Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-11 / 214. szám

res T MEcrei *JCiriap 1965. SZEPTEMBER 11, SZOMBAT A francia külpolitika célja a népek együttműködése De Gaulle nyilatkozata zavart és nyugtalanságot okozott a nyugati világban Veszélyben az Európai Közös Piac és a NATO léte? Párizs De Gaulle csütörtökön dél­után tartotta meg nagy ér­deklődéssel várt sajtóértekez­letét, csaknem ezer francia és külföldi újságíró előtt. A legnagyobb feltűnést De Gaulle nyilatkozatá­nak az a része keltette, amelyben a Közös Piac válságával foglalkozott. De Gaulle hozzáfűzte, Fran­ciaország nem egyezik bele nemzeti szuverenitásának kor­látozásába, a sorsa feletti dön­tést saját kezében akarja tartani. Hasonló határozottsággal foglalt állást De Gaulle, amikor a NATO kérdését fejtegette. Hangsúlyozta, a francia kormány szükséges­nek tartja az Atlanti Szö­vetséget, mai szövetségesei­nek szövetségese marad, de 1969-ig, a szerződés lejár­táig véget kell vetni a jelen­legi helyzetnek, amely­ben Franciaország alá­rendelt szerepre van kár­hoztatva a NATO-ban. A francia köztársasági el­nök a továbbiakban rámu­tatott: Franciaország visszanyer­te szabad kezét a nem­zetközi politikában és abban a helyzetben van, hogy kívül maradjon a töm­bök vetélkedésén és az „együttműködés bajnokának” szerepét töltse be. A né­pek együttműködésének meg­valósítása — távoli perspek­tívában — a francia kül­politika alapvető célja. A népek együttműködéséről szólva a köztársasági elnök kitért Franciaország és a szo­cialista országok viszonyára. Hangoztatta, hogy a francia kormány tárgya­lásokba kezdett csaknem valamennyi kelet-európai országgal. Nagy fontos­ságot tulajdonít a fran­cia—szovjet kapcsolatok fejlődésének, Maurer román és Cyrankie­wicz lengyel miniszterelnök párizsi látogatásának. De Gaulle csütörtöki sajtó­értekezlete élénk visszhangot keltett szerte a nyugati vi­lágban. Kiváltképpen a Közös Piac válságáról és a NATO szerkezeti átalakításáról szóló javas­latai keltettek nagy fel­tűnést és több helyen megütközést is. Több nyugat-európai fő­városban már arról beszél­nek, hogy a Közös Piac napjai meg vannak számlálva és várható a NATO fel­bomlása is. Az Egyesült Államokban hivatalosan még nem reagál­tak De Gaulle sajtóértekez­letére, de számos olyan megnyilat­kozás hangzott el, amely mindenképpen összefüg­gésbe hozható a francia elnök kijelentéseivel. Csütörtökön tette le ugyan­is a hivatali esküt Harlan Cleveland, az Egyesült Ál­lamok NATO-hoz akkredi­tált új nagykövete. Ebből az alkalomból beszédet mondott Dean Rusk amerikai külügy­miniszter, sürgette a 16 esztendeje megalakult NATO kato­nai paktum megerősíté­sét, és a NATO tagál­lamai között az együtt­működés fokozását. A nagykövet beiktatása al­kalmából Johnson elnök is nyilatkozatot tett közzé és Ruskhoz hasonlóan ő is állást foglalt a NATO megszilárdítása mellett, Johnson sürgette a NATO- nak, mint szervezetnek a megerősítését, szorgalmazta a NATO-nak, mint a politikai együttműködés eszközének fej­lesztését és síkraszállt a kö­zös atomhaderő megteremté­séért. Johnson nyilatkozatát né­hány órával azután tették közzé, hogy De Gaulle saj­tóértekezlete véget ért. Tehát ez a nyilatkozat közvet­len válasz a francia el­nöknek, noha a Fehér Ház szóvivője nyomatékosan hangoztatta, hogy Johnson nyilatkozata és De Gaulle sajtóértekezlete között „semmifele összefüg­gés nincs”. Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök Párizsban \J A R. so Józef Cyrankiewicz, a len­gyel minisztertanács elnöke, a francia kormány meghívá­sára Párizsba utazott. A mi­niszterelnököt útjára elkí­sérte Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes és Franciszek Modrzewski kül­kereskedelmi . miniszterhe­lyettes. Jozef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök pénteken dél­előtt megkezdte tárgyalásait a francia kormány képviselői­vel. A kormányelnök hosz- szabb eszmecserét folytatott Couve de Murville külügymi­niszterrel, aki ezt követően ebédet adott a lengyel küldött­ség tiszteletére. A délutáni órákban De Gaulle fogadta Jozef Cyrankiewiczet az Elysée palotában. Amerika Kambodzsát is bombázni akarja Újabb légitámadások a dzsungel ellen Az amerikaiak titkolják vietnami veszteségeiket S A I <j Guam szigetéről felszállt B—52-es amerikai stratégiai bombázók pénteken reggel szőnyegbombázást hajtottak végre egy Saigontól mintegy 550 kilométerrel északkeletre levő erdőség ellen. Amerikai részről sem a támadásban részt vett gépek számát, sem a támadás eredményét nem közölték. Chu Laitól délre, a Batan- gan-fclszigeten amerikai és dél-vietnami csapatok folytatták az úgynevezett „Piranha” hadműveletet. Egy amerikai szóvivő azt ál­lította, hogy az amerikai ten­gerészgyalogosoknak csütörtö­kön este sikerült a szabad­ságharcosok egy csoportját bekeríteniük. Az amerikai veszteségekről a szóvivő hall­gatott. A dél-vietnami szabad­ságharcosok Saigontól 130 kilométerrel délnyugatra csütörtökön kézifegyve­rekkel lelőttek egy hadi­anyagot szállító amerikai helikoptert, amelynek négyfőnyi legénysége éle­tét vesztette. A kambodzsai kormány jegyzékben tiltakozott az ENSZ Biztonsági Tanácsánál az amerikai hadvezetőség azon terve ellen, hogy kambodzsai területet bombázzanak. A thaiföldi haditengerészet szóvivője ugyanis olyan kije­lentést tett, amely szerint amerikai részről^,,egy észak­vietnami hadosztály kambod­zsai területen működő pa­rancsnokságának bombázását készíti elő”. Szárazföldi hadműveletek Kelet-Pakisztánban (Folytatás az 1. oldalról) tani tankot tett harckép­telenné és visszavert több pakisztáni ellentámadást. Üj-Delhi lakóit pénteken reggel három alkalommal is riasztották. Utóbb kiderült, hogy csak egy pakisztáni re­pülőgép közelítette meg az indiai fővárost, a légvédelem össztüze azonban a gépet el­riasztotta a bombázástól. Karachi pakisztáni várost csütörtökön este immár a hetedik légitámadás érte. Karachi belvárosában halla­ni lehetett a külvárosokban becsapódó bombák robbaná­sát. A sorozatos légitámadá­sok halálos áldozatokat is szedtek a polgári lakosság köréből. Az indiai hírügynökség sze­rint eddig 70 indiai polgári személy, rawalpindi közle­mény szerint pedig 20 pa­kisztáni vesztette életét a bombázások során. A Reuter pénteken reg­gel gyorshírben jelentette, hogy Pakisztán leállított min­den export és importfor­galmat Indiával és elrendelte az indiai tulaj­donban levő javak kisajátítá­sát. Arthur Goldberg, a Biz­tonsági Tanács e havi elnö­ke, súlyos aggodalmát fejezte ki az indiai—pakisztáni há­ború miatt. A Kasmír birtokáért ki­robbant konfliktust „a je­lenleg legégetőbb problé­mának” nevezte. Az AFP tudósítása szerint U Thant, az ENSZ főtitkára Rawaipindiben folytatja bé­kítő tárgyalásait Ajub Khan pakisztáni elnökkel és Bhutto külügyminiszterrel. Katasztrofális tűzvész Az Antara hírügynökség jelentése szerint a dél-szu- matrai Palembang városá­ban tűzvész pusztított, amely 3000 embert tett hajléktalan­ná. TOROK GEPEK CIPRUS FÖLÖTT A ciprusi kormány közölte a Biztonsági Tanács elnöké­vel, hogy török repülőgépek megsértették Ciprus légiterét. Japán tengerészek tiltakozása TÖR ló A japán tengerészek orszá­gos szakszervezete követelte a japán hajóstársaságoktól, ne engedjék meg, hogy hajóikat a Vietnamba, vagy más had­műveleti területekre irá­nyuló rakományok szállítá­sára használják fel. Az őszi munkák „rajtja" (Folytatás az 1. oldalról) radt biztonsági tartalékként a tsz raktáraiban. Érvényt szereznek a de­cemberi párthatározatnak is, amely ugyancsak nagy se­gítséget jelent az ésszerűbb, takarékosabb költséggazdál­kodáshoz. Mielőtt kiadnák, elköltenék, minden fillér he­lyét alaposan megnézik. Meg­különböztetett gondot fordí­tanak a gépi erő teljes igény- bevételére. Jelenleg is 31 traktor dolgozik nyújtott mű­szakban, hajnali öt órától este kilencig. Amíg a na­gyobb betakarítás megkez­dődnék, a szántó traktorok előkészítik a magágyat a ve­tések alá. Tegnap estig már az 1700 holdnyi őszi kalá­szosok területének 70 száza­lékát szántották fel — s en­nek legnagyobb részét el is munkálták. A vezetőség elve: inkább előbb kerüljön földbe a mag, mint később. Javában dolgoznak már a ve­tőgépek is: vetik a rozsot és az őszi árpát. Sokat várt a szövetkezet a magrépatermesztéstől. Négy átalakított kombájn csépeli a répamagot, s úgy néz ki, 23—24 vagon magot tudnak majd értékesíteni. A kukorica még zöld, három-három és fél hetet késik más esztendők­höz képest a törése. A jövő hét elején kezdik meg a cukorrépaszedést. Mindenesetre az ősz eleji munkák „rajtja” jól sike­rült. Sok múlik még az idő­járáson, de a szövetkezet tag­jai felkészültek a nehezebb feladatokra is. (s. p.) Vihar Japánban Nyugat-Japánban szélvi­har pusztít. Az óránként 274 kilométeres sebességgel szá­guldó Shirley tájfun eddig 12 embert ölt meg. egy hajót el­süllyesztett és egy másikat pártra vetett. A vihart köve­tő hatalmas esőzés 8000 lakó­házat öntö t el. több mint öt­ven ház összedőlt. puskások úgy vadásznak rá­juk, mint holmi nyúlra? En­nek pedig mindannyian ki vol­tunk téve. Én is. Mindenkinek akadtak haragosai, s ha ez a cécó tovább tart, a bérgyilkos szakma jobban divatba jön, mint régen a csőnadrág. Úgy telefonálgattunk volna az orvlövészeknek, mint manap­ság a pótmamáknak. A törvényes rend — ez az igazi! így lehet csak élni. S főleg életben maradni. Min­denkit véd a jog, s nekem ez rendkívül jólesik. Erről azon­ban nyilvánosság előtt, társa­ságban nem illik beszélni, mert rögtön kész a válasz: ne tartson szemináriumot! Már pedig ez így igaz. Mit gondolnak, miért nem disszidáltam, amikor lehetett? Egyszerű az oka: sehol sem le­het úgy élni, mint Budapesten — ha rend van. Az okosnak itt minden szabad. S az az okos, aki tudja, hogy mit sza­bad. Magamat pedig nyugod­tan ebbe a kategóriába sorol­hatom. S ez nem nagyképűség, mindössze szerény elismerése tehetségemnek. VII. FEJEZET $ Amelyben kiderül, hogy néha szép teljesítmény életben 5 maradni. A Brixol tabletta nem tökéletes találmány, bár en- $ nek semmi köze sincs ahhoz, hogy az utóbbi időben kissé $ furcsán viselkednek az emberek. ^ tam ennyi ideig. Gondolják ^ csak el, hogy hány körmön-^ font címeres gazember buzgói-^ kodott nagy odaadással kiírtá-fc somon — aus radírén, mint^ ahogy a művelt francig mond- § ja, mert az feltétlenül tud né- ^ metül. S (Folytatjuk) ü Lehet, hogy ez az önéletrajz nem csupán az én hórihorgas detektívem kezébe kerül. Ta­lán utókortársaim is olvassák e sorokat. Elképzelem, néhá- nyan csodálkoznak majd kissé zaklatott életemen. Szerintem a mélyen tisztelt Utókornak azon kellene csodálkoznia, hogy egyáltalán fennmarad­met, az ünnepek után azonnal megkapja a pénzét. Ebben megnyugodott. Azt viszont el­felejtette megkérdezni, hogy milyen ünnepek után lesz a visszafizetés, én meg nem siet­tem felvilágosítani. Az ember legyen körültekintő megálla­podásainál. A tandíjat külön­ben is illett megfizetni és a fogtechnikus, mint már emlí­tettem meg is fizette. Nem kell azonban félni, bőven ma­radt mit a tejbe aprítson. Vég­szükségben pedig bármikor zálogba csaphatta anyósának arany protézisét. Ilyen lehető­sége sincs mindenkinek. Nem is töprengtem tovább a fogtechnikus família sorsán, szörnyen untam ezt a családot, angóramacskástul együtt. Örültem, hogy végre sikerült megszabadulnom tőlük és ra­kodó legényeiktől. Ideje is volt. mert az élet visszatért rendes medrébe. Az én életem is. A zűrzavar ideje elmúlt, s bár nem vagyok meggyőződé- ses ateista, erre csak azt mondhatom: hála istennek, Hát nem jobb békességben él­ni? Kik szeretik, ha részeg den szappanozás, pamacsolás nélkül kezdte szőrteleniteni. Sziszegett a delikvens kegyet­lenül és sovány vigasz volt a számára, hogy a borotválás után elismerték: jé, tényleg azonos! Ezt azonban már nem vár­tam meg, hanem a fal felé fordulva gyorsan lekaptam ál- szakállamat. Éppen idejében, mert már szólt az önkéntes fi­garó: — Kérem a következőt! A karhatalmista nyúlt is fe­lém, de félúton megdermedt a karja. — Hát maga nem szakállas? — Én? Mindig utáltam a szakállt. Nen higiénikus vise­let. — Hogy került akkor ide? — Azt hiszem, ezt én kér­dezhetném! — Elnézést. Nagyon kérem, ne haragudjék. Történhetnek kisebb hibák ebben a tolon­gásban. Remélem, ezt belátja? — Ó, hogyne, tökéletesen — feleltem készségesen, s lezser léptekkel elhagytam a rendőr­őrsöt. Még másnap délután is bél­remegésem volt az átélt iz­galomtól. Mindenesetre abba­hagytam az álszakáll viselést, mert rendkívül egészségtelen divatnak bizonyult. A fogtech­nikusnak pedig üzentem: hagyja abba az üldöztetése­BELSPED-legénnyel kereste­tett életre, halálra. Hónapo­kig álszakállal jártam. Erre is ráfizettem, mert egy téli estén egy karhata’- mista azt hitte, hogy ez ná­lam politikai fitogtatás. Egy másik szakállassal együtt be­kísért a rendőrőrsre. Ott elkérték tőlünk a sze­mélyazonossági igazolványa­inkat. Nézték a rend­őrök, de sehogyan sem akartak ránk ismerni a fény­képekről. Szerintem senki sem hasonlít a saját személy­azonossági képéhez. r. érmé- szetesen a szakáll csak ron­totta a helyzetet. A társam azonban nagyon szívósko- dott, hogy ő azonos önma­gával, és kéri, hogy ezt ne vonja kétségbe senki. — A fényképen nincs sza­kálla! — felelte higgadtan a karhatalmista. — Azután kezdtem nö­veszteni — válaszolt hetykén a legény. Ekkor az egyik rendőr azt tanácsolta, hogy helyezzék ismét a régi állapotba, hogy kiderüljön az igazság. Borot­válják meg. Udvariasan ken­dőt kötöttek a nyakába, ka­rosszékbe ültették, majd né­gyen lefogták. Nem ok nélkül. Az ötletes rendőr ugyanis tö­redezett élű, ócska borotvát húzott elő a zsebéből, s min­ime, a bizonyság: az em­ber ne várjon hálát, elis­merést azoktól, akikkel jó. tett. Ha vaiaki kiment a vízből egy tüdőlötyögéses vén­asszonyt, akinek amúgysincs már egy hete hátra, rögtön hősnek nevezik. Kitüntetik, pénzt kap, megrohanják az újságírók, és mindegyik lap leközli a fényképét. Én egy kilenc tagú családot húztam ki a legmélyebb hínárból, s a végén örülnöm kellett, hogy nem rugdalnak össze. A fogtechnikus ugyanis tíz

Next

/
Oldalképek
Tartalom