Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
1965. JULIUS 18, VASÁRNAP jfECm t^irfap 9 Vihar Béla: BUZASZEM Mit tudja azt a búzaszem, amikor lefele, a föld mélyébe veti le a gazda két keze, hogy most vezet éppen az út a kéklő egekig, s amint mélyebbre hull alá, akként emelkedik. Csak azt tudja, zuhan, zuhan, és elnyeli a mély, egyre távolibb a nap, egyre közelebb az éj, a rögbe záró éjszaka, amely körülveszi, és a gödör vak börtöne, ' a sírja lesz neki; holott innen vezeti majd magasba fel a fény, ahogy a regék kedvesét a hősi vőlegény. Vegyétek példámat tehát, íme, okuljatok. Fölemelem a tenyerem, és benne a magot. A világ felé emelem, s így hirdetem én: a mélységből jő a kalász. Növelje a reményi Bihari Sándor: KENYER Kenyér az asztalomon. Fél kiló. Már ismerem ízeit, akkor is, ha a boltból való, s ki tudja, honnan a liszt, — otthoni szerint szeretem, aként ahogy anyám, nagyanyám szitálta és dagasztotta még a lisztjét s fűtött alá, sütötte a kemencében, s aként ahogy apám, nagyapám elvetette s learatta még a búzát s Lator alá, a vízmalomba vitte őrleni; — aként szeretem, eszem, ahogy a futkosás rétjei éhséget adtak nekem; pedig, anyám, nagyanyám, hol van a dagasztó kéz? Föld alatt. Es, apám. nagyapám, hol van a kaszáló kéz? Föld alatt. De a fiatok ittmaradt. Eszi most a bolti kenyeret, mit hat napon át meg rímei révén maga keresett; s miről csak egy címke mondhatja meg, hogy ki — melyik névtelen üzem és brigád sütötte meg mindennapi kenyerem, s hogy ki vetette el, aratta le s őrölte meg, — névszerint, személyszerint nem tudom sose, — egy tudott ország kering köröttem földjével, gépeivel s karjaival, hogy ide, mint kit családtagnak fogad el, a kenyerem letegye, s én vágyamig érzem is őt, kenyér ize, ereje teremt országot bennem s föld tenyerén egy emberi végtelent. A fonógyárban villanyszerelőműhely § vezetője bemutatott a mun^ katársaknak, kijelölte a sa$ tupadom és a kezembe nyom^ ta az első munkadarabot. ^ Félórája dolgoztam már, ami$ kor észrevettem, hogy alig $ öt lépésre tőlem az az ősz$ hajú szaki, akinek a nevét ^ nem értettem a bemutatkozás^ nál, egy villanykapcsolót § piszkál ujjaival és közben $ rajtam felejti a tekintetét. ^ Néz. De nem engem, hanem $ a kezemet, a reszelőt nézi. ^ Csak a vállamat rántottam és ^ fütyülve dolgoztam tovább. ^ Egyszer csak megállt a re^ szelő. Valaki megfogta a vé& gét. ö volt. S — Fuser vagy, fiam — mondta. — Nem így kell csi| nálni... Olyan hullámos ez. § mint a Balaton szélvihar| ban. § Lecsaptam a szerszámot, i; Rámsandított, fogta a re$ szelőt és nekilátott, hogy a $ hullámokat kivegye a „Balaionból”. Alig telt el pár $ pillanat, az orrom élé nyomta § a munkadarabot. ^ — Látod, fuser... így kell ^ ezt csinálni! ^ Hüvelykujjával megsimo^ gáttá szürke bajuszát és el^ ment. ^ Így lettem én fuser, és ^ így ismerkedtem meg Péter ^ bácsival. ^ Az első időben nem szív- S leltük egymást, de aztán öfsz§ szebarátkoztunk. Minden 5 reggel magával vitt, végig^ jártuk a fonógyárat, meg$ vizsgáltuk, rendben van-e $ minden. Ilyenkor megállt a ^ gépek előtt, ráfektette tenye^ rét a motorházakra, és cso^ dálatosképpen az újjai he^ gyével, a rezgésekből meg§ érezte a hibát. Kullogtam utá^ na szorgalmasan, s alig győz^ tem elraktározni a tudományt, ^ amit belém akart tömni. ^ Év végére aztán annyira ^ megkedveltük egymást, hogy ^ elhívott egy pohár sörre. ^ Nagy szó volt ez, megválo^ gáttá, kivel iszik együtt. A 6 második pohár után felém 8 fordult: ^ — Ide figyelj. Mától kezdve & már nem vagy fuser... Ér-5 ted? Rászolgáltál. ^ Megveregette a vállam és | odakoccintotta poharát az | enyémhez. ^ Olyan boldog voltam, hogy ^ szólni sem tudtam, és hogy $ zavaromat kergessem, rendel^ tem még két pohár sört. S ^ ez volt a baj, mert hideg volt ^ az idő és hideg a sör. Péter 6 bácsi reggelre megbetegeij dett. i | A közelben laktak, mun- j ^ Ica után átmentem meglá-j ^ togatni. Sj — Alig vártalak — foga- \ \ dott mosolyogva, leültetett az i ^ ágy szélére, aztán lelökte nya-: $ káról a meleg sós zacskót, és: & fejét előrenyújtva faggatott, i > > ^ — Mi van a gyárban? Men- j ^ nek a gépek? Hát a kismo-j ^ torok hogyan viselkednek? j S Miután megnyugtattam, i H . B A Pi T A LAJOS: orromat, igyekeztem visszatartani, de nem bírtam sokáig, s olyat tüsszentettem, hogy beleremegett a szoba. Sári néni felnézett a lábosok közül, aztán az ágy felé fordult és mérgesen felcsattant. — Nézd csak, nézd! Hogy megfázott, és még be akart menni! Csend lett. Aztán hallottam, lépked az ágy felé. Megállt az éjjeliszekrény előtt és felkapta a sóval teli zacskót. — Ezt meg levette! — sipított a hangja és dühösen megrázta a dunnát. — Apjuk! ... Apjuk!... Azonnal kösd fel! Úsztam a verítékben, de mozdulatlanul szuszogtam tovább. Ebben a pillanatban Sári néni lerántotta fejemről a dunnát, majd felsikított, és beesett a háta mögött álló székbe. Én meg, mint a bolond, alsónadrágban, kezemben az overállal, rohantam ki a szobából. Útközben öltöztem fel. Mire beértem a gyárba, már zúgott a nagymotor, forogtak a gépek. Amikor Péter bácsi meglátott, elsápadt és összecsapta a kezét. Elmondtam, mi történt. Hogy tüsszentenem kellett. És ez okozta a galibát. Péter bácsi hallgatta egy darabig, aztán rámtámadt: — Hát nem tudtad visszatartani? Te, te fuser...! — ----------------- még ma is A nagymotor úgy van,--------------------- ahogy öszszerakta. Kiválóan működik, forgatja a húsz kártológépet, fésüli a gyapotbálákat, de én azóta is csak fuser vagyok. wXX\XXXXVV\X.V\.VVV\VV\XXX.VVXX.VXXXXXXXXXXVVVXX DE JO LESZ... De jó lesz, majd ha béke lesz, Sok szenvedésnek vége lesz. A hős vas ekévé leszen, S szántogat békességesen. hogy minden a legnagyobb rendben, mérgesen rácsa- £ pott a nagy hasú dunnára: — Itt lopom az időt... Ku- J tya bajom1 Ti meg belesza- i kadtok a munkába. < — Hallgass csak! — ripa- 5 kodott rá a szekrénynél szöszmötölő felesége. — Beteg vagy és kész!... Megy az a gyár nélküled is. í Azután sósvizet hozott és 1 gargarízáltatta az öreget.---------------- én jártam végig 1 Másnap a fonógyárat, és '--------------sorra tapogattam ‘ a motorokat, úgy, ahogy ő 1 szokta. A kártológépek nagy- ] motorja veszettül rezgett, s : egy óra múlva be is fulladt. ! Kezemmel dühösen csapkod- j tam a levegőbe. Húsz kártológép állt le. A nagymotor hajtotta mind a húszat. ’ Itt a negyedév vége, szűkén J vagyunk az idővel, és most , ez is közbejött. Nyolcán egész délelőtt a . nagymotor javításán dolgoztunk. Szétszedtük, össze- j raktuk, de nem működött. . Megint szétszedtük. Már te- j tőtől talpig olajosak voltunk, mégsem sikerült meg- , javítani. Délben a műveze- . tő megfogta a karomat, és , félrehúzott: ] — Ugorj át Péter bácsihoz, kérj tanácsot... j Lihegve értem a szobába. Amikor szuszogva elmondtam, hogy bedöglött a kártoló ^ nagymotor, Péter bácsi ijed- £ ten felkapta a fejét a pár- í nák közül és rá vert az éj- ? jeliszekrény szélére. A sz...! Most húsz gép áll, ^ mi?! ^ Lerúgta magáról a dunnát^ és rám kiáltott: ^ — Dobd ide a nadrágom! ^ — De maga beteg ... Csak ^ tanácsot akartam — dadog- í tam. £ — Add ide a nadrágom, ha 4 mondom! Odaadtam. Pillanatok alatt ^ magára rántotta a ruhát, az- ^ tán felém fordult. ij — Vetkőzz le! í y Csak bámultam rá. ^ — Vetkőzz le, ha mondom. ^ Bújj az ágyba! Húzd magad-^ ra a takarót és csak szu- ^ szogj, ha jön a feleségem. áj A szívben nem lesz annyi űr, Olyan teli lesz, mint a csűr, Benne a boldogság zenéi, S újra az élet lesz a cél. Kik gyűlölettől kékülünk, Majd jobbra-balra békülünk, Tettünkkel is, szavunkkal is, S kibékülünk magunkkal is. ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\w^^ ! ßm/o'f : Trió (Foto; Kotroczó) — De hát úgyis észreve;zi... — hebegtem. — Vásárolni ment. Mire haojövök, megint elmegy — nondta, azzal sarkon forlult és otthagyott mint szent Pál az oláhokat. felpattant a A ház előtt biciklijére és------------------- elkarikázott a ;yár felé. Én meg ott toyogtam tanácstalanul a szója közepén. Örök harag, ha tem teljesítem a kívánságát. \ felesége meg bármely pilanatban visszajöhet. Nem mit választásom. Alsónadrágba vetkőztem, az overált az így alá dobtam, a dunnát gyorsan felráztam, aztán magamra húztam és szuszogni cezdtem. Pont jókor. Máris aallottam a felesége ismerősen koppanó lépteit. Egyik Kernemmel kikukucskáltam a lunna alól, Sári néni jött, erakta a kezében tartott tönött szatyrokat, aztán az ágy 'elé sandított. Alszol, apjuk? — kérdezte, ügy darabig feleletet várt, aztán a szekrényben kezdett cotorászni. Egész idő alatt meg sem noccantam, csak szuszogom tovább, és néha a tájammal észrevétlenül feljillentettem a dunna szélét, rogy levegőt kapjak. Egyszer :sak úgy éreztem, hogy valami irtózatosan csavarja az 1 Pozitív hősnek nevezzük azt a figurát, aki drámáinkban, filmjeinkben a szocializmusért harcol, minket képvisel. A pozitív hős pompás fickó természetesen, és íróink, esztétáink jóvoltából egyre tökéletesebb lesz. Eszközben bizonyos változásokon is átmegy, mert aki fejlődik, az változik is. A pozitív hőssel eleinte az volt a helyzet, hogy túl jól sikerült. Olyannyira eszményi lett, hogy a néző nem tudott magára ismerni benne. Illetve önmagát még csak felismerte hőseiben, de a szomszédját már semmiképpen sem. Nem jó, ha a pozitív hős ennyire pozitív hős — aggályoskodtak az okos szakemberek, és a hősből elhagyták a hősiességet. Színpadjainkon akkoriban a harmadik felvonásban ez a kötelező párbeszéd hangzott el: — És nem féltél? — kérdezték a hőstől, miután tettét véghezvitte. — De igen! — felelt büszkén, s még a térdét is rezegtette, hadd lássa mindenki, nem azért hős ő, mert hős, hanem mert nagyon fél. így született meg drámáinkban a pozitív gyáva alakja, akinek gyávasága lelkes csodálatot keltett. Csak egy baj van vele. Túlságosan jelentős volt a tetteiben is meg az egyéniségében. Nem jó, hogy aki minket rendkívüli dolgokra serkent, ennyire rendkívüli legyen — aggáluoskndtak az oknx szakemberek, s aggályaikat tett követte. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív szürke, aki annyira jellegtelen volt és jelentéktelen, hogy amikor bejött a színpadra, azt hittük, kiment. Nagyon jó figura volt ez a pozitív szürke, csak egy baj veit vele. Szürke, szürke, de sajnos, van esze! — aggályoskodtak az okos szakemberek, s mégse jó, hogy aki a pozitív tudatot képviseli, ennyire tudatos legyen. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív balga, akinek mindenkinél kevesebb esze volt, és mindenkinél több hite. Csak hitt, csak hitt a maga szent naivitásában, amiközben környezete bölcsen kételkedett. jb f agyon jó figura volt ez a I«f pozitív balga, ha csak ki" nyitotta a száját, máris mosolyogni kellett. Ám a hibák nála is kiütköztek. Túlságosan erős volt a politikai érdeklődése. Nosza, elvették a politikumát, és maradt egy biliárddákó a kezében. Két felvonáson át csak kontrafarsot csinált mandinerrel, de amikor a harmadik felvonásban jöttek szólni, hogy fúrják a szocializmust, letette a dákót, és elmondta a nagy monológot, olyan nyelven, hogy a néző azt hitte, Fülig Jimmyt látja viszont a P. Howardtól. Nagyon kedélyes figura volt a pozitív dumás, csak egy baj volt vele. Duma ide, dákó oda, túlságosan erős az osztályösztirin.pl — nnnn Inna Irnrítn Ir n? okos szakemberek, és nem jó az, ha egy osztályt olyan ember védelmez, aki ezzel az osztállyal kapcsolatot érez. Elmaradt tehát az osztályösztön, megmaradt a nemi ösztön. Hősünket most már csak az izgatta, hova feküdhetne, mert abban az ágyban, ahová akart, spéciéi már ketten feküdtek. Ez a figura már cseppet sem volt pozitív, hiszen mindent lefaragtak belőle, annál pozitívabb volt az író, aki negatív művéhez pozitív nyilatkozatot tett. #gy álltak a dolgok a legutóbbi időkig, amikor kiderült, hogy nem kell búsulni, pozitív hős nem vész el, csak átalakul. Színpadon is, moziban is találkozhatunk már vele, az új változattal, amely nem restell ismét rokonszenves, sőt vonzó lenni, és eszméit nyíltan meghirdetni, és nem vívódik, mert nagyon is következetes, és nem együgyű, sőt nagyon is eszes, és nem bukdácsol, mert minden sikerül neki. Mi tagadás, túlságosan is eszményi figura ez. Mert megjelent nálunk a pozitív maszek. Eddig ugyan úgy tudtuk, hogy mi vesszük öt a szocializmusba és nem ő minket, és csak a nyakkendőnket veszszük tőle, az eszményeinket nem, de íróink, esztétáink folyvást kísérleteznek, és a pozitív hős fejlődése — be kell látni — nem állhat meg. Nem is áll meg a fejlődés T)o márui 11 nomhtnr no~>n
