Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-19 / 195. szám
rtsi Ute srMírlap 1863. AUGUSZTUS 19, CSÜTÖRTÖK ^ssssyyssssssssssyssssssssxssssssssssssss^ I $ I Az „eszményi44 | kisiparos ^ A napokban kisiparosok k. ^ családias ünnepségén vol- \ k tam. Szép, buzdító szavak, $ i oklevél, elismerés. Közben ^ § azért szó esik arról is, ^ $ hogy nem mindig van min- k $ den rendben a „tisztes kis- k k ipar és vidékén”. „Persze 5 ^ nem önökről beszélek most \ ^ — bocsátja előre az egyik k ^ ünnepi szónok —, hiszen k ^ egyrészt önök kitüntetet- $ ^ telt, a jó példa mutatói, k | másrészt pedig a jelenle-§ $ vök ugyebár mindig kivé- k | telek.” k Es elmeséli, amit egy ^ ^ miniszterhelyettestől hal- k k, lőtt. 4 miniszterhelyettes k k Keszthely körül nyaralt s \ k „rangrejtve” motorozga- k 5 tott. Egyik faluban elrom- k \ lőtt a motorbicikli, betol- k ^ ja egy maszek szerelőhöz, k \ igazítsa meg neki, korrt- ^ ^ gálja a defektet hamaro-1 ^ san. „Jól van pajtás — szól a ^ a kisiparos —, menjen csak a ^ át oda a vendéglőbe, mire k ^ két pohár sört megiszik, k ^ vagy hármat, készen va- \ a gyök.” Fél óra múlva ké- k \ szén is volt a motor, k k,..Mennyit fizetek?”' „Hat-k k száz, magának ...” — mon- k k dá a szerelő s a szeme se ^ $ rebbent. k ^ Utána az előadó egy má- k k sik esetet is felhozott, k ^ amely a szolidságot, udva- k | riasságot példázta, s nem \ § a gyors, túlzott haszonle- k $ sést. A két példázat helyes k k volt, mindenki levonhatta k k a következtetést, hogy mi- k k Igen legyen tehát a mai ^ 6 magyar kisiparos. § s a a Én most még csak any- k k nyit csatolok a hallottak- k \ hoz: semmi esetre se biz- k k tassa sörivásra motorozás ^ ^ közben a kuncsaftjait. § $ /////////////////////////////////////////. // ...hogy ki legyen a Nyugdíjasok. Micsoda vidám, fiatalos öregek! Ülnek az asztagok hűvösében, de nem ebédelnek, mint először hisszük, hanem pipáznak. Minden három forduló után pipaszünet — ezt mondja ki az ősi regula. Hat egész részes cséplő és két háromnegyed részes zsúpkötő. Ennyiből állt egy banda hajdanán, s ennyien vannak ma is. — Korosság szerint tessék írni a nevünket! A legidősebb Wäger Mihály: 69 éves. Csepeli nyugdíjas az öreg és már nyolc-kilencéves korában részért forgatta a hadárét. Vele egyidős még Stark Pista bácsi. Utánuk Győrfi János és* Ruff Flórián következik 67 évvel, míg Stark Frigyes náluk is egy évvel fiatalabb. A másik Wágner Mihály 63 éves, Wágner János csak hatvanegy, míg Handl Mihály bácsinak elfelejtettem feljegyezni az életkorát. Meglehet, ő a legfiatalabb a cséplőbandában, mert ő diktálta be utoljára a nevét. Ha viszont nyugdíjas, akkor hatvanéves már ő is elmúlt. Gondolom, nem véletlenül hatan csépelnek egyszerre, de azt nem tudom, hogy miért. Első látásra azt hihetné ugyan az ember, hogy mindegy, hányán verik a szalmát, de ezeken az idős embereken nyomban látszik: nem tesznek ők semmit véletlenül. Ha valaki a kombájn motolláját nézi úgy oldalról, akkor a lécek pergését látja ilyennek messziről. Csak itt valami ördöngős cselnek dől be. Micsoda boszorkányos gyorsasággal csépelnek ezek az öregembe- * I Hatnál sem több, sem kevesebb nem lehet Három forduló után pipaszünet — Jól fizet a zsúp rek! Hogy bírják szusszal ezt az iramot? De aztán mosolyra szélesedik a száj: optikai csalódás az egész. Az első ember felemeli a hadarót, de már félúton követi a másik és holtponton mozdul a harmadik. A sújtó idő is elég arra, hogy a másik három hadaró is munkára lendülhessen. Pontosan kiszámított és begyakorolt mozdulatok, inkább érzék, mint tudat, de kijön a ritmus. Az egésznek az a titka, hogy egyenletesen forgassák a csépfát és ki-ki a maga „szólamában” kezdjen. De ha csak egy emberrel több, vagy Jcevesebb lenne, már hamisan szólna ez a zene. — Mondja már Mihály bátyám: mit kapnak ezért a „muzsikáért?” — Hogy mit húznak a vonóba? Tízeseket! Persze, csak pénzben mérve, mert részelünk. Hét és fél kiló rozsot kapunk egy kereszt után. A kereszt ugyancsak mú'lt századbeli, mert tizenhárom kévét számítanak annak. Ma már tizennyolc kévés kereszteket rak a tsz, de tiszteletben tartja a hagyományt. Így aztán negyven-negyvenöt keresztet csépel ki naponta a csapat, vagyis hát három-négy mázsa rozs a keresete. Jó kis pénz igazán, s nem is panaszkodnak a cséplők. Persze, a tsz haszna se rossz, ki lehet azt is számítani. Háromezer kereszt rozsot hagytak meg zsúpkészítés- rt, mert jól megfizetik az árát. Kertészeti üvegházak takarójául válik be leginkább és erre a célra is készítik. A fizetés súlyra megy, vagyis kétszáz forintot ér egy mázsa zsúp. Ügy tizenöt-tizenhét mázsa zsúpot készíthetnek egy hőid rozs szalmájából, vagyis többet ér, mini a szem. Már akkor igazán nem kell sajnálni az öregektől a külön- ! ben tisztességes nyugdíjpótlé- s kot... Nagymiklós István Antropológiai érdekesség A budai Vár már eddig is igen sok érdekes régészeti leletet szolgáltatott a kutatóknak. Rövid idővel ezelőtt a Ka- ipisztrán tér rendezése során egy XV. századbeli temető maradványait tárták fel. Valószínűnek tartják, hogy a szomszédos Mária-Magdolna templom papjainak temetkezési helyét találták meg. Ennek a feltételezésnek azonban ellentmond az egyik érdekes lelet, a függőleges helyzetben látható csontváz. Elképzelhető, hogy élve eltemetett személy csontváza. Még egy antropológiai érdekességgel szolgált a feltárás: egy alig 150 centiméter magasságú férfi csontvázát találták. Megérkezett a magányos óceánutazó SZÓRAKOZVA MŰVELŐDNI Dal9 humor és jutalom TJj típusú műsor a szövetkezeti vendéglőkben A MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztálya újfajta zenés irodalmi műsor meghonosításán munkálkodik a megye földművesszövetkezeti vendéglőiben, amelyet egy hónap alatt 14 községben, többek között Kartalon, Üllőn, Pécelen, Isaszegen, legutóbb 'Piiisborosjenőn próbáltak ki. A — különösen falun — szokatlan műsortípus a közönségnek megtetszett, bevált. Az előadógárda mindössze négy személyből áll: Hortobágyi Judit műsorközlő, Ké- pessy József játékmester, Margereta Petrovna énekes-« nő fs dr. Perényi Sándor harmonikaművész. Szinte kellé- ^ kék, eszközök nélkül pereg a ^ műsor, az asztalok között, a $ közönség bevonásával, s né- k hány pillanat alatt olyan meg- k hitt, családias légkör alakul \ ki a vendéglőben, mintha bfí- k ráti összejövetelen lennénk, k Dalokon és mulattató szőve- S--------------------------------1 B efejeződött s a balkáni filmfesztivál ^ Szófia ! Ünnepélyesen befejezték $ Várnában az első balkáni « nemzetközi filmfesztivált. Az í első balkáni filmfesztiválra a ! félsziget valamennyi országa ; benevezett és elküldte delegá- : cióját. Összeütközött két vonat Madrid. Spanyolország déli részé- i > ben, az Almeriából Madrid fe- ] lé haladó személyvonat bele- i futott egy veszteglő tehervo- i (latba. A szerencsétlenségnek j tíz halottja és 25 sebesültje i tan. geken kívül kérdések is hangtóinak el, 4n?dalmi, zenei és egyéb témakörökből, s akik jól felelnek, pontot kapnak. A műsor végén megállapítják a helyezési Asorrendet és kiosztják a jutalmakat: az értékes könyvcsomagokat. Szórakozva művelődni — talán így lehetne meghatározni ennek a műsortípusnak a jellegét. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy falun nyáron nem érnek rá az emberek szórakozni. Nos, ezt a műsort eddig még minden esetben telt ház előtt mutatták be. Ez is bizonyítja értékességét. London Hajókürtök, rezesbandák, s tízezernyi éljenző tömeg üdvözölte kedden délután Anglia comwalli partjain Robert Manry amerikai újságírót, aki 78 nappal ezelőtt indult el a massachusettsi Falmouthból a comwalli Falmouthba. Manry 16 láb hat hüvelykes (5,40 méteres) apró vitorlásán, a Tin- kerbelle-n teljesen egyedül hajózott az Atlanti-óceánon, s eredetileg úgy tervezte, hogy nyolcvan nap alatt teszi meg a 3200 mérföldes (5120 kilométeres) utat. A Tinkerbelle a legkisebb hajó, amely pihenő és megállás nélkül valaha is átszelte kelet—nyugati irányban az Atlanti-óceánt. A 48 esztendős amerikai jól bírta az utat, s amikor partra lépett — pontosan ott, ahol 160 évvel ezelőtt Anglia hírt kapott Nelson admirális haláláról és a trafalgári győzelemről — egyetlen panasza volt: „valami rázza alattam a földet, vagy lehetséges, hogy a lábam reszket.. " Robert Manryval csaknem egy időben érte el az amerikai partokat a 24 esztendős John Riding, aki áprilisban indult el a délnyugat-angliai Polymuthból, Riding azonban út-§ közben kikötött az Azóri-szi- F geteken és a Bermudákon. ( Az előkerült leletek egy része »VSSSSSSSWSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSS/YSSfSSSMSSSSSSSSSSSSfSSSSSS, INTERIinBAN: MAXI, AZ ÁRAMRENDOR Udvari építész — Űj rezidencia, új gyártmányok A vidék, a környezet — fenséges. Stílszerű udvari építészről beszélni. Még érdekesebb tudni: mit végez a gyári bérből s nem kincstári juttatáson élő mester, Kuk- la Mátyás. — A megszólítás, ha tréfás is, van benne igazság. Hosszú évek óta én vagyok a házi építész, tervezek s emeltetek falakat Gödöllőn, az Árammérő Gyárban. — Megbízatása? — Most kezdünk egy új csarnokhoz: vázat készítünk 432 elemből. S nemsokára kész lesz... Ha nem is lesz extra, ha nem is lesz luxus, tető- és oldalvilágításával, modern elrendezésével elegáns hajlékot, munkapalotát nyújt majd az embereknek. A távlati program szerint egy tucat 3® 4*iéter hosszú, 27 széles csarnok kerül egymás mellé. Itt végre helyhez jut a sokáig egyhelyben topogó, gyártmányait nehezen értékesítő, jó hírű üzem. — Minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy belátható időn belül' a legkeresettebb berendezéseket vihes- sük piacra. Ilyen a két újdonság: a Maxi és a Maxigráf. Minderről már Novak János, gyártmányfejlesztési osztályvezető beszél. — A Maxi, ha úgy vesz- szük, áramrendőr. Negyedóránként jelzi az üzem fogyasztási csúcsait, így azt is: hányszor lépték át tartósan a szigorúan kiszabott határt. — A Maxigráf? — Társával együtt ez is méri a fogyasztást, s jelzi a túllépést, de már percről percre követhető pontossággal. A jelzéseket papírra rög- ziti. Ma még helyét rendszerint egy bácsi vagy néni tölti be, aki időről időre papírra veti a műszer állását, de természetesen a fogyasztó üzem vezetőjével egyetértésben «. . A két készülék informátorunk és a nemrég elhunyt Mondli Ferenc közös szabadalma. Sürgetője az energiaipar, amely meg akarja akadályozni, hogy túlterheléssel tönkretegyék a hálózatot, vagy a transzformátorberendezéseket. Ha minden jól megy, az év végén már posztjukra állnak a jól kiképzett, szemfüles áramrendőrök. t. CSEPLES részé- S I a gépiét lesi, s időnként rámnéz, csóválja a fejét, hogyan lehet éppen ezt kérdezni, csépléskor. — Ez ízlés dolga. Kit mit szeret. Én például csak maradok a szalonna mellett, egy jókora paprika hozzá, rá kávé, aztán délig kibírom. A brigád másik tagja közelebb jön, s azt mondja: az a baj, hogy itt, Üllőn, nem sütnek olyan jó kenyeret, mint Pesten. Lehet, hogy nem a pékek a hibásak, de tény, hogy a kenyérnek nincs meg az a zamatja. Mert hiába mondják: kenyér kenyér, nem igaz az. Van jó kenyér, van rossz kenyér. Cegléden például jó kenyeret sütnek. Volt egy munkatársuk, az Ceglédről járt, mindnyájan az ő kenyerét ették. Ezzel a reggeli kérdést lezártnak tekintik, nem ez a lényeg, hanem az, hogy sajnos, rossz rozsot csépiéinek, kézi kaszával vágták, alig maradt benne szem. Ez a baj. Mindannyian üzemi dolgozók, nyaranta csépelni járnak, ide, az üllői Kossuthba, s körülbelül tizenhat éve szervezte a csapat tőrzsgárdáját Erőss Ferenc bandagazda. „Már nem törődnek semmit az idővel, A harapások majdnem ösz- szeesnek...” Tíz óra után a gép megáll. Nem történt semmi baja, csak átállnak. A gépjét a másik asztaghoz költöztetik. Most moccanatlan a csend. Aki nem „kell” a cséplőgép átköltöztetéséhez, mellénk telepiszik, rágyújt. Bozsóki András, ha nem csépel, a Kőbányai Gyógyszerárugyárban dolgozik. Most hajnali négy órától este fél nyolcig kévét hány. Igazi cséplési idő van, nincs az a perzselő hőség, mint két hete, amikor a verejték belefolyt a szemükbe, a por, tö- rek megtapadt az arcukon, s félóránként kellett egyenként elmenniük, ülni egy pár percet a hűvösben. Most a meleget is ellebbenti a szél, meg a vasvilla hegyéről a szalmacsomót is, úgy kell utána kapkodni, mint egy hatalmas, pjajkos pillangó után. Bozsóki Andrásnak ez az utolsó napja, letelt a szabadsága, megy vissza a gyárba. Azt mondja, három hét alatt többet dolgozott itt, mint bent a üzemben két hónap alatt. A tenyere csupa felszakadt börkeményedés. Alig tudja behajlítani, sajog a megvastagodott bőrű tenyér. — Éhes? — Régen volt már reggeli. Ebéd meg délfelé lesz. — Mi? — Nem tudom. — Erőss Ferenc mit enne ebédre? — Jó levest, húst, főzeléket. Lényeg, hogy meleget egyen az ember délben. Uzsonnára szalámit eszem. „Egészséges, még jó paraszttüdővel szívják, rágják a port, szénaszagot S csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek.” Együtt szoktak ebédelni. Körbeülnek a kazal árnyékában, s közben beszélgetnek. Ha nagyon szorít a munka, csak egyenként esznek. Tíz óra van, messze még az ebédidő, amikor a gyerek. feleség feltűnik a föld szélén, kezében az ételhordó, vagy tiszta szalvétával letakart kosár. Akit éppen nélkülözni tud a gép, koránk ül, s rögtön- zünk egy beszélgetést, ami elhangozhatnék az étel kana- lazása közben is. Arról, hogy jó, meg rossz is ez a szél. Szembe csapja a port, beleveri az ember szemébe a toklászt, ami csípi, imrja egész nap. Csak addig csépelnek, míg szabad szemmel látni lehet. Reflektorfénynél soha, köny- nyen rosszul léphet az etető, beleesik a dobba. Mint 62-ben az a bácsi, aki a dobot takarította, belelépett, s dob elkapta a jobb oldalát. Öl perc alatt meghalt. Aznap nem tudtak dolgozn már... Fél tizenegy. A 14 tagú brigád 14 vagon kenyérgabonát csépelt el. Másnap költöznek Vecsésre, ők is. meg a cséplőgép is. Másfél óra múlva ebédidő. Egy óra hosszáig tart Megeszik a húst, a krumplit meg a savanyúságot vagv főzeléket, ki mit rendelt otthon reggel, rágyújtanak, aztán dolgoznak estig. (Egy sovány, örökké éhes magyar költő, aki a mindennapi kenyérre valót sem tudta verseivel megkeresni — József Attilának hívták — ezt a címet adta cséplésről szóló versének: Éhség.) Deli Mária „A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte” ... A gép nem áll, reggel négy óra óta megy, tizeníiégyen szolgálják ki, etetik, a kiköpött magot zsákba rakják. Néha egy-egy kiáltás rezzen- ti meg a csendet, mintha állóvízbe dobnának kavicsot, kicsit gyűrűzik utána a hajnal óta mozdulatlan csend, aztán elsimul a tükre. Ilyen csend csak csépléskor van. A gép nem harsány dalt I énekel, hanem csak dudorász, | ugyanazt a dalt, amit tavaly | ilyenkor, amit tíz éve ilyenI kor, vagy harminc évvel ez- : előtt egy másik cséplőgép : énekelt maga elé a cséplésről, : az emberekről, s talán tőle i hallotta a költő, hogy: : „Kenyér s uborka az ebéd- \ jült mára, s mind úgy eszik, • ne vesszen csöpp se kárba.” \ \ Reggel kilenc óra van. 1 Erőss Ferenc bandagazda bri- > gádja négy óra óta dolgozik. ! Fél nyolctól nyolcig reggeliz- ! nek. ! — Mit reggeliztek? j Erőss Ferenc csodálkozik a 1 kérdés hallatára, félszemmel
