Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
1965. OKTOBER 1, PÉNTEK rf. sr j> _ A galgahévízi Rákóczi Tsz | .. 1 / , * A gazdagság titka • Példák elnOKenel és történetek • ítéljen az olvasó Tizenegyre beszéltük meg telefonon, hogy felkeresem, az irodája azonban üres. Az adminisztrátomő szabadkozik helyette. — Sürgős dolga akadt a határban . .. Dél is elmúlik, mire előkerül. — Elégedetlenek az emberek — mondja s fúj hozzá nagyot, bosszúsat, mint aki nem is a békés, gazdagon termő határból, hanem feszült hangulatú, heves vitá- jú gyűlésről érkezett. A szava őszintén meghökkent. Ha egy gyenge termelőszövetkezet elnöke mondja ezt, kételkedés nélkül elfogadom szavát. De Gódor Mihály a megye egyik leggazdagabb gazdaságának, a galgahévízi Rákóczi Termelőszövetkezetnék az elnöke. Tavaly hetvenöt forintot ért itt egy munkaegység, de fizethettek volna ennél többet is. Az idén ugyanennyi a terv, 6 az eddigi eredmények bizonysága szerint meg is fizetik ezt az összeget. Hogyan lehetnek akkor mégis elégedetlenek az emberek? Magyarázat helyett papírt, ceruzát vesz elő, leül íróasztalához és számolni kezd. A cukorrépa várható termését és jövedelmét s azt, hogy a haszon hetven százaléka a tagokat illeti. Ezt az öszeget keveslik. — Szó ami szó — gondolkodik közben hangosan —, az uborkaföldeken nagyobb volt a kereset. — Rámnéz, s titkolt büszkeséggel mondja: — Hatszáz forintért adtuk el mázsáját... Volt olyan tagunk, aki másodmagával egyetlen nap alatt ezer forintot keresett! Igaz, keményen megdolgoztak érte! Látásitól vakulásig... A látástól Vakulásig tizenhét-tizennyolc órás szakadatlan munkát jelent. Hogy hány lehajodást a néhány dekányi, apró csemegeuborkáért? Azt hiszem, semci sem számolta még. Anélkül is belefáradtak, mire az ég besötétedett a fejük felett. — Nyugtatni kellett az embereket — kanyarodik vissza a szóval beszélgetésünk indulására — és magyarázni nekik, ha a szedéssel több is a munka, maguk látják hasznát. Az okos szót persze hamar megértik ... Az okos szót igen, ha va- . laki ismeri a titkát. Gódor Mihály jól ismeri. Akár a falut, az embereket. Itt született, itt nőtt fel, itt kezdte maga is a gazdálkodást s folytatta egészen addig, míg elnökükké nem választották a galgahéviziek. ötvenkét éves, de negyvenötnél senki sem mondaná többnek. Egyenes derekú, zömök, lassú mozgású, töprengő ember. Három esztendővel ezelőtt kitűnő eredménynyel végezte el a zsámbéki elnökképző iskolát. Kérdezem, mi a titka a szövetkezet kimagasló eredményeinek, gazdagságának. — A mi falunkban nagyon tudnak dolgozni az emberek — ez a válasza. kerüli a nagy szavakat, inkább panaszkodik dicsekvés helyett. — Tudja, sok még a baj... — mondja, de példájával mást bizonyít. — Hogy rendben menjen a munka és az ellenőrzést is csökkenthessük, az uborkás ládákba például a szedő köteles egy papírra felírni a nevét és a címét. Mi nem vizsgáljuk, alul-fölül egyforma-e az áru minősége, de ha a konzerv reklamál, azonnal tudjuk, kinél keressük a hibát. Egy- egy ilyen reklamáció kínosabb az embereknek, mintha akár az egész vezetőség szidná meg a hanyag munkásokat. — S ez baj? Kitér a válasz elől. Üjra csak példával hozakodik elő. — Nemrég történt. Az egyik vasárnap három fogatnak kellett volna munkába indulnia. Csak kettő ment... Aki otthon maradt, az ellenőrző bizottság elnökének a fia volt. Nehéz