Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
TEGNAP... MINDENNAPI KENYERÜNK Húsz éve kukoricalisztből sütötték, sárga volt, a teteje repedezett, s ha dohos volt a liszt, keserű. De kenyér volt. Akkor már volt kenyér. Még nem a mindennapi, de már volt. Amikor megszületett 1949-ben az alkotmányunk, már mindennap volt kenyerünk, fekete lisztből, de minden asztalra jutott. Nem egyszerűen vágtak belőle, hanem megszegték ünnepélyesen, s amikor már mindenkinek jutott belőle, merték mondani: élünk. Egyre fehérebb lett a kenyerünk. Szilveszterkor azt mondtuk egymásnak, amit ilyenkor szokás mondani, s van egy kicsi kedélyes színezete is már: bort, búzát, békességet. Ebben a sorrendben mondtuk, pedig fordítva kellene: békességet, hogy búzánk, borunk legyen. S jött egy új év, új termés, új kenyér. Uj szilveszter s régi kívánság. Megszületett a kifli, zsemle, ünnepnapokon rétest sütöttek, s akkor már kifogásolták a kenyeret. Azt mondták, nem elég magas, vagy túl magas, sületlen, vagy elégették — akkor már nem volt mindegy, hogy milyen. A pékek pedig keverték a liszteket, s ünnepnapok előtt 24 órán át sütöttek, s azzal kezdődött a nap, hogy a rácsos ládikákban útra kelt a kenyér. A mindennapi kenyerünk. Amit az öregek este imába foglalnak, amiről a családfő azt mondja reggel: elmegyek kenyeret keresni. A magyar nyelvben szimbólum. Az életé. A fel- szabadulást követő húsz év történetének is szimbóluma. Az új életé. Hogy nincsenek koldusok, akik egy karéj kenyérért nyújtják a kezüket, s hogy munkaalkalom van, ez azt jelenti: kenyérkereseti lehetőség van. Lehetne sorolni, hogy a sok évszázados nélkülözés — kenyérgond — hányféle jelentésárnyalatot, jelentéstartalmat csatolt a „kenyér” szóhoz, hányféle frazeológiai kapcsolatban szerepeltette. Lehetne sorolni, hogy 16 éves alkotmányunk mi mindent biztosit az embereknek, kezdve a munkához való jogtól a pihenésig, a tanulásig. Lehetne, de nem érdemes. Mert Népköztársaságunk címerében is ott van a kenyér: sárga búzakoszorú fogja körül. Jelképezve mindazt, amit alkotmányunk pontokba foglal. Ami százféle formában megfogalmazva egyet jelent. A mindennapi kenyerünket. Deli Mária .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV^XV\\\XNNXVXXXX'«*XXXXXvXS.XXXX\XSXXXNXX''S.X'XXXX< (Péterffy István felvételei) k PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 196. SZ 1965. AUGUSZTUS 29, PÉNTEK SÖTÉT AZ UTCA.. A monori újtelepen a Schön- herz utca nagyon gyéren van megvilágítva: egyetlen egy oszlopon van villanyégő, a Knurr Pálné utcával szem- j ben. Az utea sötét, rendezetlen ; — különösen a Forgách utca i felé eső része, — pedig elég : forgalmas' alsótagozatos isko- ; lásgyerekek is járnak erre es- j tériként. A szülői munkakö-; zösség már kérte, hogy a köz- \ ségi tanács és a DÁV oldja j meg közösen az utca kivilágí- j tását. A javaslat szerint nem kellene mást tenni, mint a jelenlegi egyetlen egy villanyégőt, egy oszloppal beljebb helyezni a Knurr Pálné utcába. Ez megvilágítaná a sarki részt. A Schönherz utcában nz első és a negyedik villanyoszlopra kerülne villanyégő. Így az utca kétharmada meg lenne világítva, és a másik felében is biztonságos lenne a közlekedés. A szülői munkaközösség Hét utca kap járdát az idén községfejlesztési alapból Bényén, mintegy két kilométer hosszúságban. javaslatára felhívjuk a községi tanács és a DÁV figyelmét. (H) Csupor, csonttü, vaddisznókoponya Vecsés felöl érkezem Mo- nor főterére, s a szürkületben nehezen ismerem fel a fiatalemberek és kartondobozok társaságában a parton ülő alacsony, kopaszodó férfit: Gézát, gyömrői régészbarátomat. — Van eredmény? Érdemes volt? Az egyik doboz feliratát még a szürkületben is kiolvashatom: Gomba, Várhegy. Megemelem a csomagot: nehéz, a benne gondosan elhelyezett tárgyak egy picit összekoccannak. Géza barátom, aki a régészeti leletek mellett egészen újkori paprikát és paradicsomot is őriz és nápolyit ropogtat, igennel felel kérdésemre, s megkéri „hadsegédét”, Palkó Pistát, mutasson valamit. A szemüveges, több napos szakállal övezett arcú, érettségi előtt álló fiú válltáskájából egy alig törött bronzkori csuprot vesz elő. Belső zsebéből egy csottű kerül ki, az egyik dobozból orrcsontján beszakított vaddisznókoponya (megvan a kőbalta is). A napokban, amikor a gyömrői múzeum új helyéről, átépítéséről beszélgettünk, akkor értesültünk arról, hogy régészkedő barátaim háromnapos kirándulásra készülnek. Most azt is megtudom tőlük, hogy a gombai Várhegy átkutatása nem volt eredménytelen. — A mendei Leányvárnál sokkalta nagyobb kiterjedésű bronzkori földvár a gombai — mondja Rolkó Pista. — A leletek is értékesebbek. A vár egy részéről a mintegy száz évvel ezelőttre tehető szakirodalom már szól. Akkor egy várat tártak fel, mi jelenleg már háromról tudunk. Feltételezéseink szerint a település oly nagy volt, hogy a környékén legalább kétezer lelket számláló temetőnek kell lennie. A kifordított rétegekben bronzanyagot nem találtunk, de a helybeliek állítása szerint pinceásásoknál, építkezéseknél erre számos példa akad. Mi mindössze egy parányi bronzsalakkal dicsekedhetünk. Ez sajnos nem nagy érték. Öt perc múlva indul a busz. Felszedjük a holmikat, s megindul a karaván hazafelé ... Furuglyás Géza Jól fizetett a búza, a borsó, a mustár A tápiósápi Petőfi Tsz- ben is befejezték az aratást. A búza átlagtermése holdanként egy mázsával magasabb a tervezettnél. Ütemesen folynak a járulékos munkák is, a szál ma lehúzok szinte a kombájn nyomában haladnak. ölvén, hold borsó elcsép- lését is befejezték, a tervezettnél egy vagonnal több termett belőle. Jól fizetett a mustár is. Harmadszor is lekaszálták 120 holdon a lucernát, most folyik a begyűjtése. Előzékenységből: jeles Szép számmal álltunk kedden a vecsési 91. számú önki- szolgáló bolt tejkimérésénéi, már reggel negyed nyolctól kezdve. Álltunk és vártunk, de tejet nem kaptunk, mert még mindig nem volt, pedig már nyolcat mutatott az óra. Türelmesek voltunk, és így még kilenc órakor is vártunk, bár már némi aggodalommal, hogy bizonyára szállítás közben elaludt a tej... Valahogy így is lehetett, mert még tíz órakor is csak az üres kannák rendezett sorai mutatták, hogy nincs rendben valami. Végül aztán tíz óra után, reményünket vesztve, hogy ebből a tejből ugyan ma nem iszunk, csüg- geteg lélekkel szépen elpárologtunk, csak az ott maradt kannáink mutatták, hogy valami cél érdekében jöttünk ■de, de hogy az mi volt. a sok ácsorgás miatt teljesen homályba veszett. Néhányan csak másnap mertünk újra elmenni, és némi óvatossággal Iá Iható, és van-e benne valami? S ekkor nagyon kellemes meglepetés ért: kannáinkat még tegnap teletöltött ék, a tejet lehűtötték, és így, bár tegnapi, de teljesen jó tejet kaptunk. Ezt az előzékenységet köszönjük szépen! A bolt dolgozóitól sokan tanulhatnának, még a tej szállítását intézők is! Főleg azok!!! Bogár Ferenc r«V Ügyeletes orvos 20- án: Monoron dr. Stark György, Veesésen dr. Goda Csaba, Gyomron dr. Lányi Péter. 21- én: Monoron dr. Balogh Sándor, Veesésen dr. Imre Pál, Gyomron dr. Túri Mária. Ügyeletes gyógyszertár: a két munkaszüneti napon Ve- esésen a Vörös Hadsereg úti, Monoron a Bajcsy-Zsilinszky $ ^ Tápiósiilyön igen ■J sok öregember él, kö- \ zuluk szerencsére so- ^ kan még igen jól bír- \ ják magukat. Azon- ^ ban talán egy sem ^ olyan fürge, mint Ko- ^ por János bácsi, aki § még mindig úgy sza- ^ lad, mint a nyúl, bár § éppen a napokban § ünnepelte a 82. szü- \ letésnapját. János bá- ^ esi még arról is ne- ^ vezetes. hogy jó vic- ^ cehet, bájos történe- ^ tehet tud mondani. ^ Nemrég találkoztam % vele a Szűcsi Árpi ^ boltjában, ahol éppen ^ a vásárlókat szóra- § koztatta: $ — A napokban ki^ mentem taligával a | szőlőbe — mesélte —, ^ azzal a szándékkal, hogy leszedem az al- 5 mát a fáról. Az egyik János bácsi almái kosár megtelt szép piros almával, már a másikat is félig megraktam, midőn szomorúan vettem észre, hogy több gyümölcsöt nem tudok alulról leszedni. Pedig a kis fa hegyében nyolc-tiz csodaszép cirmosalma csábosán mosolygott felém. Már éppen azon tanakodtam, hogy falmászók a fára, mikor láttam, hogy rátért a gyalogúira a szom- szedék Boriskája. Megvártam, míg elém ér a menyecske, s akkor nagyon szépen megkértem arra, hogy szedje le nekem a fa hegyiből az almákat. Borisba eleinte nem okvetet- lenkedett... János bácsi itt félbeszakította a történetet és egy kis szünetet tartott. Senki sem törődött a vásárlással, minden szem az elbeszélőn csüngött. Még a boltos is letette a lisztes kanalat, rákönyökölt a pultra, úgy leste János bácsi minden szavát. — A fiatalasszony már-már rászánta magát, hogy felmászik a fára — folytatta a történetet. — Hirtelen meggondolta azonban magát, szép, barna szemével végigsimította borostás orcámat, s a következő kérdést szegezte felém: „Na, és maga hol lesz, mig én szedem az almát a fárólT’ — „Hát hol lennék, lelkem, ga- lambocskám — mondtam neki a legszelídebben —, itt támasztom addig a fát, hogy el ne dőljön.” Borisba erre elnevette magát, de úgy, hogy kacagása egészen a vesémig hatott. "Ezt, ni!" — mutatott az újjaival egy hatalmas fityiszt. Ezután hirtelen fordult egyet és szempillantás alatt eliramodott ... mit lehet tudni, még talán most is szalad ... Krátky László Népi ellenőrök vizsgálták: Van-e elég szakember a tsz-ekben? Hosszú időn keresztül vizsgálta a járási NEB a tsz-ek szakembereilátottságát. Mendén, Sápon, Sülyben, a két vecsési és a két monori tsz-ben végezték a vizsgálatot. Megállapították, hogy a szövetkezetek felelős vezetői (elnök, főagronómus, főkönyvelő, elnökhelyettes) 80 százalékban technikumi vagy egyetemi végzettséggel rendelkeznek. A 20 százalék, ha nem is rendelkezik képesítéssel, rátermett, megfelelő vezető. Javítani kellene viszont az állattenyésztésben és a gépekkel dolgozó tagok szakmai képzését. A vizsgált szövetkezetek 60 százalékánál ösztöndíjat biztosítottak fiatal diákoknak. A termelés irányítói Brigádvezetőket minden tsz-ben a szükség szerint állítottak be. A legnagyobb probléma e téren a megfelelő szakképzettséggel van és a javulás üteme is nagyon lassú, nem kielégítő. A szakmunkás képesítést igénylő munkacsapatvezetöi beosztásnál a helyzet még kedvezőtlenebb. Az előző években nem volt rendszeres szakmunkásképzés, kivéve a traktoros ágazatot. Most azonban, hogy évenként egyre több és több mezőgazdasági szakmunkást képeznek ki, rövidesen nagyobb mérvű javulás várható. A szakmunkások szakmai továbbképzése azonban csak részben biztositett. Az ifjú szakmunkások képzése korántsem megoldott kérdés, mert a 8 általánost Végzett fiataloknak nagyon kis része jelentkezik mezőgazdasági tanulónak, inkább az ipari szakmák felé orientálódnak — tekintettel a főváros közelségére. Sajnos, sok olyan község is van a járásban, ahol egyetlen nyolcadikat végzett fiatal sem jelentkezett mezőgazda- sági szakmára. A szakmunkásképzés hatékonysága érdekében az illetékes szervek (járási tanács, állami gazdaságok) ezideig még nem tettek annyit, amennyire lehetőségük lett volna. Az állami gazdaságok szerepe Országosan kialakult gyakorlat, hogy a tsz-eket állami gazdaságok, gépállomások segítik szakemberekkel. Járásunkban állami gazdaságból 7, gépállomásról 2, oktatási intézménytől 2, pánt és tanácsi szervektől 3 vezető került termelőszövetkezetek élére. A szakmunkásképzésben azonban az állami gazdaságok nem sok segítséget adtak. A Monori Állami Gazdaság egyhetes továbbképzést rendezett a tsz-brigádvezetőknek és néhány szakmai bemutatót. A szakmunkások képzése, továbbképzése ezzel még nem megoldott. Az illetékes szerveknek rengeteget kell még ez ügyben tennie. Ez csak másodsorban a saját érdekük. Elsősorban — közérdek. MŰSOR Ecser: p: Méhkirálynö, sz—v: Nyári intermezzo. Gomba: p: Szem Péter esernyője, sz—v: Lövés a ködben. Gyömrő: p: Meztelen diplomata, sz—v: Díszmagyar, matiné: Ketten a sztyeppén. Maglód: p—sz: Blood kapitány fia, v: Ártatlan varázslók. Monor: A kőszívű ember fiai, matiné: A boldogság országa. Nyáregyháza: p: Gitár és szerelem, sz—v: Szörnyetegek. Pilis: p: Muhtár, hozzám!, sz—v: Minden megtörténhet, matiné: Gól büntetésből Tápiósáp: p: Hogy állunk fiatalember?, sz—v:. Néma barikád. Tápiósiily: p: Fapados szerelem, sz—v: Hurrá, nya- ra’unk! Úri: p: Egy katona meg egy fél, sz—v: Nem. Vasad: p: Otelló, sz—v: Jánosik II. Vecsés: A mi világunk vége, matiné: Eg.viptomi történet. fsz-mozi, 1 Gyömrő: Szerencsés bukás. ! s < !
