgyis megvárja. Ha meg nem — nem sokat ve­szít vele... A többség ezzel ért egyet. Igen. Határozottan mások ezek a fiúk, mint — akár­csak tíz évvel ezelőtti — elődeik. Nem használnak nagy szavakat, nem idéznek álszent képpel az alkotmány­ból, de reálisan fogalmaz­nak: a katonáskodás köte­lesség, hát fogadjuk férfia­sán — így summázhatnám a vita tanulságát. Nem szavalnak, de nem is siránkoznak. Leginkább még a tizennyolc évesek örülnek: szakmájuk van, a honvédség­nél még gyarapíthatják is mű­szaki tudásukat, s húszesz­tendős korukra kiszolgált katonák lesznek. Utána jöhet a házasság. Ak­kor sem sürgős ... Nyíri Évaf A kényszer szülte, de bevált Sok látogató érkezik ezek­ben az őszi napokban a tá- pióbicskei Április 4 Tsz-be. Az érdeklődők, mind a ku­korica gépesített betakarítá­sát akarják látni. A szövet­kezet vezetői szívesen állnak rendelkezésükre, mert tud­ják, hogy nemcsak nekik okoz gondot a munkaerőhiány. Az őszi betakarítás időszakában, több szövetkezet is ugyaneb­ben a cipőben jár. Több mint ezerháromszáz hold kukorica termett az idén Tápióbicske határában. Bár az időjárást sokan szid­ják, mégis az utóbbi évek legjobb termését takarítják be. Van olyan tábla, amely 50 mázsát is ad csövesen hol­danként, de a 30 mázsát a leggyengébb földek is megter- mik. S érdekes, a jobb ter­mést onnan takarítják be, amelyen a szövetkezeti tagok egyetlen kapavágást sem tettek az idén. A mintegy 3500 hold szán­tóval rendelkező szövetkezeti gazdaságban kevés a kézi munkaerő. Kevés a tag, s az átlagos életkor hatvan év kö­rül van. Bár minden elisme­rést megérdemelnek az idős tagok szorgalmas munká­jukért, de a rokkant derék még sem bírja úgy a hajla- dozást, a kapálást, mint a fia­tal. Két lehetőség között vá­laszthatott tavasszal a veze­tőség: vagy lemond a kuko­rica termeléséről, vagy új utakat keres a termelés tech­nikájában. Az utóbbi mel­lett döntött. Tavaly a silóku­koricánál kipróbálták a vegy­szert, s jól bevált. Az idén százharminc holdon ismét próbálkoztak. Szinte teljesen kézi munkaerő igénybevétele nélkül termelték ezen a terü­leten a kukoricát. A nagyká- tai gimnazistáik csupán a rit­kításnál segédkeztek. Az ered­mény: 45—50 mázsa csöves­termés holdanként. Ott, ahol oldáson gondolkoztak. A kör­nyező szövetkezeti vezetők, kissé irigyelik is őket, s fo- gadkoznak, hogy követik a tá- pióbicskeieket. Különösen az­után, hogy napvilágot látott két számadat: a vegyszerrel kezelt területen termett és a géppel betakarított kukorica mázsánkénti önköltsége 54,80. a hagyományos módszerei ter­melt és betakarított kukoricáé pedig 116 forint. A szövetkezet vezetői most azt tervezik, hogy jövőre még 100 holddal növelik a vegysze­res kukorica területét, s a kö­vetkező években még bátrab­ban lépnek előre a gépesített kukoricatermelésben. Mihók Sándor ^////////////////////////////////////////. 1 Forintokból ( | — milliárdok 1 $ I Szokássá vált az utóbbi évek- § S ben a takarékossági napok és ^ S hetek megrendezése, amelynek ^ keretében lelkes aktivisták fia- § § tatok és idősek egyaránt, ősz- s ^ szefogva a takarékpénztári és S postai hálózat dolgozóival, $ S fölvilágosító szóval törekedtek ^ n a takarékoskodók táborának § bővítésére. Hogy az életkörül- s ^ mények változása, a dolgozók s reáljövedelmének emelkedése § S mellett, ennek is jelentős része ^ S van hazánkban az államra bí- ^ s zott pénzbetétek nagyarányú § növekedésében, az kétségtelen, s Ma már nemcsak takarékos x falvaink és városaink, de egész $ S járásaink is vannak, amelyek- ^ X ben a családok 75—80 százaléka ^ § rendelkezik betétkönyvvel. § Nagy jelentőségű a forintot s ^ lassan élére rakosgató takaré- § koskodás. Az államra bízott ^ S pénz jó helyre kerül. Belőle ^ S épülnek egymás után az or- ^ S szágban az új, korszerű lakó- § telepek. Az OTP-től felvett s ^ hosszúlejáratú kölcsönök se- § ^ gítségével emelkednek a színes $ S családi házak, új utcákat, ^ X egész kertes lakónegyedeket ^ alkotva. A takarékosság te- s ^ hát mindenképpen hasznos, s ^ szükséges, a népi államnak § éppúgy, mint az egyénnek. Aki ^ X pénzét biztos helyen tartja, ^ S kamattal s újabb félretett fo- \ § rintokkal gyarapítva, becsüle- $ ^ tes munkával így tudja meg- § valósítani vágyait. A civili- ^ X zált, kultúrált élet tartozékai; ^ X a kényelmes otthon, az autó, a S televízió, s egyéb így válik el- s ^ érhetővé mind többek és töb- s ^ bek számára. Idén a ma kezdődő és no- ^ X vember 10-ig tartó takarékos- ^ S sági napok egybeesnek, a vi- J § lágtakarékossági nappal, s ^ amelynek megünneplésében s húsz év óta először, hazánk is § S részt vesz. Negyvenegy éve, ^ S hogy a takarékpénztárak első ^ X nemzetközi kongresszusán el- n határozták, a világtakarékossá- < ^ gi napok megrendezését. Azóta ^ ^ az egész világon ebben az ^ időben méltatják a takarékos- ^ X kodás jelentőségét. A tőkés S országokban ezt összekapcsol- 5 ják a mértéktelen árupropa- x ^ gandával, s a gazdasági bi- § ^ zonytalanság arra készteti a ^ ^ kisembereket, hogy keresetük egy részét félretegyék. Nálunk, s a szocialista társadalomban ez ^ nem a biztonság egyetlen mód- v ^ ja, s nem is tőkegyűjtés, ha- ^ ^ nem a családok felemclkedé- $ sének, kultúrált jólétének egy- $ re erősödő eszköze. X Amikor tehát üdvözöljük a v világtakarékossági napot, egy- í s úttal sikeres takarékoskodást, \ ^ gyarapodást kívánunk saját ; $ magunknak J (h. f. p.) J 'ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/. Határon innen, határon túl Külföldiek és földiek Cegléden Paprikapehdy: gcod — Szárítóüzem: kitűnő A csütörtöki vendégjárás változatos volt, mégis egyér­telmű. Az angolok azt mond­ták: „good”, azaz jó. A ma­gyarok, kitűnő, ami ugyan­azt jelenti magasabb fokon. Cegléden a megyei Szesz­rssssssssssssssssssSsssssssssssss/ssssssssssj A bor hidegen folyt arcá­ra. be az inge alá. Felállt, az üveggel ütött, a kövér elterült. Hárman estek neki és kegyet­lenül megrugdosták. Ügy fél- ájultan egy székre ültették, te­lerakták hervadt virágokkal, aztán az egyik asztalról vázás- tól a kezébe erőszakoltak egy csokor őszi rózsát. Meglocsol­ták vízzel, utána rászórták a korcsmában található hamu­tartók tartalmát. — A vén huszár — mondta az akit leütött és röhögve tá­voztak. Zárórakor a korcsmárosné! felrázta a szerelőt. Utálattal i kezet mosott, mondta a férfi-1 nak, hogy takarodjék haza. ] Köszönésképpen mégegyszer a | leikébe taposott. — Nem való maga már sem- i mire. Még arra sem, hogy egy i gyönge nő becsületét megvéd- i je. j A férfi piszkos ruhában, de ! józanul lépett ki a sötétbe, sj útközben akárhogy erőlködött,! már a töltöttkáposzta íze sem ! jutott eszébe. i Ez volna hát a történet,<-------------- egy korcsma tör-! t énete és E.-ben a vendéglátó-! ipari vállalat immáron másfél! évtizede hiába erőlködik, és! kísérletezik új nevekkel, hiába! adta a Zöldkoszorú nevet, hiá-! ba az l.-es számú üzemegység! elnevezést, nem ment a dolog.; Az emberek ma is a Vizesbe; hívják egymást. Ez maradt * mind a mai napig a korcsma^ neve. Jóllehet a szépszemű i korcsmárosné és vízvezeték- $ szerelő betyárja már régen az; igazak álmát alusszák a föld S mélyén. * napközben is vissza-vissza járt, bekapott egy-egy fröcs- csöt és sietett vissza a mun­kához. Érezte, hogy vala­hol csúszik a talaj alatta, azért a munkájához görcsö­sen ragaszkodott, ezt érezte élete legbiztonságosabb pont­jának. A korcsmában is tett­vett, a pulthoz is odaállt se­gíteni az asszonynak, de a lelkét kikezdte valami, az egyensúlyt már a munka sem tudta helyrebillenteni. Nap­pal sohasem *volt részeg, er­re vigyázott. Csak töltöge­tett, töltögetett, de a nívót tartotta, egyszer sem lépte át. Este viszont mind gyak­rabban berúgott. Nem volt kötözködő természetű, da- nászni sem szeretett, inkább szomorú volt, mondogatta is ilyenkor, hogy neki nem a teste kívánja a szeszt, a lelke a szomorú, annak kell a bor. Az évek ilyen szomorúan re­pültek és a természet külö­nös játéka, hogy ebben a nagy szomorúságban a jó ételtől, meg a töméntelen italtól a szerelő elhízott. Az asszony domborulatai rendületlenül tartották magukat, de az évek szeme alá és szája köré finom kis szarkalábakat raj­zoltak. Azért a részegeknek most is a régi kívánatos Ró- zsika volt. Evyszcf az asszony azt-El------- mondta a szerelő­n ek, eleget evett-ivott már, egy­formán hasznavehetetlen nap­pal is este is, a fiatalságát elra­bolta, költözzön el tőle. Még Utána kiáltott, hogy nem kö­teles ő az ágyban is a büdös pálinkát szagolni. A férfi szo­morú lett, szégyellte is a dol­got, aztán elvitte néhány ingét és ruháját egy albérleti szobá­ba. A szoba kicsi volt a talaj­víztől dohosszagú és hűvös. A kis villanykörte a ráragadt légypiszoktól alig adott fényt, az egész mégis illett a szerelő szomorúságához. Két hétig nem ment a kocsmába. Akkor is csak részegen mert bejönni. Odament az asszonyhoz és megkérdezte, mit segíthetne. — Menjen haza jóember, hi­szen maga tökrészeg, tudja, hogy utálom az ilyeneket. A férfi leült, fejét mellére ejtette, kért egy pohár bort, kapott, ebből tudta, hogy sem­mit sem jelent már az asszony­nak, már az italtól sem félti őt. Hangos társaság érkezett. Röhögtek, ittak, énekeltek. Egy megtermett, inkább kövér for­ma közülük odakiáltott Rózsi­nak: „Hozza már lelkem, gyor­sabban. Hagyjon fel ezzel a vénasszonyos tempóval”. Vi­hogtak. Amaz folytatta: „Az ágyban is ilyen lusta maga, angyalom?” A vízvezetékszerelő felállt, odatántorgott hozzájuk, barátságosan fogadták. „Igyon apa, itt a bögre fogja. Magá­nak már nem árt.” „Nekem tényleg nem árt, amint látják részeg vagyok, de így is tudok viselkedni. Vi­szont rrlhguk nem tudnak vi­selkedni, ezért nem ihatnak többet”. Megfogta az üveget, hogy visszavigye a pulthoz. Valaki hátulról nyakon csapta, elesett. Az üveget estében fel­tartotta, hogy ne törjön össze. Miért csak jövőre? A Váci Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén Hermány Miklós, a KPM Közúti Igazgató­ságának helyettes vezetője szóban tájékoztatta a vb-tagokat arról, hogy az árvíz által megrongált Gombás-pataki híd felújítási tervei készen vannak, de kivitelezd hiányában a javításra csak 1966-ban kerülhet sor. A helyi városi-járási népi ellenőrzési bizottság tíz fényképből álló dokumentációt adott be a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium ille tékes főosztályához. Ezzel bizonyították, hogy a hídjavítás késleltetése sok esetben forgalmi aka dályt jelent Vác déli határában, 'fokozza a baleset- veszélyt és szánalmas látványt jelent az odatévedő idegenek, túristák számára. Vegyszeres gyomirtás és gépesített kukorica-betakarítás a tápióbicskei Április 4 Tsz-ben a tagok vállalták a művelést, átlagosan 30 mázsa termett. Dunát lehetne a kukoricá­val rekeszteni. A falu apra­ja nagyja a betakarításnál se­gédkezik. A vállalt területen a törés és a szár vágásának gondja a tagoké, a behordás, a tárolás a vezetőségé. A 130 holdon azonban mind a be­takarítás, mind pedig a be­hordás és a tárolás a veze­tőség vállait nyomja. Nehéz­séget jelent az is, hogy a ku­korica nedvességtartalma el­éri a 35 százalékot. A száron a levelek elszáradtak — eb­ben az éjszakai fagyok is se­gítettek — de magas a csö­vek nedvességtartalma. Ez a kényszerű helyzet késztette a szövetkezeti vezetőket arra, hogy a betakarításban is új utakat keressenek. A gépállomás felajánlotta segítségét; két adapterrel felszerelt SZK— 4-es kombájnt ígért. Igen, de ebben a községben még soha nem alkalmazták a kukorica­betakarításnál a kombájnokat. Hallották azonban, hogy a Herceghalmi Állami Gazda­ságban évek óta felhasználják a kombájnokat. A szövetkezet vezetői elutaztak hát Herceg­halomra, s maguk győződtek meg annak előnyeiről. A kom­bájn levágta a szárat, kicsépe­li a termést, s meg is tisztít­ja. De mit csináljanak a ma­gas nedvességtartalmú mor­zsolt kukoricával? A megyei tanács mezőgazdasági osztálya soron kívül kiutalt részükre egy Farmer típusú szárítóbe­rendezést. Most már csak össz­hangba kellett hozni a gépek munkáját, megszervezni a be­takarítást. Az Agrártudomá­nyi Egyetem tanárai is segéd- . kezteik ebben. Egy hete, hogy munkába álltak a gépek. A kezdeti zök­kenők után, mind jobban be­lelendültek. Napi négyszáz mázsa morzsolt kukoricát hor­danak be a vontatók a tanya- központba, ahol a szárítógép három műszakban dolgozik. A szárító teljesítménye a három műszak alatt 200 mázsa. Hét­főn, a Terményfelvásárló és Feldolgozó Vállalat nagykátai kirendeltségének vezetői siet­tek a tsz segítségére: vállal­ták, hogy a napi 200 mázsát saját gépeiken megszárítják. Lassan, lassan elhárulnak tehát az akadályok Tápióbicskén a gépesített ku­koricabetakarítás elől. Tápióbicskén a kényszer szülte azt. hogy keressék és megtalálják a kukorica terme­lésének és betakarításának legfejlettebb módszereit. Ma már örülnek a szövetkezet ve­zetői és szakemberei, hogy törték a fejüket, új és új meg­Szikvizipari Vállalat szárító­üzemében vizitáltali. A kül­földiek — régi üzletfelek — maguk tekintették meg, hogy készül, milyen körülmények között a pehelypaprika és a szárított' hagyma. Mindkettő régi exportcikkünk s jövőre : is kéri a külhoni partner. i A „földiek” Komáromból í jöttéik az ottani mezőgazda- isági igazgatóságot képviselve. I így vélekedtek: i — Az ötlet kitűnő, örü- | lünk, hogy magunk győ- : ződhettünk meg róla. Saját í portánkon is berendezünk i ilyet, hogy a különben rom- \ lásra ítélt termést megment­sük s akár értékes valutává i változtassuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom