Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

Munkával pénizel segíti városunk lakossága az árvízkárosultakat Alighogy megjelent a kor­mány felhívása az árvízká­rosultak megsegítésére, váro­sunkban is megmozdultak az üzemek, vállalatok, hiva­talok dolgozói, hogy segítsé­gére siessenek munkájukkal, pénzzel azoknak a szeren­csétlen családoknak, akik anyagi javaikat, nem egy eset­ben pedig családtagjaikat vesztették el az ország egy részét sújtó árvízkatasztrófa következtében. A Húsipari Vállalat alkal­mazottai csütörtökön reggel röpgyűlésen határozták el, hogy fizetésük egy százalé­kát ajánlják fel az árvízkáro­sultak megsegítésére. A Víz­kutató Vállalatnál június havi fizetésük két százalékát fordítják e célra. A ceglédi malomban — az árvízkárosul­tak megsegítésére kibocsátott bélyegek vásárlásával róják £e együttérzésüket az árvíz sújtotta területek lakossá­gával. Az Egyesült Villamosgép­gyár ceglédi üzemében száztízen jelentkeztek ár- vízvédelmi munkára. , Tíz brigádba szerveződve vár­ják teljesen készenlétben a hívó szót, amikor elindul­hatnak a gátakra. A szakszer­vezeti bizottság kezdeménye­zésére — miután levonul az ár és az építkezések megkez­dődhetnek — vasárnaponként két te­herautóval önkéntes bri­gádok indulnak útnak, hogy részt vegyenek az összeomlott házak újjá­építésében. A Ceglédi Téglagyár mun­kásai még a felhívás megje­lenése előtt felajánlották, hogy — terven felül — ötszázezer téglát gyárta­nak az árvíz sújtotta te­rületek lakóházainak új­jáépítéséhez. Csütörtök reggelig már ezt túl is teljesítették hatvanezer­rel. A gyár Ságvári Endre szo­cialista brigádja a követke­ző vasárnap estétől hétfő reggelig ünnepi műszakot tart, ugyancsak az árvízká­rosultak részére. A város többi üzemeiben és hivatalaiban és termelőszövet­kezeteiben a felajánlások most vannak kibontakozóban. Az eredményekről folyamato­san tájékoztatjuk lapunk ol­vasóit. Új világ - Nagyjáráson Ili. Sajnálni kezdtem őket na­gyon, ahogy a csinos fiatal- asszony elmondotta, milyen nehezen élnek. — Képzelje el, — öten élünk ebből a kis tez-kere- setból — magyarázta. — Ci­pő, ruha a gyerekeknek, egy kis hús, miegymás, — ne­kem már jóformán nem is jut semmi, csak éppen ten­gődünk valahogy.,. Aztán így folytatta: — Meg az autóra is kétféle biztosítást kell fizetni. A ga­rázsdíjai is nemrég emelték fel... Hát igen — így élnek! Ilyen „szegényesen”. Negy­venkét tanyasit látogattam meg, nyolc személyautót és sok motorkerékpárt ta­láltam a nagyjárási tanyá­kon. Ez év májusában ve­zették be a villanyt az öreg iskolába és villamosították a József Attila Tsz szesz­főzdéjét. Televízió hát még kevés van, telepes rádió an­nál több. Nem csoda, hogy az 1963- as tanácsi választásokon már halasztást nem tűrő módon jelentkeztek a kom­munális igények. A tanács­nak be kellett látnia, hogy itt felvilágosult, a világot megismerni vágyó, kultú­rát, kulturált szórakozást igénylő emberek érnek. A nagyjárásiak egy kis össze­fogásért nem mennek a szomszédba! A tanács okosan gazdál­kodott a felajánlott társa­dalmi munkával. Az Abonyi Földművesszövetkezet tá­mogatásával huszonötezer forintért átépítette a Nagy­járás központjában levő ro­zoga üzletházat, s amióta megnyílt a korszerű vegyes élelmiszerbolt, nem kell az asszonyoknak bejárni a köz­ségbe. — Mennyi hús, mennyi bor fogyott el a megnyitáskor rendezett vacsorán... so­rolja Budaváriné boltveze­tő, — de nem hivatalos ün­nepség volt ám — dicsek­szik. — A nagyj árásiak hordták össze a főzni va­lót, meg a bort, négy asz- szony egész délután fő­zött —, úgy örültek az új üzletnek. Voltak vagy két­százötvenen, hát még meny­nyien járnak majd ide, ha elkészül a presszóvendég- lő — mutatja a befejezés előtt álló takaros helyisé­get. Saját bora itt mindenki­nek van. Nem az ivást, ha­nem az összejövést, a közös szórakozást, az élő zenét, a mindennapok egyhangúsá­gát megtörő élményt kíván­ják a nagyjárásiak. (Folytatjuk.) Dajka János IX. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM 1965. JÚNIUS 25, PÉNTEK Ma: nyilvános tanácsülés A városi tanács a mai na­pon tart nyilvános tanács­ülést, melyen a városi fő­orvos számol be a város egészségügyi helyzetéről, majd az ifjúságvédelmi állandó bizottság munkájáról szóló jelentést terjesztik a tanács­tagok elé. A tanácsülés kilenc órakor kezdődik a tanácsháza dísz­termében. Őszre elkészül az Alszegi út Az alapkövek már eligazodtak — Kell-e mélyebb árok az üt mellé ? Szótlanul haladtunk végig az istállón a csemöi Szabad Föld Termelőszövetkezetben. Az állatok falják a haragos­zöld rozsos-bükkönyt. Gyö­nyörűek a hízó marhák, pará­désak a fejős tehenek. Csak akkor beszélgetünk, amikor Észak—Dél Pest megyei válogató Cegléden Szerdán délután volt az Észak—Dél-Pest megyei lab­darúgó válogató a Vasutas­pályán. Goda Imre, a megyei válogatott edzője, harmincegy játékost hívott meg a Ceglédi Vasutas SE, Csepel Autó, Nagykőrösi Kinizsi, Monor, Vecsés és Tököl legjobb lab­darúgói közül. Az Észak—Dél- Pest megyei válogatott lab­darúgói a csehszlovák Kelet- Nyugat válogatott ellen ját­szanak Pozsonyban, Dunaszer- dahelyen és Kolarikovóban. A válogatottból tizenöt játékos utazik ki. A találkozó július 10—11-én és 12-én lesz. A ceg­lédiek közül Hamza, Cseh, Oláh, Csontos, Kökény, Csur­gói és Pintér van a listán. A szerdai játékon igen jó formát mutatott Oláh, Cson­tos, Kökény, Cseh és Pintér. Az edzőmérkőzést három fél­időben játszották. Említésre méltók Csontos és Oláh nagy­erejű lövései, Kökény remek beadásai, Csurgat, Pintér jó játéka. A kapusok több eset­ben csak nehezen tudtak há­rítani. A Csehszlovákiába uta­zó csapat végleges összeállí­tása később történik. (sz) A HELYZET VÁLTOZATLAN UÖ ÍÍQHÍH& W a Rákóczi ut 56/A szám alatti ház­ban, amint azt fényképünk is igazolja. A har­minchét lakásos modern épület alagsorát tovább­ra is elönti he­tenként többször is a szennyvíz, de nincs gazdája az épületnek, aki megszüntetné ezt az egészségre és a ház állagára ve­szélyes helyzetet. (Ottohál Vilmos felvétele) a brigádvezető irodájában leereszkedünk a parányi író­asztal mellé. Boda János, állattenyészté­si brigádvezető kanyargós életútját követjük, amíg vég­re eljutott élete hivatásához. — Kádárnak tanultam — mondja — nagyon érdekelt minden, ami valamilyen kap­csolatban volt a szőlőterme­léssel. Amikor felszabadul­tam, egy esztendeig üzemká­dárnak szerződtem le a Nagy­kőrösi Konzervgyárban. Egy év után jött a tényleges ka­tonaszolgálat, majd a tiszti­iskola. — Leszereltem és ötvenhét- ben, s mint alapító tag be­léptem a Szabad Föld Terme­lőszövetkezeti Csoportba. Én voltam a kis közösség minde­nese. Bíbelődtem a kétholdas szőlőparcellával, közben gyó- gyítgattam a tagság beteg hor­dóit, még szalagfűrésszel is segítettem a tagoknak. — A termelőszövetkezet megalakulásakor én lettem a közös gazdaság üzemkádá­ra. Ez is csak addig tartott, amig az elnök rámbízta a bri­gádvezetést a gazdaság leg­gyengébb területén, Kistelek­ben. Szívós munkával meg­tisztítottuk a földeket. A tag­sággal is megtaláltam a közös hangot. Megnőtt a búzatermés meg a kukorica átlaga is. De ott se hagytak megnyugodni. — Amikor tavaly augusz­tusban tizenegy holdon őszi takarmánykeveréket vetet­tük, nem is álmodtam arról, hogy mire az idén levágjuk a rozsos-bükkönyt, én leszek, a termelőszövetkezet állatte­nyésztési brigádvezetője. Pe­dig így történt és a holdan- kénti százötven mázsa takar­mányt hozó vetést most etet­jük a szarvasmarháinkkal. — Az elnök maga elé állí­tott és kurtán kijelentette, hogy vegyem át az állatte­nyésztést. Akkor már egy évet lehúztam a ceglédi mezőgaz­dasági technikum levelező ta­gozatán. A könyvekben is leg­inkább az állattenyésztés ér­dekelt. Szerencsére itt olyan segítőtársakat kaptam, akik ugyancsak nagyon szeretik az állatokat. Aztán a hizlalási terv, az egységes állomány kialakítá­sa, meg a tejtermelés önkölt­ségének csökkentése kerül szóba. Nos, éppen ezért kell az itatásos borjúnevelő is. — A nyár folyamán felépül az ötvenférőhelyes növendék- marha-istálló, s mostanában rendezzük be az itatásos bor­júnevelést. Az idő azonban telik, men­nék, hiszen így is eléggé „megloptam” az idejét. Jut azért még néhány perc arra is, hogy elmagyarázza: a he­lyes abrakolás és bőséges zöld takarmányozás a tej zsírtar­talmát már négy százalék fölé emelte náluk... Lelkes szavaiból érzem: innen egyhamar nem mozdul, (Rik) Nagy az öröm a juhászatban Majdnem húsz kilósak a leválasztott bárányok Jól teljesítette a Kossuth Termelőszövetkezet négyes számú üzemének juhászata a tejszállítási, gyapjútermelési és bárányszaporítási tervét. A járványt ugyan meg­szenvedte az állomány, hi­szen ötvenhárom bárány el­hullott, a bárányszaporulat mégis elérte a tervezett száz­százalékot. A hétszáznyolcvan- nyolc kiló gyapjútervet tíz mázsa, hatvannyolc kilóra tel­jesítették. Az öröm azonban akkor volt a legnagyobb a juhá­szatban, amikor a bárányok leválasztására került a sor. Megmérték a leválasztott bá­rányokat, s nagy meglepeté­sükre tizenkilenc kiló, har­minc deka volt az átlagsúly. — Ilyen ragyogó ered­ményre nem emlékszem — mondotta Donner Géza üzem­egységvezető. — Persze, te­gyük hozzá, hogy igen jó a gondozás, kiváló volt a téli takarmányozás és nagyon so­kat segített a kövér legelő. Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, a csemöi Rákó­czi Tsz vezetőségének és tagságá­nak. jó ismerőseinknek, jó szom­szédainknak, akik felejthetetlen emlékű férjem, édesapánk, Mikus István tragikus elhunyta alkalmá­ból részvétükkel nagy bánatunk­ban osztoztak, a temetésén meg­jelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. özv. Mikus Istvánná és a gyászoló család Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jő ismerőseink­nek, jó szomszédainknak, akik özv. Némedi Károlyné 6zül. len­gyel Angela temetésén megjelen­tek, részvétüket nyilvánították, sírjára koszorút, virágot helyez­Sági István és neje, valamint a gyászoló család Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek, jó szomszédainknak, akik szeretett jó férjem és testvérünk, Vladár Dániel temetésén megje­lentek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. özv. Vladár Dánielné és a gyászoló család s zető képességét érdemes ala- S posan meggondolni. Tavaly ^ még az egész Alszegi út, Déli ^ út maga egyetlen vízgyűjtő ^ képét mutatta, nagy esők után ^ hetekig használhatatlanná ^ vált a sártengerré alakult ^ földút. Olyan átmérőjű csa- ^ tornákat lefektetni az út mel- ^ lé, amelyik' az emberemléke- zet óta ismeretlen mostani S esőzuhatagok vizét torlódás $ nélkül levezetné, nemcsak fe- $ lesleges, de teljesen célszerűt- ^ len kiadás lenne. Naponta ^ meggyőződünk arról, hogy a ^ talajvíz az Alszegi utat ke- •: resztező mélyebb utcákban ^ szinte az úttest felszínén § van. s Kérünk hát minden érdek- ^ lődőt, hogy viseljék türe-§ lemmel a befejezésig eltelő ^ néhány hónapot, hiszen őszre ^ a mai problémák már csak el- i felejtett kellemetlen emlékké § válnak. gj A városi tanács építésügyi osztály vezetője ^ A BRIGÁDVEZETŐ zenyős, mocsaras terület volt, ezért műszakilag nemcsak in­dokolt, de egyenesen szüksé­ges is volt, hogy az alapok le­fektetése után a forgalmat né­hány hónapra a félig kész út­ra engedjük. Ezzel a részle­ges forgalommal az út terhe­lése kimutatta az altalaj moz­gását. Az alapkövek most már eligazodtak, ma már olyan az út, hogy érdemes az aszfalto­záshoz mielőbb hozzákezdeni. Pénzügyminisztérium a na­pokban adta meg az aszfalto­záshoz szükséges költségvetési pótkeretet. Ennek alapján a Pest megyei Kőbánya és Út­építő Vállalatnál már megren­deltük az útépítés folytatását. Örömmel jelenthetem be, hogy szeptemberi befeje­zési határidővel elkészül a pormentes burkolat az Alszegi úton. Az útmenti árkok vísleve­Az Alszegi út környékén lakók és mások is türelmetle­nül teszik szóvá: mikor fejezik már be az útépítést? Az embe­rek jó akarattal szemlélik a tanács útépítési törekvéseit, de egyre többen kérdezik azt is, hogy a befejezés elhúzódá­sa nem növeli-e meg arányta­lanul a költségeket? A mostani belvizes időszak­ban — jogosan, jogtalanul — kérdezik azt is: miért nem mélyebbek az útmenti árkok, hogyan lehet az, hogy azelőtt az Alszegi út levezette a kör­nyék esővizét, most pedig az eső után órák hosszat vagy fél napra is víztorlódások ta- i pasztalhatók? A türelmetlenkedőknek sokban igazuk van. ; Valóban sokkal jobb lenne, ha j akármelyik építkezésünk — s |ezek között az Alszegi út és ■ Déli út építése is — gyorsabb ! ütemben bonyolódna le. | Közismert dolog, hogy az ! Alszegi út és a Déli út is, vi­Kis ufca nagy problémája A Medárd nap előtti és utáni esőzések alaposan pró­bára tették a Bajcsy-Zsi- linszky téren, még pontosab­ban a Szarvas utca és a Kis utca kereszteződésénél lakó ceglédiek türelmét. Négy utcában — köztük a Bajcsy-Zsilinszky út jelentős részén és az egész téren — összegyűlt esővíz elnyelésére egyetlen víznyelő akna volna hivatott. A Bajcsy-Zsilinszky úton összegyűlt víz egy nyitott árokban folyik egészen a nye­lő aknáig. Az árok és az akna találkozásánál egy húsz Centiméter átmérőjű rés van, s az akna többi része min­den oldalról teljesen zárt. A csatornázásnál — úgy lát­szik — senki sem gondolt arra, hogy a Kis utca és a Szarvas utca vizét is ennek az aknának kellene elnyel­nie. Mivel erre az akna­nyílás elhelyezkedésénél fog­va képtelen, a mintegy tíz- holdnyi terület esővize ha­talmas tóvá dagadva elterül az útkereszteződésnél és ret­tegésben tartja a környék la­kóit. Ha elered az eső, az em­berek ásókkal, kapákkal és lapátokkal kis méretű gáta­kat építenek, nehogy az udva­rukba, lakásukba törjön be a víz. Pár nappal ezelőtt annyi víz gyűlt össze ezen a részen, hogy az itt lakók sa­ját elhatározásuk alapján lyukat vájtak a nyelőakna egyik oldalán, hogy a víz be­juthasson a csatornába. A környékbeliek joggal vár­ják a sürgős intézkedést. Lencsés Gábor * * _ Öntözéses lucerna A Vörös Csillag Tsz hár­mas üzemegységében a múlt évben tíz katasztrális holdon termeltek lucernát. Az ered­mény kiváló volt: holdanként negyvenöt mázsa fehérjében gazdag száraz takarmányt. Az idén már negyven hol­don termelnek lucernát és hogy a termelés még eredmé­nyesebb legyen, az egész gaz­dasági évben öntözik is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom