Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

1965. AUGUSZTUS 19, CSÜTÖRTÖK ”"<cf€Map 3 építkeznek GÖDÖLLŐN Rohamosan fejlődik Gödöl­lő. Egymás után készülnek el az új létesítmények. Minden­hol, amerre jártunk, lázas munka folyt. Egy óra leforgása alatt négy építkezést is „felfe­deztünk”. Miért nem tudnak zöldágra vergődni? Gyenge vezetés, gyenge eredmények a szedni Székely Bertalan Tsz-ben 900 méternyi járdát építenek a Tisza és az Ádám utcában. A járdákhoz temérdek szurkot és 35 köbméter homokot hasz­náltak feL A jövő héten át is adják a gyalogosoknak. mm 5 — Nagy baj van itt kérem! ^ Évről évre rosszabbul men­tnek a dolgok! | — Maholnap alig lesz raun­§ kabíró ember a szövetkezet- | ben! § — Az a baj, hogy hozzá ^ nem értő emberek vezetik a ^ szövetkezetét! ^ Ilyen és ehhez hasonló vé- ^ leményekkel találkozni Sza- $ dán a Székely Bertalan Ter- ^ melőszövetkezetben. A tagok ijj állításait, sajnos, alátámaszt­ják az elmúlt évek zárszóm­éi adásainak számadatai, az jdei várható eredmények. Az ^ egy dolgozó tagra jutó jöve- % delem egy évben sem halad- íta meg az öt és félezer forin- 1 jót. Az idei terv szerint 6038 !$ forint lesz. De ez terv! Ezzel ^szemben áll a járási bankfiók legutóbbi felmérésének ta- ^ pasztalata, amely szerint a ^szövetkezet — az első félév ^gazdálkodásának hibái miatt ^— mintegy 640 ezer forint | mérleghiánnyal zárja az évet. i; Az 1960-ban alakult szö­vetkezeti gazdaság nem tud ^zöldágra vergődni, pedig ami V társadalom segítségét üle- ji, abban nem volt hiány. Az § állami hitelek mellett évről ^ évre mind nagyobb összegű ^vissza nem térítendő állami ^ támogatást, úgynevezett dotá­ciót kapott a tsz. 1962-ben § 662 500, 1963-ban 950 000, } 1964-ben 843 000, míg ez év $ tavaszán 650 000 forintot. Szin­tté minden esztendőben „tisz- \ tába” tették a szövetkezetét, \ minden évben kapott injek- ^ ciót”, amelytől gazdálkodásá- ^ nalc fellendülését várták. ^Sajnos, ez a mai napig sem ^következett be. | — Szadán rosszabbak a * földek, mint a környező köz­6 Á\\\\\VCS^\VVt\!^^ ségekben — állítja Szabó László főmezőgazdász. — A községből a munkabíró emberek elmentek az iparba — mondja Molnár András el­nök. — A járás rosszul látja a szövetkezet helyzetét — véle­kedik Kosovszky Vlagyimir, a szövetkezet főkönyvelője. Ami a főmezőgazdász véle­ményét illeti: valóban, a szö­vetkezet földjei nem a legjob­bak. Dombos a határ, elég sok a homokos terület. Ezzel szemben viszont a tagok úgy vélekednek, hogy amíg egyé­nileg gazdálkodtak, elég jó módban éltek itt az emberek. Amit az elnök mond, az első­sorban nem ok, hanem követ­kezmény. Az emberek ugyanis azért mentek el az iparba, mert a szövetkezet nem nyújt biztos megélhetést. A főköny­velő bírálata a járás felé jo­gos, de nem olyan vonatko­zásban, ahogyan az állítja. A járás ugyanis jól látja a szövetkezet helyzetét, a hiba az, hogy nem ad a kialakult helyzetnek .megfelelő támoga­tást. Ahhoz, hogy megfelelően értékeljük a szadai helyzetet, a szövetkezet megalakulásától kell forgatni az eseményeket. Szadán a termelési adottsá­goknak megfelelő gazdálkodás alakult ki az egyéni termelés viszonyai között. Fő termelési kultúra volt itt a szőlő, a gyü­mölcs és a kertészkedésnek egy különleges formája, . a babtermelés. Ezek voltak a fő. bevételi források. Volt 15—20 holdas gazdák állítják, hogy a szövetkezet gazdálkodásában ma is a leg­nagyobb hiba, hogy az nem a régi termelési hagyományok­ra épült. Nem azt folytatták magasabb szinten, hanem kellő megfontolás nélkül változtattak ezen a vezetők. A hagyományos ‘ termelési kultúra megszüntetése felé „tolta” a szövetkezeti veze­tőket a gyümölcsfélék — fő­leg a földieper — értékesíté­sénél mutatkozó visszásságok. Az első évben ugyanis, ami­kor még foglalkoztak földi- eper termelésével, olyan ala­csony áron vette át a felvá­sárló kereskedelem, ami ■mind a vezetőségnek, mind pedig a tagságnak kedvét szegte. Csökkent a babterme­lés, s kevesebb gondot fordí­tottak a gyümölcsösökre és a szőlőkre is. Ez pedig maga után vonta, hogy kevesebb pénz jött a faluba, csökkent a tagok jövedelme. S miután ez évről évre megismétlődött, a bizalom is egyre inkább megingott a szövetkezeti gaz­dálkodásban. — Hibásnak érzem maga­mat a hagyományos termelési kultúra elhalásáért — mond­ja most a termelőszövetkezet elnöke. — Igyekszünk min­dent elkövetni, hogy újra fel­élesszük. Az önbírálat helyénvaló, de ma már sokkal nehezebben megy a „felélesztés”, mint amikor annak idején folytat­ni lehetett volna. Most már ugyanis lépten-nyomon a /////■///////////////////,////■/■/////////////, s a A Humán Oltóanyaggyár ré­szére 500 köbméteres víztá­rolót építenek. A terv szerint novemberre elkészül. Mind több az önkéntes vér­adó, ezért bővítik a véradó- állomás épületét. munkaerőhiány problémájá­val találkoznak. A szövetkezet vezetői rá­döbbentek arra, hogy a kátyú­ból csak úgy tudják „kiránta­ni” a gazdaságot, ha pénzt te­remtenek, illetve jelentősen növelik a bevételt. Amint az ilyenkor lenni szokott, ők sem számoltak a reális lehetősé­gekkel. Az idén tavasszal 52 holdon létesítettek öntözéses kertésztet. A nagy számok „bűvkörébe*4 estek. Úgy számítottak, hogy ha már kertészet, biztos megadja a holdankénti 30 000 forintot. A terv szépen mutatott. A talaj- munkákkal azonban későn ké­szültek el, ennek ellenére erőltették a terv végrehajtá­sát. Munkásokat szerződtettek az ország különböző vidékei­ről. A korai szállításokról le­késtek. Az ötvenkét holdas kertészetből eddig még száz­ezer forintot sem pénzeltek, de a munkásokat fizetni kell. Teljesen bizonytalan, hogy mennyi lesz a szövetkezet be­vétele a kertészetből, de a ki­adás az biztos. A tagok zúgo­lódnak emiatt, s joggal bírál­ják a körülményeket figyel­men kívül hagyó vezetőket. A vezetők most pénz után futkosnak, hogy fizetni tud­janak. Ilyen irányú igyekeze­tükben azonban rendkívül vagy nehézségekbe ütköznek. Szidják a bankot, amely nem ad pénzt a munkások fizetésé­re. Veszélyben van a kerté- szentben kintlevő termés. A szövetkezetnek a bank féléves felmérése előtt, mintegy 300 ezer forint úgynevezett sor- banállása volt. A rendelkezé­sek szerint — tekintettel ar­ra, hogy év végén mérleg­hiány várható — a bank fel­mondta a második félévben esedékes 500 ezer hitelt, s ez most tovább terheli a tsz egy­számláját. Most már remé­nyük sincs arra, hogy az így összegyűlt 800 ezer forintot a bevételből kifizessék. A bank arra hivatkozik, hogy a siker­telen gazdálkodás miatt kény­telen a hiteleket felmondani. A szövetkezet vezetői — s eb­ben sok az igazság — azt mondják, hogy ezzel az intéz­kedéssel pénzügyileg teljesen csődbe jutott a tsz. Szadán bebizonyosodott, hogy az eddig járt út nem ve­zet a szövetkezet megszilárdu­lásához. A helyi adottságok és lehetőségek alapos elemzése után helyes irányba kell terelni a gazdálkodást. A sikertelenségek oka elsősor­ban a gyenge vezetésben ke­resendő. Semmiféle állami tá­mogatás nem oldhatja meg a szövetkezet nehézségeit. Az előrehaladás egyetlen feltéte­le a szakképzett, a tagság vé­leményét és érdekeit szem előtt tartó vezetés kialakítása. Ezt kell legelőször megoldani. Mihók Sándor A tekintély árnyékában A titkárnő mérges, mert éppen ebédelni indult, amikor betoppantam. Na, hála istennek — mondja jó han­gosan, ebédjegyét dühös mozdulattal dobja le az asztalra, s rámbökve azt mondja két kolléganőjének; ne várjatok, láthatjátok ... Amikor két-három perccel utánam idősebb néni jön be, már a pukkadás kerülgeti, mert nem elég, hogy miattam várnia kell, még ez a néni is. Mikor megy ő ebédelni? Csinos arcát átformálja a méreg, s fejében meg sem fordult az az egyszerű gondolat, hogy ha mi nem lennénk — ő sem lenne. Legalábbis titkárnőként, itt. Az előszoba ugyanis, ahol várakozunk, egy közhiva­tali vezetőé, aki ellentétben titkárnőjével — kedvesen elbúcsúzva az addig nála levő féltől, szívélyesen tessékel befelé, azt sem tudja, ki vagyok, mit akarok, de hellyel kínál — amit odakinn, titkárnője elfelejtett — s látszik rajta, hogy megtisztelő kötelességének érzi az emberek ügyes-bajos dolgának intézését. H iba lenne általánosítani, s azt mondani, hogy minden titkárnő ilyen, mint ahogy nem minden tisztségviselő sem ennyire kedves és udvarias. Mégis, többször azt ta­pasztalja az ember, hogy a dolgozószobádban már évek óta uralkodóvá lett előzékeny és megértő légkör az ese­tek többségében még nem jutott el az — előszobákig ... A hatalom árnyékában meghúzódó akarnokok túlbecsülve a maguk fontosságát és szerepét, úgy tesznek — és úgy is gondolják! — mintha csakis ők lennének hivatottak arra. hogy eldöntsék, mi a fontos ügy, s mi nem, s a magúk jelentőségét úgy akarják nagyobbítani, hogy ri­degségükkel, fölényességükkel annak ártanak, akinek az előszobájában ülnek. Megtörténik, hogy a mitsem tudó vezető háta mögött rendelkeznek, feleket utasítanak el, iratokat szignálnak ki, beosztottakat (mármint főnökük beosztottjait) ugráltatnak és szidnak meg, mindezt azért cselekedhetve, mert mögöttük ott van a vezető tekintélye,, s mert ők e tekintéllyel hol ügyesebben, hol durvábban, élnek és — visszaélnek. Az idős néni ugyanis, aki velem együtt várakozott az előszobában, s akit ugyancsak nem kínáltak hellyel, nem azt gondolja, hogy ez a fiatal nő, aki itt ül az előszobában, neveletlen és alkalmatlan arra, hogy napjainkban emberekkel foglalkozzék, hanem azt, hogy így bánnak az emberrel a hivatalban. A hivatalban, azaz a mi hivatalunkban. Mondhatjuk, s joggal, hogy nem helyes általánosítani; az emberek többsége mégis általá­nosít, s ezért veszélyes, káros, tehát tűrhetetlen az, amit a titkárnő tesz, s amit és ahogyan a hozzá hasonlók cse­lekszenek. L ehet, hogy ez a titkárnő, s társai, akik a hatalom, a rang különböző, kisebb vagy nagyobb előszobáiban ülnek, különben jól dolgoznak. Gyorsan és hibátlanul gé­pelnek, gyorsírnak, határidőre főnökeik elé teszik a je­lentéseket, az aláírni valókat, lebonyolítják a telefonokat, megjegyeznek mindent, figyelmeztetik főnökeiket, ne fe­ledjék el ezt az értekezletet, s azt a tanácskozást; ennek ellenére rosszul szolgálják főnöküket. Rosszul, mert ha­talmaskodásuk és fölényeskedésük visszatetszést szül, s mert az emberek keserű szájízzel távoznak onnét, ahol megsértik méltóságukat, önérzetüket. Bárhol történjék is ez, közhivatalban, gyárigazgató előszobájában, vállalati titkárságon, mindenütt anakronizmus, a mához nincs semmi köze. A közéleti demokratizmus erősödése, az em­berek fokozódó öntudata és méltóságra ébredése bonyo­lult, sokféle összetevőt magában foglaló folyamat. E fo­lyamatban szerepe van az ilyen, önmagában kis, de ha­tásában már .nagyobb jelentőségű tetteknek, s e szerep kétségtelen eiÜsfetben negatív erőt jelent. Visszariaszt, s éppen ezért céljainkkal ellentétes. Az ilyen, céljaink el­érését. ha nenV is keresztező, de megnehezítő erők kikü­szöbölése olyan-feladat, amelynek végrehajtása alól nem jelentenek ki Vétóit — az előszobákban ülők sem. M. O. UJ SPORT A BALATONON: Elkészültek Vácott a vontatóhajók A Balaton partján üdülő külföldi vendégek nem kis örömére az Idegenforgalmi Hivatal és a Siófoki Hajózá­si Vállalat a Váci Hajógyár­ban négy, Mercur motorral felszerelt vízisí vontatóhajót építtetett. Kedden Siófokon, a szállodasor előtti víz tük­rén, már ezekkel az új sport- járművekkel tartottak nagy- tetszéssel fogadott bemuta­tót a magyar vízisí szövetség tagjai. Tihanyban ugyancsak egy­re népszerűbb lesz a Bala­tonnak ez az új sportága. A motelben üdülő Vico Tor- riani és felesége is szenve­délyes vízisportoló. Torriam a vitorlázást, felesége pedig a vízisí-motorvezetést ked­veli. A vízisí-bemutatók mel­lett egyébként a napokban tanfolyamok is indultak, irántuk máris nagy az ér­deklődés. HALLO, ITT KAPOLNASNYEK! Új telefonhálózat Velence környékén Érdtől Fehérvárig egy vonalban A 25. sz. Építőipari Váltalat még ebben az évben az AKÖV rendelkezésére bocsátja a ké­pen látható tárolótelepct és szerelőcsarnokot. A 4200 négyzetméteren épülő telep ötmillió forintba kerül, | (Foto: Gábor) § — 1.. Igen, itt vagyok, je­lentkezem! A próbát meg- & kezdtük!... s § Kápolnásnyék válaszolt a ^ vonal túlsó végéről. A vá- ^ lasz egyúttal fontos napi ^ eseményt jelent. A posta § vezérigazgatósága így infor- § mái erről: — Szerda délben s ^ megkezdtük az új, Ve- ^ Iencei-tó környéki tele­fonhálózat próbáit. ^ — Meddig tart? S — Előreláthatólag két hé- | tig. ^ — Előnyei? | — Érdtől Székesfehérvárig 8 egy vonalban kapcsol tizen­nyolc települést. Az új há­lózat hármas központtal bo­nyolítja forgalmát, ezek; Martonvásár, Agárd és Ká­polnásnyék. — Gyakorlati haszon? — Az említett lakóhelye­ken részben a kézikapcsolás helyett áttérünk a gépi meg­oldásra, tehát tárcsázással is hívhatják egymást. De ahol ez még nem következett be, ott is átallunk az éjjel-nappali telefonszolgálatra. Megszűnik tehát a korábbi korlátozás és az éjszakai szünet. — Ez volt dítóoka? az átalakítás in­— A fő ok a székesfehérvá­ri nagy központ túlterhelt­sége. A tizennyolc község egymásközti, illetve Buda­pesttel folytatott beszélge lése Székesfehérváron ke­resztül bonyolódott. A nagy központ szerepét most át veszi az új hálózat. Az örvendetes esemény az első jelentős lépés a városi színvonalú auto­matizálás felé. A távlati tervekben Pest me­gye nagyobb, majd kisebb te­lepüléseit is ,fokozatosan a tárcsázással működő, auto­matikus központokhoz kap­csolják. t- gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom