Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

TEGNAP... MINDENNAPI KENYERÜNK Húsz éve kukoricaliszt­ből sütötték, sárga volt, a teteje repedezett, s ha do­hos volt a liszt, keserű. De kenyér volt. Akkor már volt kenyér. Még nem a mindennapi, de már volt. Amikor megszületett 1949-ben az alkotmányunk, már mindennap volt ke­nyerünk, fekete lisztből, de minden asztalra jutott. Nem egyszerűen vágtak belőle, hanem megszegték ünnepélyesen, s amikor már mindenkinek jutott belőle, merték mondani: élünk. Egyre fehérebb lett a ke­nyerünk. Szilveszterkor azt mondtuk egymásnak, amit ilyenkor szokás mondani, s van egy kicsi kedélyes színezete is már: bort, bú­zát, békességet. Ebben a sorrendben mondtuk, pe­dig fordítva kellene: bé­kességet, hogy búzánk, bo­runk legyen. S jött egy új év, új ter­més, új kenyér. Uj szil­veszter s régi kívánság. Megszületett a kifli, zsem­le, ünnepnapokon rétest sütöttek, s akkor már kifo­gásolták a kenyeret. Azt mondták, nem elég magas, vagy túl magas, sületlen, vagy elégették — akkor már nem volt mindegy, hogy milyen. A pékek pedig keverték a liszteket, s ünnepnapok előtt 24 órán át sütöttek, s azzal kezdődött a nap, hogy a rácsos ládikákban útra kelt a kenyér. A mindennapi kenyerünk. Amit az öregek este imá­ba foglalnak, amiről a csa­ládfő azt mondja reggel: elmegyek kenyeret keres­ni. A magyar nyelvben szimbólum. Az életé. A fel- szabadulást követő húsz év történetének is szimbólu­ma. Az új életé. Hogy nin­csenek koldusok, akik egy karéj kenyérért nyújtják a kezüket, s hogy munkaal­kalom van, ez azt jelenti: kenyérkereseti lehetőség van. Lehetne sorolni, hogy a sok évszázados nélkülözés — kenyérgond — hányféle jelentésárnyalatot, jelen­téstartalmat csatolt a „ke­nyér” szóhoz, hányféle fra­zeológiai kapcsolatban sze­repeltette. Lehetne sorolni, hogy 16 éves alkotmá­nyunk mi mindent bizto­sit az embereknek, kezdve a munkához való jogtól a pihenésig, a tanulásig. Lehetne, de nem érde­mes. Mert Népköztársasá­gunk címerében is ott van a kenyér: sárga búzakoszo­rú fogja körül. Jelképezve mindazt, amit alkotmányunk pon­tokba foglal. Ami százféle formában megfogalmazva egyet jelent. A mindennapi kenyerün­ket. Deli Mária .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV^XV\\\XNNXVXXXX'«*XXXXXvXS.XXXX\XSXXXNXX''S.X'XXXX< (Péterffy István felvételei) k PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 196. SZ 1965. AUGUSZTUS 29, PÉNTEK SÖTÉT AZ UTCA.. A monori újtelepen a Schön- herz utca nagyon gyéren van megvilágítva: egyetlen egy oszlopon van villanyégő, a Knurr Pálné utcával szem- j ben. Az utea sötét, rendezetlen ; — különösen a Forgách utca i felé eső része, — pedig elég : forgalmas' alsótagozatos isko- ; lásgyerekek is járnak erre es- j tériként. A szülői munkakö-; zösség már kérte, hogy a köz- \ ségi tanács és a DÁV oldja j meg közösen az utca kivilágí- j tását. A javaslat szerint nem kellene mást tenni, mint a je­lenlegi egyetlen egy villany­égőt, egy oszloppal beljebb he­lyezni a Knurr Pálné utcába. Ez megvilágítaná a sarki részt. A Schönherz utcában nz első és a negyedik villanyosz­lopra kerülne villanyégő. Így az utca kétharmada meg len­ne világítva, és a másik felé­ben is biztonságos lenne a közlekedés. A szülői munkaközösség Hét utca kap járdát az idén községfejlesztési alap­ból Bényén, mintegy két ki­lométer hosszúságban. javaslatára felhívjuk a köz­ségi tanács és a DÁV figyel­mét. (H) Csupor, csonttü, vaddisznókoponya Vecsés felöl érkezem Mo- nor főterére, s a szürkület­ben nehezen ismerem fel a fiatalemberek és kartondo­bozok társaságában a parton ülő alacsony, kopaszodó fér­fit: Gézát, gyömrői régész­barátomat. — Van eredmény? Érde­mes volt? Az egyik doboz feliratát még a szürkületben is kiol­vashatom: Gomba, Várhegy. Megemelem a csomagot: ne­héz, a benne gondosan el­helyezett tárgyak egy pi­cit összekoccannak. Géza barátom, aki a ré­gészeti leletek mellett egé­szen újkori paprikát és pa­radicsomot is őriz és ná­polyit ropogtat, igennel fe­lel kérdésemre, s megkéri „hadsegédét”, Palkó Pistát, mutasson valamit. A szemüveges, több na­pos szakállal övezett arcú, érettségi előtt álló fiú váll­táskájából egy alig törött bronzkori csuprot vesz elő. Belső zsebéből egy csottű ke­rül ki, az egyik dobozból orrcsontján beszakított vad­disznókoponya (megvan a kőbalta is). A napokban, amikor a gyömrői múzeum új helyé­ről, átépítéséről beszélget­tünk, akkor értesültünk ar­ról, hogy régészkedő bará­taim háromnapos kirándu­lásra készülnek. Most azt is megtudom tőlük, hogy a gombai Várhegy átkutatása nem volt eredménytelen. — A mendei Leányvárnál sokkalta nagyobb kiterjedé­sű bronzkori földvár a gom­bai — mondja Rolkó Pista. — A leletek is értékeseb­bek. A vár egy részéről a mintegy száz évvel ezelőtt­re tehető szakirodalom már szól. Akkor egy várat tártak fel, mi jelenleg már há­romról tudunk. Feltételezé­seink szerint a település oly nagy volt, hogy a környé­kén legalább kétezer lelket számláló temetőnek kell len­nie. A kifordított rétegek­ben bronzanyagot nem ta­láltunk, de a helybeliek ál­lítása szerint pinceásásoknál, építkezéseknél erre számos példa akad. Mi mindössze egy parányi bronzsalakkal di­csekedhetünk. Ez sajnos nem nagy érték. Öt perc múlva indul a busz. Felszedjük a holmikat, s meg­indul a karaván hazafelé ... Furuglyás Géza Jól fizetett a búza, a borsó, a mustár A tápiósápi Petőfi Tsz- ben is befejezték az ara­tást. A búza átlagtermése holdanként egy mázsával ma­gasabb a tervezettnél. Üte­mesen folynak a járulékos munkák is, a szál ma lehú­zok szinte a kombájn nyo­mában haladnak. ölvén, hold borsó elcsép- lését is befejezték, a terve­zettnél egy vagonnal több termett belőle. Jól fizetett a mustár is. Harmadszor is lekaszálták 120 holdon a lucernát, most folyik a begyűjtése. Előzékenységből: jeles Szép számmal álltunk ked­den a vecsési 91. számú önki- szolgáló bolt tejkimérésénéi, már reggel negyed nyolctól kezdve. Álltunk és vártunk, de tejet nem kaptunk, mert még mindig nem volt, pedig már nyolcat mutatott az óra. Türelmesek voltunk, és így még kilenc órakor is vártunk, bár már némi aggodalommal, hogy bizonyára szállítás köz­ben elaludt a tej... Valahogy így is lehetett, mert még tíz órakor is csak az üres kannák rendezett so­rai mutatták, hogy nincs rendben valami. Végül aztán tíz óra után, reményünket vesztve, hogy ebből a tejből ugyan ma nem iszunk, csüg- geteg lélekkel szépen elpáro­logtunk, csak az ott maradt kannáink mutatták, hogy va­lami cél érdekében jöttünk ■de, de hogy az mi volt. a sok ácsorgás miatt teljesen homályba veszett. Néhányan csak másnap mertünk újra elmenni, és némi óvatossággal Iá Iható, és van-e benne vala­mi? S ekkor nagyon kellemes meglepetés ért: kannáinkat még tegnap teletöltött ék, a tejet lehűtötték, és így, bár tegnapi, de teljesen jó tejet kaptunk. Ezt az előzékenysé­get köszönjük szépen! A bolt dolgozóitól sokan tanulhatná­nak, még a tej szállítását in­tézők is! Főleg azok!!! Bogár Ferenc r«V Ügyeletes orvos 20- án: Monoron dr. Stark György, Veesésen dr. Goda Csaba, Gyomron dr. Lányi Péter. 21- én: Monoron dr. Ba­logh Sándor, Veesésen dr. Imre Pál, Gyomron dr. Túri Mária. Ügyeletes gyógyszertár: a két munkaszüneti napon Ve- esésen a Vörös Hadsereg úti, Monoron a Bajcsy-Zsilinszky $ ^ Tápiósiilyön igen ■J sok öregember él, kö- \ zuluk szerencsére so- ^ kan még igen jól bír- \ ják magukat. Azon- ^ ban talán egy sem ^ olyan fürge, mint Ko- ^ por János bácsi, aki § még mindig úgy sza- ^ lad, mint a nyúl, bár § éppen a napokban § ünnepelte a 82. szü- \ letésnapját. János bá- ^ esi még arról is ne- ^ vezetes. hogy jó vic- ^ cehet, bájos történe- ^ tehet tud mondani. ^ Nemrég találkoztam % vele a Szűcsi Árpi ^ boltjában, ahol éppen ^ a vásárlókat szóra- § koztatta: $ — A napokban ki­^ mentem taligával a | szőlőbe — mesélte —, ^ azzal a szándékkal, hogy leszedem az al- 5 mát a fáról. Az egyik János bácsi almái kosár megtelt szép piros almával, már a másikat is félig megraktam, midőn szomorúan vettem észre, hogy több gyü­mölcsöt nem tudok alulról leszedni. Pe­dig a kis fa hegyében nyolc-tiz csodaszép cirmosalma csábo­sán mosolygott felém. Már éppen azon ta­nakodtam, hogy fal­mászók a fára, mikor láttam, hogy rátért a gyalogúira a szom- szedék Boriskája. Megvártam, míg elém ér a menyecske, s akkor nagyon szé­pen megkértem arra, hogy szedje le ne­kem a fa hegyiből az almákat. Borisba eleinte nem okvetet- lenkedett... János bácsi itt fél­beszakította a törté­netet és egy kis szü­netet tartott. Senki sem törődött a vá­sárlással, minden szem az elbeszélőn csüngött. Még a bol­tos is letette a lisz­tes kanalat, rákönyö­költ a pultra, úgy les­te János bácsi min­den szavát. — A fiatalasszony már-már rászánta magát, hogy felmá­szik a fára — folytat­ta a történetet. — Hirtelen meggondol­ta azonban magát, szép, barna szemével végigsimította boros­tás orcámat, s a kö­vetkező kérdést sze­gezte felém: „Na, és maga hol lesz, mig én szedem az almát a fárólT’ — „Hát hol lennék, lelkem, ga- lambocskám — mondtam neki a leg­szelídebben —, itt tá­masztom addig a fát, hogy el ne dőljön.” Borisba erre elnevet­te magát, de úgy, hogy kacagása egé­szen a vesémig ha­tott. "Ezt, ni!" — mu­tatott az újjaival egy hatalmas fityiszt. Ez­után hirtelen fordult egyet és szempillan­tás alatt eliramo­dott ... mit lehet tudni, még talán most is szalad ... Krátky László Népi ellenőrök vizsgálták: Van-e elég szakember a tsz-ekben? Hosszú időn keresztül vizs­gálta a járási NEB a tsz-ek szakembereilátottságát. Mendén, Sápon, Sülyben, a két vecsési és a két monori tsz-ben végezték a vizsgála­tot. Megállapították, hogy a szövetkezetek felelős vezetői (elnök, főagronómus, főköny­velő, elnökhelyettes) 80 száza­lékban technikumi vagy egye­temi végzettséggel rendelkez­nek. A 20 százalék, ha nem is rendelkezik képesítéssel, rá­termett, megfelelő vezető. Ja­vítani kellene viszont az állattenyésztésben és a gépekkel dolgozó tagok szakmai képzését. A vizsgált szövetkezetek 60 százalékánál ösztöndíjat biz­tosítottak fiatal diákoknak. A termelés irányítói Brigádvezetőket minden tsz-ben a szükség szerint ál­lítottak be. A legnagyobb probléma e téren a megfelelő szakképzettséggel van és a ja­vulás üteme is nagyon lassú, nem kielégítő. A szakmunkás képesítést igénylő munkacsapatvezetöi beosztásnál a helyzet még kedvezőtlenebb. Az előző években nem volt rendszeres szakmunkásképzés, kivéve a traktoros ágazatot. Most azon­ban, hogy évenként egyre több és több me­zőgazdasági szakmunkást képeznek ki, rövidesen nagyobb mérvű ja­vulás várható. A szakmunká­sok szakmai továbbképzése azonban csak részben biztosi­tett. Az ifjú szakmunkások képzése korántsem megoldott kérdés, mert a 8 általánost Végzett fiataloknak nagyon kis része jelentkezik mezőgazdasági ta­nulónak, inkább az ipari szak­mák felé orientálódnak — te­kintettel a főváros közelségé­re. Sajnos, sok olyan község is van a járásban, ahol egyet­len nyolcadikat végzett fiatal sem jelentkezett mezőgazda- sági szakmára. A szakmunkásképzés haté­konysága érdekében az illeté­kes szervek (járási tanács, ál­lami gazdaságok) ezideig még nem tettek annyit, amennyi­re lehetőségük lett volna. Az állami gazdaságok szerepe Országosan kialakult gya­korlat, hogy a tsz-eket álla­mi gazdaságok, gépállomások segítik szakemberekkel. Já­rásunkban állami gazdaságból 7, gépállomásról 2, oktatási intézménytől 2, pánt és taná­csi szervektől 3 vezető került termelőszövetkezetek élére. A szakmunkásképzésben azonban az állami gazdasá­gok nem sok segítséget ad­tak. A Monori Állami Gazda­ság egyhetes továbbképzést rendezett a tsz-brigádvezetőknek és né­hány szakmai bemutatót. A szakmunkások képzése, to­vábbképzése ezzel még nem megoldott. Az illetékes szer­veknek rengeteget kell még ez ügyben tennie. Ez csak má­sodsorban a saját érdekük. El­sősorban — közérdek. MŰSOR Ecser: p: Méhkirálynö, sz—v: Nyári intermezzo. Gomba: p: Szem Péter esernyője, sz—v: Lö­vés a ködben. Gyömrő: p: Mez­telen diplomata, sz—v: Díszma­gyar, matiné: Ketten a sztyep­pén. Maglód: p—sz: Blood kapi­tány fia, v: Ártatlan varázslók. Monor: A kőszívű ember fiai, matiné: A boldogság országa. Nyáregyháza: p: Gitár és szere­lem, sz—v: Szörnyetegek. Pilis: p: Muhtár, hozzám!, sz—v: Min­den megtörténhet, matiné: Gól büntetésből Tápiósáp: p: Hogy állunk fiatalember?, sz—v:. Né­ma barikád. Tápiósiily: p: Fapa­dos szerelem, sz—v: Hurrá, nya- ra’unk! Úri: p: Egy katona meg egy fél, sz—v: Nem. Vasad: p: Otelló, sz—v: Jánosik II. Vecsés: A mi világunk vége, matiné: Eg.viptomi történet. fsz-mozi, 1 Gyömrő: Szerencsés bukás. ! s < !

Next

/
Oldalképek
Tartalom