Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
1965. SZEPTEMBER 12, VASARNAP i'tsr «ECTt. I kJŰi'Iop Zöldség-, gyümölcs- és növény- védelmi kiállítás Ráckevén Nagy érdeklődéssel kísért megnyitó tegnap délelőtt A Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete, a Pest megyei Szövetkezetek Értékesítő Központja és a Pest megyei AGROKER Vállalat megyei zöldség-, gyümölcs-, szőlő- és növényvédelmi kiállítást és versenyt rendezett Ráckevén. Szombaton délelőtt a községi tanács nagytermében ankéten vett részt a több száz érdeklődő. Merényi Károly, a Földművelésügyi Minisztérium osztály- vezetője A kertészeti termelés helyzete és fejlesztése a harmadik ötéves tervben címmel tartott vitaindító előadást, majd Kozma Pál, a kertészeti tudományok doktora, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektora, valamint dr. Cselötey László, a kertészeti tudományok kandidátusa, az Agrártudományi Egyetem tanára szólaltak fel. A kiállítás megnyitására délután 13 órakor került sor a járási tanács székházában. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Szakali József, a megyei pártbizottság titkára, Varga Péter, a megyéi tanács vb- elnöke, Pénzes János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, a járás párt-, tanács-, valamint tömegszervezeteinek vezetői, továbbá a megyei termelőszövetkezetek kiküldöttei. Varga Péter, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg a kiállítást Amint mondotta, Budapest közvetlen közelében nagy jelentősége van a zöldség- és gyümölcstermesztésnek. Pest megye területének 15,2 százalékán folytatnak zöldségéé gyümölcstermelést. A megye nagy százalékban részesedik az ország paradicsom-, uborka- és paprikaellátásából. A főváros egyre növekvő szükséglete mellett fontos feladata a megyének, hogy ellássa az ipart, a konzervgyárakat zöldséggel és gyümölccsel. A továbbiakban foglalkozott Varga Péter azzal is, hogy Pest megyében nagy hagyományai vannak a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermelésnek. A szőlőtermő terület csaknem 61000 hold, a zöldség több mint 30 000, s a gyümölcstermő terület is jelentős. A közeljövő feladata, hogy a gazdaságok növeljék az egységnyi területre eső terménymennyiséget és javítani kell a minőséget, valamint a választékot is. A ráckevei járásban különösen jó feltételek állnak rendelkezésre e kultúrák továbbfejlesztésére. A járás párt- és tanácsi vezetői bátor lépéseket tettek ennek érdekében. A megyei párt- bizottság és megyei tanács nagy segítséget nyújt e tervek megvalósításához. A szakembereken, a termelőszövetkezeti! tagokon, valamint az állami és tan gazdasági dolgozókon a sor, | hogy e határozat szellemében: növeljék a termelést. A telepítések üteme a követ- : kező ötéves tervben lelassul — j ismertette Varga elvtárs —<: mert pótolni kell a járulékos! beruházásokat. Felhívta a| szakemberek figyelmét: szűk-l ség van az ő segítségükre és: helytállásukra. A kiállítás ünnepélyes j megnyitása után került sor a versenybizottsá-i gok által odaítélt díjak és ju-j talmak kiosztására. Az őszibarack termelésben — ] az áUaml szektorban — első dl- . jat nyert a TörökbáUnti Állami < Gazdaság. Második díjat az ] Édesipari Célgazdaság, harmadik; dijat a Törökbálinti Állami Gaz- j daság, negyediket pedig a Kér- . tészeti Kutató Intézet kapta. Az őszibarack termelésben a ; termelőszövetkezetek versenyében első lett az érdi Barackvirág Tszcs második a Diósdi 1 Szakszövetkezet, harmadik a biai Dózsa Tsz, negyedik a zsámbéki Oj Elet Tsz, ötödik a töki Egyetértés Tsz. A körte termelésben első dijat a Kertészeti Főiskola soroksári tangazdasága kapta, a másodikat ugyancsak e gazdaság- nak ítélte a bíráló bizottság, s a harmadikat a Kertészeti Kutató Intézet gazdasága nyerte el. A szilva termelésében a következő a sorrend: első a Kertészeti Főiskola soroksári tangazdasága, második a Kertészeti Kutató Intézet gazdasága, harmadik Kis- pál Ferenc túrái termelő. Az alma termelésben nyertesek: első a dánszentmiklósi Micsurin Tsz, második a Kertészeti Főiskola tangazdasága, harmadik a túrái Galgamenti Tsz, negyedik a dánszentmiklósi Micsurin Tsz. A szőlő termelésben az első díjat a Kertészeti Főiskola tangazdaságának juttatták. A paradicsom termelésben első a péceli Zöld Mező, valamint a kocséri Üj Élet tsz, második a nagykőrösi Szabadság és a ceglédi Táncsics tsz, harmadik a százhalombattai Rákóczi és a dunabogdányi Üttörő tsz. A paprika termesztésben a sorrend a következő: első a Kertészeti Kutató Intézet, valamint a ceglédi Táncsics Tsz, második a gyáli Dózsa, a j ászkaraj enői üj Barázda tsz, harmadik a kiskun- lacházi Petőfi és a túrái Üj Ütőn tsz. Az uborka termesztésben első a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskola tangazdasága, második a váci Kossuth, harmadik a tárnoki Lenin, negyedik az abonyi József Attila, ötödik a kakucsi Lenin tsz. A gyökérfélék termesztésében első díjat a kiskunlacházi Petőfi, második a dabasi Szikra, harmadikat a szigetcsépi Lenin tsz nyerte el. A káposztafélék termelésében első díjat a vecsési Zöld Mező, másodikat a fóti Vörösmarty, harmadikat a kakucsi Lenin tsz-nek ítélték. A karfiol első díjat a érdemelte ki. A zöldbab termesztésben a sorrend a következő: a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári tangazdasága, Cene János domonyl termelő, s a ráckevei Árpád Tsz. A dinnye termelésben első lett a jászkarajenői Üj Barázda Tsz. második a nagykátai Magyar- Koreai Barátság Tsz. Az üzemek nagydíját a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári tangazdasága, valamint a dánszentmiklósi Micsurin Tsz pyerte el. A kiállítás ma és holnap tart nyitva, a látogatók bemutatókon, előadásokon vehetnek részt. termesztésben az kakucsi Lenin Tsz Bérlista az asztalon Mennyit kerestek augusztusban a toki tsz dolgozói? Emlék méhes A borjádi méhest, amelyhez Petőfi Sándor Tolna megyei tartózkodásának emléke fűződik, a kölesdi tanács segítségével rendbehozzák a szekszárdi Béri BaJogh Ádám Múzeum munkatársai. A fogatos 2472 forintja ♦ „Csoda" a silókukoricában ♦ Mit kap aki gyümölcsfát gondoz ? A téma az asztalon hever. Szabad beletekinteni? Rakusz József tsz-elnök: „Tessék!” Az egyiken tsz-tagok, a másikon alkalmazottak. Traktorosok, építők, rakodók, állat- tenyésztők. Miért? Elnök: „így van. Fejőgulyást például máshonnét kellett hozatni. Tökön az volt a divat: az asszony fejt, az ember almozott, takarmányozott. De melyik toki asszony fej meg 20—30 tehenet? A tag is havonta kap fizetést, az alkalmazott is. Garantálva.” — Nánási Gyula — mondom — fogatos. Ö a bérlistán az első. De várjunk. Nem munkaegység-előleg? Fizetés? — Az hát. Garantált munkabér. Hatvan százalék készpénz s negyven természetbeni a tagnak; nyolcvan készpénz, húsz természetbeni az alkalmazottnak. Havonta. Mennyit kapott augusztusra Nánási? — Ha jól látok — mondom — 2472 forintot. — Jól lát — mondja az elnök. Az a helyzet, hogy napi egy piros nálunk már megszokott, szinte a norma. Pedig csaknem minden munkát teljesítmény alapján díjazunk. Vagy éppen azért? Még azt akarom mondani, hogy egy kicsit be is fürödtünk a tapasztalatok alapján megszabott normáinkkal. — Nem ment a munka? — Nagyon is ment. Tavaly, ha sikerült egy géppel 500 mázsát lesilózni, tapsoltunk. Gépromlás, satöbbi — 400-ra szabtuk idíén a normát. Hát nem volt gépromlás, az emberek meg hajtottak, mint az ördög. Volt, aki silózásban egy nap 250 forintot is megkeresett. De egye fene. Ráfeküdtünk az állattenyésztésre, meg a gyümölcstelepítésre. Nálunk ez a jövő. — Tudna valamit mondani Nánásiról, meg az augusztusi munkájáról? — Tudok hált. 20 éve kezdtem Tökön a pályafutásom, mint jegyzőgyakomok. Nánási 55 esztendős fogatos — volt középparaszt. 32 hold barackost ekézett meg augusztusban egymaga, azonkívül benne volt a terménybetakarításban is. Azt is elmondhatom róla, hogy a régi helyébe összkomfortos, új házat épített, tsz-ösztöndíjas egyetemista fia van — az ilyesmit az újságírók szeretik, örülhet: min denkinél tudok mondani házépítést, alakítást. — 23-as szám, Ványi Zsig- mond — terelem tovább a szót. — 2794 forint. — Helyes. Zöldmetszést végzett az őszibarackosunkban. Ványi tavaly óta szak munkás. Szükségünk van kertész szakmunkásokra, 240 hold a barackosunk, harmincat telepítünk. Egyelőre. „Kiszúrom” Ambrus Aronnét 2580, Gy. Kollár Lászlót 2606 s feleségét 2114 forinttal. — Gyümölcsös, gyümölcsös. Zöldmetszés, kapálás. Nálunk a gyümölcs a jövő. Meg a takarmány, az állat. Azért a „gyalogos" sem szorul háttérbe a bérlistán. B. Ványi Istvánná 2600 forinttal szerepel. — Gabonaforgatás, tisztítás, zsákbamerés, — szól az elnök. — De volt benne aratás is, meg uborkaszedés. A férje különben MÁVAUT-os, három gyerekük van. Mi erősen támaszkodunk a gépekre és a „háztáji erőkre”. Az alkalmazottak listáján először Rácz Ferenc nevére mutatok. — 580 sertést gondoz harmadmagával. Egyéni korában is értett Rácz az állatokI hoz. Volt vagy három-négy kocája. Most idén ő is beiratkozik a szakmunkástanfolyamra. Jövőre megszaporítjuk a törzsállományt. 2215 forint volt Rácz augusztusi fizetése. Petrgvai Istváné pedig 3012 forint. — Petrovait az anyácsa- pusztai állami gazdaságból hoztuk. Illetve nem kellett hozni, jött magától. Felesé- gestől, öccsével együtt. A gyerekek miatt, akiknek itt közel az iskola. A három Petrovai egy brigádban dolgozik. Az asszony és az „öccs” 2812 forintot kapott múlt hónapra. Ötven tehenet gondoznak, etetnek, fejnek hárman. — Május óta vannak itt — i azóta majd kétszeres lett az j istállóátlag. I — Jön egy új ember és j több lesz a tehén teje. Az mi- j tői van? ! — Petrovaiék kiharoolják ! a takarmányt, s pontosap S etetnek. És megfigyeltem ! mindig, szinte percnyi pontossággal kezdik a fejést is. ! Minden munkának megvan ía maga csodája. ! Az öreg Hermán István »bácsit kérdezem: milyen ! érzés pénztárosnak lenni? ; — Most már elég jó érzés, smert | kevesebb a panasz. «Nemigen akar nyilatkozni áriról, hogy mit kellett régen leinyelni, s azt mondja: őt ke- 1 veset szidták, mert a bérel- | számolóhoz, normáshoz, meg i elnökhöz, főkönyvelőhöz irá- ! nyitotta a panaszost, ha az ■ keveslette a munkaegységet, «a pénzt. „De azért eleinte, miikor a szövetkezet megalakult, j magam is féltem: mi lesz ve- 1 lünk, nincs se üres svábház, jse uradalmi épület” — vallja ibe az öreg, vastagnyakú ká- i lomista, ki mellesleg arról is I nevezetes, hogy életében j mindig pénztároskodott. Hol : fillérekért, hol becsületből, : minden elképzelhető falusi : egyesületnél, míg az Egyetértés Tsz pénztárába ért Most adó, vízdíj s efféle levonások okoznak kis szóváltást, gondot, de ez csak futófelhő az iroda s a pénztáros egén. — Van-e, lesz-e miből fizetni e komoly bérlistákra? — kérdem az elnököt. — Lesz. Már idén visszafizettünk minden rövidhitelt. S decemberig nemcsak ez évi terveinkre dolgozunk, I SZEDIK A KRUMPLIT a monori Üj Élet Tsz-ben. A képen látható brigád az első fél holdról — nagy termést — 70 mázsát takarított be Foto: Gábor hanem jövő évi tartalékokra is. Például sertésekből 200 ezer forint jövedelmet viszünk át 1966-ra... András László Hordozható rádiótelefon A Budapesti Rádiótechnikai Gyár a rádiótelefonok családját most érdemes új taggal bővítette. Elkészült a hordozható adó-vevő berendezés, amelynek súlya mindössze másfél kiló, Több súly a vállon? A hang ingerült volt, a szó igazságtalan: — Mit akartok még, újabb súlyt az ember vállán? Elég széles a vállad, nem? — hangzott a válasz, s pillanatok alatt eloszlott az ingerültség. Kilenc ember vitatkozott, a színhely az ÉVIG gyáregysége volt. A téma pedig: munkabrigádjuk nevezzen be a szocialista címért folytatott versenybe. A döntés: beneveznek. Leegyszerűsítés lenne, ha azt állítanánk: mindenütt gyorsan, könnyen megoldódnak a hasonló problémák. A fejlődést azonban számokban is lemérhetjük: megyénk mintegy 170 ezer ipari munkásának hatvan százaléka részese a munkaverseny-mozgalom- nak, s. a megyében a szocialista címet elnyert brigádok száma megközelíti az ezret. Újabb súly a vállon? Igen, a verseny valóban többet követel attól, aki részt vesz a versenyben, az azon kívülállótól kevesebb is elég. Mégis, ezt a többletet mind nagyobb számban vállalják a munkások, s tegyük hozzá: önként teszik ezt. A Szentendrei Papírgyár versenyfelelőse így fogalmazta ezt meg: „amit erőltetni kell, az nem jó. A gyárban levő versenymozgalom valóban a dolgozók akaratán nyugszik, s nem a látványos eredmények, hanem a megalapozottság a cél”. E megalapozottságra jó példa a Váci Kötöttárugyár: a versenyformák sokrétűsége mindenki számára megteremti a részvétel lehetőségét. A dolgozók hatvan százaléka — s itt, ahol az összlétszám nyolcvan százaléka nő, ez nem kis dolog! — részt vesz a versenyben, de a vetélkedés formája nem merev, sémákba kényszerített, hanem a munkához, a körülményekhez igazodó. A fonóban a verseny kollektív, másutt a brigád versenyez, a konfekciórészlegben például blokkonként tettek vállalásokat, s teljesítik azokat, a nyerskelménél a kilósteljesítmény a fő szempont; o forma jó megválasztása egyben a tartalom gazdag kibontakoztatásának tág terét is biztosítja. A Zója-brigád a körhurko- lóban — kármán László vezetésével — vagy a Rózsáné irányította Petőfi-brigád a konfekcióban — a brigádverseny élenjárója. A tizenöt magádban 168 ember fogott öjz- sze, ám az egyéni vállalások száma megközelíti a hétszázat, érthető tehát, ha nagy figyelem jut e verseny e formájának. A kötöttárugyári tapasztalat ugyanis nemcsak a versenyformák sokrétűsége, hanem a súlypontok megtalálása tekintetében is példás, tehát követésre méltó. A munkaverseny céljai között régen elvesztette első helyét az, hogy fokozott fizikai erő felhasználásával, többet termeljenek a versenyzők. A több helyét — joggal — a milyen minőség, s a mennyiért foglalta el. Textilipari üzemeinkben, de például a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalatnál is a versenyár- tékelés alapvető tényezője: a minőség. A minőségi munkához elsősorban nem több fizikai erőfeszítés, hanem körültekintőbb tevékenység, na- gyobbfokú szervezettség kell. Olyan apróság például, hogy a gépek tisztántartásával, karbantartás utáni leellenőrzésével a masina kezelője a textilüzemek legnagyobb rémét száműzheti: a kelmeszennyeződést. A tűtörés csökkentése, a szövési hibák azonnali felfedezése versenyfeladat, de ugyanakkor — jövedelemnövelő tényező is. Mind több üzemben finomítják a bérezést, elérve ezzel, hogy a versenyben vállaltak teljesítése ne csak öntudat kérdése legyen, hanem az anyagiak is erre ösztönözzenek. Cegléden, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál az esztergaüzem egyik dolgozója félig tréfásan, de ugyanakkor a lényegre tapintva azt mondta: nálunk a verseny becsület, no meg — pénz dolga. Aki jobban dolgozik, minőségben, mennyiségben többet ér el — jogosan teheti zsebre a vastagabb fizetési borítékot, s nem kell restellni —, mert nem egy üzemben érthetetlen és indokolatlan álszeméremből, az anyagiasság jelzőjétől való félelmüktől így tesznek — kimondani: aki többet tesz le az asztalra, az többet is vihet el onnét. Mivel a verseny üzemeink nagy többségében nem mesterségesen szított, hanem az egészséges vetélkedés szellemére alapozott, ma már a dolgozók előtt nem kell bizonygatni, hogy mentes a régi és rossz ízű sztárolástól, futtatástól; nem a kirakat, nem egy ember kétszáz, vagy háromszáz százalékos teljesítménye a cél, hanem éppen a szerényebb, de biztos alapokon nyugvó többlet elérése, minőségben, mennyiségben, gazdaságosságban egyaránt. Az önkéntesség természetesen nem jelenti az ösztönös- séget, az ahogy van, úgy van érvényesülését. A versenynek valóban csak akkor van értelme, ha az szervezett, összefogott, rendszeresen értékelt, s ez nem mond ellent az önkéntességnek. Önkéntes, mert valóban a dolgozó döntse el, vállalja-e a többletet, s ha erre ösztökélik, akkor okos és meggyőző szóval, az anyagi többlet megmutatásával, s ne utasítással tegyék ezt. Szerencsére mind kevesebb az olyan üzem, ahol „elrendelik” a versenyt, s ilyen szellemben szabják meg annak céljait, formáit. Különösen a felszabadulás huszadik évfordulója előtti verseny mutatta meg a dolgozók önkéntes többletvállalásának nagyszerűségét és jelentőségét a népgazdasági feladatok teljesítésében, s bár e lendületet nem tudták töretlenül folytatni mindenütt az első versenyszakasz lezárása és értékelése után, az kétségbevonhatatlan, hogy a természeti csapások sújtotta ország gondjainak megoldásában felbecsülhetetlen értékű erőforrást jelent a muníkaver- seny-mozgalomban részvevők által végzett többletmunka. A harmadik negyedév utolsó hónapjában vagyunk, évi feladataink teljesítésére már csak egyetlen negyedév, a negyedik áll rendelkezésre. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a nyári szabadságok, az árvíz miatti átcsoportosítások okozta zökkenők után üzemeink munkája visszatér a megszokott kerékvágásba, s jóvátehetetlen mulasztás lenr- elfeledkezni a versenyről, vagy akárcsak másodlagosként is, kezelni azt. Három és fél hónap sok is, kevés is. Sok. ha gyorsan és mégis körültekintően mérik fel a feladatr kát. s kérik a munkások segítségét teljesítésükhöz, kevés ha huzavona lopja el a napokat, s hetek telnek el, míg végre megállapítják, hogys^ is kell koncentrálni az erőket. Mepv°nk legnaevobb üzemében, a Csepel Autógyárban, a versenyző munkások sokszor oldottak meg lehetetlenné' látszó feladatokat, s a gyár vezetői számítanak mindenkor rájuk. Mert a jó versenyhez ez is hozzátartozik: hogy igényeljék a többlet vállalását, s hogy becsüljék is ezt a többletet. így kap értelmet a munkás elhatározása: több súlyt rak a maga vállára, versenyezni fog. A többlet súly nemcsak viselőjének váll í4 izmosítja, szilárdabbá teszi " talajt is: a népgazdaságot. Mészáros Ottó