Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-17 / 141. szám

FEST HEGYEI sMírim* 1965. JÜNTUS 11, CSÜTÖRTÖK Téglagyárak ez árvízkárosultakért A MÉMOSZ főtiikáránok nyilaikozata A szakszervezet és az Építésügyi Minisztérium a rossz időjárásra tekintettel szükségesnek látja, hogy a téglagyárak erőfeszítéseket te­gyenek az elmaradt tételek pótlására. Ezek formáját, le­hetőségeit keresi, s rövidesen közli. Nagyon tiszteletre méltó az erdőkertesi téglagyár dol­gozóinak önkéntes és szív­ből jövő kezdeményezése. Ügy tartjuk azonban, hogy lehetőleg ne külön műszakkal, hanem — munkaidőn belül — jobb szervezéssel igyekezzenek segíteni a téglahiányon, s így közvetve az árvízkárosultakon. Szakszervezetünk álláspontja minden esetben ez; lehetőség szerint a túlmunkát kerüljük, de ha arra szükség van, úgy az érte járó bért a munká­soknak folyósítani kell. Gyöngyösi István a MÉMOSZ főtitkára A zölcfhorsó-„aratás“ erőpróbájának két hete Nagykőrösön Igazi erőpróba előtt állnak a nagykőrösiek. Korábban volt olyan év, amikor a városi konzervgyár már május 23-án megkezdhette a zöldborsó fo­lyamatos feldolgozását. Az idén viszont nagy késésben vannak. A gyár a tegnapi na­pig mindössze húsz vagon borsót tudott felvásárolni, mi­közben hátra van még több mint ötszáz vagon leszedése, beszállítása, feldolgozása. Mától kezdve Nagykőrösön minden borsócséplő-fejtőgép teljes gőzzel üzemel. A gyár maga ügyel arra, hogy azokon a földeken, ahol tíz százalék­nál több a gyom, kézi nyüvést alkalmaznak. Figyelmeztették egyúttal a termelőszövetkeze­teket és az állami gazdaságot, hogy mivel június időjárása is túl sok esőt hozott, nehéz lesz a begyűjtés, a szállítás, de ennek ellenére tovább vár­ni nem lehet, mert a borsó el­öregszik és aztán már csupán vetőmagnak lesz jó. A város körüli telepeken csatasorba álltak a rádióadó­vevők is, hogy ha valahol a szinte éjjel-nappal járó gépek leállnának, azonnal javítást, pótalkatrészt kérhessenek. Az elkövetkező két hét nehéz erőpróba lesz a körösieknél, ami a zoldbarsó leszedését és feldolgozását illeti. Augusztus 7: Ötszáz tsz-tag utazik a megyéből Szegedre Szeged az ünnepi játékok városa, lázasan készül a nyá­ri idényre; gazdag színházi programmal fogadja vendé­geit. Augusztus 7-én, szom­baton este egyébként a Dóm tér hétezer férőhelyes sza- bartéri színpadát csak ter­melőszövetkezeti tagok népe­sítik be. Az ország különbö­ző részeiből összesereglő szövetkezetiek, Katona Jó­zsef Bánk bán című drá­májának szabadtéri változa­tát tekintik meg. Közöttük ott lesz az az ötszáz szövet­kezeti gazda is, akiket a biz­tosítási és önsegélyezési cso­portok költségén különvona- ton visznek le Szegedre. Az immár hagyományos kétna­pos szegedi kirándulás most is érdekesnek ígérkezik. // Megvásárolva // Állami támogatás pedagógus­lakások befejezéséhez A Művelődésügyi Miniszté­rium beruházási keretéből — többek között — Budakeszin és Inárcson négy pedagógus­lakás építését kezdték meg. Ezekhez a községfejlesztési alapokból is hozzájárultak. A lakások befejezéséhez most a megyei tanács végrehajtó bizottsága mindkét község számára egyenként 120 ezer forint állami támogatást adott. Habsburg uralkodók művészi portréi kerültek elő a Nemzeti Színház kelléktárából A Nemzeti Színház bontása­kor a kelléktárból tiz művészi portré került elő, amelyek Habsburg uralkodókat — köz­tük II. Lipótot, V. Ferdinán- dot, III. Károlyt, II. Józsefet és I. Ferencet ábrázolják. Az egyik neves bécsi mes­ter által, a XIX. század végén alkotóit festménysorozatot 1946 táján az Elhagyott Javak Kormánybiztossága dekorá­ciós célokra adta át a szín­háznak. A képek közül külö­nösen az utóbbi időben gyak­ran „szerepelt” Mária Terézia arcmása, amely Németh László: II. József című drá­májának volt egyik színpadi kelléke. A darab rendezője hívta fel a szakemberek fi­gyelmét a képekre. A festmé­nyek Devich Sándor restaurá­tor műhelyéből kikerülve a budapesti Történeti Múzeum Kiscelli úti múzeumának gyűjteményét gazdagítják. Fémet gumival ÚJ RAGASZTÓANYAG Az örmény Tudományos Akadémia szerves kémiai in­tézetében előállítottak egy Politrién elnevezésű polimert, aminek segítségével a kau- csukot fémmel egyesítik. A politriénnel fémre ragasztott ki» gumilapot tízmázsás te­her sem szaktija le. A poli- trién emellett rendkívül hö- álló s a korróziótól is meg­védi a fémeket. Könyvek negyvenezer forintért Ideiglenes épületet kap a szobi gimnázium Jövő tanévben már három évfolyama lesz a gimnázium­nak Szobán. Első és második osztálya számára eddig a község általános iskolájában szorítottak helyet. Több tan­termet azonban az általános iskola már nem engedhet át, viszont a gimnázium tervbe vett építésére előreláthatólag csak a harmadik ötéves terv során kerülhet sor. Az okta­tás zavartalan folytatása ér­dekében tehát szükségmegol­dásról kell gondoskodni. A gimnázium bővítésére most ingatlant vásárolnak Szo- bon a katolikus egyháztól. Az évtizedek óta használaton kívül álló, jókarban levő, masszív épület tanteremmé alakítható át. A vételárat és az átalakítás költségeit a községek által a gimnázium létesítésére befizetett összeg­ből fedezik. Az átalakítási munkálatokat még a nyár fo­lyamán elvégzik, így a jövő tanév elején az oktatás is megindulhat az épületben. A gödöllői járás községei­ben biztató eredménnyel zá­rult a könyvhét és mindenütt hozzájárult az irodalom nép­szerűsítéséhez. Több, mint negyvenezer forint értékű könyv kelt el a járásban. A tekintélyes összegnek több mint a felét, 24 313 forintot a járási székhely, Gödöllő lakos­sága költötte el könyvek vásárlására. Az idei könyvhéten a gödöl­lői járásban a súlypont a gyerekeken volt. Gazdára lelt a könyvek közel negyedré­sze, az ifjúsági irodalmi könyvek közül 9150 forint értékben vásároltak a fiata­loknak. Május 29-én Zsám- bokon és Valkón nagy sike­rű író-gyermekolvasó találko­zót tartottak, amelyen 60, illetve 170 fiatal olvasó vett részt és könyvsorsolást is rendeztek. Május 31-én Gö­döllőn és Kerepesen a gyer­mekek számára a könyvhéttel kapcsolatos szellemi vetélke­dő volt. A győztesek könyvjutal­makat kaptak. A május 30-i gyermekkönyv- napon a járás minden közsé­gében különsátorban árusí­tották az ifjúsági és gyer­mekkönyveket. Nagy sikere volt az Isaszegen, június 3-án a nőtanács és a könyvbarát bizottság közös rendezésében megtartott író-olvasó talál­kozónak is, amelyen hetven isaszegi asszony és -leány találkozott Bihari Klára-írónő­vel. - •[ f Előmozdította a járásban