Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-17 / 141. szám

1965. JÚNIUS 17, CSÜTÖRTÖK Mar MECVEI tÄiflP a Zentai Anna és Ráfonyi Róbert Ausztráliába utazott Zentai Anna és Rátonyi Ró­bert, a Fővárosi Operettszín­ház művészei Ausztráliába utaztak. A népszerű magyar művészek hat hétig vendég­szerepeinek a távoli földrész városaiban. — Impresszáriónk az ott élő magyarok kívánságára szer­vezte meg turnénkat — mon­dotta elutazásuk előtt Zentai Békehónap A Béke-világtanács Helsin­kiben júliusban tartandó ülés­szaka tiszteletére indított bé­kehónap eseményei tovább tartanak megyénkben. Júniusban ismét hatalmas tömegekhez jutott el a Béke­világtanács szava a helyi nép­frontbizottságok útján. Se sze­ri, se száma a kisgyűléseknek, a táviratoknak és leveleknek, amelyekben a vietnami ag­resszió ellen tiltakoznak. Dabason iskolai tomabemu- tatóval kötötték össze a béke- gyűlést. A jászkarajenöi ma­gyar—szovjet barátsági estre több mint ötszázan voltak kí­váncsiak. Abonyban az elmúlt két hétben huszonkilenc he­lyen tartottak tanácstagi be­számolóval egybekötött béke- kisgyűlést. Kocséron a Haza­fias Népfront aktívái negy­venhárom családot látogattak meg és csendes beszélgetés ke­retében vitatták meg a világ- politikát, a békemozgalom helyzetét. Nagykátán béke- kisgyűléseken nyolcezer em­ber vett részt. Farmoson, Új­szilváson és Tápiószecsőn há­romezren hallgatták meg a” vietnami harcokról, a béke­mozgalomról és a német kér­désről szpló tájékoztatót. Gödöllőn nyolcezren figyel­tek a külpolitikai beszámo­lókra, Cegléd városában öt­ezeré tszázan. Magiódon a járási tanács­tagi beszámoló alkalmából a résztvevők tiltakozó távira­tot küldtek az Országos Béke­tanácshoz, míg Vecsésen már eddig több ezren tekintették meg a húszéves békés építő­munkánkat bemutató kiállí­tást Anna. — Sydneyben, Mel- bourne-ben és még több óvá­rosban tartunk előadásokat. Régi, közkedvelt repertoá­runkkal szerepelünk: főként Lehár, Huszka és Kálmán Im­re muzsikájával szeretnénk az óhaza üzenetét elvinni az ott élő magyaroknak. A Csárdás­királynő, a Tatárjárás híres duettjei, számos Rátonyi-pa- - ródia, reméljük, tetszeni fog az ottani közönségnek is. Ter­mészetesen nem marad ki a műsorból a magyamóta sem: poggyászomban több eredeti népviseleti ruhát viszek. Ha­zafelé átutazóban más orszá­gokban is megállunk, így töb­bek között Egyiptomban. Hosszú, fárasztó, de igen szép élménynek ígérkező ütünk so­rán arra törekszünk, hogy erő­sítsük a magyar előadóművé­szét és a magyar muzsika jó hírnevét. Kopogjuk le a fán... A stílbútor és a modern — Mi tetszik az embereknek ? Látogatás a Váci Faipari Ktsz műhelyében — Aki tehetősebb és több szobája van, ma is szívesen vásáról kolonniálbútort — mutatja a nagy műhelyben a készülő darabokat Veres Bá­lint, a Váci Faipari Ktsz el­nöke. — De ebben is válto­zott az ízlés. Már nincs raj­ta annyi csavarodás, rozet- tás angyalka, mint régen. Az egyik sarokban Petyerák Károly faszobrász farag vé­sővel egy oszlopfejet. Fiatal ember, nem több huszonötnél. — A visegrádi műhelyben tanultam a szakmát. A múlt bútorairól én is inkább csak a tanítóim elbeszéléseiből tu­dok, meg amiket múzeumban látok. Amikor még virág­zott a barokk — mesélték -*■ rengeteg figurát faragtak. Ember-, állatfejeket, fantá­BARATOK (Foto: Gábor) ziaalakokat, leveleket. A mai stílbútoron alig találni be­lőlük, mégis hűen tükrözik a kor hangulatát. — Jó szakma ez, sok a kö­vetője? — Nem sokan tanulják a fiatalok közül. Pedig érde­mes, megfizetik a munkán­kat. A ktsz-ben negvennégyen dolgoznak. Évi forgalmuk majd ötmillió forint. Űj bú­toron kívül — amit a fő­városi üzleteknek készítenek — sokat dolgoznak a lakosság számára is. — Legtöbben egyedi dara­bot készítettnek. Moderni­zálják a régi bútort, vagy hiányzik egy-egy darab, amit már nem lehet kapni. — Előfordul-e valami kü­lönös kívánság? — Hébe-hóba. Ma már nem olyan bútorbolondok az em­berek, mint régen. Nem akarják, hogy a tölgyfaasztal az unokának is szolgáljon. Inkább a derűs, könnyű da­rabokat szeretik. Akadt azért, aki olyan szekrényt csináltatott volna, amit le­hetetlen volt elvállalni. Re­keszek, fiókok és polcok át­tekinthetetlen káosza. Az ilyesmi ritka, mint a fehér holló — szerencsére. Annak örülünk a legjobban, ha olyan kisbútorra kapunk rendelést, amely a lakosság igényeit kielégíti. Mint pél­dául az az ülőke, amiből hat­van darabot kezdtünk gyár­tani. Modern, sokan keresik és olcsó. — Fa- és anyagellátás? — Kopogjuk le a fán: je­lenleg kitűnő. (k. m.) \ szadai színjátszó' Mintegy fél esztendővel ez­előtt alakult meg a szadai művelődési ház színjátszó cso­portja, amely megalakulása óta igen tevékenyen vesz részt a kis község kulturális életé­ben. A tizenöt tagú csoport a művelődési ház fiatal igazga­tója, Burányi Gyula irányítá­sával már több rendezvényen tett tanúságot képességeiről, a napokban egész estét betöltő produkciójával örvendeztette meg közönségét: Szigligeti Ede vígjátékát, a Liliomfit ad­ta elő a művelődési ház szín­padán megérdemelt sikerrel. Ki tud segíteni? Ki gondolná, hogy egy ku- koncagórc építése szinte le- kuzuhetetlen akadályokba üt­közik? Hely van, pénz van, építőkapacitás is akad, csak építőanyag nincs. Pontosab­ban csak eiőregyártott vas- betoncicm hiányzik, amelyet a típusterv előír. A tízvago- nos kukoricagóréiioz előírt PV és PK jelű vasbeton­elemekről van szó. Mayer János, az Aszódi Járási Tanács építési és be­ruházási előadója panaszolja ezt, két termelőszövetkezet érdekében. Megkérdeztük tőle, hogy a tsz építőbrigádja nem tud­ná-e elkészíteni a szóban- forgó épületeket? Anyaggal, szakismerettel rendelkeznek — mondja — csak a terv hi­ányzik. A típusterv ugyanis csak megemlíti a vasbeton­elemeket, de nem tartal­mazza a gyártáshoz szüksé­ges műszaki adatokat. Kere­sik« kutatják, hogy hol tud­nának szerezni ilyen tervet, de igyekezetük hiábavaló. Ha segítséget kapnának, akkor őszig, a kukorica be­takarításáig elkészülhetnének. Ha nem kapnak segítséget, akkor prizmákban állhat húsz vagon tengeri. Most még van idő. Ha vala­hol elfekvő készlet lenne PV és PK jelű előregyártott vas­betonelemből, s azt megkap­nák, megoldódna a probléma. Annak is örülnének, ha a tí­pusterv készítői adnának ta­nácsot és műszaki leírást. <n. 1.) Átveszi-e Dabas a zirci normát? Új módszer a mezőgazdaság állami irányításában Veszprém megyében a zirci járásban a termelőszövetke­zetek maguk szabják meg, melyik, mit és mennyit vállal a járás mezőgazdasági terme­lési és felvásárlási tervéből. Ennek az újszerű módszer­nek tanulmányozására a Ha­zafias Népfront dabasi já­rási bizottsága tanulmányutat szervezett, és az elmúlt héten Dabas- ról népes küldöttség uta­zott Zircre. Többek között részt vett ezen az úton Nagy Imre, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Márai Péter, aki ugyanezt a tisztet a járási rosközelbe. Aztán — mivel álmai egyelőre nem teljesül­tek — felszögezte őket a fal­ra és most vár. Miért kerültek el otthonról ezek az emberek. Muszáj ezt a vándoréletet élni? — Hát, nem muszáj ... — mondja Túrái Dániel brigád­vezető és félszeg mosoly ül az arcába. — Maga egyedülálló ember, vagyontalan? — Van énnekem házam, családom Tiszadersen. Minden hét végén hazamegyek. — Miért hagyta ott a falut? — ötvenkettőben beléptem a téeszbe, de három évre rá ügy éreztem, hogy más élet kell nekem. — És hogy érzi itt magát, megvan elégedve? — Ami kell, az megvan. — Mi kell? — Nem sok kell nekem ... A munkásszállás a vízügyi Építő Vállalat tulajdona. Á vállalat nemrég települt ki a fővárosból Budaörsre. Nagy összegeket fordítottak kihelye­zésére. A fényképezett régi barakk mellé egy modernebb, jóval igényesebb szállásra is futotta a keretből. Itt csak két-három, legfeljebb négy ember lakik egy helyiségben, ök tehát már jobban élnek a képen szereplő társuknál. Timkó János géplakatos csoportvezető kétágyas szobá­ban lakik. Intelligens, ki­egyensúlyozott ember. — Család, vagyon? — Három gyerekem van. Tavalyelőtt házat építettünk, sok az adósságom. Otthon Ti- szalökön nem lehetett jól ke­resni. Itt háromezret kapok. Még három-négy év és haza­megyek. Nagyon vágyom már a családhoz, a szabad estékre, a szombat délutánokra, me­tanácsnál tölti be, továbbá Kancsár Ferenc, a népfront­bizottság titkára, de csatla­kozott hozzájuk Baranovits Béla járási tanácstitkár és Bocs József Örkényi tanács- titkár, hátha találnak igaz­gatási téren is valami újat. Találtak. A Zirci Járási Tanács ülé­seiről jóformán sohasem hiányzik egyetlen tag sem, és ugyanez a helyzet a közsé­gek tanácsülésein is. Más­felé, úgyszólván mindenütt, az esti órákban tartják a ta­nácsüléseket, Zircen ezzel szemben már hosszabb idő óta általában délelőtt, leg­feljebb a kora délutáni órák­ban. Amióta pedig bevezet­ték a „nappali” üléseket, a tanácstagok szorgalmasab­bak lettek, mindig megje­lennek. Ha egy-egy, nagy ritkán mégis távolmarad, a ta­nács vezetői már másnap meglátogatják, megtuda­kolják, miért nem jött el. Ennek a két újításnak tulaj­donítják Zircen az ülések rendszeres látogatottságát. A mezőgazdasági terv bon­tását pedig a következőkép­pen intézik: Amint a járási tanács meg­kapja tervét a megyétől, ösz- szehív valamennyi termelő- szövetkezetből hat-hét tagot. Van a meghívottak között el­nök, agronómus, főkönyve­lő. brigádvezető, de egyszerű tsz-tag is. Ez a széles körű bizottság azután négy albi­zottságot küld ki és a leg­jobb, legtapasztaltabb tsz- elnökök közül a négy bi­zottság elnökeit megvá­lasztja. Az elnökön kívül az albizottságokban egy-egy tsz- agronómus, a járási mező- gazdasági állandó bizottság valamelyik tagja, továbbá a járási tanács szakigazgatási osztályának kiküldöttje vesz részt. A választás után a négy el­nök termelőszövetkezetének termelési, felvásárlási és pénzügyi tervét tárgyalja és határozza meg a plénum, amely azután feloszlik. Ezt követőleg a négy bi­zottság a járási tervet a helyi adottságok szerint osztja fel a többi termelőszövetkezet kö­zött, végleges döntés előtt azonban meghívják ülésük­re külön-külön minden tsz vezetőit, hogy a tervet meg­beszéljék velük. Jelen van­nak ilyenkor a felvásárló vál­lalatok megbízottai is, akik ott nyomban megkötik a ter­melési szerződéseket. Egyik tsz-t sem kénysze­rítik azonban olyan növény termesztésére vagy állat te­nyésztésére, ami nem felél meg adött lehetőségeinek. A hizlalási terv szintén a szö­vetkezet adottságaihoz alkal­mazkodik. Azáltal pedig, hogy a tsz-ek úgyszólván autonóm testületé állapítja meg a tervet, a gazdasági de­mokratizmus érvényesül erő­sebbnek, anélkül azonban, hogy a járási tanács irányító és ellenőrző szerepe csorbát szenvedne. A termelés eredményei, va­lamint a tsz-ek tervteljesítése határozottan megjavult az új módszer bevezetése óta a zirci járásban. Nagyon helyes tehát, ha most a Dabasi Járási Tanács behatóan tanulmányozza a zirci normát és mérlegeli, bevezesse-e saját járása vi­szonyaihoz alkalmazva. Szó van azonban arról, hogy előbb még egy tanulmányutat tesznek Makóra, ahol a tervfelosz­tásnak más módszerét dol­gozták ki. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a harmadik ötéves terv kezdetén a dabasi járásban is új módszereket vezetnek be a mezőgazdaság állam: irányításában. Sz. E. Takarmánynak marad a borsóhüvely Fejtőgép Túrán és Kartalon A túrái Galgamenti és a kartali Uj Elet termelőszövet­kezet több száz holdon ter­meszt zöldborsót az idén. A borsó egy részét a piacra vi­szik, a többit pedig konzerv­gyárt ásra használják. A Dunakeszi Konzervgyár most egy-egy nagy teljesítmé­nyű borsófejtőgépet szállított ki a két termelőszövetkezetbe. Ezzel egyrészt a szállítási költ­ségeket csökkentik, másrészt a termelőszövetkezet érdekeit kívánják szolgálni. A borsófejtés után ugyanis nagy mennyiségű zöld hüvely marad vissza a termelőszövet­kezetben, amelyet takarmá­nyozásra lehet felhasználni. 1 gyárán, sok a gyenge munka- ^ erő. Az okok? Vállalatunknak § például az összesítéskor egy ^ meghatározott bérátlagot kell ^ kimutatni. Ezért a magas fi-^ zetésű szakmunkások mellett ^ egy sereg kis fizetésű segéd-^ munkást is alkalmazunk, ak- kor is, ha legtöbbjének nemi sok hasznát, főleg minőségi § hasznát nem vesszük. Ezek^ aztán megszokják, hogy kiesig ugyan a kereset, de megtűrik^ őket ^ — A faluról jött munkaerő^ értékelésénél a végső mér- ^ leg tehát negatív? — Egyáltalán nem. Gondol- $ juk csak meg, hogy hatalmas,^ nélkülözhetetlen ipari léte- ^ sítmények egész sorát építet-^ tűk fel velük, az ipari szak- ^ munkákban jórészt járatla-^ nők segítségével. Nélkülük ezs aligha történt volna meg — a^ pesti ember nem megy vi- ^ dékre építeni, csatornázni. ^ Még a törzslakos budaörsi^ sem Ök pedig az ország leg- ^ eldugottabb részeibe is elmen-^ nek vállalatunk részlegeivel as munka után. | — Jelent-e valamit Budaörs^ jövője szempontjából, hogy ^ ide települt ez a vállalat? ^ — Mi fogjuk befejezni a ^ község teljes vízművesítését. ^ A község távlati tervében az^ új műút mellett ÁFOR-telep ^ felépítésében lesz nagyobb ^ szerepünk. % hiSSZÜk, ezek a tervek, ^ ha rögtöni megoldást nem is, ^ de perspektívát adnak nem- ^ csak a budaörsieknek általá- ^ ban, hanem a képen látható ^ embernek és társainak is. ^ Mert mire e tervek megváló- sülnek, a munkásszállás bel- § sejp lakóinak élete is átala-^ kul. ^ Padányi Anna — ^ Dozvald János $ munkás akarsz maradni? Va­lami szakmát kéne tanulnod... — Gondoltam már rá — mondja tétován. — Bejársz Pestre? — Moziba. — Nők? Micsoda kérdés! Szégyen­lősen mosolyog, le nem véve a tekintetét a semmiről. — Jól érzed itt magad? — Igen. — Jó lenne egy kép a falra, nem? — Gondoltam már rá — né­zi a falat. Dehogy gondolt. Tizenhét éves fejjel, amikor a fiatalok meg akarják váltani a vilá­got, csak létezik egyik nap­ról a másikra. Sem terve, sem vágya, sem ötlete. És ez a kö­zösség, ez a sok igénytelen, magára alig adó ember sem törődhet eleget vele. Angyal Zoltán főépítésveze­tő: — Szükségünk lenne egy viszonylag állandó munkás­gárdára, de mi csak „csavar­gó” életet tudunk biztosítani, így hozzánk is azok jönnek, akik ezt az életet kedvelik. — Vajon mi vonzza őket? — A mezőgazdaságinál vi­szonylag könnyebb, tisztább munka, a civilizáció közelsé­ge, némelyeket a több pénz. Tudom, hogy ez kétoldalú, el­lentmondásos dolog, hiszen ugyanakkor a minimumig csökkentik kényelmi igényei­ket. De sokan ezt bánják leg­kevésbé. Megszokják, még meg is szeretik az örökös csa­vargást. — Milyen munkaerőt jelen­tenek? — Egy részük jól dolgozik. De az a tény, hogy az ipar szinte minden munkaerőt kor­látlanul befogad, a színvonal silányosodásával is jár. Ma­lyeket végre nem vonaton töl­tök. — Az itteni körülmények? — Rendes hely. Tisztaság van, nyugalom. Szeretek ol­vasni. Batiszta József ötödik X-ével pingpongozni siet a folyosón. — Én itt mindig jól érzem magam — mondja nagyon ha­tározottan és vidáman. — Szakmája? — Ne is mondja, színpad­festő vagyok. Úgy nézzen rám, hogy 22 évig dolgoztam a Vígszínházban. Negyvenöt után hazakerültem Tiszalök- re. Ott tíz évig a vízműnél voltam. Mikor vége lett az éptíkezésnek, idejöttem. Nem­csak a munka miatt, de nem is akadt volna Tiszalökön ilyen jó kereset. Kéthetenként hazautazik. Ajándékot visz a fiának. Va­sárnap ül a horgászbot mel­lett: nézi a dugót, várja a hét­főt. Prém Imre tizenhét éves, vékonycsontú, szőke legény. Fél éve dolgozik a vállalatnál. Kisegítő munkás, ezeregy.-záz forintért. Debrecen mellől jött egy tanyáról. A Szekrény sok mindent el­árul. Belsejében a felső pol­con néhány zsíros — lekváros — és egy sótartó üveg, régi, száradt kenyerek között. Egy öltöny, egy kabát, — ez a ru­határa. Alul ócska cipő orra ágaskodik. Van még egy bő­röndje is. Kéthetenként haza­utazik, — nyolcvan százalé­kossal nem drága. — Hogy jutott eszedbe, hogy a vállalathoz gyere? — A bátyám itt dolgozik, ő mondta, szegődjek én is ide. — Mi szeretnél lenni? A semmibe néz. Nem felel. Mentőkérdés: — Egész életedben segéd-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom