Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

4 ’^/ÍMao 1965. JÜNIUS 4, PÉNTEK LACIKA MÉRGES Tűz van! Tűz van! A legveszé­lyesebb szó a múlt szerdán dél­után percek alatt futott végig Tó­almáson. Horváth János Fő utcai lakásának udva­rán, a szalmával befedett fészer­ből lángok csap­tak a magasba. Fekete füstcsó- vák kormozták be a kiék eget. Figyelmes szom­szédok vették észre a feltörő tűznyel veket. A megijedt kiálto­zásra a községi tanácsnál figyel­tek fel, s az el­nök vezetésével húzták a nehéz oltókészüléket a tűz színhelyére. Sikerült meg­akadályozni a tűz tovaterjedését A gyorsan össze­gyűlt lakosok és a helyi tűzoltók segítségével rö­vid időn belül si­került az értéke­sebb tárgyakat kimenteni, majd eloltani a tüzet A ház előtt da­tai Lacika. Hara­gudott a sok ko­szos, vizes em­berre, akik ön­feláldozó segítő­készséggel ilyen gyorsan eloltot­ták a tüzet. Az ő tüzet. — Hogy csinál­tad? — kérdez­tem tőle. Először rám nézett, a felnőtt­re, majd elvonult egy csodálkozó gyermekgyűrű közepébe, akik előtt ő nagyon népszerű lett. — Hogy csi­náltad? — Szenti nem volt itthon, cat nadapa. ö a kejt- ben dojgozott beküjdött a ja- kásba, hód vidék neti cidajettát és dujtót. Azt hittem, nine ben­zin a dúj tóban. Odamentem a szajmakazajhoz, ész kipjóbáltam Mindjét szépen égni kezdett a tűz — mondta Lacika kicsit mérges nézéssel, hogy minél előbb lerázzon. To­vább faggattam: — Miért csi­náltad? — Nem tudom. Igen, nem tud­ja, gyermekeszé­vel nem tudhat­ja ennek a má­sodpercnyi játé­kos gondolatnak a következmé­nyeit. Nem tud­ja milyen kárt tett. Többet nem kérdeztem tőle. De most már is­merősnek tekin­tett, közlékeny- nyé vált — Olyan szo- kan vannak itt, mint a jagziba — mondta és hin­tázni hívott. Egyre több em­ber érkezett vöd­rükkel felszerel­ve. — Tűz van? — kérdezte egy idős néni. — Máj nine. Elojioiiták — , mondta Palotai Lacika és ügye­sen rúgta magát a hintán a ma­gosba. Urbán László cosan hintázott a négyéves Palo­KÉTARCÚ AFRIKA SARKUNYHÓ ÉS FRIGIDAIRE _ ÚTTALAN UTAK HELYTÁLLTAK A „CSEPEL“ AUTÓK ÜNNEPI KÖNY VHÉT, 1965 Toll és ecset Megrohamozták a gyerekek a ráckevei múzeumot. A na­pokban közel kétezer kis- és nagydiák nézte meg a leg­újabb kiállítást, amely a Cse­pel Autógyár afrikai expedí­ciójának 'élményeiről -készült fényképfelvételeket és újság­cikkeket gyűjtötte össze. Az anyagot kiegészítette Juhász Gyula afrikai pénz- és érem- gyűjteménye. A diákokon kí­vül — akik iskolában szer­zett ismereteiket értékes ada­tokkal bővíthették — sok fel­nőtt érdeklődő is megtekin­tette a kiállítást. zonyára kíváncsiak voltak az expedíció élményedre is. — Több útibeszámolót tar­tottak az Afrilcát járt Csepel autóbeliek — mondja Sereg Andrásné. — Egy-egy alka­lommal három-négyszáz em­ber hallgatta, azokat végig. A tartalmas, szépen meg­rendezett kiállítás Ráckevéról a szigetszent- tnikiósi múzeumba kerül, ahol szintén érdeklődéssel várja a közönség. (juhász) Kitűnő ötlet volt a Móra Ferenc Könyvkiadótól, ami­kor Hincz Gyula Kossuth- díjas festőművészt azzal a feladattal bízta meg, hogy válogasson kedvére a klasz- szikus magyar Ura kincses- házában, s azután, ha össze­állított a versek közül egy csokorra valót, adja hozzá a maga gondolatát — rajz­ban. így született meg az idei könyvhét egyik impo­záns kötete, a Toll és ecset, amely a magyar líra har­minchét gyöngyszemének har­minchét rajzzal illusztrált kiadása. Ahogy a kiváló művész megfogalmazta szándékát: „Hazai költészetünk nagysze­rűsége, öt évszázad szoron­gása a magyar sorson, a nem­zeti lét ügyének egybeolva­dása a szegényekért emelt szóval, a szabadságvággyal és az emberiség szeretetével — magával ragadott, és ih­lető ereje arra késztetett, hogy szabadon dúskáljak eb­ben a pompás anyagban, és kedvemre, erőm szerint ve­gyem ecsetre, amit a költők oly szépen fejeztek ki szó­val”. Ez az önvallomás egyúttal meghatározta a válogatás módszerét is: elsősorban a történelmi és társadalmi mondanivalóid versek kap­tak helyet ebben a kötetben — Bornemissza Pétertől Rad­nótiig. A rajzok kivétel nélkül ön­magukban is tökéletesek, a a versekkel együtt azonban KITÜNTETIK A KIVÁLÓ PEDAGÓGUSOKAT Az idei pedagógus nap al­kalmából sok érdemes peda­gógus és oktatásügyi dolgozó kap kitüntetésit. A kitüntetet­tek között sók a Pest megyei is. Négyen kapják meg a ki­váló pedagógus, tizenöten az oktatásügy kiváló dolgozója, öten a kiváló dolgozó címet. Tizen miniszteri dicsérő okle­velet. kapnak. A kitüntetéseiket szombaton délelőtt adják át ünnepélyesen az érdekeltek­nek. még többet, még nagyobb mű­vészi élményt adnak az ol­vasónak. Jó szolgálatot tett tehát a Móra Ferenc Könyvkiadó a Toll és ecset megjelentetésé­vel az irodalom és a képző­művészet megszerettetése ér­dekében egyaránt Kár, hogy az ifjúsági könyveknél szo­katlanul kevés — nyolcezer­háromszáz — példányszám­ban adta ki a kötetet. — p — Elutazott Tokióba a magyar rádió gyermek- kórusa Botka Valéria és dr. Csányi László karmesterek vezetésé­vel elutazott Japánba a ma­gyar rádió gyermekkórusa. A 3B tagú együttes a Ferihegy­ről indult kéthónapos turné­jára. A magyar rádió gyer­mekkórusa 38 városban 43 hangversenyt ad. Többek kö­zött fellépnek Tokióban, Osa- kában, Kyotóban, Toküshimá- ban és Hirosimában is. A pedagógusok nyári egyeteme A Tudományos Ismeretter- j jesztő Társulat a múlt évben, ] a szabadtéri játékok idején, nagy sikerű pedagógiai nyári egyetemet rendezett Szege­den, amelyen számos Pest megyei pedagógus is részt vett és amelynek fő témája az oktatás gépesítése, a korszerű technikai ké­szülékek alkalmazása volt a tanítás különböző te­rületein. Az idén, ugyancsak a szabad­téri játékok idején, július 18- tól 31-ig a TIT ismét meg­rendezi a pedagógiai nyári egyetemet, amelynek napi­rendjén a programozott ok­tatás és a felnőttoktatás leg­időszerűbb kérdései szerepel­nek. A múlt évinél négy nap­pal hosszabb ideig tartó nyári egyetem Autóbusz körséták Két előadás a szabadién színpadon Kirándulás az üllési objfúrásokhoz rendezősége üdülési es szóra­kozási tehetőséget is biztosít a résztvevők számára: város­néző autóbusz körsétákat, is­merkedési estet rendez, a részvevők a szabadtéri játé­kok két-két előadására jegyet kapnak, strandolással egybe­kötött autóbuszkirándulást tesznek Gyopárosfürdőre, megtekintik az üllési olajfúrá­sokat és lesz tiszai hajókirán­dulás is. A nyári egyetem iránt az idén is nagy az érdeklődés a Pest megyei pedagógusok körében, akik részvételi szándékukat a TIT megyei szerveinél, az IBUSZ-irodákban kapható, vagy az iskolákhoz juttatott jelentkezési lapok felhaszná­lásával jelenthetik be. PANTOMIM (Foto Kotroczó) „Hazai” ismereteket is nyúj­tottak a felvételek: a látogatók megismerked­hettek a Csepel Autógyár készítményeivel. A halttagú expedíció ugyanis az autógyárban készült gépko­csikkal járta be Nyugat-Afri­kát, Körmendi Ágoston fő­mérnök vezetésével. — Nem üzletszerzés volt a cél, tanulmányúton járt az expedíció — mondja Sereg Andrásné, az autógyár kísér­leti üzemének gazdasági ügy­intézője, a kiállítás védnöke. — Közvetlenül tanulmányoz­ták, hogyan bírják a jármű­vek az afrikai útviszonyokat és a klímát. A fekete-fehér és színes fo­tók megörökítették a tájakat, az embereket, s azokat a fur­csaságokat, amelyek az euró­pai emberek számára olyan titokzatossá teszik Afrikát, de megörökítették az expe­díció könnyű és nehéz pillanatait is. Hol városok sugárútjain fut­nak a magyar autók, hol ho­moktengeren mennek keresz­tül, hol sűrű erdők bozótos út­jain vagy ingoványain küzdik át magukat. A fényképek is, a tapasztalatok is azt bizo­nyítják, hogy a járművek ki­állták a kemény próbát. A hathónapos út alatt külö­nös élményekkel találkozhat­tak az utazók a kétarcú Afri­kában. A fotók megőrizték a modem épületek és a sár­kunyhók emlékét. Láttunk a képeken olyan sárkunyhót is, amelyben frigidaire van és olyat is, amely előtt Volkswagen parkol, bent pedig törzsi viseletben üldögélt a gazda. A térképen megjelölt, meg­tett útvonal hosszúsága húsz­ezer kilométer. Hét afrikai ál­lam, köztük Szenegál, Mali, Ghana, Nigéria területén utaztak át a gyár küldöttei. — A kiállítás látogatói bi­Pár lé moá damur | énekelte a fiú, de csak ezt § az egy sort tudta franciául, i A többit csak dúdolta, köz- § ben. beleszívott cigarettájába ^ és a hanggal együtt kékes ^ füstfelhőt fújt ki a száján. A \ lány nézte. Szerette nézni. $ Lehetőleg észrevétlenül, ami- $ kor a fiú mással van elfog- ^ lalva. Ha ránézett, elkapta te- S kintetét, mintha félt volna ^ tőle... | Mindössze fél éve ismerik s ^ egymást. Egy gyárban dolgoz­5 na>k, ahol a lány segédmun- ^ kás. A fiú az irodán ül egy \ tekintélyt parancsoló íróasz- ^ tál mögött. Az asztalon ör- ^ döngős nagy számológépcso- § da. Amikor először betévedt ^ az irodába, ez a csendesen ^ kattogó villanyszámológép ^ bilincselte le tekintetét. Csak ^ aztán nézett a mögötte ülő | tisztviselőre. ^ Olyan furcsán történt min- \ den. Nem is tudja pontosan, $ hogy jutottak el odáig, hogy ^ egy este feljött ide a fiúhoz. ^ Előtte egy presszóban voltak. \ A fiú sokat beszélt. Minden- ^ féléről. A lány nem is nagyon § értette, miről. Mert a fiú na- ^ gyón okos. Azt mondta, hogy § ö sokkal többre hivatott, 6 mint amié jelenleg csinál. A | lány soha nem tudta követni. § Meg akarta kérdezni, hogy \ mire hivatott, de mire ki- ^ mondta volna a kérdést, eszé- \ be jutott, hogy azt sem tud- \ ja, mit dolgozik jelenleg. Mi- $ re ezt megkérdezhette vol­na, a fiú már megint másról beszélt. Aztán le is tett arról, hogy minden mondatát fel­fogja. Inkább hallgatta a du­ruzsoló, kellemes hangot, mint a rádióból sokszor a ze­nét, melyről fogalma sem volt, hogy micsoda és kik játsszák. De jó volt hallgat­ni, mert úgy zsongttotta... Es akkor, egyszer, hirtelen azt mondta a fiú: — Gyere fel most hoz­zám ... — De . y. — kezdte, a fiú azonban megfogta a kezét és — Egy pohár vizet — felelte nevelve a fiú. — Nem úgy értettem.,. hanem,' hogy holnap..., meg azután... szóval érted"!... Tudod, hogy én nem tudok úgy beszélni, mint te... — dadogott zavartan... — Holnap? Holnapután? Ugyan, kis csacsi... Ki tud­ja, mi lesz holnap? Nincs holnapután.., csak ma van ... — Van holnap — kiáltott_a lány, de nem tudta folytat­— Mit beszéljek neked a szerelemről? — kérdezte éppoly intellektuális fö­lénnyel, mint akkor, ha a lány egy idegen szó magyar jelentését tudakolta. — A szerelemről nem be­szélni kell, hanem gyakorol­ni — nevetett a fiú és magá­hoz akarta húzni... — NeMost kérlek, be­szélj nekem a szerelemről — kérlelte a lány és leült a fiú elé a szőnyegre.-----------------------r — kér­— Szeretsz ? | dezte a------------------------ fiú hir­telen. — Szeretlek, — felelte hal­kan Erzsébet. — Én is szeretlek. Nahát ez a szerelem. Te szeretsz, én szerellek, Kész. — Én úgy érzem, hogy ez nem ugyanaz. Beszélj! Te olyan szépen és okosay. tudsz mindenről beszélni, pont a szerelemről ne tud­nál? Azt mondják, hogy már nagyon sok lányt szerettél... — Hát nézd: a szerelem..., a szerelem a legjobb szóra­kozás. Ha szigorúan mate­rialista magyarázatot kí­vánsz, akkor a különböző ne­mű emberek hormonjainak működése következtében fel­lépő folyamat... Ha idea­lista módon magyarázom, akkor jóindulatú öncsalás, színes illúzió. Érted? — Nem ... — Persze, hogy nem érted. Mert a te kis buta agyaddal, néhány ostoba lányregény ha­tására valami földöntúlit kép­zelsz a szerelemről. Olyannak képzeled, mint a filmeken, meg a ponyvákban. — Nekem egyszer anyám beszélt a szerelemről. Még nem meséltem neked anyuról. Nagyon szegény asszony volt. Minden évben máshova járt részesaratónak. Apával csak télen találkoztak, mikor ő megjött a kubikolásból. Anyám soha nem volt más férfivel, pedig szép asszony volt. Azt mondta, hogy a sze­relem az egyetlen olyan szép érzés, amiért érdemes élni; ami végigkíséri az embert egész életén — mesélte a lány. — Az régen volt. .. A mo­dern szerelem más. És mi, mo­dern emberek vagyunk. Nem is kell olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Minden elmúlik. Az örök szerelem is. Mert az emberek minden sze­relemről azt hazudjak egy­másnak, hogy örök és mind a ketten tudják, hogy ez az örökkévelóság egy-két hónap szerencsésebb esetben egy-két év, kivételesen néha több —■ mondta a fiú és közben lemá­szott a szőnyegre. — ___________ már alig | Erzsébet hallotta a ————— hangját. Nézte a fiút és szinte fizikai­lag is távolodott tőle. És az­tán hirtelen utálatot érzett. De nem a fiú iránt, önmagát utálta. Összerázkódott, ami­kor a fiú karja átölelte. Gyor­san fogalmazta magában a mondatokat: — Ez a te okosságod. Lá­tod, semmit nem tudsz a sze­relemről. Buta vagy ... Aljas vagy... Üres vagy ... Vajon mindaz, amit mondtál eddig, mind ilyen üres locsogás volt?.., — Igen, ezt kell neki mondanom — gondolta magá­ban, — Mire gondolsz? — csat­tant fel hirtelen a fiú hangja és maga felé fordította. — No, ki vele bátran ... — Arra ... arra— ke­resgélte a lány a szavakat. — Különben nem érdekes... Hagyd ... Sokat beszéltünk ma már. — El kell löknöm magam­tól — gondolta Erzsébet. So­ha többé nem szabad idejön­nöm ... Undorodom tőle és magamtól... El kell taszíta­ni... El kell.., El... A fiú eloltotta a villanyt. vitte. Olyan természetesen, olyan ellentmondást nem tú­róén, hogy mire az utcán vol­tak, már úgy ment mellette, mint egy feleség, aki munka után hazaindul a férjével. Ennek talán két hónapja. Az­óta, amikor a fiú hívja, min­dig jön és elhatározza, hogy ezen az estén megkérdezi tő­le, hogy... ___________ I Mit kér­E z a nehéz | dez­------------------------ zen? Azt, hogy feleségül ve­szi-e? Elsüllyedne a szégyen­től. Amikor először jött és a fiú fülébe súgta, hogy halálo­san szereti..., hogy nem tud nélküle élni..., hogy mindig olyan lányról álmodott, mint ő, akkor azt hitte, hogy ez azt jelenti... De a fiú soha nem beszélt a jövőről. Később azt sem mondta már, hogy halá­losan szereti. De hogy is le­hetne tőle megkérdezni, hogy mit akar ... Egyszer ugyan ebben a fogalmazásban meg­kérdezte ... ni, mert a fiú magához rán­totta. — Ma van. Mindig ma van. A mi szerfilmünkben jelen idő van csak. És ez a jelen idő milyen szépen tart hónapok óta, — mondta és megcsókolta. A lány akart még valamit mondani, de aztán belezuhant a csókba. — Párlé moá damur — éne­kelte újra a fiú. Szeme a mennyezetre meredt, kezé­vel szórakozottan matatott a lány nyakán ... — Mit jelent az, amit éne­kelsz? — kérdezte a lány. — Beszélj nekem a szere­lemről. Egy kis francia dal. Tetszik? — Igen, Nagyon szép.. 1 Te, Gábor, kérhetek tőled valamit? — Hót persze, hogy kér­hetsz. Parancsolj — felelte a fiú és szembefordult a lánnyal. — Beszélj nekem a szere­lemről!

Next

/
Oldalképek
Tartalom