Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

1965. JULIUS 11, VASÁRNAP Pt ST MECVEI kMíTÍOP FIX PONT — Szervusz. Hogy vagy? — kérdezem, és váratlan dolog történik. Ifjú mérnök bará­tom nem rohan tovább az utcán, futtában odavetve: „Kösz” — hanem megáll és bánatosan közli: — Hagyd ... Nagy baj van... Kopaszodom. — Te? Ugyan! Ne viccelj... — Bár viccelnék — sóhajt barátom — de ez a szomorú valóság. Látod ezt a szemöl­csöt? — mutat a homlokára. — Ehhez mérem a hajam. Mindig messzebb kerül tő­le. Próbálom vigasztalni: — Nem a szemölcs csú­szott lejjebb? — Sajnos nem. Az szilár­dan áll. Fix háromszögelési pont M. Ha lehet, mentsük meg a vízben álló gyümölcsfákat Számbavesszük a károkat — Szaktanácsok a fák kezeléséhez Végig a Duna mentén a Szentendrei-szigeten, Duna­­bogdányban, Leányfalun és Szentendrén, de a ráckevei já­rás területén is, a hosszan tar­tó esőzések következtében és a folyam magas vízállása mi­att, sok száz hold gyümölcs­­kultúra került a víz alá. Nem egy helyen már hetek, sőt hó­napok óta állnak a fák a víz­ben és még időbe telik, míg felszívódik, elvonul a talajvíz. Ez a helyzet nemcsak a gyü­mölcsfák idei termését érinti, hanem egyes fafajták pusztulását is előidézheti. A Füldművelésügyi Miniszté-Modellez# pálya Nagykörösön Fát ültetnek a KISZ-esek — Öregeknek is segít az ifjúságvédelmi csoport Nagykőrösön a KlSZ-kong­­resszus előkészületei során, majd a kongresszus után megélénkült az ifjúsági szer­vezetben az élet. Ezt többek között olyan új létesítmények is bizonyítják, amelyeket a fiatalok építettek. Az ifjúsági szövetség tag­jai vállalták, hogy a vá­ros területén 1500 facse­metét ültetnek eL Kétezer társadalmi munka­órát vállaltak az Építők sport­pályájának építésén. Megígér­ték azt is, hogy 1000 órát se­gítenek a tormási ifjúsági vá­rosrész útmunkálatainál. A vállalásokat már az első félévben teljesítették, sőt, még rá is dolgoztak. Terven felül új modellező pályát építettek és környékét parkosították. A városi végrehajtó bizott­ság mellett januárban alakult meg az ifjúság- és érdekvé­delmi csoport. A csoport tag­jai, együttműködve a tanács­csal és a rendőrséggel, részt vettek a büntetett vagy meg­figyelés alatt álló fiatalkorúak ellenőrzésében. Esténként őrjáratot indí­tanak a szórakozóhelyek­re, amelyek szükség sze­rint intézkednek is. A csoport tagjai azonban nemcsak a fiatalokkal foglal­koznak: karöltve az úttörők­kel, negyvenöt idős házaspárt illetőleg egyedülálló öreget — ■ nagyrészt veteránokat — ke­resnek fel rendszeresen és se­gítenek a házkörüli munkák­ban. A jó munka, s az erőtelje­sebb közösségi szellem más formában is éreztette hatását. A KISZ-alapszervezetek kö­rültekintő mérlegelés után hét tagjukat javasolták párttagjelöltnek. A városi pártbizottság a ja­vasoltak felvételét elfogadta. rium kertészeti főosztálya ép­pen ezért elhatározta; az érin­tett területeken, mindenütt szakemberek vizsgálják meg, hol. mennyi gyümölcsfa pusz­tult ki, milyen területeket kell újratelepíteni. A helyszíni szemlék máris megkezdődtek és ezen a kertészeti szakem­berek megállapították: a her­­vadásnak indult gyümölcsfá­kat nem szabad elhamarko­dottan kiirtani. Nemcsak azért ér rá ez, mert pótlásuk csak ősszel lehetséges, de megtör­ténhet, hogy a kisebb kárt szenvedett fák átmeneti her­­vadás után, felélednek, új haj­tásokat nevelnek. A szakem­berek azt ajánlják a gyümöl­csösökkel rendelkező gazdasá­goknak, kerttulajdonosoknak és azok kezelőinek, hogy a víz levonulása és a talaj bizonyos mértékű szikkadása után mielőbb szellőztessék a gyümölcsfák talaját. Szükség van erre a talajélet megbomlott egyensúlyának helyreállítása érdekében. A fák újjáéledését elősegíthetik szántással, tárcsázással, ki­sebb területeken a koronaszé­lességben történő felásással. A gyümölcsfa nagy érték, meg­mentését meg kell tehát kí­sérelni. Ha sikerül, megéri a fáradságot. FÉLÉV UTÁN Okulni nem szégyen A Központi Bizottság de­cemberi ülésének határoza­tai a helyi iparban is kije­lölték a követendő utat, s a megyei tanács irányítása alatt álló 24 vállalat el is készí­tette a határozatban foglaltak helyi megvalósításának in­tézkedési tervét, e tervek azonban nem mindenütt és nem mindenben valósultak meg. Következetesebb munkát A két ágazatra bomló — élelmiszeripari, könnyűipari — tanácsi vállalatok mun­kájában még mindig sok az egyenetlenség, s ez különö­sen megmutatkozik a köny­­nyűipari ágazatban, ahol egé­szében 101,1 százalékra telje­sítették a félévi tervet, de úgy, hogy néhány vállalatot — mások „húztak ki”, azaz utóbbiak tervtúlteljesítése biz­tosította csak a megyei terv teljesítését. Különösen a vegyesipari javító-szolgáltató vállalatoknál kedvezőtlenek az eredmények, de minde­nütt többet kell tenni a ter­melékenység növeléséért A Központi Bizottság fő célként jelölte meg a ter­melékenység növelését, s eredmény, hogy a könnyű­ipari ágazatban az egy mun­kásra vonatkozó termelé­kenységi tervet három szá­zalékkal túlteljesítették. Ugyan­akkor fontos tanulságokat kell leszűrni abból, hogy a többlet­­termelés 59 százaléka szár­mazott csak a termelékeny­ség növekedéséből, 41 szá­zalékot a létszám bővítése biztosított. Az élelmiszeripari vállalatoknál már sokkal kedvezőbbek a félévi ered­mények; valamennyi válla­lat teljesítette tervét; a több­lettermelésnél például a sütőipar 96 százalékot biz­tosított a termelékenység nö­veléséből; azaz a helyzeti előnyt — jobb anyagellátás stb. — figyelembe véve is jobbak, alaposabb munkáról tanúskodók a félévi számada­tok. Sokan felteszik a kérdést: tulajdonképpen meddig kell a termelékenységet növelni? Csakis az lehet a válasz, hogy megállni soha nem lehet, ez állandó folyamat, s bár 1964 első félévéhez mérten a könnyűipari ágazat vállala­tainál a termelékenység 6,6 százalékkal nőtt, ez elmarad a követelményektől, de — a lehetőségektől is ... A kö­vetkezetes munka gyümöl­cse jelentkezik például a PEMÜ-nél, ahol az első fél­évben 5,7 százalékkal növe­kedett a termelékenység, de többlettermelésüket teljes egé­szében a termelékenység fo­kozásával fedezték. Hason­lóan jól és következetesen hajtja végre e természetű feladatait a Maglódi Gépgyár és a Szentendrei Kéziszer­­szamgyár. Az ellenpólus: a Nagykőrösi Faáru- és Do­hányzócikkgyártó Vállalat sem termelési, sem termelékeny­ségi tervét nem teljesítette, ugyanakkor túllépték a meg­engedett,.létszámot, A példák is indokolná teszik a követ­keztést/ mindenütt, eléget lehet tenni a fokozódó köve­telményeknek. de ehhez jobb vezetésre, nagyobb felelős­ségérzetre van szükség. As alaposság nélkülözhetetlen A vezetési módszerek, a ter­melésirányítás alapossága nél­külözhetetlen tényező; a fen­tebb említett nagykőrösi vál­lalatnál például végrehajtot­ták a norma-karbantartást, de úgy, hogy lényegében semmi nem változott, továbbra is je­lentősen túlteljesítették a már kiigazított normákat, azaz nem kellő alapossággal készí­tették elő és végezték el ezt a munkát. Nem így Maglódon: míg korábban 114,8 százalék volt a normateljesítés, a kor­rekció végrehajtása után ez 101,1 százalékra csökkent, azaz a jól előkészített és átgondol­tan végrehajtott norma-kar­bantartás számokban is azon­nal lemérhető. Amit meg­tettek Maglódon — vagy pél­dául a Szentendrei Kéziszer­számgyárban is — miért nem tehetik meg Nagykőrösön, vagy a Zsámbéki Gomb- és Műanyagfeldolgozó Vállalat­nál? Ilyen értelemben a megyei összadatok „eltakarják” a kü­lönböző vállalatok tevékeny­ségét, de ez nem menti fel a vállalatok vezetőit — és ter­mészetesen a megyei irányító szerveket sem — attól, hogy megkeressék az akadályozó tényezőket, és — megszüntes­sék azokat... Különösen a megye három vegyesipari ja­vító és szolgáltató vállalatá­nál — Nagykörösön, Vácott és Gödöllőn — kell keresni a huzamos sikertelenség okait, még akkor is, ha ez nemcsak megyei, hanem országos gond. E vállalatok tevékenysége or­szágosan nehézkes, s éppen ezért lenne nagy fontosságú egy olyan megyei felmérés — akár a társadalmi szervezetek bevonásával is — amely meg­jelölné a kivezető utat. Érdekes tapasztalat az is, hogy a norma-karbantartás zömét májusban és június­­; ban végezték el helyiipari i vállalataink, azaz, amikor : már nagyon körmükre égett /sssssssssssss/ssss/ssssysssssssssssssssss/sssssssssss/ss/ssssss/s/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssss/sj. Azzal kezdődik, Dzsalui Nad­­jafi 18 éves korában világgá ment, szerencsét próbálni. El­jutott Isztambulba, ahol más­fél évig egy külkereskedelmi cégnél török—angol tolmács volt. Hogy hány nyelvet be­szél? Nyolcait. Azerbajdzsánul és perzsául, ez természetes. Angolul az iskolában tanult meg, oroszul a teheráni szov­jet klubban, de valamit be­szél arabul és németül is. Most pedig már a magyart is tudja. Mégpedig — bizonyít­hatom — nagyon jód, holott csak tavaly szeptemberben kezdte tanulni. Nagy kerülő­vel akkor ért Budapestre. Minek készül? — Elektromérnöknek. Ere­detileg gépészetre akartam iratkozna, ismerem a gépeket apám műhelyéből, vakációkor ott dolgoztam nála. Itt be­széltek rá a villamosmérnöki szakra, azt mondják és igaz, ennek nagy a jövője. Vajon nem pályatévesztett ember lesz belőle? Nyelvész­nek kellene lennie, aki hu­­szonkétéves korára nyolc nyelvet megtanult... NIGÉRIA Szakállas, szemüveges, de­rűs tekintetű néger fiatalem­bert invitálunk az asztalunk­hoz. — Chidube Okey — mutat­kozik be. — Nigériai vagyok, Lagosban születtem, itt is így mondják, pedig Légos-nak kell kiejteni. Odahaza érettségi után el­végezte a kétéves egyetemi előkészítőt. — Annak a bizonyítványá­val angol egyetemre mehet­tem volna, csakhogy ez na­gyon sokba kerül, nem tudta volna fizetni a családom. Apám már nem él, bíró volt, anyám kis nyugdíjat kap csak utána. Heten vagyunk testvé­rek, hét árvát nevelni, tanít­tatni nyugdíjból — hát ez nem megy Nigériában sem, ahogy seholsem a világon. Három félárvával ülök együtt az Express-tábor park­jában, a világ három távoli szegletéből való, úgynevezett elmaradott országokból. Azt mondják, társaik, a többi Ma­gyarországon tanuló ösztöndí­jas legnagyobb része szintén fél- vagy teljes árva, a többi is csaknem mind sokgyerme­kes család sarja. így válogat­ják össze az ösztöndíjasokat. Tehát nemcsak arról van szó, hogy az elmaradott ország ré­szére tanult embereket neve­lünk, azt is jó tudni, hogy ar­ra érdemes rászoruló fiatalok­ból kerül ki ezeknek az orszá­goknak új értelmisége, a mi segítségünkkel. Chidube Okey például orvos lesz. Most fejezte be a hatodik félévet Debrecenben, mégpe­dig jeles eredménnyel. — Az a vicc, hogy mindig jól tudok vizsgázni, de hogy a dolog. Meg mindig el renax az a hibás szemlélet, hogy a normák karbantartása nem állandó feladat, hanem idő­szakos. Éppen ezért követke­zetesebb ellenőrzéssel kell el­érni, hogy a második félév­ben e feladat végrehajtása ne tolódjék el az utolsó két hó­napra, hanem annak időará­nyos részét hónapról hónapra teljesítsék. Az időarányos tervitieljesítés nem boszorkányság: a megyei helyiipar például most félév­kor évi tervének 51,8 százalé­kát teljesítette, azaz itt sike­rült biztosítani az ütem egyenletességét, s ezt kell el­érni a munkaügyi tervek vég­rehajtásában is. A belső tartalékok keresése Huszonkilenc millió forint­tal nőtt az első félévben — 1964 hasonló időszakához vi­szonyítva — a termelési ér­ték megyei szinten. Ebből 18 milliót a termelékenység nö­velése biztosított, 11 milliót pedig létszámfejlesztéssel ér­tek el. A 18 millió aláhúzza azt a közismert, de még min­dig fontosságánál kisebb he­lyet kapó tényt, hogy a belső tartalékok keresése és hasz­nosítása korántsem befejezett folyamat; sőt, még igen nagy lehetőségek vannak. Az egy főre jutó termelékenység nö­vekedés — az előzetes adatok alapján — mintegy nyolc szá­zalék. Ez több is lehetett vol­na, ha mindenütt megfelelően hajtják végre a normakarban­tartást, ha mindenütt kellő fontosságot tulajdonítanak a helyiiparban m\% mindig mostohagye nm eklwht kezelt munkaversenynek, ha a gyár­tás- és gyártmányfejlesz­tésben. jobban igénylik a dol­gozók alkotó közreműködését, s nemcsak „hivatali'’ feladat­ként fogják azt f#. A műszaki fejlesztés lehe­tősége a helyiiparban sze­rény: igaz, például a PEMÜ nagy teljesítményű műanyag­­öntógépat kapott, új berende­zések kerültek a szentendrei töltőtoll-üzembe is, de a fő támasz: • a belső tartalék. Ilyen példa már jó néhány van, de itt sincs megállás. Me­gyei összesítésben 102 ember­rel kevesebb dolgozik , a vál­lalatoknál a megengedettnél, ennek ellenére teljesítették a tervekeit, sőt — és itt világos az összefüggés — ott nem si­került a tervek teljesítése, ahol túllépték a létszámot, azaz csakis annak növelésé­vel akartak mindent megol­dani. Ez is arra figyelmezteti a vállalatok vezetőit, hogy rossz utat választanak, ha csak a létszámfejlesztésben keresik a termelés növelésé­nek biztosítékát; s örvendetés, hogy most már a legtöbb he­lyen ezt fel is ismerték. A Központi Bizottság jú­niusi üléséről megjelent köz­lemény, valamint Kádár Já­nos elvtárs Dunaújvárosban elmondott beszéde is arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a párt Központi Bizottságának decemberi határozatai nem­csak egy évre szóló feladato­kat szabtak meg. A megye helyiiparának első félévi eredményei azt tanúsítják, hogy az irány helyes, hogy a továbbvezető út körvonalai mindinkább kialakulnak, s éppen ezért kell okulni az első félév eredményeiből, hi­báiból: a tanulságok nemcsak a második félévre, hanem a távolabbi holnapra is vonat­koznak! Mészáros Ottó Ékszerteknősök J. E. Lovrity kanadai terra­­rista, a ST. Anne de Belle­­vue-í Intézet tudományos munkatársa ritka hüllőket küldött dr. Marian Miklós­nak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum herpetológusának. A küldemény legszebb példánya két ékszerteknős. Páncélju­kat és testüket élénk piros és sárga rajzolat díszíti. Három pecsétes kígyó is érkezett a tengeren túlról Szegedre. az anyagot is jól tudom-e, az már kétséges. Mázlim van — mondja hamisítatlan debrece­ni akcentussal, ennyire tud már magyarul. — Pedig nehéz a magyar nyelv, csak az anyag nehe­zebb nála. Szerénykedik csak a fiú. Ké­sőbb egy kollégájától hallom, nagyon is jó tanuló, nem ér­demtelenül adnak neki jó je­gyet a professzorok. Ezen a nyáron Hamburgba készül. Ikertestvére, Colman ott végzi a tengerészeti főisko­lát. Aztán átruccan London­ba. — Rokonaim élnek ott, ta­lán megveszik nekem a re­pülőjegyet oda-vis&za és haza­juthatok pár hétre. Már négy éve nem láttam a mamát. És még sokára lesz, amíg végleg hazamehet. További három és fél év az egyetem, utána szakorvosi, sebészi ké­pesítést akar szerezni, összesen hét és fél év, addig igazán nem lehet kibírni, látni kell közben a mamát, ha még oly jól is érzi magát az ember idegenben. — Nagyon jó itt Magyaror­szágon, az emberek nagyon kedvesek. Percek alatt megbarátkoz­tunk, úgy érzem, nem ért fél­re, megkérdezhetem: — Hogyan viselkedtek a be­tegek, amikor először lépett be a betegszobába? — Hahaha! — nevet. — Bi­zony némelyik megijedt és meg sem engedte, hogy hoz­záérjek. De azóta sokan az ágyukhoz hívnak, azt kíván­ják, én vizsgáljam meg őket és már senkisem idegenkedik tőlem. Megszoktak, vagy megszerettek? Ki tudja? Nevet, jókedve átragad a bo­líviaira, az azerbajdzsánira, rám is. Nevetünk. Ivan Segada derűs történetet mond el egy úttörőtáborról, amit nemrég meglátogatott. Amikor meg­tudták a gyerekek, hogy hová való: „Indián! Indián!” — ki­áltották örömmel és arról faggatták, van-e machettéje. (Persze a fantáziájukban min­den dél-amerikai — indián, jártasságuknak távoli földré­szek ismeretében, ha felületes is, valóban örülni kell. Nem tomahuawk-ot akartak látni, tudják, az az észak-amerikai indiánok eszköze.) — Nagyon csalódtak, amikor megmondtam, hogy még zseb­be való bicskám sincs. Nem tehetek róla, annak is örülök, hogy magyarul nem zsebkést, de még magyarosab­ban, bicskát mond ez a La Paz-i mémökjelölt. És milyen öröm az is, hogy itt ülünk egy asztalnál négyen, négy tá­voli földrész szülöttei, egy­más anyanyelvét nem, de ma­gyar szóval egymást értjük. És magyarul is mindenképpen egy nyelven beszélünk. Szokoly Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom