Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

rts* megyei k'MMop 1965. JÚLIUS 24, SZOMBAT ROMA POSTADEFICIT Az olasz kormány határoza­tot hozott o postai díjak eme­léséről a belföldi és külföldi forgalomban egyaránt. A fel­emelt díjak 1965. augusztus 1-én lépnek életbe. A postai díjak emelésére — egyebek között — azért került sor, mert az olasz postának 138 milliárd líra deficitje volt. PÁRIZS CENZÚRA A francia filmcenzura bizott­ság betiltotta Vittorio de Sica „Egy új világ" című filmjének nyilvános bemutatását. A fil­met Franciaországban forgat­ták és a születésszabályozásról szól. A francia törvények tilt­ják a fogamzás meggátlásának propagandáját és a terhesség mesterséges megszakítását. „ELKERÜLHETETLEN A HÁBORÚ IZRAELLEL KASSZER ELNÖK BESZÉDE az egyiptomi forradalom 13. évfordulóján Az egyiptomi forradalom 13. évfordulója alkalmából Nasszer, az EAK elnöke be­szédet mondott. Nasszer hangsúlyozta: az EAK rendületlenül folytatja harcát az imperializmus ellen, a szocialista társadalom fel­építéséért. Kijelentette, hogy jelenleg tárgyalások folynak Szaud- Arábiával a jemeni konfliktus rendezésére. Nasszer elkerülhetetlennek mondotta a háborút Izraellel, de hozzáfűzte, hogy ennek időpontját az arabok fogják eldönteni, összefogásra szó­lította fel az arab népeket az izraeli agresszió veszélyével szemben. Felmutatta a tömegnek a Bukarest Befejeződött a vita az RKP kongresszusán Az RKP kongresszusának péntek délelőtti ülésén lezá­rult a vita a napirendén sze­replő beszámolók fedett. A küldöttek szavazással döntöt­tek a kongresszus elé terjesz­tett dokumentumokról. Pénteken délután zárt aj­tók mögött tanácskozott a kongresszus. Ez alkalommal került sor a párt veaatő szer­veinek megválasztására. Szombatom délelőtt — ma­gyar idő szerint 10 órakor — ünnepélyes záróüléssel fejezi be munkáját a kongresszus. Londonban terjesztett iz­raeli térképet, amely fel­tünteti Izrael területi igé­nyeit a Nílusig, az Eufrá­­teszig, Mekkáig és Medi­náig. Ezzel az étvággyal szemben — mondotta — az arab né­peknek tömöríteniök kell erői­ket. Nasszer hálás szavakkal emlékezett meg arról a nagy értékű támogatásról, amelyet a Szovjetunió nyújtott az EAK-nak gabonaszállítmá­nyaival. Rátért ezzel kapcso­latban arra a zsaroló politiká­ra, amelyet az Egyesült Álla­mok tanúsít az EAK-kal szem­ben, s amely miatt a két ál­lam kapcsolata 1963 óta foko­zatosan romlott. Sajnálattal állapította meg Nasszer, hogy meddő maradt az EAK-nak az a fáradozása, hogy megja­vítsa kapcsolatait Nagy-Bri­­tanniával. Beszélt Nasszer az EAK és az NSZK viszonyáról, amely — hangsúlyozta — nem javul­hat meg mindaddig, amíg Bonn fegyvereket szállít Iz­raelnek. Ami a Kínával való kap­csolatokat illeti, ezek ba­rátságosak — mondotta az elnök —, a Franciaország­gal való kapcsolat pedig normális. Az elnök igen részletesen taglalta az ország belpoliti­kai problémáit. Az eredmé­nyek mellett feltárta a gazda­sági és beruházási nehézsé­geket, amelyek nagy részben a lakosság létszámának ug­rásszerű növekedésével függ­nek össze. TÁBORI BANKÓ A washingtoni kormány a Dél-Vietnamban levő ame­rikai és más külföldi ka­tonák illetményét a jövőben nem dollárban, hanem kü­lönleges katonai pénznem­ben: tábori bankókban fog­ja folyósítani. Az amerikai, az ausztrá­liai és valószínűleg az új­­zélandi katonák is ugyan­azt a kuponjellegű pénzt kapják majd az egész Dél- Vietnam területén, mint amit az amerikai kaszár­nyák kantinjai, postahivata­lai, elárusító helyei válta­nak be italra, árura. Feltűnt ugyanis, hogy ed­dig évi 40 millió dollár „menekült el" Saigonból. A tehetős helybeliek már a tábor kapujában megro­hanják az amerikai katoná­kat és a hivatalos árfo­lyam dupláját kínálják a dollárért. A dollárok ez­után francia és svájci ban­kokba vándorolnak. OLAJEGYEZMÉNY A nehéz gazdasági helyzetben lévő Algéria számára a területén található olaj igen nagy jelen­tőségű az állami bevételek szem­pontjából. Az algériai háborúnak véget vető eviani egyezmény után, különösen az utóbbi években meg­lehetősen gyorsan fejlődött az al­gériai olajtermelés. Míg 1961-ben évi 15 millió tonnát, 1962-ben 18 milliót, 1963-ban 24 milliót, 1964-ben már 27 millió tonna olajat hoztak felszínre. Földrajzilag két Aagy olajbázis alakult ki. Az egyik Bejaia (Bou­gie) tengeri kikötőtől körülbelül 600 kilométernyire délre Hass! Messaoud körzetében fekszik. Ezt a tengerparti kikötővel egy, a Sza­harán áthaladó olajvezeték köti össze. Ugyancsak Hassi Messapud­­tól kiindulva egy északnyugati irányban haladó körülbelül 300 kilométer hosszú olajvezetéket épí­tettek ki Hassi R’Mel-ig, Algéria legfontosabb földgázlelőhelyéig. Innen az Oranba, illetve az Algír- ^ ba haladó gázvezetékkel párhuza­­mosan egy újabb olajvezeték-rend- ^ szer építését is megkezdték. A másik nagy olajbázis Hassi Messaoud-tól délkeletre található 500 kilométerre. Ennek központja közvetlenül a líbiai határ mellett lévő Edjeléh helység. Ezt és az olajbázis más telepeit Hass! Mes­­saouddal, valamint a Tunézia te­rületén lévő, tengerparti Sekhirá­­val ugyancsak olajvezeték köti össze. Franciaország számára igen fon­tos az algériai olaj. 1964-ben pél­dául Franciaország összes olaj­­szükségletének (49 millió tonna) mintegy 30 százalékát (18 millió tonna) Algériából vitte be. Az új vezetékek és technikai berendezé­sek beiktatásával a francia szak­értők becslése szerint 1966 végére 40 millió tonnára növelhető az al­gériai olajtermelés. Érthető ezek után. hogy az 1965. februárjában megkezdődött — s a közeli na­pokban lezárult — tárgyalások el­sősorban a franciákat kényszerí­tette engedményekre. Minden­esetre már most megállapítható, hogy az algériai-francia olaj­egyezmény a legkedvezőbb, ame­lyet fejlődő országnak kapitalista partnertől sikerült kikényszeríte­­nie. ★ Legfrissebb párizsi jelentés sze­rint Olivier Wormser, a francia külügyminisztérium gazdasági igazgatója és Belaid Abdesszalam algériai ipar- és energiaügyi mi­niszter pénteken a Quai D,Orsay-n parafálták az új francia—algériai olajegyezményt. Az egyezményt július 29-én írják alá. Jean de Broglie, az algériai ügyekkel meg­bízott miniszterelnökségi állam­titkár e célból a jövő héten Algír­ba utazik. A rendőrség által megölt Szotoriosz Petrulasz 25 éves tüntető temetése alkalmából a rendőrséget riadókészültség­be helyezték, mert a kormány az eddiginél is hevesebb tün­tetésektől tart. Magyar idő szerint délelőtt 10 óra körül belvárosi Gyü­mölcsoltó Boldogasszony székesegyház felé indult Petrulasz otthonától a hat ki­lométer hosszúra nőtt teme­tési menet. A járdákon a gyá­szoló athéniak némán követ­ték a temetési menetet, a belváros főutcáin leállt a forgalom. Amerre a gyászmenet elha­ladt, a boltosok lehúzták re­dőnyeiket. Amíg a templomban a gyászszertartás folyt, a szé­kesegyház körül összesereg­­lett több mint 100 000 ember spontán tüntetést rendezett Athanassziadesz-Novasz, az új miniszterelnök és Frede­­rika anyakirályné ellen, akit az udvar rossz szellemeként tartanak nyilván. A százezres gyászmenet ezntán a görögkeleti szé­kesegyházból a temetőbe indult. A temető közelében emelkedő királyi palotát megsokszoro­zott rendőri és katonai őr­ség vette körül. A tömeg fe­gyelmezettségének köszönhe­tő, hogy az elemi erejű fel­háborodás ellenére sem tör­tént rendzavarás. Az AFP szerint valóságos nemzeti gyász kerítette ha­talmába a görög fővárost. Az üvegtetejű koporsót piros virágokkal borították el a gyászolók, majd miután a sír-NEMZETI GYÁSZ ATHÉNBAN Százezres tömeg kísérte utolsó útjára Szotoriosz Petrulaszt ba bocsátották, 800-nál is több koszorút helyeztek el a friss sírhanton. A tömeg ez­után rendben szétoszlott. Papandreu, aki a rekviem után nem ment el a temető­be újságíróknak kijelentet­te: bizonyos abban, hogy az új kormány hamarosan meg­bukik s a király kénytelen lesz őt visszahívni a minisz­terelnöki székbe. A szabadságharcosok „elvágták“ a 13-as számú országos főútvonalat A dél-vietnami „Felszabad dítás” hírügynökség jelenté­sé szerint az elmúlt időszak­ban két nagy ütközet zajlott le Bien Hoa tartomány észa­ki részén a partizánok és az. amerikai, valamint ausztrá­liai intervenciósok között. A partizánok az ellenség 220 katonáját megölték. Saigontól 56 köbméternyire északra, a 13-as számú főút­vonalon, körülbelül egy hét­tel ezelőtt, a kommánycsapa­­tok és az amerikai erők rend­kívül súlyos vereséget szen­vedtek a partizánoktól. Az AFP jelentése szerint a 13-as számú országos főútvo­nalát, amely Saigont a kam­bodzsai halárral köti össze, a partizánok elvágták. A ráckevei járás jelenti: Túl az aratás felén (Folytatás az 1. oldalról.) a ráckevei járásban 1400 hol­dat arattak kézikaszával. A járás vezetői rendszere­sen figyelik, ellenőrzik az aratást. Ahol már learattak, onnan a még nagy gondokkal küszködő tsz-ekbe irá­nyítják át a gépeket. A taksonyi Egyesült Erő Termelőszövetkezetben már a vége felé közeledik az ara­tás. Hasonlóan áll a tököli Vörös Csillag Termelőszövet­kezet is, ahol viszont a járu­lékos munkákat kell meg­gyorsítani. A járásban egyébként kö­zel tizenhatezer hold kalá­szost kell betakarítani. Eb­ből több mint nyolcezer hol­dat arattak le csütörtök délig. Ha az időjárás nem romlik el túlságosan, akkor a járás vezetői szerint augusztus 20 előtt ér vé­get a nagy nyári betaka­rítás. A különböző nehézségek miatt nem ígérhetik viszont, hogy a járulékos munkákkal is végeznek akkorra, (n. i.) A Bomba (19) Amíg az atomból bomba lett Frei befejezte európai körútját Eduardo Frei chilei elnök be- ^ fejezte európai körútját és | Párizsból pénteken reggel kü- ^ löngépen Santiagoba utazott. * Spaatz tábornok néhány szót ír jegyzettömbjébe, nem azért, mert könnyen elfelejtené, mi is a fő cél, hanem hogy időben beszéljen a sajtótiszttel. Előre össze kell szedni mindent, s kellően átfésülni, hogy az X napon a sajtó és a rádió ren­delkezésére álljon az anyag — a maguk szájaíze szerint ösz­­szeállított anyag! Augusztus elsejétől kezdve már három tábornok bábásko­dott az X nap mielőbbi eljö­vetelén. Spaatz, annak vezér­kari főnöke, Le May tábornok, valamint a 20. légiflotta pa­rancsnoka Nathan F. Twining altábornagy. Augusztus 2-án Twining aláírta a 13-as számú parancsot, a támadásra vonat­kozó végleges utasítást, s most már mindössze egyetlen ténye­zőn múlott, mikor lesz az X nap: az időjáráson. Minden nap déli egy órakor összesítet­ték az időjárás jelentéseket, s tették le Le May tábornok asztalára. Minden nap egy óra­kor dőlt tehát el, hajnalban felemelkednek-e a gépek? Twining közben magához ren­deli főhadiszállására — a Ti­­niannal szomszédos Guámra — Tibbets ezredest és Par­­sonst. Hármasban választjak ki az X napon bevetésre kerü­lő hat repülőgépet. Három gép időjelző lesz, azaz elsőként re­pülnek a cél városok fölé, s Je­lentik, milyenek ott az időjá­rási, a látási viszonyok. Há­rom gép magát a bevetést hajtja végre: egy a bombát szállítja, a másik műszereket visz, s azokat a bomba ledo­­básával egy időben kibocsátja, s felfogja azok rádión továbbí­tott adatait, a harmadik gép pedig fénykép- és filmfelvéte­leket készít a robbanás pilla­natától kezdve fél órán át. A három tiszt végre megegyezik, melyik hat gép legyen a_ be­vetés végrehajtója, s elsősor­ban Tibbets szava dönt,_ ő a parancsnok, ő vállal felelőssé­get az emberekért. Augusztus 4-én már csak a kiválasztott hat gép személy­zete vesz részt a megbeszélé­sen. Elviselhetetlen a hőség a barakkban, mégis, jeges fuval­lat fut végig a hátukon, ami­kor Tibbets bejelenti: ők, akik itt vannak, a régen várt beve­tés végrehajtói. Egymásra néz­nek: tehát ők a dicsőséges fiúk? ök viszik a lusta va­rázslót? De mi ez a lusta va­rázsló, s hová kell vinni? A gépész elindítja a keskenyfil­­rr.es vetítőt. A vásznon csak néhány percig jelennek meg képek, de ez az idő is elegen­dő ahhoz, hogy megsejtsenek valamit a lusta varázsló ször­nyűségéből. A hat gép sze­mélyzetének'az új-mexikói si­vatagban lezajlott kísérleti robbantásról készült filmet vetítették le... A film utolsó kockáinak el­tűnését követő csendet Par­sons hangja törte meg: — A robbanás fénye száz kilométer távolságból is látha­tó volt. Mi, akik ott voltunk, azt éreztük: új kor kezdődött! Mi történik, ha a bombát re­pülőgépről dobják le, ezt még senki nem tudja megmondani, hiszen ezt — először a törté­nelemben! — önök próbálják ki. Amit tudunk, az annyi: a bomba hatóereje húszezer ton­na trotilnak felel meg. Parsons megtörli verejtékes homlokát, néhányan jegyzet­füzetük fölé hajolnak, mások, az ablakon át, a betonkifutó­kat nézik. Ott rohan majd végig gépük, hogy mint már annyiszor, most is elrepülje­nek Japán fölé. És a bomba­térben csak egyetlen szivar: a lusta varázsló. Húszezer egy­­tonnás bomba! Iszonyú! Egy gép átlag hat-tíz bombát visz magával. Húszezer bombához hány gép kellene? Parsons hangja riasztja fel őket gon­dolataikból: — A számítások szerint a bomba kétmérföldes körzet­ben mindent megsemmisít. Többet nem tudok mondani. Azt hiszem, később megérte­nek engem... összenéznek: a furcsán fél­beszakadt, hangsúlyos mondat ott ragad emlékezetükben, s még sokszor, nagyon sokszor eszükbe jut. Megérteni csak akkor értik meg, amikor le­dobták a lusta varázslót, s meglátták az iszonyatos gom­bafelhőt a lángtengerben úszó város felett. Parsons leül, nem néz a vele szemben ülőkre, papírjait, jegyzeteit rendezge­ti. Fejével biccent Tibbetsnek, ő befejezte. Az ezredes int a gépésznek, s a következő pil­lanatban már tudják, mi a cél: a'vásznon ugyanis Hirosimáról készült fényképek jelennek meg. A cél tehát a 344 ezer la­­kósú város. Az Óta folyó hat keskeny szigetre osztja fel, s a fényképeken nyitott tenyér benyomását kelti. Tenyerét, amelynek hat újjá van, s e hat ujjon tíz és tízezer ember él, dolgozik, s reménykedik, nem­sokára véget ér a háború, s ők milyen szerencsések voltak, nem bombázták a várost, csak három gép jelent meg minden nap, de azok nem dobtak le soha, egyetlen bombát... A fényképek levetítése után Tibbets száraz, katonás han­gon elismétli a már sokszor el­hangzott utasításokat: mi a feladata az időjárás jelző gé­peknek, a bombát szállító gép­nek, mikor kell ledobni a mű­szereket, milyen legyen a rá­dióösszeköttetés — gyorsan telnek a jegyzetlapok, s ada­tok, hajlásszögek, koordiná­ták, minden egyetlen dolog köré csoportosul: a dolog — a the gimnick, a lusta varázsló. Tibbets befejezi az eligazí­tást, amikor kifelé tartanak a barakkból, nézik meg az órá­jukat: öt óra tizenkét percig tartott! Régóta katonák, de még soha, egyetlen bevetésre sem indították el őket ilyen hosszú eligazitás után. Szótla­nul ülnek a kantinban, mit is mondjanak egymásnak? Jobb, ha hallgat az ember, egyikük sem tudja, mi az, ami már el­kerülhetetlen, de amit nem is­mernek?! Augusztus 5-e: vasárnap. Ennek ellenére mind a hat gép startol, s megteszik a már annyiszor megtett ellenőrző re­pülést, most azonban Tibbets is velük megy, ezt csak egyet­len egyszer tette meg idáig. Az ezredes abba a gépbe szállt be, amelyet ő nevezett el édes­anyjáról (!) Enola Gaynak, s amelyről egy nap múlva — ledobták a bombát! Alig érkeznek vissza az el­lenőrző repülésről, Twining továbbítja a Le Maytól kapott parancsot: holnap repülhet­nek, derűs, felhőtlen lesz az ég a kijelölt városok felett... Tibbets közli az azonnal össze­hívott személyzettel: a holnapi bevetés idejére átveszi az Eno­la Gay parancsnokságát, tehát ő a gép első pilótája. A gép másodpilótája az eredeti pa­rancsnok, Robert Lewis száza­dos, az irányzó, azaz a bomba útnak indítója T. W. Ferebee őrnagy, a navigátor pedig T. J. van Kirk százados lesz. A mű­szereket a The Great Atista névre keresztelt gép dobja le — parancsnoka C. W. Swee­ney őrnagy — míg a filmezést G. W. Marquard százados gé­pe végzi. Az időjárás jelző gépek közül Hirosima fölé Eatherlyé megy. Tehát — hol­nap. Holnap felrobban a lus­ta varázsló Hirosima, vagy a két másik város valamelyike felett! J, ma eá filmesei Spaatz tábornok elfogad. Parsons javaslatát: a bomba már csak a levegőben, a repü lés ideje alatt élesítik. Előzc héten ugyanis — felszállás kő­ben — négy B 29-es rohant neki a sziget végénél lévő korallsziklának, nem tudván időben elrugaszkodni a kifutó pályától. A négy gép felrob­bant és személyzetével együtt — porrá égett. Spaatz és Par­sons nem kockáztat. Előbbi azért, mert az egész akciónak ő a felelőse Groves és min­denki más előtt, utóbbi pedig azért, mert — maga is ott lesz az Enola Gay fedélzetén ... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom