Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
KIT MEcrei v"/(í*rlíip 1965. OKTOBER 28, CSÜTÖRTÖK Lapzártakor érkezett Párizs: A francia miniszter- tanács szerdán megtartotta szokásos heti ülését De Gaulle elnöklése alatt. A kormányülést követő sajtóértekezletet nagy érdeklődés előzte meg, mert várható volt, hogy a kormány szóvivője bejelenti De GauIIe-nak a köztársasági elnökválasztással kapcsolatos döntését. Peyreffitte tájékoztatásügyi miniszter azonban csak annyit közölt az újságírókkal, hogy Charles de Gaulle november 4-én (Károly napján) este beszédet mond a televízióban és a rádióban. Nem volt azonban hajlandó válaszolni arra a kérdésre, vajon a tábornok jelöltetl-e magát a decemberi elnökválasztáson, vagy sem. Djakarta: Sukarno indonéz elnök szerdán hét politikai párt vezetőjét kérette magához, hogy megtárgyalja velük az Indonéziában kialakult helyzetet. Az Indonéz KP képviselője nem volt jelen. A tanácskozáson Sukarno a többi között hangsúlyozta, hogy „a jobbratolódás Indonézia szempontjából még sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint az október elsejei ál- Iamcsinykísérlet”. Algír: Algírba szerdán több afrikai és ázsiai küldöttség érkezett, hogy részt vegyen a csütörtökön nyíló afroázsiai külügyminiszteri értekezleten. Kusumowidagdo külügyminiszterhelyettes vezetésével indonéz küldöttség indult el Algírba. Pakisztán úgy döntött, hogy nem vesz részt a november 5-én nyíló afroázsiai csúcsértekezleten. 45 állam jelentette be eddig, hogy kész részt venni a tanácskozásokon, viszont csaknem 20 ország távol lesz — köztük Kína, Pakisztán, Kambodzsa, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. SANTO DO Szerdára virradóra csak szórványos lövöldözések hallatszottak... Hírügynökségi jelentések szerint a kormánycsapatok kedden délután kiűzték a közmunkaügyi és közlekedésügyi minisztérium épületéből az oda behatolt szélsőjobboldali tüntetőket. A tüntetők csekély ellenállást tanúsítottak, de az utcán ismét csoportokba verődve felgyújtották a minisztérium gépkocsiját. A fővárosban szerdára virradóra jelentősebb összetűzések nem voltak, csak szórványos lövöldözések hallatszottak. A dominikai újságírószövetség tiltakozott amiatt, hogy az amerikaközi erők, kedden behatoltak két napilap szerkesztőségébe, átkutatták azt és Wilson Rhodesiában Salisbury: Wilson brit miniszterelnök az ellenzéki vezetőkkel beszélget a kormány épületének kertjében. Képünkön, balról jobbra: Johnston brit főmegbízott, Josiah Gon do, az Egyesült Néppárt vezetője. Wilson, Chad Chipunza és Phillip, néppárti vezetők, valamint Bottomley, a brit nemzetközösségi ügyek minisztere. (Rádiótelefoto) Kedden este Smith rhode- siai miniszterelnök felolvasta egy banketten Erzsébet királynő saját kezűleg írt levelét, amelyet Wilson a késő délutáni órákban nyújtott át. A levélben a királynő a rhode- siaiakat — négymillió afrikai és 220 000 fehér — saját népének nevezi, és kifejezésre juttatja azt a reményét, hogy sikerül megoldani a nehézségeket Az üzenet egyébként nemcsak a szélsőséges fehérekhez, hanem az ellenzéki afrikai vezetőkhöz is szól, ez utóbbiakat megpróbálja rábírni az 1961-es j alkotmány elfogadására. Egy I ilyen kompromisszum az, amellyel Wilson lehetőséget lát a függetlenség egyoldalú kihirdetésének megakadályozására. Jelentések szerint a rhode- siai kormány lehetőséget ad a személyi mozgás szabadságukban korlátozott afrikai vezetőknek, hogy találkozzanak Wilsonnal. Soíyo ^József* (6) „Csak a kutya nyalja meg azt a kezet, amely megüti! Csak egy eb, ócska kuvasz hunyászkodik meg a gazdái előitt. Az ember, ha sor kerül rá, visszaüt!.. — Ez volt minden tudomány, amelyre kioktathattam, mert amikor már nevelni kellett volna, engem bevittek katonának. Mit beszéljek a régi időkről? Éheztem, rettegtem, véreztem, mint a többi. Egyszer elkeseredésemben, dühömben megütöttem a hadnagyomat. Háborús időkben ezért halálbüntetés járt. Engem is halálra ítéltek. Egy őrmestert bíztak meg azzal, hogy vigyen a lövészárok mögé és dur- rantson fejbe. Mondtam is magamban: „Balogh Pista, nesze neked... Most véged! Búcsúzz az