Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

PEST HEGYEI

s^űrtm

1»«S. JÚLIUS 84, SZOMBAT

ÚJRA MEGRENDÜL A TAMBLIRA

Tököl első látásra kedves, romantikus falucska ma is. Ötezren lakják. Sok a poros utcája, nádfedeles háza, sőt a tanácsháza környékén egy akácfán gólyafészke is van. Egyébként akácfája, ecetfája a legtöbb. Ez utóbbiból készíti Mijó bácsi, Milkovics Mihály 72 éves borbélymester 17 éves kora óta a híres szerb hangszert: a tamburát. Illetve csak kivájt alját, mert a fedőlap — a tambura lelke — lucfenyőből készül. A préló — a fonóházak kedvenc hangszere — az utóbbi tíz évben mintha elvesztette volna régi jelentőségét: magnóra, „legjobb esetben tangóharmonikára” táncolnak a fiatalok.

A tambura iránti közönyt azonban — most, ahogy elterjedt a kultúrház közeli megnyitásának híre — egycsapásra elfújta a szél.

Ha lesz kultúrház: kultúrműsor is kell!

S kiderül, nincs énekkar, zenekar, tánckar, egyszóval semmi sincs Tökölön, amit rendszeres kulturális életnek lehetne nevezni. így esett a választás az öregekre: Alakuljanak újra! „Legalább egy műsorszám biztos”. S a falu legidősebb emberei, kilencen, élükön a negyvenes Pigya bácsival, Kirchner István Csepel autógyári ágyköszörűssel, mint a KISZ-szervezet patronáltjai, lelkesen munkához is láttak. Tökölön a napokban újra megpendül a régi hangszer: a tambura ...

De néhány szót maga a kultúrház építése is megérdemel.

1959-ben kezdték építeni. Akkor két évről volt szó. S ha igaz az építésvezető, Bláboli Ervin reménykedése, hogy a szerződött vállalatok: parkettázók, kútépítők határidőre elvégzik a munkát; 1965. november 7-én sor kerülhet a megnyitásra is. A hét év előtti egymillió 300 ezer forintos beruházásból azóta százezer

híján hárommillió lett. Ebből 500 ezret az OTP-től kölcsönöztek két éve. (Hogy legalább a négyszáz főt befogadó „mozihelyiséget” befejezhessék.) Kilencszázezret kaptak ez év májusában a megyei tanácstól (mert egy félig felépített kultúrház mégsem megoldás!).

Jogosan felvetődik a kérdés: volt-e egyáltalán biztos anyagi alapjuk a tökölieknek, mikor belefogtak? Volt egy sóderbányájuk évi négyszázezer forint jövedelemmel, amit már a következő évben elvitt a tanács kezéből a víz és a pénzügyminiszteri rendelet. Pedig elsősorban erre és a lelkesedésre építettek. Volt még egy biztos alapja a községnek: a községfejlesztési hozzájárulás. (Évi kétszázötvenezer forint.) Ezt is két évig az építésre szánták. Ez helyes, de a két évből hat év lett. S hat évig négy falba, mi több kamatokba, kötbérekbe ölni a község pénzét: sokat árt a lelkesedésnek. A régi tanácselnököt ma már kevesen áldják Tökölön. Sőt! S az új hogyan vélekedik?

Tomyosi László a kultúrház építésének kezdete óta

a harmadik elnök

Tökölön. ö az, akire a lelkesedésből úgyszólván semmi, inkább a gondok szakadtak csak. Eltűnődik: „Ha most írnánk 59-ét, nem hiszem, hogy neki mernék vágni. Megkezdtük a járdaépítést, de pár száz méter után abbamaradt. Nincs pénz! Három temetője is van a falunak. Halottasháza egy sincs. Ma is a házaknál ravataloznak...” A dohányzóasztalon két fényképalbum: „Mit fejlődött Tököl az elmúlt húsz évben?” A fényképek alatt aláírás: „Tané őshazánk új, szebb külsőt öltött.” De ez valószínű csak jóindulat. Igencsak ráférne kevéske tatarozás erre az épületre is, az iskolára is, napközire is. Ez utóbbi alatt ilyen felirat: „Űj létesítmé-Jlf

nzura

argit, egy divatáruüzlet 40 éves vezetőnője és sima, szoros kontyot viselt egészen addig míg a fodrásznője, a régi, a megszokott el nem utazott szabadságra. Margit ugyan hűséget fogadott neki, de közbe szólt a sors néhány külföldről érkező rokon képében. Kénytelen-kelletlen betért egy másik üzletbe, a városnak egészen más pontján. Legalább ennyit, hogy ha már bűnt követ el.

Az új fodrásznö fiatal fruska volt, rövidre nyírt hajú, pisze — úgy cibálta Margit haját, hogy az már azonnali távozásra gondolt. A pisze ezután lakonikus rövidséggel jelentette be, hogy Margitnak nem áll jól a konty, öregíti, ebben a korban még megengedhet valaki magának egy kis merészséget. Nem várta meg a választ, befőttesgumit húzott elő s pillanatok alatt olyan lófarkas frizúrát fésült Margitnak, hogy az káprázó szemmel nézegette magát a tükörben.

Először megdöbbent, aztán elcsodálkozott. Es kezdte jól érezni magát. Fiatalabbnak, frissebbnek. A szeme valahogy egészen más lett. Az arca kicsit megnyúlt, öt forint borravalót adott és ruganyos lépésekkkel ment ki az üzletből.

Hazafelé a kirakatok üvegeiben nézegette magát. Valaki meg is fordult utána, ö meg tizenhatévesen kuncogott.

Otthon meglibbentette magát a férje előtt.

— Szép vagyok?

Ä férje dörmögött valamit és visszamerült a keresztrejtvénybe. Húszéves házasok voltak.

— Ma hideget vacsorázunk mondta később Margit — és moziba megyünk ...

Erre már jobban felnézett a férj. Margit minden este főzött, jól, zsírosán, kiadósán. Szólni akart, tiltakozni, de a kényelmesebb megoldást választotta. Tovább fejtett. Margit pedig egy slágert dúdolgatott a szobában és szoknya, blúzt vett fel, hogy el ne rontsa a haját.

Reggel új szandált húzott és kifestette a száját. így indult a divatárú üzletbe. A hatás óriási volt. A lányok néhány pillanatig némán néztek, aztán áradozni kezdtek. Csókolgatták. Simogatták a hosszan leeresztett fürtjeit, dicsérték a befőttesgumit. Szóval el voltak ragadtatva. Kovácsné a kövér revizor is cukrozott mosollyal gusztálta. — Illik az § egyéniségedhez — mondta és ^ megtörölte izzadó homlokát. ^

Margit egész délelőtt kaca- ^ rászott. Kicserélt egy kombinét, egy fürdőtrikót ami tilos. 5 Nápolyit hozatott a szomszédos édességboltból, elosztotta. És többször bepúderozta az orrát.

Délben a lányok elmentek ebédelni. Margit egyedül maradt. Arra gondolt, hogy mégiscsak elmennek üdülni. A jégszekrény ráér. Inkább egy mulatságos strandköpenyt vesz magának ami most divat. Sétálgatott, dúdolt. Kipillantott az üvegajtón. Szépen sütött a nap. Ujjatlan ruhában jártak odakinn a nők.

Ip5 egyszeresek dülöngélő, kap cagó csoportot látott kö- L zeledni. A lányok voltak. * Először nem tudta elképzelni mi történt velük, aztán megdermedt, Katica, a legmókásabb köztük, szorosra font varkoccsal illegette, mórikálta magát. Másodperc múlva már vékony hangját is meghallotta: — látjátok ez illik az egyéniségemhez.

Idejében lépett el az ajtótól.

A lányok illedelmes arccal lépegettek befelé. Katica varkocsa nem volt sehol.

Margit nyelt egyet. Epekeserűt. Aztán hátrament a raktárba rendezgetni. Mikor viszszajött vörös volt az orra és szoros, síma kontyot viselt. És úgy összeveszett egy vevővel, hogy az negyedóráig rótta a szemrehányó sorokat a panaszkönyvbe. (bende)

nyűnk” s a kép sokoszlopos, régi, fehérremeszelt parasztházat mutat. . . Drága ára van Tökölön a kultúrának, helyesebben a kultúrház építésének! Ezt a tanácselnök is beismeri: „Tudja, átkos szemlélet volt a régi: Kezdjünk el valamit, majd az állam besegít. Ennek a levét isszuk most. De csak egyszer túl legyünk rajta!. ..

Lényegesebb: ha már felépült, képesek lesznek-e használni értéke szerint? Az öregek már kiültek a házak elé összehangolni a tamburát, a brácsát. De ez még kevés. A biztatásokra összeáll egy harmonikazenekar is. A helyi KISZ-szervezet foglalkozik már a megnyitó műsorának gondolatával. Egy műsor se sok még. Tökölön állandó kulturális életet kell teremteni, s ez nehéznek látszik. Legalább is most.

A Hazafias Népfront, a tanács, a KISZ elképzelései még legtöbbször ütköznek egymással. Vitáznak,

ki legyen a kultúrház igazgatója ?

öreg? Fiatal? Vajon eldől-e novemberig? Fiatal 'tököli tanárnővel beszélgettem: Meg kellene szervezni a tököli honismereti szakkört — mondta. A falunak Árpád korabeli temploma, III. Frigyes által ajándékozott miseruhája volt. A falu több százéves múltjáról egyetlen ember tud bővebb felvilágosítást adni még ma is: a plébános. Volt egy tanító is, aki ezzel foglalkozott, de már elköltözött Tökölről. Ismerőseim mutatták a „lakását”: 4x4 méteres szoba, elóépített deszkakonyhával, itt lakott negyedmagával. A falu 26 tagú tantestületéből 5—6 a helyi lakos. A többi olyan „kalapját vevő ember”-: Éppen ezért az utóbbi idők tanácsülésein egyre többször hozták szóba a felszólalók, hogy a volt csendőrlaktanyát a tanítóknak kéne adni. Ezek a gondok, ellentmondások valamilyen vonatkozásban

mind összefüggésben állnak az épülő kultúrházzal. A nagy gond kis gondokat szül. De ahol öregekben, fiatalokban ennyi az ábránd, a lelkesedés, a kitartás, vajon nem adott e már a megoldás is?

Riportom elején tett könynyelmű kijelentésem önmagát cáfolja. Tököl nem csendes, nem is romantikus. Izigvérig mai falu, csak hatéves restanciája van, amit még ezután kell behoznia.

Halász Imre

FINOM LESZ..

(Foto: Csepregi)

Homoktalajszimpozion

Nemzetközi szimpozáont tartanak augusztus 9—16 között Magyarországon a könynyű talajok termékenységének fokozásáról. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének rendezésében sorra kerülő konferencián európai és ázsiai szocialista országok tudósai, talajtani szakemberei vesznek részt.

Gépíró világbajRáság

Párizsban, a Maison intierA naíionűí-ban vasárnap kezdődik a hatodik gétpíró világbajnokság, hétfőn pedig nemzetközi gyorsíróverseny lesz az Intersteno — a Gyorsíróié és Gépírók Nemáetközi Szövetsége — rendezésében. Magyarországot nyolc gépírónő és három gyorsíró képviseli a vetélkedőkön. A hivatalos küldöttség a Ferihegyi repülőtérről pénteken délelőtt utazott el a francia fővárosba.

SAGASUND

A Magyar Hájó- és Daru-*

gyár angyalföldi gyáregységében újaibb tengerjárót bocsátottak vízré a norvég Hödving cég részére. Az 1650 tonnás áruszállító hajó a Sagasund nevet kapta.

Mester és a tanítvány

JÁRTOMBAN az élménykeresés szenvedélye mellett az is izgat: vajon elcsí";m-e beszélgetésnél a lélektani pillanatot? őszinteség csillan-e a szavakon, mely olyan fontos, mint bornál a derítés.

A minap nem volt szerencsém. Akkor toppantam be a lacházi Petőfi Tsz főmezőgazdászához, Lőrincz Istvánhoz, amikor sürgősen intézkednie kellett szénaszállítás végett.

— Nem is zavarom — mondtam, amire az udvariasság intett.

— Nem kell azért elszaladni, — marasztalt a mezőgazda — tartson velem!

— Megyek famulusnak — próbáltam derűsebbre fogni a szót. Mihelyt az utcán nyújtottuk a lépést, rájöttem, hogy a sietésben nem fogok megkapó dolgokat hallani. Színes történetek, mély gondolatok sohasem a vágtában bontakoznak ki.

Aggódásom azonban hamar eloszlott. Faragó Jánosók portájáról a vendégszerető nagymama kiáltat felénk:

— Pista bácsi! Hát elkerüli

a házunkat? Ithon az unokám is a „felső mezőgazdaságiból!”

VÁLTOZOTT a „SZÍN”.

Asztalhoz ültettek. Jolánka a takaros, búzakék szemű háziasszony a szőnyegekre nylon lepelt terített, hogy a sáros emberek se érezzék feszélyezetten magukat. A mezőgazda és a diák közt megeredt a beszélgetés, az iskoláról, majd mélyebb „rázósabb” dolgok kerültek szóba.

— Ök már tárgyra tértek — jegyezte meg örömmel idősebb Faragó János, az apa, és bort öntött a poharakba. Az asszonyok harapnivalót hoztak, hadd korcsolyázzon az a hárslevelű. Dicsértem a vendéglátást, a jól kezelt bort, és örültem, hogy statisztálhattam a szakemberek párbeszédénél, amely Madách: Tudós és a tanítvány, jelenetét juttatta emlékezetembe.

Ifjú Faragó Jánost azért kedveli Lőrincz István, mert van egy jó tulajdonsága: szeret korán kelni. Ezenkívül mindig olyanokat kérdez, amit az iskolában nem tanítanak:

•— Miért inog meg egy-egy

| MAI TÖRTÉNET

; A nehezen megszerzett atyai áldáson kívül ! még egy másik áldás is van ezen a most meg- S kötött házasságon. Az előbbit a nemrég még > bősz atya, ha nem is sugárzó, de belenyugvó ! pillantásai jelzik, az utóbbit az ifjú menyasz-, | szony bő ruhája. Mindkét áldásnak megvan j a maga története.

! „Akkor hát összeházasodunk” — egyezett \ meg először a két érdekelt fél: Siklós Kati \ lll/B oszt. tan. és Tóth Jóska, a IV/C-ből.

\ Minek is várni, mondogatták, hiszen már l őrült régen — fél éve — ismerik egymást,

\ szerelmük természetesen nagy és örök, a ma- I mát pedig úgyis rá tudják venni, adja nekik i az egyik szobát, minek nekik kettő. i Kati apjának azonban más volt a véleménnyé. Eleinte még nevetett is, amikor Jóska be\ állított hozzájuk; sötétkékben, virággal. Azt \ hitte, nevenapja van a lányának, de amikor \ már ketten bizonygatták neki, hogy nem tré- J fáinak, akkor ő is véleményt nyilvánított.

J Hogy mit, az kétséges sem lehet.

J Kati és Jóska ekkor haditanácsot tartottak | és megegyeztek abban, hogy ha másként nem l megy, az áldást áldással csikarják ki. Ebből | a célból szabadnapot vettek ki az iskolából,

\ és délelőtt, mikor a szülők dolgoztak, felke- J resték a Siklós-család hajlékát. Jóska vásárolt egy üveg asztali fehéret, Kati viszont J egy könyvesboltot keresett fel az előző nap, Jakot némi pirulás után határozottan rámuta- i tott Hirschler doktor könyvére.

^ Ilyen előkészületek után jött létre a titkos \ találkozó. Egy kicsit ittak a borból, egy ki\ csit olvastak a könyvből, aztán Kati nagyot \ sóhajtott és lehunyta a szemét.

J Akkor is ugyanezt tette, amikor két hónap J elteltével bejelentették eme áldás megérke- J zését. Az atya ekkor változott tulajdonkép\ pen bősszé, és ekkor kent le egy nagy pofont 5 egyetlen lányának.

!

A változatosság kedvéért most Siklós De- i zsö és felesége tartott haditanácsot. Határoza- ] tukat egyhangúlag hozták meg. Ezt közölték j is az if jakkal, akik nagy meglepetésükre „ön- j kritikát gyakoroltak”, s kijelentették: rájöt- \ tek maguk is, hogy elhamarkodottan csele- j kednek, várni kell még a házassággal, nem i szabad tehát sürgetni egyik áldást sem.

Ezzel aztán kettős eredményt értek el. i Visszaszerezték a szülők bizalmát, így Siklós ; Dezső Jóskát bízta meg, hogy kísérje el Katit \ ama szigorú bizottság elé.

Jóska el is kisérte Katit a Bástya Filmszín- j ház délelőtti előadására. Aztán közölték ott-! hon, hogy egy hét múlva kell bemenni a kór- i házba. Amikor annak is eljött az ideje, is- i mét meglátogatták a mozit, aztán este haza- \ mentek, ahol Katinak nem is nagyon kellett \ tettetnie magát, hogy arcán fájdalom tükrö- \ ződjék, mivel az eljövendő atyai pofonokra 1 gondolt. \

Hát azok nem is késtek. Még Jóskának is i jutott egy belőlük, aki viszont azért nem ha- i ragudott, mert most már tudta, őt is a csa- > Iádhoz tartozónak tekintik. És végül meg is\ kapták az atyai hozzájárulást az esküvőhöz, \ és persze, az egyik szobát is. Azt még meg- \ várták, míg Jóska letette az érettségi vizsga-! latokat (Kati majd estire jár), így került sor! az esküvőre. \

Az anyakönyvvezető befejezi szokásos be-i szádét, felerősödik a nászindu7ó zenéje és a j fiatal pár a győzelem szép tudatával vonul el j a gratulálok sorfala előtt.

Holnap nászúira mennek, mivel a pénzük! kevés, így a Palatinus-strandra. A szülők sze-! mében könnyek csillogtak és égész biztos, i hogy ebben a pillanatban ők törődnek többet \ azzal a bizonyos másik áldással. Persze Katit) sem lehet felelőtlenséggel vádolni, hiszen az \ esküvő előtt kétszer is megkérdezte édesany-\ ját:

— Ugye mama, te még értesz a gyér-! mekneveléshez..,

Benedek B. István !

jó hírű tsz négy-öt év utáni A lacházi Petőfi Tsz következetes fejlődésének mi a titka? A nagy látókörű szakembert hallgattuk:

— Ahogy operálni nem hagyja magát az ember, csak orvostól, olyan fontos, hogy a mezőgazdasági irányításra is csak szakképzett, kulturált emberek vállalkozzanak, akik a sémákat egyéni leleménnyel töltik meg. Akik az alapokra építenek (állattenyésztés, kertészet, gyümölcstermesztés) nem kacérkodnak különböző mel- 1 ék-üzemággal, ahová könynyen befurakodnak a haszonleső. ártalmas figurák. A jó vezető egészekben gondolkozzék. de a részletekben is tanácsot tudjon adni. Az utasításoknak ne a betűit, hanem a szellemét hajtsa végre. Gondolatait, elképzeléseit munkatársaival vitassa meg, és ha helyeslésre talál, vaskövetkezetességgel törjön a cél felé.

MADÄCH az ilyen valódi értékű emberre mondta:

„Ott ugrat csupán, ahol gödör van.”

A tanítványnak feszítette agyát a sok gondolat.

— Értem — mondta. — Ak$ kor a Petőfi Tsz azért boldogul, $ mert nem mennek rá a „sláge- J rekre” (mészégetés, fuvarozás, J murvakitermelés), hanem a J természetes alapokra épüL

$ — És Hajlanak a jó szóra a

5 tagok. Tudják, hogy jó hajóra J szálltak — fűzi hozzá a mező- J gazda.

5 — De mi az oka, hogy sok $ gazdaság, sikeres évek után,

6 összeomlik? — kérdezte újra a I tanítvány.

| — Ott körbe jár a kancsó,

összeköttetéseket épít ki az $ elnök, üzletekért, alkatrésze$ kért. Idedg-óráig kinyílnak $ előtte az ajtók, de aki ener- J giáját nem a gazdálkodásnak J szenteli: az saját sírját ássa. J Van olyan eset is, ahol az el- J nököt „felfuttatták” és kide- J rül, hogy:

$ — Dőreség volt az egész —

J felelek Madách szavával rá.

$ — No, várnak az állatok a

$ takarmányra! — áll fel az

J asztaltól a főmezőgazda. Meg- J veregeti még a fiú vállát: J Mindent megtanulsz, majd ha J nem jön álom a szemedre. 5 Amikor vívódni fogsz, mint a | szobrász alkotás közben.

J — Ne menjen még, Pista J bácsi! — mondta a drága J nagymama. (Van benne valami í megható, amint a negyvennégy | éves fiatalembert bácsizza.)

J Mikor kifelé ballagtunk, a | házigazda félém fordult: Be(csüljük az agronómus urat. t Nem idevaló, de mégse tartjuk ä „vízhozta embernek”.

$ Galgóczy Imre