Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-20 / 247. szám
19Ä5. OKTOBER 20, SZERDA test uecrtt ’%/Círfow Nem az erdész lánya, hanem leány, aki erdész. Mégpedig kerületvezető erdész már negyedik esztendeje Szentendre szigetén a szigetmonostori határban Bittner Melinda és nő létére — ahogy elöljárói mondják — férfiasán megállja a helyét. Fáradhatatlanul járja az erdőt, utasít, fegyelmez, vigyáz a fákra, a társadalom vagyonára, hiba nélkül végzi a köbszámítást, meg mindent, ami csak az erdész dolga és ezen felül — mondhatjuk így is: — pedagógus. Ugyanis fanövendékeket nevel a szentendrei erdészetnek az ő kerületében levő csemetekertjében. Zöld levelű, apró óvódistákat, meg iskoláskorba serdült suhángokat készít elő az életre, hogy keze alól kikerülve benépesítsék a túlpart hegyein az irtásokat és a sziget homokját. — Nem vagyok unikum, habár Pest megyében rajtam kívül nincs nőerdész — hangoztatja Melinda, — de másutt akad néhány. Amikor egy esztendei erdei gyakornokoskodás után ötvenhétben elsős lett a technikumban, egyetlen lány volt az osztályban, de a magasabb évfolyamokon még tizenhárom tanult rajta kívül. Hová lettek, ha nincsenek odakint az erdőn? — Hivatalba járnak, vagy legfeljebb technikusok a fa- feldolgozó iparban — kicsit sajnálkozva, kicsit lenézően mondja. — Engem is be akartak dugni a Pilisi Erdőgazdaság esztergomi központjában valami irodába, de nem mentem. Nem azért lettem erdész. Imponáló a hivatástudata, foglalkozási szeretete ennek a kislánynak. Holott fővárosi gyerek. Óbudán nevelkedett, nem a városrészt övező hegyekben, hanem lent az utcák között (bérházban és ap- ja-anyja nyomdában dolgozott. De — ez pedig, akkoriban politikai állásfoglalás is volt — mindketten a természetbarátok tagjaként minden vasárnap túráztak a hegyekben. Egész pici korában árvaságra jutott, meghalt az apja, özvegy édesanyja azonban gyerekeivel azután is kirándult vasárnaponként, ígv szerette meg Melinda az erdőt, meg a fákat, találkozott erdészekkel, járt a házukban is és megtetszett neki az erdészélet. — Már a hetedik általánosban ezt a pályát választottam. Járt akkor a nyolcadikba egy kislány, a papája a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, attól tudtam meg, hol, hogyan kell jelentkezni. Nos hát erdész vagyok. Ami nagyon egyszerűen hangzik, ám sokat kellett tanulnia, amíg idáig jutott. Négyesrendű volt mindig, az érettségije mégis csak közepesre sikerült. Nem szé- gyelli. — A szaktárgyakból négyesre érettségiztem. Ä csemetekert mellett, kilométerekre a falu házaitól, a magszelektáló helyiségben telt zsákok között áll egy díván. Ha a munka úgy kívánja és nem mehet haza Óbudára a mamához, itt alszik. Mert csak ezekben a napokban készül el a lakása, egyetlen piciny szoba fo- vóvízzel, a magszelektáló kis épületében. — A nőtlen és hajadon erdésznek nem jár erdészlak — mondja nevetve. Barna haja egészen rövidre vágva, magas, karcsú, fiús termetén zöld egyenruha feszül. — .Annyit mulatok, hallom, amint a HÉV-en találgatják az utasok, fiú vagyok-e vagy lány? Bizony az arca sem árulkodik. Finom vonásait, arcbőrét a napsugár meg a szél megkeményítette. Mégis nagyon csinos, sőt annál is több, határozottan szép. Az orra egyenes, szabályos, a füle apró, szép zöldesszürke szeme vidám, keskeny az ajka. — Négy év alatt talán háromszor, ha láttuk szoknyában — súgja a főnöke, Bíró László, a szentendrei erdészet vezetője. — Nem szereti a szoknyát? — Dehogynem. Csakhát ösz- szeszurkálná a lábam a tövis, azért járok nadrágban. — Biztosan nem szép a lába, azt takargatja — évődünk. Elpirul, nagyot kacag azután és felhúzza, amennyire lehet, a szűk nadrágszárat, megmutat egy keveset formás lábikrájából. Nem kacérSágból, hiúságból. Hiszen hiába a zöld erdész egyenruha, hiába a nadrág, mégiscsak lány. Szombat délután, vasárnap egész nap mindig otthon van Óbudán. Mit csinál? Amit a többi dolgozó lány,' mos, vasal, segít a mamának. Este mozi vagy színház, gyakran tánc, nyáron az Ifjúsági Parkban, máskor Óbudán valamilyen zenés helyen. — Állandó partner? — Volt, de most nincs, leépítettem. Nem felelt meg, nem voltak olyan tulajdonságai. — Kérő? — Egy-kettő az is akadt már, csakhogy egyik sem akar erdészt feleségül venni. Hagyjam abba, menjek hivatalba ... Márpedig én a családalapítást nagyon sokra becsülöm, de a hivatásomat éppen annyira. Ha akad nekem tetsző férfi és elvesz így, akkor asszony leszek és erdész, ha nem, akkor csak erdész maradok. Ártatlan tekintetű tiszta leányszeme most komoly határozottságot mutat és az arca ettől még szebb. Juj, micsoda maflák akadnak köztünk, férfiak! Szokoly Endre Meggyorsult a feldolgozás A vértfiái kedvezőbben alakult a cukorrépatermés A tavalyinál nagyobb hozam, azonos minőség A cukorgyártási idény egyhetes késéssel indult, de egy hónap munkája arra enged következtetni, hogy a hátrányt sikerül behozni. Az elmúlt vasárnap például a gyárak rekordot értek el, 2505 vagon répa feldolgozásával. Az idei cukorrépatermés egyébként kedvezőbben alakult, mint ahogyan várták. Kétszáztízezer holdon vetettek cukorrépát és 315 000 vagon betakarítását tervezték. Az árvíz és egyéb pusztítások miatt a vetésterület 196 000 holdra csökkent, ennek ellenére az eredeti területre tervezett mennyiséinél is 20 000 vagonnal több répa kerül a cukorgyárakba. Az átlagtermés a tavalyinál 20 mázsával nagyobb, a répa minősége pedig a múlt évivel azonos. Október 15-ig 119 000 vagon répa átvételét írja elő a terv a cukorgyáraknak. A szövetkezetek a kukoricaérés eltolódása miatt a répa átvételének meggyorsítását kérték. A cukorgyárak ennek megfelelően a tavalyinál 20 000 vagonnal több, összesen csaknem 150 000 vagon, répát vettek át ez idáig a termelőktől. Tízmillió iigy Negyedórás várakozás Megalapozott döntések A tanácsi ügyintézés a számok tükrében Több mint tízmillió kérelemmel és beadvánnyal foglalkoznak évente hazánkban a tanácsok, s a különböző vizsgálatok tapasztalatai szerint az esetek túlnyomó többségében közmegelégedésre intézik a lakosság ügyesbajos dolgait. A statisztikából kiderül, hogy a tanácsok elé terjesztett ügyek 94 százaléka már az első fokon lezárul. Az ügyfelek a döntéseknek, határozatoknak mindössze hat százaléka ellen nyújtanak be különböző indoklással fellebbezést, s csupán az összes ügyek három százalékánál, a fellebbezések felénél kell az eredeti döntést megváltoztatni. . Figyelemre méltó tapasztalatokat hozott a szakembereknek egy vizsgálata is. Kilenc tanácsnál a vizsgált időszakban több, mint hétezren jártak Nyúl, méz, baromfi A fölcSművesszövetkezetek vegyescikk felvásárló tevékenysége A földművesszövetkezetek úgynevezett vegyescikk felvásárló tevékenysége közül a ERESZ ALATT legeredményesebbnek a házinyúl szerződéskötés és felvásárlás bizonyul ebben az évben. A nyúlállomány minőségi cseréje céljából, hazai és külföldi tenyészanyag igénybevételével, megtettek a kezdő lépéseket. A földművesszövetkezetek keretében működő szakcsoportok tavaly 4822 darab nyúl átadására szerződtek, az idén viszont a tavalyi tízzel szemben tizenöt szakcsoport már 10 547 nyúl szállítására. A magántenyésztőket is számítva, a szövetkezetek idei szerződéses felvásárlási; előirányzata 22 000 darab nyúl volt,- ezzel szemben összesen 26125 darabra kötöttek szerződést. Hasonlóképpen jó kilátások vannak a mézfelvásárlási terv teljesítésére; jelenleg már az előirányzat 70 százalékánál tartanak. A baromíiszerződéskötések eddig 25 vagon felvásárlásához biztosítottak árualapot, •'m’ssssssssssssssssssssss/rsssss/'sssm'ss § § | Nagyon örülök j ^ Nekem az emberek ftllan- S dóan örömet akarnak okoz- § S ni. Igen szép dolog ez, ha N arra gondolok, hogy mindig ^ S olyasmire hívják fel a figyel- fc; ^ memet, amit magamtól nem ^ § tudnék, magyarán szólva: § megmagyarázzák, hogy ma- s S ga, kis lehetetlen, nem is tud- S ^ ja, ml mindennek örülhet. ^ Például: harisnyát vásárol- S tam, tekintettel a hűvös idő- S S re. Kifizettem érte 36 fo- ^ S rintot, aztán, még az üzlet- ben, kibontottam, hogy c ^ gyönyörködhessem szép színé- s ben. Az egyiken pontosan két s S sor futott lefelé. Csodálkoz- ^ S tam, s visszafordultam. Az ^ s elárusítónő közölte: biztosan ^ S meg tetszett rántani! Nem ^ kérem — védekeztem bátor- c § talanul — így volt, cserél- s S jék ki, hiszen rendelet van s S rá, hogy . . . Szó sem lehet S Sróla! — kiáltott rám mérge- § S sen, — ez másodosztályú ha- ^ § risnya. — No, de azért egy ^ másodosztályú harisnya se s § fusson azonnal — mondtam, s S még bátortalanabbul. Az el- s S árusítónő lesajnálóan végig- s S mért: örüljön, hogy nem volt § s felemás! Tényleg! — gondol-^ S tani, és örültem. x S S Kilencven forintos púder- ^ § tartót vettem ajándékba. Szép ^ ^ csomagolásban. Még a púit § előtt ezt is megnéztem, egy s S kicsit jobban. Meg volt re- s S pedve. Egy kis használat s S után teljesen szétmegy. Meg ^ S sem kellett fordulnom, csak ^ § odanyújtanom. Megnézték. J § Többen. Aztán azt mond- c § ták, hogy biztosan odavágtam, s § Nem vágtam oda — próbálkoz- s S tam szép szóval — hiszen el $ S sem mozdultam innen! — ^ S Ugyan! — néztek rám ismét ^ ^ és ismét lesajnálóan — örül- ^ ^ jön, hogy kapott ilyent, mos- ^ tanában ez hiánycikk! § Jó, elkezdtem megint ör- S vendezni. Nemrég egy taxi- s S sofőrtől megintcsak tártál- s S más kioktatásban volt ré- o szem. Mondom, hogy sies- ^ ^ sünk, ha lehet, mert elmegy * § a vonatom. Siettünk. A vég- $ S célnál borravalót leszámítva, s S hét forintot kelleit volna ^ § visszakapnom. Nem kaptam. ^ S — Nincs apróm! — szólt a so- ^ > főr foghegyről. Talán három ^ ^ percem volt az indulásig, hát ^ nem vitatkoztam. Kiszálltam, c § A sofőr még utánamszóit: $ S különben örüljön, hogy ka- s S pott taxit! örüljön, hogy el- ^ § hoztam! Nagyon örültem. ^ k Igaz, ami igaz, legutóbb nem S oktattak ki. Az autóbusz el- ^ ^ ső ajtójánál álltam, leszál- ^ ^ lásra készen. Éppen, amikor ^ kinyílt az ajtó, mcglódított há- ^ § túlról egy úriember, és én, J s mint egy mennyei áldás, ki- ^ N zúdultam egy ott álló, mit ^ § sem sejtő gentleman nyaka- ^ 5; ba. A szomorú az volt, hogy ^ ^ a cipőm esés közben bele- J § akadt a lépcsőbe, és ott is ma- £ § radt. Kisebb húzódásokat * S konstatálva, a gentleman hú- ^ S zott maga után, és üvöl- N tött: a cipő! — ugyanis az ^ § autóbusz csak ment szépen. ^ ^ a maga útján. Az üvöltésre ^ megállt, valaki utánam vág- S ha a cipőt, aztán, mintha mi S sem történt volna, továbbha- ^ ^ ladt az autóbusz. Pedig vártam volna, hogy § S mondják: örüljön, hogy nem § S a másvilágon kötött ki! De én ^ § ezt már, sorozatos tapasztala- ^ ^ taimra támaszkodva, belekal- e kuláltam, és most nagyon s S örülök! Juhász Erzsébet jfc ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/Sf'. 50 százalékos éjszakai pótlék Gtßfprsahbizn tin Sfß © zz n ff fi ím irtzkl&Fwk Ma igazán jól kezdődött a napom. Reggel a kávé mellett alighogy felütöm az újságait, mindjárt ott látom benne az írásomat, s hozzá is fogok, hogy elolvasom. Nagyon jó kis humoros írás, még engem is megnevettet... Derülök, kaca- rászok magamban. — Mi bajod? — loérdezi a feleségem. — Semmi, semmi — mondom —, csak megjelentem kérlek. — Mutasd! — szól, s szakértelemmel méregeti a cikket. — 80? — Legalább 150 — válaszolok. — És mikor fizetik? — A napokban. — Jó. Majd elolvasom. Délután mindjárt azzal kezdem, ahogy hazatérek. — No, olvastad? Nem kapok választ. — Mondom, olvastad a mai cikkemet? — kezdem újra, de ismét csak néma csend. Ejnye. — Mondd, kérlek, mi bajod? — Hát idefigyelj! — szólal meg végre nejem rendkívül komolyan, megfontoltan. — Vedd tudomásul egyszer s mindenkorra, hogy elegem volt a humorodból. Ha még egy ilyen esetlen krokit megírsz, aminek én leszek a főszereplője, én hazaköltözöm anyámékhoz. — Ugyan, csak nem gondolod komolyan ... — mentegetőzöm. — De nagyon is komolyan gondolom — mondja határozottan. — Mégis, mi bajod tulajdonképpen? — Az — mondja feleségem, elszántan Mint ismeretes, az őszi munkák meggyorsítása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium illetékes igazgatóAsszonysors (Egy író feljegyzéseiből) —, hogy te énrólam mindenféle zöldségeket irkálsz. Én mindig valami hülye krokiban szerepelek. A szerelmeidről, akik előttem voltak, kis jöttmentekről novellát írsz, rólam meg krokit. Én neked csak egy krokitéma vagyok. Elég volt. Megértetted? — Itt elsírta magát. — Elég volt. A mindenit neki. — Nem úgy kell ezt felfogni drágám — magyarázom —, hogy te vagy a krokiban ... — Hát hogy kell felfogni? Ebben a maiban is azt írod, hogy amikor beteg volt a papagájunk én, a te feleséged száj és körömfájást állapítottam meg nála, s mesterséges légzést adtam neki. — Dg hát az nem te vagy, csak azt írtam, hogy te vagy, de hogy is mondjam, azt mindenki tudja, hogy csak úgy írtam az egészet... Szóval tudod... — Nem tudok semmit — sirdogál nejem —, csak azt tudom, hogy mindenki röhög rajtam. A csemegés is azt mondja máma: „Aztán felgyógyult már a papagáj nagys’ asszonyom?" Ez neked semmi? Énrólam nem írsz novellát, amiben szép vagyok, meg szomorú, meg minden... Ez csak a cafkáknak jár. Rajtam meg, röhögnek, a feleségeden... Letelepszem a feleségem mellé és fi- 5 noman simogatom, ahogy rázza a zoko- \ gás. — No, ne sírj már — vígasztalom —, j majd írok rólad, is novellát... És most itt ülök az írógépem előtt, \ hogy novellát írjak a feleségemről. Va- \ lami nagyon szépet kellene írni, vala- \ mi könnyesen szép, meghatót, mert tu- í lajdonképpen igaza van... De hát mit? \ Már egy órája ülök itt, és még mindig ; nincs egy sorom sem. Közben Manci jut eszembe: a fekete \ Manci. Álltunk az őszi avarban és azt j mondta nekem, miközben hulltak a j szeméből, a nagy barna szeméből a gyé- \ mántcsepp könnyek: „Neked nagyon > boldognak kell lenned”. Megreszkettem. \ Kiáltottam volna, hogy ne menj el, Man-' ct, de nem jött hang a torkomra, csak két- [ ségbeesetten kinyúltam utána, s ö csak \ andalgott, még egyszer visszanézett i rám, s andalgott tovább, folytak a köny- \ nyei, ezt azért láttam, nedveseden utá- i na az őszi avar. Micsoda gyönyörű pil- i lanat volt, ahogy közénk ereszkedett a i köd, s én tudtam, hogy soha sem látom \ többet a lányt... Hiába, ez volna a té- \ ma. Ahogy elment ez a lány ott az őszi ■ avarban __Hogy tudnak ezek a lányok j e lmenni... milyen eredetien .. . Szenve- • dély ... Sorsok ... Morál... Erotika ... '. Nosztalgia ... Lelkek a máglyán; i Ma...? i A feleségem nem megy nélkülem se- i hova. Utálja az őszi avart. Te úristen, i mi lesz ebből már megint? (Kiss) sága elrendelte, hogy a kel műszakban — tehát az éjje.- nappal üzemeltetett — gépá. lomási traktorok éjszaka dolgozó vezetőit az éjszakai póv I lékon felül külön jutalombaj I kell részesíteni. Ez az össze I az alapbér 50 százalékáig tei I jedhet. Máris érezni a rendel i kezés kedvező hatását; a gép- ; állomásokon meggyorsult a j munka, az éjszaka dolgozc ! traktorosok nagyobb „erőtx- I dobással” szántanak, vetne!, i Most, hogy főleg a gépeké a . i döntő szó, ajánlatos a terme i lőszövetkezeteknek is köve I niök az éjszakai műszakba ; dolgozó traktorosaik jutalma I zását. Niiirs család t betel könyv nélkül » « i — Igaz lenné? j — Hét százalék híján. Apu - ; ka községben a családok 93 S százaléka rendelkezik takaré:.- í betétkönyvvel. ! Mindezt Holánszky Bélá- ! tói, az OTP kiskunlacházi ä fiókvezetőjétől tudjuk meg. í — Egy-egy család átlag- ! ban három és fél ezer forin- I tot tart a takarékban. A ma í még ritkaságszámba menő, de j már gyorsan szaporodó e_- ;t ! kapcsán Áporka községnek é:- ; adtuk a kitűnő eredményért «kijáró „Takarékos község" S levelet. ügyes-bajos dolgaikkal. Az irodákba bekopogtatok egyharmada csupán tájékoztatást, felvilágosítást kért, ami arra utal. hogy sokan nem ismerik kellőképpen az eljárási szabályokat, illetve biztosabbnak látják, ha személyesen kérdeznek meg valamit, mintha levélben vagy telefonon érdeklődnek. Hasonló okból több, mint ezren személyesen, vitték be írásos kérelmüket, beadványukat a tanácsokhoz. Az ügyfelek 84 százaléka negyed órát sem várakozott, három százaléka azonban több, mint egyórás késedelemmel került sorra. A kérdőívek feldolgozása után az is kiderült, hogy a felek csaknem 95 százaléka kifogástalannak találta az ügyintézést, s mindössze 1,6 százaléka találta udvariatlannak a kérelmével, beadványával foglalkozó tanácsi dolgozót. Az erdészlány
