Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-20 / 169. szám

Á termelőszövetkezeti közös szarvasmarha-állomány utánpótlásának néhány kérdése L A szarvasmavhatenyésztés a népgazdaság és a mezőgazda­­sági üzem szempontjából egy­aránt alapvetően fontos állat­­tenyésztési ágazat. Különösen figyelemreméltó helyet tölt be exportunkban, ami egymagá­ban is megmagyarázza a ter­melőszövetkezeti közös tenyé­szetek egyre fokozódó szere­pét A közös gazdaságok szarvas­marhatenyésztése az elmúlt években nagy fejlődésnek in­dult. Növekedett az állomány és javult a minőség. A fejlő­désnek nagy lendületet adott a szövetkezeteknek nyújtott je­lentős összegű állami támoga­tás, a számos gazdaságban szakszerűbbé vált tenyésztési munka, és az állattenyésztés­ben dolgozók anyagi érdekelt­ségének növekedése. A termelőszövetkezeti közös állományon belül azonban nem alakul kielégítően a nő­ivarú tenyészállatok száma és aránya, ami pedig az állomány növekedésének, a tejtermelés fokozásának és a hízó alap­anyag biztosításának nélkülöz­hetetlen előfeltétele. Ennek következtében a termelőszövet­kezeti közös tehénállomány nem biztosítja saját szaporu­latból az állomány újraterme­lésének tervezett szintjét, sőt még az állomány egyszerű utánpótlását sem. Legfőbb fel­adat ezért a közös tehénállo­mány számának tervszerű fej­lesztése és ezen belül a saját szaporulatból származó egye­­dek arányának növelése. A jelenlegi körülmények kö­zött a közös állomány növelé­sének fő tartaléka a háztáji ál­lomány szaporulata. A háztáji és egyéb gazdaságokban ugyanis magas a tehénarány, ennek következtében a szapo­rulat, az állomány utánpótlá­sán túl, jelentős állománynö­velést vagy más szektornak történő átadást tesz lehetővé. A termelőszövetkezeteknek ezért szarvasmarha-állomá­nyuk utánpótlásában és lét­számnövelésében mindenek­előtt a háztáji gazdaságokra kell támaszkodniuk. Ezért is fontos feladat, hogy a háztáji szarvasmarha- és tehéntartást a termelőszövetkezetek foko­zottan támogassák, s adjanak nekik több segítséget takarmá­nyozási problémáik megoldá­sában. Különösen fontos a ház­táji szarvasmarha- és tehénál­lomány téli és nyári tömegta­­karmány-szükségletéről és le­geltetési lehetőségéről való gondoskodás. Természetesen szerződésileg biztosítani kell, hogy a takar­mányjuttatás fejében a szapo­rulat, illetve a háztáji keretet meghaladó állomány ténylege­sen a termelőszövetkezetek birtokába jusson. A termelőszövetkezetekben a tehénállomány selejtezése nagyarányú: a tehénállományt átlagosan négy-öt évig tartják tenyésztésben. Ilyen nagyará­nyú selejtezés mellett fontos feladat, hogy a selejttehenek kiválogatása szakszerűen tör­ténjék és ténylegesen csak a to­vábbfejlesztésre nem alkalmas, meddő és alacsonytejhozamú tehenek kerüljenek kiselejte­zésre. A nagyarányú tehénse­lejtezés hátráltatja a tervezett létszámfejlesztés megvalósítá­sát és egyes esetekben kedve­zőtlenül befolyásolja a tehén­­állomány életteljesítményét is. B. K. (Folytatjuk.) CEGLÉDI J A R A * E S CEGLED VAROS RÉSZÉR E IX. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1965. JÜLIUS 30, KEDD Százötvenen nyertek a nyereménybetétkönyvek sorsolásán A nyereménybetétkönyvek legutóbbi sorsolásán a ceglé­diek közül 200 százalékos nye­reséggel tízen, 100 százalékos nyereséggel1 tizenketten, öt­­ven, és huszonöt százalékos nyereménnyel harmincán, il­letve százan nyertek. Vasárnap is dolgoztak a város határában Befejeződött az árpa aratása ■ A tavalyinál jobb termésátlagok Sietni kell a tarlóhántással A szombati nagy esőzés után még vasárnap sem lehe­tett aratni. A termelőszövet­kezetekben mégsem pihentek az emberek. Találtak munkát a szérűkön és a tarlókon is. Bódizs Antalnak, a városi ta-SPORT Spartakiád Vasárnap három helyen bo­nyolították le a ceglédi já­ró«' spartakiáddöntóit. Kel­lemetlen előjelekkel indultak a döntők, mert a reggeli eső miatt jóval kevesebb ver­senyző jelent meg. Sok ver­senyzőt elvont a spatttakiád­­tól az aratás is, s így ko­moly küzdelmek bontakoztak ki. Atlétikában a következők érték el az első helyezést: NŰK: 100 m síkfutás: 1. Kovács Katalin Alberti rsa 15 mp, Ma­gasugrás: 1. Kovács Katalint Albertirsa, 120 cm. Súlylökés: 1. Cselovszki Judit, Albertirsa 764 cm. Grámáthajítás: 1. Csie­­lovszki Judit, Albertirsa 28.07 m. FÉRFIAK: 100 m síkfutás: Ságodik Márton, Ceglédbercel 12,6 mp, 400 m siikfutás: Giba Im­re, Albertirsa 57,8 mp. 800 m síkfutás: Kostyalik Károly Álbertirsa 2.11 perc. 1500 m síkfutás: KostyaÜk Károly, Albertirsa 4.22 perc. Magasr ugrás: Kovács Lóránt, Al­bertirsa 155 cm. Távolugrás: Ságodi Márton, Ceglédbercel 600 cm. Súlylökés: Huszár Károly, e Albertirsa 11,45 m. Gránáthajítás: Banai György, Ceglédbercel 63.64 m. Férfi spartakiád váltófűtés: (800—400—100 m): 1. Albert­irsa „A” csapata. (Kostyalik, Kovács, Giba, Turcsek) 4,04,8 perc. 2. Albertirsa „B” csapa­ta 4,08,2. 3. Ceglédbercel 4,29,9. Az atlétikai verseny után Ceglédbercel vegyes—Albert­irsa vegyes barátságos labda­rúgás volt. Eredmény 2:0 Ceglédbercel javára. Kézilabdában az albertir­­saiak jutottak tovább. (—sz—) nács elnökhelyettesének tá­jékoztatása szerint öt szalma­lehúzógép dolgozott vasárnap a Táncsics, Vörös Csillag és a Kossuth tsz-ekben. A tarló­hántást tizenöt erőgép végez­te a város határában. Nincs számottevő lemaradás, de tar­tani kell az ütemet, mert a többéves tapasztalat azt mutatja, hogy mindig ilyenkor akad meg a munka menete. Ha nem fejezzük be idejében a szalmalehúzást, il- Metve a tarlóhántást, hátráltat­juk az egyéb munkákat is. A szérűkön az árpa tisztí­tásával foglalatoskodtak. A Táncsicsban a honvédség is segített. Az árpa aratását mindenütt befejezték, jóval magasabb az idei termésát­lag. Árpából 16 mázsát mér­nek most holdanként, bú­zából is jobb termés ígér­kezik a tavalyinál legalább másfél-két mázsá­val. Eddig több mint négy­száz hold búzát vágtak le aratógéppel, de a napokban már a kombájnokat is mun­kába állítják a szárazabb ta­lajú földeken. Korszerűsítik a Kossuth Ferenc utcát — Maga még most is itt jár, Stephenson kartárs? — Gondoltam, megmutatom, hogyan kell teljes gőzzel shaladni. Ceglédi lányok sikere Pozsonyban Atlétikai hírek Kellemes hírek érkeznek a Ceglédi Vasutas SE atlétáiról. Nemrég Papp József jó ké­pességű középtávfutónk ver­senyzett az utánpótlás válo­gatottban. Az NDK kitűnő képességű versenyzőivel szemben is felhívta a figyel­met magára nagyszerű idő­eredményével. Az érdekelt szakvezetők tíznapos edzőtá­borba vitték Tatára, ahonnan a napokban tért vissza. Másik hír az atlétaberkek­ből, hogy Radnóti Géza Deb­recenben az országos ifjúsági seregszemlén 800 méteres sík­futásban 2.06 perces idejével 2. helyezést ért el. Augusztus 2-től 12-ig ő is Tatára megy az edzőtáborba. — Papp Jóska és Radnóti Géza még sokra viheti — mondja Magyar Antal edző. Szorgalmuk és lelkiismeretes edzésük példaképül állítható atlétáink elé. Az edzési ter­veket fegyelmezetten betart­ják és ennek az eredménye, hogy az országos szakvezetők is felfigyeltek rájuk, öröm­mel mondhatom, hogy van már két-három olyan ver­senyzőnk, akik előtt kinyílt a nagy lehetőségek kapuja. (—sz) Az árvakárosultakért Az Albertirsai Vasutas SE a járási válogatott elleni lab­darúgó-mérkőzés teljes bevé­telét, 1004 forintot az árvízká­rosultak megsegítésére befi­zette. (Járásunk többi sportkö­re is követhetné példájukat.) Háromdimenziós másoló-marógép A Szerszámgépipari Mű­vekben elkészült az elektro­hidraulikus másoló-marógép első példánya, amely a minta­alkatrész teljes térbeli átmá­solására alkalmas. Hosszában, szélességében és mélységében egyaránt kitapintja a minta formáját és arról tetszés sze­rinti mennyiségben hasonló alkatrészeket készít. A háromdimenziós máso­lógépet elsősorban olyan al­katrészek sokszorosítására használják, mint a különféle süllyesztékek, présszerszá­mok. a törteti Rákóczi Tsz-ben. Káldi József traktorvezető és Kecskés László munkagépkezelő példás szorgalommal áll­nak helyt az aratási munkákban (Papp Ambrus felvétele) — A Ceglédi Építők Sport­egyesület nyolc tagú tornász ■lánycsapata július 10-én — a i'határmenti sporttalálkozók során — Pozsonyba érkezett, s a Csehszlovákiában harma­dik helyen álló Slovan Bratis­lava sportegyesület csapata ellen, igen erős küzdelemben 0,05 fölénnyel győzött. Kürti Béla, a gimnázium tornatanára, a csapat edzője ■ tovább folytatja tájékoztatá­­: sát: — A második osztályú kis ; tornászcsapat a kijelölés so­■ rán olyan csapattal mérte ■ össze tudását, amely 1965-ben 1 Csehszlovákia ifjúsági bajno­ki címét szerezte meg. Igaz, e csapat egy-két kiváló erőssége ezen a mostani versenyen, i más szereplés miatt, nem tu­­: dott részt venni, mégis e győ­zelem igen jelentős. r/ j — Jakab Márta, Kárteszi $ Márta, Mikulás Sarolta, Raf­­$ fai Éva, Martinovics Ágnes, £ Kratochwill Erzsébet, Sárik 0Gyöngyi és Ivitz Izabella, va­­í lamennyien diáksorban levő f lányok, felemás korláton, ge­­$ rendán, talajtornában és ló­­$ ugrás gyakorlatban olyan ki­­£ egyensúlyozott, szép produk­ciót nyújtott, hogy az a cseh­­£ szlovákokat is meglepte. % Elmondta még Kürti Béla, hogy szívélyes és baráti fo­­^ gadtatásban volt részük, de so­­^ kan a vendéglátó csapat tagjai í és szurkolói közül alig, vagy ^semmit sem tudtak a mi vá­­^ rosunkról. Jó lett volna vala­­% mi érdekes ceglédi emléket £ vinni magunkkal; albumot, % jelvényt, emblémát, a város címerét, valami jellegzetes ^ ceglédi tárgyat. Sajnos, a ^ magyar zászlóra hímzett ^„Cegléd” névnél egyebet nem í tudtak nekik adni. y A csinos ceglédi lányok ^ egyébként az esti vacsora ^ után rendezett kis tánc során ^ a legkapósabbak lettek, csár­­$ dást, körcsárdást táncoltak, s ^ magyar nótákra tanították a í vendéglátókat. y £ A lányok a sikereket már a ^ határátlépés pillanatában ^ kezdték „begyűjteni”. A cseh­­szlovák határőrök és vámosok ^ellenőrzés helyett mosolyogva ^ szalutáltak előttük. Igaz, vá­­^ molni valót se nem vittek. fj nem is hoztak, a sportdicső­­$ ség előtt pedig csak tisztelegni % lehet. '* Sz. I. Aratják a búzát Van annak jó húsz eszten­deje, hogy Szalai Pista azzal állított meg az utcán, hogy portát vásárolt. Az adás-véte­li szerződést az eljegyzése napján írta alá. Mire az eskü­vőt megtartották, István szép téglakerítést húzott körül. Az első esztendőben megvásárolt négyezer téglát, kétezer cse­repet. Minden vasárnap mo­toszkált valamit a házhelyen. Kimérte az épület helyét. Fá­kat ültetett, szőlőt telepített, ásott, kapált. Minden vasárnap este azzal ült vacsora mellé, hogy már nem sokáig laknák árendában. A harmadik esztendőben ke­rült sor a falak felhúzására. A vert falat két szaktárssal dömöckölte, s mert abban az évben még nem futotta a ge­rendára, szarufákra, zsúppal borította a falakat, nehogy az őszi eső megverje. Űjabb egy éven át takaré­koskodtak, mire István ki­­ügyeskedte a tetőszerkezetet. Azt is baráti segítséggel úsz­ta meg és őszre járt az idő, amikor a kúpcserepeket mész­szel körülhúzták. Űjabb egy év telt el, mire az ajtókat helyre rakta. Fél­éves takarékoskodás meghoz­ta a parkettpadlót. A követ­kező nyáron nagyon vígan ment a munka. Hat mázsa mész elég volt a vakoláshoz. István nagy gonddal simogat­ta a falakat. Hűvösödött, amikor befejezte a meszelést és nagy pelyhékben hullott a hó, amikor hurcolkodtak. István még ekkor sem nyu-Emberi szorgalom godott. Az ősz folyamán el­kezdte a kútfúrást. Sosem ta­nulta ezt a munkát, de azért az öt cementgyűrűt ügyesen leengedte. A tavaszt azzal kezdte, hogy nekilátott a vályogverésnek. Csinos ólat kanyarított az ud­var sarkába. Az őszi vásár­ban süldőt vásárolt és boldo­gan gondolt arra, hogy a té­len már disznóölés is lesz a házban. A következő évben remek vaskaput barkácsolt. Bizony eltelt vele a nyár és derese­déit reggelenként a föld, ami­kor István marokecsettel zöld­re festette a kaput. Maradt még egy kilónyi zöld festék. Azt rákente a kamraajtóra és okosan mondotta, hogy húsz évvel tovább szolgál így, hi­szen az olajfesték megvédi az időtől. A következő évben István illős verandát épített. Egy év múlva a malacok vályúját ké­szítette el betonból. Annyira kedvet kapott a betonmunká­hoz, hogy maga ügyeskedte ki a csatornát az út menti árok­ba, sőt még cementlapokat is gyártott. Saját kezűleg rakta le a veranda és a konyha pad­lóját. A villanyberendezést is ma­ga csinálta. Jól benne járt már a barátom■ a negyvenben, amikor megfelezte a kamrát és így lett takaros fürdőszobá­juk. Csempével rakta ki a fa­lait. A falra erősített kézi szi­vattyúval húzták a vizet a kútból. Bizony István néha-néha megtapogatta a derekát. Nem volt már harmincesztendős. Szívvel-lélekkel gyönyör­ködtem a kezemunkájában valahányszor a ház előtt el­haladtam. Két hete István be­szólított az utcáról. — Ugyan nézd már meg be­lülről! Minden nagyon szép. Itt igazán senki sem talál tenni­valót. — Igaz, kedves komám? Pista ravaszul mosolygott. — Talál az ember munkát, ha keres! És milyen nagyon iga­zat mondott. Tegnap csendes vasárnapi sétára indultam. A Bocskai utcátían jártam. Jól emlékez­tem arra, hogy az utca végén üres porta ásítozik. Ahogy kö­zelebb értem, Pistát láttam, amint szorgalmasan rakta a téglát a malterba. Fel sem nézett a munkájá­ból. Dehogy vette észre, hogy már egy negyedórája bámu­lom. Én untam meg. Odamen­tem. Vállára tettem a keze­met. — Hát te mit csinálsz itt, kedves cimborám? — Mit-e? — csodálkozott rám. Tudod menyasszony a lányom! Múlt szombaton tar­tották az eljegyzést. Rábeszél­tem a vőlegényt arra, hogy ve­gye meg ezt a portát. Aztán szépen lassan felépítjük a há­zat. Vasárnapokon úgy sem tudnám, hogy mit csináljak. — Rik. — i

Next

/
Oldalképek
Tartalom