Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-30 / 256. szám

n st HicrEI &úrtat> 1963. OKTOBER 30, SZOMBAT Cumpingkongresszus Budapesten Jövő nyári téma, mégis most került napirendre; 'Ha­zánkban 1966 augusztusában rendezik meg a XXVII. nem­zetközi kamping-kongresszust és rallyet. — Most tárgyaltunk róla — mondja Szitnyai Jenő, az Autóklub sajtófőnöke. — Ma­gyarországon rövidesen meg­alakul a cemping- és cara­vanning klub, amelynek fel­adata a jövő ‘évi demonstra­tív esemény megrendezése. — Kíván-e ennyi előkészü­letet, hogy már háromnegyed évvel korábban téma le­gyen? — De még mennyire! Hu­szonhárom ország autósai Körülbelüf ötezren érkeznek Magyarországra! — Útvonal? — Augusztus harmadikén ■lépik át a határt, s aztán Szentendrén, a Római-parton és a leányfalui táborban ver­nek tanyát. — Meddig maradnak? — A pihenőhelyről sétaha- jóyal érkeznek Pestre. A margitszigeti szabadtéri szín­padon operett- vagy revű- műsort rendezünk tiszteletük­re, majd ismét visszaindul a Népvándorlás a Duna mentén Két hét — ötezer idegen Lakókocsi-karaván hajó. További program: vá­rosnézés Szentendrén, aztán irány Visegrád. — Következik a vár megte­kintése ... — Nemcsak ez. Élő tablót, jeleneteket mutatnak be és tűzijátékot is rendeznek. — További program? — Esztergom, ahol stílsze­rűen meghallgatják Liszt Esztergomi miséjét, aztán irány a Balaton. Itt rende­zik a kongresszust. Az érde­kességek közül említem, hogy ott lép fel az Állami Népi Együttes — víziszínpadon. Sportbemutatót tartanak az olimpikonok. Versenyeket bonyolítanak a résztvevő nem­zetek fiai között is. S az út utolsó szakasza lakókocsi-ka­raván az Alföldön át — Hortobágyra. — így már érthető a korai előkészület. — Valószínűleg ötmilliós költséggel erősítik, korsze­rűsítik a szóbanforgó cem- pingeket és környékét. Ma­gyar konyhás éttermek, egész­ségügyi intézmények épül­nek többek között. A moz-. galmas eseménysorozat két hétig tart és augusztus lil­én zárul. Addig lesz mit tenni, többek között a Pest megyei Idegenforgalmi Hi­vatalnak is. T. Gy. TÉMÁNK a vecsési káposz­ta. Elég elcsépelt téma. Bach Adám, helyi lakatos saját szerzeményű masinájával a Zöld Mező Tsz dolgozójaként a káposztafejeket szép, hosz- szú szálakra vágja, a nagy­papára: Bach Sebestyénre hi­vatkozik, aki már szintén pro­dukált márkás vecsési káposz­tát annak idején. Tudniillik azért írok erről, j mert a múltkor’ láttam, mikor i egy hamisítatlan pesti nihilis- j ta a kirakat előtt hitetlenül ; legyintett. I — Ugyan kérem, vecsési ká­poszta. Mindenre azt mondják. Hogy jobban kapjon rá a nép. Vecsési vagy nem vecsési? Es ha vecsési: miért vecsési? Erről okvetlenül beszélni kell. — Egyesek lehet, hogy visz- Szaélnek a káposztánk jó hí­rével — mondja Geringer Já­nos községi vb-titkár. — De nagyon sokat termelünk és sa­vanyítunk, az is igaz. A Zöld Mező, az Ezüst Kalász és a háztáji gazdaságok — úgy sac- colom — 3—400 holdon terme­lik. Ez bizony legalább 300— 400 vagont jelent. Nem csoda, ! ha ilyenkor megtelik vele a piac. | TANULSÁGOS MAKADI PÉLDA Lehet-e egy esztendő alatt „hét mérföldet" lépni? Divatos a fonott kisbútoi Porcelán helyeit raffia- és szalmanipp Hazánkban az utóbbi évek­ben divat lett a fonott kis­bútor. A közönség azért sze­reti, mert tartós és világos színével jól illeszkedik a mo­dern szobabcrendezé sekhcz. A Kosár- és a Fonottáru Kszv. nemrégen kiállításon mutatta be gazdag választé­kát a kereskedelemnek. A kiállítás nyomán jövőre sok úpajla fonott kisbútor jele­nik meg az üzletekben. A Icagylófolpl, a dohányzó asztalka, a virágtartó, a fali könyvespolc már úgyszólván hagyományos cikk. Ezeket most a divatnak és az igé­nyeknek megfelelően, egyebek közölt vas- és szalma szab átér elválasztófallal, bambusz pa­ravánnal, szennyestartó kosár- ládáxxtl egészítették ki. Igen jól sikerült újdonság a szalmafonatú folyóirattartó, ci nád fűz l<andalló kosár, va­lamint a telefonasztalka, amelyhez még szalmafonatú telefonkönyv borító is készül. A modern bútorok divatjá­val megnőtt a raffia szöve­tek becsülete is. Több mint 70 féle fölborító raffia szö­vetből mintegy 100 000 mé­tert hoznak forgalomba. Ugyancsak divatos a modern bútorokat szalmából, raffiá­ból és háncsból készített nip- pekkel- díszíteni. „Dolgoznánk mi, csak lenne értelme... Mi magunk is azt szeretnénk, ha gyarapodna a közös ... Annyira istenháta- mögött vagyunk, hogy nem törődik velünk senki!....” Egy évvel ezelőtt ilyen, vagy még elkeseredettebb ki- íakadás volt a válasz, amikor az Üj Élet Tsz dolgairól ér­deklődtünk Makádon. Mi ta­gadás, a helyzet olyan volt, hogy a tagság kedvtelensége egyáltalán nem bizonyult alaptalannak. Milliós mérleghiánnyal zárt a tsz, az egy munkaegységre jutó kiosztott jövedelem csak húsz fillérrel haladta meg a tizen­három forintot. „Bele törik a bicskátok, meglátjátok! Szó, ami szó, egyáltalán nem irigyelünk benneteket!” — mondogatták ennek megfelelően Kiss (Jenő­nek, meg Balek Ferencnek, a szigetbecsei Űj Élét Tsz' elrío­Lehetne még írni arról, hogy miként vélekedik er­ről a tagság, s hogy miként az új vezetőségről. Egybe le­hetne ezt vetni például az­zal, ahogyan a régi vezetés­ről ' beszéltek. Ám erre nin­csen szükség, hiszen a té­nyekből bárki maga is ítél­het ... Nagymiklós István TEHÁT nincs igaza a pesz- szimistának: nem lehetetlen­ség, hogy valóban vecsési ká­posztát kapunk a felirat mö­gül. De más a káposzta Ve- csésen, mint másutt? Burst Ádám konzervmester azt vall­ja: más. Valami alkalmatos hollandi káposztafajtából ne- mesítgették ki a vecsési tala­jon ezt az egyszerű, de nem lényegtelen magyaros konyha­kerti növényt, a füstölt disz- nóhúsok kellemes kísérőjét. Mit sem tesz. hogy élelmes német atyafiak a magyaros káposztaeledelek alapanyagá­nak előállítói. . Szóval a vecsé­si káposzta szép, derűszöld, tö­möttek a levelei. A savanyítás titkát keresve sem találsz nagy szenzációt. Kora ősszel egy mázsához két kiló só. pirospaprika, babér­levél. Ha hidegben rakják el, másfél kiló só is elegendő, sőt kiló húsz deka is. 18 fok Cel- siuson három hétig érlelik, az­tán, mint mondják: „lehet ki­szerelni”. j MERT NEMCSAK a vil­lanyt szereljük manapság, ha­nem a káposztát is. Valódi nagyüzemi zsargon. Egy öreg bácsi vidáman topog a nagy­kádban. ö viszont „beszerel’’. Tapossa szorgalmasan a ne­vezetes vecsési káposztát a Zöld Mező számára — gumi­csizmában. (andrás) /VfSf///S*S//SS/SfSSSSSSS///S//SfSSSSfS/S/fSS/SS/fSf/SSffSSff/SS//SS/f//fS//f//SSS*Sft*f/ maron ül az em­ber, csak juhász lehet, mert a bir­kák türelmes őri­lóg a nyakában. Akkor meg nem juhász, hanem csikós. Álljunk meg. Kezdjük elölről. Ha juhász az il­lető valóban, ak­ICI PARIS November 4-én mutatja be a Fővárosi Nagycirkusz új j műsorát: „lei Paris” című színes, látványos varieté- produkcióját. Az előadás cí- I mét az Orlando-együttestől Sóval a jégpáncél ellen Új eljárást dolgoztak ki az utak jégmentesítésére Éppen a legkedvezőbb idő­pontban — ősz elején — fe­jezte be laboratóriumi vizs­gálatait az Útügyi Kutató Intézet annak megállapítá­sára, hogyan lehet a legjob­ban megelőzni az utakon a jégpáncél kialakulását, illet­ve hogyan lehet a már ki­fejlődött jeget felolvasztani. Jobb eljárást keresve meg­vizsgálták, nem lehetne-e ná­lunk is alkalmazni a külföl­dön, tehát némileg más vi­szonyok között már jól be­vált sózást, amitől még most is sokan idegenkednék; arra hivatkozva, hogy a só megtámadja a betont és a gépkocsik fémalkal- részeit Az UKI szakembereinek azon­ban sikerült megtalálniuk azt a módszert — a közönséges konyhasó megfelelő adago­lásában —, amely pillanatok alatt felolvasztja a jeget, il­letve megakadályozza a víz összefagyását, de sem a be­tonnak, sem a kocsiknak nem árt. Általában az egész „keze­lés” csaknem 10 százalékkal olcsóbb a salak-, homok­vagy sóderszórásnál. Az or­szág legforgalmasabb 6000 kilométernyi úthálózatának jégmentesítésénél az új módszer bevezetése több millió forintos évi megtakarítást eredmé­nyezne. Elmaradna ezenkívül a meg­rongálódott járművek javítá­sa, a megrekedt kocsik idő- vesztesége, nem is említve a -«lesetek, nemegyszer halálos kapta: a világhírű, olasz szár­mazású énekes és ye-ye ze­nekara egy hónapig vendég­szerepei a nagycirkuszban. Ok töltik be a műsor máso­dik részét. Orlando nemcsak énekli, hanem táncolja is világszerte ismert számait. Budapesti műsorában fő­ként francia sanzonok, olasz dalok szerepelnek. Az előadás első felében küfföldi és magyar művé­szek lépnek fel számos új revüszámmal és artistapro­dukcióval. zoje jarja a pusz­tát szamáron. De nicsak; en­nek a magyarnak nem ér földig a lába. Pedig de­rék, nagydarab ember. Nem sza­máron ül ez — üt belém a felis­merés —, hanem öszvéren. Engedek: ösz­vér ide, öszvér oda, azért még le­het juhász. Vala­mi rangosabb ju­hász, akinek már derogál a sza­már. Ám Petőfi versében végül ez áll: „Elkeseredé­sében mi telhe­tett tőle? Nagyot ütött botjával a szamár fejére”. Ezzel így sincs rendben valami. Szóval anyit már engedtünk, hogy mindegy; sza­már-e, vagy ösz­vér, de akár az egyik, akár a má­sik — a botjával ütött a fejére a juhász. Tehát bot­ja volt. Es hol van ennek a ju­hásznak itt a ké­pen a botja? Hi­szen ennek a ma­gyarnak — most látom — karikás kor mit keres a nyakában a kari­kás — és hoi a botja? — hiszen a juholcat nem terelik ostorral, csak bottal. De ha csikós, akkor miért ül sza... azaz öszvéren? A ménes után nem­igen szaladoznak ilyen nagy fülű paripán. Most már még közelebbről meg­nézem ezt a pásztort. Gumi­csizmát visel a cifraszűrhöz. Mondom, ez is váratlan fordu­lat, mert erről a népi divatössze­állításról sem so­kat tudhatott ed­dig a néprajz ap­rólékos tudomá­nya. Szóval, a Hor­tobágyon él ju­hász is, csikós is, gulyás is. Ez a magyar egyikhez sem hasonlít. Va­lamire azért em­lékeztet; tschi- kosch lesz ez az ember, xxtgy gu- lasch ... Hogy azt a szilaj hét min- denségét az ár- gyilusának... Kiss János balesetek elkerülésének le­hetőségét. Megszentségtelenítették a canterbury székesegyházat Í A merényletet valószínűleg a reggeli órákban követték el, amikor a lelkészek a ki’iptakápolnában istentiszte­letein vettek részt. A rhodesiai kormány angol I hívei pénteken megszentség- ítelenítették a canterbury szé- | kés egyházat, az anglikán egy­ház történelmi központját. Ismeretlen tettesek vörös és kék festékkel bepin- gálták a főoltár térítőjét, az oltár hátsó részét és az oltár-keresztet, a XIII. szá­zadból származó Szent Ágos- ton-széket (az érseki trónt), valamint a XIV. században eltemetett fekete, herceg — III. Edward legidősebb fiá­nak — sírboltját, festéket lo­csoltak a nagybibliára is. Az angol fajvédők gyalá­zatos merénylete arra volt válasz, hogy dr. Ramsey can­terbury érsek a napokban le­szögezte: az angol keresz­ténység támogatja a kor­mányt. ha szükség esetén erőszakot alkalmaz a rhode­siai benszülött többség jogai­nak megvédésére, a telepes kormány egyoldalú független­ségi törekvéseinek megakadá­lyozására. Az oltárterítőre vö­rössel festett „béke” szó eb­ben az esetben a fajgyűlölet, a békétlenség jelszava volt, s bizonyíték a detektívek szá­mára, akik megszállták az ősi székesegyházat. Á templomot a látogatók elöl lezárták.-------------------------------------------" — ............... ■ —---------* — i . ■ > C HURCHILLIANA | Óriási közönség előtt nyilvános aukción elárverezték a < Hyde Park Gate 28. számú házát, amely Sir Winston Churchill ! otthona volt 1945-től haláláig. Az árverés kezdete előtt nagy ! izgalmat keltett a széksorokat zsúfolásig megtöltő érdeklődők ! körében, hat amerikai üzletember megjelenése. Rájuk „lőtt” ! minden fényképezőgép és tv-kamera, de ők az újságírók kér- : déseinek elébevágva, azonnal bejelentették: tisztában vannak : vele, hogy a történelmi épületnek a helyén kell maradnia, s i nem tervezik, hogy téglánként Amerikába szállítsák. Ezekután gyorsan zajlott az árverés — Churchill háza négy ] perc alatt cserélt gazdát. Százkettőezerötszáz fontat fizetett * érte dr. Samui Simpson, a „Simpson of Piccadilly” cég elnök- ! igazgatója, dr. Simpson egyelőre még ’ nem tudja, hogy mit i kezd a házzal, lehetséges, hogy családjával együtt beköltözik, i megígérte azonban, hogy az épület egy részében mindenkép- ! pen Churchill-múzeumot rendez be. Még egy „churchilliana” került dobra a héten: egy Los! Angeles-i részvénytársaság reklámcélokra 350 fontért megvá-! sárolta az angol vasutaktól azt a vasúti kocsit, amely London- ! bál a Blandon-i sírhoz szállította Churchill holttestét. Hova jutottunk ... felháborító! — mondotta John Collins \ londoni üzletember, aki sikertelenül próbálta megakadályozni! az adás-vétel létrejöttét. — Legszívesebben kimennék a dók- \ kokhoz és felgyújtanám a kocsit, mint a cigányok halott kirá- \ lyuk sátrát... S A kocsit szétszedve pénteken behajózták. > kének, illetve főkönyvelőjé­nek, amikor őket Makádon is megválasztották vezetőnek a tsz-tagok. S hogy ők is tud­ták, milyen nehéz feladatra vállalkoz­tak, az kiderül ebből a beszélge­tésünkből : — Megírjuk, hogy mire vállalkoztatok, s mik a tér-, veitek? : — Isten ments! Aranyhe- | | gyek ígérgetésével nem lehet j itt semmire sem menni! ... : Pontosan egy esztendeje i történt mindez, s azóta mint i mondani szokás, gyökeresen i megváltozott a helyzet. Sokat: lehetne beszélni arról, hogy i milyen hosszú ós nehéz esz- i tendeje volt ez a tagságnak, j vezetőségnek egyaránt. Makádon minden szónál ékesebben beszélnek a té­nyek. Míg tavaly ilyenkor egymil- i liós „sorbanállás” ' jelezte a i tsz helyzetét, addig most j négyszázezer forint van az i egyszámlájukon. (Lenne több | is, ha egy néhány százezres j tételt nem napok múlva ir- i nának rá.) A tagok átlagos i napi keresete 50—60 forint i a közösben. A merészen 1,73 i milliósra tervezett kiosztható : tiszta jövedelem legalább 2,5 i milliósnak ígérkezik, amely- : bői legkevesebb félmilliót jő- i vő évre tártál ék o'nak. S hogy ; ez mennyivel jobb kezdet lesz j a tavalyinál, azt nem kell: különösképpen hangsúlyozni, i Természetesen, a közös va- i gyón gyarapodása is megfelel i ennek az ütemnek. Amíg ta- i valy az állam segítségére szo­rulva is alig jutott valami a i tagoknak, addig az idén a tagság gyarapodásának az ál­lam is hasznát látja. Annál is inkább, mivel a tsz árúi- ! nak nagy részét az állam vá- i súrolja meg. Csak egy pél- i dát: a tervezett négy vagon helyett harminc vagon kenyérgabonát adott el az államnak a ma.kádi Üj Élet Tsz az idén. Megy a pásztor...? A napokban hortobágyi ké­peslapot lett le asztalomra a pos­tás. Hej, Horto­bágy — sóhajtot­tam a dohány- füstös szobám­ban, a város kő­rengetegének közepén, ahová most egyszerre beszökölt a pusz­tai ájér, s látni véltem a méne­seknek vágtató futását. Dehát miféle ember ez itt a képen? A hely­szín — úgy lehet — valóban a Hortobágy. De ez az ember ... For­dítom a lapot a hátuljára, ahol a címem van, meg hogy „Üdvözle­tünket küldjük” és mindenféle ke­resztnevek, hogy kik küldik az üd­vözletüket — itt olvasom, ezt már nyomtatva: „Pásztor szamá­ron”. A Képző­művészeti Alap Kiadóvállalata fémjelzi a lapot. Mi kifogásom le­het? Ez bizonyá­ra valamilyen zsűri véleménye, hogy ami a ké­pen látható; pász­tor szamáron. Mégis — mit jelent az, hogy pásztor? Hiszen pásztor a csikós is, és a juhász is, még a libapász­tor is. Visszafor­dítom a képet. Mit őrizhet ez az ember? Mint láthatják, jóképű, kackiás bajszú magyar, amolyan szittya. fajta néz a fény­képezőgép len­cséjébe, hogy azt mondja; „az an­gyalát neki". Szo­rosan fogja a kantárt, s mint szilaj istenség üli meg a szamarat, meg sem moccan alatta az állat. Juhász lesz — mondom, mert hogyan is van mindjárt: „Megy a juhász szamá­ron, földig ér a lába”. Tehát sem­mi kétség, ha sza­Mi van a márka mögött ? Származási hely, vagy készítési mód ? — Az igazság a vecsési káposztáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom