Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-22 / 171. szám
1965. JÜLIUS 22, CSÜTÖRTÖK ““kM ítUu» 3 Ipari börze — kevés hozzávalóval Amnesztia vagy büntetés ? liós értékű használatlan anyag birtokosai, együttesen. Közös érdek, hogy a feleslegtől megszabaduljanak s azt olyanoknak juttassák, akik esetleg éppen ezek hiányában képtelenek kivitelezni egyegy feladatot. — MIÉRT KISEBB AZ ÉRDEKLŐDÉS, MINT KÍVÁNATOS LENNE? — Nem ismerik az úgynevezett elfekvő készletekről hozott rendeletet. Nem tudják például, hogy milyen előnyös. Ha valamelyik áruért jelentkező vásárlópartner mondjuk csak a ténylegies érték felét hajlandó kifizetni, a különbözetet a Nemzeti Bank az értékesítőnek jóváírja. Hozzá kell tennem, hogj ez a rendelkezés tulajdonképpen az évek óta elkövetett hibák, fölösleges tárolások amnesztiája. — S HA VALAKI NEM £1 VELE? — Érezni fogja később ennek az ellenkezőjét. Amenynyiben indokolatlanul készleteket tartanak házuk táján, as ellenőrző Nemzeti Bank büntetéssel sújtja a mulasztót És ez nagyon sok ember érint. Fölemésztheti a nyereségrészesedés javát. Az illetékes vezetőnek ezután már a munkatársak előtt kell vállalnia ennek erkölcsi következményeit. Azt hiszem, semmiképpen sem tanácsos a kései magyarázkodás ... A fentiek ész-érvek. észokok sorával bizonyítják, hogy érdemes benyitni a megyei börzére. A jelentkezőket még várják s remélik, minden szövetkezet és vállalat megfelelő hozzávalóval jelentkezik július 27-ig. T. Gv. A felnőttoktatás és a népművelés (Foto: Berecz) j 'ss/sj/ssssssssssstsss/ssssswsssssfmsji/j •• munkáját könnyítették segítségnyújtásukkal a könyvtárak munkatársai, hanem az irodalmat tanuló felnőttekből, irodalmat kedvelő embereket neveltek. A könyvtárak látogatóinak egyre emelkedő száma bizonyltja ezt, s az a tény, hogy a tanulási befejező felnőttek közül igen sokan továbbra is rendszeres látogatói maradtak a könyvtárnak. Természetesen nem lenne teljes a kép, ha csak az eredményekről szólnánk. Beszélni kell a hibákról is, éppen az új oktatási év ‘közeledtével. A népművelés dolgozói a jelenleginél is többet tehetnek a felnőttoktatás segítéséért. Például most nyáron: a bukottak korrepetálásával. Továbbá: jobban figyelembe kellene venni a megye speciális helyzetét. A tanuló felnőttek többsége a bejáró dolgozók közül kerül ki. Ezek az emberek — éppen az állandó vonatozás következtében — hétköznap nem, vagy csak alig tudnak időt szakítani a könyvtárak, klubok, művelődési házak látogatására. Ugyanakkor vasárnap délelőtt csupán egy-két helyen tart nyitva a könyvtár, a klub, a művelődési ház. Ezen feltétlenül változtatni kellene az új népművelési évadban. A kocséri példa is ezt bizonyítja. Kocséron a termelőszövetkezet elnöke egy helyi pedagógust bízott meg a tszklub vezetésével. A klub vasárnap délelőtt is nyitva van. ugyanitt a könyvtár is rendelkezésre áll az érdeklődőknek. A klub és a könyvtár népszerűsége és nagy látogatottsága bizonyítja: helyes volt létrehozása, vasárnap délelőtti nyitvatartása. Még másfél hónap hátra ’fSfSSSSSAS//SSS/SSSSSSSSSSSSSSfSrSSSSSS/SSSSS/SSS/S*fSSSSfsrSS/SSSSSSSSSSfSSSSSSSS/SS/SSSS/SS/SSSSSSSSSSfSrSSSSSSS/fSSSS^ van a nyári vakációból. Az ^ új oktatási évad szervezése ^ azonban már megkezdődött. ^ A tavalyi tapasztalatok hasz^ nosítása bizonyosan nem lesz ^ eredménytelen. Prnkner Pál .—77 | Málnavásárok % Nógrád megye málnater^ meló közös gazdaságainak £ az idén több millió forint ^ jövedelmet biztosított ez a ^ kül- és belföldön egyaránt ^ keresett bogyós gyümölcs. ^ A szüret hamarosan befejeí ződik, s a málnatermelók tarí tós és napi fogyasztási cik^ kék re váltják át bevételü^ két. ^ A vidék földművesszövet^ kezetei nagyszabású, úgyne^ vezett málmaszüreti vásáro^ kát rendeznek a málnater^ meló községekben. Több ^ százezer forint értékű tex| til- és bőrárut, háztartási gé^ pékét és egyéb iparcikkeket 1 hoznak forgalomba. 2 /.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' Esztendőről esztendőre nő a felnőtt „iskolások” száma, s ez örvendetes. Ma már minden különösebb meggyőzés nélkül is érzik az emberek a tanulás szükségességét gyárban, termelőszövetkezetben egyaránt. A tanulást — mint munkájuk segítőjét, életük előrelendítőjét — tartják számon. Joggal. A gyárakban és a termelőszövetkezetekben is évről évre fejlődik a gyártási, termelési technológia, újabb és újabb gépek könynyítik, gyorsítják a munkát. A gépek kezeléséhez azonban értő emberekre van szükség. Míg az 1963—64-es tanévben mintegy hatezerötszáz felnőtt vett részt a megyében a különböző iskolai oktatási formákban, addig az 1964— 65-ös esztendőben már hétezerre nőtt a beiratkozottak száma. A gyárak és a termelőszövetkezetek vezetői többségükben támogatták munkásaik tanulási szándékát, nemcsak kedvező munkaszervezéssel, hanem anyagiakkal is. Nem egy olyan termelőszövetkezetről tudunk, ahol a kulturális alapból fedezték a tanuló „öregdiákok” utazási, sőt tanszer költségeit is. Az elmúlt esztendőben eredményesen kapcsolódtak a felnőttoktatás munkájába a megye népművelési dolgozói is. Még a tanév megkezdése előtt előkészítő tanfolyamokat szerveztek a művelődési házakban. A tanfolyamok keretében elsősorban a két legnehezebb tárgy, a helyesírás és a matematika „rejtelmeibe” avatták be a hallgatókat. A tanfolyamokat és az ezekkel kapcsolatos korrepetálási lehetőségeket szívesen vették igénybe az iskolába jelentkező felnőttek. A jó előkészítéssel azonban nem ért véget a népművelők tanulást segítő tevékenysége, sőt, ezután kezdődött csak igazán. Érthető, mert míg az előkészítő tanfolyamok csak keveseket érintettek, addig az évközi segítést már ezrek vették igénybe. Az elmúlt tanév a népművelők bekapcsolódásának első kísérleti esztendeje volt. Mindjárt hozzá kell tennünk: eredményes esztendeje. Sok új, valóban hasznos módszer alakult ki és honosodott meg ezidő alatt. A budai járás felnőttoktatását például azzal segítették a népművelés munkásai, hogy a színjátszó csoportok és az irodalmi színpadok bekapcsolódtak az irodalomoktatásba. Versek, regényrészletek, novellák bemutatásával színesítették, tették még vonzóbbá, érdekesebbé a magyar órákat az iskolákban. Vitathatatlan tény: a szemléltetés ereje fokozza az élményszerűséget, ami pedig élményt jelent a diáknak, az könnyebben megmarad emlékezetében. A könyvtárak is részt kértek az elmúlt tanévben, a felnőttek tanulásának segítéséből. Nemcsak úgy, hogy külön kézi könyvtárakat hoztak létre a tanuló felnőttek részére a tananyaghoz kapcsolódó tankönyvekből, lexikonokból, kötelező olvasmányokból, hanem úgy is, hogy rendszeres kapcsolatot teremtettek a hallgatókkal. Vácott például a vizsgaidőszak közeledtével szinte tanulószobává alakult át a könyvtár, ahol a könyvtár dolgozói még a tételek kidolgozásához is segítséget nyújtottak. És hasonlóképpen eredményes munkát végzett a nagykőrösi és a szentendrei könyvtár is. A haszon kettős volt: nem csupán a tanuló felnőttek flIÍÍÁ T O i: K Ö Z O T A varsói Kurier Polski című lap vendégeként két hetet töltöttem Lengyelországban. Vendéglátóim komolyan vették tisztüket: azt akarták, hogy amennyire ez ilyen rövid idő alatt lehetséges, ismerjem meg gyönyörű országukat. Másfélezer kilométert utaztam a Tátra havas csúcsaitól a kékesfekete Balti-tengerig. Sokat tudtam meg ennek a rendkívül rokonszenves népnek életéről, hősies harcairól és eredményeiről. Bármennyire is közhelyként hangzik, mégis leírom az út summázásául: felejthetetlenül szép két hét volt. Hoztam magammal néhány emléket. Nem válialkozhatom arra, hogy teljes keresztmetszetében és mélységében bemutatom Lengyelországot. Ehhez az ott töltött idő és a lapban levő hely kevés lenne. Néhány kis mozaikdarabot hoztam, melyet átadok a tisztelt olvasónak, talán e kis színes kövecskékkel is gazdagíthatja Lengyelországról alkotott képét. Nem akarom megírni a közismertebb tényeket: Varsó ember feletti harcát a fasiszták ellen, a lerombolt város újjászületését. Nem teszek kísérletet a Tátra szépségeinek leírására, nem próbálom szegény szavakkal elmondani Krakkó várának, a Wawelnak mesebeli gazdagságát. A magyar olvasó — hála a sok útibeszámolónak — e tényeket már ismeri. Ezek helyett inkább néhány személyes élményemről, néhány kedves és jellemző történetről és a mai lengyel élet néhány epizódjárói számolok be. Szeretném, ha e néhány szerény impresszió is hozzájárulna ahhoz a barátsághoz, melyről e két hét alatt oly sok szó esett... Lengyel—magyar barátság Közismert tény: Lengyelországban nagyon szeretik a magyarokat. Ennek számol hatatlanul sok jelével találkoztam. E megnyilvánulások póztalanok, közvetlenek és nagyon emberiek. Ütcán, éjszakai szórakozóhelyeken, éttermekben emberek szólítottak meg, amint megtudták, hogy magyar vagyok. Rendkívül érdeltelt e szimpátia oka. Kerestem a miértet, túl az ösztönökön, legendákon és megmagyarázhatatlan nemzeti szentimentalizmuson... Krakkóban találkoztam Alber Barbara asszonnyal. Férje egy nagy játék- és papírárugyár igazgatója. Mindketten beszélnek valamelyest magyarul. Tőlük tudtam meg, hogy a második világháború alatt közel 10 000 üldözött lengyel hazánkban talált menedéket. Nem a hivatalos magyar állam vette őket védőszárnyai alá, hanem a magyar nép. Falusi házakban, paplakokban bújkáltak évek hosszú során át. Balatonszabadiban még illegális középiskolájuk is működött. Barbara cselédlányként bujkált és bújtatta férjét. Hasonlóképpen hazánkban vészelte át a háború és fasizmus borzalmait a gdanszki hajógyár igazgatója, a varsói magyar intézet igazgatója és számos, ma a lengyel közéletben jelentős szerepet játszó ember, ök a magyar nép legjobb propagandistái és állítják, hogy a két nép mindig közös ellenség elles harcolt. E barátságot nem nemzetiszínű álmok szövik. A lengyelek még közmondással is realizálják e vonzalmat: A magyarok és lengyelek mindig egy karddal vívtak és egy pohárból ittak — mondják. Büszkén ápolják a Báíhori-kultuszt, templomaik csodálatos mozaikablakain többször fedeztem fel a magyar címert, nagyjaink sírjain számtalan magyar nemzetiszín szalagos koszorú pompázik. A krakkói koronázó templom sírkamrájában nyugszik Hedvig királynő. Sírjához különös legenda fűződik. Az emberek kis papírsaeletkékre írják rá álmaikat. Estére kisebb halom gyűlik össze ezekből a kívánság-listákból. Köztük böngészve azonnal egy magyar szövegre is bukkantam: „Szeretnék ide minden évben eljönni. Demjén Pálné. Szekszárdi Gondolom, hogy az elhunyt királynéhoz beterjesztett kívánságot a két ország belügyminisztériuma közös megegyezéssel tehetővé teszi... Hedvig sírjának díszhelyén kis koszorú piros-fe‘hér-zöld szalagján olvasható: „A péceli Szemere Pál iskola Vili. osztályától.” Báthori síremlékének fő dísze egy babérkoszorú, melynek felirata: „Báthori István emlékének a ráckevei járás nevelői.” Mindkét nép szereti a szabadságot és mindkettőnek a történelem folyamán sokat kellett szabadságáért harcolnia. És a közös történelmi múlt kovácsolta kötelékeket megerősíti a jelen szám táléin azonossága. Az a tény, hogy mindkét nép, ha némi különbözőségekkel, a lényeget nem érintő módszerbeli eltérésekkel is, de közös célért, a szocializmusért és a békéért küzd és dolgozik ... * Életszínvonal Szándékosan veszem előre ezt a kérdést. Bárkivel beszéltem, hamarosan erről kezdett faggatni: hogy élnek a lengyelek. Az egyenes válasz: rosszabbul, mint mi. Ezt ők is tudják. Drágább az iparcikk, kevésbé divatos és jó minőségű a ruha és cipő. Gondjaik vannak a húsellátással. Hétfői napokon sem az üzletekben, sem az éttermekben nem lehet húst kapni. Ennek ellenére a lengyel emberek nem elégedetlenek. Félreértés ne essék: nem igénytelenek, csak okosak. Több ember magyarázta el nekem a miénknél alacsonyabb életszínvonal okát. Idézek egy fiaital Nova Huta-i munkást: — Lengyelországot elpusztította a háború. Talán a legtöbbet vesztett Európában. És nézzen körül most: Varsóban egymillió ember lakik új, kényelmes, modem, távfűtéses lakásban. Felépült a 120 000 lakosú Nova Huta és a hatalmas vasgyár, új városok százai, ipari és mezőgazdasági üzemek ezrei nőttek ki a földből. Mindezért egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat ... Büszkék a háború utáni újjáépítés lenyűgözően nagy eredményeire. Sok — főleg nyugati — újságban írtak ar-A Wawel belső udvara ról, hogy a lengyelek, csodát ^ műveltek. Pedig itt szó sincs : csodáról. A lengyelek bizonyitották, egy egészséges / társadalmi rendszer, egy alkotó nép hatalmas erejét. í Láttam Varsót, mely 80 szá- \ zalékban, Wroclávot, mely 70 í százalékban elpusztult. Varsó í ma Európa egyik legszebb, J legmodernebb fővárosa, la- J kóinak száma megközelíti a í másfél milliót, Wroclavban ; húszezer ember maradt a ; romok között 1945-ben, ma \ félmillió ember lakik új la- ! kásokban, az új Nova Huta j Magyarország második légna- ; gyobb városa lenne. A lengyelek jelentős hús- j exportot bonyolítanak le. Ez ) a húshiány oka. De ha a len- ! gyei embereket megkérdezi : valaki: leállítsák-e a húsex- : portot, biztos vagyok benne, ) hogy egységesen tagadólag | válaszolnak. Sok új lakás, | üzem, iskola kell még, hogy j • Lengyelország erős, gazdag, ; ipari ország legyen. ; És a lengyelek szerint most j ■ ez a legfontosabb... j NDK-delegáció a Csepel Autógyárban Három héttel ezelőtt Csepel autógyári KISZ-fiatalok utaztak a Német Demokratikus Köztársaságba. A fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának tagjai eredményes tevékenységük jutalmaként vehettek rész a tapasztalatcserével egybekötött tanulmányúton. Látogatásuk viszonzásaként most NDK-beli fiatalok érkeztek a Csepel Autógyárba. A gépjárműveikről nálunk is jól ismert BARKAS WERKE nyolctagú ifjúsági küldöttségét Richard Wolf, az FDJ helyi szervezetének titkára vezeti. A zömében mérnökökből és technikusokból álló delegáció a hét elején meglátogatta a gyár egyes részleseit. í < öt nap még s kaput nyit ^ a megyei börze Budapesten a j; Tanács körúton. Lapunk már J hírt adott róla, most mégis J visszatérünk rá, mert erre £ kért szerkesztőségünkben egy \ látogató. Somogyi László, az í egyik rendező kopogtatott ’,f hozzánk s panaszolta, hogy í kisebb az érdeklődés, és ke\ vesebb a hozzávaló, mint amennyit az esemény méltán megérdemel. Íme a summája: J — A megyei tanács ipari \osztályához és a Pest me\ gyei KISZÖV-höz tartozó válí lalatok és szövetkezetek ran- J devúja lesz július 27-én. Tu! domásunk szerint több mii- *
