Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-17 / 219. szám

1965. SZEPTEMBER 17, PÉNTEK Vi-ST hu. &£u4ap 3 Célratörő munka Eszközök és eredmények Nem kis gondokkal kezd­ték az esztendőt a Váci Kö­töttárugyárban. A termékek minősége rosszabbodott, cél­jaikat több tekintetben sem sikerült elérni. Az új gaz­dasági év megnövekedett fel­adatainak végrehajtása cél­ratörőbb munkát követelt, s erre ösztönözte a gyár kol­lektíváját a Központi Bizott­ság december 10-i határo­zata is. A határozat alap­ján készített helyi intézke­dési terv valóban a leg­fontosabbakra koncentrálta az erőket, s most, az esztendő kilencedik hónapjában esz­közök és akarat jó összefo­gása következményeként jó eredményekről adhatnak szá­mot. A félévi tervtúl tejesítésen belül forintban mért ex­porttervüket 12 százalékkal toldották meg; s mivel ter­mékeik többsége külföldi piacokra kerül, a túlteljesí­tés népgazdasági haszna is tekintélyes. A készáruminő­ség 2,5 százalékkal javult, s a második negyedévben el­érte a 92 százalékot. (Ezen belül az exportkiválasztás 1964-hez képest 3,8 száza- ’ékos javulást mutat.) Az eredmények érzékeltetésére felsorolt néhány számadat bizonyítja: az erőfeszítések gyümölcseként a tavalyi gon­dokat átadhatták a fele­désnek, s ma már a még jobbat, még többet a cél. Az exportterv teljesítésé­ben, a minőség javításában igen nagy szerep jutott a műszaki fejlesztésnek, s ál­talában a műszaki intézke­dések végrehajtásának. A gazdaságosság javítására kon­centrált terv következetes végrehajtásának eredménye­ként a tervezett 919 ezer fo­rint helyett .1 155 000 forin­tot takarítottak meg, s ez még több lehetett volna, ha a más területen még meg­levő gondok — példáu' a konfekciórészlegben nagy ne­hézséggel végrehajtott fej­lesztés — nem befolyásol­ják kedvezőtlenül a termelési költségeket. Míg másutt a normarendezésre és karban­tartásra jutott a hangsúly, s a műszaki intézkedések csak másodlagos szerepet töltöt­tek be, addig a kötöttáru- gyárban ez utóbbi egyhangú fontossághoz jutott, sőt, a nem a legszerencsésebben előkészített normarendezés okozta akadályok leküzdésé­ben elsődleges szerephez ju­tott. Nagyrészt műszaki in- * tézkedések eredménye volt, ^ hogy 2,5 százalékkal javult ^ a minőség, a kötődéi hibák -5 csökkentése, a festődében k végrehajtott változtatás kö-S vetkezménye volt a koráb- ? ban legsúlyosabb gondot je- ? lentő minőségromlás megái- $ lítása, s a szint növelése. í s A kötődéi munkában ki- ^ sebbfajta „forradalmat” ered- ^ ményezett a nagy teljesít-^ ménvű, a valóban a légkor-§ szerűbbet jelentő Tomkins ^ körhurkolók beállítása. Tíz ^ ikergép: elöregedett, rosszá hatásfokkal dolgozó masi-% nák kicserélését tette lehe- $ tővé, s ugyanakkor a jól ^ megválasztott, ösztönző bére- § zés a dolgozókat is érdé- ^ keltté tette a teljesítmény, ^ illetve a minőség javításá- § ban. Az intézkedési tervi végrehajtásakor megvalósult a 5 napi kelmeellenőrzés, azon- ? nal kiderült tehát a gép- ^ hiba s a következő műszak- ^ ban máris ennek alapján^ rendelik el a gépjavítást. Ja- ^ vítottak a tárolási körűimé- ^ nyékén; csökkent a kelme- 5 szennyeződés, s még több, $ kisebb, de a termelési folya-? matokban nélkülözhetetlen § intézkedés, javítás szolgálta ^ a párthatározat helyi, sike-1 rés megvalósítását. © | § Időről-időre visszatérő ^ gond: nem megfelelő a fo-^ nodákból érkező anyag mi-? nősége. A fonalminőség ért- ? h.tően befolyásolja az itteni? munkát; s bár abban vétle-? nek, hogy milyen minőségű^ fonalat dolgoznak fel, nem- ^ A Tomkinsok diadala Az export rangja Megfiatalodó gyár A minőség újra a régi egyszer következményeit mégis ők viselik. A fonal­minőség kényszerítette ki, hogy változtassanak a fes­tődéi munkaműveleteken, be­vezessék a szűrést, megkísé­relve a változó fonalminö- ség ellenére is a foltmentes, egyenletes festés biztosítá­sát. A műszaki munka egyik fő jellemzője, hogy a látszatra kisebb jelentőségű feladatokkal is nagy ala­possággal foglalkoznak. A gyár főmérnöke, Simó elv- társ szavai szerint maguk sem gondolták, hogy például a szabászatnál alkalmazott változtatások ilyen jó ered­ménnyel járnak. Mit tettek a szabászatban? Komplex-terv készült, amelynek fő célki­tűzése: a hulladék csökkenté­se. Igen nagy energiát követe­lő felmérést végeztek, min­den gép sorra került, s ugyanakkor kidolgozták a gyártmányonként! optimális kelmeszélességet is. A sokféle gyártmány s ugyanakkor a többféle kelmeszélesség ter­mészetesen variációk bő le­hetőségét adja, nem könnyű a programozás dolga. Ter­vezik ugyan ennek gépi fel­dolgozását, de addig is — a terítési rajzok számának nö­velésével, a vasalási technoló­gia javításával stb. — 299 ezer forintot takarítottak meg, a tervezettnél jóval többet. A világítástechnika javítása, a nyerskelme megmunkálóban, a csévélőben, s a körhurkoló egy részében megvalósult villamoshálózat rekonstruk­ció szintén látszatra kevésbé lényeges, de ugyanakkor kö­vetkezményeiben jelentős termelésfokozódó tényező volt. A gyár — öreg. A valami­kori üzem alapvetően nem bővült, s ez gátat szabott min­den nagyobbszabású tervnek. Most végre elmozdult a holtpontról az ügy: fiatalodni kezd a gyár. Nemcsak „koz­metikai” kezelés ez, azaz felületi, hanem szervezeti fia­talítás is. A 25. sz. Építőipari Vallalat megkezdte a festöde és a fonalraktár építését, a tervek szerint 1966 második negyedévének végére átad­ják rendeltetésének. A két építkezés — a festöde az épü­letgépészeti berendezésekkel együtt ötmillióba kerül — hétmilliós gazdagodáshoz jut­tatja a gyárat, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy a jelenleg legrosszabb körülmények kö­zött dolgozó üzemrész — a festöde — a korszerűségnek megfelelő termelési feltéte­lekhez jut, s többet, jobbat követelhetnek tőle. A Győrben készülő, úgyne­vezett habosított műbőrhöz itt gyártják az alapkelmét. Je­lenleg évi 200 tonnát, de jövőre már — a kereslet nő e lélegző műbőr iránt— 270 tornát kell gyártaniok. Itt is remény van a fejlesz­tésre — új gépek stb. — s udvariakkor új feladatok so­rát is jelenti majd a mű­szakiaknak. A célratörő és következe­tes műszaki munka tehát nemcsak a gondok megoldá­sát jelentette, hanem új gon­dokat is szült. Ez az élet természetes rendje: a tegnapi feladatok helyébe a holnap gondjai lépnek, s az öreg gyárban mind jobban meg­szilárduló alkotó, újat, kifi­zetődőbbet kereső szellem a siker ígéretével kezdhet e gondok megoldásához is. Mészáros Ottó Búimok Szombat délelőtt. A temp­lom előtti téren állítgatják a sátrakat. Bazárosok, szentkép- árusok, pecsenyesütögetők. A Kossuth utcán, a soron a mé- zeskaláesos mellett jó torkú férfi kiabál: — Halló, itt a Kati néni kontyigazítója! For-rint a simínilabda! Ne tolakodjunk, kérem. A téren harsányan szól a hangszóró: — Kedves híveink! Közöl­jük a búcsú délutáni és va­sárnapi programját... — Aztán: — Felhívjuk kedves híveink figyelmét a tűzren- dészeti szabályok betartására. A pajtákban és istállókban a szalmán ne dohányozzanak, égő cigarettát ne dobjanak el. 1955-ben leégett egy ház­sor. S jönnek a vendégek Aíária-képekkel, zászlókkal, kereszttel, éneklő emberek­kel. A volt rendházfőnök — ősz, szakállas öregúr — Da- núvia motorkerékpáron. Ek- hós szekerek, műanyagvirág- utánzatokkal díszítve. Fodor István máriapócsi es­peressel beszélgetek. — A vallástörténet szerint 1696-ban volt itt az első „képkönnyezés”. Azt a képet Becsbe, a Szent István temp­lomba vitték, de Kassán má­solatot készítettek róla, s azt őrizzük itt. 1731-ben kezdték építeni a jelenlegi templo­mot és a rendházat, s 1756- ban fejezték be. Be már ko­rábban is búcsújáróhely volt Máriapócs. Szobájában — szerzetesi cella lehetett valaha — televí­zió, divatos bútorok, telefon. Nyolc éve megyei tanács­tag. Aktív munkása a nép­,.Szentmisét itt jegyeztessünk!” Megyei lejstatisztika: Magasabb már az országos átlagnál - de alacsonyabb a lehetőségeknél Megyénk fontos szerepet tölt be az ország, főképpen pedig a főváros tejellátásá­ban. Ezért a távlati és már a jövő esztendei fejlesztési terv is megkülönböztetett fi­gyelmet szentel a szarvas­marhatenyésztésnek. Egyik legfontosabb célkitűzés, hogy az állattartó közös gazdasá­gok a szarvasmarhatenyész- tásen. belül főként a tehe­nészeteket fejlesszék. 1970-ig a tanácsi szektorban levő te­henek száma 40 ezer darab­ra növekszik. Tavaly me­gyénk 119,6 százalékra telje­sítette tejtermelési tervét — a tehenenkénti tejhozam 293 literrel múlta felül az orszá­gos átlagot s így 2580 li­ter volt. A távlati célkitűzés 1970-ig: 2800—3060 literre nö­velni az egy tehénre jutó tej­hozamot. Mindez persze csak akkor sikerül, ha a tenyésztés­fejlesztés mellett a takar­mányhozamok is növekednek. Éjszakára a tömeg pajtákba, istállókba húzódott. A Máriia- oltár előtt idős asszonyok éne­kelnek. „Könyörögj érettünk.. Fiatal pap. Reverendája fö­lé acél kék orkánt öltött, lá­bára divatos sarut. ötvenes asszony csúszik tér­den a templom falánál. Arca mint a viasz. Mintha most éhredne mákonyos álmából. „Áldott vagy te az asszo­nyok között...” Béna jobbá ember vet ke­resztet ép kezével. Sánta gyer­mek biceg az oltárhoz. Nem borul — esik — térdre. „És áldott a te méhednek gyümölcse...” Városi embert alig látni. Sokan vannak és meglepően jól öltözöttek a cigányok. A fiatal i.tt-ott vesz részt a cere­móniákon, inkább sétál a so­ron, csókolózik a temetőben vagy körhintára ül. Mise. Közös éneklések. Idős parasztasszonyok a Mária-ol­tárnál. Kappanhangé férfi mondja előttük a sorokat S egyszercsak: — Ne szaladjunk vele, ké­rem. Nem lóverseny ez. Las­san, áhítattal. „Szentmisét itt jegyeztes­sünk!”