Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

lWWWWVWwx xV xvwwwvw s . xv vvxwxwxxxw x vwxvVvv x\v\ xvwwWVWWWvWWxW^ IX. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1965. JÚLIUS 17, SZOMBAT Öl nap alatt 1400 keroxzt Gyűlik a szem a magtárakban 278 vagon magot vár az öt magtár - A kocséri tsz kezdte - Nincs a városnak kellő hídmérlege A Rákóczi Termelő,szövet­kezetbein két kévekötő ara­tógépet láttunk dolgozni. A gép utáni csomózás nagy munkát jelent. Horváth Fe­renc, Kiss Balázs és Csató László öt nap alatt 1400 ke­resztet raktak össze. (Papp felv.) öt magtár várja az idei ga­bonát városunkban, a tervek szerint kétszázhetvennyolc vagon kalászos termésével töltik fel őket. Szépen kita­karítva, fertőtlenítve állnak, hogy méltóképpen fogadhas­sák a termést. Az érett kalászokról pereg a mag, éhes gyomorral szip­pantják fel a zsákok. Azután erős kezek felsorakoztatják a kocsikra a kövér zsákokat és viszik a terményforgalmihoz. Az első szállítmány a ko­cséri termelőszövetkezet­ből érkezett be kedden. Szerdán már a Dózsa, a Pe­tőfi és az Arany tó szállítot­ta az őszi árpát, közel nyolc vagonnal. Csütörtökre a Sza­badság Termelőszövetkezet tette le a voksol hat vagon­nal vittek be. Torlódás nincs, hisz’ elő­zetes megbeszélések szerint szállítják a termelőszövetke­zetek a gabonát, beosztják ma­guk között az időpontot a vál­lalattal együtt — kinek, mi­kor a legkedvezőbb. Problé­ma csupán a mérésnél lesz, majd amikor már tömegé­vel szállítanak, mivel városunknak nincs meg­felelő hídmérlege. Egy van. a piactéren, de az tó csak ötven mázsáig mér. Az tó csak édeskeveset ér, egy-egy szállítmánynál. A bajon úgy segítenek, hogy megkérik a konzervgyárat, vagy a MÉK-et, ahol lemér­hetik a hídmérlegen a ter­ményt — esetleg a Petőfi Ter­melőszövetkezet hídmérlegét is használják. Néhány nap múlva sárgaharackszüre t Érik a sárgabarack az ál­lami gazdaság gyümölcsösé­ben. Néhány nap múlva kez­dik meg a szüretelést. Az elő­zetes becslések alapján negy­ven -négy ve nő t vagonnyira számítanak, amit — ha min­den jól megy — teljes egé­szében exportál a gazdaság. Elcsépelték a borsót Az állami gazdaságban vé­geztek a száznegyven holdas borsóterület csépíésével. A tervezettel szemben jóval többet hozott — zöldszemből tizenhárom-tizennégy mázsás a hol dán kén ti termés. Befejeződött a zöldborsó-konzerválás Jön már a bab és a tök, de hol az uborka? Nyári gyakorlaton az egyetemi hallgató Tavaly cséplési ellenőr — Aw. idén üzemgazdászgvakorlat Ismeretlen fiatalember fo­gad a Szabadság Tsz egyik irodájában. Bemutatkozás. Kiderül, hogy Lukács József utolsó éves hallgató, a köz­­gazdasági egyetemről. Érde­kesen kanyarog a fiatalem­ber életútja. Békéscsabán végezte középiskoláit Jelen­leg Budapesten lakik, tanul­mányait a Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen végzi és jelenleg a Szabadságban vé­gez gyakorlatot. — Ösztöndíjas vagyok — mondotta a fiatalember. — A Pest megyei Tanács me­zőgazdasági osztályával kö­töttem szerződést és ebben a szerződésben arra kötelez­tem magamat, hogy az ösz­töndíj időtartamának meg­felelő ideig, a Pest megyei Tanács által meghatározott mezőgazdasági üzemben dol­gozom tanulmányaim befeje­zése után. Ennek ellenében kapom az ösztöndíjat. ' — Az egyetem hallgatói minden esztendőben egyhó­napos gyakorlatra mennek. A múlt esztendőben ugyanitt, egy hónapon át Feketén voltam cséplési ellenőr. Most főleg üzemgazdasági problémákkal foglalkozom. Természetesen a termelőszö­vetkezet ez alatt az egy hó­nap alatt munkámat meg­felelően díjazza. — Az egyhónapos gyakor­lati időt különben jól fel kell használni. Nyitott szem­mel járok, sok mindent megfigyelek és készítem a jegyzeteket a szakdolgozatom számára, ami körülbelül nyolcvan ol­dalas lesz. A szakdolgozat minősítése természetesen be­leszámít az új tanév első fél­évének értékelésébe. — És hol helyezkedik el ta­nulmányai befejezése után? — Erre még nem tudnék válaszolni. Addig még van hátra egy esztendő, és egyelő­re az a legfontosabb, hogy jól menjen a tanulás. Azt hiszem, hogy az elhelyezkedés nem lesz különösebb gond... Az oly sok gondot okozó borsó konzerválását végre ma befejezik a konzervgyár­ban. Sok baj volt vele, de mégis sikerült túlteljesíteni borsógyártásból a tervet. A zöldbab szerdától érke­zik folyamatosan a gyárba, megfelelő mennyiségben. Na­ponta körülbelül ötszázhúsz mázsát konzerválnak a zöld­babból. Ugyancsak szerdán érke­zett meg az első főzőtök-szál­lítmány tó. Százötven má­zsát vásároltak fel, amit csütörtökön fel tó dolgoz­tak. A sárgabarack feldolgozá­sa is beindult szerdán. Még nem jelentős a beérkezett nyersáru — harminchat má­zsa — de még nincs is ké­ső. Az első időkben főleg befőttet konzerválnak, ami nagyon keresett a külföldi piacokon, majd dzsemet, pul­­pot, alapanyagot készítenek a sárgabarackból. Az uborka nagyon gyéren érkezik az üzembe, naponta hetven-nyolcvan, esetleg ki­lencven mázsa, holott egy­­egy nap alatt hatszáz má­zsát tó fel tudnának dolgoz­ni. Most a kovászosuborka szezonja van, ami nagy ke­resletnek örvend a piacokon. TETŐ ALATT A Ceglédi úton már a külső festést is befejezték az új, háromemeletes szövetkezeti házon. A hírek szerint augusz­tusban birtokukba vehetik az új tulajdonosok a lakásokat (Papp felv.) Titkos üzenet A nyolcas falán két hosz­­szú, egy rövid koppanás. — Köp! Köp! Köp! Üzenet a szomszédba. Titkos jel, amit talán csak az ismer, aki küldi, és az, aki bizonyosan nehezen várta. Néhány pillanat múlva már a hetes falán továbbítják az üzenetet. Köp! Köp! Köp! Gyorsan megy tovább. Kap­ja a hatos, az ötös, a négyes és nemsokára már az egyes­ben is veszik a titkos jelet. Hogy mit jelent? — Kész a kávé, kartársnők! Jöhettek! Vvrvhedvtt Botrányosan viselkedett, verekedett Zódor Albert (Tompa u. 2.). A rendőrség háromszáz forintos bírságot rótt rá. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A Tenkes kapitánya I—II. rész. Kalandos magyar film. Szélesvásznú. Dupla helyárak. Ma délután két előadást tartanak, fél 4 és fél 7 óra­kor. Kísérőműsor: 11. Világhír­­adó. Tárgyilagosan a viz okozta károkról A szénatermesztésben pótolnunk kell, ami pótolható A szokatlan idő, a mérhetetlen csapadék érzé­keny kárt okozott, a mezőgazdasági üzemeknek. Sok helyen késleltette a tavaszi munkát. Ma már tudunk hozzávetőleges képet kapni arról, hogy mi az a kiesés, amit a víz a határban okozott. Elsősorban a kukoricánál beszélhetünk komolyabb kiesésről. Kisebb mértékben a kertészetnél és sajnos — ez nagyon érzékenyen érinti a várost — a legjelen­tősebb a kiesés a réteken, a szénabetakarításban. Kukoricában a kiesés a közös gazdaságokban mintegy kétszázötven hold. Száz-száztíz holdra be­csülhető a kár a hat termelőszövetkezet kertészetei­ben. A réteken számítás szerint hétszáz hold károso­dott. Ha holdanként csak tíz mázsa szénát számítunk, a veszteség akkor tó számottevő. Ami a kukoricában keletkezett kiesést jelenti, ezen feltétlenül sokat enyhít a kivételesen jó ősziár­­patermés. A kertészetedben igyekeznek pótolni a ki­esést tarlóvetésű uborkával, babbal, karalábéval, kar­fiollal és jelentős mennyiségű őszi káposztával. Végül: ami a szálastakarmányban jelentkezett ki­esést illeti, itt mindent el kell követni annak érdeké­ben, hogy az egynyári növényekkel — szudáni fűvel, kölessel, muharral — pótoljuk, ami pótolható. ' S///S///SS/SS////S/SSSS///S//SS/S.-SSS/SSSS/SSS//S/SS//S/SSS/SS/SSSSJSS/SSSSS/SSS///fft. Tízszer annyi az üvegmeggy mint tavaly Piacra, külföldre, ipari célra egyaránt keresett cikk — A tavalyi meggyfelvásár­lással egyáltalán nem büsz­kélkedhettünk — mondotta Antal Dániel, a MÉK telep­vezetője. — Az egész szezon­ban alig negyven mázsát vettünk át és ez a csekély mennyiség még a lakosság ellátására sem volt elég. Ex­portra egyáltalán nem gon­dolhattunk, de az ipar részé­re sem tudtunk szállítani. — Örvendetes javulás ta­pasztalható viszont az idén az üvegmeggy átvételben. Eddig a tavalyi mennyiség­iek a tízszeresét, pontosan ötszáz mázsát vettünk át és a szállítás még javában tart. A nagy szállítási kedv ma­gyarázata az, hogy a szerző­dött meggyért nyolc forint öt­ven fülért fizetünk, a sza­bad árut pedig hét forint hatvan fillérért vesszük át. A szedésért, válogatásért, cso­magolásért a termelő továb­bi három forintot kap kilo­grammonként. — A termelők nagy igye­kezettel szállítanak. Eb­ből a mennyiségből szépen jut a hazai piacra, exportra és még a konzervgyártásnak is tudunk megfelelő mennyi­séget szállítani. Éppen hogy vi­lágosodik. A hor­gászt a tó part­ján találom. Az ünnepi csendben mereven figyeli a vizet. Mellette kanna a .zsák­mány számára és bádogdobozban a kukacok. Megrebben. Észre sem vette, hogy odaléptem mellé. Meglepő­dik, amikor rá­köszönök. — Kapnak a halak? Mintha nem tudná, maga fe­lé fordítja a kan-A HORGÁSZ na szájait, bele­néz, megcsóválja a fejét. — Négy óra óla ■vagyok itt. Félig a kanna. Lehet­ne jobb is. A nylon fonál megrándul. Egyetlen ügyes mozdulatra már a levegőben fic­­kándozik a csil­logó testű dur­­bincs. Majd ak­kora, mint a te­nyerem. A hor­gász türelmesen leakasztja a ho­rogról. Tenyeré­ben nézegeti. — Ha én ezt paprikás, «sós lisztben meg­pergetem és ke­vés zsíron meg­sütöm, jó ropo­gósra, páratlan csemege... Azzal a beleenge­di a kannába. A halacska meg­csobbant ja a vi­zet. Aztán csend lesz. Csak a víz loccsan, amikor a horgász újra ki­veti a horgot. ba : tanácstagok beszámolója Ma délután 6 órakor a Hu­nyadi Termelőszövetkezet iro­dájában Nánási Sándor, a termelőszövetkezet klubjá­ban Magyar László, a tej­üzemben Marosfi György és Zsilka Pálné tart beszámolót. Illyés Gyula a Szabadság Termelőszövetkezet irodájá­ban számol be választópolgá­rainak. Hét órakor tartja Biczó Ambrus, a 27. választókerület tanácstagja és Adorján Jó­zsef, a Kopa-féle iskolában beszámolóját. Telses Balázsné, Lőcskai Lajos, Kapta Gyula Kíséri Ferenc este. 7 óra­­a Rákóczi általános is­kola Kecskeméti úti részlegé­­tartják beszámolójukat. A nap rejtvénye: Mikor van nyitva ? N.-né olvasónk joggal panaszolja, hogy bármikor megy ügyét intézni a Tő­zegkitermelő Vállalat Kos­suth utcai irodájához, dol­ga végezetlenül jön el, mert az iroda éppen zár­va van. Hogy mikor van nyitva az ő tó szeretné tudni, a város többi pana­szosával együtt, de nem tudnak a nyitjára jönni, mert a hivatalos félfoga­dás ideje sehol sincs fel­tüntetve, az ajtó pedig — zárva van. Szóval: mikor van nyit­va? — ez a rejtvény. A megfejtők között kisorsol­juk bőrbe kötve a Belke­reskedelmi Minisztérium vonatkozó rendeletét... Páifája táján... — Ambrikám, te nem jössz aratni? — Minek? Láthatja Sanyi bácsi, hogy én itt aratom a f legnagyobb sikert! (Lencsés karikatúrája) ^ Önök természete­­^ sen tudják, hogy itt­­^ ott bele szoktam öl­­§ teni a nyelvemet az ^ írás mézédes borá­­^ ba. Nem sok az ^ egész, csak annyi, ^ hogy itt-ott leadok | az újság vasárnapi § számába egy két­­^ háromoldalas elbe­­^ szélést, amiről na­­§ gyón jó a felesé­­^ gem, a gyermekeim ^ és a szomszédok \ véleménye. Az írá­­^ sok mindig az utol­­^ só előtti oldalon je­­lennek meg, elfog­­^ lalják az oldal al­­| só részét, és iga­­§ zán mondhatom, § hogy ezen a he­­^ lyen nagyon jól, ^ szinte előkelőén hat­­^ nak. \ Van aztán egy S lelkes olvasóm, aki A saját vélemény munkába menet minden hétfőn meg­állít. Pár meleg szóval dicséri az írásomat, és soha nem felejti el meg­jegyezni azt, hogy az ő véleményét nyugodtan vehetem készpénznek. Két héttel ezelőtt azonban a szerkesz­tő érthetetlen ok­ból az én írásomat belefojtotta a pa­pírkosárba és he­lyette Tenyeres Bol­dizsár írását hozta le a megszokott he­lyen. Lelkes■ olva­sóm már messziről integetett felém. — Olvastam a Me­se a baknyúlról cí­mű írásodat. Pom­pás, ragyogó, bűbá­jos. Igazán mond­hatom, rég nem ír­tál ilyen nagyszerű dolgot. Megérdemel­néd, hogy beleírja­nak egy tankönyvbe. Szeretek ragasz­kodni az igazsághoz, ezért közelebb ha­joltam a lelkes ol­vasóhoz. — Bocsánat, de ezt nem én írtam. — Micsoda? Nem te írtad? Az lehetet­len. — De igen. Alatta van az illető neve. Valami Tenyeres Boldizsár. Az öreg elrohant s még azt is el­felejtette, hogy ke­zet szorítson. Más­nap reggel az ut­cánk sarkán várt. — Tényleg, fiam igazad volt. Teg­nap este kétszer is elolvastam azt a va­cakot. Mondhatom, nem ér egy ütet taplót. Hogy lehet ilyen írást leközöl­ni? Olyan pocsék volt, hogy mérgem­ben darabokra szag­gattam a lapot és belevágtam a sze­métkosárba! Látja, látja, ilyenek esek a szerkesztők. Ku­tyába se’ veszik az olvasót. Azt hiszik, hogy nekünk nincs meg a saját véle­ményünk ... Biz’ isten, hogy megvan. (—sí)

Next

/
Oldalképek
Tartalom