Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
MAR ARATNAK! Tíz-tizeakét mázsa árpa a gyenge földeken Pénteken hajnalban, a Mathiász János Termelőszövetkezetben egy kévekötő aratógép és nyolc aratópár nekilátott az aratásnak. Őszi árpában, a kedvezőtlen időjárás ellenére, a tervezettnél jobb eredmények lesznek. Köztudott, hogy a termelőszövetkezet földjei úgynevezett „gyenge” földek, mégis a termés holdanként 10—12 mázsa árpát igér. . A termésikilátások a búzánál szintén jobbak a tervezettnél. Tizenöt hold szántó még most is vízben áll és ezen a területen a termés betakarítása sok gondot okoz. Az aratásra kerülő kalászosoknak pedig mintegy 35—40 százaléka megdőlt, ezért ezeket csak kézi erővel lehet majd learatni. De az aratás akadálytalan lesz, mert elegendő aratópár és kézi kasza áll rendelkezésre. (Kató) A PÁRT-VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁG ÜLÉSE Most penteken a városi párt-végrehajtóbizottság ülést tartott. Az ülés napirendjén a nyári tűzvédelem megszervezése, a szabálysértési hatóság jelentése, a kultúra lis napok előkészítése, az analfabétizmus felszámolásának megvitatása, valamint a városi szociálpolitikai helyzet szerepelt. Mi lesz veled szentendrei sportélet ? Tálcán kínálkozik a siker, csak érte kell nyúlni Sokszor hallottuk, olvastuk, hogy a szentendrei járás lélekszámút és területét tekintve, egyike a legkisebbeknek az országban. A sportban mégsem tartozik a legutolsók közé, sőt, egyike Pest megye legszebb sportsikerekkel büszkélkedő járásainak. Sajnos bármenynyire örvendetes járásunk sportjának eredményessége, olyannyira, ELSZOMORÍTÓ a járás székhelyének, Szentendrének „vérszegény”, egyhelyben topogó, sőt, évek óta egyenesen visszafejlődő sportélete... Tévedés ne essék, nem akarjuk a vészmadár szerepét játszani, nem kívánunk ágyúval verébre vadászni! Nem, csupán a tények alapján szeretnénk az okokat keresni és esetleg a jelenlegi „kátyúból” a kivezető utat megtalálni... Mert nézzük csak: hét nagyobb sportegyesülete van a városnak. Ennek ellenére a hét sportegyesületben a sportolók száma alig haladja meg egy közepes nagyságú város, kisebb sporlegyesületének taglétszámát. Tehát kevés a sportoló és ez a kevés is hét különböző egyesületben igyekszik megtalálni kedvének és képességeinek legjobban megfelelő, rendszeres sportolás lehetőségeit. Mondanunk sem kell, hogy a jelenleg Szentendrén működő sportegyesületek, egyrészt pályák híján, másrészt gyenge anyagi bázisuk következtében, csak alig EGY-KÉT SZAKOSZTÁLYT tudnak fenntartani és ez a tény némi magyarázatát adja annak is, hogy kicsi a taglétszámuk. Ez az oka annak is, hogy az úttörő- és ifjúsági versenyeken feltűnt tehetséges fiataljaink az iskoláik végeztével, mivel nem találnak módot és lehetőséget kedvenc sportáguk Szentendrén való folytatására, végleg lemondanak a további versenyszerű sportolásról, vagy pedig valamelyik fővárosi sportkörben folytatják tovább azt, amit itthon abbahagyni kényszerültek. Jelenlegi sportköreink a labdarúgásra „épülnek”. Ez több szempontból érthető. Egyrészt a labdarúgás nálunk, Magyarországon már szinte „népi sporttá” fejlődött, másrészt, sportköreink szerint ez az a sportág, amelyik némi kis pénzt is hoz a „konyhára”... Sajnos ez utóbbi csak addig igaz, amíg valóban nagyszámú közönség kíváncsi egy-egy mérkőzésre. De aki mostanában Szentendrén kijár a mérkőzésekre és látja a majdnem 50, esetleg 100 FŐNYI , TÖMEGET", elgondolkozik azon: vajon valóban olyan „kasszasiker” a rendszeresen, versenyszerűen sportolni vágyóknak, mint pedig a versenyző keret utánpótlását biztosító tömegsportnak. A sportegyesület vezetői között, a szakvezetőkön kívül, feltétlenül ott kell lenniük a város vezetőinek is, hiszen közöttük nem egy a közelmúltban még aktív sportoló volt. ök személyükben is biztosítanák a sportegyesület és a város szoros kapcsolatát. Félre kell tenni minden kicsinyes érdeket, mert a központi cél: a várost méltón képviselő, tevékeny, életerős sporlegyesület megteremtése. A legszélesebb társadalmi összefogással mielőbb hozzá kell kezdeni a szervező, alkotó munkához. Horányi Sándor Hosszú az út a pénztől az elkészített házig Volna miből, de nincs hová — 300 munkahely — egy lovaskocsi A tanács községgazdálkodási vállalata hatszáztizennégy házat, lakást, üzletet, raktárt, pincét gondoz. Ebben az évben 3 650 000 forintot fordítanak a házaik megjavítására, felújítására. Sajnos, rendkívül megnehezíti munkájukat, hogy hosszú az út a pénztől az elkészített házig, az újjáépített, vagy rendbe szedett lakások átadásáig. Ennek következtében, bizony gyakran megtörténik, hogy egy ház a javítási költség megbecsülésénél 200 000 forintot igényel csak, mire azonban rákerül a sor, már 500 ezer forintba kerül. Közben Ugyanis annyira tönkrement. A városnak nincsenek csatornái, ez is egyik oka a házak gyorsabb leromlásának. Bizony sok a nehézség. Mégis igyekeznek a lehető leggyorsabban kijavítani mindent, még idejében. Idén június közepéig 164 bejelentés érkezett a vállalathoz és ebből 161-et már elintéztek. Évente 360—400 bejelentésre kell intézkedniük. A kaiban tartó részlegben huszonkét ember dolgozik háromszáz munkahelyen. De mindjárt még egy adat: háromszáz munkahely és mindössze egy lovaskocsi. Megdöbbentő, pedig így van. S ehhez hozzá kell tenni azt, hogy egy-egy munkahelyre legkevesebb kétszer el kell mennie annak a kocsinak. A szabályzat értelmében az 50 000 forintig történő javításokat a saját brigádnak kell elvégeznie. A TEFU pedig, Fürdés, némi gondokkal a vízellátással is sokszor van baj. Ha a környéken nagy a vízelvétel, a fürdőben kevés a víz. De ugyanez fennáll fordítva is. Van remény a hibák kiküszöbölésére. Tervbe vették a javítását, átalakítását. Talán egy-két év múlva, már lepedő és törülköző is várja a vendégeket. No, meg külön pihenő, modern hangulatos bútorokkal. vagy jön, vagy nem. Számítani nem lehet rá. Sok lakást ítéltek lebontásra. Lehetne építkezni is — volna miből — de nincs hova költöztetni a lakókat. Ha véletlenül heiy is van, akkor sem siethetnek az építkezéssel. PéldrWl a Gellért utca 4-ben és az Ady Endre u. 66- ban 230 000 forintba kerülne a munka, a pénz megvan, de ... a váci Építőipari Vállalat ebben az évben csak húszezer forint értékű munkát hajlandó elvégezni rajta. Nekik — úgy látszik — minden előbbrevaló, a legutolsók a lakások. Ilyenkor a legkönynyebb az anyaghiányra hivatkozni. Legalábbis ez a tapasztalat, mert más elfogadható kifogást eddig még nem mondtak. A mi községgazdálkodásunk pedig mit sem tehet. Persze, azért van kivétel. Idén is elkészül „két” ház. Elmarad viszont az „Alugrafika” építkezése. Nincs hova költöztetni őket. Pedig az a ház már életveszélyes. Elképzelhető valami javulás mégis ezen a téren? Augusztus harmincegyedikéig találni kell valami megoldást szükséglakások megteremtésére. Várjuk valamennyien. Körfelefon: Ki mennyit ad ? — Halló! Itt a Papírgyár, Hegedűs igazgató. — Érdeklődni szeretnénk, milyen felajánlások történtek eddig, az árvízkárosultak megsegítésére. Eddig a gyár munkásai, alkalmazottai felajánlották, hogy keresetüknek egy százalékát három hónapon keresztül befizetik a 10 200-as csekkszámlára. Ezenkívül az adminisztráció „árvízműszakot” teljesített a borítéküzemben. Folyamatban van több ilyen ehhez hasonló „árvízműszak” megszervezése is. ★ — Halló, itt a Kocsigyár. Nálunk még csak a szervezés folyik. Konkrét adatot csak a jövő hét elején tudunk mondani. Akkor szíveskedjenek érdeklődni... ★ — Itt a Kéziszerszámgyár főkönyvelője beszél. A felajánlás? Nálunk általánosan mindenki keresetének két százalékát ajánlotta fel. Figyelembe véve a gyár helyzetét, úgynevezett „árvízműszakot” mi nem szervezünk. Meg kell azonban említenem, hogy a közvetlen veszély idején a mi embereink derekasan megállták a helyüket. A védekezésnél szükséges „ácskapfcsokat” például rendkívüli műszakban és soron kívül készítettek és nagyon sok munkásunk végzett önkéntes munkát a gáta-' kon. ★ — Halló, itt Szentendrei Géza, a Vasipari Ktsz elnöke. — Érdeklődni szeretnénk az árvízkárosultak megsegítéséről. — Igen, már beszélgettünk erről több tagunkkal. Az az általános vélemény alakult ki, hogy keresetük egy százalékát fogják felajánlani. De ez csak hozzávetőleges tájékozódás. A jövő héten üzemi gyűléseken megkérdezzük tagságunkat, természetesen, majd ők döntenek véglegesen. nem volt fizetés, beállt a jég. Pénz soha nem volt. Néha egy-egy krajcár, ha jött. De összegyűjtött pénzem nem volt még soha életemben ... Kaptam egy kis italt. De részegeskedni, azt nem szerettem soha, utálgadni nagyon szerettem. Ami utána jött, jajj nagyon borzasztó volt... Elvittek Esztergomba, nagyon gonoszak voltak velem, hat élő ördögök laktak bennük. — Katona volt, a bácsi? — Voltam én az is. Igaz nem sokáig. Mert leestem egy fáról és sérvet kaptam, aztán ezért hazaküldtek. — Merre dolgozott még? — Révész voltam, huszonegy évig. — Hol? — Itt Szentendrén. Jó volt. Télen ugyan nehéz volt, tam mindig a részeges embereket — Emlékszik, valami nagy dologra? — Hát hogyne. Amikor itt járt Rudolf, a trónörökös, aztán véletlen belelökött a Dunába. Egy jégtáblán kecmeregtem ki a partra. Mind rámfagyott a ruha, a parton aztán letépték rólam. Szerettem a trónörököst, mert reggelirevaló nekünk is jutott. Elmentem, hogy megköszönjem neki. Kipuhatolta, kiféle vagyok, gyerek voltam még, ő helyezett el Dumtsáéknál... A becsületet én mindig tudtam, megtanultam, hogy a ráí ^ Szombaton meg',t hitt ünnepségen köszöntötték városunk í legidősebb emberét, a százéves Bogdányi \ Gyula bácsit. A vá\ ros „öregjét” sorra { felköszöntötték a kii'flönböző szervezetek £ képviselői. Átnyúj! tották ajándékaikat, í s ö az ünneplőkkel 5 együtt koccintott és \ ivott az Életre. I * ! Beszélgettem vef le. Hihetetlen menyj nyíre jól emlékszik \ a legrégibb dolgokig ra. ! — Hogyan élt Bog! dányi bácsi? \ Felém fordítja fü! lét, kicsit már na\ nagyothall. j — Hát bizony ne; hezen. Ügy mondom, í ahogy volt. Kérdez! ze csak meg a leg! öregebbektől, Bog! dányi soha nem ha- i zudott. Száz évet \ megéltem, de még ; sohasem voltam bün\ tetve. Sose voltam ’ ! a városházába zárj va ... Ügy volt az, \ hogy nyolcnapos volí tam, aztán meghalt \ az apám. Még az ág \ is fog az árván. \ Nincs ruhája, étek; je, nincs apja és j anyja — s nagyon ! elérzékenyül. f — Mire emlékszik még? $ — Borzasztó ár; vizek voltak, jég\ esők. Álló hét évig. $ Vonat is csak egy j vonat járt. Hegyen f laktunk. A borzaszl tó nagy eső a házat \ lesodorta a völgybe, i A víz elvitte a libá\ kát is. Már akkora ! nagyobb legényke í voltam, libát őrizí tem. % — Mii tanult a báesi? Emlékszik? \ — Hát régen vöt. ! Égy osztályt jártam, nálunk a labdarúgás? Hiszen, aki egyszer már kiment a mérkőzésre, az igazi labdarúgást, küzdelmet, izgalmas, szép játékot kíván látni, s mi több: szép hazai győzelmeket... de ha mindez elmarad, akkor lassanként a szurkoló is elmarad a pálya mellől. Hasonlóan alakult a helyzet az ökölvivóknál is. Nemrégen még NB Il-es ökölvívó-mérkőzéseken 4—500 néző szurkolt a szentendrei színek győzelméért. A Szalvay HSE szép sikerei nemcsak nagyszámú közönséget vonzottak, hanem óriási mértékben felkeltették az ifjúság érdeklődését is. Nem csoda, ha napról napra növekedett a versenyezni kívánó fiatalok száma is... így volt egy ideig... És most!?... Helyiség, szakember, felszerelés hiányában ott tartunk, hogy még annak is abba kell hagynia a „bunyózást”, aki már sikereket ért el eddig. Pedig, ahogy Szolnoki László, a megyei ökölvívó szövetség elnöke mondta: „Tálcán kínálkozik a megoldás, csak érte kell nyúlni!... Hát merjünk érte nyúlni, és máris léptünk egyet előre. Atlétika... Ügy nevezik: a sportok „királynője”. Városunkban nemhogy királynői rangja nincs, de ma még HAMUPIPŐKÉNEK se kelne el... Talán nincsenek tehetséges fiatal atléták, nincsenek olyan fiatalok, akik szeretnék ezt a szép és sokoldalú sportágat? Dehogynem. De hol atletizáljanak? Mert sajnos igaz: az atlétikához pálya kell. Tudtommal éppen tizenkét éve az idén annak, hogy elkezdték építeni a városi sporttelepet. Ma már „focizni’’ lehet rajta, de mást nem... Pedig hány és hány kis- és nagydiák, és a rendszeres sportolásból „kiöregedett” sportoló, sportvezető társadalmi munkája fekszik benne... Úszás?... Űszósport? Víz menti város vagyunk. Égy kis úszkálás augusztus 20-án, ugyanazokkal a szereplőkkel, azután semmi egyéb... Evezés... négy-öt hajó, néhány kajak. És sorolhatnám tovább. Városunkban rengeteg a kiváló sakkozó. Mégsincs sakkszakosztályunk. Mondják: személyi ellentétek miatt. Egy-két ember acsarkodása még nem ok arra, hogy az egykor nagyszerűen működő sakkélet teljesen megszűnjék... Mégis hogyan lehetne ebből a kátyúból kikecmeregni, mielőtt a tespedés sara végképp ránkszáradna? Mindenekelőtt legfontosabb volna: létrehozni a VÁRÓ I SPORTEGYESÜLETET, amely az igényeknek és a helyi adottságoknak megfelelően, szakosztályaiban lehetőséget tudna biztosítani, úgy A városi fürdő, sok szentendrei számára az egyetlen lehetőség a fürdésre. Érthető, ha sokakat érdekel a sorsa. Nemrég zárva volt. Festet- i ték. Minden évben festik, de j nem csupán egészségügyi ] okokból, hanem azért, mert minden évben tönkre megy. Nincs szigetelve és nem lehet szellőztetni. Csak ügy, ha „huzatot csinálnak”, ami nem ki- I fejezetten egészséges. Na, meg SZÁZ ÉVIG BÖCSÜLETBEN aztán úgy kilencéves forma voltam, inas lettem a Dumtsáéknál. Nagyon szerettek. Akkor még céhek voltak. De a második felesége nem szeretett, el is kellett onnan jönnöm. Árva gyerek voltam, de szótfovaszságért büntetés \ jár. — Egy kis bort nem 1 inna? — Bort? Éjfélkor: is. ; — Egy cigarettát? \ — Azt igen. Pipáz- j ni szoktam, meg szí-; varozni. Éjjel is, ha] nem tudok aludni,] rágyújtok a pipára, kinyitom az ajtót, amikor a friss levegőtől már fázom, addigra elalszom, s azt hiszem meghaltam, de aztán koppan a padló (leesett a pipám) mondom, Bogdányi te élsz ... Ügy segítek magamon, ahogy tudok ... A fiamnak is azt mondtam mindig, ne kérj, él az apád, ha szegényen is. Inkább elvonom a számtól. Az egész város, az öregek megmondhatják ... Sokszor elfeledkezem, de hazudni nem tudok. — Nagyon jól néz ki Bogdányi bácsi! — A, rövidet lélegzem. várom a halált. Mert tele van gonoszokkal a világ. Ez már nem nekem való. Kevés a jámborság. De vannak jó emberek is. Szabó néni. Áldott aszszony. Együtt vagyunk már tíz éve. ö a gyámolítóm, gondomat viseli. Kevéssel élek, nem kívánok már én mást... Jobb volna nekem, ha az ég elszólítana, legalább nem tartoznék tovább. — Most sem tartó-; zik. Jó ember volt; egész életében Bog- \ dányi bácsi. — Jajj, kedveském, i gyerek maga még, i nem értheti, sokkal j tartozom. Meg már \ fáradt is vagyok. (bányász) j