- Perselyek. Pénzt váró tenyerek. „Ki itt- vásárol, a kegyhely fenntartását segíti.” Szentképek, olvasók, füzérek, keresztek. Árusítanak. Vége a nagymisének. A tö­meg a templomkertben, s a bejáratnál sűrűsödik. Szűk ka­pun özönlenek a tér felé. Kék mintás ruhájú lány elesik a küszöbön. Rátaposnak, többen megbotlanak benne. Nem se­gítik fel. Gyóntatószékek. Tömött embersorok. Anya álldogál, ölében pu­fók gyermekével, akár egy pé­csi madonna. Átadja gyerme­két valakinek, aztán letérdel. A főtéren, a szabadtéri ol­tár mikrofonjába fehér inges papok énekelnek. Lenn két parasztember beszélget: — S akkor odajön Jani, a brigádvezetőnk, és azt mond­ja az elnöknek... Azután elindulnak a Ha­lászcsárda felé. Máriapócs, 1965. Kisboldog- asszony napján. Kun István Kevesebb napsütés — hűvösebb idő — több eső Fösvény volt az idei nyár derűs órát jegyeztek fel. A felhőzet és a borulás az ál­talános 43 százalék helyett 10 százalékkal volt több. A 165 milliméteres csapadék most 289 milliméterre nö­vekedett. Budapesten és kör­nyékén az elmúlt hónapok­ban 42 esős napot jegyez­tek fel. Az átlagos 16—17 zivatarra! szemben az idén huszonhatszor támadt menny- dörgéses, víllámlásos eső. frontnak, a papi békebizott­ság alelnöke. Negyvenhat vendége érke­zett. — Külföldi paptársaim, kü­lönösen a nyugatiak, kétel­kedve és hitetlenül néz­nek rám, amikor mondom nekik, hogy az államtól ren­des havi fizetést, SZTK-t ka­pok. És tart a búcsú. A temető mellett öt kör­hintát állítottak fel. Céllö­völde, bántóan üvöltő hang­szóró, táncdalok, — fantázi­átlan városliget. Odébb, egy sírdombon, Beatles-frizurás fiú ölelkezik egy lánnyal. Még beljebb: — Makkot! Most adut! Két hívőosöport — fekete ünneplőruhák, fehér ingek, — elszegődött az „ördög prófé­tájának”. „Marina, Marina..." Szőke lánynak küldi egy fiú. A Kossuth utcán mérik a búcsús töltöttkáposztát. A té­ren lacikonyhák füstje, fagy- laltozó gyerekek, enni vá­gyni felnőttek. A pesti Ecclesia szövetkezet alkalmi árusa, Tóbiás Tibor Opel-Recorddal érkezett. — Gyenge búcsú. Árultam már itt harmincezret is, de most gyenge. Jó üzlet külön­ben, nyolc százalékot kapok. Leszámítva, amit elemeinek. Tömeg, benyúl egy kéz, az­tán vagy észreveszem, vagy nem... Tavaly még imá- könyvet is loptak. ; Az asztalon ! aranyszínű Krisztus, J gyöngyházkeresztre feszítve. J — Utánzat. Műanyag ez. J nem gyöngyház. Nem valódi. 5 Tavaly, a szeptemberi bú- $csún 28 ezren áldoztak. Most ? Nagyboldogasszonykor a. ne- $ gyedrésze, szeptemberben 5 annyian sem jöttek. J Koldusok. A templom előtt ! tizenegy ül, máshol még 5 ugyanannyi. Algács Albert a 5 temető kapujában. 78 éves, |nem tud dolgozni. ^ — Havi 150 forint segélyt J kap rendszeresein — mondja ! Gárdois Péter pócsi tanács- ^ elnök. $ Klein Tibornak térdből hi- ? ányzik mindkét lába. Egy vak $ ember harmonikázik s reked- J ten énekel. ? — Jézus ezerszer visszafi­? zeti. s ___________________ ; Hiába reménykedtünk a ; mostoha tavasz után, a nyár ■ sem „emberelte” meg ma- ! gát. A most elkészült ösz- : szegezés szerint a nyári kö- | zéphőmérséklet alatta ma- i radt a sok évi átlagnak, 19,8 i fokkal csak az 1918, az 1926 ; és az 1940-es esztendők hő- ; mérsékletét érte el. A nap- ; sütéses órák átlagosan 936— i 940 között mozogtak, ezzel j szemben az idén csak 807 — $ — Hát beleizzadnak a gyerekük, mire kijön- $ nek a szobábul. — No, nem arra gondolok én, hanem hát, ? hogy nehéz-e a bejutás az egyetemre. — Hiszön én is arról beszélők — kartársam. ? — Jó, jó. De hol kell itt mozgatni valamit, ? vagy valakit, hogy a fiamnak sikerüljön. — Kérőm, szépen. A gyerök mozgassa a $ könyvekét, mög az eszét. Akkor sikerül... $ Apa nem volt megelégedve az együgyű pa-? raszti válaszokkal, mérgesen ment haza. Z olit behívatták a bizottság elé. Agya $ könnyedén mozgott, mindenre villám- $ gyorsan, de azért tudományos elmélyültséggel 5 válaszolt. A tudós férfiak megállapították, 5 hogy többet tud ez a gyerek, mint hajdan 5 Európa leghíresebb alkimistája tudhatott. 5 Azonnal felvették a vegyészetire. Kijön Zoli a nagy épületből, mit sem sejt- ; ve a sikerből. Apa ott várja izgatottan a kapu- 5 ban. Szótlanul kézenfogja és becipeli őt a leg- $ közelebbi templomba. Imádkoznak, Zoli fél- 5 szívvel, apa egésszel. ) Két hét múlva megkapják az értesítést. Zoli $ tíz pontot szerzett a felvételin, tizet vitt a; gimnáziumból, tehát a maximális húsz pontot; érte el — felvették őt. Apa másnap lejárta a protektorokat ésj mindenkinek megköszönt mindent. Mindenütt S kedvesen fogadták, a hivatalfőnöke azt mond-; ta, ez a kötelességem. A főhivatal főnöke:; „rendes ember a miniszter” — és hozzátette, | a Lajos. Együtt érettségiztünk Egerben a Cisz-; tereknél, még 1930-ban. Az volt ám a szép vi-! lág, barátom — és hátba paskolta papát. Elment a zord épület portásához is, ismét j elővett egy hatalmas aranyszínű szivart, tüzet! is adott hozzá. ; — No, ugye, mondtam! — szólt a nagy baju- ! szú ember. — Ész köll ide kartársam, ész. Mög: lélekjelönlét. Az ám!... A pa kipipálta az összes nevet, tehát min-; denkinek megköszönt mindent. Aztán! hazament, és azt mondta Zolinak: „Tudod, j fiam, ha akkor nem megyünk be a templom-! ba ... bizony a jóisten ..” ; (suha) ! PROTEKCIÓ Z oli csúnyácska, tizenkilenc éves. Haja szürke, illetve fekete, csak szürkének tű­nik. Szeme olajosbarna, de a fehérje nem fe­hér, hanem sárga. És arcbőre szürkészöld, pattanásos. Kitűnően érettségizett, de az egyetemre nem vették föl, helyszűke miatt. Elment dol­gozni a gyógyszergyárba. Elügyetlenkedctt a boszorkánykonyhákon egy évet. Arca a sok gyilkos gőztől még zöldebb lett, és most már a füle mögött is pattanások virítottak. Ezért mindenki szerette a gyárban. Amikor elszállt az év és ismét megindult a népvándorlás az egyetemek felé, apja rászólt, vegye föl a sötét ruháját. Érdekes, tavaly eb­ben ballagott, és most egy kissé murisán rö­vid a nadrág szára is, a zakó ujja is. A papa végigmustrálta őt, egy kicsit hümmögött, mondta, húzza ki magát, ne legyen olyan tyúkmellű és bent a hivatalban, ha beszél; érthetően hangosan mondja el mondókáját és nézzen az emberek szemébe. Zoli kívülről tud­ta, ismerte ezt a szöveget, ezért hát oda sem figyelt A hivatalban mindenkinek tisztességtudóan köszönt, a papa bemutatta a hivatalfő­nökének őt és most már hárman átmentek a fő­hivatal főnökéhez is vizitelni. Azaz, hogy itt is — ott is kérni. Protekciót, Zolinak az egye­temi felvétel sikeréhez. A hivatalfőnök a minisztérium főosztályve­zetőjének szólt, a főhivatalfőnök a miniszter­nek. Mindenki mindenkinek mindent meg­ígért. A papa nem nyugodott, a papát nem olyan fából faragták, mondta is Zolinak, hogy nem sokat örökölt tőle, mármint az energiá­jából. A papa elment egy katonatiszt ismerő­séhez is. Azután elment a kerületi tanácsel­nökhöz és a kerületi pártbizottság titkárához. Kisebb átlátszó és együgyű ürügyek segítsé­gével összebarátkozott a minisztériumi titkár­nőkkel, és szivarral kínálta a portást. — Mondja csak, bátyám, nehéz dolog ez a fölvétel?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom