Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-15 / 243. szám

1965. OKTÓBER 15, PÉNTEK “‘'%Mriap 3 elképzelés pedagógus ^AAA Jt J i i Négy új üveg falú csibe-utónevelő épült a közelmúltban a gödöl- •13IIIII 0011(107011 lói Kisállattenyésztő Kutató Intézetben. Teljesen automatizálták ff VV V ^UllUUIiUtti ai. etetést és az itatást. Ennek eredménye a négy helyiségben nevelkedő háromezer csirkét egy gondozó láthatja el kényelmesen Foto: Gábor Kattan az öngyújtó. — Nehéz itt tüzet adni. Az épület a szélre merőleges. Huzat van mindig — mondja a gazda. Nemrég ért véget a tanári konferencia. Azért hívták össze, mert a harmadikosok asztálybülija után három fiú megvert egy negyedilzet. Még mindig erről beszélget egy csoport a sarokban. Az igazgató és a testneve­lő a terv fölé hajol. A múlt évben átadott, háromszintes, üvegfalú érdi gimnázium előtere — ma még bogán­csokkal parkosítva — fesze­sen kihúzott sportpálya a rajzon. A lány, aki most jött az egyetemről, felhúz egy játék­medvét. Óra alatt vette el. A mackó illegett magát az osztálynaplón. Nézi a lány. A testület — tizenhat ta­nár. Tizenkettőn harminc évesnél fiatalabbak. 0 Kosztolányi Zoltán mate­matika—fizika szakos. Tavaly végzett a TTK-n. — Milyen volt az első év? — Pár éve az általános isr kólában kezdett a gimná­zium. Mindenkit felvettek, csakhogy megkezdhessük a tanítást. Tavaly aztán, biz­tonságra kapva az új épület­ben, szorítottunk egyat. A két érettségiző osztályból vagy tizenöten buktak. A le­velezőknek pedig negyvenhá­rom százaléka. — Lehet és érdemes ilyen magasra helyezni a mércét, amikor még meg sem száradt a festék a falakon? — Akik egyetemre jelent­keztek tölünk, azokat majd­nem mind felvették. A mű­szakira például tizenöt páílyá'- zó tanítványom közül tizet. Azóta is visszajönnék — kor­repetálni. Megtudom, hogy Csepelről jár Érdre, ötkor kel. Óráit, korrepetálás, tanulókör, szak­kör, levelező gimnázium — még eléri az utolsó buszt. Otthon négyen laknak egy szobában. Mire hazaér, már lefeküdtek, nem lehet olvas­ni. De ha fenn is vannak — ■az asztalt az egyetemista öcs- cse foglalja le. Megérti. Mi­kor ő járt egyetemre, ő fog­lalta le. Berendezkedett hát az isko­lai szertárban. Kaktuszokkal díszítette. Ott tartja a hang- felvételeit — Cliff Richard a kedvence, mint a tanítvá­nyainak —, a borotvakészle­tét. Néhányszor ott is aludt, de azt nem szabad. — Ha valaki tanít, tarthat­ja az élő kapcsolatot a saját szakágával? — Akár annak részágaival is. Magam például biometriá- _ val foglalkozom —, ez az élettani vizsgálatokban alkal­mazott matematikai módszer, melynek gyakorlata nálunk új. Sokat költ tudományos iro­dalomra — panaszkodik, hogy egy vékony kötet há­romszáz forint — és franciá újságokra. A szakkönyveket lefordítja, csak úgy, magá­nak. Most például Luis de Broaliet ülteti magyarra. Né­metül, oroszul. franciául, olaszul, angolul ért. 0 Pfeiffer Ádám igazgató- helyettes hat éve végezte az egyetemet Biológia—kémia szakos. Rövidítve, körülbelül így hangzik a kérdésem: ha vi­dékre telepedve, megháza­sodnak, disznót hizlalnak, nem tesznek le az egyetemi elképzelésekről? — Vidéken, Százhalombat­tán lakom a szüleimmel, és a disznóhizlalás öröméből is kijut De nem mondtam le semmiről, s remélem, ez ak­kor is igy maradna, ha meg­házasodnék ... Nagy darab, piros arcú fiú. Nagyon őszinte. — Az ideálokat egyeztetni kell a valósággal. Én például anyagias is vagyok. Baj? Ha nem baj egy mérnöknél, miért baj egy tanárnál? Ment hivatás? Azt is jó, ha megfi­zetik ... Igaz, keresek aranyit mint egy mérnök, csakhogy az nyolc órát dolgozik érte, én meg majdnem tizenhatot... Mehetnék ugyan Százhalom­battára vegyésznek, de ma­rasztal a pálya, előnytelen ol­dalai ellenére. — Milyen előnytelen oldala van még — az anyagiakon kívül? — Meghatározás helyett példák. Még az általános iskolai zi­lált körülmények között el­értük a tornatanárral, hogy a gyerekek egyharmada szak- j korban sportoljon. Lelkesen csinálták, hiszen a gimnázium színeiről volt szó. A fiúk ké­zilabdacsapata például az el­ső. a lányoké a második lett a járási bajnokságon. Az idén januárban jött a rendelet, hogy a középiskolákban csak annyi sportkör lehet, ahány testnevelő tanár. Azóta az Érdi MEDOSZ-ba átigazolt szakköreink közül már csak egy kókadozik, mi­vel a többiek feloszlottak. Most újból éilefcrehívunk öt sportkört, önkényesen. De nem versenyezhetünk. Papí­ron. múlik az is. hogy színját­szó és dzsessz szakkört alakít­sunk. Nincs keret, havi negy­vennyolc forintos keret a ve­zető tanároknak. Bosszantó, ha az iskolába is bevonul a papírszag. — Es a jó oldalak? — A többi jó. A gyerekek I is. Nem előírásosan. A kirán- ! duláson zavarbahozták a kol- j légámat, mert egy fél osztály templomba ment — de az órán megkérdezik, mi az, hogy apostol. Egy részük meg­állapodik olvasmányaiban Jókainál — de technikai mű­veltségük néha felnőtteket megszégyenítő. Sok mindent lehet velük kezdeni. T0I131 Károly né és férje ag­rármérnök. Politechnikát és biológiát tanítanak. Az első érdiek a megismert tanárok között. Igaz, külön laknak, mindegyik a szüleinél. — Lakás? — Mikor tavaly a gyerekek társadalmi munkában lebon­tották a felvonulási épületet, azt ígérték a tanácsnál, hogy a téglákat pedagóguslakáshoz használják. De azóta nem hal­lottunk róla — mondja a fia­tal asszony. Férjével is megismerkedem. Izgatott: most kapott 18 ezer forint értékű fotófelszerelést a szakkör. A gyerekek áhítattal állják körül a gépet, és ő is alig várja a délutánt. A politechnikai oktatásról kérdezek. — 5 plusz 1-es az iskola. Nálunk bevált Ez elsősorban 1 azoknak a helyi kísérleti gaz­Bűcsúév Jaj, de kegyetlen is ez az idő! Lepereg, elfut, s közben megöregít. Az óvó néni három évtized után élete utolsó cso­portját vezérli. A következő szünidő után nincs több év­nyitó. Tolnai Andrásné még sem hagyja itt keserű szájízzel ezt a pályát, amely csak hivatás lehet — foglalkozás soha. Har­minckét év alatt 1700 gyer­meknek volt édesanyja reggel­től délutánig. Az élet furcsa játéka, hogy az egykori óvó­dáskezek ma saját gyermekeik csöpp kezét adják megőrzésre a búcsúzni készülődő óvó néni­nek. Mit kíván az élettől? — Ezek is olyan becsülete­sek legyenek, s helyt álljanak az életben, mint szüleik. Ha így van, ennek tudok örülni. Nagyon hiányzik majd a sok apróság, de kárpótol két uno­kám, nyugdíjas koromban. Hi­szen ez a nagymamák sorsa. dasá goknak köszönhető, ame­lyekben dolgozunk. — Milyen segítséget adnak? — Figyelik a tanmenetet, és előkészítik a munkát. Öltö­zőt építettek, kutat fúrtak. Fe­dezték egy kirándulás költsé­gét. — Mivel ismerkednek meg a diákok? — Zöldség-, gyümölcster­mesztést tanulnak. A két gaz­daságban az összes hazai faj­ták, és a világ legérdekesebb fajtái is megtalálhatók... Ta­nulmányozzák a gépeket is, például legutóbb a híres érdi öntözőberendezéseket. — Eredmény? — Tavaly a végzősök húsz százaléka választott mezőgaz­dasági pályát! Az idei negye­dikesek közül majdnem min­denki leteszi a szakmunkás- vizsgát — mondja a férfi. — Magánélet?-*- Államvizsgára készülök biológiából. A feleségem is be akar iratkozni az egyetemre. — Rendelet? Vagy több lesz a fizetés? — Egyik sem. Nem is a bio­lógiai, hanem inkább az elsa­játítható pedagógiai anyag ér­dekel. & Valóban huzat van ebben az iskolában. Friss, fiatalos a le­vegő. őszintén kívánom, hogy ilyen maradjon az évek múlá­sával, az új falak öregedésével is. Padányi Anna Széles korú verseny bontakozott ki az állami gazdaságok között is az őszi betakarítási és szántás-vetési munkában. Az Állami Gaz­daságok Főigazgatósága most értékelte a vetélkedő első szakaszát s ennek alapján Tóth András, a Dánszent- miklósi Állami Gazdaság traktorosa került élre. aki szeptemberben 267 kh jó mi­nőségű vetést végzett. Mivel Szob járási székhely, magától értetődnék, hogy a kornyék szolgáltató iparának is centruma legyen. Még sincs így. A községben egy árva cipész ktsz szomorko- dik. Négy dolgozója sarkai, talpal egész nap, de a lakos­ság igényeit így sem képes kielégíteni. A helyzet egyre kilátástalanabb. Hiszen az itt dolgozók valamennyien hat­van év körüliek. Fiatalokból ‘pedig utánpótlás nincs. De ehhez hasonló nehéz hely­zetben van a helyi építőipar is. Ha egyelőre nem is lehet megszünteti a szakember­hiányt. a járási tanács min­dent elkövet, hogy lerakja a járás szolgáltatóipari köz­pontjának alapjait. Szobon nemrégiben megvá­sároltak egy épületet — az átépítési program és a terv­dokumentáció most készül. Az elképzelések szerint e felújított épületben kap majd helyet a fodrászat, a fényké­pészet, a villany-, tv-, rádió­szerelő és építőipari részleg. Különösen, a rádió-, tv-sze- relő részleg megnyitását vár­ják türelmetlenül a szobiak. Eddig ugyanis Vácra — s újabban Nagymarosra kellett a hibás készülékkel utazni, sürgős javítás esetén. Igaz ugyan, hogy a kem-ancei ve­gyesipari ktsz-nek van egy t v-r ádi ősze rei ő j e, de felsze­relése olyan hiányos, hogy komolyabb javításokat képte­len végezni. — S a tervből mikor lesz valóság? A járási tanács el­nöke szerint, sajnos, már csak a jövő évben. sz. m. Húsz év magyar találmányait mutatja be a múzeumi hó­nap keretében a most létre­jött Műszaki Múzeum. Nép­gazdaságunk 1945-től nap­jainkig tartó fejlődésének ke­retébe illeszkedik be az a 100—120 érdekes találmány, amely a különböző hazai és nemzetközi iparágakban egy­aránt jelentős helyet foglal el. A kiállítást Budapest XI. kerület, Kaposvári út 13—15. szám alatt a Mű­szaki Múzeum nagy bemu­tatótermében lehet megte­kinteni. Egyszer volt... mese az utolsó csoport gyermekeinek Az új óvó néni, aki — kívánjuk — legalább három évtize­dig nevelje az egykori óvódások gyermekeit, és unokáit Foto: Csepregi CSÓKOLOM Első hallásra köszönési formula, s arra szolgál, hogy a fiatalok tiszteletét, nagyrabecsülését fejezze ki az idősebbek iránt. Ha férfi követi el, — az esetek több­ségében — némi iróniát, meg egy kis pajzán célzást juttat vele kifejezésre. De mitévő legyen az ember azzal a csókolommal, mellyel a tiszteletre méltó trafikos néni ajándékozza meg, vagy az ifjú fodrászlányka? Mit akar mondani vele? Vegyük a szó szerinti jelentést. Csókol. Már ez sincs egészen rendben, mert milyen alapon és miért, és ha én nem is akarom? Azért, mert vettem nála egy do­boz Tervet, vagy mert megengedtem, hogy bekrémezze a hajamat? Valahogy furcsa az egész. Hogy kell ezt a csókolomot fogadni? Én is csókolom. Én miért? Mert ő csókol és a kölcsön visszajár? Ha az ember mélyebben belemerül ebbe a csóko- lomba, akkor azon is elgondolkozhat, hogy hogy csó­kol? Illetve hol? Mert ez a sejtelmes köszönési forma, a kezétcsókolom maradványa. A helyzet ettől csak két- ségbeejtöbb lesz. Ezek szerint a trafikos néni — elmé­letben — a kezemet csókolja, azt a kezet, amit reggel — szintén elméletben — már csókkal illetett a kalauz­nő, és az eladónő a Közértben. Függetlenül attól, hogy nem kaptam Fecskét, pedig az újságban olvastam, hogy egyre többet gyártunk, úgyhogy lassan az újszü­lött is Fecskét szopogathat cumi helyett. A fodrászkis­asszony vérig sértődött, mert nem akartam megenged­ni, hogy lakkból kemény védőbástyát alkosson a fe­jemre — nehogy az ész kiszökjön a koponyámból. Vi­szont csókolt. A kezemet, meg magában azt a csökö­nyös fejemet is. A Közértben gyanakszanak, hogy pa­rányi kosaramban éppen most készülök kicsempészni a bolt egész árukészletét, beleértve azt is, amit ebben a percben raktak le a teherautóról. Viszont csókolnak. A kezemet, mellyel alattomosan rakom kosaramba a húsz rúd szalámit, meg a tíz üveg konyakot. A presszóban a bűnrossz kávé mellé csókot kapok. A kalauznő a vonalat csókkal adja, a visszajáró pénzt viszont — véletlenül a földre ejti. Az agg hölgy, aki a buszban a helyemre pályázik, csókol érte, hogy dü­höngve átadom. Naponta hazaviszek két tucat ingyen csókot: Van közöttük hetyke csók — kicsi ajkbiggyesztéssel —, van harcias csók — ezt a villamoson kaptam egy úrtól, aki­nek a lábára léptem — van muszáj csók, adta az ellen- őmö az autóbuszon, mikor kiderült, hogy otthon felej­tettem az igazolványomat, mely nélkül — mint a tíz­perces oktató előadásból megtudtam, a hetijegy nem ér­vényes. Van aztán egy arcátlan csókom is, második gimnazista tanítványomtól kaptam, abból az alkalomból, hogy fe­leletét jelesre értékeltem. Ehhez a csókhoz huncutkás mosolyt mellékelt a kétméteres bajuszos fiatalember. Estére összegyűlik a rengeteg — köszönésbe bur­kolt csók — s amikor szemügyre veszem őket, vala­hogy mégsem vagyok boldog. Hiába kaptam ingyen őket, úgy érzem, jobb lenne, ha kevesebb csóltot kap­nék napközben. Viszont a kávé, az kávé, lenne, s a vil­lamoson a kalauznő köszönetét adna, mikor a „földre § visszaadott” ötven fillért négykézláb szedegetem fel. És az élet is egyszerűbb lenne, ha a töméntelen § ingyen csók helyett köszönömöt osztogatnának egymás- ^ nak. Ingyen és őszintén. > Egyébként azokat, akik végigolvasták, amit eddig & ^ írtam, csókolom: " i | Deli Mária | ’/y////////////////////////////////////////////////-/yy/v7//////////////////////////////.v Egy huzatos iskola tanári szobájában Négy árva cipész... Jövőre megépül a szolgáltatóhoz Szobor»

Next

/
Oldalképek
Tartalom