Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-24 / 147. szám

1965. JÜNITJS 21. CSÜTÖRTÖK t EST me at fi 3 VÁCOTT IS PUSZTÍTOn A DUNA Volt, nincs, de lesz elég magtár Elöntött főút — Hosszú gőt Tizenhat házat kiürítettek Katonák, munkásőrök, lakosok és üzemi dolgozók a víz ellen Igazán olyan megszokott és békés Vác belvárosának a képe, olyan zavartalan a nagy üzleti forgalom s ál­talában az élet, mintha a Du­na hosszú hetek óta tartó nagy áradása nem is érintette volna a szép, folyó parti vá­hosszúságban erős, biztonsá­gos gátat építettek. A Duna-parti sétányt is el­árasztotta a víz a város kö­zépső részénél, azonban itt erősek a kikövezett partok. Feljebb, Kis-Vác alatt, az árhullám, a már úgyis el­ázott, meredek partszaka­szokat alámosta - s azok több helyen leszakadtak. Hatalmas földtömegek zu­hantak a vízbe, egész ud­varrészek tűnlek el és sok ház fala is megrepedezett. In-N honvédegységek katonái, a munkásőrök, és az üzemek: a DCM, a Forte, a Híradástech­nikai Anyagok Gyárának a dolgozói. Az anyagszállítások­nál igénybe vették az Épü­letfuvarozó Vállalat, a BELSPED járműveit és a magánfuvarosokat is. A veszélyt Vácott elhárí­tották, azonban még most is nagy éberségre, állandó figyelőszolgálatra és készen­létre*. van szükség, elsősorban a legkülönbözőbb helyeken felfakadó, kibuggyanó buz­gárok miatt. Szöveg: Hetesi Ferenc Pál Kép: Gábor Viktor Telefonhívásnak eleget téve érkezünk Kiskunlacházára, a Pest megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat telepére. A Ráckevei Járási Tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője, valamint két szakembere a panaszos. Végigjárjuk velük a két 150 vagonos magtárt és a 180 va- gono« nyitott színt, ame­lyekben néhány hét múlva idei gabonát kellene raktá­rozni. — Itt aligha Nyugtalanok a járás vezetői Három sikertelen kísérlet Hány felvásárlóhely lesz a ráckevei járásban ? lehet valamit mondja Lu- mezőgazdasági — ha sürgő­Országos szőlészeti ankét A Burgundia-városrészben a Matejka utcában így szige­telték el magasra rakott homokzsákokkal az egyik nagy erővel feltörő buzgárt rost Pedig az egymást kö­vető árhullámok, mérhetet­len víztömegeikkel, itt is nagy zavarokat, gondot és bajt okoztak. A városi tanács titkársá­gán erről beszélgettünk dr. Breznaí Jenővel. Ö mondot­ta el, hogy az elmúlt héten, a hetedik hullám tetőzésekor jelentős veszély fenyegette a város folyópart mellett hú­zódó negyedeit. — A Duna megáradt vize felnyomult az alsó váro­son keresztül folyó Gom­bás-patakon és elöntötte a dunakeszi—budapesti fő­útvonalat, a patak fölött húzódó kő- hidat is elárasztotta a viz. Itt indult meg elsősorban a nagy arányú védekezés. A patak partján, a torkolaton túl be­kanyarodva, egészen a Bur­gundia utcáig, homokzsákok­ból és nagy mennyiségű föld­ből, mintegy fél kilométer B«a—í s. V-;vv/', *'v ' >sf : nen és a még feljebb levő, de már laposabb, nagyon sűrűn épített apró és elavult házak­ból álló negyedből, összesen tizenhat ház kiürítését ren­delték el. Ezenkívül az ott la­kók közül még több házból önként is kiköltöztek a ve­szély láttán. A folyó itt is felnyomult az udvarokba, kü­lönösen a Cigány-patakocska duzzadt meg. A védekezés a városban jól szervezett, gyors és hatásos volt. A kis-váci részen apró, az ud­varokat külön-külön is védő, nyúlgátakkal reteszelték el a víz útját, a Burgundiának nevezett városrészen pedig, a sűrűn feltörő buzgárokat szigetelték el cementgyűrűk­kel, homokzsákokkal. Egy hé­ten keresztül éjjel-nappal dolgoztak. A műszaki mun­kákat Dombay Sándor váro­si főmérnök irányította, s abban részt vettek a helybeli Szerdán délelőtt a Földmű­velésügyi Minisztérium ren­dezésében kétnapos szőlészeti ankét kezdődött Egerben. Az ország minden tájáról érke­zett szőlész, borász szakem­berek értékelték a második ötéves terv szőlőtelepítéseit, különös tekintettel a magas­művelésű telepítésekre. A tanácskozás részvevői több eger-vidéki termelőszö­vetkezetbe látogatnak el, így Ostorosra, Verpelétre, Aba- sárra, s a helyszínen vitatják meg a magaskordonos szőlő- művelési módszer előnyeit. is tárolni — kacs János osztályvezető sen nem ürítik ki a terü­letet. Hiába sürgetjük a vál­lalatot, mindmáig a legcseké­lyebb igyekezetei sem lát­juk. A magtárakban kukorica, borsó és egyéb keverék- takarmány-alapanyag van, összesen vagy hetvenöt va­gon. Ez a háromszáz vagon- nyi befogadó képességnek csupán egynegyedét foglalja le, de ez csak a látszat. A valóságban mindkét magtár rakterülete teljesen foglalt, s nincs egy vagonnyi üres hely sehol. — Nem nélkülözhetik, pó­tolhatják valahogy ezeket a i magtárakat a járásban? — kérdezzük. — Semmiképpen. A járás­ban összesen 869 vagonnyi a rendelkezésre álló kapaci­tás, s ebben foglaltatik ez a telep is. Előreláthatóan nyolc­száz vagon gabonát kell tá­rolnunk, vagyis több száz vagon gabona tárolását fe- I nyegeti veszély, ha nem ürí­tik ki idejében a telepet. Ez azonban csak egyik oka a járás nyugtalanságának. At­tól is tartanak, hogy a két nagy magtár belső szállító- berendezése sem működik amikor kell, mert még nem adták át műszakilag. Hír sincs felőle, hogy mikor kívánják kipróbálni és lesz-e idő az esetleges hibák kijavítására? Ugyanakkor ahhoz is idő kell, hogy a magtárt ki­ürítsék, kitakarítsák és fer­tőtlenítsék. S hogy a panaszolt kép tel­jesebb legyen, azt is meg kell említeni: a felvásárló vállalat az idén csak négy felvásárlót állít munkába, a tavalyi öt helyett. „Mire való dolog ez? — kérdezik a rác­kevei járás vezetői. — Hi­szen tavaly is akadozott a ga­bonaátvétel az öt felvá­sárlóval, pedig jobb volt az időjárás! Egyenként elmondtuk a já­rás panaszait Dudás Péter­nek, a Pest megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat igazgatóhelyettesének. A dolgozószobájában szakrefe­rensek, előadók ismertetik a MIRE VOLT JÓ? V Gombás-patak mellett hosszan húzódó új, erős földgát védi Vácot. Az itteni munkáknál tűnt ki, a fővárosban lakó Szabó Ferenc, aki földgyalujával egyfolytában 61 órát dolgozott váltás nélkül, a gát építésénél A KORA TAVASZON nyug­talanná vált a falu. Utcán; kertek alján és az. italbolt­ban máéról sem,. .p&ei í. szú.; mint milyen furcsa dolgok történnek az Űj Élet Tsz-ben. Először csak kettő-három, ké­sőbb mind több jól értesült szállította az újabb és újabb adatokat a szőkébb körű ve­zetőség visszaéléseiről. Igaz, voltak, akik azt mond­ták, az elnök nem akarta, de hót a többiek unszolták. A többség azonban legyintett, hogy könnyű Katit táncba- vinni. Végül a sok pusmogás oda vezetett, hogy a taz-«l lenőr­ző bizottság két tagja ügyész­ségi vizsgálatot kért a visz- szatartott 100 ezer forint ügyében. ★ AZ IRATOK világoskék dossziéban fekszenek az ügyészség asztalán. A legelső lapot a tinnyei Új Élet Tsz ellenőrző bizottsága vezetői írták. Magyarázatot kémek, miért nem kapták meg a be­ígért harminchárom forintos munkaegységet. Azt írják, hogy nekik mindezt azzal in­dokolták, hogy tartalékolni kell a pénzt az 1965-ös gaz­dasági évre. Ebbe mindenki belenyugodott. Február végén azonban megdöbbenve érte­sültek róla, hogy a visszafo­gott százezer forintból 89 ez­ret kiosztottak a vezetőség négy tagja között. Szóval, er­re kellett a pénz, nem a tar­talékolásra ... ir — A MEGYEI TANACS vb. 1964. január 5-én kiadott 33/1963. számú rendelete ér­telmében jártunk el — mon­datta Karlik András, a Budai Járási Tanács vb elnökhelyet­tese. — A tinnyei ts-z- veaetők bérezése járási, de megyei viszonylatban is ala­csony volt. Ez a rendelet ni­vellálta a tsz vezetőségének jövedelmét. Tavaly október­ben, amikor Tinnyére került a sor, mi számítottuk ki a meg­adott szempontok alapján, hogy az Üj Élet Tsz elnöké­nek, főkönyvelőjének. fő­mezőgazdászának és állatte­nyésztőjének milyen emelés jár. Az ismertetett bérezést a februári közgyűlés elfogadta. * — SOKAN GONDOLJAK még ma is a faluban — és ezt meg is mondják hogy I a mi munkáink nem az igazi —kesereg dr. Hartig Miklós “főkönyvelői’ Az "osa'c olyan pspjrtofcgiiias. abból nem lesz forint, csak a kapálásból. A j legtöbben még nem jutottak el a felismerésig, hogy jó vezérkar nélkül a legjobb csa­pat sem harcolhat. Persze, a mi hibánk is, hogy idáig ju­tott a dolog. A közgyűlésen az ellenőrző bizottság elnöke hozzászólt a bérezésünkhöz. Azt hittük, megbizonyosodott róla, hogy jogos a közlünk ki­osztott fizetésemelés, és tudja, hogy nem a tagság kárára történt ★ AZ ÜGYÉSZSÉGI VIZSGA­LAT megállapította, hogy a termelőszövetkezet vezetősége a zárszámadás elkészítésekor még nem tudta, hogy a Ma­gyar Nemzeti Bank jó ered­ményeik láttán esedékessé te­szi a 87 ezer forintos takar­mányhitelt, és ragaszkodnak a kimutatott 51 _ ezer forint I készpénzük tartalékolásához. Ha ezt a két összeget ki­oszthatják — mint eredetileg tervezték —, a munkaegység értéke valóban 33 forintra rúgott volna, össztartalékuk nem százezer forint, mint a feljelentők állították, hanem százhetvenháromezer forint, amelyből azonban mindössze 51 ezer volt a készpénz, a töb­bi értékesítésre tartalékolt készlet. ★ — AZ ELSŐ NAPOKBAN úgy éreztem, fogom az asz- szonyt és a gyerekeket és ha­gyok itt mindent. Nem is a harag űzött, inkább a csaló­dás. Kétszer kezdtem újra a tsz-szel. Kezdetben öt tsz volt a faluban. Egyik jobban dar- vadozott, mint a másik. írtak nekem i8 juttatott földet, azon kezdtem egyedül gazdálkodni. Nem ment. A városban pró­báltam szerencsét. Tizen vol­tunk testvérek, egyedül én ta­nultam. Elvégeztem még Er­délyben az aranykalászos gaz- datanfolyamot, kitűnőre. Hagyjam, amit megtanultam — töprengtem. Fojtsam el a kedvem? Hát nem. Beléptem az egyik csoportba. Tizenha­tan voltunk tagok, ezzel min­dent megmondtam. Elküldték Zsámbékra az elnökképzőbe. Akkor már hatmilliós közös alapunk volt. Az elnökképzőt is színjelessel végeztem. MINT AHOGY kitűnőre vizsgázott a mezőgazdasági technikumból és 1956-ban helytállásból Erdélyi László tsz-elnök. A karhatalomtól jött vissza, amikor ismét hívta’ a tsz. Elölről kezdték, és ma megint 12 milliós a fel nem osztható közös alapjuk. Ha éj­jel ellik egy tehén, verik az ablakát, menjen. Tizenöt éve munkaegységes tsz-elnök. Ha kihelyezett tsz-elnök lenne a több mint kétezer holdas gaz­daságban, megkeresné havon­ta a hétezer forintot. Most a fele is alig jut neki, mégis fe­nekednek érte. ÉRDEMES ELGONDOL­KOZNI, miből is adódott Tinnyén ez a csúnya kavaro­dás. Elsősorban abból, hogy a tsz-vezetőség azt hitte, min­dent megtettek, amikor a köz­gyűlés előtt a járási küldött ismertette a vezetőség új bé­rezését. Amikor megkezdő­dött a suttogás, ők is megsér­tődtek. Nem beszélték meg is­mételten az ellenőrző bizott­ság tagjaival a helyzetet. Nem magyarázták meg, hogy a bank előírásai értelmében jár­nak el. Az emberek csak azt látták; van pénz, aztán kide­rül, hogy nincs, végül a veze­tőségnek mégis jut. A pénz­ügyekhez, a könyvelési tech­nikához nem értők nem tud­hatták, hogy az egyik szám­lán nyilvántartott pénzt nem lehet más számlára átvinni, tehát a vezetőség fizetéskiegé­szítését nem az értékesítésre tartalékolt összegből vették el, az maradt a takarmány­számla levonása után érintet­lenül. Az új fizetési rendelet értelmében a vezetőségi ta­goknak jogukban állt volna az 1964-re szóló felemelt fizetésü­ket ható elosztásban felvenni, de ők éppen az elnök kíván­ságára a közgyűlés jóváhagyá­sa után egy összegben vették kézhez. így indult meg a lavina, dúlta fel a kedélyeket, amely­nek nyomán emberek fordul­tak szembe, ímmel-ámmal ment a munka. Az ügy most már lezárult, a kedélyek Is megnyugodtak. Mégsem árt "belőle tanulni Tinnyén és má­sutt., Több bizalommal, több hozzáértéssel és több türelem­mel egymás iránt nem jutot­tak volna az ügyészségi vizs­gálatig. Komáromi Magda helyzetet, s Dudás Péter azok alapján válaszol. — A magtárakat idejében kiürítjük. A kiskunlacházi két nagy magtárban tárolt ipari alapanyagokat folyama­tosan feldolgozza a helybeli takarmánykeverő üzem. Szá­mításunk szerint a hónap végére tárolásra készek lesz­nek a magtárak. — S a belső szállítóberen­dezés is működik majd? — Ezt — sajnos — nem tudjuk. A berendezést az Élelmiszeripari Javító, Sze­relő és Szolgáltató Vállalat szerelte fel, de még nem tör­tént meg a műszaki átadás. Tavaly decemberben kel­lett volna átadniuk a be­rendezést, (le még mindig csak reméljük, hogy vé­gül is működni fog. Három sikertelen kísérlet után már nem jelenthetjük ki határozottan, hogy a negye­dik, azaz a június 29-i sike­res lesz. — Eszerint az is lehet, hogy nem használhatják a magtárakat? — Ez a veszély nem fe­nyeget, mert legrosszabb eset­ben kézi erővel tárolunk. Eh­hez a vállalat biztosít mun­kaerőt. Meg kell jegyeznem ezzel kapcsolatban, hogy va­lótlan az a hír, amely sze­rint mi a tsz-ek terhére, illetve költségére szándékoz­nánk elvégeztetni a tárolást. Arról van szó csupán, hogy amennyiben a tsz-eknek van munkaerejük ehhez, akkor térítés ellenében vennénk igénybe azt. Végül a felvásárló létszám csökkentése kerül szóba. A járás nyugtalanságát ezzel kapcsolatban is alaptalannak minősíti az igazgatóhelyettes. Elmondja, hogy a csökkentés csak feltéte­les, és azért látszik ész­szerűnek, mert tavaly sok kis magtár volt a járás­ban, az idén viszont kon­centráltabb a tárolás. A kevesebb felvásárlóhelyhez kevesebb felvásárló kell, de ha mégis váratlan akadályba ütköznének, a vállalat nem ragaszkodik a csökkentéshez. A járás vezetőinek aggo­dalma tehát túlzottnak tűnik, mégis a gabona megmenté­séért érzett aggodalom indo­kolja az óvatosságukat. A vál­lalat biztosítékainak nagy ré­sze még csak ígéret, amely­nek megvalósításához mái* nem túl sok az idő, de re­méljük, valóra válik! Nagymiklós István Von még betyárbecsület! A közelmúltban hírt ad­tunk arról — Csiba József gödöllői tudósítónk értesí­tése nyomán —, hogy a gödöllői szociális otthon kerítéséről ellopták a fe­dőlapokat. Feltehetően meggondolatlan sihederek voltak, s ugyancsak ők hordták el virtusból a ke­rítés tangazdaság felőli ol­daláról az alapköveket is. A cikk nagy érdeklődést keltett, s a megjelenéssel egyidejűleg a rendőrség megindította a nyomozást. Csütörtökre virradóra nagy meglepetéssel látták a szociális otthon lakói, hogy az ismeretlen tette­sek visszaszállították az ellopott köveket. Egy biztos: a tettesek jó erőben lehettek, mert egy- egy kőoszlop súlya dara­bonként több mint két má­zsát tett ki! No de hát a visszaszerzett becsület megért ennyi cipekedést!

Next

/
Oldalképek
Tartalom