Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
ffsr bíec rer K^MtrSap 1965. JULIUS 11. VASÁRNAP VARKONYI MIHÁLY: SEMMI KÜLÖNÖS l REFLEKTORFENYBEN S7TDFÍUI mS megint bal őZlREGA lábbal kelt fel. ____ Cifruss nem is szólt volna semmit, ha nem az egész műhely fülehallatára harsog. — Csupa okos van itt: és maga a legfőbb nagyokos! Szálljon le rólam, jó? Unom a csuda nagy eszét! — Na-na — krákogott Cifrass. Már mindenki őket figyelte: Bodnár még a padját is leállította, hogy ne csikorogjon az áttétel. — Na-na! Mit kiabál maga itt? Ez nem a Rozsda utcai kóceráj! — Köpök az egészre, tudja? Engem ne utasítgasson: vagyok olyan szakember, mint maga! Cifruss az idegességtől úgy érezte: meglódul s mindjárt leesik a feje a nyakáról. Tovább nem is vitatkozott: sarkonfordult és csak úgy a válla fölött szólt vissza. — Állítsa össze azt a tengelykapcsolót, mert a délutánosok be akarják szerelni. — Micsoda zűr lesz itt délután! Még nem fordult elő, hogy Sztrega, ha magára hagyták, valamit is megcsinált volna rendesen. A munka végét mindig csak összecsapja. Dehát az ő baja, gondolta dühösen Cifruss. Én nem tartom a hátam érte. Még akkor is mérges volt, amikor egy fél óra múlva a mérnök felhivatta. — Én is normában vagyok — háborgott. — Ha folyton az irodába kell rohangálnom, ittmaradhatok estig, hogy valamit csináljak. — Úristen, de nehéz magukkal — nyögött a mérnök és úgy vágta magát a székre, hogy az majd összetört. De aztán csak legyintett. — Másról van most szó. Valakit le kell adni a Tüzér utcai telepre: én arra a Sztregára gondoltam. Beleegyezik? A szája is nagy, meg... — Hát jó — sóhajtott Cifruss; pedig legszívesebben megcsókolta volna a mérnököt. A legjobb megoldás. De erről nem szólt semmit. A műhelyben is hallgatott: egy óra múlva mégis mindenki tudta az újságot. — Hallom, elsején túladsz rajta — hunyorgott a tízórai szünetben Bodnár Sztrega irányába. — Igazad van: mit járatja annyit a száját. csak a vállát rán-UtRllűo gáttá; de amikor ________ már a harmadik ember jött ugyanezzel, kényelmetlennek érezte a dolgot. — Nem adtam én túl senkin — magyarázkodott. — A mérnök jelölte ki, még tegnap: csak ma szólt miatta. Tudja, hogy nem nagy lumen ez a Sztrega. Tudjátok ti is. — Na persze — bólogattak: de Cifruss úgy látta, nem nagyon hiszik, amit mond. Mi ütött ezekbe — gondolta. Tudhatnák, hogy én nem vagyok olyan. Elintézem én magam, ha valakivel bajom van. S ha olyan lennék, hogyan csinálnám? Nincs nekem rokonom a 'minisztériumban. Meg is mondta. — Világos: ki beszél másról? — hagyta helyben mindenki készségesén, de Cifruss rossz érzése még nem múlt el. Pedig megpróbálta túltenni magát az egész ügyön: dolgozott, mintha háromszorosára emelték volna a normáját. De a munka sem ment úgy, mint kellett volna: s valahányszor látta, hogy ketten-hárman összedugják a fejüket, mindig azt hitte, ezt az ügyet tárgyalják. Még a Kossuthnak is roszszabb íze volt, mint máskor: pedig egymásután hárommal próbálkozott. Idegesítette, hogy nem akar vége szakadni a kettes-hármas csoportbaverődésnek. Pedig tudta, hogy máskor is így van ez. Vagy mégsem? Végül is bedobta a szerszámait a fiókba. Járok egyet, attól megnyugszom, gondolta. Átment a hegesztőműhelybe Tarjánhoz. Amikor belépett, az éppen a salakot verte le a varratról: persze, a védőszemüveg nem volt rajta. — Hányszor mondtam, hogy ne salakolj így — sóhajtott fel idegesen Cifruss. — Megint belepattan a szemedbe, aztán nekem nyúzzák a fejem. — Igenis, cégvezető úr! — tréfálkozott Tarján, mint rendesen. — Alázatosan kérem, csak most az egyszer ne méltóztassék megharagudni! — Megőrültél? — ordított rá Cifruss: pedig tegnap még nevetett ugyanezen. De most a lába