Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

Vállalni hell l ................................................................. ! hírlap kulonkia IX. ÉVFOLYAM. 227. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 26. VASÁRNAP Ruha Ruha nélkül — héj nélkül — kerül a paradicsom az üveg­be. Tetejére pürét kap és utána tetszetős külsővel me­het exportra. Eddig 644 ton­nát készítettek belőle. (Godány felv.) Vetélkedő - két részben Az idén is megrendezik a munkavédelmi vetélkedőt, amelynek érdekessége, hogy csak tizennégy éven felüliek látogathatják. A vetélkedőben készpénzju- talmat kaphatnak azok, akik megfelelnek a kérdésekre. A »zenés, táncos munkává- delmi kabarénak, amelyet ok­tóber 11-én, délután 5 és este 8 órakor tartanak a művelö- ' dési házban — Nő a veszély a címe. Fellép többek között Gobbi Hilda, Váradi Hédi, Fónai Márta, Kibédi Ervin és Csikós Rózsi. Amiről a vendégkönyv mesél Angol, német, orosz, kínai nyelvű vélemények az Arany János múzeumról Arany János íróasztala mel­lett ülünk. Előttünk vendég­könyv, a látogatók bejegyzé­seivel. Lapozgatunk. Latin és cirillbetűs sorok váltogatják egymást. A magyar nyelvű bejegyzések között angol, né­met, orosz nyelven fogalma­zott mondatok, külföldi ven­dégek aláírásai. Az egyik oldalon kínai be­jegyzés. Alatta — egy kis szépséghibával — a magyar fordítás: „Mi is szeretjük Arany János verseit." — Egy kínai fiatalembertől szárma­zik ez a kijelentés — magya­rázza dr. Törös László, az Arany János Emlékmúzeum igazgatója. A fiatalember — mint később kiderült — azonos Szun Jung költővel, a Toldi kínai fordítójával. Lapozunk tovább. A sűrűn teleírt oldalakon írók, állam­férfiak. egyszerű emberek; — a múzeum látogatói vallanak a kiállított anyaggal kapcso­latos benyomásaikról... Kállai Gyula miniszterel­nök öt évvel ezelőtt, egy párt­küldöttség élén látogatott el városunkba. A vendégkönyvbe a következő sorokat jegyezte: „Nagyon örülök, hogy megte­kinthettem a nagykőrösi Arany János Emlékmúzeu­mot, A rendkívül értékes anyag engem is meggyőzött arról, hogy Nagykőrös városa egykor valóban a magyar iro­dalmi élet központja volt.” Szabó Pál író idén nyáron kereste fel a múzeumot. „Népbe, nemzetbe árad innen ez a szellem, az ország hatá­rain is túl...” — hangzik az író elismerő bejegyzése. Dr. Balkányi Enikő, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum osz­tályvezetője a „szakmabeli” szemével állapítja meg, hogy „a múzeum anyaga rendkívül gazdag, sokoldalúan világítja meg Arany nagykőrösi életét. A kiállítás gondos, szép mun­ka; tanulságos, szemléletes képet nyújt nagy költőnk éle­téről, egyéniségéről, pályájá­ról.” Teles Máié elektromérnök Angliából látogatott haza Magyarországra. Nagykő­rösön járva ő sem hagyta ki az emlékmúzeum meg­tekintését. Benyomásait így összegezi: „Nagy örömmel és élvezettel tanulmányoztam a kitűnő és jól megszervezett Arany-gyűj­teményt”. S hogy mennyire őszinték sorai, bizonyíték rá, hogy másodszor is ellátogatott Nagykörösre a távoli szigetor­szágból. ...S a vendégkönyv tovább mesél. Hazai és külföldi ven­dégek mondják el véleményü­ket — hosszú oldalakon ke­resztül. A román nagykövet például egymaga egy egész oldalt szentel a költő emléké­nek. Bejegyzésében kiemeli, hogy „Arany János fényes alakja egyaránt értéke a ma­gyar és a román népnek”. Befejezésül a legilletékeseb­bet, a művelődésügyi minisz­tert idézzük. Ilku Pál — mint­egy összefoglalva a látogatók véleményét — elégedetten ál­lapítja meg, hogy Nagykörö­sön „méltó módon őrzik és ápolják nagy költőnk emlé­két’’. (pintér) Vörös rózsáink új utakra nyíltak, mint vágyaink is — messziről jött fényre, teli voltunk még forró lobogással, harmat-hitünket vihar meg nem tépte. Vállalni kell! — csak ez munkált mibennünk — dalunkba szőve cseng „üllő-kalapács" — a pesti utcán emberfolyam áradt, emberfolyam, mely szívünket fogta át. Vörös rózsáink új utakra nyíltak — s újra hajt ma mindegyik virág, húsz év után sem hervadó reménnyel mutatják utunk íves vonulatát... Két évtizednyi gondunkat, esendő botlásainkat is meglesték talán — és a dacot, a mindig újra kezdőt, csalatkozva is a „nagy csaták” után. Vörös rózsáink új utakra nyílnak, s mi csak megyünk konokul tovább, gúny nem riaszt se kudarc meg nem állít, csendben ránk köszönt e hűséges virág: Vállalni kell! — s mert holnap sem lesz könnyebb, nem fogyhat bennünk az ifjú lobogás, eszméink és hitünk vérvörös rózsái elkísérnek bízón — egy életen át. F. Tóth Pál ''SSfff/SSSWfSSSSfSSSS/SSSSSSSSS/SSSS/JSSS/SSWSSSS/SSS/fSfSfSSSSSSSfSSSSS/S/SfSfSfsí' A „fagylaltszalonban“ a rádiót figyelik A hónap végén bezár — Pihenés Svédországban Nyáron, csúcsforgalmak idején — hetipiaci, vásári na­pokon — elfogyott egy nap A per tárgya: a könyv CSEH-LENGYEL KORÚT Októbertől december 31-ig — folyamatosan — hatnapos autóbusztúrákat szervez az IBUSZ. Egy-egy hatnapos túrának ezerötvenöt forint az ára, emellé költőpénzként kétszáz­nyolcvan zlotyi, illetve száz­ötven korona is kerül. Az útvonal: Kassa—Eperjes —Lőcse—Ö-Tátrafüred, Zako­pane—Krakkó, vissza a Tátra, Breznó—Besztercebánya, Zó­lyom és Budapest. Ha csak úgy ke­reken kimonda­nám azt, hogy a közelünkben le­vő élelmiszerbolt vezetője aranyos szíves, drága em­ber, azt önök ta­lán el sem hin­nék. Talán sokkal helyesebb, ha in­kább példával szolgálok és el­mondom, mint kézzelfogható rétumot azt, mimódon kaptam ma egy csomag vajat. — Aranyos ez a mi boltveze­tőnk. Az utolsó csomag vajat is ideadta. Hát nem drága ember! Pe­dig azt mondta, hogy ezt a vajat magának tette félre. Nagylelkűség Lemondóan le­gyintettem. —- Akkor mór nem is jut! A borotvaszap­panra azonban még a vajnál is nagyobb szüksé­gem volt és ezért elindultam a bolt felé. Ismerős asz­szonyka támasz­kodott a pultnak. Nagyon jól lát­tam, hogy a veze­tő kartárs cinko­san közelebb ha­jol és alig hall­hatóan mondja: — Igazán mon­dom, az utolsó! Odaadom szíve­sen, pedig bízis- ten, magamnak tettem félre. Az asszonyka boldogan rejtette a szatyor jóba a vajat. Gyorsan fizetett és elsie­tett. Megkaptam a borotvaszappant. Sajnálkozva je­gyeztem meg, hogy szerettem volna egy cso­mag vajat, de saj­nos, én már ilyen peches vagyok, mindenről lecsú- szok. A boltvezető mo­solya biztatóan simogatott. Fris­sen megfordult a sarkán. Egy perc múlva a markom­ba nyomta a hű­tőszekrényben kő­vé dermedt va­jat. Igazán az utol­só! De odaadom, pedig igazán ma­gamnak tettem el vacsorára. Vannak notórius könyv­gyűjtők. Ezeknek három cso­portját ismerjük. Egy: fizetés után szalad a könyvesboltba, megveszi a havi könyv-kvan­tumját. Kettő: barátaitól ku- nyerálja kölcsön a könyve­ket, és „elfelejti” visszaadni. Harmadik: ők azok, akik a könyvtárat nézik olyan in­tézménynek, amely olcsón gya­rapítja otthoni gyűjteményü­ket. De nézzük meg közelebbről az utóbbiakat. Természetesen könyvtári tagok, szeretik a könyveket. Néha bekukkan­tanak a könyvtárba, egy fél délután ott bogarásznak a könyvek között. Diadalittasan távoznak, mihelyt egy ritka könyvre bukkantak, amit már kiadásuk után elkapkodtak a boltokban. Otthon áhítattal helyezik polcuk legelőkelőbb helyére azzal a „nemes” gondolattal, hogy az már örökre ott ma­rad. Természetesen aztán a könyvtár felé sem néznek. Egy-két hónap, és jönnek a felszólítások. Naponta tíz fil­lér a késedelmi díjért. Ezt még ki lehet bírni — moso­lyognak —, majd megunják egyszer a'könyvtárban. Fél éve is ott díszeleg a könyv a pol­con. Behívatják a delikvenst a könyvtárba. Arra viszi az út­ja, hát beszalad. Hebeg-habog — elveszett a könyv, de mit tegyen, inkább kifizeti az árát. A könyvtáros sejt valamit. Ha valaki megtartja magának a könyvet, a mű árának há­romszorosát is kérheti. Él is a lehetőséggel. De nem min­den esetben ér ennyit a könyv. Jön a töredelmes bevallás, nagynehezen visszahozzák. Vannak, akik évekig bírják a könyvtár ostromát a kint fe­lejtett könyvért, de az is le­het. hogy tényleg elvesztették. Ritkán fordul elő, de segítsé­gül hívják a bíróságot a könyvtárosok. Hogy ez igy igaz. bizonyítja az — jelenleg húsz embernek van ügye a bíróságon, a könyv eltulajdo­nítása címén. (végh) MIT UTUNK A MOZIBAN ? Vörös és fekete. I—II. rész. A világhírű : francia film fel­újítása. Főszereplők: Gerard Philippe és Danielle Darrieux. Dupla helyárak. Tizennégy éven felülieknek! Kísérőműsor: 13. Világhír­adó. Magyar híradó. Előadások kezdete: fél négy és hét órakor. Matiné: A kandúr és a sisak. Hétfői műsor: Arséne Lupin. Francia film­vígjáték egy nagystílű kalan­dorról. Szélesvásznú. Kíséröműsor: 6. Sporthír­adó. Magyar híradó. alatt hatvan-hetven kiló is a hideg krémből itt a Kecske­méti úton. Az Aranykalász udvarán levő fagylaltüzemből hozzák az elkészített masszát, a fagylaltozóban csak a hű­tésre, adagolásra kell gondot fordítani. De ez már könnyen megy. A fagylaltozó vezető­nője júniusban tett vizsgát tíz körösi, társával együtt hűtő­gépkezelésből és a fagylaltké­szítéséből. Most már elég naponta ti­zenöt-húsz kiló is. A másnapi mennyiség meg­rendeléséhez segít hozzá a „szalonban” duruzsoló táska­rádió. Hogyan? Hát az időjá­rásjelentéssel. Ha másnapra esőt jósol a prognózis, keve­sebbet rendel Mandel Terézia, ha pedig jó időt, jöhet még a húsz kiló is. Van itt mindenféle íz. Cso­koládé, vanília, puncs, kókusz (igaz, ebből többször és több kellene), mogyoró, kávé sze­repel a „repertoárjukban”. Most szezon végén két-három féléből válogathatnak a ven­dégek. A környéken lakók óha­ját tolmácsoljuk: örülnének, ha a fagylalt mellett a jövőben cukrász- süteményeket is fogyaszt­hatnának. A tiszta, csinos, mindig vi­rággal díszített fagylaltozó a hónap végén bezár. Jövőre a fecskék érkezésével, a tava­szi napsugarakkal nyitják ki újból. Addig is pihen a fagy­laltgép, pihen a „gombócozó” kanál. A vezetőnő is kiveszi évi szabadságát. Egész nyáron helytállt, hogy mások a me­leg napokon hűsíthessék ma­gukat — ő télen megy pihen­ni. Hat hetet Svédországban tölt. (—gh) SPORT meg, amikor a nagymami odatopogott az asztalhoz és határozottan kijelentette. — Lányom, énrám minden­ben számíthatsz! Reggel ötkor tápászkodtak. Negyedóra múltán mind­ketten az asztal fölé hajol­tak s kiterítették az anyagot. Irén csattogtatta az ollót, az Hogy mit csináltak dél­előtt, azt nem tudom. Amikor ebédre hazatértem, a konyha­hideg volt és az ebédnek hült helyét találtam. — Egyetek azt, amit a spájzban találtok! Egy egész rúd szalámit be­hánytunk. Utána megettünk egy-egy üveg befőttet. A ké­Irén nem lacibetyár! anyósom dirigálta. Egészen addig, amíg a feleségem le­csapta az ollót az asztal lapjára. — Nem jó! Hol lesznek igy a japán ujjak? Felemeltem a fejemet a párnáról. Ijedten kerestem a szobában a japánt, aminek hiányoznak az ujjai. Amikor háromnegyed nyolckor szedelödztem, ak­kor Irén a fehérneműsszek- rényben kotorászott. Inge­rülten kiáltott utánam. — Hol van az andaxin? Az em­bernek meg kell őrülni. szülő ruhából csak cafa­tokat láttunk. Stráfokat. — Ne nyúljatok semmihez, így sem tudom, hol tartok! Meg sem pisszenhettünk, nehogy megzavarjuk a nagy munkát. Gyerekeim egész délután csöndes mélabúval bámulták a két asszony mű­vészkedését. Este tíz órára valameny- vyire összefércelték a ru­hát. Anyósom rákínozta a fe­leségemre. Amikor szegény odaállt a tükör elé, egyet for­ma, a nagyobb akarással játszó csapat nyerhet, így volt ez tavasszal Kőrösön is, ami­kor a Kinizsi 3:0-ra nyert. A következő hetekben nagy feladat vár a körösi labdarú­gókra. Hétközben le kell ját­szani, az elmaradt mérkőzé­seket. így tizennégy nap alatt öt mérkőzés lesz. A rendes vasárnapi fordulókon kívül, 29-én, szerdán ismét idegen­ben, Cegléden játszik a csa­pat, október 6-án hazai pá­lyán, Nagykijta ellen. A Vá­ci SE elleni mérkőzés még nincs kitűzve. Tekintettel a nagy erőpróbára, csak keret van kijelölve, de reméljük, hogy bármilyen összetételű is lesz a csapat, mindenki szivvel-lélekkel fog játssza- ni a sikeres szereplés érde­kében. A Kinizsi II. már szomba­ton lejátszotta mérkőzését A bony II. ellen. Az Építők délelőtt 10 órakor hazai pá­lyán Kőcser ellen játszik. Kézilabda: A Kinizsi kézilabdázóira is­mét nehéz feladat vár ma. Hazai pályán, az 5. helyezett Csepel Autóval mérkőznek. A kiesés elkerülése érdeké­ben nyerniök kellene. A mér­kőzések délelőtt 10 és 11 óra­kor kezdődnek. P. S. rsssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssssssi dúlt a saját tengelye körül, ] majd elájult. Az orvos megállapította,; hogy nagyon felizgatta ma-j gát. Javaslatára ágyba fék-j tettük. Elrohantunk a gyógy-; szerért. Aztán vége volt a \ ruhavarrásnak. Másnap reggel Irén ko- \ rán kelt. Miután perceken j keresztül sugdosott a marná- \ val, becsomagolta a cafatok- j ban levő ruhát és elsu-' hant. — Hová ment? — kérdez-i tem nagyon halkan anyó- \ somtól. — A varrónőhöz. — Minek? : — Hát megcsináltatni a ru- ! hát! \ Ahogyan az ágyon feküd- \ tem, ujjaimon számolgattam.) Másfél kiló szalámi. Legalább \ egy százas. A négy üveg is \ megér egy ötvenest. Gyógy- \ szer, picsi-pacsi kétszáz fo-; rint. Ha most még varrásért j Irén kifizet százötvenet, ak- \ kor összesen háromszázötven ; forint. De Irén nem lacibetyár! De i nem ám! S Labdarúgás: T örökbálint—Nagykőrösi Kinizsi. Több barátságos mérkőzés [Után, ma ismét bajnoki lab- « darúgó-mérközést játszik a Ki- ! nizsi labdarúgó-csapata. A ! játékkal nem is volna baj, ! mert az elmúlt mérkőzéseken ! éppen azt mutatta be a csa- ipat, hogy játszani tud, de a ! bajnoki pontokért már har- : coint és küzdeni is kell. A ! mai szereplés eredményessé- ! ge azon múlik, hogy a sok ki- i hagyás után, hogyan tud a ; csapat átállni a küzdő modor- S ra. Sajnos, a mai mérkőzés 1 idegenben lesz, kedvezőbb lett ! volna a csapatra nézve a ha- I zai pálya. Ha az elmúlt he- i tekben nem is kellett a csa- | patnak küzdeni, de a hazai és ! csehszlovákiai barátságos ! mérkőzések jobb, barátibb : csapatszellemet alakítottak 1 ki és bízunk, hogy ez ered- 1 ményesen fogja segíteni a 1 csapatot a bajnoki pontokért ! való küzdelemben. A két csa- : pat jelenlegi helyzete: 4. Tö- ! rökbálint 43:41-es gólarány- | nyál, 27 ponttal, 8. Nagykö- | rös 36:28-as gólarány, 22 pont. ; Figyelembe kell venni, hogy i a Kinizsi három mérkőzéssel S kevesebbet játszott. Az esé- 1 lyeket latolgatva: két azonos ! képességű csapat találkozik — NEM VAGYOK hülye! — Milyen igaza volt a felesé­gemnek, amikor ezt a rövid tőmondatot határozottan és magyarán kimondta. Nem biztos, hogy szavait nekem szánta, hiszen rajtam kívül a szobában volt az anyósom, a lányom és a két fiam. Mind az öten egyszerre felkaptuk a fejünket és csodálkozva vár­tuk a mondat folytatását. Ami nem is késett. — Megvettem az anyagot. Kétszázhúsz! A gombokat, a csattokat, az negyven, a cér­nát, az tizenkettő, összesen kétszázhetvenkettö. Most még a varrásra is adjak százötve­net? Mi vagyok én, laci­oetyár? Egyhangúan intettünk a fejünkkel. Irén láthatta eb­ből a mozdulatból: az ellen határozottan tiltakozunk, hogy őt bárki is lacibetyárnak nézze. — Házilag csinálom meg a ruhát és te segítesz! Rémülten kerestem az asszony tekintetét, de ugyanezt tették a gyerekeim is. Csak akkor nyugodtunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom