Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

Sehol sincs ... ? MIGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM 1965. OKTOBER 27, SZERDA Az ígéret szép szó A ládagyárban minden változatlan A konzerv- és a ládagyár szomszédok. Kőhajításnyira feküsznek egymástól. Itt nyit­va a kapu mindenki számára, ott zárva. Pedig — bizonyo­san így van — a konzervgyár­ban is akadnak hibák. Csak­hogy ott ezt nem tekintik „ké­nyes” kérdésnek. Meg merik mutatni, nem húznak elé függönyt. Sok panasza van a ládagyá­ri dolgozóknak. Jogos pana­szok ezek. Többször írtunk róluk. Választ is kaptunk, le­velet Kántor János trösztigaz­gatótól. Abban az állt, hogy segítenek az áldatlan helyze­ten. Természetesen hivatkoz­va a felsőbb szervekre. Ha el­fogadják ... ha jóvá hagyják... Szeptember 22-én párt vb- ülésen ismét napirendre ke­rült a ládagyár. összes prob­lémáival. Ezen az ülésen Kántor János nem ígért már semmit. Illetve csak azt: a harmadik ötéves tervben meg­induló rekonstrukciós építke­zésből várhatják a dolgozók a helyzet javulását. Ez a válasz a panaszosokat nem elégíti ki. Miért kell nekik ki tadja meddig várni jogos köve­teléseikre, az emberi feltételek megte­remtésére? Meg szerettem volna nézni a telepet. De „felsőbb” szerv engedélye nélkül a telepre nem engedtek be. „Magánem­berként megnézheti a gyárat, ha érdekli” — mondja a te­lepvezető. Érdekelt. így lettem gyárlá­togató, aki mindent láthat, de semmit nem vehet észre. Nem tehetek róla, hogy nemcsak néztem, de meg is láttam a dolgokat. Azt, hogy az ígéret, a szép szó, csak szép szó ma­radt. Jóformán semmi nem változott. Az öltözők — nem láttam őket — a szavakból ítélve maradtak, amilyenek voltak. A konyhában, ahol majdnem háromszáz ember­nek főznek, ázsiai állapotok uralkodnak, de nem is lehet másként, kicsi a hely. Meddig húzódik még, s mikor látják be végre „a felsőbb szervek”, hogy ez sokáig így már nem megy? Ennyi ember az egész napi munka után igényli a tisztál­kodást, a tágas öltözőt, a tisz­ta mellékhelyiségeket. Jár ne­kik. S ezt tudomásul kellene végre venni. Es nem tengeri kígyó hosszúságúra nyújtani az utat az intézkedésig. Amit leírtam, állom. Min­denki ezt látja, akit hivatalo­san, a felsőbb szerv engedé­lyével, vagy magánemberként — szívességből — beengednek a telepre. És ott nyitott szem­mel jár. Egyedül az vigasztal, az elutasítást hallva, hogy a belépési engedélyt a fel­sőbb szerv sem adta volna kezembe. ök tudják, miért. S most már én is. Ezen az sem változtat, az a sok jó, amit elmondtak. Enyhítendő a látottakat. A jó eredmények, mozgalmas KISZ-élet, tanu­lás, szocialista munkaverseny. Nem változtat, de tiszteletet ébreszt a nézelődökben azok iránt, akik ilyen körülmények között is tudnak — dolgozni. (b. h.) Balesetveszély! Családtervezésről Holnap délután 6 órakor a pártbizottság klubtermében tartja az asszonyklub első ösz- szejövetelét. Dr. Ruttner Bé­la orvos Családtervezés cím­mel tart előadást. Műsor, ebéd, cigányzene a Kutyakaparónál Jelentős eseménnyel zárul a múzeumi hónap október 31-én. A Kutyakaparónál em­léktáblát helyeznek el a csár­dában, amelyet irodalmi ün­nepség követ. A házigazda, Molnár László, a földműves­szövetkezet igazgatósági elnö­ke mond beszédet, Kiss Jó­zsef pedig a Magyar Tudo­mányos Akadémia üdvözletét tolmácsolja. Az IBUSZ erre az alkalom­ra külön autóbuszjáratot in­dít délelőtt 10 órakor a mű­velődési ház elől, amely a tervek szerint körülbelül 3 órakor jön vissza. (Jelentkez­ni lehet a művelődési ház­ban.) ft. p.) Kinőttem a mesékből, mégis naponta kísér­tenek. Ha bemegyek egy boltba — még jóformán számat sem nyitom ki — máris kapom a szakszerű választ: sehol sincs! A 150-es boltban kókuszreszelék iránt bátorkod­tam érdeklődni. Sehol sincs — hangzott a rendre- utasftó válasz — értsd, az egész országban nincs. (Igaz, rá egy hétre lett ugyanott.) A lakástextilboltban is arról tájékoztattak unal­masan, hogy ruhacsat — sehol sincs. A maszeknál volt. A listát még sorolhatnám, de nem teszem, he­lyette néhány gondolatot sorolnék. „Okítják a mi boltosainkat mindenféle „szakmai fogásokéra különféle tanfolyamokon, például miként kell a 10 deka prágai sonka mellé 5 deka kövérjét adni ■*- nekem el kell adni — kísérőzenével. De ud­variasságra, tisztelt engedelemmel, aligha! Hogy ismerik-e a boltok alkalmazottai az új cik­keket, olvasnak-e szakmai újságokat — nem tudom, de egyet tudok. Kinőttünk már a veszi, nem veszi, nem kap mást világából. S ha kinőttünk, akkor most Nagykörösön is elvárjuk, hogy a sehol sincs helyett azt közöljék: ké­rem nálunk elfogyott. Még arra is merészkedünk, hogy megkérjük az üzletet: a sehol sincs válasz he­lyett rendeljék meg a kért árut. Mint ahogy más üzlet megrendeli. A napokban kaptam meg postán azt a 29 forintos angol tankönyvet, amit rendelésre megszerzett a budapesti könyvesbolt (V. Egyetem u. 18.) — a sehol sincs helyett, udvarias levél kísére­tében. Ebben a boltban, úgylátszik, a mindent a ve­vőért jelszó nem szólam, hanem — tett. Hogy Pest az más? Lehet! De Cegléden,és Kecs­keméten is megteszik az „idegen” vevővel ugyanezt. Nálunk is van előre rendelés! Van. De csak elvben! Miért marad szólam csak a mindent a vevőért Nagy­kőrösön? Csak egy napig volt üres a disznóól Van annak néhány hete, hogy Tormáék portáján meg­csodáltam a nyolc gyönyörű hízót. Remekül gömbölyödtek a malacok és már akkor meg­— Az én drága szüleim nyolc gyereket nevel­tek. Mindannyian egészséges embe­rek lettek. Az én aranyos édes­anyám talán so­ha életében nem is hallott ab-ről. Mert abban az időben, ha volt is ilyesmi, az asszo­nyok nagyon mé­lyen eltitkolták. — Bizony, má­ma sokkal köny- nyebben megy a dolog. Az ab. nem jelent prob­lémát, de nem is AB okoz különösebb fejtörést. A délután fo­lyamán még többször szóba került az ab. Olgi jól megje­gyezte magának és este lefekvés előtt feltette ma­minak a kérdést. — Ali az az ab. anyuci? A mamát meg­zavarta a kérdés. Hessegetö volt a válasz. — Te ne kér­dezz ilyesmit kis­lányom. Olgi másnap is­kolába ment. Amikor hazatért, boldogan táncolt édesanyja elé. — Tudom már, hogy mi az ab, anyuci! Ott van nagy betűkkel ki­írva a biztosító vállalat bejárata felett. Bementem és megkérdeztem. Megmagyaráz­ták: az Állami Biztosító — rövi­dítése. SPORT A Ceglédi úton, a tanácsháza mellett egy sor bazalt tor­laszolja el az utat. Súlyos baleset előidézője lehet! (Papp felv.) KOSÁRLABDA: Férfi NB II. Kinizsi—H. MEDOSZ 58:55 (29:20). Kinizsi: Padányi (16), Var­ga (6), Ábrahám (12), Zsákai (11), Hoff er (11). Csere: Papp dr. (2), Matus- ka. Barta. Gyors iramú játékban a Kinizsi eredményesebb. 4:0 után az 5. percben 10:4-es vezetésre tett szert. Azután a vendégcsapat percei követ­keztek, 20:18-ra zárkózott fel. Az egyenlítés azonban nem sikerült a MEDOSZ-nak, mert a Kinizsi erősíteni tu­dott és félidő végéig ki­lencpontos vezetést biztosí­tott. Fordulás után esett az iram. A H. MEDOSZ zó­nája jól zárt, viszont a Ki­nizsi palánkja alatt a 13. számú Lehmann állandó ve­szélyt jelentett. Fokozatosan csökkent a Kinizsi pontelő­mit Utunk ma a moziban ? | s Bátor emberek. Az izgal- $ más, fordulatos szovjet film $ felújítása. Magyar híradó. Előadások kezdete: öt és ^ fél nyolc órakor. \ s REKLÁM meghajolt. A tartály oldaláról leakasztott egy miniatűr hálót. Belemerítette a víz­be, s a mi halunk egy pillanat múlva már ott csapkodott a kezében. Sietve ki­rohant a konyha irá­nyába, mi pedig helyet foglaltunk az egyik asztalnál. Szótlanul ültünk. Emlékszem, hogy arra gondoltam, ta­lán éppen abban a pillanatban sózza kupán a szakács a halat vagy már a fejét nyiszálja, eset­leg a hasát vág ja fel egy hosszútollú kés­sel. Irén összetett kezekkel ült velem szemben. Könnyen lehet, hogy a szeren­csétlen ponty lelki­üdvéért imádkozott. Meglepően rövid idő alatt megkaptuk a halászlét. Szépen, ízléses tálalásban. A kicsi alumínium­bogrács majdnem színültig volt és a gyönyörű paprikás­lében egy jókora da­rab halat mozgattam meg a kanállal. Kitűnő volt. A sör nagyon jólesett utána. Ahogyan fel­hajtottam a poharat, véletlenül a kirakat­ban elhelyezett tar­tály felé fordul­tam és meglepetten láttam, hogy két hal lubickol a víz­ben. Tovább foly­tattam az evést. Nemsokára nagy- bajuszú pasas lé­pett az étterembe és az elősiető pincér­nek néhány szót magyarázott, majd pedig az egyik hal felé mutatott. A pincér készségesen meghajolt és gyor­san kipecázta az erősen csapkodó potykát. Frissen vágtatott a konyhába és néhány perc múl­va odalengette a nagy bajuszú aszta­lára a halászlét. Ahol már áprilisra készülnek Hatezer fej salátát termelnek Tóth Alberték Tavaly ötezer fej salátá­ra kötöttek szerződést. Jól bevágott, hozott vagy ötezer forintot. Tóthék már meg­kötötték a szerződést, jövőre hatezer fej salátát szállíta­nak a MÉK-telepre. Kicsit csípős, szeles az idő, de a palántálás nem várhat és nne nemcsak a Tóth csa­lád szorgoskodik, hanem még segítség is akadt. Tóth Balázs, a nagypapa hosszú nyelű lapáttal aprít­ja a göröngyöket, majd ke­mény marékkai fogja az utalíó nyelét és gondosan jelöli ki a sorok helyét a parcellában. — Lajos napkor, pontosan augusztus 25-én vetettük a magot egy kicsiny ágyba. Az­óta gondozzuk, tutujgatjuk a qyönge palántákat és most sor kerül a kiültetésre. Tóth Albert, a férj vizet hord és a locsolóval öntözi a palánták helyét. — Hát aztán, ha jön a hi­deg? — állítom meg Tóthnét a munkában. — Nem lesz semmi baj. Az a fontos, hogy ne száraz hideg legyen, hanem hóval jöjjön. Különben pedig már elké­szítettünk ötven kéve leve­les kukoricaszárat. Ezzel ta­karjuk le a palántákat télire. — És mikorra lesz korai sa­láta? — Mire megjelenik a piacon a kirántanivaló csirke, akkor­ra már szolgálunk fejessalá­tával. Mégpedig nem is akármi­lyennel. (Ezt én jegyzem meg, hiszen még jól emlékszem ar­ra, hogy Tóthék tavaly is gyönyörű 20—25 dekás salátát szállítottak az állami felvásár­lásnak.) —si > A két ponty mél­> tóságteljesen tisz- í káli az étterem ki- i rakatéban elhelye- : zeit üvegtartályban. : A tartályban friss ■ viz bugyborélcolt és : a halak vidáman j úszkálva nyelték a l vizet. Irénnel ott áll- ! tunk az étterem ; előtt. Egy ideig I gyönyörködtünk a halak kecses lubic­kolásában. Észrevet­tem a táblára kiirt szöveget: Élő hal­ból készült halász­lé minden időben. — Mama! Én meg­ennék egy jó ha­lászlét! Frisset, ma­ma! Nézd, kivá­lasztjuk az egyik ha­lat a kettő közül és abból rendelünk ha­lászlét. Mit szólsz hozzá? A feleségem bó­lintott és beléptünk az étterembe. Fe­hérkabátos pincér sietett elénk. — Halászlét ké­rünk abból a halból! — mutattam rá az egyik potykára. A pincér készségesen '/////////////////////,//////,„ Nem figyeltem sem jobbra, sem balra. Feleségemmel még hozattunk egy pohár sört, s amikor a számra illesztettem a poharat, meglepet­ten láttam, hogy a halak megint páro­sával úszkálnak a tartályban. Néhány perc múl­va fiatal pár szá­mára emelte ki a pincér az egyik ha­lat. Figyeltük az ét­terem kirakatát. A pincér az udvari ajtón keresztül lé­pett be. Gondosan körülnézett, ma jd i hirtelen belódította \ a vízbe a pontyot. • Tizet teszek egy el- j len, hogy ugyanazt, I omit nekünk, majd i később a nagybaju- \ szúnak, végül a fia- ; tál párnak kihald- j szott. Nem kellett tízig! számolni, két kato- \ na lépett be az ét- \ terembe. A pincér \ nemsokára kimeri- \ tette az egyik halat. \ A halat? Mondhat- $ nám úgy is, hogy \ a reklámot! (rossi) $ nye. Az utolsó öt percbe 50:46 pontállással léptek a csapatok s két perccel a be­fejezés előtt kiegyenlített a MEDOSZ (55:55). Az izgalmas utolsó percben Padányi ak­cióból elért kosarával és Zsálcai büntetőből szerzett pontjával sikerült a kiesés elkerülése érdekében igen értékes győzelmet megszerezni. Sportszerű, színvonalas, a végén rendkívül izgalmas mérkőzést vívott a két jó formában levő együttes. A vendégcsapat több cserét haj- | tott végre a mérkőzés folya- § mán, a Kinizsi úgyszólván $ végig a kezdő ötössel ját- \ szott — jól! Ez az össze- $ tételű csapat betartva a tak- $ tikai fegyelmet, végig nagy $ lelkesedéssel, győzniakarással J játszott. Dicséretre méltó 5 mindkét csapat nagy fe- \ gyelmezettsége és nem utol- \ sósorban a kitűnő játékveze- \ tés! \ Egyénileg Padányi volt a í mezőny legjobbja. Kitűnő ! játékmestere volt a csa- j patnak. Eredményes előretö- | rései, épp úgy dicséretre méi- > tők, mint védőjátéka. Nyu ■ godt, kiegyensúlyozott hasz- ! nos játékáért Abrahámot ! kell kiemelni a sorból. Hely- ! zeteit jól használta ki és ! mindig meglátta a réseket, : ahonnan játékostársait hely- i zetbe hozhatta. Zsákai és i Hoffer nagy harcban állt r i jól záró hódmezővásárhelyiek-' kel. Akcióból, kosár alatti helyzetből egyformán jól dobtak, keményen kivették részeket a győzelemből. Var­ga kissé lefékezve játszott. Főleg osztogatott. Távoli do­básai sem . sikerültek úgy mint legutóbb. A cserejáté­kosokat csak rövid ideig fog­lalkoztatta 'az edző. H. MEDOSZ dobói: l/h- mann 28, Gallyas 17, Huszka 4, Török, Budai 3—J. ígértem, hogy a leadás előtt még egyszer ellátogatok Tor- máékhoz, hadd lássam, hogy ugyan mire vitték az alig nyolchónapos jószágok. Ki hitte volna, hogy az újévi malacokat már október dere­kán nem találom. — Mit csináltunk volna ve­lük? — ámult Torma Pál. — Meghíztak, elérték a kívánt súlyt, beszállítottuk az Állat­forgalmihoz. — Es mennyi esett értük? — Tizennyolcezer forint! — Lesz-e vajon újabb falka az ólban? — Már van! Egy napig volt csak üres az ól. Csütörtökör. adtuk át a nyolc hízót és más­nap már négy gyönyörű sül dót állítottunk be. — Ismét szerződés kereté­ben? — Bizony! Sőt még veszünk hozzá. Ha a vásár el nem ma­radt volna, akkor most már nyolc süldő röfögne az ólban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom