Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
A C EG L E DV J Á R Á ♦ É.S C EGL É D VÁRÓ S RÉSZ ÉR E IX. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 15. VASÁRNAP Most sem pihennek a herceli határban Jól halad a cscplés — Szépen fizet a magrépa — A kertészek dicsérete A termelőszövetkezetek túl vannak az év legnagyobb munkáján: befejezték az aratást. Minden erőre szükség volt, hogy a megkésett idővel versenyt futva a legkisebb szemveszteséggel kerüljön raktárba a gabona. Pihenő azonban e nagy hajrá után sincs. A határ most is népes, szorgalmasan dolgoznak az emberek. Ezt mondja Balázs Antal is, a ceg- lédberceli Egyetértés Tsz elnöke. — Bizony még most is érezzük az aratási munkák lázát. Elégedettek vagyunk az eredményekkel. Láttam azt, hogy a tsz-ünkben mindenki megértette a feladat fontosságát: a jövő kenyeréről isin szó. összesen ezerszázötven hold gabonát vágtunk le. Ebből ötszázhat holdat kombájnnal, négyszáznegyvenhat holdat aratógéppel és kétszáz holdat kézzel. — Hogyan halad a gabona elszállítása, illetve a raktározás? — Nincs fennakadás. Búzából huszonhárom, rozsból kilenc, árpából pedig tíz vagonnal szállítottunk eddig a Terményforgalmi Vállalatnak. — Ss a cséplés? — Ez a legfontosabb munkánk most. Hatszáznegyven- hét holdunk volt, ebből már csak százkilencvenhat van hátra. Két cséplőgéppel és Levél a boldog lelkiismeretről TISZTELT BÁTYÁM! Az elmúlt napokban felkereste önt a tanács megbízottja és arra kérte, hogy vegye meg a Vöröskereszt ötforintos bélyegét, amelyet az árvízkárosultak megsegítésére bocsátottak ki. Eddig mindenki jó szívvel adta a pénzt, ön, bátyám, mérges lett és udvariatlan hangon visszautasította a bélyeg megvásárlását. Pedig jó jövedelme van, s a bélyeg csak öt forintba kerül. Engedje meg, hogy válaszoljak azokra az „érvekre”, amelyekkel megtagadta a támogatást. Először azt mondta, hogy ez a pénz úgy sem jut el a rászorultakig, elzsebelik már útközben. Ezzel ön nemcsak az emberi becsületet támadta meg, hanem erkölcstelennek minősítette azokat a társadalmi szerveket is, amelyek ezzel az üggyel foglalkoznak. Megnyugtatjuk: a felelős emberek azért dolgoznak, hogy a mi közös támogatásunknál talpra álljon mindén kárt szenvedett család. Ha olvas újságot, értesülhetett arról, hogy egymásután emelkednek az új házak. S ebben az újjáépítésben nem kis része van a mi pénzünknek sem, ami eljutott hozzájuk. A kérlelő szavakat végül azzal a cinikus és torz logikával nemította el, hogy az ön pénze nélkül is felépíthetnek mindent. Ebben igaza van. Egészen biztos, hogy az ön öt forintja nélkül is új otthont kapnak a kárt szenvedett emberek. De képzelje, mi lenne, ha mindenki így gondolkodna, mint ön? Nem akarom felidézni a borzalom perceit, hallott, olvasott róla, látta a híradókban. Gondoljon arra, ha az ön házát vitte volna el az ár. Nem kiáltott volna segítségért? Ugye, igen? Megmozdult az ország, munkások, művészek, sportolók gyűjtik a forintokat, hogy újra meginduljon az élet ott, ahol a szerencsétlenség tönkre tette az emberek nyugalmát, boldogságát, ön ebből a közösségből kimaradt. Nem íj sajnáljuk. Mi örülünk majd annak is, ha minden család visszatérhet otthonába, mert forintjainknak az lesz az eredménye. Ügy gondolkodtunk, hogy a jó helyre kiadót: pénz visszatérül. Nem mindig anyagiakban, legtisztább jutalom: a boldog lelkiismeret. S ez, amit ön eladott. Nagyon olcsón. Csupán öt forintért. ★ S hogy helyesbítsem a megszólítást: Maradok ön iránt nem túlságos tisztelettel: Kohlmayer Adám két szervezett cséplőcsapattal dolgozunk. Sajnos az egyébként jól haladó munkát az teszi egyre nehezebbé, hogy a leszerződött emberek nem tudnak tovább dolgozni, mert a vállalatok nem járulnak hozzá szabadságuk meghosszabbításához. — Milyen munkákat végeznek még? — Az aratásnál összpontosított erőket, most kisebb, de szintén jelentős munkákhoz irányítottuk. Száztizünkét hold a másodvetés, siló- kukorica és köles. Megkezdtük a lucerna harmadik kaszálását is. Száztizennyolc holdat vágtunk le, százhúsz hold magnak marad. Jól sikerült az idén a magbükköny. A monori Magtermelő Vállalat speciális szovjet gépe dolgozik most nálunk éjjel-nappal a szemek szétválasztásában. Befejeztük a magrépa aratását. A holdankénti tizenkét mázsás átlag elég szép, de a nagyobb öröm mégis az, hogy eddig ezt nem termesztettük Bercelen és már most, az első évben Is jő termést hozott. Ezért a következő években, növeljük a magrépavetés területét. — Kik dolgoznak a legeredményesebben? — Örömmel válaszolok erre a kérdésre és egyúttal megdicsérem a tsz kertészetének a munkáját. Ök nagyon lelkesen dolgoznak a dinnye és a paradicsom ápolásában, értékesítésében, emellett még arra is vállalkoznak, hogy segítenek a növénytermesztésben is ha szükség van rájuk. Még egy jó hírt tudok mondani: három szervestrágyaszóró-gépet és egy markolót vásároltunk, ezzel megindult a tsz-ben a gépesített istállózás — fejezte be a beszélgetést Balázs Antal. —yer. MIT ER A BERCEUEK TÁNCA? A ceglédberceli művelődési ház előtt nagy piros plakát állítja meg a járókelőket. A hirdetmény arról értesít, hogy ma „este tánc lesz az árvízkárosultak javára”. Nocsak! Az igaz, hogy a bajbajutottaknak nagy szükségük van az ország támogatására, de vajon mit kezdenek majd azzal, ha a berceiiek egész éjjel twistet meg foxot járnak? Mert a plakát szerint csak a „tánc” le«z az övéké. Persze valójában pontatlan fogalmazásról van szó. Csak ezt a néhány szót kellett volna még hozzátenni: Tánc, amelynek bevételét az árvízkárosultak kapják. így már sokkal jobban hangzik. És szebben is — a berceiiek javára! ARANYSZABADSÁG Javító vizsgák előtt Már csak néhány nap van hátra s augusztus végén ismét pezsdülni kezd az élet az iskolákban. Egyelőre még csak néhány diák érkezik, olyanok, akik az elmúlt félévet nem minden tárgyból fejezték be eredményesen. Bizonyítani jönnek ők azt. hogy a nyári vakációban pótolták azoknak az ismereteknek a megszerzését, amit bizony az elmúlt tanévben nem sajátítottak el. A javítóvizsga az utolsó lehetősége apnak, hogy magasabb osztályba léphessenek. Sajnos, akadnák olyanok is, akik erre a lehetőségre sem készültek még fel. Ezeknek egyet ajánlhatunk: sürgősen vegyék kezükbe a tankönyveket és tanuljanak a még hátralevő napokban. Sikertelen vizsga esetén bekövetkezik az, amitől minden diák fél: el kell szakadni az évek óla megszokott osztályközösségtől. Tudjuk, a javító vizsgára utalt diák helyzete nem köny- nyü: nincs mellette a tanárok segítő keze. A szülőkre hárul hát a feladat segíteni és ösztökélni őket a tanulásra. Megéri azonban a fáradságot, ha gyermekük augusztus 27-én vagy 28-án nem lógó orral hagyja el az iskolát, hanem ragyogó arccal, jeléül annak, hogy — a sikeres javító vizsga után — régi osztálytársaival együtt magasabb osztályba léphet. <-r) Tóth István felvétele Kis levélke, mondd meg nékem... Szép, napsütéses volt a délelőtt. A Szabadság téren üldögéltem. Megnyugtat a csend és kellemesen simogat a fák hüs árnyéka. Néztem a siető embereket. Karcsú lányok libbentek el előttem, lenge tarkaságban. Néhány perc múlva egy copfos kislány ült le mellém a pad-, ra. Rövidke, pety- tyes szoknyájából barnán villogtak ki duzzadt lábacskái, fekete hajában, mint nyitott szárnyú pille, széles szalag fehérlett. Félénken nézett körül, majd valahonnan egy fürtös akáclevelet húzott elő. Egyenként tépni kezdte a leveleket és közben megmozdultak az ajkai. Csak nem, kis bogárkám? Hiszen ezt a „nagylányok” mívelik: „szeret, nem szeret, igen, nem”. Megszólítottam. — Hány évies vagy kislány? — Riadtan kapta fel a buksiját. •— Tíz leszek! — És a neved? — Marika, — csendült a hang- ja. — Mit akarsz megtudni ezektől a levelektől? — Én... csak azt, tetszik látni, itt játszottam, s elszakadt a ruhám, és most ki akarom jósolni, hogy kikapok-e anyukámtól. „ — És? — Utolsónak a „nem” jött ki.. Rám emeli nagy szemeit és pityéregni kezd. Bárcsak igazat „jósoltak” volna ezegyszer azok a huncut akáclevelek. (kohlmayer) Felfordulás statisztika Számokban a labdarúgóink félévi szerepléséről Az 1964. évi bajnokság felénél a ceglédi csapat igen szoros mezőnyben a hatodik helyen állt 19 ponttal. Egy mérkőzéssel többet játszottunk idehaza, akkor is nyolc mérkőzést nyertünk, három döntetlent és négy vereséget szenvedtünk. Gólarányunk 27.16 volt, 19 ponttal. Az 1965-ik év tavaszi eredménye: 1. Ercsi 15 9 4 2 29:16 22 2. Cegléd 15 9 3 3 34:14 21 3. Elektromos 15 8 4 3 24:13 20 4. Rákoscsaba 15 9 2 4 24:18 20 Második helyen állunk, egy ponttal vagyunk lemaradva a tavalyi három ponttal szemben. Kilenc győzelmet, három döntetlent és három vereséget szenvedtünk. Gólarányunk kimagaslóan a legjobb. Legtöbb gólt (34-et) az egész mezőnyben mi rúgtuk, s 14-et kaptunk. A kapott gólok tekintetében csupán az Elektromos jobban áll, de gólarányunk vele szemben is jobb. A számok is igazolják — ha figyelembe vesszük az őszi sorsolást —, hogy legnagyobb esélyesei vagyunk a bajnokságnak, hiszen valamennyi élcsapatot itthon fogadjuk. Az idei teljesítményünk 70 százalékos a tavalyi 63,3 százalékkal szemben. A bajnokság megnyeréséhez (figyelembe véve a Pénzügyőrök tavalyi 70 százalékos eredményét, s azt, hogy 42 ponttal nyerte a bajnokságot) feltétlenül esé- ! lyesek vagyunk. Reális számí- ; tásokat végezve, 23 pontos \ őszi teljesítménnyel elsők le- i hetünk. \ A játékosok teljesítményét értékelve, megállapíthatjuk, hogy valamennyi mérkőzésen három játékos — Cseh — Pintér és Csurgai szerepelt. A tavalyi egész szezonban 18 játékos játszott 15 mérkőzésen. A házi góllövőlista pedig az alábbi képet mutatja: Csurgai 12, Csontos 7, Pintér 4, Kökény 3, Halmi, Liptai, Kárász 2—2 alkalommal, míg Józsa és Darázs egyszeregyszer volt eredményes. A 14 kapott gólból 11-et Bodor, míg 3-at Hamza kapott. A forduló folyamán legtöbbször Oláh volt jó, őt szorosan követi a hét alkalommal játszott Csontos, aki hatszor volt jó, ebből négyszer a mezőny legjobbja Érdekesség, hogy Csontos 7 mérkőzésen 7 gólt rúgott. Hazai eredményeinket értékelve megállapíthatjuk, hogy a csapat teljesítménye 93 százalékos volt, egyetlen egyszer, a Sörgyár csapata ellen értünk el döntetlent. Legnagyobb arányú (6:0-ás) győzelmünk volt a Pilisi Bányász ellen. Legtöbb gólt — kettőt — itthon az Elektromos csapatától kaptuk. Legtöbb támadás, illetve gól Kökénytől indult el. A számok mindig érdekes képet mutatnak és segítséget nyújtanak a feladatok megoldásához. Érdemes — talán még részletesebben is elemezni, hiszen sok tanulságot meríthetünk belőle a bajnokságért folyó őszi küzdelemben. Kecskeméti Mihály értesítem a lakosságot, hogy villamossági iparomat Széchenyi út 14 le. szám alatt megkezdtem. Halmi István villanyszerelömester. 'Sfff"S"r/fSfSSSSrfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSWrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSSSS*SMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SfSSSSSSSSfSfSSSSSSSSSSffSS/SSSSSSSSSSSrWSSSSSSfSfS/SSSSSSSSSSS*S Hazajöttek a lányok Az iskolák végzős növendékeinek tablóképei eltűntek a kirakatokból. Lassan vége lesz a nyári vakációnak is. A Há- mán Kató iskola VlII/a osztályának kicsinyított tablóképe van előttem. A képkerete- zötöl került most vissza. Itt mosolyog a lányom is a második sorban. De ismerem csaknem valamennyit. Nyo’c év nagy idő, ■ ez alatt menynyi mindent hallottam egyikről is, másikról is. De most nem erről van szó. Mi minden történt ezekkel a gyerekekkel ezen az „eseménytelen” nyáron? Alighogy befejeződött az év, az osztály élelmesebbjei dolgozni- mentek. Cseresznyét, meggyet, barackot szedni jártak heteken keresztül. A kísérleti gazdaságban tanári felügyelet mellett próbálgatták, mit jelent a termelőmunka. Ez itt a kis mosolygó szemű Juli, a legszorgalmasabb és a leghűségesebb. Ha esett az eső, ha szikrázott a nap, ment pontosan, unszolás nélkül. Ez meg osztály elsője, aki a nyáron ifjúsági tornákon gyarapította eddigi sikereit. A táncos lábú Éva először Szegedről, azután a jugoszláv tengerpartról írt üdvözlő lapot. Ez pedig Mária, az osztály Marikája. Vele a legnagyobb dolog történt. Derékig érő haját levágatta, „csitrije" van, s legalább három kilót erősödött. A harmadik sorban Piroska mosolyog. Kis barátnője meghívta a Német Demokratikus Köztársaságba. A meghívást elfogadta. Apja felrakja Pesten a vonatra. Egy búcsúpuszi, egy előcsillanó könny, s a gyermek elindult a messzi idegenbe. Eddig még nem látta a vendéglátó barátnőt és annak hozzátartozóit. Szerencsésen megérkezett. Jól érezte magát. Ó, mennyi izgalom, mennyi bátor lendület és mennyi elszánt akarat feszül egy ilyen kis esemény mögött. Kicsi az ország. Kaptunk lapot a nyári vakáció idején Kaposvárról, Balatoni űr edr öl, Zamárdiról, Szarvasról, Győrből, s ki tudja honnan? Jár- nak-kelnek a gyerekek széles e hazában. Egymást alig tudják számontartani. Ki- hov\ kihez, miért, mennyi időre mehet? összetartás van bennük, számontartják egymást, vigyáznak még a messzeségből is egymásra. Ki tudná elmondani és leírni azt az örömet, amikor a nyár egy hűvös délutánján a füredi strandon, nyakig érő vízben lányom felismerte a csíkos gumipárnán hullámzó osztálytársnőjét, aki e délutánon már egyebet sem tett, csak várta az ismerős koma felbukkanását! De nézzük csak tovább a képet. Ez itt Ági, ö már a Szovjetunióban is járrt. Ez a hosszú Juli, vöröses szép haja leng a szélben; eljutott ő is a Balatonra. Ez meg a Dunakanyarban járt. A Sárit a múltkor a presszóban láttuk, egy fiatal gavallér rendelte éppen számára pohárban(l) a fagyit. ... Ma péntek van. Eső utáni hűvös délután. Az állomáson várakozunk. A gyerekeket várjuk. A VIII/a osztály egy csoportját. Balatonszárszóról érkeznek az ifjúsági úttörőtáborból. Jön is a vonat. Integető karok nyúlnak ki a vonat ablakából, négerbarna lányok kacagnak, lelkendeznek. Zöks kenve áll meg a vonat, repül- ^ nek a csomagok lefelé, ölel- ^ kezés, csók, könny, elfúló ki- § törések ... Hazajöttek a gye- ^ rekek ... Anyukám, de jó ^ volt... Tudod apukám, az idő ^ remek volt,,, majd elmedé- ^ lem, várjatok, most ne kér- i dezzetek ... most legyen elég ^ annyi, hogy nagyon jó volt. ^ S újra ölelkeznek a gyere- § kék, ezek a folyton nevető, ^ fejüket folyton összedugó, új ^ és új apró titkokat megbe- ^ szelő lányok... a mi Iá- ^ nyaink, akik tíz nap után — ^ s micsoda tíz nap után — ^ újra itthon vannak. Mosolygunk s boldogok va- \ gyünk. Mert minden nyár és § minden vakáció más. Az édes ^ örömök gyümölcseit más-más ^ napsugár és belső hév érleli ^ pirosra, illatosra. Mennyi ^ minden történt ezekkel a két ^ iskola kapuja között örven- ^ dező lányokkal is e nyáron ... 8 Szemükbe süt a nap, ha- ^ jukba kócol a szél... Péntek ^ este van . .. Szétütsz ... ^ Szia... Búcsúzkodnak. Csak ^ most lesznek újra a szülőké. ^ És e perctől kezdődik a mese, ^ a beszámoló, az élmények ^ visszapergetése ... Jó, hogy | ma nincs televízió ... , (Sz. I.) §