ügy... — mondja inkább csak magának. — Álló napig gondolkoztam rajta, mit tegyek. Ha a dolog következmény nélkül marad, a tagság joggal zúgolódna. Az ilyen hamar elterjed a faluban. De a fiú apjával meg egy asztalnál ülök a vezetőségben. Együtt nőttünk fel, együtt voltunk jó- ban-rosszban, higgye el nekem, nem könnyű ítélkezni ilyen ügyben. Az egész vezetőség fázik az ilyentől. Ítélkezni mégis kell. Fegyelem nélkül a közösség semmit nem ér... A fiút tíz napra gyalogmunkára fogtuk. A szövetkezet egyik tagja hallgatja beszélgetésünket. Most váratlanul közbeszól. — Mondd azt is, ami a fiaddal volt... — biztatja az elnököt. És Gódor Mihály rövid töprengés után ezt is becsülettel - elmondja. Pedig nem lehet könnyű. Az apa akkor is csak apa marad, ha elnök. — A fiam amiutón elvégezte a mezőgazdasági technikumot, hazajött. Közénk, a szövetkezetbe. Gépkocsivezetőre volt szükségünk éppen, személygépkocsira. A tagság úgy szavazott, vezesse ő az elnök kocsiját... Nemrég leváltottuk az egyik brigádvezetőnket. Van egy ösztöndíjas, harmadéves technikumi hallgatónk, aki az irodán dolgozik, gondoltuk, ő megfelelne brigádvezetőnek. Csakhogy ő nem akart. Pedig a közösség pénzén tanul. Ö mondta: menjen a fiam... Eltűnődik hosszan, láthatóan nem könnyű folytatnia a szót. — Magam nem dönthettem ebben a dologban. Csak javasoltam: ha ez a kívánság, legyen... így történt. A Galga völgyében a fiúk — akik megőrizték a föld szeretetét — engedelmeskednek apáik akaratának. A történethez tartozik, hogy a vonakodó fiatalember irodai állását a tagság megszüntette. így kívánta az igazság. Traktoros lett, ő is kinn dolgozik a határban. A tsz-irodán jelenléti ív van, akár a gyárakban. Először furcsállották az emberek. Akadt olyan vezető is, aki kezdetben vonakodott, hogy reggelenként beírja a nevét. Nem vagyok hivatalnok — morgott bosszúsan. Csakhogy az elnök sem az. És az ő neve soha nem hiányzik a listáról. Sőt, rendszerint elsőként kerül oda. Az ilyen állhatatosság aztán előbb-utóbb a legmakacsabb embert is más véleményre hangolja. Aki a kezdet kezdetén ellenszegült, az ma már természetesnek tartja, hogy az irodán mindig tudják, mikor jön, hol jár, mit csinál. Nemcsak a hónapok múlnak gyorsan, az emberek is változnak, ha lassabban is. Formálódnak, alakul jellemük. Nem azért, mert, az elnök kívánja így. Az élet állandó változása nagyobb úr, mint akár a legszigorúbb elnök. Aki lépést akar tartani az élet változásaival, annak magának is változnia kell. A szövetkezet eredményes munkájának, gazdagságának a titkára vártam választ Gódor Mihály elnöktől, de csak példákat, látszólag egyszerű, hétköznapi történeteket mondott el helyette. Mégsem távoztam tőle csalódottan. Hogy igazam Van-e, azt ítéljék meg maguk az olvasók. Prukner Pál Magyar katonai küldöttség utazott Jugoszláviába Ivan Gosnjak hadseregtá- bomoknak, a jugoszláv fegyveres erők helyettes főparancsnokának, nemzetvédelmi miniszternek a meghívására — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével — csütörtökön reggel hivatalos baráti látogatásra magyar katonai küldöttség utazott Jugoszláviába. A BOJLEREK PÁLYÁJUKRA TÉRTEK Nem is nagyon kell a messzi múltba nézni, alig esztendeje annak, hogy a Mechanikai Művekben új üzemet avattak. A kisipari módszerrel készülő forróvíz tárolók egyszerre fölemelkedtek, s új pályára tértek. Évi so‘k száz, sőt