élétedtőll” — Úgy nekikeseredtem, hogy a könnyem is kicsordult sorsom feletti bánatomban. — Mellém ért az őrmester. „Sírsz, pajtás? — kérdezte, és sóhajtott egy nagyot. „Hát bizony, szomorú sors ez. Neked is nekem is. öltem már eleget, undorodom a vértől. De az más! Akkor legalább tudtam, ha én nem lövök, az puffant le, aki velem szemben áll. Hóhér azonban még sohasem voltam.” — Hallgattunk, mentünk tovább. Már mélyen bent jártunk az erdőben, amikor újra megszólalt az őrmester: „Akárhogy töprengek, csak neked adok igazat Piszok egy disznó az a hadnagy. Kutyába se nézi az embert. Úgy küldött sokszor rohamra minket, mint a barmokat. Kellett hogy valaki képen teremtse. Csakhogy ezt nem mindenki meri. Én sem. És most ezért lőjelek le? Na gyere, pajtás!” — Hozzám lépett. Leoldotta kezemről a zsineget „Fuss!” — kiáltotta. — „Menj, amerre látsz!” — Az első pillanatban azt hittem, gúnyolódik velem. Azt várja, hogy egyet lépjek, s hátulról menten belém ereszt egy golyót. A félelemtől mozdulni sem tuditam. Láthatta ezt, mert kettőnk közé dobta a puskát: „Nem hiszel nekem?” — kérdezte. — „Nem akarlak megölni... Nem akarok gyilkos lenni... Szökj, ahová tudsz. Ez már nem az én gondom. A tiszteknek majd jelentem, hogy lelőttelek. Nesze, jó lesz útravalónak ...” — mondta, s egy csomag cigarettát adott. — Ezzel, mint akit tovább nem érdekel az ügy, hátat fordított, s a puskát maga mögött hhgyva, lassan elindult kifelé az erdőből. Én még köszönetét sem mondhattam neki, ahogy csak erőmből telt, szaladni kezdtem. Hátra se pillantottam, csak futottam árkon-bokron át. Addig loholtam, míg a kimerültségtől ösz- sze nem roskadtam. Tudja, milyen érzés a halálfélelem? Az ember még gondolataiban is dadog, remegő féreggé kor- csosul. A vér az ereiben, halántékában egyetlen szót dobog, lüktet: élni!... élni! És folyton, szüntelenül csak ezt a szót: élni!... A riadt kiáltás dübörgéssé erősödik a füleiben, majd megsüketül tőle, úgy érzi, mintha homloka mögött óriás dob szólna. Pedig csak csend, szörnyű csend van körülötte. Nos, valahogy így éreztem magam ott az erdőben, amikor összeestem... — Két napig bujkáltam... Az utakon, az erdőszéleken fejvadászok, tábori csendőrök cirkáltak, s az elkapott szökevényekkel nem sokat cicáz- tak. Fakérget ettem, s kincs volt számomra, ha véletlenül egy eldobott krumplihéjat találtam. Ez már ünnepi lakoma volt. De végre is el kellett hagynom az erdőt. Haza akartam jutni. Nagy néha mertem több letartóztatást foganatosítottak. Az úgynevezett amerikaközi békefenntartó erők parancsnoksága a dominikai hadsereg egységeit a laktanyákba és katonai táborokba igyekszik vezényelni, ugyanakkor az ideiglenes kormány segítségével lázas intézkedéseket tesz a polgári személyek kezében levő fegyverek felkutatására és elkobzására. RAWALPINDI Évforduló Ajub Khán pakisztáni elnök szerdán rádióbeszédet mondott kormánya hatalomrajutá- sának nyolcadik évfordulója alkalmából. Egyebek között kijelentette, hogy Pakisztán mindaddig éber marad, amíg „India ellenséges és agresz- szív magatartást tanúsít iránta”. Élesen támadta az indiai vezetőket. Azt mondta, hogy agresszív szándékokat táplálnak Pakisztánnal szemben, s felszólította őket, hogy hagyjanak fel ezzel a magatartással a két ország békéjének érdekében. Döntsön az idő! A Pravda szerkesztőségi cikket közölt „A szocializmus országainak legmagasabbrendű internacionalista kötelessége’* — címmel. „Minden forradalmi szervezet legmagasabbrendű internacionalista kötelessége, hogy a maga területén a legjobban oldja meg azokat a feladatokat, amelyek ráhárulnak az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért és a kummunizmusért vívott közös harcban és egyidejűleg minden eszközzel segítse a többieket.’* A szocialista államok nem folytathatnak olyan politikát, amely nem veszi tekintetbe, hogy a politika segíti-e, vagy éppen ellenkezőleg kárt okoz-e azoknak, akik a szocialista világ határain kívül küzdenek az imperializmus ellen. Ugyanakkor a szocialista országok a forradalmi feladatok megoldásánál nem helyettesíthetik a felszabadító harc más erőit. Ez azt jelentené, hogy erőszakkal rákényszerítik akaratukat más népekre, ami idegen a marxizmus—leninizmus természetétől. Hozzá kell fűzni ehhez, hogy az ilyen akciók termonukleáris világháború kirobbanásához vezethetnek, annak minden népre nézve súlyos következményével együtt. Ez nem azt jelentené, hogy a szocialista országok teljesítik internacionalista kötelességüket a világ dolgozóival szemben, hanem azt, hogy helyrehozhatatlan kárt okoznak a más országokban élő népek társadalmi és nemzeti fel- szabadulása ügyének, az egész világforradalmi folyamatnak. „A szocialista országok népei — legfőbb erőfeszítéseiket arra összpontosítják, hogy felépítsék hazájukban a szocializmust és a kommunizmust. Ebben látják döntő feltételét annak, hogy növelni tudják a felszabadító harc más osztagainak nyújtott segítséget, ebben látják legfőbb hozzájárulásukat a világforradalom fejlődéséhez”. Az imperialista államok elvesztették politikai uralmukat a gyarmatok többsége felett, do továbbra is kizsákmányolják őket a volt gyarmatok gazdasági elmaradottsága következtében. Az imperialista államoknak katonai erejük is van és ez a katonai erő elsősorban a szocialista országok és a népek nemzeti felszabadító harca ellen irányul. Végül pedig az imperializmus ideológiai rabságban tartja a kapitalista országok népeinek jelentős tömegeit. „Mindezek alapján világos, hogy csupán átkozódással nem lehet megfélemlíteni a kapitalizmust, csupán frázisokkal — mégha azok a legforradalmibb frázisok is — a szocializmus nem tudja a maga oldalára állítani a tömegeket, nem tudja megteremteni a tőke ellen küzdő aktív harcosok seregét”. Régebben a világforradalmi mozgalom központja egyik országból a másikba tevődött át. Most ez a központ magábafog- lalja a különböző kontinenseket, a különböző nemzetek és fajták szocializmust és kommunizmust építő népeit. „Az imperialisták arra számítanak. hogy a haladó erők kimerülnek majd az egymás közötti harcban”. Az igazi forradalmároknak az a kötelességük, hogy meghiúsítsák ezeket a vágyálmokat, ne játsszanak a reakció kezére és még ha vannak is nézeteltéréseik, ne engedjék eltéríteni magukat a legfontosabbtól, az imperializmus elleni harctól. Az SZKJP azt javasolja, hogy a különböző álláspontok igazsága és helyessége kérdésének eldöntését bízzuk az időre. „Csak az fél az idő próbájának alávetni elgondolásait, aki nem bízik azok helyességében, az imperializmus ellen, a szocializmusért, a kommunizmusért vívott közös harc pedig objektíve elő kell, hogy segítse az ellentétek megszűnését, a közös álláspont kidolgozását.” SUKARNO NYILATKOZATA (Folytatás az I, oldalról) mumista képviselőknek fenntartott termek bezárását, mert hat kommunista képviselő „illegálisan” megbeszélést tartott a parlament épületében. Indonéziai katonák Celebe- szen megtalálták és megölték "a Darui Iszlám, fanatikus mohamedán ' szekta egyik felkelő vezetőjét. A szekta vezetőjének hívei a dzsungelbe menekültek. Sukarno indonéz elnök interjút adott a Jomiuri Sinbun munkatársának. Az interjút a tokiói lap szerdai számában hozta nyilvánosságra. Az indonéz elnök a többi között hangsúlyozta, hogy az ázsiai ügyeket ázsiai módra, azaz tárgyalások útján kell rendezni. Azzal vádolta az amerikaiakat, hogy olyan „hibákat” követnek el, amelyek az Egyesült Államok és Kína közti konfliktus veszélyét rejtik magukban. Rámutabüntetés terhe mellett térjenek vissza egységeikhez. A djakartai rádió részleteket közölt Sukamo. indonéz elnöknek abból a beszédéből, amely az elnöki palotában a tartományi elöljárók találkozóján hangzott eL Sukamo elnök beszédében megparancsolta a rendőrségnek és a hadseregnek, hogy nyisson tüzet azokra, akik megszegik félreérthetetlen parancsát : haladéktalanul be kell szüntetni a kommunisták tulajdonának pusztítását. Az elnök hangsúlyozta, hogy nyugodt légkört kell teremteni, amelyben „megtalálhatja a szeptember 30-i események nyomán előállott helyzet politikai megoldását”. Zippzáras nyakkendő A New York-i Sál Sher- mann divattervező olyan nyakkendőt talált ki, amelynek rejtett cippzáras zsebében pénzt vagy értéket lehet tartani. levő Dalos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője is. A felszólalók általában egyetértettek a vizsgálat megállapításaival, amelyeket több fontos tapasztalattal ki is bővitettek. Külön vita alakult ki a szövetkezetek melléküzemági tevékenységével kapcsolatban. Beigazolódott, hogy azok a melléküzemágak, amelyeket a szabályok és törvényes intézkedések keretei között tartanak fenn, elősegítik a szövetkezetek gazdasági fejlődését. Ennek ellenére még mindig előfordul, hogy egyes tsz- melléküzemekben olyan ipari tevékenységet folytatnak, amelyre nem kaptak engedélyt. A vitát Varga Péter, a megyei tanács elnöke foglalta össze, hangsúlyozva: a közös gazdaságok további fejlődésének fontos előfeltétele a törvényesség és a termelőszövetkezeti demokrácia biztosítása, a tagság közérthető tájékoztatása minden kérdésben. Javaslatára a végrehajtó .bizottság határozatot hozott a megfelelő intézkedések kidolgozására. (h. f. p.) csak bekopogtatni egy-egy elhagyott tanyára. Szökevényként, kétszáz kilométernyire otthonomtól ért el a felszabadulás. Férfifővel ezen a napon sírtam másodszor életemben. Kiléphettem az országúira, s elindulhattam hazafelé. A családomhoz... — Rongyos, elkopott bakancsomban róttam az utat, s minden lépéssel közelebb jutottam a falumhoz. Volt időm gondolkodni, töprengeni, tervezni, hogyan is legyen ezentúl? Egy érzés élt bennem: küzdeni minden erőmmel, hogy még egyszer engem falhoz ne állíthasson senki, hogy még egyszer ne kelljen halál- félelmemben bujkálnom, hogy még egyszer kapcarongya senkinek se legyek... — Kommunista voltam már a háború előtt is. Tudta ezt rólam az egész falu. De ma már tudom, akkoriban mégsem voltam igazi kommunis-j ta. Erre először ott az országúton jöttem rá. Ugye ez furcsán hangzik? Pedig így igaz. Régen úgy voltam; kommunista, hogy hittemj egv más világ eljövetelében.' és ezért a hitért képes vol-1 tam széttépetni magam, el-: töretni az ujjaimat is ... De j tenni semmit sem tettem. Az; országúton ébredtem mind-; erre. hogy eddig csak álmo- j doztam. s megértettem, hogy j küzdeni kell. Foggaí, kö- j römmel, minden erővel. Ak-i kor úgy éreztem, vissza kell! fizetnem mindenért Tulaj-! donképpen ott az országúton > lettem — ahogyan később > mondták rám — ordas. (Folytatjuk.) S Napirenden: a szövetkezeti demokrácia j (Folytatás az 1. oldalról) kévéi és a szobi járásokban. A végrehajtó bizottság elé került jelentés azt is megállapítja: a tsz-ek felfejlődési időszakában megválasztott vezetőségek és ellenőrző bizottságok működési ideje lejárt, ennek ellenére több helyen nem volt újraválasztás. Idén eddig összesen 74 szövetkezetben került, illetve kerül sor a vezetőségek és az ellenőrző bizottságok újjáválasztásá- ra. Általános hiba, hogy ehhez a járási szervek nem nyújtanak megfelelő segítséget. Foglalkozott még a beszámoló a tsz-ek rendkívül hiányos belső ügyvitelével, a sok helyen tapasztalható hanyag anyag- és géptárolással, a szövetkezeti tulajdont károsító lopásokkal, kártevésekkel és hangsúlyozta: szükséges és időszerű a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme, s az, hogy a szövetkezetek számvitele feletti ellenőrzést egy kívülálló revizori szervezet végezze el. A beszámoló fölött élénk vita alakult ki, amelyben részt vett az ülésen jelen’ tott, hogy az amerikai fegyveres erők Vietnamból való kivonására vonatkozó javaslatait nem az Egyesült Államok iránti gyűlöletből, 'hanem a helyzet objektív elemzése alapján tette. El kell kerülni az Egyesült Államok és a népi Kína katonai konfliktusát — mondotta, — mert abba az egész világ belesodródna. A kínai—indonéziai viszonyt illetően kijelentette, hogy az nem változik meg a jelenlegi válság miatt. A Reuter az interjú ismertetése során kiemeli, hogy az indonéz elnök kedvezően nyilatkozott a Szovjetunióról. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet- %nió, ugyanúgy mint Indonézia és Kína harcot folytat a gyarmati rendszer, a neoko- lonializmus és az imperializmus ellen. Suharto vezérőrnagy, az indonéz hadsereg vezérkari főnöke felszólította azokat a 'katonákat, akik támogatták a felkelőket Közép-Javán, hogy
