Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-20 / 169. szám

HOLT SZEZON? Az aratás eddigi mérlege A járási tanács mezőgazda­­sági osztályának tájékoztatá­sa szerint: A járásban csütörtökön be­fejeződött az őszi árpa beta­karítása, s megkezdődött a rozs, búza aratása. Szombati helyzetjelentés: 1657 holdról vágták le a rozsot, 1106 hold­ról a búzát, egymenetes ara­tással, rendrevágással, kéve­kötő-aratógéppel és kézzel. Ezzel a kenyérgabona összte­rületének 23 százalékáról ta­karították be a termést. A szombati, vasárnapi eső­zések miatt ezen a két napon nem tudtak dolgozni, így 2000 hold aratása maradt többlet­ként. Jól halad a munka a gyömrői, mendei tsz-ben és a pilisi Hunyadiban. A járásban nincs „lemaradó” tsz. A kombájnok „dadái PÉTERIBEN IS perzsel a nap, a. magtár hús árnyékába húzódnak, hát az emberek amíg a reggeli tart, mert ször­nyen megéhezik az, aki hajna­li négykor kezd, különösen ha a munka sem könnyű. Meg aztán itt vannak már az ál­mosszemű Zsófikák, Julikák, s karjukon a kosár nagy da­rab főtt sonkákat, zsírban für­detett darabos tepertőt, hosz­­szú szárazkolbászokat rejt... Pihen a cséplőgép is. Igaz, nem nyújtózik mellette hosz­­szú szalmakazal, súlyos ké­vékből összerakott osztag, el­lenben valóságos hegy maga­sodik mellette arany színű ár­pából, amelyet hangos szavú traktorok hordanak. — Mi csak a tisztítását vé­gezzük itt — mondja Szolnoki Pál, a húsztagú brigád veze­tője —, persze, mi adjuk az embereket a szállításhoz is, elvégezzük a szalmalehúzást és a kazalozást is. Alig végez a kombájn, már jöhet az eke is, mert frissen dolgozik a kombájnt kiszolgáló Szolno­ki brigád. — HUSZONHÁROM ÉVE minden nyarat a határban töl­töttem, aratást vállaltam — mondja a jól megtermett bri­gádvezető, aki egyébként mű­vezető a Lőrinci Fonóban. — A brigád minden tagja hosszú „mezei” múlttal ren­delkezik — toldja meg nevet­ve Hrutka Mihály, aki a Lam­­partban dolgozik. — Amióta összeragasztották a földeket Péteri határában is, azóta együtt vagyunk — első években nyúztuk, húztuk a kaszát, aztán amikor a kom­bájn kivette a kezünkből ezt a csengő hangú, embert fo­gyasztó szerszámot, mellésze­gődtünk dadának. FELZUG A CSÉPLŐ, öntik, lapátolják a törekkel kevere­dett szemet, folyik, ömlik a tisztított mag, telnek gyorsan a zsákok, — de a virtuskodás­­ra azért mindig akad idő. Az egyik fiatal ember maga eme­li vállára a zsákot. A brigád­­vezető a hóna alá leap egyet­­egyet. Bálint Mihály, aki a vasutat szolgálja, megtoldja: Na még egyet a tetejébe! Nem is restek a többiek, gyorsan lendül a zsák, s a szorgalmas vasutas két jól megtermett zsákkal a vállán ballag a mag­tár felé . .. Kiss Sándor A MAROKSZEDO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1965. JÜLIUS 20, KEDD Régi óhaja a monori házi­asszonyoknak egy Patyolat­­felvevőhely. Nagyon meg­könnyítené a „második mű­szakban” végzett munkáju­kat. A községi tanács is foglál­­kozott az üggyel ez év ápri­lisában. A legcélszerűbb meg­oldás az lenne — állapította meg a tanácsülés —, ha jelent­kezne olyan személy, aki biztosítaná a helyiséget, és vállalná az átvevő munkáját. — A tanács a későbbiek­ben tett is ilyen személyekre javaslatot — tájékoztatott Földváry György tanácstitkár —, de a Patyolatnak a fel­ajánlott helyiségek nem fe­leltek meg. — Mit fizetne a Patyolat egy ilyen vállalkozásért? — A 'helyiségért hatszáz fo­rint alapbért és a forgalom után százalékot. Ez az összeg mintegy ezer-ezerkétszáz fo­rintot tenne ki. (Tóth Ambras felvétele) KÉPESLAPOT KAPTUNK KŐRÖSRŐL, TANÁCSADÓ Egy elmaradt kis-ázsiai ország rendkívül gyen­gén áll a mező­gazdász terüle­tén. Egyetlen ál­lami gazdaságá­ban jó néhány tucat tehén ten­gődik ugyan, de az állomány to­vábbi fejlődése kilátástalan: nincs ugyanis pénz tenyészál­latra. Végre a föld­művelésügyi mi­niszternek kor­szakalkotó men­tőötlete támad: — Igényelünk bikát az ENSZ- től. Elküldik a gon­dosan szerkesz­tett és kidolgo­zott petíciót áss ENSZ-nek, ott kiadják külön­böző bizottságok­nak, albizottsá­goknak. Aztán rövides\en telje­sítik a kérést: küldik a bikát. Reprezentatív ünnepséggel, nagy ovációval, harsány zeneszó­val fogadják a várva várt apa­állatot. Majd be­vezetik a gazda­ságba és óvó gyöngédséggel ik­tatják be funk­ciójába. És ekkor kezdetét veszi a reményteljes vá­rakozás. Gyorsan múlik az idő. Eltelik fél év, egy esztendő, két esztendő, há­rom esztendő... semmi szaporu­lat. Végül is a miniszter sirán­kozó felirattál fordul az ENSZ- hez: — Rengeteg idő van mögöttünk... és semmi ered­mény! Pár hét múlva megérkezik az ENSZ válasza: — Hozzánk in­tézett panaszu­kat teljesen in­dokolatlannak találjuk. A ké­résükre odavezé­nyelt tenyészbi­kát, az alapok­mányok értelmé­ben, csak mint tanácsadót küld­tük ki! V. A. hátoldalán ezzel a szöveggel „Üdvözletünket küldjük a Monor és Vidéke minden kedves olvasójának a nagykő­rösi KISZ-táborból: Darázsi Mária, Barna Erzsébet, Hut­­vágner Júlia, Csömör Eszter, Vitéz Erzsébet monori gim­nazisták” Víz van, sör nincs Híradás az erdei strandról Kissé megkésve érkeztünk a monori-erdei strandra, este nyolc óra felé járt az idő, így a szokásos zsibongást, han­goskodást, lubickolást és si­koltozást már nem hallottuk. Befejezte munkáját a strand vezetője, csomagolt a büfé is. Magócsi Jánostól érdeklőd­tünk: mi újság a strandon, hogy zajlik az „üzlet”? Elmondotta, hogy június végén kezdődött a szezon, hiszen csak ekkorra érke­zett meg a régen várt jó idő. Eddig vagy kétezer ven­dég fordult meg. Vízhiány miatt kiesés még nem volt. A strandon levő büfét a Ceglédi Vendéglátó üzemel­teti. Panaszuk: kevés a sör. Hűsítő italokból, süte­ményből, konzerv bői és bor­ból jó az ellátás. Az italok hűtése nem megoldott. Sem jégszekrény, sem darabos jég nincs. Vízzel próbálják hűteni az italárut, ami nem mindig sikerül. Kevés az asz­tal és a szék is a büfében, a vendégek nagy része nem tud leülni. — S miért bukott meg a jó kezdeményezés? — A felajánlott helyiségek, sajnos, nedvesek voltak és a Patyolat így nem vállalhatta a felelősséget az átvett ruha­neműkért. A főtérhez közel, a Mátyás király utcában ketten jelentkeztek. Zelizy Imre szíjgyártó és Kugel Vilmos. Az idős, munkában elfá­radt kisiparos szívesen bo­csátotta volna a Patyolat ren­delkezésére üzlethelyiségét, de az nedves: esőzés után a film­színház előtt felgyülemlett víz felszívódik, s a régi ház szigetelése nem tud ellenáll­ni. A Kugel-fóle házban lenne helyiség, de a lakó — aki a Rákóczi telepen épített ma­gának házat — egyelőre nem akar kiköltözni. A többi helyiség (a Rákó­czi és az Újtelepen) hasonlóan vizes, erre a célra valóban nem használható. A tanácsnak nincs lehető­sége, hogy a rábízott állami gondozásban levő házak egyikében helyiséget szabadít­son fel: hová költöztesse a lakót? Építsen? Minden fillér­nek mór előre helye van! Leghamarabb mégis úgy lesz Monomak Patyolat-fel­vevőhelye, ha a lakosság is segít megfelelő helyiséget találni. Reméljük, lesz jelentkező! (H. J.) PIROS VAGY ZÖLD azaz át lehert-e menni, vagy nem? — ez itt a kérdés. Nos, a MÁV szerint — elő­zetes értesüléseinkkel ellen­tétben —, ha lezárják az Ady Endre úti félsorompót, akkor már nem lehet az úttesten átkelni. Pedig elő­zőleg a MÁV úgy tájékoz­tatta a Monori Községi Taná­csot, hogy a sorompó lezá­rása után, 30 másodperccel a vonat érkezése előtt vált tilosra a fényjelző, addig kel­lő körültekintés és figyel­messég mellett, át lehet men­ni az úttesten. De nem vitatkozunk! Az első: az emberéletet védő és óvó rendszabály. Ha nem lehet, nem lehet. De ezt úgy véljük, mindenki a saját fe­lelőssége szerint fogja eldön­teni, átmegy-e, vagy sem. (—6) MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Húsz óra. Maglód: A ml világunk vége (szélesvásznú). Monor: A színésznő szerelme. Pi­lis: Némó kapitány. Tápiósüly: Itthon. Üllő: Bakaruhában. Vecsés: Robbantsunk bankot (szélesvász­nú). A sport, holt szezonjához képest meglehetősem mozgal­mas vasárnap volt Gyönwőn Kézilabda-mérkőzés nyitotta meg a délelőttöt. Népköztár­saság Kupa meccset vívott a helyi csapat a Váci Honvéd­dal, délután pedig a nősök és nőtlenek között volt barát­ságos labdarúgó meccs. A két rendezvény között pedig egy meglehetősen furcsa „atléti­kai” verseny volt a Steinmetz úton két résztvevővel és szá­mos nézővel. KÉZILABDA Gyömrő—Váci Honvéd 23:18 A helyi csapat sok tartalék­kal Lépett pályára, több játé­kosnak nem volt meg az or­vosi igazolása. Ilyen felforga­tott együttes nem is számít­hatott győzelemre. A komp­lett csapat pedig biztosan to­vábbjuthatott volna a nem túl erős vendégcsapat ellen. A gyömrődek közül Fülöp teljesítménye volt kiemelke­dő, időnként élményszámba menő kapusbravúrral hárí­tott ziccerhelyzetből is. A me­zőnyjátékosok is igyekeztek ugyan, de ez egy ilyen kupa­­küzdelemnél kevés volt a győzelemhez. LABDARCGÁS Nőtlenek—Nősök 5:2 Helyenként ötletes támadá­sokat szőtt mindkét csapat és meglehetősen szép gátlóikat láthatott a kisszámú nézőkö­zönség. A több fiatalt fel­vonultató nőtlenek megérde­melten nyerték meg a mér­kőzést, a gólarány sem túl­zott. A játékosok vérmérsék­lete azonban igen. A pályá­ról’ a vita hangjai a szom­széd utcákig is elszálltak egy­­egy bírói ítélet, támadás, _ si­keres vagy sikertelen véde­kezés, s főként a kapott gó­lok után. A környékbeli lakosok jog­gal hihették volna, hogy va­lami dél-amerikai csapat ven­dégjátékának a fültanúi. ATLÉTIKA Futóverseny és fogadás Egy soványabb és egy kö­vérebb polgár futott versenyt fogadásból a Steinmetz úton. Méghozzá különös feltételek mellett, ugyanis a szikárabb „versenyző” a közöttük levő súlykülönbséget (kb. 40 kilót) a hátán viselte egy bátyúban. Amikor a posta melletti sarkon felmosták a szikárab­bat, alá nem bírva a ver­senyt, összeesett az egyik né­ző megjegyezte: — Én is elájultam volna, ha egy hordó sört elvesztet­tem volna. A klottnadrágos futókat sok néző várta a célnál, a ver­senypályán viszont több mo­toros és kerékpáros kisérte. A derültség óriási volt. Különö­sen a gyerekek örültek az érdekes „csemegének”. <—i—r) HELYETTESITESRE GÉPIRÓNŐT három hétre felvesz a Monor és Vidéke szerkesztősége. Je­lentkezés: a járási pártbi­zottság épületében, a hetes számú szobában nyolctól ti­zenkettőig. MATOL MAGLÓDON játsszák a Mi világunk vége című lengyel filmet, amelynek egyik kockáját mutatja be képünk. FORRÓ MEZŐK Lesz-e Patyolat Monoron? Vállalkozó kerestetik MUNKÁSFIATALOK (III.) Vegyék őket felnőttszámba! Az ifjúsági brigádról azt hallottuk Gyomron, a Szabók Ktsz-ben, hogy nagyon is fia­talok. — Nem számítottuk ki pontosan, de az átlagéletkor talán még húsz év sincsen — mondta Szekeres Lászlóné brigádvezető, aki kicsit kislá­­nyosan, pirulva válaszolt a kérdésekre. — Mióta vezeti a brigádot? — Már egy éve. Tavaly is küzdöttünk a szocialista bri­gád címért, de nem sikerült elnyernünk. Lemaradtunk a társadalmi munkában. Ebben az évben „rávertünk”. Sze­mélyenként tíz óra társadalmi munkát vállaltunk, de már túlteljesítettük. Részt vettünk a parkosításban és lehetővé tettünk egy bizonyos mennyi­ségű hulladékfeldolgozást is. Táncruhákat varrtunk. Másra nem is emlékszem hirtelen. — Milyenek a termelési eredmények? — Itt van még javítani való bőven. Kevés a tapasztala­tunk. De reméljük, hogy az értékelés százon felüli száza­lékot mutat majd. Egy kicsit javítani kell a munka minő­ségét is. — Az az igazság — szólt közbe Galambos Miklós ktsz-elnök —, hogy az ifjú­sági brigád százalékaránya a legkisebb. — Hogy áll a brigád a ta­nulással? — Politikai oktatásban vet­tünk részt. Többen jelentkez­tünk technikumba is ... Csak azokat a közös szórakozásokat tekintjük gyerekesnek. Igaz, hogy a visegrád—esztergomi kirándulásról csak egy bri­gádtag hiányzott... — Szoktak-e segíteni egy­másnak? — Mindig. Mi nagyon ösz­­szetartunk. Meg lehet tekin­teni a brigádnaplónkat is. Az „Írnokunk”, Seres Mária, nagyon szépen vezeti. — Mi a brigád legnagyobb eredménye? — Kevesebb azóta a gyen­gébb minőségű munka, nő a teljesítmény. Meg nagy ered­ménynek tartjuk azt is, hogy eddig három tanulónk volt. Mindig kérdezgettük őket, se­gítettünk nekik. Ma már tisz­ta szakmunkásokból áll a brigád, ök hárman is felsza­badultak. Mikor elbúcsúztunk, oda­súgta még: — Egy baj van. Az időseb­bek nem akarnak felnőtt­számba venni bennünket! Gyarmati Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom