Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-27 / 253. szám
Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1963. OKTOBER 27, SZERDA ' ' •• • ‘ ’ V -V* V 'a EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1 „Minden szónál szebben beszél a tett...“ Ha törődnek a fiatalsággal m A „Szentendrei vegyes** megalakulásának története MOSTANÁBAN kedvelt vitatéma: ifjúságunk élete. Ankétokon, napilapok és folyóiratok hasábjain már szinte megszámlálhatatlan vélemény hangzott el. Voltak köztük elmarasztalók, gyengéden elemzők, jóindulatúak és kevésbé jóindulatúak ... Egyben azonban valameny- nyien megegyeztek: mindegyiket az ifjúságért való aggódás hatotta át. Hamlet szavai jutnak eszünkbe: ... „Szó, szó, szó ...” Csak úgy, mint ez az azóta szinte közhellyé vált mondás: „Minden szónál szebben beszél a tett. . . ” Minthogy a most elmondan- dók is ezt bizonyítják. Azzal kezdem, hogy a riportalanyokhoz sporttéma kapcsán „jutottam". Egy rövid hír keltette fel kíváncsiságomat: a szakszervezeti kispályás labdarúgó-bajnokságot a „Szentendrei vegyes” elnevezésű csapat nyerte. Kiket rejt magában ez az egyesület? A szálak Bikády Józsefhez, a Bajcsy Zsilinszky úti általános iskola igazgatójához vezettek. — NEM MINDENNAPI módon kerültem kapcsolatba a „Szentendrei vegyessel" — mondja kérdésünkre Bikády József, — A nyáron kezdődött az egész. A vakáció csendjébe dermedt iskolát és környékét egy délután nagy lárma töltötte meg. A zaj, a kiabálás az iskola sportudvara felől hallatszott. Kimentem az udvarra, bizony furcsa kép tárult elém: a kerítés letaposva, a pályán pedig legalább 20—25, az általános iskolás korból jó néhány évvel kinőtt, változatos öltözetű és még változatosabb frizurájú fiatalember egy sárga gumilabdát kergetett. Hangos szóval biztatgatták az éppen a labdát tartó társukat, s ha gól volt, diadalittasan konstatálták. — Megjelenésem fokozatosan lecsendesítette a kedélyeket, és — ki szégyenkezve, bűntudattal, ki „mit-bánom- én” hetykeséggel — a furcsa társaság leállt. „A piacon nem játszhatunk, a pálya meg messze van, hol játsszunk!?” — ez volt a válaszuk a számonkérő szavakra. — NÉZZÉK, MILYEN KART csináltak! — mutattam a „meggyalázott” kerítésre. — Pedig, ha kérték volna, én odaadtam volna a pálya kulcsát. Most szépen menjenek haza! Az ajánlatomat azonban fenntartom: ha játszani szeretnének, kérjék el a kulcsot, és én odaadom . .. Hümmögve, hitetlenkedve, de szétoszlott a „galeri”. Másnap pedig újból megjelentek: de most elkérték a kulcsot. És megszületett a megegyezés: amikor csak akarják, használhatják a pályát, kapnak rendes bőrlabdát és a kapura hálót is. Cserében ők tartoznak nemcsak az okozott rongálást megjavítani, hanem a sportudvar állandó rendbentartásáról is gondoskodni. — Rendszeressé váltak ezután a délutáni focicsaták, a fiúk pedig ígéretükhöz híven, becsülettel gondozták a pályát ... — Egy nap újabb kéréssel jelentkeztek: szeretnének „igazi” csapattá alakulni, és már „idegen” ellenféllel játszani. Az iskola egyik tanterme volt az „alakulógyűlés” színhelye. Vezetőséget is választottak. és rövidesen sor került az annyira várt „nagy mérkőzésre". Csúfosan kikaptak ugyan, de'mégis a kudarc lett sikereik elindítója. Beneveztek a szakszervezeti kispályás bajnokságba, és meg is nyerték! De közben sok más egyéb is történt. Megváltozott a viselkedésük, eltűntek a „Beatles-frizurák”, nem járnak kocsmákba és korán fekvő, sportszerűen élő fiatalokká váltak... Hja igen, az igazi sportember számára nincs kilengés! — A télen sem tétlenkednek majd. Rendelkezésükre áll minden tornaszerével az iskola tornaterme, filmvetítéssel egybekötött szakoktatásban részesülnek és talán tavaszra az a vágyuk is teljesülhet, hogy a nagypályás bajnokságban is részt vehetnek. — S a további útjuk? .., — Sajnos az általános iskola nem lehet gazdája hosz- szú időre ilyen „nagy” fiúknak. Az utánpótlásínségben szenvedő üzemi sportkörökön a sor, hogy gondoskodjanak róLuk, igényt tartsanak rájuk. Ha nem is lesz mindegyikekből Albert, de az biztos, jó úton vannak ahhoz, hogy rendes emberekké váljanak... — NEM KELL ERRŐL ÍRNI — ezt kérte tőlem Bikády József igazgató. De meg kellett írnom: mert amit tett, bizonyíték: a jó szándékot nem elég csupán hangoztatni: ennek tettekben is meg kell nyilvánulnia: Mint ahogy Bikády József tette. Korányi Sándor Barlangkutatók, solymászok, vízitúrázók A tűzrendészei! hatóság felhívása Miután a fűtési idény megkezdődött, a tűzrendészet! ha- ; lóság felhívja a lakosságot, j hogy vizsgálja felül tüzelő j berendezését, megfelel-e mindenben a tűzrendészen előírásoknak. Nagy gondot kell fordítani a tüzelőanyagok tárolására. Különösen vonatkozik ez az olajkályha tulajdonosokra. Lakásonként ugyanis csak negyven liter olajat szabad otthon tárolni, és azt is csak előírásos kannákban. Gondolni kell arra is, hogy bútor vagy más éghető anyag legalább egy méter távolságban lehet csak a kályháktól. Az eddigi hatósági ellenőrzések megállapították, hogy a padlásokon több helyen tüzelőanyagot és szálastakarmányt tárolnak. Ez semmi esetre sem engedhető meg. A további ellenőrzések során feltárt hibák is szabálysértésnek minősülnek és büntetést vonnak maguk után. Városi és járási tűzrendészeti parancsnokság Október 19-én tartotta a Pilis Pedagógus Természetbarát Egyesület első vezetőségi megbeszélését. Tervbe vették gyalogtúrázó, vízitúrázó, barlangkutató, kerékpáros és solymász szakcsoport megalakítását. Feladatul tűzték ki az egyesület belső, szervezeti újjáalakulását, s különböző bizottságok munkába állítását. A tervek szerint december 15-ig megtartják a vezetőség- választó taggyűlést. Az egyesületünk munkájának érdekes színfoltja lesz az ifjúsági bizottság által irányított munka, amely összefogja az iskolák természetbarát szakköreit. Közös túrákat rendeznek, és megszervezik az úttörők kéktúrázását is. Ittasan, pótutassal, igazolványok nélkül motorozott Készül a mű Az egyik éjszaka a rendőrjárőr meglepve tapasztalta, hogy az egyirányú közlekedésre kijelölt Péter Pál utcában nagy sebességgel haladt egy motorkerékpár. A rendőri figyelmeztetésre továbbhaladt, csak gépkocsival üldözve sikerült utolérni. Ekkor kiderült, hogy a KT 66—63-as forgalmi rendszámmal ellátott motorkerékpár vezetője, Takács Zoltán budapesti lakos és pótutasa, Sz. Péter ittasak voltak. A vezető ellen a rendőrség eljárást indított nemcsak az alkoholos vezetés és utasának súlyos veszélyeztetése miatt, hanem azért is, mert sem a vezetői jogosítványát, sem személyi igazolványát nem hordta magával. . (kató) Sokon lemaradtak,hála nékedposta Az országosan megrendezett múzeumi hónap keretében Fercnczy Károly Múzeumunk Is színes előadások megrendezésével igyekszik kivenni részét a megmozdulásból. Huszonkettedikén este dr. Dévai Gábor ismert zenetörténész remek előadást tartott a későbizánci zenéről. Magnetofonfelvételek és mikrólemezek segítségével illusztrálta mondanivalóját. Még szebbé tettek az estet, a Kovács Lajos zenetanár vezényletével előadott bizánci kórusművek a városi kórus interpretálásában. Igazi élmény volt. Dr. Dévai előadását és kórusunk remeklését csak a helyi posta „jóvoltából” hallgatták meg kevesebben, mint szerették volna. A meghívó elmaradását reklamáltuk a múzeum igazgatójánál, aki elkeseredetten mesélte, hogy mi vagyunk a huszonötödik reklamálók, akik a postára bízott meghívójukat nem kaptuk meg. „Csak“ 5,9 liter alkohol Pörsök László műszerész, Szentendre Római tábor-köz 1. alatti lakos egyik szép szeptemberi este motorkerékpárjával indult szórakozni. Motorját a Marx téren a „szobornál” hagyta és betért a Béke Étterembe. Később a „Kék Dunába” motorozott és mikor onnan távozott, megállította őt a járőr. Miután erősen érezhető volt, hogy ivott, orvoshoz vitték. Vért vettek tőle, a laboratóriumi vizsgálat megállapította, hogy 5,9 liter bornak megfelelő mennyiségű alkoholt fogyasztott. Jogosítványát bevonták és bűnvádi eljárást indítottak ellene. —tó MI ÚJSÁG A LABDARÚGÓ BERKEKBEN ? Ilyenkor már minden kedden, késő délután megtelik a járási TS irodája. A város és a járás labdarúgó-csapatainak vezetői tartják szokásos heti összejövetelüket. Ki-ki elmondja tapasztalatait az elmúlt bajnoki fordulóról, beszámol csapata teljesítményéről, a közönség magatartásáról, a játékvezetők működéséről. Döntenek a következő forduló mérkőzéseinek pontos kezdési időpontjáról, elyitáz- gatnak a várható esélyekről. Lássuk, milyen érdekességeket hallhattunk a labdarúgás helyi szakértőinek legutóbbi találkozóján? — Kár, hogy nem láttátok ti is a legutóbbi mérkőzésünket — lelkendezik Balogh László, a Szentendrei Építők egyik vezetője. — Volt olyan húsz perce a fiúknak, hogy Ugyancsak ilyen okból maradtunk le a „100 éves a Kézi- szerszámgyár” kiállítás megnyitásáról. Ezért a kiállítás anyagának ismertetésére csak következő számunkban térhetünk vissza. Tanácstagok beszámolója és fogadóórája Czveiber Ferencné október 29-én 17 órakor Kör u. 1. szám alatti lakásán, Kovács János 29- én 18 órakor az Alkotmány úti iskolában, Kertész István 30- án 17 órakor a III. sz. óvodában, Radisz József 30-án 18 órakor Vörös Hadsereg u. 4. szám alatti lakásán tanácstagi beszámolót, míg Porpáczy István 29-én 18 órakor a Móricz Zsigmond Gimnáziumban (Római sánc u. 1), Braczeisz József 29-én 18 órakor Somogyi—Bacsó-part 14—15 szám alatti lakásán, dr. Szűk Ödön 30-án 16 órakor törökhegyi lakásán, dr. Vég- helyi Tiborné 30-án 18 órakor a György úti úttörőházban választói részére fogadóórát tart. fyóóha átterel? ióLoidia ilyen remek játékot rég nem látott Szentendrén a nem túlságosan elkényeztetett közönség. ötletes, korszerű támadásokkal szinte teljesen felőröltük az ellenfél védelmét. Nem csoda, ha' hat gólt lőttünk a lelkes ócsai csapatnak. A járási bajnokságban a Honvéd ÉTI csapata vezet. Ez a csapat vitán felül a legjobb ebben a mezőnyben. Mögötte óriási harc dúl a helyezésekért. Még hatan esélyesek a megtisztelő második és harmadik helyre. Köztük az izbégi Mathiász Tsz és a Papírgyár csapata is. Örömmel hallottuk, hogy a mérkőzések legtöbbje sportszerű légkörben, különösebb rendzavarások, súlyosabb sérülések nélkül zajlik le. Ez a tény nem csupán a tehetséges játékvezetői gárdát, hanem a rendező egyesületeket is dicséri. Csupán egyízben ízbégen és legutóbb Kisorosziban volt némi „intermezzo”, azonban a rend mindkét helyen pillanatok alatt helyreállt és a továbbiakban semmi akadálya nem volt a mérkőzés zavartalan folytatásának. Mint érdekességet itt említjük meg, hogy a szakszervezeti kispályás labdarúgó-bajnokságot meglepetésre a korátlagát és létrejöttét tekintve is legfiatalabb „Szentendrei vegyes” néven szereplő csapat nyerte. A lelkes fiatalokon kívül, külön dicséret illeti Biká- dy Józsefet, a Bajcsy-Zsilinsz- ky úti iskola igazgatóját, aki létrehozója, és leglelkesebb szurkolója is volt csapatának. Horányi Sándor MOZIMŰSOR Ma a filmszínházban a Volt egyszer egy öregember című magyarul beszélő szovjet filmet vetítik. A filmet több filmfesztiválon díjjal tüntették ki. Jóska! — kiáltanak utána. — Talán csak nem akarsz egész életedben zsákokat emelgetni? De Jóska már messze jár, s mindannyian elszótlano- dunk, elgondolkozunk. Tanulni is tudna ez a nagyon ügyes gyerek, és évek múltán fájdalmasan fog visz- s zagondolni arra, miért találta olyan nagy „tehernek” azt a szegény iskolát. Sokkal nagyobb teher annál, hogy öt általános iskolai végzettséggel zsákhordó, anyagmozgató, pedig többre is képes volna. Ezt kellene idejében, még az iskola padjaiban megértetni minden ügyes, kedves, erős és vidám Jóska gyerekkel. Mert sajnos, még ma is sokan vannak ilyenek. Szülök és pedagógusok, gondolkozzunk ezen — úgy, mint folytatólagos házi feladaton! el egyetlen társa sem. Beszélgetnek, és megkérdik tőle: — Aztán az iskolákkal hogy állsz, Jóska? Már nem jársz iskolába? Egyetlen vállrándítás a válasz. — A nyolc általánosod csak megvan? Jóska ismét rándít egyet a vállán és újabb zsákot emel meg. Vannak jobbad értesültek, akik elnézően mondják: — Áh, nem jár már iskolába! Nyolc év alatt csak öt osztállyal sikerült megbirkóznia! — Es milyen eredménnyel? — kérdi megint egyikük. Jóska már nem jókedvű. — Kettő egésszel, mondja végre és nem nyúl többet a zsákhoz. Megy újabb kanna vízért. — Meg fogod még bánni, Az Április 4 Tsz Rózsa utcai székhaza mellett, a vasúti mellékvágányon álló vagonból burgonyát raknak le tárolásra. Markos, erős férfiak: tsz-tagok. Jóska gyerek, mivel csak tizennégy éves, sűrűn váltott nagy vederrel a friss vizet hordja nekik fürgén, gyorsan, és nagyon jókedvűen. De Jóska a „komolyabb” munkát is szereti. Felmászik a vagonba és segít a leeresztő pallóra előkészíteni a zsákokat. Csak úgy, ügybuzgó, vidám magánszorgalomból. S mert evődnek vele a felnőttek, leugrik és zsákot vesz a vállára. Beáll a zsákhordók közé. Mindig a legnagyobb és legnehezebb zsákot választja. Olyan fürgén, biztosan és olyan jókedvűen viszi, mintha nem is tizennégy éves lenne. Az elismerést nem is hallgatja
