Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-20 / 247. szám

Sok sikert, fiatalok! Az első kapavágás UJ HAZAK A PISMÁNY-HEGYEN Az ősz a betakarítás idő­szaka. Serény kezek szedik a gyümölcsöt, törik a kukori­cát, szüretelik a szőlőt. Nem szokatlan látvány tehát, ha a földeken, a kertekben szor­galmasan dolgozó emberekkel találkozunk... Csütörtök óta a Szabadság- forrás felé igyekvők mégis érdeklődve állnak meg né­hány pillanatra az úton. És nem a Pismány-hegy őszi Bzínekben pompázó lankái­ban gyönyörködnek. Egészen más az, ami leköti figyelmü­ket Az útmenti gazborította jókora földdarabon ing­ujjra vetkőzött fiatalem­berek árkokat ásnak. Sokat bajlódik csákányuk, ásójuk, a köves, tarackos, nedves földdel. De vidáman, megállás nélkül dolgoznak. Kezük nyomán észrevehetően mélyülnek az árkok. Vajon mi készül itt?! Az érdeklődő meglepődik, amikor a feleletet hallja: há­zak épülnek ide! Méghozzá nem is akármilyenek! A KISZ 1. számú építőközössé­gének huszonkét fiatalja kez­dett hozzá jövendő otthona felépítéséhez! Alig néhány órája történt az ünnepélyes ..első kapavá­gás” és máris nagy lendület­tel, jól halad a munka! Miért is- ne igyekezne mindegyikük, hiszen évek óta titokban dé­delgetett álmaik indulnak must .a megvalósulás felé! — Valamennyien kevés pénzé, fiatalok vagyunk . .. Számunkra még tízezer forint is óriási összeg, nemhogy az az őtven-hat- vanezer forint, amelyre szükségünk lenne a ház­építéshez, nem számítva természetesen a telekárakat — mondja Gott- lasz György, a lakásépítők egyik ..szervezője". — Mindnyájan - igen nehéz lakásviszonyok között élünk, és bizony a városi tanács, a tömegszervézetek, a szentend­rei üzemek segítsége nélkül, ki tudja, talán csak évek múlva, vagy talán soha sem juthattunk volna el a mai, Szá­váié. Ezt különben nem is kell hangsúlyoznunk. Míg a beszélgetés folyt, a többiek egy pillanatra sem álltak. Mé­lyítették az árkokat. Gratulálunk a nagyszerű VAR AZ ERDŐ 24-én, vasárnap a Petőfi úttörőcsapat egésznapos ki­rándulást szervez. Pilisszent- lászló, Paprét, Urakasztala, Vízverés, Baráthalom, Borjú­fő, Nagyvillám, Visegrád út­vonalon, Visegrádtól autóbu­szon Szentendrére. Találko­zás vasárnap reggel negyed nyolckor az állomáson. Úti­költség 18 forint. Minden ér­deklődőt — nemcsak úttö­rőket — szeretettel várnak! Túravezető: Sima Antal. Víkendházhetörő A rendőrség egy megrög­zött bűnöző ellen indított eljárást: víkendházbetörés és egyéb bűncselekmények miatt őrizetbe vették Palik Sándor harmincöt éves segédmun­kás, pomázi lakost. munkra ünnepi naphoz. Olyan nagy öröm ez, hogy szóban ki se tudjuk igazán fejezni. Külön öröm szá­munkra, hogy mellettünk van az egész város! A tanácstól telket kaptunk, a vállalatok­tól elfekvő anyagokat, szállí­tóeszközöket, építőipari gépe­ket... Ez mind csökkenti épí­tési költségeinket! A többit mi adjuk: kis tölcénket és amiben gazdagok vagyunk, fiatal erőnket! — Ha minden jól megy — veszi ál a szót l'ügedi József — a jövő óv végére elkészül valamennyi ház. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, ez lesz a város egyik leg­szebb lakótelepe! Egy­emeletes ikerházakat épí­tünk, kétszintes modern megoldással. Elmondják, hogy a KÖJÁL, az OTP, a Telekkönyvi Hiva­tal, soron kívül foglalkozott ügyükkel, így kerülhetett sor, még ez évben a munka meg­kezdésére. A közösségi szellem is ki­kezdeményezéshez, a munkához. Sok sikert fiatalok! (Horányi) MOZIMŰSOR Ma a filmszínházban az Ar- sene Lupin című francia filmvígjátékot vetítik. A film egy nagystílű kalandor tör­ténetét mutatja be. Holnaptól, csütörtöktől va­sárnapig a Patyolat-akció című magyar filmvígjátékot játsszák. Borkedvelő, néhai Krúdy Gyula egyik novellájában bű­bájosán írja le az egykori Szentendre bolthajtásos, pici zöldasztalos, vasúti kiskocs­máját, ahol az utolsó vonatig ott felejtkezett a telekkönyvi ügyben életében először ide­tévedt „idegen”. De hogy akár boldogult ital­büfénkről, akár a Vasúti vil­lasorban levő mai utódjáról mit írna Krúdy Gyula — bár nagyon szeretem ezt a kis vá­rost — elképzelni sem aka­rom, s nem is merem! Nem kocsmakerülő, italboltellenes szigorú nénikék hívták fel a figyelmemet — távolról sem ilyenek. Két nagyon jó han­gulatban levő, pityókás bará­tom kötötte a lelkemre este hét órakor: most lépjek be oda, ha nagyon csúnyát aka­rok látni. Mert nekik — úgy mondták — elég volt. A helyi­ségbe nyílik a mosdó, mely­nek ajtaját persze mindig nyitva felejtik, levegő, szellőz­tető berendezés nincs, s az oda betérő csak piszkot talál és légytömeget! Magam is beléptem. Már ez is nehéz volt, mert az ajtóban duhaj tömeg ácsorgott. Nehe­zen befurakodtam és körül­néztem. Jóbarátaim valóban nem túloztak. A legelhanyagoltabb utca sem olyan mocskos és sáros, mint a bolt padlója volt. S a. mennyezet? Feketéllett a légytömegtől. Az italbolt élelmezési üzlet is, tehát rendben kell tarta­ni. Nem ismerem a közegész­ségügyi hatóság ide vonatko­zó szakvéleményét. Én csak megbotránkozott részeg bará­taim tanácsára léptem be oda — életemben először. És hi­szem: utoljára. Pedig olyan meghatóan írja le Knidy Gyula a bolthajtá­sos, zöld asztalos pici vasúti kiskocsmát. Kocsmát, nem vendéglőt! Nyílt levél: a jó istenhez és a postához Hunok nyomában Mongóliában Elragadt a HÉV Vasárnap délelőtt tíz órára Csillaghegyen kellett volna lennem. Otthon megnéztem gondosan őrzött menetrende­met, mely szerint 9.1ö-kar in­dul a vonatom és szokott, ké­nyelmes tempóban már pont kilenc órakor az á’lomáson voltam. A hatalmas menet­rend táblán még egyszer meg­győződtem az. indulási időről. Ám az indulást jelző óra 8.36-ot mutatott, mely időben vonat indulás nincs is. Meg­szoktam azonban már nagyon régin,' hogy ezeket az órákat csak megtévesztő állomás- díszül rakták ki, s a iMargií- hídi állomástól eltérően itt csak nagyon ritkán és ötlet­szerűen szokták hozzányúlni — tehát megváltottam jegye­met s betelepedtem a bent álló hosszú szerelvénybe. Meglepetéssel veszem észre ú'rág olvasás közben, hegy 9 óra u:án öt perccel a vonat megindult: „Ssn'da gyanú” tá­madt lelkemben, jó: tudván, hogy kellemes vasárnapi pa­pákon rendkívül vonatok, sőt, úgynevezett ..tvr'.sfavonaíok'’ is járnak, maí'yek megállás hőikül vágtatnak végig a vo­nalon, — azonban megnyug­tattam magam azzak hogy a hangos bemondó egy árva Hangot nem adott. Nem fi­gyelmeztetett senkit sem. hogy e vonat a menetrendtől eltérőén 9.05-kor indul és őrrnnn Pomázon és Arpád- hídrő" áll mag. pedig való­bban úgy történt. Méiobúsari néztem végig Csillaghegy és Rom-aífürdő lankáit és dombjait, mígnem A múzeumi hónap kere­tében pénteken este ma­gyar—mongol expedíciók cím­mel tartott előadást a mű­velődési otthonban dr. Er­délyi István muzeológus. A szép számú érdeklődő je­lenlétében, élményszerűén szá­molt be a négy magyar- mongol expedíció munkájá­ról, melyek közül kettőn ő maga is részt vett. A hall­gatók érdeklődéssel hallot­ták a türk, hun és avar sí­rokban talált értékes régé­szeti leletekről elmondottakat, amelyeket vetített képekkel tett élőbbé az előadó. Előadás után sokan és sokat kérdeztek a hallgatók, nem­csak az expedíciókról, hanem a nép életéről is. Megjelent az előadáson a mongol követség másodtit­kára, Batocsirin Dasceren elvtárs és a követség egyik munkatársa is. I t L •jf r " s i A á ,y, rí O V X % c o f S) n . ti íW ' 2 j ■ 4 if A i A l , n m 3 / 3) > , / t Jt U /f • /) ST\ 0. b (A mongol szöveg magyar fordítása: A mongol nagykö­vetség munkatársai nevében szeretettel köszöntjük Szent­endre város lakosságát. Él­jen a megbonthatatlan ma­gyar—mongol barátság! Ba­tocsirin Dasceren.) Idő: szombat délután 16 óra 22 perc. Tárcsázom. — Halló 113? — Igen, itt a posta. — Kérem, három napja nem kaptunk postát. Levelet várok, elmennék érte. — Bet<pg a kézbesítő. Kö­rülbelül kétszázötven levél fekszik itt. Nem tudjuk kivá­logatni. „Privát" levelet külö­nösen nem! — De nem kaptunk például rádióújságot sem! — Sajnálom, amíg beteg a kézbesítő, nem tudjuk kiadni! — Ez mégiscsak furcsa!? Kattanás. A túloldalon le­tették a kagylót. Kommentárt fűzzünk hoz­zá? Miinek?! Segíteni úgysem tudunk, pedig úgy gondolom, a postadíjban benne van... Csak azt kívánhatom, hogy a jó isten mihamarabb gyógyít­sa meg a postást! Mert itt úgy látszik, már csak ö se­gíthet!! Vagy más is? A beszélgetés tanúja: Agárdi Péter Tájékoztató a bortermés bejelentéséről (Kivonat a rendeleiből) A közeledő szüretre tekin­tettel, a pénzügyőrség az alábbiakat közli: A bortermelők kötelesek a szüret befejezését követő hat napom belül a területileg il­letékes pénzügyőri szakaszhoz termésbejelentést tenni. Be­jelentőlap nyomtatványt a községi tanácsok és a pénz­ügyőri szakaszok, az igény­lőknek díjtalanul adnák. Be kell jelenteni az összes készített mu&tmennyiséget, azt is, amelyet a bejelentés megtétele előtt már értékesí­tettek vagy az állami pince- gazdaságnak eladtak. A szőlő­ként értékesített termést nem kell bejelentem. Ugyancsak be kell jelenteni a készített törkölybort, továbbá a beje­lentés idejében készletben le­vő óbort, a bor, a must, tá­rolási helyét is. A tárolóhely változását 24 órával előbb a pénzügyőri szakaszon be keli jelentem. Bortermelőnek kell tekinte­ni azt a természetes vagy jogi személyt, aki szőlőterü­let felett rendelkezik, azon termelést folytat, és a ter­mésből mustot, bort állít ele Bejelentési kötelezettség ter­heli azt a természetes vagy jogi személyt is, aki nem mi­nősül bortermelőnek, de szer­zett szőlőből, gyümölcsbö. mustot, bort állít elő. A termelőszövetkezetek a tagjaik részére kedvezménye sen kiosztott borok után lite­renként 40 fillér, a többi tér meló a háztartásában kedvez­ményesen elfogyasztható bor­mennyiség után 80 fillér bor forgalmi adót köteles fizetni Mustot vagy újbort óborra' összekeverni, továbbá óbor; törkölyre felöntéssel kezelni csak a pénzügyőrséghez va! előzetes bejelentés és ellenőr zés mellett szabad. A termésbejelentési kötc lezettség fennáll a szőlőn ki vül egyéb gyümölcsből erjesz­tés útján előállított gyümölc- borokra is. .Részletesebb felvilágosítás az érdeklődőknek a pénzügy őri szakaszok adnak. Pest megye Pénzügy­es Vámőri Parancsnokság Sírkőavatás! Felejthetetlen j férjem. Stampf Béla volt kereske­dő sírkőavatása október 2í-én (va­sárnap) de. 11 órakor lesz a leány­falui temetőben. végre Árpád-iiídnál leszállhat- tam. Szerencsém, hogy kalauz nem lépett a kocsiba, így büntetést nem kellett fizet-; nem. Arpád-hídnál mindössze i négyen szálltunk le, akik az- i nap nem óhajtottuk Óbuda j panorámáját látni; két utas j Csillaghegyen, egy Aquincum- j ban remélt leszállani, s míg ] én csendes derűvel váriam ba ] a húsz perc múlva kifelé in- 1 duió vonatot, persze, ismét je- ! gyem megváltása után, ők i hangosan káromkodtak. Én i nem. Nem valiáserkölcsi elfő- ; gultságból. Nem, én kilenc > éves korom óta, tanulóbérle- j les diákkoromtól törzsutasa > vagyok e „kedves” köziekedé- ; si társulatnak, s minden ta-j gadhatatüan fejlődése és 1 eredményei mellett időm volt! már hozzászokni hervadhatat-! lan hibáihoz is. » Hiszen Szentendrén miértj harsogták volna bale az őszi j csendbe a vonat rendkívüli j voltát? Amikor rendes hét- j köznapokon minden egyes vo- j natnál indulás előtt több íz-! ben bemondják, hány percj múlva, mikor indulunk. Miért] tennék meg ezt vasárnap is,: amikor e! is térünk a me- i natrendtől? A vonat utasai ] közül mindössze négyen vol- j tunk, akik rosszul jártunk, s | a többség, nagyon helyesen.: gyorsan e'.jutott a Margit-' hídhoz. Számít ez az elenyé­sző kisebbség a többség mel­lett? Én azt hiszem, számít! De ügy látszik, a HÉV nem így gondolja. (H. L.) : | Beszélgetés három „öreggel44 a 100 éves kéziszerszámgyárban : Magyarország még az 1849- : es bukást követő Habsburg- önkényt nyögte, amikor 1865- ; ben Szentendre szélén, a he- : gyekbe vezető út mellett lét- : re jött a kéziszerszámgyár. í Akik akkor kezdték a mun- i kát ebben a kis üzemben, \ régen pihenőre tértek, így ma | nagyapakorú unokáik mond- i ják el: milyen is volt hajda- I nában, ez a ma is alig vaia- ; mivel több, mint száz mun- \ kast foglalkoztató gyáracska ] Kunyik István, Kiss Sándor, • Kloczok Károly pergetik a szó \ fonalát a 40—50 év előtti j munkássorsról. Sokszor leírt, ', elmondott és mégis érdekes ! történet kerekedik a beszélge- \ tés során. ] — Amikor ötven évvel ez­\ előtt, 1915-ben, inasként ide ! kerültem — meséli Kunyik \ István —, én is a kovácsmű- ; helyben kezdtem, a „kín.zó- j kamrában”. Durva fegyelem \ uralkodott itt akkor, de még ! utána is, egészen a felszaba- ! dulásig, Csak az lehetett inas, ! aki vállalta a bentlakást. > Havonta egyszer volt kimenő. 5 Magukból kivetkőzött embe- ! rek voltak a kovácsok, az linas rabszolgaként élt. Pofoz­ták őket, amikor és amivel ériék. Hozzájuk hajítottak tü­zes vasat, meleg fogóval nya­kon szorították. Őket is úgy „nevelték” valamikor. De ütötte az inast a tulajdonos, a művezető, az irodaliszt, a se­géd. Délután négy órakor me­hetett szabad levegőre — a tulajdonos, Gajári Leó gazda­ságába szénát gyűjteni, ka­pálni. Vasárnaponként pihe­nőül ott volt az istállói mun­ka, mert Gajári állatokat is tartott. . — Leégett a körmünk, ami­kor a koksz kemencékbe nyúltunk a vasdarabokért — veszi át a szót Kiss Sándor. — És nagyon gyorsan kellett mozognunk, mert röpült fe­lénk a vasdarab. Aki itt inas­ként kibírta, igen kemény ember volt és sokat kellett le­nyelnie. — A munka is bizonytalan volt — szól közbe Kloczok Károly —, a tulajdonos álta­lában kétévenként csődöt je­lentett, s a munkások mehet­tek a szélrózsa minden irá­nyába. Állhatták sorba és vál­lalhattak munkát fillérekért. De ha állandó is volt a mun­ka, rettegni kellett a baleset­től, mert a gyárvezetőség a ] munkásokat hol bejelentette \ az OTI-ba, hol nem. Ha ép- j pen akkor érte baleset, ami-', kor nem volt bejelentve, ott- i hon maradhatott — fizetés \ nélkül. Gajári Leó ilyenkor j „kegyes” volt, küldött az ille- \ tőnek olykor-olykor némi élei- \ met. — Mégis — fejezi be Ku- \ nyik István — szeretem ezt j az üzemet. Itt nőttem fel, sok! mindenen mentem keresztül.'. Együtt éltem az itteniekkel, i együtt örültem velük, ha\ akadt ilyesmi annak idején\ — és együtt bánkódtam a bú-\ sulókkal. Gajári Leó és utóda,', Stromayer eltűntek. Ma már', nem „kínzókamra” a kovács-', műhely, s a mostani ipari ta- i nulók mosolyognak, ha néha-i néha a mi inaséletünkről me-\ sélünk. Talán nem is hiszik\ el, hogy ilyesmi is lehetett. ] Számukra ez ismeretlen dolog. \ És ez a jó! Bólogat rá a másik két\ „öreg”, s a kovácsműhely falé ] tekint, ahonnan motorzúgás, i kalapácsolás hangja omlik: szét az udvaron. — lyl — i Ha Krúdy Gyula újra idejönne

Next

/
Oldalképek
Tartalom