Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-24 / 173. szám
1965. JÜLItJS 24, SZOMBAT PEST HEGY kMítíop Versenyfutás az egymillió forintért Rendes kerékvágásba zökkent az élet az alsógödi Egyesült Dunamenti Tsz-ben Több mint három hónapon keresztül állt őrt a Duna gátjain az alsógödi Egyesült Dunamenti Tsz tagsága. Vigyáztak a sok gonddal elvetett területek felett. Nem rajtuk múlott, hogy mégis árvízkárt szenvedtek. Hatszázharmincnégy hold termésüket ragadta el az ár, a kár összege meghaladja a kétmillió forintot. A Duna visszahúzódott már medrébe, de pusztításainak nyomait maga után hagyta. Az elöntött területeken még süpped a talaj, a mélyebb részeken még a víz az úr. Nem csoda tehát, hogy a termelőszövetkezet vezetői és tagjai még ma is sokat beszélnek az őket ért csapásról. A szövetkezet, termelési értékét tekintve, 10 százalékos a kiesés. Ennek egyenes következménye, hogy legalább ennyivel csökkent a kiosztásra kerülő összeg, a jövedelem is. Helyesebb azonban, ha azt mondjuk: csökkenne, ha ... Igen, ha a szövetkezet vezetősége és tagsága nem követne el mindent a kár csökkentése érdekében. Mert ma már a vezetők és a tagok egyaránt azon törik a fejüket, hogyan lehet minél többet „lefaragni” a Duna számlájából. Egymillió forint az az összeg, amelyért a versenyfutás folyik. S a helyzet egyáltalán nem reménytelen. A jelszó most az a szövetkezetben, hogy a kárt nem szenvedett területeken minél jobb termést kell betakarítani. s csökkenteni kell a termelési költségeket. A borsó — éppen a munka jó.szervezése következtében — mintegy 250 ezer forinttal fizetett többet a tervezettnél. De ha azt is figyelembe veszszük, hogy az előző évekénél sokkal olcsóbban takarították be, úgy ez az összeg még növekszik. Az őszi árpa már a magtárban van. Okolicsányi Lóránt főagronómus, és Ordódy Géza növénytermelési agronómus örömmel újságolják, hogy a tervezettnél nyolc vagonnal térmett több. Ennek értéke is nyomja a mérleg egyik serpenyőjét. Búzából is jó termésre számíthatnak, de a többlettermés nem pótolja annak a 135 holdnak a veszteségét, amelyet a Duna elöntött. Reménykednek azonban, hogy a termés megközelíti a tervezettet. S hogy ez így legyen, minden alkalmas időt felhasználnak az aratásra, illetve a kenyérgabona betakarítására. A szövetkezet kiváló szakembereket adott a gépállomás kombájnjaira. Az őszi árpa betakarításánál jól vizsgáztak az emberek és a gépeli. A kenyérgabona betakarítása azonban lényegében a napokban kezdődött csak meg. ügy számítják, hogy kézzel egy kaszavágást sem tesznek, az egész területet géppel takarítják be. A kombájnokat nyomon követik a szalmalehúzó és a szántótraktorok. A munka szervezettségére jellemző: az őszi árpánál a betakarítást követő harmadik napon kazalba rakták a szalmát és felszántották a tarlót. Nagy könnyebbség, hogy a traktorok a szövetkezet tulajdonában vannak, a traktorosok a szövetkezet tagjai, így a nehéz időszakban számíthat rájuk a tagság. A szövetkezet legnagyobb gondja, a takarmányhiány. Kétszázharminchat hold közös és háztáji kukoricát öntött el a víz. Nagyon érzékenyen érintette a kár a Dunakeszin lakó tagokat. Az ő háztáji földjeiket teljesen elöntötte az ár. A vezetőség úgy határozott, hogy „kártalanítja” ezeket a tagokat. A megmaradt közös kukorica területéből mértek ki számukra háztájit. A szakemberek javaslatára a siló céljára vetett kukoricát „átminősítették” szemes kukoricának. Ennek ellenére a várható termés csak kis hányada a szükségletnek. De zöldell már a borsó helyén — nyolcvanhat holdon — a másodvetésű silókukorica. A Dunakeszi Konzervgyár is segítségére sietett a szövetkezet tagságának: konzervgyári melléktermékekből 85 vagon, fehérjében gazdag silót készítettek. A szövetkezet vezetői naponta járják a területet, figyelemmel kísérik az árvíz sújtotta földek szikkadását. Az a szándékuk, hogy a pénzbevétel növelése érdekében káposztaféléket termelnek. A rendes kerékvágásba zökkent az élet az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben. A munka lendülete magával ragadja azokat«, is, akik a szövetkezetét ért nagy kár miatt hosszabb-rövidebb ideig hitüket vesztették, s attól tartottak — s főleg beszéltek —, hogy a szövetkezet az idén nem nyújt megélhetést tagjai számára. Ma már azonban mind világosabban látszik, hogy az ilyen nagy kár, mint amilyen a szövetkezetét is érte, sem tudja megingatni egy jól dolgozó, akaratban összekovácsolódott közösséget. — m. s. — NEM MAGÁNÜGY Bukovszky István budajenői lakos az italbolt udvarán öszszeszólalkozott Bató Sándor helybeli géplakatossal. A szóváltás hevében Bukovszky téglát ragadott és „vitapartnerét” többször fejbevágta. Bató 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, támadója ellen eljárás indult. (Újsághír) Az eset, amelyről lapunk július 18-i számában adtunk hírt, csupán egyetlen az évi 600—700 hasonló közül! Enynyi ugyanis megyénkben a nyolc napon túl és húsz napon belül gyógyuló súlyos testi sértések száma. S ez a szám nem csekély gondot okoz bűnüldöző szerveinknek épp úgy — mint a népgazdaságnak. A veszteség: négy és fél millió — A kívülálló első pillanatban tálán nem is érti, hogy függ össze a súlyos testi sértés a népgazdasággal. Nos, a könnyebb megértés kedvéért tekintsük át ezt a statisztikát. K. őrnagy, a Pest megyei Rendőr főkapitányság életvédelmi alosztályának munkatársa vaskos dossziét mutat, az 1964. évi súlyos testi sértések társadalmi és népgazdasági kihatásairól, összeha-EBÉD AZ ARATOKNAK (Foto: Kotroczó) sonlítva az 1963-as adatokkal. A súlyos testi sértések száma: 1963-ban 641, 1964-ben 661. Vagyis: a tavalyi évben hússzal emelkedett az 1963. évihez képest! S most vizsgáljuk meg, mibe került mindez a népgazdaságnak?! A 661 súlyos testi sértés következtében 1964-ben elveszett 654 245 munkaóra, összesen 4 579 715 forint értékben! A munkaóra-kiesést két összetevő okozta: a sértettek betegállománya és a tettesek börtönbüntetése. Az alkohol öl, butít és — börtönbe juttat! — Bukovszky István esete fontos társadalmi kérdésre hívja fel a figyelmet — folytatja K. őrnagy: — az alkoholizmus problémájára. Bizonyítékul ismét hívjuk segítségül a statisztikát: A múlt évi 661 súlyos testi sértés „szereplői” közül 366 személyt találtak ittas állapotban; 136 esetben a sértett, 230 alkalommal pedig a tettes volt illuminált. Hatvanhat testi sértés színhelye az italbolt vagy valamilyen vendéglátóipari üzem volt. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy az esetek többsége bérfizetési napokon történt! A budai járásban például — amely a tavalyi 100 testi sértéssel a kétes értékű első helyet szerezte meg a megyében —, tizenkét esetben italboltban követték el a cselekményt. Mind a tizenkettőt Budaörsön, s a legtöbbnek a kiindulópontja a Rózsakért Étterem söntése volt. Ennek ellenére, az étterem vezetőjét egyetlen esetben sem vonták felelősségre ittas emberek kiszolgálása miatt az elmúlt év folyamán! Pedig ebben a községben már egy ittas állapotban elkövetett testi sértés halállal végződött! ... Időzzünk még egy kicsit ennél a problémánál. A mérleg két oldala tehát így fest: 661 súlyos testi sértés 230 tetteséről bebizonyosodott, hogy ittas volt, — ezzel szemben — ittas emberek és SfffSSfSSSSSSS/SSSSSSS/SSSS/J/SSS/SSSS/SS/SSSrSSSSSSSSSSSS/SSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S7SSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSS//SSSSS*SSSSS*Y/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ % RA K A TO K K 0 Z 0 T III. Magyarok Lengyelországban Sok hazánkfia vállalkozik arra, hogy nyári szabadságát itt töltse. Főként a Tátrát és a tengert keresik fel, de hallottam magyar szót Varsóban és a krakkói Wavelben is. Lengyel kollegámmal angolul beszélgettünk az egyik varsói kávéházban. Egyszerre csak magyar szavakat hallottam: — Nézd azt a pofát. Milyen klassz ruhája van — mondta egy férfiú „magyarul” és rám mutogatott. — A Lenin körúton vettem a szövetet — szóltam át az asztalukhoz, — 180 forint egy méter. — Honfitársaim csodálkoztak, nemkevésbé, mint az a magyar autós, aki Krakkóban majdnem elgázolt. Az eset úgy történt, hogy Trabantos hazánkfia nagyon elámulhatott a Posztóház szépségein és csak az utolsó pillanatban lépett bele a fékjébe. Ekkor már csak fél méter választotta el tőlünk. És mit tesz ilyenkor a magyar autós? Azt amit eme kis történet szereplője is. Megemelkedett a vérnyomása, arca nekiveresedett és dühtől eltorzult képpel tépte fel kocsija ajtaját, hogy néhány dolgot ajánljon nekem. De megelőztem: — Magának is! i Hamarosan egy kávéház-* ban ültünk és nem egymást, hanem a vizespohárban felszolgált híg kávét szidtuk. A sopoti mólon fényképet akartam készíteni. A hazai sajtóhagyományok ismeretében a kép előterébe gyönyörű lengyel lányt kerestem. Végre feltűnt a mólón egy csinos kislány. Nem akartam aszfaltbetyár hírébe keveredni, tehát megkértem lengyel kollegámat, hogv magyarázza el neki, hogy csak egy képet szeretnék csinálni. Gondolom, olvasóim már sejtik a poént. Igen, kollegám hiába beszélt lengyelül, Dani Mária kecskeméti kislány lemondóan hajtogatta: — Nem értem ... A képet azért megcsináltam. Ültünk egy tengeri sétahajón. Egyszerre csak dalt hallok: — 'Elindultam szép hazámból ... A gödöllői agráregyetem tíz diákja alkalmi kórust rögtönzött és a hosszú utat végigénekelték. Repertoárjukban helyt kapott a Bánk bán és a Honvágy dal, a Tiszán innen Dunán túl és a végtelen tengert nézve nagy meggyőződéssel zengték, hogy „széles a Balaton vize ...” Nagy Sándor tanár vezetésével 10 főiskolás egyhónapos gyakorlatra utar zott Lengyelországba. Ez időből két hetet pihenésre fordítanak, két hetet pedig valamelyik lengyel állami gazdaságban töltenek. — Gyönyörű ez a tenger — mondta Bodnár Mária IV. éves hallgató, — de azért alig várom az augusztust, amikor a Balatonra van egyhetes beutalóm ... Ki mit tud Ilyen is van. Persze nem olyan agyonszervezett, kikozmetikázott, mint a miénk. Színhelye nem a televízió. Ifjúsági klubok és kávéházak e spontán mozgalom gazdái. A krakkói Barbakan-ben élveztem végig egy teljes délutánon át ezt a rendkívül izgalmas vetélkedőt. A Barbakan egy kör alakú vár. Bástyái egy udvart zárnak körül. Ezen az udvaron áll a színnad. Előtte táncparkett és mintegy ezer szék. A non-stop műsor délután négykor kezdődik és este kilencig tart A nézőtér állandóan zsúfolt, a kapu előtt százak állnak abban a reményben, hogy a távozóik helyeit elfoglalhatják. A színpadon bárki felléphet. Azon a délutánon a „Sógorok” nevű, luxemburgi stílusban játszó gitáregyüttes volt az állandó szereplő. Muzsikáltak, a fiatalok pedig táncoljak. Nem jobban, nem feltűnőbben, mint nálunk az ifjúsági parkban. Aztán valaki felment a színpadra, bejelentkezett a konferansziénál, aki jelentette, hogy a lódzi diák énekelni akar. A közönség leült. A diák énekelni kezdett. Gyengécske hangja volt, azzal sem tudott bánni. Az ezertlagú zsűri már a második strófánál fülsiketítő füttyel szakította félbe a produkciót. Ezután egy alkalmi paródistát jelentettek be. Óriási sikere volt. Minden számát ismételtették. Egy szavaiét kifütyültek, de a következőnél pisszenés nélküli csendben ültek. A nemrég még őrjöngő tömeg moccanatlanul hallgatta Puskin versét. Mondják, hogy nem egy fiatal tehetség indult el innen a Barbakan színpadáról, mert az ezertagú zsűriben elvegyülve mindig ott van egy-két filmes vagy színházi és zenei szakember. Nemrégen egy zenekart erről a színpadról szerződtettek a tengerpart egyik előkelő szórakozóhelyére. Az ötórás műsor alatt kevés embert láttam, aki elment volna. Egyaránt jól szórakoztak a szereplők és (a közönség. Kedvesek, bájosak és tehetségesek voltak. De a legmegkapóbb a műsor spontaneitása volt Klubok A lengyelek szeretik a klubokat E klubok zártkörűek, a tagság öntudatosan viseli klubjának jelvényét. A felvételt feltételekhez kötik. Számos klubjuk híre eljutott már az országhatáron túlra is. Egyik ilyen híres klub a Varsóban működő Largatil. Talán egy kicsit meghatározza a klub „ars poeticáját”, ha tudjuk, hogy a Largatil a lengyel Andaxin. Fiatal művészek és művészetpártolók klubja ez. Viannak köztük egzisztencialisták és sznobok, fiatal útkeresők, mindenáron vitatkozók, világmegváltók és tehetséges fiatal művészek. A hangadók tekintélyét nem adminisztratív intézkedések biztosítják, hanem az elért eredmények, az állandó szócsaták győzelmei. Esténként táncolnak, sört isznak. Egyik asztalnál fiatal pár csókolódzik, a másikon egy leendő festő teregeti szét vázlatait. Hasonló a kép a krakkói vagy gdanszki diákklubokban is. A krakkói klub működteti az országos hírű diákszínházat és a diákkabarét. Velük sajnos nem tudtam találkozni, mert az ország távoli részein turnéztak. De láttam néhány diszletképüket, végignéztem repertoárjukat. Megértem, hogy a téli hónapok!—i a város legizgalmasabb kulturális eseménye egy-egy új bemutató a diákszínház színpadán vagy a modem kabaré társulat pincéjében. fiatalkorúak kiszolgálása miatt mindössze 117 esetben történt f ele 1 ősség re von ás az italbodtvezetőkkel szemben, A budai járásban hét esetben Cegléden kétszer, Nagykőrösön és az aszódi járásban — e^yszier sem! Az emltsrek szeme láttára... Az italbolt után — az utca következik. A 661 cselekmény közül kétszázhuszonkettőt a nyílt utcán követték el. Magyarán: az emberek szeme láttára! — Ebből a tényből a rendőrségnek éppúgy le kell vonnia a tanulságokat, mint a társadalomnak. Köztudott dolog, hogy a testi sértést okozó bűncselekmények elleni küzdelem, a bűnüldözés nem korlátozódhat a már elkövetett cselekmények felderítésére, s á felelősségrevonásra* Szocialista államunkban nagy szerepe van a megelőzésnek, a társadalmi védekezés megszervezésének is. Ehhez a társadalmi szerveken, önkéntes rendőri csoportokon és munkásőralakulatokon kívül a lakosság többségét kitevő törvénytisztelő, becsületes rétegek segítségére is szükség van. A vendéglátóipar illetékesei vonják szigorúan felelősségre azokat, akik szeszes italt szolgálnak ki fiatalkorúaknak és részeg embereknek. Ahol szükséges, intézkedjenek a záróraidők megváltoztatásáról. A népi ellenőrök, a gyermek- és ifjúságvédelmi, közrendvédelmi állandó bizottsági tagok tartsanak gyakorta ellenőrzést a nyilvános szórakozóhelyeken. Illetékes szervek alkalmazzák következetesebben a kényszerelvonókúra eszközét. — Abból a 22 súlyos testi sértésből, amelyet a nyüt utcán követtek el, a járókelők közbeavatkozásával bizonyára jó néhányat meg lehetett volna akadályozni. Ugyanígy, annak a 132 esetnek egy részét, amelyek magánlakásokban játszódtak le. Ehhez azonban szakítani kell azzal a kényelmes, önző állásponttal, hogy a verekedés — magánügy. Népünk a szocialista építés során vagy veszély esetén — legutóbb az árvíz idején — nagyfokú önzetlenségről. közösségi érzésről tett tanúbizonyságot. Ezt a felelősségérzetet, közösségi szellemet kérjük a lakosságtól akkor is, ha embertársuk élete vagy testi épsége forog veszélyben! Nyíri Éva Augusztus elsején: Különleges virágnap A VIRÁGÉRT augusztus elsejét különleges virágnapnak nyilvánította, amit az idén immár harmadszor tartanak meg. Ezen a napon az emberek azoknak kedveskednek virággal, akiknek a neve nincs feltüntetve a naptárban. Augusztus elsején pótolhatják mulasztásukat azok is, akik elfelejtették valamely hozzátartozójukat a név és születésnap alkalmából üdvözölni. Egy könyvért ötezer forint Az Állami Könyvterjesztő Vállalat pécsi antikváriuma az utóbbi, öt évben 200 000 forintot költött régi — olykor ritkaság számba menő —* könyvek vásárlására. Sásdon például ezer rézmetszettel illusztrált, német—latin nyeli vű botanikus-szakkönyvet vitt be tulajdonosa a községi ben tartózkodó felvásárlóki nak. Legnagyobb meglepetésére — az értékelő bizottság döntése alapján — ötezer forintot kapott a már-már tűzre szánt könyvért. Azért csak, ennyit, mert hosszabb időn át tetőcserép pótlására használták a vaskos kötet borítólapjait.
