Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-02 / 154. szám
yíll'fap FEST MEGYEI 1965. JÜLIUS 2. PÉNTEK 50, 70, 120 ezer forintos építési kölcsönök A 15 éves távlati lakásfejlesztési terv keretében jelentős szerep jut a magánerőből történő építkezéseknek. Előmozdításukra az Országos Takarékpénztár a gödöllői járásban jelentős összegekkel támogatja az építkezőket. Csömör, Gödöllő, Isaszeg, Kerepes, Kistarcsa, Mogyoród, Nagytarcsa és Pécel községekben az igénybe vehető legfelsőbb kölcsönhatár hetvenezer, másutt ötvenezer forint. A fejlettebb, csoportos vagy társasházak építéseire még magasabb a kölcsön. Maximálisan elérheti a 120 ezer forintot. Az első társasházat múlt évben Gödöllőn kezdték felépíteni, s már a második tervdokumentációja készült el. Amint a területkisajátítási éljárás befejeződik, teljes erővel megindul az alapozás. Gödöllőn óriási az érdeklődés a csoportos házépítés iránt. A legutóbbi 24 lakásra ötvenen jelentkeztek. Hiába szeretnének azonban több lakást építeni, egyelőre nem lehet, mert már nincs több üres közművesített telek. 1965-ben a járásban 213 család kapott házépítési kölcsönt tízmillió forint értékben. Érdekes, hogy a pedagógusok még nem merítették ki a szá-ELPUSZTULTAK a Fővárosi Állóikért medvebocsai Hosszú évek óta az állatóvoda kedves, játékos kis medvebocsai a Fővárosi Állatkertbe látogató gyerekek és felnőttek első számú kedvencei. Naponta sok száz embernek szereztek emlékezetes, derűs perceket. Az idén különösen sok látogatójuk akadt a kis állatosnak, sajnos a látogatók elfeledkeztek az etetést tiltó táblákról. A természetellenesen etetett kis állatok ellenálló képessége olyan mértékben legyöngült, hogy egy, a közelmúltban fellépett viruses betegség valamennyiüket elpusztította. A fertőzést — mint a vizsgálat megállapította — óvodista társaik, a kis dingókölykök okozták. Ezek még szopós korukban s az anyatejben levő ellenanyagok védelme , alatt estek át a betegségen. Immunisak lettek, • vírushordozók maradtak. A legyöngült, s már a kedvezőtlen időjárástól is sokat szenvedő kis bocsokban viszont nem alakulhatott ki a megfelelő ellenálló-képesség, s ezt a leggondosabb gyógykezelés sem pótolhatta. Az Állatkert igazgatósága ezzel kapcsolatban ismét felhívja a látogatók figyelmét, hogy ne etessék az állatokat, mert rosszul értelmezett szeretetük pusztulásukat okozhatja. mukra biztosított keretet, öt helyett eddig csak hárman kértek építési kölcsönt. Nagymértékben emeli majd a kölcsönt kérők számát, ha megkezdik a 3-as számú főútvonalon a házak kötelező sortatarozását. Uj ház építésére megfelelő telek kell. A járás telekellátottsága a legjobban fejlődő községekben nem kielégítő. Csömörön, Gödöllőn, Kistarcsán különösen nagy az érdeklődés, de értékesíthető telek alig akad. Gödöllőn Máriabesnyő felé vannak még szép fekvésű szabad telkek s Valkón történt nagyobb telekátadás. Az állami tulajdonú házingatlanok főleg gödöllőiek és péceliek, de nincs nagy érdeklődés irántuk. A bennlakók általában nem kívánják megvásárolni őket, másokat meg csak akkor érdekelne, ha beköltözhetnének, erre azonban kevés lehetőség adódik. „Magyar kalcidoszkép“-pal a Balaton kőiül Az Állami Budapest Táncegyüttes megkezdte Balaton körüli nyári turnéját. Az együttes őszig felkeresi az összes jelentős üdülőhelyeket s minden héten három előadást tart. Közben minden héten szerepelnek a szakszervesetek Fehérvári úti művelődési házában is, ahol az IBUSZ külföldi vendégeinek mutatnak be magyar folklór műsort, főként a „Magyar Kaleidoszkóp” című népi tánc összeállítást. „MASZEK" KIÁLLÍTÁS A nyíregyházi Jósa András múzeumban megnyitották a magángyűjtők első kiállítását. A tárlaton magángyűjtők tulajdonában levő 63 festményt és 4 szobrot mutatnak be. KÖNYVESPOLC Szubjektív recenzió az Őszi naplóról .. elölről életem nem kezdhetem, öreg vagyok, beteg és meztelen” (Bóka László: Számadás) Sötétkék, kicsit kopott ruhát hordott, s a szemüvege mögött zavarba ejtően szomorú volt a szeme. Apró, fáradt léptekkel jött a katedráig, letette az asztalra a Babits-kötetet. Nen sokan jártak az előadásaira. Nem tudom miért. Talán mert nagyon kellett figyelni rá, mert a hangját már a harmadik ! sorban is alig lehetett hal- j lani. . I Amikor ősszel kinyitotta a Babits-kötetet, de csak a cí- 1 met olvasta: ősz és tavasz között. Aztán csendesen, töprengve mondta a verset, közben nézett ki az ablakon, s Babits szavaival mondta el nekünk, hogy már minden elvégeztetett, szenvedélytelenül, ironikusan: „Nem tudjuk már magunkat megcsalni óh jaj, meg kell halni, meg kell halni” Nem fűzött semmi magyarázatot a vershez, nem nézett egyikünkre sem, valahol messze, túl az ablakon, túl a háztetőkön járt a tekintete — a kötetet már régen összecsukta, s mondta a vers kétségbeesett lüktetéssel viszszatérő refrénjét: „rémült szemem csókkal eltakarni oh jaj, meg kell halni, meg kell halni” I Sokszor láttuk még az egye| temen, egyre fáradtabban, aztán a súlyos szívtrombózis j után is bejött, íaliehér volt ! az arca, kifogástalan udvariassággal fogadta a köszönéseket. Aztán bemondta a rádió, hogy Bóka László egyetemi tanár, író meghalt. Itthagyta örökségként, végrendeletként a karcsú, bíborszínű kötetet, ami napló is, vallomás is, ars poetica is. Kicsit a Nandu születésének története, kicsit a szívét markoló betegség története, kicsit felelet arra a kérdésre, amit majdnem minden előadása után feltettünk egymásnak, a fiatalok arcátlanságával: milyen ember Bóka? Szomorú, hogy mennyire rosszul ismertük. Mennyire nem értettük, hogy az iróniája önmarcangolást, halálfélelmet takar. Milyen ke-ARS POETICA A gyetlen volt önmagához, mennyire kérlelhetetlen, s mennyire félt az előadásai előtt. .. amikor belépek a terembe, elsötétül előttem a világ. Az óra elején mindig valami hülyeséget mondok, tréfát... s közben kétségbeesetten lesem, hallják-e a hangomat a csőszerűén hosz■szú teremben. Aztán ... lassan olvad a jeges hideg a szívem körül... akkor veszem észre, hogy .. . nehezemre esik a beszéd, el-elfúlok, s most azért ver ki a hideg veríték, hogy bírom-e erővel a szünetig. A két óra f közti szünetben szobámba rogyva lihegek és kezdődik elölről az egész a folyosón a cigaretta, az első lépés vaksága, a zavar, a megkönynyebbülés és az újabb riadalom.” A szemüveg eltakarta a szemét, és nézett ki az ablakon, túl a háztetőkön, s mondta a i sorokat, monotonon, a refrénj nél sem csattant fel a hangja, csak az erős, nyomatékos I skandálással választotta e! a I két sort, a vers szövegétől, s nem fűzött hozzá semmi magyarázatot. Akkor tudtuk meg. hogy szenvedélytelenül. szemérmesen is lehet kiáltani. Deli Mária napokban érdekes levéllel keresett fel a szerkesztőségben az egyik község, számomra eddig ismeretlen főkönyvelője. Sok levelet olvasok általában, de ez különösen szíven talált, s úgy érzem, hogy foglalkoznom is kell vele itt a nagy nyilvánosság előtt. Gyenge anyagi helyzetem folytán — írja mindjárt a megindítóan őszinte bevezetőjében — vers kiadásával is akarok foglalkozni, s kérem annak lehetőségét biztosítani. Verset egyelőre nem küldött, mert ahogy leírta, jelenleg még nem áll kész mű rendelkezésére. Ha kell azonban, nyomban megkezdi a szállítást. Csak először látni akarja a feltételeket. Tudni szeretné, hogy milyen hoszszú legyen az a vers. Azlán: miről is énekeljen tulajdonképpen? S végül, nem utolsó szempont: mennyit lehet keresni? Megértem: ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetéséhez. Vagyis az ember ne strapálja magát feleslegesen. Ennek a főkönyvelőnek valószínűleg igaza van. Ha egy vers rosszul sikerül — és hányszor előfordul —, bizonyára az az eredendő oka, hogy a költő nem ismeri eléggé a követelményeket. Innen lehet az a sok vitatható költemény. Hány — de hány — pesszimista, formalista írja manapság a borongós, rejtélyes verseit. Egyiknek sem jutott eddig eszébe, hogy megkérdezze a szerkesztőt, mielőtt tollat fog: valójában miről is kellene most éppen egy vers. így aztán összehordják a kicsinyes szerelmi ügyecskéjüket, hogy kit szeretnek, meg hogyan szeretik az illetőt, aki aztán vagy megcsalja őket, vagy olyan hűséges, hogy az már egyenese> érthetetlen. Csupa magánügy, hogy a költő mit érez hajnalban, és ilyesmi. Ha — tegyem hozzá! — egyáltalán ki lehet bcgozn a költeményből, miről van szó benne. Valóban, nagyon helyesen látja a levélíró, meg kell kérdezni, hogy mi kell most tulajdonképpen az olvasónak. Elképzelhető, hogy sokan unják már a magánügyeket, s azt mondják nyíltan, vagy önmagukban: elég volt a lírából. Már fogalmazom is a választ, hogy nagyon elszaporodtaik manapság a mezei rágcsálók, és erről kellene most frissiben egy költemény — olyan 14 soros — a szonettek klasszikus, közérthető formájában. Mondom, sietek a válasszal, mert ez a levél szíven talált. Valahol ül egy ember egy főkönyvelői íróasztal mellett, s számba veszi a rászakadt gondokat. A kiadások rovata valami elképesztő, a bevétel úgyszólván semmi. Mit lehetne csinálni, hogy egyensúlyba kerüljön a mérleg? Ezek az ihlet keserves pillanatai. önvizsgálatot végez, és újra meg újra meg kell állapítania, amit a levélben is leírt: „Fokozottabb szellemi vagy fizikai munkát nem tudok szabad időmben vállalni, mert erre nem vagyok képes.” Az izmaiban fogytán az erő, elég, Iha csak az ajtóig megy; fulladást érez. Az emlékezete kihagy, gondolatai kuszáltan szaladoznak a fejében... Belátja, hogy képtelen a szellemi és fizikai munkára egyaránt, A pénz pédig kell... Mit csináljon? Marad az egyetlen megoldás: a költészet. Sok költőt ismertem, sokat olvastam közülük, írtak jó és rossz verset vegyesét... De sehol ennyi őszinteséget... Kiss János Egymillió forinton ÁLOMMAGNÓ Néhány magyar mérnök és orvos azzal az érdekes bejelentéssel lepte meg a szakköröket, hogy magnetofonszalagon nemcsak a sok népszerű zeneszámot, vagy az első szereplésére készülő szónok prófcaelőadását, hanem az ember idegműködésének legkisebb rezdüléseit is rögzíteni lehet. A magnófelvétel újonnan felfedezett változatát persze kizárólag orvosoknak ajánlják gyógyászati célokra. RÁCSOK 1 fi - • , / / /ijan ózeretem í A fehér szárnyú káposztalepkék bódultán \ rebbentek a csoda illatú jázminok fölött. Ré\ szegek voltak a nyártól, a virágok mézétől és \ szerelmes révületben csókolták az apró kelyl hek harmatát. Bámultuk a libbenő pillangó\ kát: Éva és én. Szívem is tele volt nyárral és \ szerelemmel. Tizennégy éves és szerelmes \ voltam; szerelmem ő volt: Éva, akiért letéptem \ volna minden-minden illatozó jázminágat a | kertben, hogy — mert romantikus voltam — \ a lába elé szórhassam pazar gazdagsággal. ! A pillangók rebbentek-röpdöstek, párba fo\ gózva fölszálltak a magasságba, f Én is röpültem volna Évával párba fogóz| va valamerre, de nemigen akart jönni. Pedig \ szerelmem felől tisztában lehetett, hiszen vermset is írtam neki: • — Szerelmem oly tiszta — | Mint fénylő harm'atcsepp — Amely az ég| bői — A földre leesett... — és így tovább ti| zenhét strófán át. Hívtam: hagyjuk a házi- i kertet, menjünk a Kiserdőbe... Vagy a Kis} szikre, a tóhoz... Vagy a Mikolai-parkba, a } sportpálya mögé, ahol csoda rejtekhelyek vaní nak és még azt is megmutatom, hogyan tu\ dók cigizni... ( Nem jött, pedig már a telkemet is kitet£ tem. j — Majd holnap, majd holnap... — mindig csak ezt hajtogatta. j Hát jól van, akkor holnap... — mondtam és 'f nem éreztem én már akkor semmi jázminil} latot s felőlem cserebogarak is röpködhettek } volna a virágokon. Mentem egyedül a Kis{szikre, í % De azért gyötört a bánat. Hát ennyire va^gyok én érdemes? Hát csak úgy azt mond(ják, hogy: majd holnap...? í A tónál aztán ott volt Franciska, nagyapáit mék utcájából s neki lettem a szépet. Csúnyácska volt szegény, nem is értette az én i nagy pálfordulásomat, hiszen még tegnapi is az Éva szoknyáján ültem... Ültem volna én most is, ha nem lenne fér-: fibüszkeség a világon. De hát volt, s tartott: egészen addig, amíg hazafelé menet Éváék; felé térültem. Mintha mágnes húzott volnál arrafelé. Lassan esteledett. Mezítlábas csöndességgel mentem el a\ kerítésük mellett, mondván: nem nézek be,; még akkor sem, ha rámszakad az ég — de j hát ki bírta volna tovább tíz lépésnél? Hát az ég nem szakadt rám, de mintha: villám csapott volna belém, amikor bepil-l lantottam. Ott ült Éva, a kerti asztalnál az: én gyönyörűszép Ottó komámmal, szép ket-i lesben, talán még fogták is egymás kezét. ; Nesze neked férfibüszkeség, meg istennyila.; Ez az Ottó, ez a nyápic, ez a tejfölfejű rö- \ hincs... No, megállj csak! Láttam én egy döglött macskát a temető-; árokban, érte mentem. Madzagot kötöttem'; a farkára és a kertek alatt visszamentem a\ ház elé. Még ott volt az én drágalátos ko-l mám. ; — No megállj csak! Az ajtókilincsre kötöztem a macskát, jó} nagyot dörömböltem a kapun és rohantam a; szemközti árokba, az eperfa mögé. Kedves } komám, most gyere ki, aztán nézheted a nad-; rágod. ; Már nyílt is az ajtó, Rozika néném, Éva'í anyja nézett ki: ugyan ki lehet?... De márí hallottam is a sikítását! Hát ez nem igy volt tervezve... Uzsgyi, szed-\ tem a lábam hazafelé, csakúgy szikrázott a} nyári por a talpam alatt. $ Masnap reggel ott lógott a macska a mi j kertünk kapuján. Az egyik szeme nyitva volt, 5 mintha röhögött volna rajtam. j Mit tehettem? Nyár volt és még sok kert-% ben nyílott a jázminbokor. Dér Ferenc $ 1 Az ötlet alapja egy új magyar műszer, amely a ielerősített idegáramokat csoportosítja, s kiszámítja, hogy a beteg szervezet működése mely pontokon és milyen mértékben különbözik a normálistól. Ez a műszer azonban igen drága, majdnem egymillió forintba kerül, s csupán egyetlen példány van belőle az or- 1 szagban. ! Az említett magnófelvétel arra szolgál, hogy az ember $ idegáramait a különböző gyógyintézetekből a számító £ műszer székhelyére, a Pécsi \ Élettani Intézetbe szállít^ hassák. Ott a szalagok tartal} mát lehallgatják és megfe^ lelő kövekeztetésekeí von£ nak le. Az idegárarnok leí hallgatásával £ meg azt is meg tudják ál} lapítani, hogy a vizsgált } beteg a felvétel pillana\ tában álmodott-e, s hogy j álomképei milyen mer} tékben voltak ki llemc£ sek vagy nyugtalanítók. } Az első „álommagnó” már } elkészült és sikeresen ki is \ próbálták. I — Október elején n>i!ik meg a Kelet-ázsiai Múzeum ! Befejezéshez közelednek a < Kelet-ázsiai. Múzeum Népköz; társaság úti épületének taí tarozási munkálatai. Az iní tézmény — a tervek szerint ; — a múzeumi hónapban, okí tóber elején nyitja meg is- i mét kapuit a közönség előtt. ; A hosszú szünet uián első- i ként a kelet-ázsiai selymekből, \ lakkozott- és porcelántárgyak• bál rendezett állandó kiál: lítást láthatják majd az ér- 1 deklődők.
