Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

1965. JULIUS 18, VASÁRNAP jfECm t^irfap 9 Vihar Béla: BUZASZEM Mit tudja azt a búzaszem, amikor lefele, a föld mélyébe veti le a gazda két keze, hogy most vezet éppen az út a kéklő egekig, s amint mélyebbre hull alá, akként emelkedik. Csak azt tudja, zuhan, zuhan, és elnyeli a mély, egyre távolibb a nap, egyre közelebb az éj, a rögbe záró éjszaka, amely körülveszi, és a gödör vak börtöne, ' a sírja lesz neki; holott innen vezeti majd magasba fel a fény, ahogy a regék kedvesét a hősi vőlegény. Vegyétek példámat tehát, íme, okuljatok. Fölemelem a tenyerem, és benne a magot. A világ felé emelem, s így hirdetem én: a mélységből jő a kalász. Növelje a reményi Bihari Sándor: KENYER Kenyér az asztalomon. Fél kiló. Már ismerem ízeit, akkor is, ha a boltból való, s ki tudja, honnan a liszt, — otthoni szerint szeretem, aként ahogy anyám, nagyanyám szitálta és dagasztotta még a lisztjét s fűtött alá, sütötte a kemencében, s aként ahogy apám, nagyapám elvetette s learatta még a búzát s Lator alá, a vízmalomba vitte őrleni; — aként szeretem, eszem, ahogy a futkosás rétjei éhséget adtak nekem; pedig, anyám, nagyanyám, hol van a dagasztó kéz? Föld alatt. Es, apám. nagyapám, hol van a kaszáló kéz? Föld alatt. De a fiatok ittmaradt. Eszi most a bolti kenyeret, mit hat napon át meg rímei révén maga keresett; s miről csak egy címke mondhatja meg, hogy ki — melyik névtelen üzem és brigád sütötte meg mindennapi kenyerem, s hogy ki vetette el, aratta le s őrölte meg, — névszerint, személyszerint nem tudom sose, — egy tudott ország kering köröttem földjével, gépeivel s karjaival, hogy ide, mint kit családtagnak fogad el, a kenyerem letegye, s én vágyamig érzem is őt, kenyér ize, ereje teremt országot bennem s föld tenyerén egy emberi végtelent. A fonógyárban villany­­szerelő­műhely § vezetője bemutatott a mun­­^ katársaknak, kijelölte a sa­­$ tupadom és a kezembe nyom­­^ ta az első munkadarabot. ^ Félórája dolgoztam már, ami­­$ kor észrevettem, hogy alig $ öt lépésre tőlem az az ősz­­$ hajú szaki, akinek a nevét ^ nem értettem a bemutatkozás­­^ nál, egy villanykapcsolót § piszkál ujjaival és közben $ rajtam felejti a tekintetét. ^ Néz. De nem engem, hanem $ a kezemet, a reszelőt nézi. ^ Csak a vállamat rántottam és ^ fütyülve dolgoztam tovább. ^ Egyszer csak megállt a re­­^ szelő. Valaki megfogta a vé­­& gét. ö volt. S — Fuser vagy, fiam — mondta. — Nem így kell csi­­| nálni... Olyan hullámos ez. § mint a Balaton szélvihar­­| ban. § Lecsaptam a szerszámot, i; Rámsandított, fogta a re­­$ szelőt és nekilátott, hogy a $ hullámokat kivegye a „Bala­­ionból”. Alig telt el pár $ pillanat, az orrom élé nyomta § a munkadarabot. ^ — Látod, fuser... így kell ^ ezt csinálni! ^ Hüvelykujjával megsimo­­^ gáttá szürke bajuszát és el­­^ ment. ^ Így lettem én fuser, és ^ így ismerkedtem meg Péter ^ bácsival. ^ Az első időben nem szív- S leltük egymást, de aztán öfsz­­§ szebarátkoztunk. Minden 5 reggel magával vitt, végig­­^ jártuk a fonógyárat, meg­­$ vizsgáltuk, rendben van-e $ minden. Ilyenkor megállt a ^ gépek előtt, ráfektette tenye­­^ rét a motorházakra, és cso­­^ dálatosképpen az újjai he­­^ gyével, a rezgésekből meg­­§ érezte a hibát. Kullogtam utá­­^ na szorgalmasan, s alig győz­­^ tem elraktározni a tudományt, ^ amit belém akart tömni. ^ Év végére aztán annyira ^ megkedveltük egymást, hogy ^ elhívott egy pohár sörre. ^ Nagy szó volt ez, megválo­­^ gáttá, kivel iszik együtt. A 6 második pohár után felém 8 fordult: ^ — Ide figyelj. Mától kezdve & már nem vagy fuser... Ér-5 ted? Rászolgáltál. ^ Megveregette a vállam és | odakoccintotta poharát az | enyémhez. ^ Olyan boldog voltam, hogy ^ szólni sem tudtam, és hogy $ zavaromat kergessem, rendel­­^ tem még két pohár sört. S ^ ez volt a baj, mert hideg volt ^ az idő és hideg a sör. Péter 6 bácsi reggelre megbetege­ij dett. i | A közelben laktak, mun- j ^ Ica után átmentem meglá-j ^ togatni. Sj — Alig vártalak — foga- \ \ dott mosolyogva, leültetett az i ^ ágy szélére, aztán lelökte nya-: $ káról a meleg sós zacskót, és: & fejét előrenyújtva faggatott, i > > ^ — Mi van a gyárban? Men- j ^ nek a gépek? Hát a kismo-j ^ torok hogyan viselkednek? j S Miután megnyugtattam, i H . B A Pi T A LAJOS: orromat, igyekeztem vissza­tartani, de nem bírtam so­káig, s olyat tüsszentettem, hogy beleremegett a szoba. Sári néni felnézett a lá­bosok közül, aztán az ágy felé fordult és mérgesen fel­csattant. — Nézd csak, nézd! Hogy megfázott, és még be akart menni! Csend lett. Aztán hallottam, lépked az ágy felé. Megállt az éjjeliszekrény előtt és fel­kapta a sóval teli zacskót. — Ezt meg levette! — si­pított a hangja és dühösen megrázta a dunnát. — Ap­juk! ... Apjuk!... Azonnal kösd fel! Úsztam a verítékben, de mozdulatlanul szuszogtam to­vább. Ebben a pillanatban Sári néni lerántotta fejem­ről a dunnát, majd felsikí­tott, és beesett a háta mögött álló székbe. Én meg, mint a bolond, alsónadrágban, ke­zemben az overállal, rohan­tam ki a szobából. Útközben öltöztem fel. Mire beértem a gyárba, már zúgott a nagymotor, forogtak a gépek. Amikor Péter bácsi meglátott, elsápadt és össze­csapta a kezét. Elmondtam, mi történt. Hogy tüsszente­nem kellett. És ez okozta a galibát. Péter bácsi hallgatta egy darabig, aztán rámtá­madt: — Hát nem tudtad vissza­tartani? Te, te fuser...! — ----------------- még ma is A nagymotor úgy van,--------------------- ahogy ösz­szerakta. Kiválóan működik, forgatja a húsz kártológé­pet, fésüli a gyapotbálákat, de én azóta is csak fuser vagyok. wXX\XXXXVV\X.V\.VVV\VV\XXX.VVXX.VXXXXXXXXXXVVVXX DE JO LESZ... De jó lesz, majd ha béke lesz, Sok szenvedésnek vége lesz. A hős vas ekévé leszen, S szántogat békességesen. hogy minden a legnagyobb rendben, mérgesen rácsa- £ pott a nagy hasú dunnára: — Itt lopom az időt... Ku- J tya bajom1 Ti meg belesza- i kadtok a munkába. < — Hallgass csak! — ripa- 5 kodott rá a szekrénynél szösz­­mötölő felesége. — Beteg vagy és kész!... Megy az a gyár nélküled is. í Azután sósvizet hozott és 1 gargarízáltatta az öreget.---------------- én jártam végig 1 Másnap a fonógyárat, és '--------------sorra tapogattam ‘ a motorokat, úgy, ahogy ő 1 szokta. A kártológépek nagy- ] motorja veszettül rezgett, s : egy óra múlva be is fulladt. ! Kezemmel dühösen csapkod- j tam a levegőbe. Húsz kár­tológép állt le. A nagymo­tor hajtotta mind a húszat. ’ Itt a negyedév vége, szűkén J vagyunk az idővel, és most , ez is közbejött. Nyolcán egész délelőtt a . nagymotor javításán dol­goztunk. Szétszedtük, össze- j raktuk, de nem működött. . Megint szétszedtük. Már te- j tőtől talpig olajosak vol­tunk, mégsem sikerült meg- , javítani. Délben a műveze- . tő megfogta a karomat, és , félrehúzott: ] — Ugorj át Péter bácsihoz, kérj tanácsot... j Lihegve értem a szobába. Amikor szuszogva elmond­tam, hogy bedöglött a kártoló ^ nagymotor, Péter bácsi ijed- £ ten felkapta a fejét a pár- í nák közül és rá vert az éj- ? jeliszekrény szélére. A sz...! Most húsz gép áll, ^ mi?! ^ Lerúgta magáról a dunnát^ és rám kiáltott: ^ — Dobd ide a nadrágom! ^ — De maga beteg ... Csak ^ tanácsot akartam — dadog- í tam. £ — Add ide a nadrágom, ha 4 mondom! Odaadtam. Pillanatok alatt ^ magára rántotta a ruhát, az- ^ tán felém fordult. ij — Vetkőzz le! í y Csak bámultam rá. ^ — Vetkőzz le, ha mondom. ^ Bújj az ágyba! Húzd magad-^ ra a takarót és csak szu- ^ szogj, ha jön a feleségem. áj A szívben nem lesz annyi űr, Olyan teli lesz, mint a csűr, Benne a boldogság zenéi, S újra az élet lesz a cél. Kik gyűlölettől kékülünk, Majd jobbra-balra békülünk, Tettünkkel is, szavunkkal is, S kibékülünk magunkkal is. ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\w^^ ! ßm/o'f : Trió (Foto; Kotroczó) — De hát úgyis észreve­­;zi... — hebegtem. — Vásárolni ment. Mire ha­­ojövök, megint elmegy — nondta, azzal sarkon for­­lult és otthagyott mint szent Pál az oláhokat. felpattant a A ház előtt biciklijére és------------------- elkarikázott a ;yár felé. Én meg ott to­­yogtam tanácstalanul a szó­ja közepén. Örök harag, ha tem teljesítem a kívánságát. \ felesége meg bármely pil­­anatban visszajöhet. Nem mit választásom. Alsónadrág­ba vetkőztem, az overált az így alá dobtam, a dunnát gyorsan felráztam, aztán ma­gamra húztam és szuszogni cezdtem. Pont jókor. Máris aallottam a felesége isme­rősen koppanó lépteit. Egyik Kernemmel kikukucskáltam a lunna alól, Sári néni jött, erakta a kezében tartott tö­­nött szatyrokat, aztán az ágy 'elé sandított. Alszol, apjuk? — kérdezte, ügy darabig feleletet várt, aztán a szekrényben kezdett cotorászni. Egész idő alatt meg sem noccantam, csak szuszog­om tovább, és néha a tá­jammal észrevétlenül fel­­jillentettem a dunna szélét, rogy levegőt kapjak. Egyszer :sak úgy éreztem, hogy va­lami irtózatosan csavarja az 1 Pozitív hősnek nevezzük azt a figurát, aki drámá­inkban, filmjeinkben a szocializmusért harcol, minket képvisel. A pozitív hős pom­pás fickó természetesen, és íróink, esztétáink jóvoltából egyre tökéletesebb lesz. Esz­közben bizonyos változáso­kon is átmegy, mert aki fej­lődik, az változik is. A pozitív hőssel eleinte az volt a helyzet, hogy túl jól si­került. Olyannyira eszményi lett, hogy a néző nem tudott magára ismerni benne. Illetve önmagát még csak felismerte hőseiben, de a szomszédját már semmiképpen sem. Nem jó, ha a pozitív hős ennyire pozitív hős — aggályoskodtak az okos szakemberek, és a hősből elhagyták a hősiessé­get. Színpadjainkon akkori­ban a harmadik felvonásban ez a kötelező párbeszéd hang­zott el: — És nem féltél? — kérdez­ték a hőstől, miután tettét véghezvitte. — De igen! — felelt büsz­kén, s még a térdét is rezeg­­tette, hadd lássa mindenki, nem azért hős ő, mert hős, hanem mert nagyon fél. így született meg drámá­inkban a pozitív gyáva alak­ja, akinek gyávasága lelkes csodálatot keltett. Csak egy baj van vele. Túlságosan je­lentős volt a tetteiben is meg az egyéniségében. Nem jó, hogy aki minket rendkívüli dolgokra serkent, ennyire rendkívüli legyen — aggá­­luoskndtak az oknx szakembe­rek, s aggályaikat tett követ­te. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív szürke, aki annyira jellegte­len volt és jelentéktelen, hogy amikor bejött a színpadra, azt hittük, kiment. Nagyon jó figura volt ez a pozitív szürke, csak egy baj veit vele. Szürke, szürke, de sajnos, van esze! — aggályos­kodtak az okos szakemberek, s mégse jó, hogy aki a pozitív tudatot képviseli, ennyire tu­datos legyen. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív balga, akinek mindenkinél ke­vesebb esze volt, és mindenki­nél több hite. Csak hitt, csak hitt a maga szent naivitásá­ban, amiközben környezete bölcsen kételkedett. jb f agyon jó figura volt ez a I«f pozitív balga, ha csak ki­" nyitotta a száját, máris mosolyogni kellett. Ám a hi­bák nála is kiütköztek. Túlsá­gosan erős volt a politikai ér­deklődése. Nosza, elvették a politikumát, és maradt egy biliárddákó a kezében. Két felvonáson át csak kontrafar­­sot csinált mandinerrel, de amikor a harmadik felvonás­ban jöttek szólni, hogy fúrják a szocializmust, letette a dá­kót, és elmondta a nagy mo­nológot, olyan nyelven, hogy a néző azt hitte, Fülig Jimmyt látja viszont a P. Howardtól. Nagyon kedélyes figura volt a pozitív dumás, csak egy baj volt vele. Duma ide, dákó oda, túlságosan erős az osztályösz­tirin.pl — nnnn Inna Irnrítn Ir n? okos szakemberek, és nem jó az, ha egy osztályt olyan em­ber védelmez, aki ezzel az osz­tállyal kapcsolatot érez. El­maradt tehát az osztályösztön, megmaradt a nemi ösztön. Hő­sünket most már csak az iz­gatta, hova feküdhetne, mert abban az ágyban, ahová akart, spéciéi már ketten feküdtek. Ez a figura már cseppet sem volt pozitív, hiszen mindent lefaragtak belőle, annál pozi­tívabb volt az író, aki negatív művéhez pozitív nyilatkoza­tot tett. #gy álltak a dolgok a leg­utóbbi időkig, amikor ki­derült, hogy nem kell bú­sulni, pozitív hős nem vész el, csak átalakul. Színpadon is, moziban is találkozhatunk már vele, az új változattal, amely nem restell ismét ro­konszenves, sőt vonzó lenni, és eszméit nyíltan meghirdet­ni, és nem vívódik, mert na­gyon is következetes, és nem együgyű, sőt nagyon is eszes, és nem bukdácsol, mert min­den sikerül neki. Mi tagadás, túlságosan is eszményi figura ez. Mert megjelent nálunk a po­zitív maszek. Eddig ugyan úgy tudtuk, hogy mi vesszük öt a szocia­lizmusba és nem ő minket, és csak a nyakkendőnket vesz­­szük tőle, az eszményeinket nem, de íróink, esztétáink folyvást kísérleteznek, és a pozitív hős fejlődése — be kell látni — nem állhat meg. Nem is áll meg a fejlődés T)o márui 11 nomhtnr no~>n

Next

/
Oldalképek
Tartalom