Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

MS T

HEGYEI

k~/ú'Ha¥*

t»«5. ATTGÜSZTUS 29, VASÄRNAP

AMÍG AZ ÁRU A PIACRA KERÜL (I.)

A felvásárlás

Mit mondanak a termelők és mit mond a MÉK ?

Közvéleményünket — de fő-’ képpen a piacra, üzletbe járó háziasszonyokat változatlan érdeklődéssel foglalkoztatják a

zölds ég-gyümöl csel látásba n mutatkozó időnkénti zavarok. Még mindig hosszú és „rögös” úton jut el az áru a termelőtől a fogyasztóig. Mire odaér, sokszor bizony félig-meddig tönkremegy. Felvásárló és értékesítő szerveink a hatásosnak remélt intézkedések ellenére sem képesek minden alkalommal rugalmasan alkalmazkodni a bonyolult körülményekhez.

Legalábbis így látja a kívülálló, s túl az „objektív” akadályokon: hogy nincs mindig elegendő szállítóeszköz, hiány-, zanak a korszerű technikai felszerelések, kevés a hűtőtér, a í'aktár, később kezdődött az idény, gyengébb a termés — sokan úgy vélik, a meglevő árut kevesebb károsodással, hamarabb is piacra lehetne juttatni. így van-e ez? Csakugyan olyan rossz-e helyenként a MÉK és a termelőszövetkezetek kapcsolata, ahogyan némelyek állítják? Hallgassuk meg a legilletékesebbeket

Varga Pál, az üllői Kossuth Tsz elnöke:

— Nekünk még sohasem támadt komolyabb nézeteltérésünk a MÉK-kel. ök is tiszteletben tartották a szerződéses feltételek^, mi is alkalmazkodtunk az előírt szabványhoz. Igaz, jelenleg csak a burgonyát adjuk el nekik, a paradicsomot a konzervgyárnak szállítjuk. Jobban jövünk így ki, mert a MÉK csak egy forint negyvenet adna azért a paradicsomért, amelyért mi a gyártól egynyolcvanat kapunk.

MÉK:

— Tévedés, mi többet fizetünk, mint a konzervgyár. Tessék — mutatják az árjegyzéket —. mi egy forint ötve- net fizetünk a sorolt paradicsomért, amit a lakosság ellátására vásárolunk. Az ex- ^ port paradicsomért pedig egy ^ forint kilencvenet.

s

Szabó Ferenc, a ceglédi Vö- § rös Csillag Tsz elnöke:

— Tíznaponként 300 ezer ^

forint értékű zöldárut adunk át- a MÉK-nek. A bonyolítás í kifogástalan, nem panaszkod- ^ hatunk üzletfelünkre. $

MÉK:

— Ebben a termelőszövetkezetben mintaszerűen folyik a termelés, az előírásokat betartják, ezért nincs közöttünk vita.

Halásztelek, Szabad Május Tsz, Krizsán Pál főagronó- mus:

— Kapcsolatunkat nem lehet éppen ideálisnak nevezni, gyakori köztünk a vita. Most például tíz vagon sárgarépát tudnánk szállítani, de csak 100—150 kilót vesznek át. Júniusban csaknem négy hold kelkáposzta termése ment tönkre,* a szerződés ellenére nem vették meg tőlünk.

MÉK:

— őszi sárgarépára kötöttünk szerződést. A kelkáposzta a növényvédekezés híján kukacos lett, a lakosság részére nem értékesíthettük.

Főagronómus:

— El lehetett volna adni. Sajnos, az a helyzet, hogy amikor a MÉK-nek nem kell az áru, több a kifogás, leértékelik a termést. Ha viszont nagy a kereslet, nem „kuka- coskodnak”.

MÉK:

— Igen, ez igaz, előfordulhat, hogy áruhiány esetén a lakosság ellátásának biztosítására gyöngébb árut is kénytelenek vagyunk forgalomba hozni.

Mácsai Dániel halásztelki • főkönyvelő:

— A MÉK csak a saját gazdasági érdekeit nézi, azzal mit sem törődik, megvan-e az összhang a termelés és a felvásárlás között. Hiába jelentünk be több árut, csak

annyit vesz át, amennyit jónak lát.

MÉK:

— A MÉK á vele szerződött termelőszövetkezetek- értékesítő szerve, s hogy a saját gazdasági érdekeit nézi, természetes. Melyik vállalat cselekszik másképpen?

Főkönyvelő:

— Persze, az is furcsa, hogy

mi egy forint harminc, egy forint negyvenért adjuk át a paradicsomot, s azt a vásárló háromhatvanért, háromnyolcvanért kapja meg a piacon.

MÉK:

— Az árakat nem mi, hanem a központi szervek szabják meg. Ugyancsak ők szabályozzák az árréseket is, ezektől mi csak igen indokolt esetben térhetünk el.

Szigetszentmiklós, a Cscpel- száget Tszcs elnöke, Borsos Imre:

— Mi inkább a budapesti nagykereskedelmi vállalatnak szállítunk, mert jobban jövünk ki.

Szigetszentmiklós! Petőfi Tszcs:

— Több mint tízezer fej salátát szállítottunk a MÉK kérésére Egerbe. Nem vették át, tönkrement, egy fillért sem kaptunk.

MÉK:

— Való igaz, a nagykereskedelmi szövetkezeti vállalat többet fizethet. A két tszcs áruja viszont azért ment tönkre, mert nem felelt meg az előírt követelményeknek. A retek pudvás volt, a saláta pedig felmagzott.

Ráckevei Aranykalász Tsz, Ács Géza mezőgazdász:

— A járási felvásárlási csoport kérésére többször vizsgáltam már a környék felvásárlási helyzetét, de az utóbbi időben nem találkoztam komolyabb kifogással. Viszont gyakran gondot okoz a negyvennyolc órás előjelentés. Ez nehézkessé teszi a munkánkat. Bosszantó az is, hogy a szövetkezet az I. osztályú szerződött paprikáért a MÉK- től három forint húsz fillért kap, a magánkereskedő ugyanezért a paprikáért öt forint hatvanat fizet.

MÉK:

— A rendelkezések értelmében minden negyvennyolc órával előbb bejelentett szerződéses árut átveszünk, függetlenül attól, el tudjuk-e helyezni, vagy sem, ha az áru a szabványoknak megfelel. Ami a magán-kiskereskedőket illeti, köztudomású, hogy előnyösebb helyzetben vannak.

Menyhárt Kálmán, a ráckevei földművesszövetkezeti felvásárlótelep vezetője:

— Minden árut felvásárolunk, akár a háztájiból, akár pedig a termelőszövetkezetből érkezik. Gyakran támad problémám a MÉK-kel, mert amit én I. osztályú áruként a termelőtől átveszek, azt tőlem legfeljebb II. osztályúként viszik tovább.

MÉK:

— Ha nem megfelelő minőségű árut vásárol fel a telep, viták támadhatnak.

★

Tovább sorolhatnánk még a termelőszövetkezetiek érveit, és cáfolhatnánk a MÉK ellenérveivel. Fordítva úgyszintén.

Mit lehet leszűrni ezekből a véleményekből? Röviden: ha a felvásárlás a korábbi évekhez képest javult is, még mindig nem éri el azt a színvonalat, amit a különféle intézkedések után ebben az évbein vártak tőle. Hozzájárult ehhez az idei rendkívüli időjárás, de azok a „szervi” hibák is, amelyek egyre inkább sürgetik a termeltetés és a felvásárlás jelenlegi rendszerének felülvizsgálatát.

Súlyán Pál

Új munkaerőmérleg készül

Aiéisfu/i/i as arsaaffban Pest ta&f/fje — Soffit a ssakss&rveset ás a pálf/aratassiási tanácsává

A következő ötéves terv

céljai között jelentős helyet foglal el az iparfejlesztés. Ezért előre kell tudni,

honnan lehet majd a jövőben az új iparágak munkaerőigényét kielégíteni.

Megyénkben is elkészítik a munkaerőtartalékok felmérését, megállapítják a munkaerőáramlás irányát és okait. A felmérést a megyei tanács munkaügyi osztályának dolgozói végzik, az Országos Tervhivatal, a Statisztikai Hivatal, a minisztériumok és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa segítségével. Hasonló jellegű vizsgálatot eddig Vas megyében készítettek, s bár megyénk adottságai mások, a módszereket mégis érdemes tanulmányozni.

A munkaerőmérleghez a közvetlen, helyi adatokat a szakszervezet segítségével szerzik meg s a pályaválasztási tanácsadó is arra törekszik, hogy azokat a fiatalokat, akik bizonyos szakmák megtanulására jelentkeztek, de felvételt nem nyertek, olyan területekre irányítsa — figyelembe véve egyéni

érdeklődésüket —amelyek az iparfejlesztés során különösen előtérbe kerülnek.

A felmérés során világossá válik majd az is, hogy milyen nagy a munkaerő-fluktuáció.

Speciális probléma megyénkben a naponta Budapestre utazó dolgozók helyzete. A munkaügyi osztály dolgozói az üzemek szakszervezeti bizottságával együttműködve az adatgyűjtések során e legfontosabb kérdések tisztázásában is tevékeny részt vállalnak.

J. E.

Pályamunkások

Törökbálint felé, a budapest—biatorbágyi vonalon cserélik a

vágányokat.

(Foto: Gábor)

^W//////////ÄV/////W////////////////////////////////////W////////////y//////, ~SSf/SSSSS/SS/ff/fSSf/SSSSS/S/>'/fSSSS/SSSfSfSSf////S.'S/SSf/SSSS*SSSSSSSSSSSfSSSSfSSfSSSSSSSfSSS/r/fSSS/'fSfSSSSSSSfrSSfS/S/S//SSS/SSSSSSSSS/fSS

SAS JÓZSEF:

DOKTOR UR

A

'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*.-rssssssssssssss/sssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sss/sssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssss/y

— Nem akarom felelősségre vonni. Ehhez nincs is jogom. Fejezzük be ezt a témát.

— Kérem, ahogy gondolja. De akkor hagyjuk az egészet. Nem tudok beszélni az életemről, a terveimről, ha nem magyarázhatom meg, hogy mi keseríti meg minden percemet. Nem vágyom sokih. Becsületesen akarok dolgozni és élvezni az életét. Ehhez kell az autó s a víkend- ház a Balatonon. Talán ez bűn...

— Nem

— Sokan mégis elitéinek. Bűnnek tartják, ha valaki élni akar.

ég hazafelé is dr. Rózsaszín szavain töprengtem. Hirtelen egy öregember hajlott, sovány alakja bukkant fel emlékezetemben. Dr. Kertész. Gyermekkorom orvosa.

Csikágó volt a körzete. Így, csévél. A VII. kerületben így nevezik a Keleti-pályaudvartól a Landler Jenő utca felé elterülő környéket. A Garay utcát s a Péterffy Sándor utcát. Egyetlen modern ház sincs ezen a vidéken. Kopott béifcaszárnyák egymás mellett, amelyeken a renoválás sem sokat segít. Sötét udvarok, körben futó gangok. WC a folyosó végén.

Korám, kelő munkásemberek laknak errefelé. Szüleik vidékről s a perifériákról szakadtak ide valamikor. Kispénzű kisemberek. Postások, vasutasok, akik családi házról álmodoztak, saját kis kertegskéről. Évtizedekig gyűjtögettek, és mégsem sikerült. Szomszédaik szoba-kqnyhás lakásban

élő, nyugdíjas öregek vagy

boltossegédek s a Garay tér bazároisai. Egy bőröndben elfér a kollekció — minden vagyonuk.

Ezeknek az embereknek volt régen s ma is dr. Kertész az orvosa. Több mint negyven esztendeje már.

Ismert ezen a környéken minden gyeiket, ö kezelte őket, amikexr mumpszuk, kanyarójuk volt. Gyógyította a szüleiket is, amikor tüdőgyulladásban feküdtek 39 fokos lázzal, s még nem ismertük a penicillint.

Olcsó gyógyszereket írt fel. s néha még azt is maga váltotta ki.

Honoráriumot soha nem várt. Néha előfordult, hogy az asszony elspórolt a konyhapénzből egy-két pengőt, és szégyenlősen a doktor kezébe próbálta csúsztatni. Hálából. Mert az orvos éjszakákon át virrasztóit súlyosan beteg gyermeke mellett. Mert meggyógyította.

— Magának nagyobb szüksége van erre a pénzre •— mondotta ilyenkor, és eltolta a zsebe felé csúszó kezet. — Vegyen gyümölcsöt rajta a gyerekének szólt mosolyogva, s kicsit megemelte a kalapját.

Szófukar embernek ismerték.

— Étkezés előtt háromszor egy evőkanállal — mondta és már sietett.

Pedig csak ideje nem volt barátkozni, beszélgetni. Mindig rohant. Minden nap ke- resztül-kasul bejárta körzetét — Csikágót. Ezernyi lépcsőt mászott. Várták a betegek. Sokszor annyi ideje sem volt, hogy hazamenjen ebédelni. Ezért hitték zárkózottnak.

háború alatt azonban furcsán megváltozott. Felkereste az embereket, váratlanul beállított, mikor nem is hívták.

— Semmi baj? Mindenki egészséges? — kérdezte. Már elfogadta, amikor teával kínálták, szívesen leült beszélgetni.

— Erre jártam, gondoltam beugrók magukhoz. Hátha szükség van rám.

— Köszönjük, doktor úr, egészségesek vagyunk.

— A gyereket mégis megnézném. Úgyis mindig akkor szólnak, amikor már komoly a baj.

Miközben a gyermeket vizsgáltaa háborús eseményekre terelte a szót:

— Ne féljenek, nem tart már sokáig ...

— Mi is reméljük, doktor úr...

*— Szétverik a németeket.

— De doktor úr!

— Talán maguk a németekkel tartanak?

— Nem mirólunk van szó, hanem a szomszédokról! Vigyázzon, minden szó áthallatszik!

— Ők is tudják, hogy nem győzhetnek a németek ...

Barackot nyomott a fiúcska fejére:

— Jól van, fiam — mondta, és tovább indult. Beszélni másokkal is a háborúról, biztatva az embereket, hogy már nem tart soká.

Az egyik asszony az utcán utánasietett:

— Vigyázzon, doktor úr. Vannak rassz emberek is ...

A környéken végül már mindenki tudta, hogy a doktor gyűlöli a fasisztákat. Az ilyesmi akkoriban életveszélyes volt. Nem is sejtették, hogy az orvosuknak még hajmeresztőbb kalandjai is vannak.

Egy este kopogtak az ajtaján. Megszokta már, hogy a leglehetetlenebb időkben keresik fel. Kiugrott az ágyból, s pizsamában ment ajtót nyitni. Egy idegen, sebesült férfi dőlt a karjába:

— Üldöznek, doktor úr!

Behúzta a szobába a sebesültet és szó nélkül vizsgálni kezdte. A karján ment át a golyó. Kitisztította a sebet. Már éppen kötözni akarta, amikor az idegen beszélni kezdett:

— A Gestapo elől menekültem.

— Ne fecsegjen! — rivallt rá.

— De doktor úr, önnek tudnia kell... Most a fejével játszik!

— Nem kérdeztem .... Megértette? Maga meg nem mondott semmit!

— Köszönöm, doktor úr! — öltözködött, óvatosan húzta fel fájós karjára a kabátját.

— Mit csinál? — nézett rá mérgesen az orvos.

— Felöltözöm és elmegyek.

— Sehová sem megy! Feküdjön le a díványra.

— Nem lehet, doktor úr. Nem akarom, hogy itt kapjanak el.

— Ha kimegy az utcára, most a karjukba szalad. Akkor hiába dolgoztam. Itt marad éjszakára. Holnap, ha akar, elmehet. Mindjárt hozok egy plédet.

Kora reggel ébresztette fel a sebesültet:

— Hogy érzi magát?

— Most már sokkal jobban.

— Nekem el kell mennem, dolgom van. Ha akar, itt maradhat.

— Elmegyek, doktor úr.

— Tessék, itt van ötven pengő. Szüksége lesz rá.

— De doktor úr!

— Nem érek rá vitatkozni. Majd egyszer, alkalomadtán megadja. A kulcsot meg tegye a lábtörlő alá.

Megbiccentette a kalapját. Elindult szokott reggeli kőrútjára. Felkeresni a betegeit.

'lekor jelentek meg az első fasisztaellenes röpcédulák a környéken: „Halál a fasiszta megszállókra!" A legtöbb ember ijedten dobta el, ha egy ilyen papír a kezébe került. Nem is gondolták, hogy a soE

: ~B \ r. Rózsaszín sol<M feere| I a sett Eg-yesék szerint i JS túl sokat. Kíváncsi- 1 Ságból felkerestem, éirj dlekelit, hogy elégedett-e, vagy ! sem. Mire vágyik, mit szeret- ! ne elérni az életben 6, aki \ mások szerint már mindent \ elért.

; A doktor úr panaszkodott: ; — Rosszak, irigyek az emj berek.

1 — Nem mindenki — til! takoztam, de közbevágott:

! — Ne védje őket! Én jól

; ismertem az embereket. Rá- ! nézek valakire és tudom, j hogy mire gondol. Örökla- ; kést vettem, autóm van, j ezért gyűlölnek és vrígyel- \ nek. Én ixigyok a rézbörű i indián a sápadt arcúak kö- | zött. Nevet? Lehet, hogy ma- í gának ez mulatságos. En- X gém elkeserít. Nem tudom l élvezni munkám gyümöl- \ csét.

\ — Ez túlzás ...

i — Mondja maga. De le- i hét valaminek örülni, amikor1 J gyanakvás, gyűlölet vesz kö- \ rül? Mintha loptam volna. X Pedig becsületes munkával X szereztem mindent.

X — A fizetéséből?

X — Abból is. És a honará- § riumokból. Nem kértem so- ^ ha. A betegek adják, mert í bíznak bennem. Hálásak, X mert segítek rajtuk, Hálá- X bál fizetnek és ez nagy kii- \ lönbség. Megérti ezt?

X — Azt hiszem, igen.

^ — Akkori maga rendkívüli

i ember, i — Miért?

% — Mert sók embernek épX pen ez nem megy a fejébe. X összekeverik a fogalmakat. X Kérni vagy elfogadni — ne- ^ kik mindegy. Akkor ssólha.t- nának, ha előre tartanám a ^ mar\komat... _. _