ezerton- nás emelgetéstől kímélik meg az embereket. A sínen lassan tovahaladó bojlerek menetközben. épülnek, kapnak köntöst és festékruhát. Terebélyesedik a ceglédi tsz-ek verseny mozgalma A ceglédi termelőszövetkezetek versenyfelhívásához az elmúlt napokban csatlakozott a bemecebaráti Hunyadi, a dabasi Szikra, a farmost tlj Élet, a hernádi Március 15, a kemencei Üt a szocializmushoz, a makádi Űj Élet, az Örkényi Haladás, a szentmárton- kátai Kossuth, a tatárszent- györgyi Kossuth és a törteli Aranykalász termelőszövetkezet. Emeletes méhkaptárak Negyvennyolc, illetve 60 méhcsalád elhelyezésére alkalmas, magas lábakon álló, kezelőfolyosóval ellátott emeletes méhkaptárakat készített. a Kecskeméti Vas- és Fémipari Kisipari Termelő- szövetkezet. A lengyel pártmunkás* küldöttség Gödöllőn Tegnap a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemet látogatta meg a szerdán hazánkba érkezett lengyel pártmunkásküldöttség, dr. Dimény Imre, a pártközpont mezőgazda- sági osztálya vezetőjének kíséretében. A küldöttséget dr. Soós Gábor, földművelésügyi miniszterhelyettes és az egyetem vezetői fogadták. A vendégek megismerkedtek az egyetem munkájával, megtekintették az új létesítményeket, és konzultációt folytattak a társadalomtudományi tanszékek oktatóival. Az alapozás kész, de még akad igazítani való i 'V.. Infra alagútba kerül, és Néhány perc al att megszárad a frissen festett új termék \ Fotó: Gábor ~ssssssssss//sssssssssssssssss/sssssssss/ssssjyssjsssss/sss/ssssssssssssss/-ssssss/ssssssssj'/ssssssssssssssssssssssssssssss/sssysssssssssss*ssss//ssssss/ssssssssss/ssssssssfssss/sss — Moziban mikor voltak? Gőz Erzsi szivére szorítja igazi, húsvér babáját. — Ferike most háromhónapos. Hát miélőtt meglett, úgy három héttel. — Cegléden? — Az ám! Itt Halász-telepen. Mert Halász-telep az, ami van. Az elérhető. Cegléd a távolság, messzeség. A fény. Az álom. — Aztán mit láttak a moziban? Felderül. — Hófehérke, meg a hét törpéé. Mesét. Azelőtt meg Jánosikót. Még azelőtt pedig: a csoda, tudja mit. Rég vót... Kérdem, hogy bálban, mulatságon voltdk-e? Kicsit vitáznak a dátumon; s megegyeznek: Katalinkor ... Meg tavasz- szal volt majális: rendezett a KISZ, nőtanács... — De már akkor is terhes voltam — rebegi Erzsi. Nem is tudom, hol vagyunk. — Hát amott a földes X. út, az az Irsai. Ez itt különben Csemő. Első járás ?82. Tanya. Villany, köves út: két kilométer. A bolt is, Vagy több. Még szerencse, hogy Feri itt dolgozik a lovakkal, a Rákócziban. Meghozza a boltból, mi kell. Folytatom a nyomozást. — Hát könyvük van-e? — Van ám! Szedi elő az éjjeliszekrényből büszkén valamennyit. Pál utcai fiúk ... Rómeó ... Csongor és Tünde ... Lókötő tündérek... Mesék .... — Maga szereti a mesét? — Jaj, nagyon! — Aztán előhúzza még a kopottra olvasott Jókai Mórt. — Ezt meg nem is tudom kimondani! — S mutatja: Botrány Clochemerlr ben. — Mert nem tanult franciát! A kilenc év — Nem. Csak nyolc általánost. Aztán a kertészetbe jártam. Cegléden, a Táncsicsban... Ott ismertük meg egymást, Ferivel. Feri némi bűntudattal s öntudattal néz asszonyára. — Elvettem Erzsit... — A kicsi egészséges? — Nagyon! — mondják egyszerre lelkesen, s mutatják bizonyságul a Ferikét. Mióta megvan, négy liter petróleum fogy havonta. Azelőtt három is elég volt. Ferike pótolja jelenleg a rádiót. — De hát, hogy is került két ilyen fiatal ide, erre az öreg tanyára? — Az anyósomé... — indítja a történetet Erzsi. Az anyósáé, aki férjének nem is anyja igaziból. Mert Feri, miként meséli, „kitett’ gyerek. Nagykőrösről vették ide T-ék, valamikor 1951-ben, tízéves korában. — Milyen rangban lehetett tanyán egy tízesztendős „kitett” kisfiú? — Kisgulyás voltam —, azt mondja szelíden — aztán kilenc esztendeig mindenféle. — Csak gazda nem, ugye? Hát, az nem, persze. De neki ígérték T-ék a tanyát. Majd hatvanban megalakult a tsz, Feri továbbra abban dolgozott. T. bácsi meghalt, Feri elment Cegléd határába szerencsét próbálni s ott olyan szerencséje lett csakugyan, hogy rátalált a Táncsicsban Gőz Erzsire, ki mint kiderült, szintén arra várt, hogy Ferit megismerje. — Aztán a mama hazahívott bennünket a múlt esztendőben... Hogy itt van a tanya, itt megleszünk... T. néni később nevet és álláspontot változtatott. Férjhez ment, Pestre kölfőzött, el is adná a tanyát, de hát ők ugyebár nem mehetnek ki belőle. Hova is mennének jelenleg? Mi Van a házban? Mutatják: itt a szoba, konyha, amott a kamra, s valami nyári helyiség. „Oldalkamra” — mondja Erzsi. Meg van ól is, benne két kisebbfajta malac. „Lehetne több állat, de nincs annyi etetnivaló." Odébb a hatszáz négyszögöl háztáji szőlő. A tető, a fal, a kerítés öreg, rozoga. De Erzsi és Feri úgy állnak itt bizakodva, mintha bizalmat és reményt készülnének ebbe az öreg tanyába is önteni. Hogy egy kicsit még kitartson. — Szeretnének máshol élni? — Én Cegléden szeretnék — szól Erzsi, míg Feri lovat etet. — Te hova szeretnél? — kérdi a férjét. O is Ceglédre szavaz, s Erzsi örvendezik. — Akkor jó. Már „rizikóttam”, hogy te Kőrösre akarsz __ A konyhában „megcsodálom” a fal- védőt: szép mondás van rajta: „Ilyen asszony való nekem, mint az én feleségem.r — mondja a falvédőférj falvédőasszonyának, átszorítva derekát, s szemét a tele konyhaasztalra meresztve. — Ezt mondja Feri is? — Hát, előlegfizetéskor... főleg. A szobában az esküvői kép úgy virít az öreg, kopott ágyak fölött, mint friss csokor a nyűtt kalapon. — A bútort honnét vették? T-né „hagyta rájuk” háromezer fo-1 rintért. — Még ezer forinttal tartozunk — j mondja Feri. — De azt már nem fizetjük meg —,! szól Erzsi — az az ezer az „anyós” i tartozásába megy. — Hát ő mivel tartozik? — Kilenc esztendővel — válaszol i Feri, András László Bah-siker Miskolcon ; A Dunakeszi Járműjavító ; egymás után bocsátja útjára, j a forgóalvázas, modern Bab ! személykocsikból alakított i vezérlőállású járműveket. | Egyik végébe vezetőfülkét j építenek, s onnan irányít- i hatják a szerelvény túlsó ; oldalán működő vontató, il- i letve tolató mozdonyt. Az új megoldás nagy előnye, hogy végállomásnál nem kell a gépet a szerelvény elé csatolni: ; a sor végén álló vezérlőállásos kocsiból azonnal ellenkező irányba indíthatnak. A főváros környéki ingajárat után Miskolcon és környékén is bevezették a különleges dunakeszi járműveket. Ez a szakvélemény: Mind gazdasági, mind utasszállítási szempontból jól megállják a helyüket az elővárosi közlekedés lebonyolításában. Fordulójuk gyors, biztos, pontos. Bevezetése óta megszűnt a zsúfoltság, a délutáni műszakváltást követően az ingavonatok vállalják magukra a távolsági járatok utasainak tekintélyes részét. A miskolciak terve a járatok szaporítása. Az országban mind több helyen használják a jól.bevált gyors megoldást. t.
