Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
1965. AUGUSZTUS 29, VASÁRNAP PEST HEGYEI tMfriap Köveihe&etesebb9 alaposabb A pártépítés tapasztalatai a nagykőrösi pártszervezetekben A pártszervezetek sokrétű feladatai között igen fontos helyet foglal el a pártépítés: a legjobbak kiválasztása, s velük a párt sorainak további erősítése. A pártépítő munka, szakítva korábbi időszak sokszor hibás, tdtokzatoskodó módszereivel, ma csak annyiban belső ügy, hogy a döntést a kommunista közösség hozza meg, de máskülönben a dolgozóik széles nyilvánossága előtt történik, s így van ez Nagykőrös 46 pár talapszervezetében is. Számok és tanulságok Az elmúlt év első felében 57 tagjelöltet vettek fel a város pártszervezeteiben, ez év első felében 54-et. A számszerű eredmény tehát nem változott jelentősen, ugyanakkor az összadaton belüli arányok többféle tanulsággal is szolgálnak. A termelőszövetkezeti pártszervezetekben tavaly az év első felében 18 tagjelöltet vettek fel, az idén csak hetet. Ugyanakkor az állami gazdaságban, ahol tavaly az év első felében egyetlen tagjelölt felvételére sem került sor, most hatot vettek fel, az építőipari pártszervezetekben, ahol hasonló volt a tavalyi helyzet, most kilenc tagjelölttel erősödött a kommunista közösség. Az említett példák jól bizonyítják: ahol alapos és rendszeres feladatként foglalkoznak a pártépi téssel, ott mind erőteljesebb az előrelépés, ahol viszont még ma ‘s csak időszakos feladatiként fogják fel, ott megtorpanás, sőt, visszaesés tapasztalható. A városi pártbizottság 1563- ban tárgyalta a pártépítés helyzetót, s az akkor hozott részletes és jó határozat ma is jelentős iránymutató az alapszervezeteknek. E határozat nyomán javult meg — mégpedig jelentős mértékben — a KISZ-szervezetek ilyen jellegű tevékenysége, s ma valóban kiapadhatatlan forrást jelentenek a kommunista fiatalok. A pártépítés bonyolult munka: minden emberhez másként kell közeledni, s másként kell — felvétele utón is — foglalkozni vele. A tagjelölt kiválasztása és felvétele ugyanis csak az első lépés, a második a tagjelöltekkel való állandó, alapos foglalkozás. E tekintetben a 46 alapszervezet közül a többséget dicsérni kell; nemcsak megbízatást adnak a tagjelölteknek, hanem figyelemmel is kísérik azok teljesítését, hónapról hónapra beszámoltatják a tagjelölteket végzett munkájukról. Néhány párt- szervezetben azonban — a 46 közül 13-ban — még nem érte el e munka a kívánt szintet, s ez többek között megmutatkozik abban is, hogy a tagjelöltek az egy év jelöltségi idő lejártával sem kerülnek taggyűlés elé, hogy ott döntsön a tagság felvételükről, néhány pártszervezetben több olyan tagjelölt van — a városban összesen 34 —, akiknek ügyét több hónappal ezelőtt már taggyűlés elé kellett volna terjeszteni. Tartalom és forma A tagjelölt felvétele a tagok sorába lényegében már formai lezárása a jelöltségi időnek, s e formai lezárás csak akkor lehet igazságos és helyes, ha közben az egyéves időszak tartalmasságát is biztosították. A városi pártbizottság intézkedései nyomán a korábban említett 34 tagjelölt ügye e hónap végéig rendeződik, de jogos a kérdés: ahol már a formai rendezés is megkésett, vajon megvolt-e a tartalom, azaz a kellő és állandó foglalkozás a tagjelöltekkel? Hiba lenne erre általános választ adni, mert például a Nagykőrösi Konzervgyár pártszervezeténél nyolc olyan tagjelölt volt, akik tag- jelaltségi ideje lejárt, mégis, itt jó és színvonalas a pártépítő munka, a tagjelöltekkel foglalkoznak, megbízatásokat adnak nekik, s számonkérik azok végrehajtását. Ugyanakkor a Rákóczi Termelőszövetkezetben hat ilyen tagjelölt volt, s itt már a pártépítő munka egésze sem egyenletes, összesen tizenöt olyan tagjelölt volt a termelőszövetkezetekben — az említett közös gazdaságon kívül a Dózsa Tsz-ben négy, a Petőfi Tsz- ben három — akik ügyét’már tárgyalni kellett volna. Igaz, a száj- és körömfájás miatt elrendelt gyülekezési tilalom áprilisig lehetetlenné tette ezt, dehát április óta néhány hónap eltelt már... A munka egyenletessége — ez az, ami még hiányzik a város termelőszövetkezeti pártszervezeteiben, sőt, az Arany János Termelőszövetkezetben másfél év alatt egyetlen tagjelöltet sem vettek fel! Ez utóbbi közös gazdaság sok gonddal küzdött, de ma már a megszilárdulás útját járja: éppen ezért lenne nagy szükség a kommunisták sorainak erősítésére, á szilárd magot jelentő kommunista közösség létszámának, s ezzel erejének bővítésére. Ahogyan a nagykőrösi pártalapszerve- zeték többségében megértették, s aszerint is dolgoznak, hogy a pártépítés nem kampány, hanem állandó feladat, úgy el kell jutni a kisebbséget jelentő, s ma még e feladattal csak időközönként foglalkozó pártszervezeteknél is e felismerésig és — gyakorlatig. Mert indokolatlan, hogy a vasúti vagy postai pártszervezetnél hosszú ideje nem vettek fel tagjelöltet; a jól dolgozó külterületi kézbesítők között például van olyan, aki megfelel a követelményeknek. Miért mondanának le a kommunisták soraik erősítéséről? Nem arról van szó, hogy az említett pártszervezetekben befelé fordulnak, vagy elzárkóznak a ^kívülállók” elől, hanem arról, hogy még néni sikerült a pártépítést munkájuk szerves részévé tenni, halott fontosságával maguk is tisztában vannak. Igényesebb munka A területi pártaiapszerveze- tekben indokolt, hogy nincs tagjelöltfelvétel; nagyrészt nyugdíjasokból áll a pártszervezet. Ugyanakkor azonban nem használják ki a lehetőségeket az értelmiségi pártszervezetek; hiszen az orvosok, pedagógusok között több olyan van, akinek helye a végzett munka alapján ott van a párttagok soraiban. Ez utóbbi — a végzett munka — mind többet nyom a latban, s ez helyes. Ugyanakkor nemcsak erre korlátozódik az alapszervezetek kiválasztó munkája. Jól mutatja ezt, hogy míg tavaly a városi pár t-végr eha j tóbizottságnak 12 kérelmet kellett visszautasítania, addig ez év első felében mindössze hármat. Körültekintőbb és alaposabb lett a munka, s valóban fehér holló az olyan eset, mint ami a konzervgifárban történt, ahol valaki pórtbakerülésével akart „karriert” csinálni. Természetesen nem sikerült... Az igényesebb munkát csak nagyfokú körültekintés biztosíthatja. Az például, hogy nem elég megbízatást adni a tagjelölteknek, ha ugyanakkor a párttagok nem végeznek pártmunkát! A városi párt- bizottság igen helyesen értelmen a pártmunka fogalmát, nem szűkíti le, hanem a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták, tagjelöltek tevékenységét is pártmunka- kénit értékeli, s többek között ennek tudható be az is, hogy a pártépítési tevékenységben a női tagjelöltek aránya egészséges. A nők szívesebben dolgoznak a nőbizottságokban, s miért ne lenne ez pártmunka, mégpedig nem is lényegtelen! A városi pártbizottság félévenként összehívja a tagjelölteket, s a baráti beszélgetés, ahol szó esik a párt tagjainak jogairól, 'kötelességeiről, nemcsak kedves gesztus, hanem annak bizonyítéka is a tagjelöltek előtt, hogy törődnek velük, hogy valóban szükség van rájuk. A gyengébben dolgozó pártszervezeteknél ugyanis a magáraha- gyott tagjelöltben joggal merül fel a kérdés: miért hívtak maguk közé, mi szükség rám, ha nem kapok munkát, ha nem igénylik közreműködésemet? Többször is szó esett erről a titkári értekezleteken, s mint a városi pártbizottság tapasztalatai mutatják, észrevehető a kedvező változás. Önként vállalt többlet Az alugrafika- | DOSSZIE A tagjelöltek tudják: önként vállalták mindazt, ami a párttagsággal együtt jár. Példát kell mutatniok munkájukkal, emberi magatartásuklcal, s az élet teremtette nehéz helyzetekben nekik teli az elsőknek lenniük, akik vállalják az áldozatot, s megkeresik a megoldást s azt végre is hajtják. Ebben az értelemben a legészrevehetőbb a pártépítési tevékenység minőségének javulása. Említhetjük a ládagyárat, a konzervgyárat, de más pártszervezetet is, ahol a felvett tagjelöltek, illetve tagok minden tekintetben megfelelnek e követelményeknek, s a dolgozók közvetlenül tapasztalhatják: a párt soraiba kerülés valóban a legjobbak, a legtöbbet tevők kiérdemelt joga, s ez nagymértékben növeli a kommunisták tekintélyét. Általában 100—120 tagjelölt dolgozik a nagykőrösi pártszervezetekben. Néhány ritka kivételtől eltekintve valamennyien becsülettel megfelelnek a követelményeknek tagjelöltségi idejük alatt, s a párt soraiba fogadja őket. Évente 100—120 kommunistával több — egy városban jelentős erő! Ennek az erőnek szilárddá tétele, a munka egyenletességének biztosítása, a pártépítés színvonalának további növelése: a város 46 pártalapszervezetónek állandó és következetesen megvalósítandó feladata. Mészáros Ottó Ha valaki belép a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat szentendrei alugrafi- kai üzemébe, ugyancsak elcsodálkozik. A ház homlokzatán, léptesőházában, a műhelyekben, mindenhol szembeötlő repedések. p Életveszélyes! — mondta, ki tudja hányadszor, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, amikor tavaly ősszel immár másodszor hozott határozatot az üzem bezárására. De életveszélyesnek minősítette és tiltakozott a városi pártbizottság és maga a vállalat is, amelynek igazgatója utoljára június huszonötödikén írt sürgető levelet a megyei tanács ip>ari osztályához, mellékelve egy mérnöki szakvéleményt. Idézem: „... a lépcsőház mennyezete repedt, ... a fennálló szerkezeti hibák fokozódtak." Rátér a részletes leírás, hogy az árvíz tovább rombolta az épületet. Tehát elsősorban a veszélyesség jellemzi az alugrafi- kában tapasztalt munkakörülményeket, s csak másodsorban a telep kicsinysége, a szellőzetlenség, a porral telített levegő. Persze, veszélyt jelentenek az utóbbiak is, az emberekre csakúgy,/ mint a több százezer forint értékű gépparkra és a termék minőségére. Egy üzem képességét elsősorban termékeiből állapíthatjuk meg. A szentendrei . alugrafiká- ban fotochemigráfiai eljárással precízen megmunkált, színes, rajzos műszertáblák, gyártmányjelzések készülnek. Többnyire külföldi országokban jelzik gépek, műszerek oldalán nemcsak a kapcsolásokat, a szerkezetet, de azt is: magyar termék. A legnagyobb hazai gép- és műszergyárakkal áll folyamatos szerződésben a szentendrei alugrafika, e megrendeléseknek évek óta pontos, megbízható szállítója. Leállítás esetén más vállalat nem tudná pótolni tevékenységét, mert ez a kis üzem dolgozik a profilon belül az országban — darabszám szerint — a legnagyobb kapacitással. De a legnagyobb szakmunkásgárdával, a legjelentősebb gépparkkal is ők rendelkeznek... Közvetlen expótra is lehetne kilátásuk. A METRIMPEX külkereskedelmi vállalat nemrég piackutatást tartott Nyugaton és megállapította, hogy lenne kereslet a műszertáblákra: az ajánlatok órtelméSzeptember 2—3 GEORGIKON-NAPOK A Keszthelyen immár minden ősszel hagyományosan sorra kerülő Georgikon-napo- kat az idén szeptember 2-án és 3-án rendezik meg. A tanácskozás központi témája: a műszaki fejlesztés a mezőgazdaságban. A szeptember 2—3-i tanácskozás egyébként az idén csak „kis" Georgtfcon-napoknak számít, mivel ugyancsak a Georgikon-napok keretében rendezik meg Keszthelyen szeptember 12—16 között a IX. nemzetközi lápkongresz- szust. Ezen a nagyszabású tudományos tanácskozón a láp- és tőzeghasznosítás töbszáz külföldi szakembere vesz részt és 23 ország küldöttei Négycszíendős huzavona Rossz munkakörülmények — minőségi munka Exportra is dolgozhatna Megszívlelendő tanulságok ben importált gép>ek egy ré- - szóért mi ezeket adnánk cserébe. Az első szerződést már meg is kötötték az Alugrafi- kával 500—500 darabra. További érdeklődés is mutatkozik, de — „ezekre a falakra nem lehet tervezni”. A belépő látogató tehát akkor csodálkozik el másodszor, mikor megtudja, hogy a szűk üzemben, a málladozó gerendákkal alátámasztott falak között, a leírt körülmények ellenére nyereséges, valutát hozó, elsőrangú minőséget nyújtó termelés folyik. Nem túl zunk, ha ezeket az eredményeket a műszakiaknak és a szakmunkásgárdának tulajdonítjuk. A mintegy hetven dolgozó — kiknek nagy része nő — nyolcvan százaléka szakmunkás. Ennyit a termelésről és a termelőkről. Az alugrafika-dosszié, amelynek borítóján az Élet- veszélyes! — felirat áll, négy esztendő óta egyre növekszik. Négy évvel ezelőtt volt egy terv, hogy az üzemet Gyömrő- re telepítik, de a munkások tiltakoztak A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa múlt év ősszel határozatot hozott az üzem leállítására. A határozatot a könnyűipari miniszterhelyettes ez év július 1-ig feloldotta, hogy az illetékeseknek legyen idejük megoldásra. Július 1. ugyanúgy találta a szentendrei üzemépületet, ahogyan azelőtt volt. Időközben a megyei tanács ipari osztályán rendelkezésre állt egymillió 100 ezer forint a probléma megoldására — egy barakküzem felépítésére Solymáron. Az összeget a megyei közgazdasági bizottság letiltotta, s abból fröcsöntő üzem létesült. Indok: Az új alugrafika Szentendrére épüljön. Ezt az egyetlen logikus megoldást időközben gazdasági vonalon elutasították A mindmáig késlekedő döntésben különböző szempontok játszanak közre. Mint p>éldául az ip>ari dekoncentrálás elve, amely nem kíván a főváros közelében beruházni. Vagy a profiltisztítás igénye — hiszen nem gazdaságos, hogy az alugrafika ugyanazt gyártja, amit például a Pest megyei Műanyag- Játékáru és Tömegcikkipari Vállalat solymári üzemegysége. A különböző meggondolásokkal szemben azonban van egy adottság. Ez pedig a Szentendrén hosszú évek alatt kinevelt, szakképzett törzsgárda, amelyet nehéz lenne olyan eredményesen pótolni egy másik községben, hogy az új, üzem mihamarabb olyan, eredményeket produkáljon* mint most, lehetetlen körülményei ellenére az alugra- fika. És akkor még nem beszéltünk arról az emberi szempontról, hogv mintegy hatvan szakképzett ember elkerülne eredeti foglal kozásábóiL Az ő érdekük is, hogy szakmájukban maradjanak, de a népgazdaságé is! De térjünk vissza a sürgető veszélyességre. Július elsejével újból életbe lépett a szakszervezet letiltása. Azóta mindössze annyi történt, hogy aládúcolták az épületet. Végül álljon itt az ügybe alapos betekintést nyert négy ember véleménye. László Imre, a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat fődiszpécsere: — Lehetetlen munkakörülmények az egyik oldalon, eredményes termelés a másikon. A két tényező egyszerre akadályozza. ugyanakkor fenntartja egymást. Mert valahányszor sor kerülne a jelenlegi helyzet felszámolására, az üzem sürgős szerződéseire hivatkoznak. És akárhányszor sor kerülne tága sabb szerződések kötésére — a rátervezést mindenkor nehezítik körülményeink. Az a véleményem, vagy létesüljön egy megfelelő üzem, vagy állítsák le. az alugrafikát. Hegyvári Ferenc, a Szak- szervezetek Pest Megyei Tanácsának titkára: — Ha bekövetkezne a baleset, ki lenne azért a felelős? Az üzemelés leállítására további haladékot adtunk. De ha néhány napon belül nem születik határozat a megoldásra, augusztus végén azon leszünk, hogy bezárjon a részleg. Nyilatkozott a Könnyűipari Minisztérium illetékes osztályvezet 5 helyettese, Várakozó Ferenc is: — Mi a biztosíték arra, hogy az épület n.em dől ösz- sze? Jelenlegi álláspontunk, hogy ha nincs döntés, álljon le az üzem. Befejezésül részlet a megyei tanács ipari osztálya főmérnökének augusztus 24-én kelt leveléből: „Jelenlegi aládúcolással ugyan a közvetlen balesetveszély elhárítottnak látszik (?), de ezzel együtt is a felelősség a megyei tanácsot terheli”. Végül a levél írója az üzem leállítását javasolja szeptember elsejére. * Idáig tart az aJugrafika- dosszié. Elég tetemes, ez a cikk is ezért kerekedett óhatatlanul ilyen hosszúra. Hisszük, hogy a közeli napokban megnyugtató, ésszerű döntés születik: olyan döntés, amely Szentendrére tervez egy balesetmentes üzemet. De ha meg is hozzák, akkor sem kerekedik megnyugtatóvá a dosszié története, legfeljebb tanulságossá, a jövőre nézve: ne feledjük, négy éve életveszélyes a málladozó épület, de ennyi idő kellett ahhoz, hogy legalább néhány állvány odakerüljön! Ha leszűrik e tanulságokat, akkor az alugrafilca esetéhez hasonló ügyekben jobban, hamarabb érvényesül az ésszerűség, a gazdaságosság elve, — s tán a dossziék is vékonyabbak lesznek. Padányi Anna Elmélyült munka Imi (Foto: Kotroczó)