is remegett az idegességtől. Sarkonfordult, visszament a műhelybe: úgy állt a padja mellé, hogy minél kevesebbet lássa a többieket. Ma sokkal nagyobb volt a zaj, többet viháncoltak különösen a fiatalabbak: mintha megérezték volna, hogy úgy sem szól miatta. Inkább az öreg Kertesit bámulta az ablakon keresztül, a tavaly nyugdíjba ment gyári kőművest, aki most az udvaron, egy gödörben dolgozott Aztán végre háromnegyed kettő lett: átvette s a raktár polcára tette az elkészült munkákat. Sztrega tengelykapcsolójához oda sem kellett tenni a sublert; szemmel látható volt, hogy az éket hullámosra reszelte. Ezt sem fogják beszerelni délután — gondolta Cifruss. Egy pillanatig tűnődött, szóljon-e; de aztán úgy döntött, hogy hallgat. Majd beírják a délutánosok a naplóba: ő nem vesződik ez-BODROGI GYULA Énekelte Bicsika Maxi songját a Bartók Színpadon, játszott az Ugorj ki az ablakon című vígjátékban, a Kispolgárok című Gorkij színműben Siskin diákot formálta meg, a televízióban Steinmetz kapitányt keltette életre és évekkel ezelőtt, már nem emlékszik pontosan hányban, II. Richárd-ot játszotta a Körszínházban. — Komoly próbatétel volt ez a Shakespeare-szerep, hiszen addig jobbára csak énekes-zenés vígjátékokban szerepeltem. Merész vállalkozás volt számomra, de a kritikusok szerint nem játszottam rosszul. -Bodrogi Gyula filmen, színházban, televízióban általában a mai fiatal. Szereti ezt a szerepkört, nemcsak azért, mert még maga is fiatal, hanem azért is, mert feladatának tartja alakítani, formálni a mai ifjúságot, s ezt véleménye szerint a mai ifjú hősök megformálásával segítheti legirútább. Jelenleg egy új magyar film forgatásában vesz részt. Ditrói közlegényt játssza a Patyolat-akcióban, amely modem, zenés, sok humorral átszőtt vígjáték lesz a katonákról. légedéit a hét esztendő megtett útjával. Kívánsága is csupán egy van: szeretne többet együtt játszani a feleségével, Törőcsik Marival. Eddig ez mindössze négy alkalommal sikerült a hét év alatt. Először a televízióban Otconasek: Romeo, Julia és a sötétség című tv-drámában, majd a Potyautas című zenés vígjátékban szerepeltek együtt, valamint két filmben: a Házasságból elégséges-ben és a Nem-ben. Reméli azonban, hogy az új évad nem csupán jó szerepeket, de jó közös szerepeket is hoz majd számára. Prukner Pál E A surányi Duna-parton szabb, és végül egy igazi csengő kacagás, mint amikor már muzsikál a hangszer. Az arca is kipirult... — Laci, Lacika ... Jön anyám szigorúan ... — Ugye megmondtam, hogy felkelted Laci bátyádat. Oda ne engedd a tiszta ágyra — mondja nekem. — Olyan, mint a kürtődugó. Nem hagy békén órák hosszúja, már nyolc órakor is itt volt. Felkelsz? — kérdezi tőlem anyám. — Te meg gyere, hadd öltözzön Laci bátyád — mondja Évának, és terelné kifelé. — Maradhat — mondom —, nem engedem az ágyra. — Ne kapasd így magadra, nem jó az a gyereknek sem. Valami sistereg a konyhában, anyám siet kifelé. — No öregem — mondom Évának —, hol a papucsom? Ugrik, hozza. — De ugye most nem mész el sehova? — Nem, nem ... — vigasztalom. — Akkor játszunk? — Mit játsszunk? — Hát kártyát... meg célbadobósat... Jó? A tenyerembe fogom a fejét. — Jól van öregem, csak előbb felöltözünk. Rendben van? — Rendben — mondja nagyon komolyan. — Gyerünk! — Indulunk kifelé. — Akkor most megmegmosakszunk. — Megmosakszunk — mondja utánam, és hozza a cipőmet meg a zoknimat. Nagyokat lépek, és mögöttem Éva is megnyújtja a lépteit. Utánoz. Mint egy kis öreg, ballag a nyomomban. — Házinéni! Jövünk mosdani — jelenti. — Jöttök? — szól anyám, és amikor hátranéz a lábasok felől, rámnevet. — Benőhetne már a fejed lágya. Csapkodom a vizet. Éva------------------------------- ott áll mellettem, mint egy kisbíió és tartja a cipőmet. Nagy hasa van és két nagyon vékony iába. Cipőt így nyáron zel a... Elég volt ez a dél előtt: még most is remeget a gyomra, ha rágondolt. Mikor végzett, odajött hoz zá Bognár. — Még van egy kis dolgon az irodán: megvársz? Meg iszunk egy pohár sört. Leke nyerezlek egy pohárral — ne vetett. Cifruss csak nézte Egyfelé laktak, máskor is elő fordult, hogy meghívták egy mást: de nem így. Vagy csal nem figyelte? Lehet, hogj olyannak tartják őt, akit égi pohár sörrel kell. .. Legszívesebben ordítani -sze retett volna dühében. Há .igazán azt hiszik, hogy ( adott túl Sztregán? Nem volt kedve a többiel után menni az öltözőbe, ki ment az udvarra, megállt a: öreg Kertesi előtt és nézte mit csinál. — Maga miért nem meg! haza, Kertesi bácsi? — kér dezte aztán, hogy kicsit lecsil lapodott. — Kétszer is lejár már a munkaideje. .. a vízóra akná AZ OREu ját falazta __________ hogy hallgató sága akadt, kiegyenesedett : gödörben s magyarázni kezd te, nagy körülményesen. — Hát tudod, már egysze: felfalaztam: és akkor nézem hát hasa van alul a falnak Le kellett az egészet bontani — Nem kellett volna - mondta Cifruss. — Beton jöi arra, hiszen tudja ... — Mondom: görbe volt — hökkent meg az öreg. — H; nem is látja senki, én tu dom. Márpedig az a fontos .. Az öreg magyarázott, Cif russnak pedig az jutott a eszébe: ha nem vész össze m reggel Sztregával... akkor i olyan könnyen beleegyezik hogy elvigyék? Nem tudt. eldönteni, s ez nyugtalanítót ta. Elköszönt Kertesitől, visz számén t a műhelybe: méi egyszer megnézte azt a ten gelykapcsolót. Az ék ross volt, az igaz: de az egész, úg külsőre szépet mutatott. — Maga még itt van? - jött le a mérnök az irodából — Hát ha egyszer félnapo kát kell ülnöm az irodán — morgott Cifruss. — Igaz is .. elviszi azt a Sztregát? — Reggel már beleegyezet — szuszogott a mérnök ide gesen. — A papírokat is ki állíttattam ... Egyszerre ilye: jóba lettek? Hallom, ma maj( megették egymást. — Mi sem csókol ózunk mégis megvagyunk egymássá — nézett Cifruss a mérnökre Elég nehéz is magukkal — sóhajtott a mérnök. — Na majd meglátjuk. De mi var magával? — Mi lenne? Semmi külö nős — mondta Cifruss, d< már nem is figyelt oda. Az az éket méregette: talán méí ki lehet reszelni... Ö rökmozgó. Így emlegetik barátok, ismerősök, színésztársak Bodrogi Gyulát. Okkal. A színházban és : a filmgyárban, a rádióban és ; a televízióban egyaránt ott’ hon van, csak éppen a lakásán lehetetlen megtalálni. ; Mindig próbál, mindig játszik : valahol. Mindössze harmincegy esz: tendös. Hét éve színész. Mégis, maga sem tudja már pontosan, hány filmben, hány színdarabban játszott ezidö alatt. — A megtett út? — teszi fel a kérdést önmagának. — Magamról nem solutt mondhatok. Tizenhat esztendős koromban táncosként kezdtem. A SZOT művészegyüttesének tagja voltam három esztendeig. Ekkor jártam először külföldön, a bultaresti VIT-en szerepeltünk. Aztán jelentkeztem a főiskolára. 1958-ban végeztem. A József Attila Színház szerződtetett, amelynek azóta is tagja vagyok. Rozovj: Boldogság, merre vagy? című I színmüvében kaptam az első : főszerepet. Ez azt hiszem min- I den, amit magamról elmond- i hatok... Valóban csak ennyi lenne? Már az első két, színháznál töltött esztendőben hat szerepet ját; szott. A Boldogság merre vagy? Olegjc ; még csak sejtette az ifjú szí: nész tehetségét. A Kertész ku: igájának Tristanja azonban : nézők és szakemberek előtt : egyaránt osztatlan tetszést \ aratott. És elismerést. Pedig | ez volt Bodrogi Gyula máso\ dik színházi szerepe, és a szak\ emberek is kétkedve várták l ezt a bemutatót. Am az ala. pos, minden aprós.'ígra kiter! jedő rendezői munka, az idő\ sebb kollégák baráti jótanácsa ; és segítsége eredményre veze\ tett. A kétkedőknek csalódniok \ kellett — a fiatal színész si• kerrel oldotta meg nehéz feladatát. Nézőknek, szakembereknek egyaránt maradandó élményt jelentett Tristan alakítása. Oscar Wilde: Hazudj igazat! című zenés vígjátéka következett ezután, amelyben Algemon-t alakította. Az Érdekházasságban Misit, a Felnőnek a gyerekek-ben pedig Andre jt. — Andrej figurája legkedvesebb szerepeim közé tartozik. Még ma is pontosan emlékszem leét mondatára. „Az a fontos, hogy mi leszek? Az a fontos, hogy milyen leszek!” E két rövidke mondatban benne volt Andrej egész jelleme. Egy kicsit a saját életemet láttam viszont Andrej alakjában. Amilcor tizenhat esztendős fejjel bejelentettem szüleimnek, hogy táncos leszek, apám azt mondta: „Nem az a fontos, fiam, hogy mi leszel, hanem az, hogy milyen ember leszel!” Közben megpróbálja viszszaidézni az eljátszott szerepeket, de nehezen sikerül. Arra ébredtem, hogy kint------------------------- a konyhában anyám pöröl valakivel. Az ablak sárgás vászonrolóját átvilágította a nap, olyan, mint valami kivénhedt lámpaernyő. Késő lehet — gondoltam, aztán mindjárt az jutott eszembe, hogy ma van a napja, amikor bemutatom itthon Editet, s ez nyomban felélénkített. Valójában badar- dolog ez a bemutatás, nem mintha tartanom kellene valamitől, mert Edittel biztosan meg lesznek elégedve ... Mégis ... Elhozom haza és itthon megmustrálják: milyen, kiféle? És 6 is csak körülnéz, hogy hová hoztam — kik vagyunk mi? — mintha nem ismernénk már éppen eléggé egymást... Szóval bolond helyzet ez... Kintről anyám hangját hallottam. Fojtottan és egy kicsit ingerülten beszélt. — Mondtam már, kislányom, hogy nem lehet. Értsd meg, hogy felébreszted. Aztán gyerekhangot hallottam. — Igazán, csak egy kicsit — suttogott. — Igazán nem éb- : resztem fel. I Felismertem: ez Éva. — Gyere később — felelt anyám határozottan. — Most i nem lehet. — Öh... — nyafogott to- i vább a gyerek. — Igazán... < Nem szólok, csak nézem... i Jó? ] Edények csörömpöltek, megnyikordult a tűzhely ajtaja, majd csattanva zárult, ahogy sebtében becsapták. — Nem jó — mondta anyám. — És eredj onnan, mert lerántod az asztalt. A gyerek duzzogott. — Óóóóh ... — Jobban tennéd, ha hoznál a kertből egy kis petrezselymet? A gyerek kap az alkalmon. — De azután bemehetek... Mélyeket lélegeztem, hadd higgye anyám is, hogy alszom. Az ajtóban még intett a gyereknek, hogy csendben legyen és ment vissza a fazekaihoz. A hátamon feküdtem, és fújtattam rendületlenül, már-már jobban is, mint kellett volna, közben egy kicsit lestem — mit csinál Éva? Csak egypár percig bírjam komolyan. A gyerek lábujjhegyen közeledett az ágyhoz, aztán megállt mellettem, egészen közel hozzám és nézte arcom. Olyan kpmikus, ahogy így csodál. Nem is tudom sokáig figyelni, mert nevetni kell. Alig magasabb, mint az ágy, a feje itt van mindjárt mellett 3m. Még érzem is, ahogy óvatosan lélegzik. Te kis vakarcs. Egy kicsit bandzsít, ezért az egyik szemét összezárja és a fejét félre billenti mint amikor a kotlós kémleli az eget. A karom kívül fekszik a takarón. Ejnye, mit akar ez itt? Éva kinyújtja a kezét és finoman, alig érzem, megsimít. Aztán óvatosan az ajtó felé kémlel — látja-e anyám? — és most már, mintha egy lepke után nyúlna, az arcomhoz közelít a maszatos kezével. — Hám... — kaptam hirtelen a kezéhez, és felültem az ágyban. A száját kitátotta, a szemei kerek csodálkozásra nyíltak, és ahogy hátrált, majdnem a fenekére ült. De nem sikított. — Mi van, maszatkisaszszony? Mi van? Mi van? Hát becsaptam. A csodálkozástól előbb egy rövid kacaj fakadt, mint amikor egy húrt megpendítenek, aztán egy hosz-