a könyvhét sikerét az is, hogy minden könyvtárban szín­vonalas kiállítást rendeztek. HABALUMINIUM Az amerikai tudósok ki­dolgozták a habalumínium előállítási módját. A megol­vadt fémhez habképző anya­got kevernek, majd vízzel gyorsan lehűtik. A 0,19—0,64 fajsúlyú habalumínium ég­hetetlen, jól megmunkálható és kiválóan alkalmas hőszi­getelésre. Ha nagyméretű térelválasztó fa­lait nézem, alko­tóját erőteljes­nek, majdnem ro­bosztusnak kép­zelem. Amikor kecses üvegvá­záit, tálait lá­tom, akkor töré­kenynek, légies­nek tűnik. S ami­kor Szabó Erzsé­bet üveg-iparmű- vésznővel beszél­gettem, az utóbbi kerül előtérbe. Halk szavú, sző­ke asszony tervez­te a ridegnek tű­nő üvegből azt a sok szép dísz­es használati tár­gyat, melyek nem­csak a hazai, de a külföldi szak­emberek előtt is hírnevet, megbe­csülést jelentenek neki. Tulajdonképpen festőnek készült. — Esti tagoza­ton kezdtem az üveg formálásával foglalkozni. Szabó Gyula volt a ta­nárom. Harma­dikban indult nappali tagozat, akkor hagytam ott a festészetet. Hárman voltunk. Három lány. A tanulás után Salgótarjánba, majd Ajkára ke­rült. A mostani kiállítás anyagát is az Ajkai Üveg­gyárban készítet­ték. — Csodálatos érzés volt a ki­állítás megnyitá­sa. Pedig nem ez az első. 1957-ben az Ernst Mú­zeum fiatal kép­zőművészek Kiál­lításán vettem részt, 1958-ban itt, a Csók Galé­rián ötödmagam- mal, majd 1959- ben a Műcsar­nokban, a IV. or­szágos iparművé­szeti kiállításon nagyobb anyag­gal, önálló vit­rinben jelentkez­tem. S az elismerés nem maradt el. A műcsarnokbeli kiállítás után, 1960-ban Szabó Erzsébet Mun­r r TERVALASZTO FALAK KARCSÚ, FORMÁS VÁZÁK Finom vonalak, művészi munka kácsy-díjat ka­pott. Ezt köve­tően a British Múzeum megvá­sárolta néhány dísztárgyát. Az üveg mű­vészének nevezik. Hosszú nyakú, ketócs vázái, for- más tálai, vízes­és asztali készle­tei nagy tehet­ségről, türelem­ről, anyagszere- tetről vallanak. Gazdag tapasz­talatokkal, sok élménnyel tért vissza csehszlová­kiai tanulmány- útjáról. A Prágai Művészeti Főis­kolán Sztanyisz- lav Libenszki ad­junktus és Jozef Soukup profesz- szor munkatársa volt. Hazajövete­le után rendezte a Csók Galérián a kiállítást. Másfél évig készült rá. A kapuzárás után sem pihen. — Elsősorban a térelválasztó fa­lak tervezésével foglalkozom. Sze­rintem jövője Van a belsőépítészet­ben. S hogy nemcsak a szakértők, ha­nem a szépet, íz­léseset szerető emberek körében is sikere van ki­állításának, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a dísztárgyak, kész­letek, lámpates­tek mellé helye­zett kis cédulák: megvásárolva... (bartha) Foto; Gábor-fSSS/SSSSSS/SSSSSSSSS/rSSSS/fSSSSSAmSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSl WtDET ES Bm Tegnap reggel arra éb­B redtem, hogy végre újra B wE sütött a nap. A fény szik­rázva szóródott szét a tisz­ta levegőben, felhőtlen kék volt az ég és e látványtól olyan hangulatot éreztem, melyet . a lírai költők ihletnek neveznek. Csakhogy én nem vagyok költő így eme nekibuz­dulást nem realizálhattam egy szép szünet­ben, vagy egy emelkedett hangú hőskölte- rhényben. Kisember vagyok, akiben ez a régen várt természeti szépség felkeltette azt a vágyat, hogy jó legyen. Lám a világ olyan szép, olyan sok örömet adhatna, ha mi emberek nem csinálnánk annyi bajt és kellemetlensé­get. Elhatároztam, hogy ettől a naptól kezdve jobb, nemesebb, emelkedettebb lelkű leszek. Megfogadtam magamnak, hogy többé nem hazudok. Soha, semmi pénzért, önző érdekei­mért, vagy egyszerűen sportból, vagy a tar­talmatlan, felületes udvariasság kedvéért. Őszinte leszek. Tiszta és átlátszó, mint a hű­vös hegyi patak. Az elhatározástól fellelkesülten, vidáman, fütyürészve indultam a munkába. Lépteim ruganyosak voltak éreztem, hogy az enyhe napsugár elégedetten és szeretettel simogatja arcomat. Ezt a kellemes, kissé önelégült hangulatot Topolyáné törte széjjel: — De jó, hogy találkozunk — harsogta túl a kanyarodó villamos kerekeinek dobhártyát tépő sivítását —, mi van magukkal? Miért nem jönnek mostanában hozzánk? M ár éppen kezdeni akartam a szokásos mesét: — sok a munka, feleségem gyen­gélkedik —, amikor eszembe jutott a foga­dalom. Nosza rajta. Ez lesz a főpróba őszin­teségből: — Nézze Topolyáné, én megmondom őszintén, hogy nem szeretünk magukhoz menni... — Dehát miért? — ájul- dozott farizeus képpel. — Mert unjuk magukat! — Hogy magának milyen eredetien jópofa viccei vannak. Mindig kita­lál valami mulatságosat — vette tréfának a dolgot Topolyáné. — Bocsánat! Ez nem tréfa. Unjuk, mert maguk csak azért hívnak vendéget, hogy be­mutassák háztartásuk újabb szerzeményeit. Maguknál a vendég csak tükör, akinek fara- muszi álmélkodásán lemérik, az utolsó fize­tés óta vásárolt nippek, porcelánok és leszál­lított áru hanglemezek forgalmi értékét — mondtam és szinte megrészegültem őszinte­ségemtől. Topolyáné sokáig kiabált utánam. Az em­berek. körülállták, rám mutogattak és még annyit hallottam, hogy egy vastag nyakú fér­fi nekiveresedve üvöltötte: — Agyon kéne ütni az ilyet! Nem tántorodtam meg. Ezt kell tenni, még akkor is ha az őszinteség fájdalmas is lehet. De elöbb-utóbb az emberek megértik és ta­lán követnek is. hivatalban Micike, a főnök titkárnője perdült elém: — Sokat adok a véleményére Lacika! Nos milyen vagyok? Hogy áll az új zsákruhám? — Nézze Micike ... Szóval... — kezdtem, de a pillanatnyi megtorpanás után, fogadal­mamhoz híven folytattam: — Ez a ruha kife­jezetten rossz. Magának helyesebb lenne, ha nem viselne ilyen kihívó holmikat. Amig nem járt piros harisnyában nem is volt fel­tűnő, hogy a lába vastag és X is. Ez a ruha csak kihangsúlyozza, hogy kicsi és kövér. Még folytattam volna, de Micike elrohant. Nemsokára már Karcaginé hozta a hírt, hogy a könyvelésben Micike azt mesélte, hogy ki akartam vele kezdeni és félreérthetetlen cél­zásokat tettem a csípőjére. Karcaginé izgatot­tan várta nyilatkozatomat, mellyel léleksza­kadva rohant volna vissza a könyvelésbe. A — Kedves Karcagi kartársnő, jobb lenne, ha a munkájával törődne. Az, hogy egésznap intrikákat és pletykákat hord káros. Minket azért fizetnek, hogy dolgozzunk... Karcaginé is elrohant. Nem baj. Könnyű szívvel ültem íróasztalomhoz. Milyen jó, hogy az ember nem alakoskodik. Kellemes érzés becsületesnek lenni. Érdemes volt megpró­bálni. Délben hivatott a főnök. Közölte, hogy sú­lyos panaszokat hall rólam. Nem dolgozom rendesen, zaklatom a kolléganőimet sőt állí­tólag félreérthető politikai megnyilatkozásaim is vannak. Igazam tudatában derűsen mosolyogtam rá: — Butaság. En azt tanácsolom, a főnök kartársnak, hogy információit ne Micikétől szerezze be. Helyesebb lenne, ha időnként az­zal is törődne, hogy mi történik a hivatalban. Láttam, hogy veresedik, de folytattam: — Ami a munkát illeti, úgyis tudja, hogy maga helyett is dolgozunk, mert a főnök kartársat főleg a reprezentáció érdekli. Idéztem az arcát. Eszembe jutott, hogy 1 t hányszor biztatott a merész, nyílt bírá­latra. Nosza itt van. Most én dicséretet ér­demelnék. — Maga azt hiszi, hogy aljas támadások­kal el tudja terelni a figyelmet piszkos kis üzelmeiről? Csakhogy engem nem téveszt meg. Láttam én már ilyen kis fickókat sírni — mondta és megmutatta az ajtót. Kezdeti nekibuzdulásom lohadni kezdett. De még nem adtam fel a tervet. Az úttörők feladata nehéz. Amit elkezdtem az misszió. Nem vágyhatok olcsó sikerekre. Sokat kell még szenvednem, de megéri. Elképzeltem azt az időt, amikor az általam kezdeményezett mozgalom, a nevemmel fémjelezve országos­sá terebélyesedik. Milyen szép lesz. Megszű­nik az alakoskodás, a csúszás-mászás, az int­rika és pletyka. Olyan szép lesz az élet, mint ez a derűs, zavartalanul napfényes nyári nap... Hazafelé menet találkoztam egyik újságíró ismerősömmel. Az illetőt kiváló férfiúnak tar­tom. Evek óta figyelem harcát az igazságért. Cikkei kíméletlenek, de őszinték. Ez az én emberem. Elmondtam neki önként vállalt missziómat. Szórakozottan hallgatott. Persze megértem. Egy ilyen nagy ember, aki tulaj­donképpen évek óta, hivatásszerűen űzi az őszinteséget, nem lelkesedhet, mint egy kócos suhanc. — Gratulálok ... remek dolgot vállalt... Majd írok magáról egy kis ... valamit... De most, ne haragudjon, dolgom van... — Természetesen megértem. Nem akarom feltartani, az ön ideje a közé — mondtam meghatottan. — Igen... — felelte és elnézett a fejem felett — ... apropos, ha netán a feleségem­mel találkozna, ne mondja, hogy találkozott velem. En ugyanis most vidéken vagyok... Érti ugye — kacsintott rám és otthagyott. f.-'jjel nehezen aludtam el. Ebben annak is Jh része volt, hogy este a feleségemmel egy kicsit összekoccantunk, amikor megmondtam neki, hogy ö sem kislány már és nem áll jól neki, hogy örökké a bakfist játssza. — Értelek drágám ... Tökéletesen értelek.. Bent a hivatalodban ugyebár vannak igaz bakfisok... Éppen este találkoztam a Karca ginéval, aki tájékoztatott, hogy milyen ne vetséges kis alak vagy. Mit akarsz attól Midtől? Nem veszed észre, hogy kopaszodsz Megpróbáltam kifejteni elképzelésemet c őszinteségről. — Nekem hazudhatsz akármilyen elméi tekről. Jobban becsülnélek, ha megmondaná:' hogy az a Miéi tetszik neked. En ezt is meg érteném... A mai napon hallottam, hogy állítólag át­helyeznek egy másik részleghez. Az emberek gúnyosan néznek. Karcaginé nem fogadja c köszönésemet. Ráadásul odakint zuhog az eső. Kiközösítettnek érzem magam. Az ajtót senki nem nyitja rám. Van időm gondol­kozni ... Iöntöttem. Ügy látszik nem születtem hős­nek. Holnaptól újra hazudni kezdek. Tudom, hogy nehéz lesz, de bízom benne hogy következetes hazudozásaim eredménye­ként egyszer még visszafogadnak a tisztes ' ges emberek társadalmába ... De

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom