Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

1965. AUGUSZTUS 3, KEDD BRIGÁDOK ÉS BRIGÁDOK Fegyelem és demokratizmus Szabadság után — friss erővel Nem hiánycikk többé az orkánkÉát A szocialista brigád: embe­rek önkéntes társulása, s az önkéntesség következménye kell legyen a brigádon belül a nagyfokú demokratizmus, a feladatok önkéntes vállalása, s ugyanakkor az önként vál­lalt szigorú fegyelem a bri­gád munkájában, a feladatok megvalósításában. A brigá­dok életét másként is érinti az egymást kiegészítő kettős, a fegyelem és a demokratiz­mus; ennelc kell érvényesül­nie az elbírálásban, az össz- kollektíva előtt játszott sze­repben is. Nem elég bólogatni! Míg néhány esztendővel ezr előtt is nagyrészt formális volt a termelési tanácskozá­sok szerepe a kiváló dolgozó cím odaítélésében, illetve a későbbiekben a szocialista brigád címre való felterjesz­tésben, addig ma mindinkább valódi szerepüket töltik be e tanácskozások; a demokra­tizmus jegyében mindenki el­mondhatja — és sokan el is mondják! — a véleményüket, miért javasolják illetve miért nem javasolják a bri­gádot E fórumok nemcsak azért töltenek be fontos sze­repet, mert közös üggyé te- . szik a brigádok munkájának mérlegelését, hanem azért is, mert az ott hallottak tanulsá­gul szolgálnak a brigádok számára, megítélhetik, társa­ik hogyan vélekednek róluk. Igen aktívak és szerepüket tökéletesen betöltők azok a termelési tanácskozások, amelyeket például a MÁV' Dunakeszi Járműjavító Üze­mi Vállalatnál tartanak. Sajnos, a termelési tanács­kozások e tevékenysége még nem általános megyénkben. Igen sok helyen meghallgat­ják a javaslatot, s mechani­kusan már rá is ütik a jóvá­hagyás pecsétjét, a kommen­tárok, a vélemények pedig j másnap hangzanak eL a gé­pek mellett, cigarettaszüne­tekben. .. Több önállóságot Ma már megyei nagyüze­meink abban a kellemes helyzetben vannak, hogy sok szocialista brigádjuk van. Az oiyan nagyüzemben, mint például a Csepel Autógyár, az élet „kiköveteli” a brigád­munka értékelésének decent­ralizálását, mert a sok brigád jó összefogása összüzemi mé­retben képtelenséggé válik. Nagy szerep kell, hogy jus­son a műhelybizoítságoknak, az üzem szakszervezeti bi­zottsága adjon nagyobb önál­lóságot a műhelybizottságok­nak, bízza rájuk a brigádok munkájának értékelését, a javaslatok elkészítését, Az önállóságnak természe­tesen nemcsak ez a szerep jut. Szükség van arra is, hogy a brigádok tevékenysége, kezde­ményezései, útkeresése bát­rabb legyen, ne érezzék, hogy minduntalan valami — vagy valaki — megköti a kezüket. Jó dolog például, hogy nem egy brigád elhatározta —töb­bek között a ceglédi Közleke­désépítési Gépjavító Vállalat Zakar Imre brigádja — félévi próbaidő után vesznek csak fel tagnak valakit. Hiba lenne azonban mindenütt alkalmaz­ni e módszert — rá kell bízni a brigádra, kit és hogyan akar felvenni tagjai közé, s nem szabad merev sémákat előírni számukra. A merevség, a kö­töttségekhez mindenáron való ragaszkodás visszás helyiete­ket szülhet: a Mechanikai Mű­vekben például van egy jól dolgozó és a szocialista címre érett brigád, de eddig még nem kapták meg a címet, mivel két idősebb brigádtag már képte­len arra, hogy elvégezze a nyolc általánost... Megtörté­nik az is, hogy egyetlen em­ber miatt tíz-tizenöt másik eredményét veszik semminek, holott éppen hogy mindent megtettek, amit megtehettek. A Csepel Autógyárban az egyik brigádnak tagja egy büntetett előéletű ember is. Mivel a brigád tagjai attól tartottak, emiatt nem kapják meg a különben megérdemelt szocialista címet — ki akarták zárni a brigádból... Szeren­csére, végül is ez nem történt meg. A szocialista brigád munkájának éppen itt van nagy jelentősége: az emberek nevelésében jobbá, értékeseb­bé formálásában. Ehhez azon­ban az kell, hogy értékelésük­kor azt vizsgálják, mit tettek, honnét-hová jutottak el, s ne azt, hogy sémák, pontok stb. alapján elérik-e a mércét, vagy nem. Áfásokkal újrakezdve A szocialista brigádvezetők második országos tanácskozása határozata értelmében a szo­cialista címet elnyert, s azt hu­zamos időn keresztül megtar­tó brigádot bronz-, ezüst- vagy aranyjelvénnyel — az évek számától függően — kell ju­talmazni. Megyénkben több olyan brigád van, amely meg­kapja a bronz-, illetve ezüst­jelvényt Ez azonban joggal ébreszt olyasfajta gondolatot: befejeződik-e azzal a brigád tevékenysége, hogy elnyeri és megtartja a címet? A Szovjet­unióban — igen helyesen — azt a gyakorlatot folytatják, hogy a kiváló eredményt elért, s azt huzamos időn át tartó brigádot „szétdobiák." Persze: megbeszélve a brigád tagjai­val, megnyerve egyetértésü­ket ... A kiváló brigád egy­két tagja olyan brigádhoz ke­rül, ahol még akadozik a mun­ka, ahol nagy szükség van a már tapasztalt, s jó eredmé­nyeket elért emberekre. E kol­lektívával újrakezdik a harcot. Csakis ez lehet, ha r.em azon­nal, de a távolabbi jövőben, nálunk is a cél. A brigádok nem öncélú közösségek, tíz­tizenöt tagjuk hat-hét még [ szerényebb eredményeket el- I ért brigád motorja lehet, s ez­zel elősegítője azok eredmé­nyei további’ Javításának is. Bátrabban kellene élni ná­lunk is ezzel a lehetőséggel, természetesen az önkéntesség, , a belátás nagyfokú tisztelet­ben tartásával! Legyen egyenlősdi? A szocialista brigádmozga­lom kezdeti időszakában vol­tak, akik úgy értelmezték a tevékenység alapjául szolgá­ló elveket, hogy minden egyen­lő a brigádon belül. Ma már szerencsére, itt i« megtalálták a reális utat: tudják, hogy em­berek és emberek között je­lentős különbségek lehetnek, mind a munkát, mind a maga­tartást, a művelődési igénye­ket stb. tekintve, s éppen ezért a brigád, mint közösség nem jelenti az egyéniség teljes feloldását, sőt — mint a leg­jobb iskola éppen hogy az egyéniség mind markánsabb kibontakozását segíti elő. Sem­mi „antiszocialista" nincs ab­ban, hogy például több bri­gád külön-külön mérlegelve határozott az egyösszegben kapott jutalom felosztásáról! Ugyanez vonatkozik a kiváló dolgozó oklevelekre és jelvé­nyekre is. Volt olyan brigád, amelyik visszautasította, mondván, vagy mindenki vagy senki... Amennyire hibás az ilyen, még ma is meglevő nézet, olyannyira rossz az is, hogy a gazdasági vezetés nem egy üzemben nem mérlegel kel­lőképpen, s megtörténik — nem is ritkán —, hogy a gyen­gén dolgozó, de nagylétszámú műhelyben több a kiváló dol­gozó, mint a jól dolgozó, de kislétszámú egységben, mi­vel mechanikusan és lélekte- lenül, pusztán a létszám alap­ján adták meg, hol — hány kiváló dolgozó lehet. Ennek következménye, mégpedig ked­vet szegő következménye, hogy a tizenkét tagú, kétsze­res szocialista brigádnak, amely önálló egységként dol­gozik, nincs egyetlen kiváló dolgozója sem, míg a másik műhelyben, ahol nemhogy szo­cialista, de még munkabrigád sincsen, nyolcán kiváló dolgo­zók. Mert ott ötszörös a lét­szám ... Van egy terület, ahol vi­szont jogosultsága lenne az egyenlőségnek, s az mégis hiányzik: a legtöbb üzemben, de különösen a vasiparban — a textilipar természetesen ki­vétel — „fáznak” a női bri­gádoktól. Milyen jogon lehet megakadályozni, hogy a női dolgozók is részvevői legye­nek a szocialista brigádmoz­galomnak, s ha munkahelyit adottságaik ezt lehetővé te­szik, külön brigádot alakítsa­nak? Jogalap nincs erre, s magyarázat is csak annyi, hogy a gazdasági Vezetők jó­része még mindig csak beszél a. női egyenjogúságról,.. A követelmények kétoldalúak A szocialista brigádvezetők második országos tanácskozá­sán megyénket harmincötén képviselték. Ott volt Krivin- ger Vilmos, a pilisi bányából, az árammérőgyárból Bodrogi Imre, Szellő Dzzsöné a Nagy­kőrösi Konzervgyárból, s so­kan mások, ök is, az egész ta­nácskozás is nagy tapssal fo­gadta azokat a felszólalásokat, amelyek a szocialista módon vezetni elv következetes érvé­nyesítését hangsúlyozták. Igen, meg kell érteni, hogy a követelmények kétoldalúak: a vezetésnek is legalább olyan szinten kell lennie, mint amit a szocialista brigádoktól meg­követel! Erről sajnos, nem egy esetben az érintett veze­tők elfeledkeznek. Van olyan szocialista brigád, amely ne­gyedik éve dolgozik eredmé­nyesen. de még egyetlen egy­szer sem vett részt sem az igazgató, sem a főmérnök, egyáltalán, senki a brigádgyű­léseiken. Brigádok és brigádok. Sok­félék, sokféle eredménnyel, sokféle gonddal. Az eltelt évek azt bizonyították, hogy s szocialista brigádmozgalom tekintélyt és népszerűséget szerzett, s a mozgalom erősö­désével egyenes arányban nőt­tek az eredmények, s a gon­dok kisebbek iettek. Nincs, okunk kételkedni benne, hogy holnap és holnapután ez még inkább így lesz! Magyar cirkuszraiivészek utazlak Japánba Vasárnap Japánba utazott a Magyar Cirkusz és Varieté j Vállalat 42 tagú társulata. Az együttes két hónapig vendég­szerepei Japán legnagyobb vá­rosaiban: többek között Tokió­ban, Osakában, és Hirosimá­ban is. Ez az első alkalom, hogy magyar artisták szere­pelnek a távol-keleti ország­ban. Július közepén leálltak az örökké szorgalmasan kattogó varrógépek a Május 1. Ruha­gyár ceglédi telepén. Két hét jól megérdemelt szabadságra indult a gyár teljes gárdája, csak a vezetők és a műszakiak maradtak itthon. A vállalat balatonzamárdi üdülőjében hatvannyolcán töltötték sza­badságukat. Az itthonmara- dottakra nagy feladat várt — meg kellett szervezniük a gyár új munkarendjét, új szalagsort kellett kiala­kítani. Sok fejtörés, tervezgetés és vita után tegnap — augusztus másodikán —, amikor reggel fél hatkor a gyár ismét meg­nyitotta kapuit, új munkarend fogadta a dolgozókat. Három szalag helyett kettőbe osztva új sorrend szerint kezdték is­mét a hollandiai leánykabátok készítését. — Az átalakításra azért volt szükség — mondta Szűcs La­jos telepvezető — mert divat­cikkeket gyártunk, ami azt je­lenti, hogy kis sorozatokkal dolgo­zunk. Viszont így nem használhat­tuk ki kellően speciális gé­peink erejét, vagy éppen túl­terheltük őket. Most ritmuso- sabb beosztást dolgoztunk ki, amelytől nagy munkatermelé­kenység-emelkedést várunk. — Meddig gyártják még bérmunkában Hollandia ré­szére a kabátokat? — Ez a sorozat előrelátható­lag még két-három hónapig tart. Utána szintén bérmunká­ban svájci és nyugatnémet cé­geknek varrunk majd női kabátokat. — A jövő héten megkezdjük a Győri Textilgyár kiváló mi­nőségű orkánanyagából a női ballonkabátok sorozatgyártá­sát, A jövőben nem lesz hiánycikk az orkán. Gyár­tása 280 embert foglalkoztat. Ehhez kevés volt a létszá­munk, ezért két hete iparitanuló-műhe­lyünkben 130 fiatalt okta­tunk. Közülük körülbelül nyolc va­rian kerülnek majd az orkán­szalagra, a többieket más üzemrészbe helyezzük el. Mészáros Ottó Az öröklét számára. A Mezőgazdasági Múzeum nö­vénytárában dolgozik dr. Csa­pod i Vera, aki az ország kü­lönböző tájairól gyűjti össze a növényeket, és ezeket lefesti. Eddig már több mint tízezer növényt örökített meg, melyek a növénytár kiállításain és könyvekben jelen­tek meg. Foto: Wormser k. XHL Verseny rögös terepen A SOROKSÁR—PÉTERI MAJORI ÉPÍTŐTÁBOR kí­sérleti jellegű: az idén elő­ször dolgoznak fiúk a mező- gazdaságban. A feladat in­kább nőnek való; kapálás, gyomlálás, terménybegyűj­tés. De nehéz munka: tűző napon, hőségben hajiongani nem gyerekjáték. A végzett munkát teljesítménybérrel űzetik, melyét a munkaadó gazdaság érvényben levő nor­mál határoznak meg. A Pé­teri majori tábornak munkát és normáikat a Soroksári Ál­lami Gazdaság ad. Tizenkét­ezer holdas gazdaságról van szó, ahol éves átlagban 1700 dolgozót foglalkoztatnak, s az a 700 középiskolás diák, aki egy nyáron megfordul az épí­tőtáborban, óriási segítséget jelent. A munkaalany: répa, para­dicsom, burgonya, bab. A munkaidő hat óra. A diákok nem a saját zsebültre keres­nek, de ingyen ellátást kap­na!: a KISZ-től. Az alaptel­jesítmény, ami rentábilissá teszi a tábort, napi 24 forint fejenként. Akinek a munkája ennél kevesebbet ér, arra rá­fizet a KISZ. A táborátlag azonban mindig meghaladja a 24 forintot, hiszen a brigá­dok közt olyan is akad, ame­lyik naponta 70 forintot ke­res. A TÁBORBAN UGYANIS VERSENYEZNEK. Egészsé­ges szellemű, az alapvető anyagi érdekeltségektől füg­getlen ez a verseny. A pénz­jutalom igazán kevés szere­pet játszik benne. A verseny lényege, ki teljesít hat óra alatt többet? A versenykedvet kevesen hozzák magukkal, de hamar kedvet teremtenek a tábor vezetőségének versenyre lel­kesítő szavai, a fiatalos vir­tus, s a kilátásba helyezett pénzjutalom, ami nem nagy összeg ugyan, de a szűkre szabott középiskolás zsebek szépen dagadnak tőle. (Há­rom napi verseny után az el­ső és második legjobb brigád 50, illetve 40 forint jutalmat kap fejenként.) A táborban szigorúan sza­bott bérek vannak. Attól függően, hogy milyen szaktu­dás szükséges a munkához, egyikkel kevesebbet, másik­kal többet lehet keresni. A zöldbab szedéséért kilónként 75 fillért fizetnek. Amikor nekifogtunk a munkának, a gazdaság egyik vezető dolgo­zója úgy becsülte, hogy ott, ahol mi dolgozunk, óránként öt kilót lehet leszedni. Min­denki számolni kezdett, az­tán morogni. Hát itt eleve nem lehet hat óra alatt 24 fo­rintot keresni! Elment a fiúk kedve. Fanyar képpel pisz­mogtak a vetemértyben. SOK ESETBEN MINDVÉ­GIG TITOKBAN MARADT A NORMA. Minden hatvan em­berre egy gazdasági szakmun­kás felügyel, akinek azon kí­vül, hogy megmutatja, mit, hogyan kell csinálni, felméri a teljesítményt — azt is tud­nia kellene, mennyi a norma. A mi csoportunk élén álló öreg szakmunkás sosem tudta megmondani, hogy egy-egy munkáért mennyit fizetnek. Voltak ugyan elképzelései, de egyikért sem vállalt felelőssé­get, így találgatásokra voltunk utalva, s ha az a hiedelem terjedt el, hogy magas az alap­bér, mindenki elégedetten dol­gozott, ha meg az, hogy rossz a norma, sokan már le is tet­ték a kapát Kár is csinálni! A rossz bér elcsüggeszt, a jó viszont szárnyakat ad. Egy eg­ri brigád példája is ezt bizo­nyítja. Eleinte közepes színvo­nalon dolgoztak, mígnem egy jól fizető munkaterületen való­sággal lázba jöttek, aznap 70 forintot kerestek, s ettől kezd­ve már tartották a magas szín­vonalat. A csoportunk mellett felügyelő szakmunkás — mint kiderült — gyengén állt a számtannal. A veteménysor hosszúságát még csak lelépte, de amikor a hosszúságból és a szélességből területet kellett csinálni, már gyakran „elszo­rozta’' magát. A versenytábla szerint 25 forintot keresett el­ső nap a brigádom. Nagy volt az öröm. Csakhogy egy rivális brigád elégedetlen lévén a ma­ga eredményeivel, addig ud­varolt a munkavezetőnek, míg az felcserélte az övékével a mi — már egyszer kihirdetett — eredményünket. Ez méltán sértette a brigádot, s a brigád­fegyelem, s a szorgalom gyors bomlásnak indult. Sérelem, persze, mindenkit érhet Az a baj, ha ez a sérelem már a veraeny kimenetelét is befo­lyásolja. MENNYISÉG ÉS MINŐ­SÉG ELLENTÉTBEN ÁLL­NAK EGYMÁSSAL, s mivel a péteri-majori táborban fiúk dolgoznak, mindig a minőség esik áldozatul a mennyiségnek. A középiskolás fiúkorosztály főleg erejére büszke, s az ár­nyalatnyi különbségekre, mint hogy kettévágja-e a gyommal együtt a répát is, vagy nem, érzéketlen. Az előmenetel be­szél. Emellett szól az is, hogy a verseny értékelői csak meny- nyiségi eredményeket vesznek számba. A veteményben törté­nő pusztítások nem a tábor, Iranern a gazdaság zsebében jelentkeznek, így a fiúk köny- nyen megfeledkeznek róla. Ha növelni akarják az eredménye­ket, csökkentik a kíméletet. | Minden esetben a kímélet csökkenéséhez vezetett a bri­gádokat ért sérelefn. Az egyik ilyen brigádban, ahol nagy elégedetlenség uralkodott, a legkisebb fáradtság véget ve­tett minden lelkesedésnek. Munka helyett úgynevezett „hülyéskedés” folyt, cinikus kijelentések, viccelés és civa- kodás közepette zöld paradi­csommal dobálták egymást — órákon keresztül. Minimum húsz kiló paradicsom — zöl­den. Megérve 25 kiló. Minden turnusban vannak aíonban lelkiismeretes, tüzes verseny- kedvvel érkező brigádok. Nem­egyszer munkaidő után is kintmaradnak dolgozni, úgy kell őket hazazavarni a vete- ményből. őket, persze, már anyagi érdek fűti, az első két brigádnak járó pénzbeli juta­lom reménye. Olyan még nem fordult elő, hogy az a brigád, amelyik az alap teljesítményt alig érte el, tovább dolgozott volna a munkaidő letelte után. A HIVATALOS TIZÓRAI- IDO — kilenc órától fél tízig tart. De a tízórai ritkán ér mindenhova idejében. Ez nem rövidít ugyan meg senkit, fél óra így is, úgy is jár, mégis: kilenc órától minden perc holtidő. Mindenki a szemét meresztgeti a szekér után, szidja a konyhát, a vezetőket, az életet. Lerakja a szerszá­mot, s kiabálhat a munkave­zető, mert egyszerre minden­ki valósággal éhezik. Nem lá­tod még a kocsit? Nem. Csupa félholt imbolyog a vetemény­ben. Csupa gyomrakorgó, meg­bántott ember, aki ha nem tudná, hogy most tizóraiídő van, szorgalmasan emelgetné ! a kapát De miért nem jön a kocsi? Ha a kocsi tíz órakor jön, akkor addig, ha csak dél­ben — akkor délig ülnek tét­lenül. A táboréletben és a munka- körülményekben mulatkozó kisebb differenciákat nem le­het teljesen kiküszöbölni. A veteménysor nem versenypá­lya, ahol kristálytisztán egyen- lőek az esélyek. A durva kü­lönbségek elkerülésére azon­ban több gondot kellett volna fordítani. Előfordult, hogy két brigád ugyanazzal a normával mint a többi, sokszorta nehe­zebb munkát végzett, mert el- hanyagoltabb, gyomosabb te­rületre állították. Ej! ej! — csóválta fejét a parancsnokság a soványra sikerült teljesít­mény láttán. De minden ma­radt a régiben. A gyom is, a bérek is. MINDEZEKRŐL AZÉRT IR­TUNK, mert a megyében több mezőgazdasági táborban dol­goznád: diákok, s ez minden esetben a gazdaságok alapve­tő érdekeit segíti. Ha pedig a gazdaságoknak érdekükben áll, hogy a táborban jól men­jen a munka, tegyenek többet a jó munkafeltételek, az igaz­ságos elbírálás biztosításáért. Dozvald János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom