Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

f£ST MEGYEI y^rfap 1965. JULIUS 11, VASÁRNAP I Túl a kezdeti lépéseken A népművelés — közügy. Minél nagyabb léptekkel ha­ladunk előre a népművelés­ben, minél szélesebb töme­gek előtt tárjuk fel a művelő­dés, a tanulás lehetőségeit, annál gyorsabb ütemben ha­ladunk előre a szocializmus teljes megvalósítása, győzel­me felé Műveltebb, tanul­tabb emberekkel könnyeb­ben, eredményesebben old­hatjuk meg az ország előtt álló nagy feladatokat, inten­zívebbé tehetjük a termelést, gyümölcsözőbbé a munkát. Csakhogy a népművelés nem csupán jó szándék és akarat kérdése: anyagi erőé is. A népi állam áldozat­­készsége, anyagi támogatása önmagában még nem elégsé­ges a kívánt és erőteljesebb fejlődéshez. Más anyagi for­rások felhasználása is szük­séges ahhoz, hogy az eddigi­nél eredményesebbé, céltu­datosabbá tegyük a felnőttek oktatását, művelődési ottho­naink, könyvtáraink munká­ját A megyei tanács művelő­désügyi osztálya az elmúlt népművelési év egyik fontos feladatává tette a népművelők és a termelőszövetkezetek köz­ti kapcsolat erősítését. A cél: a termelőszövetkezetek ren­delkezésére álló két százalé­kos szociális- és kulturális alap jobb, céltudatosabb fel­­használása volt. Az előző évek tapasztalata ugyanis azt bizonyította, hogy a ter­melőszövetkezetek többsége nem élt a rendelet adta le­hetőséggel: sok helyen fel sem használták vagy ha fel is használták a rendelkezésük­re álló összeget, érdemte­len vagy felesleges dolgokra költötték a pénzt. Történt-e változás az el­múlt esztendőben? Bizonyos előrelépésről feltétlenül szól­ni lehet. Az elmúlt esztendőben erő­södött a kapcsolat a népmű­velés dolgozói és a termelő­­szövetkezetek vezetői között, bár állandósulásról még nem beszélhetünk. Azok a járási bizottságok, amelyeknek fel­adata a tervek és a zár­számadások felülvizsgálása, már vizsgálandó anyagként kezelik a kulturális alap fel­­használását, arra azonban még nem volt példa, hogy a sza­bálytalan felhasználásért fe­lelősségre vonták volna a ter­melőszövetkezetek vezetőit. A fejlődés, ha lassú is, de megkezdődött. Ennek számos jele mutat­kozott már az elmúlt esz­tendőben. Ilyen például az aszódi mezőgazdász klub megalakítása és kitűnő mű­ködése. A klubot a műve­lődési ház és a könyvtár szervezte s hívott meg orszá­gos hírű előadókat egy-egy rendezvényre. A kezdemé­nyezés tehát a népművelőké volt, s hogy elképzelésük he­lyesnek bizonyult, tanúsítja a folytatás: a járás mezőgazda­­sági szakemberei, termelő­szövetkezeti elnökök, agro­­nómusok, állatorvosok már az első rendezvények után a magukénak érezték a klu­bot. Már nemcsak hallgató­ként kapcsolódtak munká­jába, hanem tevékeny részt kértek a további program összeállításában, új tagok szervezésében s az anyagi kiadások fedezésében is. S ami szintén a klub életrevaló­sága mellett szól: máris kö­vetőre találtak. A járási pél­da nyomán Versegen is meg­alakult egy hasonló jelleg­gel működő mezőgazdász klub. Arról már szóltunk lapunk hasábjain, hogy a két al­­bertirsai termelőszövetkezet­ben — a Dimitrovban és a Szabadságban — milyen hasz­nos célokra — kórus fenn­tartására, a tagok gyerme­keinek társadalmi ösztöndí­jára, a színjátszó csoport kiadásainak fedezésére, fiók­­könyvtárak üzemeltetésére, a tanuló „öreg diákok” segíté­sére. új könyvek vásárlására — fordítják a rendelkezésre álló összeget. Nagykőrösön ] elsősorban a klubélet kiala-’ kítását támogatják a ter- S melőszövetkezetek. S a kö-| zelmúltban hasonló hír ér- i kezett Gyömrőről is, ahol —fc elsőnek a megyében — a| termelőszövetkezeti brigádok | klubját honosították meg. A| ráckevei járásban pedig az-| zal kísérleteznek, hogy a ter-s melőszövetkezetek erejétől | függően a szociális és kul-| turális alap tíz-húsz száza-1 lékát adják át a helyi mű- § velődési háznak —x cserébe a művelődési házak fokozot­tabban foglalkoznak a ter­melőszövetkezeti parasztok művelődési igényeinek kielé­gítésével. Ugyancsak rácke-i: vei kezdeményezés: minden termelőszövetkezet vállalja el egy szakkör patronálását, anyagi kiadásainak fedezé­sét. A népművelés fellendítése nem csupán megyei, hanem országos ügy. Ezért határoz­tak úgy 3 megye vezetői, hogy Zsámbékon felújítják a helyi művelődési házat és ott olyan kulturális életet alakítanak ki, amely követés­re méltó lesz az ország bár­mely területén. Hogy miért éppen Zsámbékon? Az Itt működő elnökképző iskola és a mezőgazdasági felsőfokú technikum hallgatói az or­szág különböző részeiről jön­nek el ide és távoznak in­nen az eredményes szakmai vizsgák, után. Ha sikerül Zsámbékon országos hírű kulturális életet kialakítani, az itt tanuló hallgatók a szakmai ismeretek mellett megismerkedhetnek a kultu­rális munka alapkérdéseivel és jelentőségével is. Hogy ez mit jelent majd számukra, amikor visszatérnek falu­jukba — úgy véljük, nem szükséges bizonyítani. A tervek szerint szeptem-i beire elkészül a felújított művelődési ház s az új évad­ban már megkezdődhet a munka falai között. Egy évad lezárult s rövi­desen kezdődik a következő. A kezdeti lépéseken túljutot­tunk, a kérdés: hogyan to­vább? Ha a jövőt nézzük, nagy lehetőségek rejlenek a tíz- és százezer forintokban, amelyeket termelőszövetkeze­teink tagságuk művelődésére, kultúrálódására költhetnek. A hasznát maguk látják: veze­tők és tagok egyaránt. P. P. ' 5? PIHEN A KASZA (Foto: Nagymiklós) W»\\X\\\\X\\\\\\\X\\X\x^X\\X\X\\\\\\X\\\\XX\XX\\X\\X\\\\\\X\V\\\\\\\\\\X\\\X\\\\\\'« Ma még ő állítja a váltót AZ ÜNNEP — a vasutasnap — alkalmából kerestem fel Hortobágyi Jánost, az aszódi váltókezelőt. Kopogtatásomra felesége tessékel beljebb a szobába. Fel is költené férjét, de kérésemre mégsem zavar­ja, s így ő ül le velem be­szélgetni. Elmondja, hogy férje aki már 60 éves, 1922-ben, 17 éves korában került a MÁV-hoz. A Ferencvárosi pályaudvaron teljesített szolgálatot, egészen a felszabadulásig, majd Aszód­ra helyezték, ahol a felrob­bantott vasút helyreállításánál dolgozott. Jelenleg váltókeze­lő. 43 éves szolgálata alatt csak egyszer fordult elő, hogy tolatásnál felvágták a váltót, — de ez sem az ő hibájából történt, mert megállj jelzést adott. A HÁZIGAZDA úgy látszik megérezte, hogy vendég van a háznál, mert kijön hozzánk, és bekapcsolódik beszélgeté­sünkbe. A háború előtti idők­re terelődik a szó. — Az volt ám a cudar vi­lág — mondja Hortobágyi Já­nos. — Ha késett a vonat, bár nem tehettünk róla, főnökünk attól függően, milyen kedvé­ben volt, ötven fillér, de oly­kor 1 pengő birságot is fizet­tetett velünk. Havonta három­szor iskolába mentünk, volt, hogy reggeli műszak után csak késő este értem haza az okta­tásról, — de másnap korahaj­nalban ismét jelentkeznem kellett a pályaudvaron. CSILLOGÓ SZEMMEL be­szél arról, hogy milyen nagyot fejlődött azóta a vasút. Vil­lany- és Diesel-vontatású vo­natok robognak keresztül az állomáson. Valaha kézi állítás mellett hat percbe került a kijáratás biztosítása, ma még fél perc sem kell hozzá, és sokkal biztonságosabb. Hortobágyi János 1945-óta párttag. Hűségét igazán ak­kor mutatta meg, amikor az ellenforradalom után a helyi pártszervezet legaktívabb szer­vezője volt. EGYSZERŰ EMBER — nin­csenek nagy vágyai. Szabad idejében a ház körül tesz-vesz, a virágokat és a szőlőlugast ápolja. Most készül nyugdíj­ba, de a társadalmi munkából továbbra is ki akarja venni részét. Ő már megszokta az újat, nem akar lemaradni. Ha udvarából kitekint, az aszódi állomáson átrobogó vonato­kat látja. Ma még ő állít ne­kik váltót, augusztusban már átadja a fiataloknak a mun­kát. Csiba József Lali lan ya bő l — larislaszálló Másfél millió forintos költ­séggel Harkányban 44 ágyas új turistaszállót rendeztek be, amelyet július köze­pén nyitnak meg. Szállo­dai igényeket is kielégítő egy­es kétágyas szobák várják a vendégeket, hideg-melegvizes mosdófülkékkel, kényelmes bútorzattal. Az új turistaszál­lót egy korábbi laktanyából alakították át. Szárnyal a dal címmel mutatják be rövidesen a filmszínházaink a színes, szovjet esztrádfilmet. A film feldolgozza mindazokat a motívumokat, amelyek vonzóvá tették a revűfilmcket, ugyanakkor nélkülözi a giccses je­leneteket NÉGY VILÁGRÉSZ MAGYARUL RESZEL Akik először írják alá a nevüket ÚRIBAN A FELNŐTTEK IS ISKOLÁBA JÁRNAK Úri község lélekszáma majd­nem 2600. A lakosság iskolai végzettsége általában hat osz­tály, de akadt a községben több olyan idősebb és kö­zépkorú ember, aki nem tu­dott írni-olvasni. Az analfa­betizmus megszüntetésének érdekében a tanács és a pe­dagógusok nagy erőfeszítése­ket tettek, amelyeknek so­rán jelentős eredmények szü­lettek. Három évvel ezelőtt az ál­talános iskola nevelőinek se­gítségével felméréseket vé­geztek, s megállapították az írni-olvasni nem tudók szá­mát. Ezzel egy időben meg­kezdődött a tanfolyamok szervezése is. A beiratkozottak nem mor­zsolódtak le, végig kitartot­tak, s így tavaly 11-en fe­jezték be a tanfolyamot. Az idén, márciusban még né­gyen tettek sikeres vizsgát az általános iskola első osz­tályának anyagából. Több­nyire idősebb emberek vol­tak, akadt köztük 50 éven felüli is. Többször megható jelenetnek voltak tanúi a ta­nács képviselői és a taní­tók: nemrégiben egy három­­gyerekes családapa — aki először írta alá a nevét hi­vatalos iratra — örömében sírvafakadt. Gondoskodnak a kevés osztályt járt, tanulni vá­gyó felnőtt emberek to­vábbképzéséről is, 1961 óta 16-an végezték el a hetedik, 82-ten a nyolcadik osztályt. Ebben a legnagyobb segítséget Tuskán József is­kolaigazgatótól kapták, aki évek óta szívügyének tekinti a felnőttoktatás kiszélesítését, s az ezzel kapcsolatos szer­vezőmunkának legaktívabb harcosa. I ff Ha balra nézek, azt kell ff hinnem, valahogyan Afriká­­^ ba cseppentem, terebélyes zöld ff fa árnyékában az egyik asz­­ff tálnál négerek ülnek, szom­­^ szédságukban pedig a barna ff szín sokféle árnyalatát kép­­< viselő arabok. Sárga arcú í vékony fiú tűnik fel az ? úton, vietnami — mondják ff rá, mellettem pedig ugyan­­f, csak barna képű fiatalember ff ül. Arca más szabású, színe ^ egy fokkal talán sötétebb az ff arabokénál, dús fekete haja a á homlokába hull. í BOLIVIA 2 2 Az Andok fia, crioUo, vagy 2 ahogy mi mondjuk, kreol, ami 2 alatt csak mi értünk sötét arc- 2 színt, túl az óceánon dél- 2 amerikai születésűt jelent. 2 — Vagy húsz országból ez-2 ren lehetünk itt, legtöbb a 2 magyar, aztán az NDK-ból 2 jött sok fiú, meg lány rövid 2 üdülésre és lengyelek is van- 2 nak. Valóságos Bábel tor­­^ nya. Ausztrálián kívül itt 2 az egész világ, legalább har- 2 minc-negyven nyelvel hall­­\ hat. 2 Ezt kifogástalan magyar- 2 Sággal, de a latin nyelvűek ^ lágy kiejtésével mondja Ivan í Segada de la Fuente. Tíz hó­napja indult el szülőhelyéről, Bolívia fővárosától La Paz­­ból Budapestre. Azelőtt so­ha nem találkozott magyarral, egy szót sem hallott a nyel­vünkből. — Nyolcvanén vagyunk most itt külföldi ösztöndíja­sok — mutat körül a nyüzs­gő táboron. — Egymással ma­gyarul beszélünk. No lám, világnyelv lett hát a mi kis népünk nyelve, vi­lágrészek érintkeznek egy­mással magyarul. Legalábbis a kismarosi Express ifjúsági táborban. Ivan Segada szeptember­ben a Műszaki Egyetemen megkezdi gépészmérnöki stú­diumait. Ezért tanult meg nemcsak beszélni, számolni is magyarul. Három hete jelesen tette le magyar nyel­ven a matematika, fizika és kémia vizsgát, meg a nyelv­vizsgát is természetesen. — Hetvenegy-hetvenkettő előtt nem kerülök haza... * Családi fényképeket vesz elő. Ez itt az anyja, emez meg az otthoni egyetemen építész­­mérnöknek készülő bátyja. Itt a kishúga, még gimnazis­ta, itt meg a nagyobbik, az most érettségizett. Nagyon szép kislány. Múlt évben szépségkirálynővé választot­ta az iskolája. Fizika-kémia tanár szeretne lenni, talán sikerül elvégeznie az egyete­met. — Nehéz lesz, szegények va­gyunk — sóhajt és egy ko­molyarcú férfi fényképéi mutatja: — az apám. Mái meghalt. Ki volt, amíg élt? Még mi­niszter is, a bányaügyi tárca volt az övé 1952-ben, az első Paz Estenssoro kormányban, amikor az ónbányákat álla­mosították. Nem, azelőtt nem volt állami alkalmazott. Mondania sem kell, anélkül is tudom, az édesanyja tehát nem kap nyugdíjat. Négy gyermeket nevel. — A Dunakanyar Magyar­­ország legszebb vidéke? — ér­deklődik. — Csak egyike a legszeb­beknek. — Olyan szép, mint a Yun­­gas. Ez jólesik, habár talán spa­nyol udvariasságnak kell te­kintenem. Mert a Yungas a bolíviai Andok legszebb tró­pusi bujaságban pompázó, termékeny völgye. Nekem is nagyon tetszett, amikor arra jártam. IRÁN Most fekete szemű és kes­keny arcú fehér fiú ül aszta­| MA: ^ y I A láthatatlan front I c y \ r X A televízió riport film je í X í, $ Ismert tény, hogy csak- í ^ nem háromezer éve íródott % ^ homéroszi eposz, az Iliász ^ $ is tesz említést kémekről, s'f X maga a trójai faló sem$ X más, mint gigantikus kém- ff X ötlet: tömegesen bejuttatni £ X saját embereiket az ellen- ff X ség sorai közé. Regények, % | filmek és színdarabok szól-f 8 nak képzelt kémhistóriák- f § ról s haláluk után egy-két % § évtizednél a valóságos ké- ff X mek tettei is napvilágra $ X kerülnek. | De az élő, a működő ké-$ X mek tevékenységét éppen ff X ágy, mint a kémelhárítá- £ | sét is — a dolog természe- ff | ténél fogva — titokzatos-$ 8 ság és homály fedi. ^ 8 A kémek elleni harcot í § névtelen hősök folytatják, j X munkamódszereikről, tévé- ff X kenységük részletkérdései- % X röl a belügyi szervek sem ff ^ tájékoztathatják a nagykő- If ^ Zönséget. Épp ezért ritka $ ^ alkalomnak lesz részese, ff ^ aki vasárnap este megte- % 8 kinti a tévé „Fedőszáma: f X 639” című filmjét. 8 A riporter végigvezeti aj | nézőt a Belügyminiszté- f X rium folyosóin, megmutat ff § valamit a titkos leadások, % X titkos írások megfejtésének ff X bonyolult, fáradságos mun- $ X kájából, felvillantja a dosz-ff | sziékat, közülük kiemeli a ^ ^ 639-es számút és megismer-£ X teti a közönséget a 639-es ff ^ szám viselőjével, egy való- f 8 ságos és működő kémmel, ff 8 A riporter és a kém ta-'f X lálkozása — bármily fúr- ff § csa — egy eszpresszóban $ X játszódik. í (Z) \ lünkhöz. Kaukázusi fejforma — mondom magamban — és nem tévedek: iráni. — No, most legalább meg­tudom, hogyan nevezik ma­gukat a perzsák? — Farsz, így mondják. Va­laha úgy ejtették parsz — vi­lágosít fel. — Én azonban azerbajdzsán vagyok, az iráni Azerbajdzsánból. Beszél az anyanyelvéről, a két különböző nyelvcsaládhoz tartozó perzsa és török keve­rékéről, kész etimológus Dja­­lal Nadjafi. Ezenkívül világ­látott, sok országban megfor­dult, pedig még csak huszon­két éves. — öt éve halt meg az apám, érettségi előtt álltam akkor. Amíg élt, addig is ne­hezen éltünk, öt bátyám, egy húgom és egy öcsém van, nagy a család. Az elhunyt Nadjafi műsze­rész volt. Saját kis műhelyé­ben dolgozott, mindenféle gé­pet javított, abból élt, tartot­ta el és nevelte népes család­ját, sőt, taníttatta a gyerme­keit. A legidősebb katonais­kolát végzett, már ezredes. — A negyedik bátyám nem akart tanulni, most gépkocsi­vezető. Az utána következő azonban tanító, általános is­kolában. Emellett egyetemre is jár most, pszichológiát ta­nul. A húgom is egyetemista már, fizika-kémia tanár lett. A l'egkisebbik, az öcsém, még gimnazista. Napkeleti mese az egész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom