Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
1965. OKTÓBER 15, PÉNTEK “‘'%Mriap 3 elképzelés pedagógus ^AAA Jt J i i Négy új üveg falú csibe-utónevelő épült a közelmúltban a gödöl- •13IIIII 0011(107011 lói Kisállattenyésztő Kutató Intézetben. Teljesen automatizálták ff VV V ^UllUUIiUtti ai. etetést és az itatást. Ennek eredménye a négy helyiségben nevelkedő háromezer csirkét egy gondozó láthatja el kényelmesen Foto: Gábor Kattan az öngyújtó. — Nehéz itt tüzet adni. Az épület a szélre merőleges. Huzat van mindig — mondja a gazda. Nemrég ért véget a tanári konferencia. Azért hívták össze, mert a harmadikosok asztálybülija után három fiú megvert egy negyedilzet. Még mindig erről beszélget egy csoport a sarokban. Az igazgató és a testnevelő a terv fölé hajol. A múlt évben átadott, háromszintes, üvegfalú érdi gimnázium előtere — ma még bogáncsokkal parkosítva — feszesen kihúzott sportpálya a rajzon. A lány, aki most jött az egyetemről, felhúz egy játékmedvét. Óra alatt vette el. A mackó illegett magát az osztálynaplón. Nézi a lány. A testület — tizenhat tanár. Tizenkettőn harminc évesnél fiatalabbak. 0 Kosztolányi Zoltán matematika—fizika szakos. Tavaly végzett a TTK-n. — Milyen volt az első év? — Pár éve az általános isr kólában kezdett a gimnázium. Mindenkit felvettek, csakhogy megkezdhessük a tanítást. Tavaly aztán, biztonságra kapva az új épületben, szorítottunk egyat. A két érettségiző osztályból vagy tizenöten buktak. A levelezőknek pedig negyvenhárom százaléka. — Lehet és érdemes ilyen magasra helyezni a mércét, amikor még meg sem száradt a festék a falakon? — Akik egyetemre jelentkeztek tölünk, azokat majdnem mind felvették. A műszakira például tizenöt páílyá'- zó tanítványom közül tizet. Azóta is visszajönnék — korrepetálni. Megtudom, hogy Csepelről jár Érdre, ötkor kel. Óráit, korrepetálás, tanulókör, szakkör, levelező gimnázium — még eléri az utolsó buszt. Otthon négyen laknak egy szobában. Mire hazaér, már lefeküdtek, nem lehet olvasni. De ha fenn is vannak — ■az asztalt az egyetemista öcs- cse foglalja le. Megérti. Mikor ő járt egyetemre, ő foglalta le. Berendezkedett hát az iskolai szertárban. Kaktuszokkal díszítette. Ott tartja a hang- felvételeit — Cliff Richard a kedvence, mint a tanítványainak —, a borotvakészletét. Néhányszor ott is aludt, de azt nem szabad. — Ha valaki tanít, tarthatja az élő kapcsolatot a saját szakágával? — Akár annak részágaival is. Magam például biometriá- _ val foglalkozom —, ez az élettani vizsgálatokban alkalmazott matematikai módszer, melynek gyakorlata nálunk új. Sokat költ tudományos irodalomra — panaszkodik, hogy egy vékony kötet háromszáz forint — és franciá újságokra. A szakkönyveket lefordítja, csak úgy, magának. Most például Luis de Broaliet ülteti magyarra. Németül, oroszul. franciául, olaszul, angolul ért. 0 Pfeiffer Ádám igazgató- helyettes hat éve végezte az egyetemet Biológia—kémia szakos. Rövidítve, körülbelül így hangzik a kérdésem: ha vidékre telepedve, megházasodnak, disznót hizlalnak, nem tesznek le az egyetemi elképzelésekről? — Vidéken, Százhalombattán lakom a szüleimmel, és a disznóhizlalás öröméből is kijut De nem mondtam le semmiről, s remélem, ez akkor is igy maradna, ha megházasodnék ... Nagy darab, piros arcú fiú. Nagyon őszinte. — Az ideálokat egyeztetni kell a valósággal. Én például anyagias is vagyok. Baj? Ha nem baj egy mérnöknél, miért baj egy tanárnál? Ment hivatás? Azt is jó, ha megfizetik ... Igaz, keresek aranyit mint egy mérnök, csakhogy az nyolc órát dolgozik érte, én meg majdnem tizenhatot... Mehetnék ugyan Százhalombattára vegyésznek, de marasztal a pálya, előnytelen oldalai ellenére. — Milyen előnytelen oldala van még — az anyagiakon kívül? — Meghatározás helyett példák. Még az általános iskolai zilált körülmények között elértük a tornatanárral, hogy a gyerekek egyharmada szak- j korban sportoljon. Lelkesen csinálták, hiszen a gimnázium színeiről volt szó. A fiúk kézilabdacsapata például az első. a lányoké a második lett a járási bajnokságon. Az idén januárban jött a rendelet, hogy a középiskolákban csak annyi sportkör lehet, ahány testnevelő tanár. Azóta az Érdi MEDOSZ-ba átigazolt szakköreink közül már csak egy kókadozik, mivel a többiek feloszlottak. Most újból éilefcrehívunk öt sportkört, önkényesen. De nem versenyezhetünk. Papíron. múlik az is. hogy színjátszó és dzsessz szakkört alakítsunk. Nincs keret, havi negyvennyolc forintos keret a vezető tanároknak. Bosszantó, ha az iskolába is bevonul a papírszag. — Es a jó oldalak? — A többi jó. A gyerekek I is. Nem előírásosan. A kirán- ! duláson zavarbahozták a kol- j légámat, mert egy fél osztály templomba ment — de az órán megkérdezik, mi az, hogy apostol. Egy részük megállapodik olvasmányaiban Jókainál — de technikai műveltségük néha felnőtteket megszégyenítő. Sok mindent lehet velük kezdeni. T0I131 Károly né és férje agrármérnök. Politechnikát és biológiát tanítanak. Az első érdiek a megismert tanárok között. Igaz, külön laknak, mindegyik a szüleinél. — Lakás? — Mikor tavaly a gyerekek társadalmi munkában lebontották a felvonulási épületet, azt ígérték a tanácsnál, hogy a téglákat pedagóguslakáshoz használják. De azóta nem hallottunk róla — mondja a fiatal asszony. Férjével is megismerkedem. Izgatott: most kapott 18 ezer forint értékű fotófelszerelést a szakkör. A gyerekek áhítattal állják körül a gépet, és ő is alig várja a délutánt. A politechnikai oktatásról kérdezek. — 5 plusz 1-es az iskola. Nálunk bevált Ez elsősorban 1 azoknak a helyi kísérleti gazBűcsúév Jaj, de kegyetlen is ez az idő! Lepereg, elfut, s közben megöregít. Az óvó néni három évtized után élete utolsó csoportját vezérli. A következő szünidő után nincs több évnyitó. Tolnai Andrásné még sem hagyja itt keserű szájízzel ezt a pályát, amely csak hivatás lehet — foglalkozás soha. Harminckét év alatt 1700 gyermeknek volt édesanyja reggeltől délutánig. Az élet furcsa játéka, hogy az egykori óvódáskezek ma saját gyermekeik csöpp kezét adják megőrzésre a búcsúzni készülődő óvó néninek. Mit kíván az élettől? — Ezek is olyan becsületesek legyenek, s helyt álljanak az életben, mint szüleik. Ha így van, ennek tudok örülni. Nagyon hiányzik majd a sok apróság, de kárpótol két unokám, nyugdíjas koromban. Hiszen ez a nagymamák sorsa. dasá goknak köszönhető, amelyekben dolgozunk. — Milyen segítséget adnak? — Figyelik a tanmenetet, és előkészítik a munkát. Öltözőt építettek, kutat fúrtak. Fedezték egy kirándulás költségét. — Mivel ismerkednek meg a diákok? — Zöldség-, gyümölcstermesztést tanulnak. A két gazdaságban az összes hazai fajták, és a világ legérdekesebb fajtái is megtalálhatók... Tanulmányozzák a gépeket is, például legutóbb a híres érdi öntözőberendezéseket. — Eredmény? — Tavaly a végzősök húsz százaléka választott mezőgazdasági pályát! Az idei negyedikesek közül majdnem mindenki leteszi a szakmunkás- vizsgát — mondja a férfi. — Magánélet?-*- Államvizsgára készülök biológiából. A feleségem is be akar iratkozni az egyetemre. — Rendelet? Vagy több lesz a fizetés? — Egyik sem. Nem is a biológiai, hanem inkább az elsajátítható pedagógiai anyag érdekel. & Valóban huzat van ebben az iskolában. Friss, fiatalos a levegő. őszintén kívánom, hogy ilyen maradjon az évek múlásával, az új falak öregedésével is. Padányi Anna Széles korú verseny bontakozott ki az állami gazdaságok között is az őszi betakarítási és szántás-vetési munkában. Az Állami Gazdaságok Főigazgatósága most értékelte a vetélkedő első szakaszát s ennek alapján Tóth András, a Dánszent- miklósi Állami Gazdaság traktorosa került élre. aki szeptemberben 267 kh jó minőségű vetést végzett. Mivel Szob járási székhely, magától értetődnék, hogy a kornyék szolgáltató iparának is centruma legyen. Még sincs így. A községben egy árva cipész ktsz szomorko- dik. Négy dolgozója sarkai, talpal egész nap, de a lakosság igényeit így sem képes kielégíteni. A helyzet egyre kilátástalanabb. Hiszen az itt dolgozók valamennyien hatvan év körüliek. Fiatalokból ‘pedig utánpótlás nincs. De ehhez hasonló nehéz helyzetben van a helyi építőipar is. Ha egyelőre nem is lehet megszünteti a szakemberhiányt. a járási tanács mindent elkövet, hogy lerakja a járás szolgáltatóipari központjának alapjait. Szobon nemrégiben megvásároltak egy épületet — az átépítési program és a tervdokumentáció most készül. Az elképzelések szerint e felújított épületben kap majd helyet a fodrászat, a fényképészet, a villany-, tv-, rádiószerelő és építőipari részleg. Különösen, a rádió-, tv-sze- relő részleg megnyitását várják türelmetlenül a szobiak. Eddig ugyanis Vácra — s újabban Nagymarosra kellett a hibás készülékkel utazni, sürgős javítás esetén. Igaz ugyan, hogy a kem-ancei vegyesipari ktsz-nek van egy t v-r ádi ősze rei ő j e, de felszerelése olyan hiányos, hogy komolyabb javításokat képtelen végezni. — S a tervből mikor lesz valóság? A járási tanács elnöke szerint, sajnos, már csak a jövő évben. sz. m. Húsz év magyar találmányait mutatja be a múzeumi hónap keretében a most létrejött Műszaki Múzeum. Népgazdaságunk 1945-től napjainkig tartó fejlődésének keretébe illeszkedik be az a 100—120 érdekes találmány, amely a különböző hazai és nemzetközi iparágakban egyaránt jelentős helyet foglal el. A kiállítást Budapest XI. kerület, Kaposvári út 13—15. szám alatt a Műszaki Múzeum nagy bemutatótermében lehet megtekinteni. Egyszer volt... mese az utolsó csoport gyermekeinek Az új óvó néni, aki — kívánjuk — legalább három évtizedig nevelje az egykori óvódások gyermekeit, és unokáit Foto: Csepregi CSÓKOLOM Első hallásra köszönési formula, s arra szolgál, hogy a fiatalok tiszteletét, nagyrabecsülését fejezze ki az idősebbek iránt. Ha férfi követi el, — az esetek többségében — némi iróniát, meg egy kis pajzán célzást juttat vele kifejezésre. De mitévő legyen az ember azzal a csókolommal, mellyel a tiszteletre méltó trafikos néni ajándékozza meg, vagy az ifjú fodrászlányka? Mit akar mondani vele? Vegyük a szó szerinti jelentést. Csókol. Már ez sincs egészen rendben, mert milyen alapon és miért, és ha én nem is akarom? Azért, mert vettem nála egy doboz Tervet, vagy mert megengedtem, hogy bekrémezze a hajamat? Valahogy furcsa az egész. Hogy kell ezt a csókolomot fogadni? Én is csókolom. Én miért? Mert ő csókol és a kölcsön visszajár? Ha az ember mélyebben belemerül ebbe a csóko- lomba, akkor azon is elgondolkozhat, hogy hogy csókol? Illetve hol? Mert ez a sejtelmes köszönési forma, a kezétcsókolom maradványa. A helyzet ettől csak két- ségbeejtöbb lesz. Ezek szerint a trafikos néni — elméletben — a kezemet csókolja, azt a kezet, amit reggel — szintén elméletben — már csókkal illetett a kalauznő, és az eladónő a Közértben. Függetlenül attól, hogy nem kaptam Fecskét, pedig az újságban olvastam, hogy egyre többet gyártunk, úgyhogy lassan az újszülött is Fecskét szopogathat cumi helyett. A fodrászkisasszony vérig sértődött, mert nem akartam megengedni, hogy lakkból kemény védőbástyát alkosson a fejemre — nehogy az ész kiszökjön a koponyámból. Viszont csókolt. A kezemet, meg magában azt a csökönyös fejemet is. A Közértben gyanakszanak, hogy parányi kosaramban éppen most készülök kicsempészni a bolt egész árukészletét, beleértve azt is, amit ebben a percben raktak le a teherautóról. Viszont csókolnak. A kezemet, mellyel alattomosan rakom kosaramba a húsz rúd szalámit, meg a tíz üveg konyakot. A presszóban a bűnrossz kávé mellé csókot kapok. A kalauznő a vonalat csókkal adja, a visszajáró pénzt viszont — véletlenül a földre ejti. Az agg hölgy, aki a buszban a helyemre pályázik, csókol érte, hogy dühöngve átadom. Naponta hazaviszek két tucat ingyen csókot: Van közöttük hetyke csók — kicsi ajkbiggyesztéssel —, van harcias csók — ezt a villamoson kaptam egy úrtól, akinek a lábára léptem — van muszáj csók, adta az ellen- őmö az autóbuszon, mikor kiderült, hogy otthon felejtettem az igazolványomat, mely nélkül — mint a tízperces oktató előadásból megtudtam, a hetijegy nem érvényes. Van aztán egy arcátlan csókom is, második gimnazista tanítványomtól kaptam, abból az alkalomból, hogy feleletét jelesre értékeltem. Ehhez a csókhoz huncutkás mosolyt mellékelt a kétméteres bajuszos fiatalember. Estére összegyűlik a rengeteg — köszönésbe burkolt csók — s amikor szemügyre veszem őket, valahogy mégsem vagyok boldog. Hiába kaptam ingyen őket, úgy érzem, jobb lenne, ha kevesebb csóltot kapnék napközben. Viszont a kávé, az kávé, lenne, s a villamoson a kalauznő köszönetét adna, mikor a „földre § visszaadott” ötven fillért négykézláb szedegetem fel. És az élet is egyszerűbb lenne, ha a töméntelen § ingyen csók helyett köszönömöt osztogatnának egymás- ^ nak. Ingyen és őszintén. > Egyébként azokat, akik végigolvasták, amit eddig & ^ írtam, csókolom: " i | Deli Mária | ’/y////////////////////////////////////////////////-/yy/v7//////////////////////////////.v Egy huzatos iskola tanári szobájában Négy árva cipész... Jövőre megépül a szolgáltatóhoz Szobor»