Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-28 / 202. szám

1965. AUGUSZTUS 28, SZOMBAT wcciti %KMar> K ■ L ■ L ^s\apm, kapni, kapni • A horgolt terítő piszkálja. Csomókat köt rá, majd kioldozza. Tudja, hogy yele utolsóként beszélgetek, logy munkatársai, munkahe­lyi ismerősei már szóltak ró- a. Elismerve munkáját, elítél­ve magatartását. Pedig: nem szik, nem dúlja fel otthon a salád békéjét, sémim olyat lem csinál, ami általában fel- láborodásra készteti az embe­reket. Rajta — bármennyire s gorombának hat a kifejezés — wtálkoznak társai. Szabályos, kerek arc, vilá- loskék szem, sűrű, fekete haj. )lyan, mint itt a Cegléd kör- lyéki parasztemberek, Törtei, íocsér, Jászkarajenő lakói, tt, az egyik községben szü- etett, parasztgyerekként. 945-ben neki csinálták meg felszabadulást; neki és tár­ai százezreinek. Azok, akik őzül ötcsillagú emlékjel alatt iá is sokan nyugszanak a árost körülölelő ezerholdak omoktengerében. Apja nyolc old földet kapott, legidősebb átyja rövid idő alatt jelen­ős beosztású funkcionárius itt — és 1956-ban disszidált... fiatalabb bátyja katona- íszt, ma őrnagy. Ö mérnök itt. Nem sokat nyújtózott ér- e: tálcán hozták neki a népi ollégiumot, a középiskolát, z ösztöndíjat az egyetemen, sak bólintania kellett; jöhet. s jött: amivel egy rendszer sak istápolhatja azokat, akik fiai, mindent megkapott. 355-ben végzett. Tíz esz ten­gje. Űrként ment haza a iluba, s büszkén kihúzta ma­it, amikor a nála jóval idő- ;bb parasztemberek előre öszöntek. — Biztosan sok rosszat el- londtak önnek rólam? Fü- nilök rá, nem érdekel, mit aszélnek az emberek. A tisz- it kollégáim. Lelkesedjenek iák, én nem tiltom meg ne- ik, de az én életemmel ne irődjenek! Mi közük ahhoz, így én mit akarok, s miért it kérek? — Tisztelik a munkáját... — Tisztelik, miért? Talán iszántűkből? Már ne hara- idjon, de nevetnem kell. isztelik persze, mert kaptak ;y olyan mérnököt, aki egy »nap alatt rendbetette azt, nivel itt egy éve kínlódtak. — Senki nem tagadja. — De mit kaptam érte? Ki- úrták o szemem ötszáz fo­lt jutalommal! Amikor ón zel tízezreket takarítottam ig a gyárnak! — Munkaköri kötelessége lt, nem? — Kötelesség? Hagyjuk ezt. ben az országban nagyon ; fogalom az, kinek mi a telessége! Uem találjuk meg az embe- hangot. Magam feszengek, toliam forgatom, mintha lami baja lenne, ő a rojto- t babrálja, s támad, támad, ss a hangja, leckéztet. Nem diai idősebb nálam, mégis, Y oktat, mintha évtizedek , katedrán állva hirdetné az zságot, s most először ta­rozik olyannal, aki igéit n fogadja el. — A szülei... — A szüleim parasztok. Dk semmivel nem lettek bek, most is gürcölhetnek, lt annak előtte. — ön elégedetlen ember? — Elégedetlen? En kiköve­im magamnak azt. ami jár. ezt veszik zokon tőlem! — Az nem tág fogalom, ;y kinek mi jár? '.lérti a gúnyt, szavainak zését. Felkapja a fejét, s st először veszem észre te- tetében az el bizony ta lan- lást, a tétovaságot. lollégái mondják: szereti a zt. Ez még nem bűn, so- i szeretik. De ő minden zt szeret. És mindenből zt akar csinálni. Egyszer 'kérte a pártszervezet, tar- a előadást az üzemben ak- bevezetett új technológia emzőiről, hiszen a mű- agok felhasználása min- kit érdekel. A válasz: és xnyit fizetnek az elő­sért? Előző munkahelyét rt hagyta ott, mert csak rojtjait egyszobás lakást adtak nefcf és feleségének! Üj lakást, mo­demet, ingyen. Nem fogadta el, felmondott. Eljött ide,' mert itt lakást ígértek, két­szobásat. De amikor kiderült, hogy használt, lakás ...! Na­pokig zengett az irodaház fo­lyosója a méltatlankodásíól, a fenyegetéstől. Végül meg­kapta az új lakást. Kikövetel­te. És a szerények, csendesek, az ehhez nem értők előtt a markába nevethetett. De per­sze, nem nevet: természetes­nek tartja ezit, neki — szavá­val — ez jár. Ettől a rend­szertől jár. Járt a nyolc hold föld, a kollégium, az ösztön­díj, a jó állás; minden jár. Mit kell tenni érte? Semmit. Hajlandónak lenni dolgozni. Kész. Ennyi ember és társa­dalom viszonya. Az' 6 szemé­ben !. .. Kollégája kölcsönkért tő­le kétszáz forintot. Adott: öt százalékos kamatra. Kapott lakást, s külföldi tanulmány­útra ment. Szabadságkedvez- ményt kia.p, mert tovább ta­nul. Kap, kaip, kap. Mohóság lenne csak, a szerző ember kései, s tőlünk idegen típusa? Mert típus, ezt merjük kimon­dani! Típus, azoké, akik ti­zenöt-húsz esztendeje a gyö­nyörűségtől azt sem tudták, hová legyenek, mert tanul­hatnak, mert lehetnek vala­kik, mert megkaphatják mindazt, amit addig csak — a falu viszonylatában — a doktor, a jegyző fia, lánya kaphatott meg. És most ezek, mint a maguk használatára rendelt fejőstehenet, úgy né­zik ezt a társadalmat, kap­ni, kapni, fejni, s üsse kő, el­végzik a munkát érte, persze, csak ha jól megfizetik! Népi káder — mondtuk még néhány esztendővel is ezelőtt. Most, ahogy a tollal játszom, mert kínomban, s helyette érzett szégyenemben képtelen vagyok másra, ar­ra gondolok, nai benne á népi,' s mi benne a káder? — Mit akar tulajdonképp tőlem? — Semmit. — Akkor mit kérdezgetett utánam? — Szakmíjn sajátja, érde­kelnek az frhberek.. — Meg akarja írni? — Mit? Elhallgat. Tudja, hogy be­széltem a főmérnökkel, aki a főnöke, az igazgatóval, há­rom kollégájával, akikkel egy szobában ül, s a műhelybe­liekkel, ahol mint önálló szerkesztő, legyártatja a szerszámokat. Talán ezért csattan fel: — Semmi büntetendőt nem tettem! Érti? Persze, mondom magam­ban, mennyire igaza van, mi. is ebben a büntetendő? Ha 1 valakinél ott kezdődik a ] becsület, hogy nem tesz tör-! vénybe ütközőt... Attól! már becsületes valaki, hogy! nem vét a törvény betűje el- i Len? ' Az órájára pislog, unhat- * ja a dolgot, de azért azt nem | meri mondani, menjek a po-; kolbat. Érzi, hogy ez már j nagyon érdekei ellenére len-j ne. Alapállása: nem társai-; val együtt többet elérni, j hanem velük szemben. Ka-: parj kurta, neked is lesz...! Krisztus koporsóját sem őriz- ! ték ingyen ... s mennyi még S a „bölcsesség”, a népnek tu-; lajdonitott, de valójában a 5 néphez semmivel sem kap- $ asolódó közhely, amely , arra * ösztökélt, hogy szerezz, ügyes- j kedj, halmozz, mutasd meg, í hogy neked sikerül, s meny- 5 nyire könnyű ez ott, ahol 5 tűrik, hogy valaki — és va- ! lakik! — szemérmetlenül fej- v je, fejje azt a jelképes tehe- S net, ami nem az övé, hanem 5 mindenkié, s amelynek tejé- $ bői éppen azért jut mások-$ nak nagyon kevés — érdé- $ műknél kevesebb! — mert ^ •’annak, akik újra és újra $ telefejik a sajtárt, holott má- 5 sok legeltetik a tehenet... s — | Ne háborogj — mondom ^ magamnak, míg cihelődök, í mert érzem, bár jó két őrá- $ ja beszélgetünk, semmit nem $ mondtunk egymásnak. Ma­gyarul beszél, de — nem ér­tem.' És nem értik mások sem. Ha hazamegy a Cegléd melletti faluba, ahol apja a termelőszövetkezet tagjaként becsülettel dolgozik, értik-e amit a fiú beszél? Egy időben — s alappal — sokat háborogtunk azon, mi minden ikerül a misztifikált káderlapra, olyasmi is, ami­nek nem sok köze van a» valósághoz. Ha elővennénk K. mérnök káderlapját, s ott végigolvasnánk: parasztgye­rek, népi kollégista, népi káder az egyetemen, apja ma is tsz-tag, bátyja őrnagy, azt mondanánk, ez igen, ez a mi emberünk. Ezt monda­nánk. Mert van, aminek a káderlapra kellene kerül­nie, mégsem szerepel azon. Egy kérdő mondatot írnék csak oda: Valóban a mi emberünk? Mészáros Ottó A tankönyvek már „rajtra készek" Befejeződött a tankönyvek készítése. A most kezdődő tanévre több mint 14 millió példányban 533 féle könyv ké­szült a kis- és nagydiákok, az általános- és középiskolások, valamint az egyetemisták ré­szére. Ebben a munkában 14 nyomda vett részt, s a tan- könyvkiadó szakértőinek vé­leménye szerint idén a tan­könyvgyártás sokkal zavarta­lanabb, ütemesebb volt, mint az előző években. Öröm és bosszúság! Csengetés előtt Látogatás a megye új iskoláiban Riportra indulunk iskola­ügyben; nézzük meg megyénk néhány új iskoláját, vajon készen állnak-e az ünnepélyes megnyitóra az új „alma mé­terek”, felhangzik-e bennük elsején vagy másodikon az óra, a tanítás kezdetét jelző csengetés? Néhány helyszíni szemle. Szigetszenímiklós, lakó­telep. Itt tíz év alatt a 13 állami lakóépü­let 23-ra, s a diáklétszám 380- ról 1023-ra emelkedett. Az ál­lami épületek körül gomba módra nőnek a homokon a családi házak. Érthető, hogy kinőtték a 10 év előtti iskolát. A „kinövés” következmé­nye: a főépület mellett egy tetszetős, új, készülő négyter­mes iskola. „Készen lesz else­jére”? — Nemi Hátravan még a fűtőberendezés, vízvezeték, belső burkolás, festés. Az új határidő november, mi azzal is megelégszünk. Diákok, pedagógusok szur­kolnak a 25-ös Építőipari Vál­lalat dolgozóinak. Kis vörös hajú srác kedvvel nézi a mun­kái — Te hová vonulsz be, Sa­nyi?, elsején? A régi épület emeletére mu­tat. Hát oda lehet. Ott nincs már építőipar, csak takarítási „profil”. Persze, az új iskola sem sokáig állhatja majd a telep s környéke növekedési ritmusát. — Szigethalmon milyen | következményekkel jár, ha el­készül a két új tanterem? — Nem tanítunk moziban és kultúrházban, továbbá megszüntethetjük a három műszakot — mondja Tóth Ti­bor igazgató. — Hogy megy a munka? — kérdem Nagy Antal brigádve­zetőt. Betonoz s mondja, kö­szöni szépen: jól. Tegnap jöt­tek át Ráckevéról a tüdőgon­dozótól ségíteni, hogy halad­jon az építés. — Elsejére behozhatja a gyerekeket az igazgató úr? Kételkedik. Megköt-e addig a lépcső? Kész lesz-e egyál­talán a lépcsőház? S a kály­hák sincsenek beépítve még. — Titkon úgyis számítot­tunk a késedelemre. „Beter­veztük — mondja az igazgató. — Egy hónapig még kibírjuk. A tantermek olyan zsúfol­tak, hogy a szélső padsorok­ból nem tudják leolvasni a táblát a gyerekek. Modem, 12 ter- mes tanintézmény. Délután fél öt, a munkások az utolsó simítá­sokat teszik öltözékükön: in­dulnak hazafelé. Az építésvezető is siet, mert indul a busz, de optimista. — Pár nap alatt az egész kép megváltozik — biztat, mi­közben a korlát nélküli lépcső­házban, ajtó, s ablak nélküli termeken, a készülő beton fe­letti pallókon átkalauzol. — A villanyszerelő egy óra alatt felrakja az égőket, burákat, a vaiskorlát az semmi, a folyo­Kiskunlacháza. sók, a termek: egy mázolás és készen. Holnap megkezdő­dik az átadás. Azt, hogy elsején tanítanak itt, azért nem garantálja. Az átadás maga nyolc nap. Kövesdi Mihály villanysze­relő két társával „nyújtja csak a műszakot”. Ök szerelik a villanycsengőket is. De else­jére még nem csenget be a csengő. Kátai József igazgató sem optimista. Egy hónap még — azt hiszi — lepereg a régi szűk keretek között. Az épí­tésvezető mentegetőzik: a „23-as” pesti vállalat. Nehéz dolog a munkásokat utaztatni. És íme néhány telefontudó­sítás: —------—: Tóth Lajos vb­V erscg, I elnök. Szentendre — Mi már átvettük a Pest megyei Építőipartól a négy- termes új épületet. Már ab­ban volt az év eleji pedagó- guseligiazítás. Ma vezetik be a villanyt, de az semmi. El­sején nyitunk. — ízbég, Hell István­ná igazgató. — Mi viszont nem nyitha­tunk, maradunk egyelőre a régiben valamennyien. Az épület ugyan kész, de nincs készen a WC, a derítőberen­dezés. Nem ingázhatunk két­száz gyerekkel a régi és az új épület között. És egyelőre az egy műszak sem valósítható meg — -------—7-— Illés La­I Bernecebarati, | jos vb­------------------------ titkár. — Éppen írni akartam, hogy átvettük a szép, modem iskolát a Pest megyei Építő­ipari Vállalattól. Talán nincs szebb az egész járásban. Jöj­jenek el az ünnepélyes meg­nyitóra ... ☆ Változatos kép. Siker, le­maradás, öröm, bosszúság. Persze, egy-két nap alatt is sokat lehet még tenni. (andrás) OLYMPIA A Szőlészeti Kutató Inté­zet Mathiász János telepén egymást váltva érnek az új csemegeszőlő fajták, A kísér­leti parcellákon az idén majd­nem 30 fajtajelölt „viselkedé­sét” és hozamát tanulmányoz­zák a szakemberek. Az egyik legjobbnak ígérkező fajta, az Olympia, különösen bő ter­mést hozott. A TV HÁZIASSZONYA Talán életének az a szomo­rú közjátéka, amikor elvégez­te a gazdasági tanárképzőt és nem kapott állást. Akkor ment a Gundelhoz főzni s a Hauerhoz cukrászatot tanul­ni. S mire meglett a hely az iskolában, már kisujjában volt minden valamirevaló étel, a különlegességek is. Ak­kor már elhatározta, hogy nemcsak biológiát fog taníta­ni. Igen, őt a biológia és a ké­mia vezette vissza a fakanál­hoz. A tudomány. Szegény édesanyja is szeretett sütni- főzni, de az egészen más volt. Ö egy kis forradalmat szeret­ne csinálni a maga módján a kosztolásban, „helyére tenni” az étkezést. Ezért vállalta a sok zavarral, kábelkötelekkel, forró lámpával, utasításokkal és vezényszavakkal járó tele­víziós szereplést is. Nem tudja, kik ülnek szom­batonként a készülék előtt, de bevallja: férfiakat jobban sze­ret oktatni. — A férfi rendszerint egy­általán nem tud főzni, tehát tiszta lap. Nem hozakodik elő azzal, hogy én nem így szok­tam, hanem úgy, nem igy lát­tam a mamámtól és a többi... — A nők pedig a nylonharis­nya és a kihúzott szempilla mellé egy egész csomó avult, dohos szemléletet hoznak ma­gukkal, vastag rántásos főze­lékeket, zsíros húsokat, nehéz tésztákat. Harc ez a maga módján, vitaminokkal és kaló­riákkal csatázik, erről szól majd a könyve is. Tizenhatot írt már, de azok tankönyvek voltak. Ez is az lesz egy ki­csit; receptek kezdőknek. Ké­zenfogva akarja az újdonsült asszonyokat a tűzhely mellé vinni, az olajosüveghez — mert a zsírra haragszik, árt a gyomornak —, lépésről lépés­re megtanítani arra a sok mindenre, amit úgy hívnak: élelmezés. Kérdezősködöm, Van-e lánya, van-e, akit otthon ok- tatgasson, tanítson. Nagy kincs lenne az a lány a gyom­rukat kedvelő férfiak előtt, hozományban egy ilyen ma­mával. De nem, nincsen lá­nya, csak egy fia. Amíg kicsi volt, azt tanította lecsófőzés­re, krumplipaprikás-készítés- re, hasznát is vette táboro­záskor. De most már fizikus lett a fiú, neves tudósember, Dubnában töltött négy esz­tendőt Ha bemegy egy étterembe, mindjárt jön valaki, hogy „kezicsókolom, Aranka néni”. Tanítványai voltak. És kéthe­tenként százezren figyelik a kezét. Bende Ibolya O az, aki kéthetenként egyszer okos főzésre tanít a televízióban. Dr. Domokos Lászlónénak hívják, törékeny, szemüveges és — tanárnő. — Igen — mondja kis mo­sollyal —, katedrám volt a vendéglátóipari technikum­ban, de most már nyugdíjban vagyok, órákra járok csak be, néha. Most már lesz ideje, hogy leüljön az íróasztalához és megírja azt a scikak által kért és régen ígért szakácsköny­vét is, amit eddig mindig el­halasztott Csendes és megnyugtató a tanárnő szobája, falevelek néznek be az ablakán — jó budai csend ez. Hatalmas könyvespolc van a falon, ap­ró porcelánok, térítők — a ta­nárnő arról mesél, hogy dél­előtt moziban volt, a Phaed- rát nézte meg, „nagyon kelle­mes szórakozás volt...” Én meg most kérdezzem meg tőle, hogyan csinálja a töltött kaesát pároltkáposztá- val. Nem lepődik meg, elmagya­rázza. Szinte várom, hogy visszakérdezze és fejcsóválva beírjon egy rossz jegyet. E helyett néhány gyakorlati ta­nácsot ad: ne sózzam be a salátának való uborkát, tud­ja, hogy ez a szokás, de ő nem szakácsnő elsősorban, hanem biológus. — Az uborka ilyen módon elveszíti a táp­értékeit ... Kezdem érteni, miért olyan nyugodt a kamera előtt, miért nem zavarja, hogy százezrek ülnek a konyhájában és fi­gyelik, mint keni lekvárral a piskótaalapot, hogyan szele­teli, cukrozza a süteményt, hogyan rakosgatja ügyesen a tálra. — Engem — mondja, mint­egy válaszként a gondolataim­ra — egyáltalán nem érdekei­nek a kamerák. Olyan, mint­ha csak a tanítványaim ven­nének körül, a Gázművek be­mutatótermének hallgatói. Persze volt, előfordult pár­szor kisebb-nagyobb gikszer is, olyan, ami azelőtt soha éle­tében nem történt vele, sze­gy erűi is. Az omlós, linzernek valót akarta kinyújtani a deszkán, nem sikerült, dara­bokra törött az egész. A könyveket nézem közben, a rengeteg könyvet a falon és azon tűnődöm, ho­gyan kerülhetett ez a tanárnő a gáztűzhely mellé. Mi vonz­za erre a fehér főkötős ven­dégjátékra? Teljes üzem? Szigetszentmiklós, József Attila telep Foto: Gábor Viktor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom