Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-28 / 202. szám

MST uEcvet 1965. AUGUSZTUS 28, SZOMBAT HETEDIK NAP: Végéhez közeledik a Gemini—5 útja Elromlott két kisegítő rakéta, korlátozzák az űrhajó manőverezését N EW-yo c. k Cooper és Conrad, a két amerikai űrhajós a Gemini—5 fedélzetén pénteken reggel az út hatodik napján, magyar idő szerint 7 óra 44 perckor kezdte meg 87. fordulatát a föld körül. A repülés orvosi programjának vezetői kettő­zött figyelemmel követik az űrhajó fedélzetéről az űrpiló­ták testére erősített műszerek­ről érkező jelzéseket. Ennyi ideig még senki sem tartózkodott egyhu­zamban a világűrben, r a tudósok számára semmi­féle előzetes tapasztalat nem nyújt biztos támpontot az ilyen hosszú ideig tartó súly­talanság következményeit il­letően. Charles Berry doktor, aki a Gemini—5 orvosi programjá­ért felelős, csütörtökön este nyilatkozott a két űrhajós egészségi állapotáról. Berry különösen elégedett volt Coo­per elektrokardiogrammjával, amely ötnapi súlytalanság után pontosan megegyezett a földön regisztrált görbé­vel. A csütörtök esti sajtóérte­kezleten Christopher Kraft, a Gemini-utazás parancsnoka közölte, hogy az űrhajót esetleg már szombaton „lehívják” a kozmoszból, mert a már eddig is sok bajt okozó, először kipróbált ve­gyi-elektromos elemmel újabb zavarok támadtak. A Gemini—5 kisegítő raké­tái közül is csütörtökön kettő felmondta a szolgálatot. En­nek következtében korlátozták az űrhajó ma­nőverezését, továbbá a Gemini—5 fedélze­tén végrehajtandó kísérlete­ket. Kraft később elmondta, hogy a két űrhajós Csütörtö­kön is több megfigyelést vég­zett, egyebek között világosan észleltek egy tájfunt Japán partjainál, továbbá számos fényképet készítettek. A 78. fordulat során külön dzsesszprogramot sugároztak az űrhajósok számára. A Ge­mini—5 személyzete hálásan fogadta a kis zenei koktélt Fokozódó behívások az USA-ban Havi 35 ezerre emeltek az újoncok számat A nős fiatalemberek sem kapnak felmentést 'MÁRTAKOR ÉRKEZETT: Tiltakozó sztrájk Görögországban Athén Görögországban pénteken 120 000 építőipari munkás tartott 24 órás sztrájkot, hogy tiltakozzék az elhúzódó politikai válság miatt, köve­telje a letartóztatott szak- szervezeti vezetők szabadon- bocsátását és a demokrácia helyreállítását az ország egész területén. Athénban, Szalonikiben és az ország több más nagy vá­rosában egyidejűleg nagy­gyűlések, tiltakozó felvonulá­sok voltak. A fővárosban 4000 sztrájkoló építőipari munkás vett részt a déli órákban meg­tartott tüntetéseken. WASHINGTON McNamara hadügyminisz­ter javaslatára Johnson el­nök csütörtökön rendeletet írt alá, amelynek értelmé­ben katonai szolgálatokra hiv- hatók be azok a 19—26 éves amerikai férfiak, akik házasok ugyan, de nincsen gyermekük. Az eddigi rendelkezések ér­telmében a nős amerikai fia­talembereket nem hívták be katonai szolgálatra. Ez arra késztette az amerikai fiata­lokat, akik nem akartak a vietnami „húsdarálóba” ke­rülni, hogy tömegesen nősül­jenek. A katonai vezetők döntése értelmében Egyesült Államokban az a havonta behívandók számát 17 000-ről 35 000-re emelik. A fiatalok „nősülési láza” úgy látszik, alaposan veszé­lyeztette a hadvezetőség be- hívási tervét. Birch Bayh Indiana ál­lambeli demokratapárti sze­nátor csütörtökön kijelen­tette: javasolni fogja a tör­vényhozásnak, hozzanak törvényt, amely kitiltja az Egyesült Államok ki­kötőiből azokat a hajó­kat, amelyek áiút szál­lítanak a VDK-nak. A szenátor szerint norvég, holland, angol, görög és ja­pán hajók működnek közre a VDK-val folyó árucsere- forgalomban. Mi történik az indiai—pakisztáni határon? India kész megvédeni érdekeit Ú □ DELHI Radhakrisnan indiai elnök, Csáván hadügyminiszter kí­séretében csütörtökön egyna­pos látogatást tett Szrinagár- ban. A lakossághoz intézett rádióüzenetében kijelentette, Indiának fel kell készülnie egy bármikor bekövetkező tá­madásra, nem szabad, hogy ez váratlanul érje. Nyilvánvaló utalással arra, hogy indiai fegyveres erők elfoglaltak két őrállást a kasmiri tűzszüneti vonalon túl, hozzátette, hogy egyes esetekben a védekezés legjobb formája a támadás. Csáván hadügyminiszter szintén nyilatkozott Szrinagár­ban és kijelentette: „India kész megvédeni szabadságát és területi épségét és kész megfizetni azt az árat, amely ennek eléréséhez szükséges. Békét akarunk azokkal, akik hajlandók a béke megőrzésé­re, de aki bennünket erőszak­kal fenyeget, annak hasonló módon válaszolunk”. Mikojon a szovjet-japán kapcsolatokról Moszkva Mikoján, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken a Kremliben fogadta az augusztus 21—23- án Habarovszkban lefolyt szovjet—Japán barátsági ta­lálkozón részt vett japán kül­döttséget. A küldöttség tagjaival foly­tatott beszélgetés során Miko- jan nagy elismeréssel szólt arról, hogy a japán szakszer­vezetek kezdeményezésére létrejött a habaróvs^ki talál­kozó. — Igen fontos — hangsú­lyozta —, hogy a találkozó részvevői egyöntetű véle­ményre jutottak nemcsak a japán—szovjet kapcsolatok kérdéseit, hanem fontos nem­zetközi problémákat, köztük a vietnami kérdést illetően is. Az indiai unióhoz tartozó Dzsammu és Kasmír államban az elmúlt két hétben kiújultak és állandósultak az indiai—pakisz­táni összetűzések a tűzszüneti vo­nal mentén. Az e térségben ki­alakult feszültség nem újkeletű, gyökerei még a gyarmati uralom időszakáig nyúlnak vissza. Kas­mírt az angolok még 1847-ben ön­állónak ismerték el és 100 éven keresztül státusában változás nem történt. A II. világháború után 1947 augusztusában midőn Nagy- Britannia indiai koronagyarmata vallási alapokon meghúzott hatá­rokkal India és Pakisztán néven elnyerte függetlenségét, a 222 800 négyzetkilométeren elterülő Kas­mírnak is választania lehetett: változatlanul megtartja önáüósá- ^ gát, vagy a két függetlenné vált ' állam valamelyikéhez csatlako­zik. Pakisztán a függetlenség felé hajló Kasmírt politikai, illetőleg gazdasági nyomással igyekezett csatlakozásra bírni, majd 1947 ok­tóberében nagyarányú katonai in­váziót indított Kasmír ellen. A fegyveres betörés okául azt hoz­ták fel, hogy az érintett terület négy és félmillió lakosából 70— 80 százalék muzulmán és Pakisz­tán mohamedán vallási államot kíván létrehozni. Kasmír ekkor Indiához fordult segítségért, majd bejelentette csatlakozását Indiá­hoz. A támadás hátterében azon­ban nem vallási, hanem gazdasá­gi okok húzódtak meg. Pakisztán szinte egész területe ugyanis rendkívül száraz éghajlata miatt vízellátását elsősorban az Indus­ra és mellékfolyóira támaszkod­va oldhatja meg. Tekintettel ar­ra, hogy az Indus bővizű mel­lékfolyóinak zöme (Dzsilam, Csi- nab, Ravi) Dzsammu és Kasmír állam területén ered, ezek bár­milyen okból történő elzárása Pakisztán egész mezőgazdaságát fenyegeti. Pakisztán a forrásvidé­kek ellenőrzését életkérdésnek te­kinti. Ezt felismerve India is, s több, már ezideig megkötött víz­ügyi szerződéssel igyekezett a kérdést nyugvópontra hozni. Az 1947 őszén történt fegyveres összetűzéseknek az ENSZ 1948 augusztusi, majd 1949 januári ha­tározatai vetettek véget. Az ek­kor létrejött tűzszüneti vonaltól északra és nyugatra fekvő terüle­tek, amelyek Kasmírnak elvitat­hatatlan részeit képezték, pakisz­táni ellenőrzési AJÜatt maradtak, bár a Biztonsági Tanács egyértel­műen megállapította, hogy ez a helyzet India szuverenitását sérti. Időközben Pakisztán belépett a CENTO-ba, majd a SEATO-ba, kétoldalú katonai szerződést kö­tött az Egyesült Államokkal, így közte és az el nem kötelezettség politikáját folytató India között az ellentétek elmélyültek. A fegyveres összetűzésekre pa­kisztáni beszivárgók adtak okot. A térképünkön megjelölt helye­ken Szrinagártól északra és dél­re, Úri és Pines helységek köze­lében, valamint Dzsammu és Csamba körzetében komoly ösz- szecsapásra került sor a gerillák és az indiai sorkatonaság között az elmúlt 15 nap folyamán. —Terra­Johnson tor ve: A világűr katonai hasznosítása Az angolok fenntartással fogadják a programot (17) — Na jó — felelte a bará­tom. — Most az egyszer még megbocsátok nekik — ezután magabiztosan . visz- szamászott a székére. Elhültem. Ez nyilván bo­lond. S a nő is! Nem gon­dolhatják komolyan, hogy ilyen kis pincsi elbánhat hu­szonöt kitenyésztett tenyész­bikával. Most már én kö­nyörögtem : — Menjünk, meneküljünk, mielőtt széttépnek minket, mint a rongyot. Nevettek csak riadalmo- mon. Végül mégis nagyne- hezen hajlandók voltak tá­vozni a kocsmából, mint mondták: egyedül az én kedvemért. A végzet azon­ban a nyomunkban járt, az egész hoki banda utánunk tódult. Gúnyoltak, fütyültek minket. A barátom hirtelen megfordult, s mielőtt bármit tehettem volna, közibük ro­hant. A legnagyobbhoz ug­rott. Már láttam, hogy az a hokizó bivaly felfalja eleve­nen. Nem ez történt. A törpe elkapta a hosszú karját, s villámgyorsasággal kitörte mind az öt ujját. Majd az el- hülten figyelő társát kapta el, s annak tördelte hangya- szorgalommal az ujjait. Való­színűleg mind a huszonöttel ezt akarta tenni. A mélák azonban térdrerogyott, s kínjában úgy üvöltött, mint a sakál. A többiek rémülten futottak szerteszét. A bará­tom pedig leporolta a ka­bátját. megigazította nyak­kendőjét, s otthagyta a jajga­tó hokizókat. Belekarolt a fe­leségébe, s mintha mi sem történt volna, mentünk to­vább. Azaz, hogy egész pon­tos legyek, az asszonyka né­mi nehezteléssel a hangjá­ban még megjegyezte: — Drága Dezsőkéin, ha­ragszom, mert megint dur­va voltál. Ennyire nem lett volna szabad megverned őket. Utána nekem kezdte ma­gyarázni, hogy a Dezsőké mi­lyen vad, amióta megtanult dzsiu-dzsiuzni. A múltkor ugyanígy bánt el a város bokszcsapatával is. Sürgősen elbúcsúztam tő­lük. A tanácsát azonban meg­szívleltem. Másnap reggel a gyárban felkerestem a fő­könyvelőnket. Végig sem hallgatott, s úgy üvöltött, mint egy anya, aki gyermeké­ért küzd: — Ne bántsátok keretei­met! Rendkívül érdekes embe­rek ezek a főkönyvelők. Kü­lön kasztot alkotnak e nagy sokaságban, amelyet a szemi­náriumokon, társadalom név­vel emlegetünk. Ugyanzt a szerepet töltik be gazdasá­gi életünkben, mint az asz- szonyok a családban. Foggal- körömmel védik a pénzt. Ez az alak is szívesebben dobta volna koncként elém anyó­sát, szendeségét, mint a félt­ve őrzött kereteit. Türelmes voltam hozzá, mert jól tud­tam: aláírása nélkül sem­mire sem megyek. A klasszi­kusok ma is érvényes érve­lésével igyekeztem meggyőz­ni: — Lássa be végre, hogy 6zél ellen nem lehet... Ha nem megy, hát ne erőltesd ... Vigyázz piszok, jön a Hy­po... Még az ilyen világos ok­fejtés előtt sem hajtott fe­jet. Nyüszített, hogy ő el­lenáll minden törvénytelen­ségnek. Dehát ki az a bolond, aki eleve törvénytelenségei akar elkövetni? Senki sem úgy kezd egy vállalkozás­ba. hogy megsaccolja: ho­gyan lehet ezért öt évi börtön helyett inkább tíz évet kapni. Éppen ellenke­zőleg: az okos ember azt kutatja, hogyan lehet az ügyet börtön nélkül megúsz­ni. Szóval törvényesen ügyeskedni. Ez volt a cé­lom nekem is. A főkönyve­lő azonban mint egy papa­gáj állandóan csak azt haj­togatta, hogy minden keret­nek megvan a maga rendel­tetése, s ha összekúszáljuk a dolgokat, akkor csúnyán rá­köphetünk a karbidra. Annyit nagynehezen sike­rült elérnem, hogy végig­vizsgálhattam a kimutatásait. Valóban nehéz helyzet előtt álltunk: a béralap a végső­kig felhasználva, s ugyanígy az anyagkeret, meg a többi is. Egyet kivéve: a szállítási keretet. Ezt úgy állapítot­ták meg hajdanán, hogy egész ^ Pécs városát lehetett volna ^ hetenként Japánba és visz- ^ szautaztatni. Jóformán egy ^ fillért sem költöttünk el ^ belőle, hiszen vevőink a ^ gyárból vitték el a kész be- | toncsavarokat. Ott álltak ^ lesben a kapunál. Dehát mit s kezdjek a szállítási keret- § tel? Ebből a pénzből nem ve- § hetek fel munkásokat, s gé- ^ pékét sem vásárolhatok — er- ^ re gondoltam, amikor hirte- ^ len zseniális ötletem tá- ^ madt. Berohantam az igazga- § tóhoz: ^ — Megmentettem a gyárat! ^ — szóltam szerényen. A valósághoz képest való- ^ ben szerény megállapítást ^ tettem. Az igazgatómnak lángba borultak a fülei az iz- í gólomtól, amikor megértette ^ nagyvonalú tervemet. Az el- $ képzelés lényege egyetlen $ mondatban összefoglalható: ^ anyagi erővé kell változtat- ^ ni az idáig holt szállítási ke- ^ retet. Ez úgy töTtént, hogy ^ még aznap rendelést adtunk fel a megyei SZEFU központ- nak: kérünk sürgősen har-§ mine szekeret. Éktelen zörgés közepette | meg is érkezett a karaván. ^ Minden szekéren két em- ^ bér: a kocsis és a rakodó-^ munkás. A gyárudvaron vö-| rös drapériával bevont egy- ^ szerű kis ünnepi emel- ^ vényt készítettünk sebtiben, ^ s ez elé tereltük a szefusokat. ^ Felálltam az emelvényre, és ^ szívbemarkoló szózatot in- ^ téztem hozzájuk: | (Folytatjuk) \. London li Az angol közvéleményben k lágy visszatetszést keltett e Johnson elnöknek az a beje- n a lentése, hogy elrendelte egy katonai célú űrállomás meg­építését. A „kozmikus kato­nai bázis” gondolatát még az Amerika-barát konzervatív lapok is aggodalommal fo­gadták. A Daily Telegraph ugyan „sajnálatos kénysze­rűségnek” nevezi Johnson döntését, de elismeri: „az el­nöknek az a bejelentése, hogy az amerikai légierő em­beri személyzettel föld körüli pályára küld egy űrállomást: kétségtelenül az első lépés i korlátlan űrhadviselés iráJ nyába”. A lap tudományos szakértője szerint az ameri­kaiak a kísérlet első szaka­szában kémfeladatokra akar­ják felhasználni az űrbázist. i A HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYÁRA (Vác, Zrínyi utca 17.) felvételre keres ipari technikusi oklevéllel, alkatrész­gyártásban gyakorlott vizsgázott TORMÁSOKAT Jelentkezés a vállalat üzem- ■ gazdasági osztályán na­ponta — szombat kivételé­vel — 8—12 óra között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom