Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-20 / 169. szám
HOLT SZEZON? Az aratás eddigi mérlege A járási tanács mezőgazdasági osztályának tájékoztatása szerint: A járásban csütörtökön befejeződött az őszi árpa betakarítása, s megkezdődött a rozs, búza aratása. Szombati helyzetjelentés: 1657 holdról vágták le a rozsot, 1106 holdról a búzát, egymenetes aratással, rendrevágással, kévekötő-aratógéppel és kézzel. Ezzel a kenyérgabona összterületének 23 százalékáról takarították be a termést. A szombati, vasárnapi esőzések miatt ezen a két napon nem tudtak dolgozni, így 2000 hold aratása maradt többletként. Jól halad a munka a gyömrői, mendei tsz-ben és a pilisi Hunyadiban. A járásban nincs „lemaradó” tsz. A kombájnok „dadái PÉTERIBEN IS perzsel a nap, a. magtár hús árnyékába húzódnak, hát az emberek amíg a reggeli tart, mert szörnyen megéhezik az, aki hajnali négykor kezd, különösen ha a munka sem könnyű. Meg aztán itt vannak már az álmosszemű Zsófikák, Julikák, s karjukon a kosár nagy darab főtt sonkákat, zsírban fürdetett darabos tepertőt, hoszszú szárazkolbászokat rejt... Pihen a cséplőgép is. Igaz, nem nyújtózik mellette hoszszú szalmakazal, súlyos kévékből összerakott osztag, ellenben valóságos hegy magasodik mellette arany színű árpából, amelyet hangos szavú traktorok hordanak. — Mi csak a tisztítását végezzük itt — mondja Szolnoki Pál, a húsztagú brigád vezetője —, persze, mi adjuk az embereket a szállításhoz is, elvégezzük a szalmalehúzást és a kazalozást is. Alig végez a kombájn, már jöhet az eke is, mert frissen dolgozik a kombájnt kiszolgáló Szolnoki brigád. — HUSZONHÁROM ÉVE minden nyarat a határban töltöttem, aratást vállaltam — mondja a jól megtermett brigádvezető, aki egyébként művezető a Lőrinci Fonóban. — A brigád minden tagja hosszú „mezei” múlttal rendelkezik — toldja meg nevetve Hrutka Mihály, aki a Lampartban dolgozik. — Amióta összeragasztották a földeket Péteri határában is, azóta együtt vagyunk — első években nyúztuk, húztuk a kaszát, aztán amikor a kombájn kivette a kezünkből ezt a csengő hangú, embert fogyasztó szerszámot, mellészegődtünk dadának. FELZUG A CSÉPLŐ, öntik, lapátolják a törekkel keveredett szemet, folyik, ömlik a tisztított mag, telnek gyorsan a zsákok, — de a virtuskodásra azért mindig akad idő. Az egyik fiatal ember maga emeli vállára a zsákot. A brigádvezető a hóna alá leap egyetegyet. Bálint Mihály, aki a vasutat szolgálja, megtoldja: Na még egyet a tetejébe! Nem is restek a többiek, gyorsan lendül a zsák, s a szorgalmas vasutas két jól megtermett zsákkal a vállán ballag a magtár felé . .. Kiss Sándor A MAROKSZEDO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1965. JÜLIUS 20, KEDD Régi óhaja a monori háziasszonyoknak egy Patyolatfelvevőhely. Nagyon megkönnyítené a „második műszakban” végzett munkájukat. A községi tanács is foglálkozott az üggyel ez év áprilisában. A legcélszerűbb megoldás az lenne — állapította meg a tanácsülés —, ha jelentkezne olyan személy, aki biztosítaná a helyiséget, és vállalná az átvevő munkáját. — A tanács a későbbiekben tett is ilyen személyekre javaslatot — tájékoztatott Földváry György tanácstitkár —, de a Patyolatnak a felajánlott helyiségek nem feleltek meg. — Mit fizetne a Patyolat egy ilyen vállalkozásért? — A 'helyiségért hatszáz forint alapbért és a forgalom után százalékot. Ez az összeg mintegy ezer-ezerkétszáz forintot tenne ki. (Tóth Ambras felvétele) KÉPESLAPOT KAPTUNK KŐRÖSRŐL, TANÁCSADÓ Egy elmaradt kis-ázsiai ország rendkívül gyengén áll a mezőgazdász területén. Egyetlen állami gazdaságában jó néhány tucat tehén tengődik ugyan, de az állomány további fejlődése kilátástalan: nincs ugyanis pénz tenyészállatra. Végre a földművelésügyi miniszternek korszakalkotó mentőötlete támad: — Igényelünk bikát az ENSZ- től. Elküldik a gondosan szerkesztett és kidolgozott petíciót áss ENSZ-nek, ott kiadják különböző bizottságoknak, albizottságoknak. Aztán rövides\en teljesítik a kérést: küldik a bikát. Reprezentatív ünnepséggel, nagy ovációval, harsány zeneszóval fogadják a várva várt apaállatot. Majd bevezetik a gazdaságba és óvó gyöngédséggel iktatják be funkciójába. És ekkor kezdetét veszi a reményteljes várakozás. Gyorsan múlik az idő. Eltelik fél év, egy esztendő, két esztendő, három esztendő... semmi szaporulat. Végül is a miniszter siránkozó felirattál fordul az ENSZ- hez: — Rengeteg idő van mögöttünk... és semmi eredmény! Pár hét múlva megérkezik az ENSZ válasza: — Hozzánk intézett panaszukat teljesen indokolatlannak találjuk. A kérésükre odavezényelt tenyészbikát, az alapokmányok értelmében, csak mint tanácsadót küldtük ki! V. A. hátoldalán ezzel a szöveggel „Üdvözletünket küldjük a Monor és Vidéke minden kedves olvasójának a nagykőrösi KISZ-táborból: Darázsi Mária, Barna Erzsébet, Hutvágner Júlia, Csömör Eszter, Vitéz Erzsébet monori gimnazisták” Víz van, sör nincs Híradás az erdei strandról Kissé megkésve érkeztünk a monori-erdei strandra, este nyolc óra felé járt az idő, így a szokásos zsibongást, hangoskodást, lubickolást és sikoltozást már nem hallottuk. Befejezte munkáját a strand vezetője, csomagolt a büfé is. Magócsi Jánostól érdeklődtünk: mi újság a strandon, hogy zajlik az „üzlet”? Elmondotta, hogy június végén kezdődött a szezon, hiszen csak ekkorra érkezett meg a régen várt jó idő. Eddig vagy kétezer vendég fordult meg. Vízhiány miatt kiesés még nem volt. A strandon levő büfét a Ceglédi Vendéglátó üzemelteti. Panaszuk: kevés a sör. Hűsítő italokból, süteményből, konzerv bői és borból jó az ellátás. Az italok hűtése nem megoldott. Sem jégszekrény, sem darabos jég nincs. Vízzel próbálják hűteni az italárut, ami nem mindig sikerül. Kevés az asztal és a szék is a büfében, a vendégek nagy része nem tud leülni. — S miért bukott meg a jó kezdeményezés? — A felajánlott helyiségek, sajnos, nedvesek voltak és a Patyolat így nem vállalhatta a felelősséget az átvett ruhaneműkért. A főtérhez közel, a Mátyás király utcában ketten jelentkeztek. Zelizy Imre szíjgyártó és Kugel Vilmos. Az idős, munkában elfáradt kisiparos szívesen bocsátotta volna a Patyolat rendelkezésére üzlethelyiségét, de az nedves: esőzés után a filmszínház előtt felgyülemlett víz felszívódik, s a régi ház szigetelése nem tud ellenállni. A Kugel-fóle házban lenne helyiség, de a lakó — aki a Rákóczi telepen épített magának házat — egyelőre nem akar kiköltözni. A többi helyiség (a Rákóczi és az Újtelepen) hasonlóan vizes, erre a célra valóban nem használható. A tanácsnak nincs lehetősége, hogy a rábízott állami gondozásban levő házak egyikében helyiséget szabadítson fel: hová költöztesse a lakót? Építsen? Minden fillérnek mór előre helye van! Leghamarabb mégis úgy lesz Monomak Patyolat-felvevőhelye, ha a lakosság is segít megfelelő helyiséget találni. Reméljük, lesz jelentkező! (H. J.) PIROS VAGY ZÖLD azaz át lehert-e menni, vagy nem? — ez itt a kérdés. Nos, a MÁV szerint — előzetes értesüléseinkkel ellentétben —, ha lezárják az Ady Endre úti félsorompót, akkor már nem lehet az úttesten átkelni. Pedig előzőleg a MÁV úgy tájékoztatta a Monori Községi Tanácsot, hogy a sorompó lezárása után, 30 másodperccel a vonat érkezése előtt vált tilosra a fényjelző, addig kellő körültekintés és figyelmesség mellett, át lehet menni az úttesten. De nem vitatkozunk! Az első: az emberéletet védő és óvó rendszabály. Ha nem lehet, nem lehet. De ezt úgy véljük, mindenki a saját felelőssége szerint fogja eldönteni, átmegy-e, vagy sem. (—6) MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Húsz óra. Maglód: A ml világunk vége (szélesvásznú). Monor: A színésznő szerelme. Pilis: Némó kapitány. Tápiósüly: Itthon. Üllő: Bakaruhában. Vecsés: Robbantsunk bankot (szélesvásznú). A sport, holt szezonjához képest meglehetősem mozgalmas vasárnap volt Gyönwőn Kézilabda-mérkőzés nyitotta meg a délelőttöt. Népköztársaság Kupa meccset vívott a helyi csapat a Váci Honvéddal, délután pedig a nősök és nőtlenek között volt barátságos labdarúgó meccs. A két rendezvény között pedig egy meglehetősen furcsa „atlétikai” verseny volt a Steinmetz úton két résztvevővel és számos nézővel. KÉZILABDA Gyömrő—Váci Honvéd 23:18 A helyi csapat sok tartalékkal Lépett pályára, több játékosnak nem volt meg az orvosi igazolása. Ilyen felforgatott együttes nem is számíthatott győzelemre. A komplett csapat pedig biztosan továbbjuthatott volna a nem túl erős vendégcsapat ellen. A gyömrődek közül Fülöp teljesítménye volt kiemelkedő, időnként élményszámba menő kapusbravúrral hárított ziccerhelyzetből is. A mezőnyjátékosok is igyekeztek ugyan, de ez egy ilyen kupaküzdelemnél kevés volt a győzelemhez. LABDARCGÁS Nőtlenek—Nősök 5:2 Helyenként ötletes támadásokat szőtt mindkét csapat és meglehetősen szép gátlóikat láthatott a kisszámú nézőközönség. A több fiatalt felvonultató nőtlenek megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, a gólarány sem túlzott. A játékosok vérmérséklete azonban igen. A pályáról’ a vita hangjai a szomszéd utcákig is elszálltak egyegy bírói ítélet, támadás, _ sikeres vagy sikertelen védekezés, s főként a kapott gólok után. A környékbeli lakosok joggal hihették volna, hogy valami dél-amerikai csapat vendégjátékának a fültanúi. ATLÉTIKA Futóverseny és fogadás Egy soványabb és egy kövérebb polgár futott versenyt fogadásból a Steinmetz úton. Méghozzá különös feltételek mellett, ugyanis a szikárabb „versenyző” a közöttük levő súlykülönbséget (kb. 40 kilót) a hátán viselte egy bátyúban. Amikor a posta melletti sarkon felmosták a szikárabbat, alá nem bírva a versenyt, összeesett az egyik néző megjegyezte: — Én is elájultam volna, ha egy hordó sört elvesztettem volna. A klottnadrágos futókat sok néző várta a célnál, a versenypályán viszont több motoros és kerékpáros kisérte. A derültség óriási volt. Különösen a gyerekek örültek az érdekes „csemegének”. <—i—r) HELYETTESITESRE GÉPIRÓNŐT három hétre felvesz a Monor és Vidéke szerkesztősége. Jelentkezés: a járási pártbizottság épületében, a hetes számú szobában nyolctól tizenkettőig. MATOL MAGLÓDON játsszák a Mi világunk vége című lengyel filmet, amelynek egyik kockáját mutatja be képünk. FORRÓ MEZŐK Lesz-e Patyolat Monoron? Vállalkozó kerestetik MUNKÁSFIATALOK (III.) Vegyék őket felnőttszámba! Az ifjúsági brigádról azt hallottuk Gyomron, a Szabók Ktsz-ben, hogy nagyon is fiatalok. — Nem számítottuk ki pontosan, de az átlagéletkor talán még húsz év sincsen — mondta Szekeres Lászlóné brigádvezető, aki kicsit kislányosan, pirulva válaszolt a kérdésekre. — Mióta vezeti a brigádot? — Már egy éve. Tavaly is küzdöttünk a szocialista brigád címért, de nem sikerült elnyernünk. Lemaradtunk a társadalmi munkában. Ebben az évben „rávertünk”. Személyenként tíz óra társadalmi munkát vállaltunk, de már túlteljesítettük. Részt vettünk a parkosításban és lehetővé tettünk egy bizonyos mennyiségű hulladékfeldolgozást is. Táncruhákat varrtunk. Másra nem is emlékszem hirtelen. — Milyenek a termelési eredmények? — Itt van még javítani való bőven. Kevés a tapasztalatunk. De reméljük, hogy az értékelés százon felüli százalékot mutat majd. Egy kicsit javítani kell a munka minőségét is. — Az az igazság — szólt közbe Galambos Miklós ktsz-elnök —, hogy az ifjúsági brigád százalékaránya a legkisebb. — Hogy áll a brigád a tanulással? — Politikai oktatásban vettünk részt. Többen jelentkeztünk technikumba is ... Csak azokat a közös szórakozásokat tekintjük gyerekesnek. Igaz, hogy a visegrád—esztergomi kirándulásról csak egy brigádtag hiányzott... — Szoktak-e segíteni egymásnak? — Mindig. Mi nagyon öszszetartunk. Meg lehet tekinteni a brigádnaplónkat is. Az „Írnokunk”, Seres Mária, nagyon szépen vezeti. — Mi a brigád legnagyobb eredménye? — Kevesebb azóta a gyengébb minőségű munka, nő a teljesítmény. Meg nagy eredménynek tartjuk azt is, hogy eddig három tanulónk volt. Mindig kérdezgettük őket, segítettünk nekik. Ma már tiszta szakmunkásokból áll a brigád, ök hárman is felszabadultak. Mikor elbúcsúztunk, odasúgta még: — Egy baj van. Az idősebbek nem akarnak felnőttszámba venni bennünket! Gyarmati Sándor
