Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

NEMEI sJtártop 1965. SZEPTEMBER 12, VASARNAP Szokatlan időben és helyen: brit minisztertanács Wilson miniszterelnök egész napos kabinetülést hívott ösz- sze mára Chequers-be. A min­denkori brit miniszterelnök London környéki kastélya most először lesz teljes létszámú minisztertanács színhelye. A szokatlan időpont és a még szokatlanabb színhely megvá­lasztása hangsúlyozni kívánja a maratoni tanácskozás rend­kívüli jellegét. A magyarázat: a Wilson- kormány a mindennapi teen­dők nyomásától mentesen, „fi­lozofikus távlatból” óhajtja le­vonni tizenegy hónapos kor­mányzásának mérlegét és meg­válaszolni a munkáspárti so­rokból egyre sürgetőbben és kritikusabban felhangzó kér­dést: „merre tovább?” Görögországi helyzetkép: Nyilatkozatok, tüntetések, tárgyalások AT EBA JPEÉATV3IA A T M E N Papandreu, a görög Cent­rum Unió elnöke erélyes han­gú nyilatkozatában pénteken este megjósolta, hogy a harmadik kormányala­kítási kísérlet az előző kettőhöz hasonlóan hajó­törést fog szenvedni, a Centrum Unió 134 parla­menti képviselőjének egy­ségén. Ezek a képviselők becsületes Cyrankiewicz újbél tárgyalt De Gaulle-lal Ebéd a lengyel vendég tiszteletére Párizs Cyrankiewicz lengyel mi­niszterelnök szombaton a déli órákban újabb látoga­tást tett De Gaulle köztár­sasági elnöknél az Elysée- palotában. A megbeszélés után a francia köztársasági el­nök ebédet adott vendége tiszteletére. De Gaulle és Cyrankiewicz péntek esti első megbeszé­lése másfél óra hosszat tar­tott. A lengyel miniszterel­nök az elnöki palota elha­gyásakor kijelentette, De Gaulle tábornoknak Len­gyelország nyugati határai­val kapcsolatos álláspontja annyira közismert, hogy ba­nalitás lenne a teljesen tisz­tázott kérdésre visszatérni. „Csupán elismerésünket fe­jeztem ki De Gaulle tábor­noknak” — mondotta Cyran­kiewicz. Az Odera—Ncisse határ kérdésének rendezése az enyhülés és a biztonság egyik eleme és Francia- országnak e kérdésben elfoglalt álláspontja nagy jelentőségű. Cyrankiewicz meghívta a francia köztársasági elnö­köt Lengyelországba. emberek, akik a rájuk nehe­zedő hihetetlen nyomás elle­nére is hajthatatlanok ma­radnak. Mint mondotta, a ki­rály által kijelölt kormányok becstelen eszközökkel igye­keznek kicsikarni a sikert. Péntek este Papandreut támogató tün­tetés volt Szalonikiben és nagygyűlés a Kréta-szige­ti Chaniában. Szalonikiben a tühtető tömeg, mintegy ötezer személy vá­lasztásokat követelve és a de­mokráciát éltetve vonult fel a város fő útvonalain, majd minden incidens nélkül szét­oszlott. Az EDA által rende­zett krétai nagygyűlésen Iliu, az EDA parlamenti csoportjá­nak vezetője mondott beszé­det és megbélyegezte az alkot­mány megsértőit. Athénban a Kormányválság elhárítását célzó megbeszélé­sek tovább folynak. Szomba­ton Cirimokosz ügyvivő mi­niszterelnök Markezinisszel, a Haladó Párt vezetőjével tár­gyalt, aki viszont a nap folya­mán találkozott Sztefanopu- losszal. Pénteken Athénban ülést tartott a Görög Egységes De­mokratikus Baloldali Párt (EDA) ügyvezető bizottsága. A párt ülésén megvizsgálták a politikai válság kérdését, az alkot­mányos rend és a normá­lis helyzet visszaállítá­sáért folyó harc problé­máit, és felvázolták a párt ezzel kapcsolatos leg­sürgősebb teendőit. II Thant Indiába érkezett (Folytatás az 1. oldalról) déktalan beszüntetését köve­tően — folytatja az üzenet — véleményünk szerint az első lépés lehetne a csapatok köl­csönös visszavonása arra a tűzszüneti vonalra, nmelyet az 1949 júliusában India és Pakisztán között létrejött egyezmény állapított meg. A szovjet miniszterelnök véleménye szerint „a felek­nek tárgyalásokat kellene kezdeniük a felmerült nézet- eltérések békés rendezésére. Ami a Szovjetuniót illeti, mindkét fél számíthat a Szov­jetunió jóindulatú közremű­ködésére, vagy mint monda­ni szokás, jószolgálataira: mi hajlandók vagyunk erre, ha mindkét fél hasznosnak tart­ja”. — Nem lennénk őszinték, ha nem mondanánk meg, hogy a kasmiri katonai konf­liktus gondot okoz a szov­jet kormánynak amiatt is, hogy olyan térség­ben keletkezett, amely közvet­lenül a Szovjetunió határai kö­zelében fekszik — mondja az üzenet. ANKARA Törökország és Irán magáé­vá teszi az ENSZ-nek Pakisz­tánhoz és Indiához intézett tűzszüneti felhívását, de kész Pakisztánt támogatni — hangzik a péntek este kiadott közös közlemény Ürgüplü tö­rök és Hoveida iráni minisz­terelnök ankarai tárgyalásai­ról. A felek a közleményben szorgalmazzák a hadműveletek haladéktalan megszüntetését, és követelik, hogy az indiai fegyveres erők egységei azon­nal vonuljanak ki a pakisztáni területről. „India veszélyes cselekményt követett el azzal, hogy hadserege átlépte a pa­kisztáni államhatárt” — hang­zik a közlemény. A két miniszterelnök vé­gül felajánlotta hazája fegyveres erőinek hozzá­járulását a világszervezet esetleg létrehozandó béke- fenntartó alakulatához. Az iráni miniszterelnök An­karából hazatérve a teheráni repülőtéren kijelentette, hogy Törökország és Irán eltökélt szándéka Pakisztán megsegí­tése, de közvetlenül nem kíván beavatkozni a hadműveletek­be. A Reuter az Antara indonéz távirati iroda jelentését idézve közli, hogy több indonéz szer­vezet önkénteseket ajánlott, fel Pakisztánnak a Kasmírért ví­vott harcban. NEHÉZ ŐSZ ELŐTT A MEZŐGAZDASÁG (Folytatás az 1. oldalról) és hatékony segítségadásra, a munkák rugalmas irányításá­ra. A járási tanácsok és a ter­melőszövetkezetek most tár­gyalják az őszi munkák el­végzésének legjobb módsze­reit. A tájértekezleten megyénk képviselői ugyancsak arról számoltak be, hogy rendkívül nehéz feladat­tal kell megbirkózniok. Hont János, a földművelés- ügyi miniszter első helyettese a tanácskozás összegezéseként hangsúlyozta, hogy az össze­torlódó munkák jó elvégzése nem nélkülözheti a vezetők higgadtságát. Felhívta a fi­gyelmet, az erőgépek jobb ki­használására, a kettős és a nyújtott műszakok megszerve­zésére. Hangsúlyozta, hogy az gyes tennivalók sorrendjét a elyi adottságok a gazdasá­gosság és az ésszerűség dönt­se el. (s. p.) A Remin Ribao szombati száma megállapítja: „A jelen­legi indiai—pakisztáni konf­liktusban India az agresszor és Pakisztán az áldozat. Az in­diai reakciósok a Pakisztán el­len végrehajtott agresszióval durván megsértik a bandungi elveket. Lábbal tiporják a nemzetközi kapcsolatokat sza­bályozó normákat és súlyosan fenyegetik a békét Ázsiának ebben a részében. A kínai kormány és a kínai nép, szilárdan tartva magát a fentnevezett elvekhez, határo­zottan támogatja Pakisztánnak az agresszorok elleni igazságos harcát és a kasmiri népnek az önrendelkezésért vívott küz­delmét”. V Thant ENSZ-főtitkár Ra- walpindiből, Pakisztán főváro­sából szombaton elutazott Uj- Delhibe. Rawalpindi útját egy pakisztáni szóvivő eredmény­telennek minősítette. U Thant ezzel szemben Üj-Delhibe uta­zása előtt a repülőtéren tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Ajub Khannal és Bhutto külügyminiszterrel hasz­nos tárgyalásokat folyta­tott. A megbeszélések során — húz­ta alá — „érintettem a problé­ma minden vonatkozását és néhány javaslatot is tettem”. Lapzártakor jelentették, hogy az ENSZ-főtitkára Bom- bay-be érkezett, majd nemso­kára folytatta útját Űj-Del- hibe. A négergyűlölő jenki A beszámolót Manolisz Gle- zosz, az EDA végrehajtó bi­zottságának és ügyvezető bi­zottságának tagja tartotta. Az Avgi szerint az ülés részvevői megállapították, hogy jelenleg erőteljesebben folyik a tömeges harc a de­mokratikus erők akcióegységé- nek szilárdításáért. A demok­ratikus erők sürgetik a po­litikai válság békés megol­dását olyan közvetlen, szabad és becsületes választások út­ján, amelyek meghoznák az általános bizalmat a hivatal­nok-kormánynak. A plénu- mon azt is leszögezték, hogy széles arcvonalon folyik a küzdelem a katonai ál­lamcsíny veszélye ellen. Rámutattak, fejlődnek és szi­lárdulnak az EDA szervezetei. Szovjet-román közös közlemény Hazaérkezett a román párt- és kormányküldöttség MOS Z KV A A román párt- és kormány, küldöttség szovjetunióbeli lá­togatása alkalmából közös közleményt adtak ki, amely hangsúlyozza: „A szovjet és a román nép testvéri barátsága, valamint a Szovjetunió és a Román Szocialista Köztársaság kap­csolatai erősödtek és sikere­sen fejlődnek a marxizmus— leninizmus, a szocialista in­ternacionalizmus, az együtt­működés, a kölcsönös elvtár­si segítségnyújtás elvei alap­ján. Szigorúan betartva az egyenjogúság, a kölcsönös tisz­telet és a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveit és ezen az alapon összeegyeztetve minden ország érdekeit a szocialista világrendszer ál­talános érdekeivel.” A felek a nemzetközi hely­zet megvitatása közben meg­állapították, hogy nézeteik a jelenkor legfontosabb prob­lémáinak értékelésében közö­sek. Ezek a problémák: a háború és a béke kérdései, az imperializmus, a gyarma­tosítás és a neokolonializ- mus elleni harc, a nemzeti felszabadító mozgalmak meg­segítése, az általános leszere­lés és a nemzetközi feszült­ség enyhítése. ★ Szombat délben Moszkvá­ból Bukarestbe érkezett a román párt- és kormánykül­döttség, amely Ceausescunak, a Román KP Központi Bi­zottsága főtitkárának vezeté­sével hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. DEL-VIETNAMI ÁTTEKINTŐ Árnyékbokszolás a dzsungelben — Lujza, már jöhetsz: a lady kifehéredett. Az újságolvasó, aki figye­lemmel kíséri a dél-vietnami helyzet alakulását, mind gyakrabban találkozik a jelen­tésekben a hadműveleteknek egy egészen új vonásával; a rendszeres szőnyegbombázá­sokkal. Azokról az akciókról van szó, amelyeket az ameri­kai légihaderő intéz naponta az ország dzsungellel borított különböző területei — mint amilyen például a Saigontól mintegy ötven kilométerre fekvő úgynevezett D-övezet is — ellen. Annak az új taktiká­nak szerves része ez, amelyre a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front sikerei kényszerítették — a csapatok létszámának nagyarányú eme­lése mellett — az Egyesült Ál­lamok katonai vezetőit, és amely egyúttal azt is beszéde­sen bizonyítja, hogy ez a há­ború nyíltan amerikai hábo­rúvá változott. Weehler tábornok, a vezér­kari főnökök egyesített bizott­ságának elnöke éppen a héten körvonalazta a Dél-Vietnam- ban alkalmazott új taktikát, amelynek célja természetesen a végső katonai győzelem. Lé­nyege pedig — a tábornok szavai szerint — az, hogy „az első szakaszban fel kell ku­tatni és meg kell semmisíteni a Vietkong fő erőit képező egységeket, a másodikban pe­dig — úgymond — biztosítani kell az elfoglalt területek „pa­cifikálását”. Az új taktikai elgondolások középpontjában az úgyneve­zett partizán övezetek (ameri­kai elképzelések szerint a ha­zafias erők fő támaszpontjai) elleni nagyszabású légitáma­dások terve áll. Az amerikai légierő máris több bevetést hajt végre naponta mint amennyire a koreai háború leghevesebb időszakában sor került. Nem végleges adatok szerint például augusztusban mintegy 11 ezer bevetésben veitek részt az amerikai repü­lők, szemben a tavaszi hóna­pok átlagos kétezer bevetésé­vel. Rendszeressé tették a tá­voli Guamról és részben Oki­nawa szigetéről felszálló B— 52-es óriásbombázók alkalma­zását is. A repülőgépek után a szá­razföldi és légi úton szállított csapatok következnek. Az ő szerepük az új taktika kereté­ben az, hogy megtisztítsák az ellenség maradványaitól és el­foglalják a bombázásokkal kellően „megpuhított” terüle­teket. Az egész új taktika a 7. flottával biztosított dél-viet­nami partvidéken beékelt tá­maszpontokra épül. A beékelt kifejezést, ebben az esetben szó szerint kell értelmezni, hi­szen nincsen Dél-Vietnamban olyan pont, amely 25 mérföld- nyi távolságnál messzebb esne a szabadságharcosok által közvetlenül ellenőrzött terüle­tektől. Ezekre a támaszpontokra érkeznek az újabb és újabb JELMAGYARÁZAT /^ttuCuong" "ff ili '«* aj) W«l IJ«tnp6tf #BocKon J a 0 tMfivfanfi ttmwzpotrt .mü % rtátr állomás « ^S) Wfí UariM bb* «mertkai fa: déhrielnaini er» limedisi ifinjti amerikai csapaterősitések, ezek biztosítják a harcoló alakulatok szállítását és után­pótlását. Ezek adják azt a légi hálózatot, amely az ameri­kaiak egyetlen közlekedési rendszere, miután a közúti há­lózatot és a vasútvonalakat a partizánok tartják ellenőrzé­sük alatt. Az ide települt re­pülőterek a bázisai a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság és a dél-vietnami terü­letek elleni légiakcióknak és innen indulnak ki a na­gyobb területek meghódítását célzó szárazföldi manőve­rek Is. Térképünkön — amely feltünteti az úgynevezett partizánövezeteket is — érde­mes közülük a jelentősebbe­ket szemügyre venni. Északon, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ha­tárától alig ötven mérfö'd- nyire, található a Phu Ba-i támaszpont. Az amerikaiak számára rendkívül fontos radarberendezések vannak itt, s ez védelmezi a közeli Hue város melletti repülőteret. Az innen mintegy huszonöt mér- földnyire délre elterülő Da Nang a legfontosabb ameri­kai légi támaszpont, s egyút­tal tengeri kikötő is. Kiindu­ló pontja a VDK és a dél-viet­nami területek elleni légitá­madásoknak. Ez a feladata az északi rész másik, most épü­lő légi támaszpontjának is Chu Lainál. A Qui Nhon-i bá­zis a közép-vietnami felföld szempontjából csúcsfontossá­gú 19-es közút védelmét szol­gálja. A Nha Trang-í, illetve a Cam Ranh-i támaszpontok — utóbbinál óriási kikötő épül — a beérkező amerikai csa­patok szétosztása és a hadi­anyag raktározása miatt fon­tos. Vang Tau a Saigon télé vezető út kapuja. Ettől észak­ra épült fel, közvetlenül Sai­gon közelében, a Bien Hoa-i légi támaszpont, amelynek biz­tosítása talán a legtöbb gon­dot okozza az amerikaiaknak. Erősen mocsaras környéke szintén a szabadságharcosok ellenőrzése alatt áll. A Me­kong deltájától délre fekvő támaszpontok közül a Soc Trang-l és a Can Tho-i a leg­jelentősebb. Ezeken ugyan­csak nagy létszámú amsri­kai légi-, szárazföldi és ten­geri erők állomásoznak. Bevezetőben azt írtuk, hogy az amerikai hadvezetőséget a sorozatos kudarcok kénysze­rítették az eddigi taktika meg­változtatására. Ez a tény egy­úttal jelzi és meghatározza az új taktika sorsát is. Washing­toni jelentések szerint az amerikai parancsnokságot máris nyugtalanítja, hogy a partizán egységek rendkívül gyorsan és rugalmasan al­kalmazkodnak a megváltozott taktikához és kidolgozzák az annak megfelelő haditervet. Érdemes ezzel kapcsolatban James Restont, a New York Times Saigonba küldött tudó­sítóját idézni. Többek között ezeket írja: „Ezt az országot most ször­nyű légitámadások érik. Az Egyesült Államok pénteki kommünikéje például arról számolt be, hogy ötvenhét tá­madást intézett a légierő egyetlen napon Dél-Vietnam legdélibb körzete ellen és a Coral Sea repülőgép-anyahajá­ról a vadászbombázók más dél-vietnami területeket to­vábbi kilencvenöt esetben támadtak. Az eredmény? Nos, a jelentés szerint összesen öt Vietcong-katonát öltek meg, ezzel szemben romba- döntöttek 120 polgári épüle­tet, hatvanötöt pedig megron­gáltak.” Ami azután a bombatáma­dásokat követi, az szintén nem egyéb, mint árnyékbok- szolás. Amikor megindulnak a szárazföldi csapatok és a légi úton szállított alakula­tok, hogy a dzsungelt átfé­sülve, bekerítsék és megsem­misítsék a feltételezett >za- badságharcos egységeket rendszerint csak hűlt helyit két találják. A hadijelentésel: ezt így fogalmazzák meg: „nem sikerült felvenni az érintkezést a partizánokkal''. Nem sikerült, mert azok idő­ben eltűntek a jól ismert hazai környezet hegyeinek út­vesztőiben, a dzsungel jóté­kony sűrűjében. Hogy azután másnap, vagy harmadnap a legváratlanabb irányból é pillanatban csapjanak íe i mét az ellenségre. Kővári Józse*

Next

/
Oldalképek
Tartalom