Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

Ifi rest MEGYEI 1965. JÚLIUS 25, VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Mikor köteles a vállalat a dolgozó áthelyezési kérelmét teljesíteni? T. I. nagykőrösi olvasónk írja, hogy marós szakmája van, de jelenleg segédmunkás­ként dolgozik. Arra lehetősé­ge lenne, hogy szakmájában elhelyezkedjen. Munkahelyén azonban kilépéséhez nem já­rulnak hozzá. Kérdezi: — milyen címen mondhatja fel munkaviszonyát úgy, hogy folyamatossága ne szakadjon meg? Olvasónk kérdésére közöl­jük: a módosított Munka Tör­vénykönyve rendelkezése sze­rint (MT. V. 49. A. §.) a vál­lalat köteles a dolgozót ké­relmére az általa megjelölt vállalathoz áthelyezni, ha munkahelyén nem a szakkép­zettségének megfelelő mun­kakörben dolgozik és új munkaviszonyában ilyen munkakörbe kerülne. Nincs tehát szükség arra, hogy állását felmondja, mert akkor a munkaviszony folya­matossága megszakadna. Kér­je áthelyezését és ezt a válla­lat csak akkor tagadhatja meg, ha biztosítani tudna szakképzettségének megfele­lő munkakört. Minthogy ma­rós munkakört nem tud biz­tosítani, olvasónk kérelmé­nek teljesítését nem tagad­hatja meg a gyár. Ha még­sem engednék el, forduljon panasszal a vállalati munka­ügyi döntő bizottsághoz. Ingatlan adásvételének bejelentési kötelezettsé­ge illetékkiszabás vé­gett. U. J. tápiószőllősi olvasónk frja, hogy két évvel ezelőtt vásárolt egy házat telekkel együtt negyvenkétezer fo­rintért. A tanácshoz bejelen­tették adózás céljából. Elmu­lasztották azonban az illetékes hivatalnak elküldeni a meg­állapodást illetékkiszabás vé­gett. Emiatt megbírságolták őket. Olvasónk sérelmezi a bírságolást. Kéri, hogy az ügyet vizsgáljuk ki. Olvasónkat mulasztás ter­heli. Az élők közötti vagyon­átruházást a megállapodástól számított 15 napon belül kell bejelenteni, a Pest me­gyei Illetékkiszabási és Vál­lalati Adóhivatalnál (Bp. V., Városház utca 7.). A rendel­kezés szerint ez a vevő kö­telessége, és a tanácsnak nem feladata, hogy ezt a szerződő felek helyett megcsinálja. Azt is előírja a rendelkezés, hogy a kiszabott illetéken felül száz százalékot kell fizetni bírság fejében, ha bejelentésre köte­lezett fél e kötelezettségének egyáltalán nem, vagy nem a megszabott határidőben tesz eleget. A kiszabott bírság tehát tör­vényes rendelkezéseken alap­szik. Mivel olvasónk a kisza­bás ellen fellebbezéssel élt, és ennek alapján mérsékelték is a bírságot, további jogorvos­latnak már nincs helye. Kér­heti azonban a részletfizetés engedélyezését. özvegyi nyugdíjas munkavállalása Havi 350,— Ft állandó öz­vegyi nyugdíjam van. De ezt is úgy kapom, hogy hat­vanhét százalékos munkakép­telen vagyok. Három-négyhó­­napos idénymunkát szeret­nék vállalni, de félek attól, hogy elveszítem emiatt öz­vegyi nyugdíjamat. özv. B. J.-né, monori la­kos levelében azt kérdezi, — vállalhat-e munkát anélkül, hogy tőle az özvegyi nyug­díjat megvonnák? Olvasónkat megnyugtatjuk, mert az állandó özvegyi nyug­dijat a kereső foglalkozás tartama alatt is korlátozás nélkül folyósítani kell. Egy esetben szűnik meg a rok­kantság címén megállapított özvegyi nyugdíj, ha rok­kantsága (67 százalékos mun­kaképtelensége) is megszűnik. Tsz-tasrok öregségi já­radékáról T. K., nagykátai lakos édes­anyja ügyében fordult hoz­zánk tanácsért. Anyja öt év óta tsz-tag, de belépése óta nem dolgozik, mert munka­­képtelen beteg. Életkora je­lenleg 61 év. Olvasónk azt kérdezi: — jár-e anyjának nyugdíj, ha igen, hol kell az ilyen Irányú kérelmet be­nyújtani és milyen igazo­lások szükségesek ehhez? Nyugdíj az édesanyját nem illeti meg, mert a levél sze­rint nyugdíjéveket igazolni nem tud. A rendelkezések alapján öregségi járadékot pedig annak a 65. életévét betöltött nőnek — tsz-tag­­nak — lehet folyósítani, aki a belépéskor vagyontárgyait a termelőszövetkezetbe be­vitte, öregségi vagy rok­kantsági nyugdíjra nem jo­gosult, és a termelőszövet­kezet közös munkájában rendszeresen részt venni nem tud. öregségi járadék édes­anyját még nem illeti meg, mert nincs 65 éves. Munka­képtelenségi járadékra már most jogosult lenne, ha száz százalékban igazolt a mun­kaképtelensége. Ez utóbbi esetben az orvosi vizsgálat iránt a SZOT Társadalom­­biztosítási igazgatósága in­tézkedik, mivel a munka­képesség-csökkenést vélemé­nyező orvosi bizottság véle­ményét fogadja el hiteles­nek. Nem elegendő tehát az önök birtokában lévő orvosi igazolás. Az orvosi vélemény beszerzése vagy a 65. életév betöltése után a Nyugdíj­­folyósító Igazgatóságnál (Bp., V., Guszev u. 10.) kell a ké­relmet benyújtani a tsz ve­zetősége és a tanács vb. ja­vaslatával. Az öregségi és munkaképtelenségi járadék összege havi 260,— Ft. Gabonahaszonbér ter­mészetbeni szolgáltatá­sa helyett pénzbeli egyen értékkel történő fizetés Haszonbérben volt földe­met a tsz-be belépő bérlő magával vitte a termelőszö­vetkezetbe. A megállapodás szerint gabonahaszonbér volt kikötve. A tsz ennek a meg­állapodásnak nem tesz eleget, csak pénzben hajlandó a ha­szonbért megfizetni. — Jo­­gos-e a tsz intézkedése? Kér­dezi Z. I. abonyi lakos. Olvasónk kérdésére a Leg­felsőbb Bíróság állásfoglalá­sával' válaszolunk. A nép­­gazdasági érdekek megkíván­ják, hogy a gabonatermés a tervszerű elosztás keretében kerüljön felhasználásra. Erre tekintettel a tsz-ek általá ban teljes gabonatermésüket az állami felvásárlás útján bocsátják az állam rendel­kezésére. Ilyen körülmények között a gabonában kikötött haszonbér természetbeni tel­jesítése nem szolgálná a nép­­gazdasági érdekeket. Ezért a tsz a haszonbért pénzben egyenlítheti ki. Ha olvasónk és a tsz kö­zött kötött haszonbérleti szer­ződés nem ad lehetőséget a pénzben való teljesítésre, a bíróság jogosult kérelem ese­tén a szerződést ilyen érte­lemben módosítani. Azt ta­nácsoljuk, hogy a fölösleges bírósági eljárás elkerülése céljából nem célszerű a ga­bonahaszonbér * természetbeni teljesítéséhez való ragaszko­dása, mert esetleges bírósági eljárás során a fentiek értel­mében módosításra kerülne a megállapodás. Dr. M. J. MILLIÁRDOS KÖZÜGY ■ Kicsi a világ. Pedig ma is éppen akkora, mint volt húsz vagy harminc évvel ezelőtt. És mégis, összezsugorodtak távolságai. Egy nap sem kell már ahhoz, hogy a pesti em­ber meglátogassa Ameriká­ban vagy Kanadában élő rokonait. Moszkva csupán 'két óra. London és Párizs sem sokkal több. Amíg a távolságok időben lerövidültek, a látóhatár je­lentősen kitágult. Évente százezrek utaznak Magyaror­szágról külföldre és a világ legkülönbözőbb országaiból hazánkba. Magyarország egyetlen nagy tranzit álló­in ás lett. Ez öröm. És haszon. De gond is. És nem is kicsit. Nemcsak az utas ér fél napnál alig hosszabb idő alatt például Afrikába. Valameny­­nyi fertőző betegség kóroko­zófa ugyanennyi idő alatt át­szállítható egyik kontinens­ről a másik kontinensre. Szo­morú példa bizonyítja ezt: a téli-tavaszi fertőző járvány, a ragadós száj- és körömfájás tetemes pusztítása. A kár igen jelentős. Nem csupán az el­hullást Illetően. A legyengült állatállomány termelési ki­esése sem csekély, akárcsak az a kár, arrrit a tenyésztési program megzavarásában, visszavetésében jelentett a kóros fertőzés. Tények — A fertőzés terjedését eredményesebben megakadá­lyozhattuk volna, ha nagyobb gondot fordítanának nagy­üzemi gazdaságaink az ál lat­egészségvédelemre. — Ez dr. Magyari Andrásnak, a gö­döllői Agrár tudományi Egye­tem rektorának, a biológiai tudományok doktorának, va­lamint dr. Szép Ivánnak, az egyetem állatélettani és állat­egészségügyi tanszék vezető­jének, állatorvostudományok kandidátusának a vélemé­nye. Fejtegetéseik, indoklásuk feltétlenül figyelemre mél­tó. Annái is inkább, mivel az állategészségügy esetében nem milliós, milliárdos károk­ról beszélhetünk. Tényekkel bizonyítanak. — Az állatáílomámy elhul­lása igen nagy. íme egyetlen példa a sok közül: az el­múlt esztendőben az állami gazdaságok növendék- és fel­nőtt sertésállományának mint­egy tíz, a termelőszövetkeze­teknél pedig hozzávetőlege­sen tizenöt százaléka hul­lott el. Ha ehhez hozzászá­mítjuk az ugyancsak magas arányszámú szopósmalac pusztulását, valamint a le­gyengült állatok terméskie­sését, akkor a kár meghök­kentően nagy. . Az állatte­nyésztés egészét tekintve pe­dig sok száz millióban fe­jezhető ki. Mégis csak ke­veset vagy egyáltalán nem beszélünk arról, hogy az ál­lategészségügy javítása, kor­szerűsítése nemcsak az állat­orvosok és a mezőgazdasági üzemek feladata, hanem köz­ügy. > Elgondolkoztató az a tény is, hogy például a száj- és körömfájás elsősorban a nagyüzemi gazdaságokban pusztított. Az elhullás ará­nya például Pest megyében, az állami gazdaságokban volt a Legnagyobb. Ezt követték a termelőszövetkezetek, míg a legkevesebb megbetegedés a háztáji gazdaságokban for­dult elő. Vajon mi az oka ennek? — Az állati termékek irán­ti igények jelentősen megnőt­tek hazánkban az elmúlt két évtized alatt — mondja az egyetem állategészségügyi tanszékének vezetője. — Az igények kielégítése két mó­don történhet A hagyomá­nyos, extenzív állattartás út­ján, s ez gyors létszámnöve­lést sürget, ami azonban nagy takarmánytöbbletet Igé­nyel. A másik mód: nagy teljesítményű kultúrfajták meghonosítása, amelyek azo­nos takarmányozás mellett több terméket adnak. Nálunk ez a járható út. Mezőgazda­­sági nagyüzemeink többségé­ben ezért szakítottak a hagyo­mányos állattenyésztéssel és tértek át hibrid-baromfi, a fe­hér hússertés nevelésére vagy a szarvasmarha keresztezésre. A több haszon elérése azon­ban gondokkal is jár. A nagy teljesítményű kulturfajták természetes ellenállóképessé­ge gyakran csökken. Ez ért­hető, hiszen ezek az állatok jobbára zárt térben nevelőd­nek. Ezért úgy kell kialakíta­ni az állattenyésztő üzeme­ket, hogy azok mindenben kielégíthessék az állatok bio­lógiai igényeit. Ha ezt elmu­lasztjuk, az állatok igen ér­zékenyen reagálnak az elkö­vetett hibákra. Egy példa en­nek bizonyítására. Míg a ház­táji gazdaságokban hagyomá­nyos módon felnövő napos­csibe jól bírja a tizenöt-tizen­hat fokos hőmérsékletet is, addig egyes magas termelő­képességű kitenyésztett állo­mányok egyetlen éjszaka alatt elpusztulnak a csibenevelő­ben ilyen hőmérsékleten. Az igazság valahol ott ke­resendő, hogy nem elég csu­pán létrehozni a nagyüzemet, biztosítani kell annak felté­teleit is. És ez az, amiről ma még igen sok helyen megfe­ledkeznek. Az eredményes állattenyésztés feltételei Az eredményes állattenyész­tés főbb feltételei: a megfele­lő takarmányozás, az állatok gondos elhelyezése, az istál­lók rendben- és tisztántartása. Ha ezek közül akár csak egy is hiányzik, visszahatása máris megmutatkozik a ter­melésben. Rövidesen „kozmikus utcaseprőkre" lesz szükség 1961. június 29- én a Kennedy­­fokról hordozó­­rakétát bocsátot­tak fel, amelynek egyszerre három mesterséges hol­dat kellett volna pályára juttatnia: két kutató és egy navigációs mes­terséges holdat. A fellövés nem egé­szen sikerült: a két kutató-mű­hold nem vált el egymástól és együtt kezdett ke­ringeni a föld körül. A raké­ta viszont a mű­holdak leválása után hamarosan felrobbant. A szétfröccsent re­­peszdarabok a Saturnus gyűrű­jére emlékeztető „valamit” képez­tek bolygónk kö­rül. Egyébként nincs kizárva, hogy a jövőben a felet­tünk húzódó ég­bolt kissé megvál­tozik és a föld körül mestersé­ges eredetű gyű­rűk jelennek m eg... Az angol szak­emberek számítá­sai szerint jelen­leg a kozmikus térben több mint 480 földi eredetű objektum van, s közülük csupán negyven „tevé­keny” szputnyik. Különleges föl­di állomások fi­gyelik e kozmikus „szemetet”. A2 ember kozmikus tevékenységé­nek e „maradvá­nyai” bizonyos veszélyt jelente­nek az űrrepülők számára. Igaz, ma még ez a ve­szély elenyésző. A kozmosz még csak kevéssé „szennyezett”, ám a külföldi szakértők véle­ménye szerint né­hány évtized múl­va gondoskodni kell majd a föld­körüli térség „tisztogatásáról”, „Kozmikus utca­seprőkre” lesz szükség. Érdemes röviden szólni az alapvető feltételek biztosítá­sáról, Illetve a meglevő hi­bákról. Ami a legfontosabb: az állatok az istállóban jól érezzék magukat. Ennek alap­vető követelménye a tiszta, száraz, állandóan friss leve­gő biztosítása. Ha meleg, nedves a levegő, akadályoz­za az állatot a felesleges hő leadásában. Ez étvágytalanná, bágyadttá teszi. Termelése visszaesik. Ha viszont hideg, párás az istálló levegője, könnyen meghűl az állat, szervezete legyengül, fogéko­nyabbá válik a betegségek iránt. A megfelelő szellőzés hiánya akadályozza a levegő állandó cserélődését. Az el­használt, ammóniákos leve­gőben szenved az állat, de gondozója sem szívesen tar­tózkodik ott, s ezért munkáját összecsapja, elhanyagolja. Az istállók rendben- és tisz­tántartása ugyancsak fontos követelmény. A repedezett padozat, a letöredezett jászol­szegély, a piszkos önitató, mind melegágya a fertőzésnek, ugyanakkor minőségi károkat okoz, akárcsak a rendszeres almozás elmulasztása. A jó takarmányozás alap­vető kérdése: az állatot terme­lőképességének és rendelte­tésének megfelelő mennyisé­gű és minőségű táplálékkal lássák el. Az éhező állat nem termel gazdaságosan, legyen­gül, fogékonnyá válik min­den betegségre. Az éhező ál­lat kifejezés ez esetben nem csupán azt jelenti, hogy a jó­szág nem kap megfelelő meny­­nyiségű eleséget. Jelentheti azt is, hogy nem jut a terme­léshez szükséges elegendő fe­hérjéhez, vitaminhoz vagy ás­ványi sóhoz. A tehenészetben és a nö­­vendékmarha-nevelésben nagy károkat okoz a rendszeres jár­­tatás és körmözés elhanyago­lása. Ha az állat nem jut friss levegőhöz, napfényhez, mozgáshoz, könnyen zavar áll elő anyagcseréjében. En­nek következtében csökken a természetes ellenállóképes­sége és fogékonyabb a beteg­ségekre. Ma már a legtöbb nagyüze­mi gazdaságban gondoskod­tak a kifutókról. A baj az, hogy a kifutók nagy része el­hanyagolt, az állat csánkig jár a sárban és trágyában, nem érzi jól magát, nem tud megpihenni. Tetőzi a bajt, hogy a kifutók nincsenek fá­sítva, a tűző napra csapják ki az állatokat. Megelőzés Hogy elkerülhessük az álla­tok megbetegedését, a legfon­tosabb a megelőzés. Hogy is állunk ezzel? DR. MAGYARI ANDRÁS: — Az átmenő áru- és állat­forgalom rendkívüli mérték­ben megnőtt, mégis kevés gondot fordítanak nagyüze­meink a betegségek behurco­­lásának megakadályozására. Míg a megfelelő elhelyezési lehetőséget egyre több helyen biztosítják, addig a járulékos beruházások már sokszor el­maradnak. Pedig alapvető fon­tosságú például az, hogy a gazdaság vásárolt állatait leg­alább egy hónapon át megfe­lelő megfigyelés alatt tartsák. Igen ám, de hol? Elkülönítő istálló csak nagyon kevés he­lyen található. Az idegen ál­lat pedig könnyen behurcol­hatja a fertőző vírusokat. A szarurepedésekben például hat hónapig is tanyázik a száj- és körömfájás vírusa! Azután: nem sokat törődnek a beteg állatok elkülönítésé­vel sem. Ez megint komoly veszélyt jelent! DR. SZÉP IVÁN: — Gyakori a vendégjárás a nagyüzemi gazdaságokban. Kí­nálkozó lehetőség a kóroko­zók ki- és behurcolására. Még­is, alig találni olyan gazdasá­got, ahol megkövetelnék a megelőző rendszabályokat, a kézmosást, a köpeny és ka­­locsni használatát. Hogy mi­ből fakad ez? Felelőtlenség bői, amely egészen odáig tér jed, hogy maguktól az állat gondozóktól sem követelik meg a munkaruha viselését. Úgy gondolják, túljutottunk a fertőzésen, most már semmi ok az óvatoskodásra. Pedig van. Törökországban ázsiai típusú száj- és körömfájás lépett fel a közelmúltban. Spa­nyolországban és Franciaor­szágban ugyan eredményes harcot folytattak az afrikai sertéspestis megakadályozá­sára csakúgy, mint a Balká­non a lópestis elterjedése el­len. Mindez azonban nem je­lentheti azt, hogy védettek vagyunk a lannangó vírusok esetleges behurcolása ellen. A jó állattenyésztő mindig túl lát gazdasága, faluja hatá­rain, s pontosan tudja, mi a helyzet másutt, de legfőképp azokban a gazdaságokban, amelyekkel kapcsolatban álL DR. MAGYÁRI ANDRÁS: — Ha már erről van szó, beszélni kell feltétlenül a tej begyűjtőknél és a takar­mánykeverőknél uralkodó visszásságokról. Az üzemek többsége nem rendelkezik például két garnitúra kan­nával. Jelenleg az a helyzet, hogy az üzemek nem a sa­ját kannájukat kapják visz­­sza a tejbegyűjtőből, hanem más gazdaságokét. Ez a leg­jobb módja az esetleges fer­tőzések széthurcolásának. Hasonló a helyzet a takar­mánykeverők esetében is. A zsákok — amelyeket csak na­gyon ritka esetekben fertótfle nitenek — üzemről üzemre vándorolnak. Ezen sürgősen változtatni kell. DR. SZÉP IVAN: — A fejlett állattenyésztő országokban, így például a Szovjetunióban, Dániában, Svédországban, Hollandiában hetente egyszer kötelező ál­lategészségügyi nap van: me­szelés, nagytakarítás, s a hi­bák kijavítása, fertőtlenítés Ez hasonló a mi paraszti ud­varházainknál szokásos szom­bat délutáni, vasárnap reg­geli nagytakarításához. A nagyüzemekben azonban mintha nem is ugyanazok az emberek dolgoznának: a leg több helyen megfeledkeznek erről. Pedig ez a fertőzés megelőzésének fontos esz köze lehet. Elavult egészségügyi szolgálat Elavult és széttagolt állat­egészségügyi szolgálatunk. A hiba már a szemléletnél kez­dődik, mert még mindig a beteg állat áll az állategész­ségügy központjában. Pedig az állategészségügyi szolgálat legfőbb feladata a megelőzés lenne. DR. MAGYARI ANDRÄS: — Ami a széttagoltságot il­leti, az állatorvosok jelenleg három szerv hatáskörébe tar­toznak. A vágóhídi orvosok az Élelmezésügyi Miniszté­riumhoz, az állami gazdasá­gok állatorvosai az Állami Gazdaságok Főigazgatóságá­hoz, míg a hatósági állator­vosok a tanácsokhoz. Ebből eredően olyan visszás hely­zetek alakulhatnak ki, hogy például a megyei állatorvos nem adhat közvetlen utasí­tást a megye területén levő állami gazdaság állatorvosá­nak. DR. SZÉP IVÁN: — Természetesen az egysé­ges állategészségügyi szer­vezet kialakítása nem csu­pán az állatorvosok ügye. Az állategészségügy társadalma­sítására van szükség a gyors fellendüléshez. Mit értek ez­alatt? Az állategészségügy kérdése nem korlátozódhat csupán az állatorvos és az ál­lattartó kapcsolatára, mint ahogy ez a múltban volt. Mielőbb ki kell alakítani az állategészségügyi felelősök rendszerét. Például a Haza­fias Népfront égisze alatt. Olyan egészségügyi hálózatra gondolunk, mint például ez emberek viszonylatában a Vöröskereszt. Ezek az aktívák a tél folyamán egy-kéthetes egészségügyi tanfolyamon ve­hetnének részt. DR. MAGYARI ANDRÁS: — Míg az egyéni gazdasá gokban a parasztoknak a nö-i vényápolástól az állatta rtá-t sig mindenhez értéhiök kel­lett, addig a nagyüzem lehe­tőséget nyújt a specializáló­dásra. Ez pedig azt jelenti, hogy minden állatgondozó­nak el kell sajátítania a szak­mai minimumot. A jó állat­­gondozónak például már a betegség első gyanújára fel kell figyelnie, nem pedig ak­kor, amikor már nagyon ne­héz a betegség tömeges el­terjedését megakadályozni. Az igazság az, hogy az állat­­tenyésztés is — nagyüzemi szinten — ugyanolyan szak­ma, mint például az, hogy va­laki lakatos, vagy esztergá­lyos. Ez kötelességeket ró rá — a szakma ismeretének el­sajátítását —, de ugyanakkor az eredményes munkához szükséges feltételeket is — munkaruha, tusoló, öltő kulturált munkakörülmé­nyek. Mind a gazdaság, mind az állatgondozók a legmesz­­szebbmemően érdekelték ab­ban — anyagilag is — hogy rendezett légyen ez állat­­egészségügy. Az egészséges állat többet és gazdaságosad ban termel, mint a beteg. Értő munka, kulturált ál­lattartási és munkakörülmé­nyek, egységes állategészség­ügyi szervezet. Ez az, ami ma még kialakulatlan a nagy­üzemi gazdaságokban. Hí ezeket megteremtjük, akkor többé nem fordulhat elő az visszás helyzet, hogy éppen a nagyüzemek sínylik meg leginkább az állatbetegsége­ket. Az állattenyésztés a népi­­gazdaság fontos része. Min­den fáradtságot megér, hogy előrelendítsük. Prukner PáJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom