Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
reá# mtCYEi 19SS. MA TVS 1, SZOMBAT A MŰHELYBEN még ^ történt semmi sem. Annyira új minden: a falak savanyú mész szagot gőzölnek, s az ablakokat sem fogta be a vas kébessszürke lehelete. Az emberek is alig ismerik egymást. Csak ennyit tudnak: ez Sztrega, ez meg Lajló elvtárs, a mester és az ott hátul a Borzas, aki mindig dzsesszdalo- kat énekeL Délidőben rendesen a foci a téma: „Azért, amit a Szusza csinált..Ezzel töltik ki azt az időt, ami megmaradt a félórából, mire visszaérnek a szemközti gyár ebédlőjéből. Napközben úgyis csak a munkáról esik szó. A mesteren meg a bizaimin kívül, akik bejárnak a központi telepre, nem is igen tudják egymásról még azt sem, ki nős, kinek van lánya, kinek fia. Bartos már gondolta is néha: hej, de nehéz társaság. Ha még egy hónapig így marad, elfüstölög innen, csak a nyomát szagolhatják. Mert akármilyen rossz a munka, nem számít, ha emberek közt, jóízű félszavakkal szalad a nap. S Bartos ezt' szerette: ezért is jött át, amikor megszerveződött ez az új műhely. Hanem itt sem melegszik meg nagyon — vélekedett délelőtt, míg a tízóraiját szedte elő. Mert reggel is mi történt? SZTREGA hét óra egy perckor érkezett A mester nem szólt rá semmit, csak éppen kinézett a kalickája ablakán: hanem Ritók, a bizalmi talán úgy érezte, hogy ezt már nem lehet ennyiben hagyni. Hiszen harmadszor vagy negyedszer történt. Odament Sztregához, s mintha csak éppen beszélgetni jött volna kedve, szidta kicsit a közlekedést. — A villamos is, mint a csiga ... Tíz perccel előbb kell elindulni, hogy biztosra beérjen az ember... — Ilyesmiket mondott, s azzal ment is volna: egy percért nem érdemes nagy kravált csinálni. Hanem Sztrega ráacsarkodott: — Maga talán igazgató akar lenni a közlekedésnél? — S ez még semmi. Vagy óra múlva keresni kezdte a domborító kalapácsát. Csapkodott összevissza: szétdobálta az egész fiókját, nem találta. Végül a fejébe vette, hogy csak a Borzas tehette el. mivel kettőjük munkája volt a domborítás, az egész műhelyben. Odament hozzá s nagyon csúnyán azt mondta: — Nézze már meg, nem repült-e az a kalapács a maga ládájába. Véletlenül! S ezt a „véletlenült” úgy nyomta meg. hogy az becsületsértésnek is megfelelt voltra kényesebb emberek között. Aztán előkerült az a kalapács: kint volt az udvaron, ahol tegnap dolgozott vele, de eszébe sem jutott, hogy mos oda kellene menni a Borzas hoz: „Szakikám, nohát, úg; látszik, az emberrel együtt a ész is öregedik”. 'Uárhonyi TíjiháLy! Látók módján ne legyen rossz az egész nap-J ja annak a szerencsétlennek.? Azon a ,tíz lépésen, amíg ö? a fának támaszkodva állt síi oly jól érezte magát a na-? pon. < Aztán bement a műhelybe.? Éppen a kezdés percében nyi-? tóttá ki az ajtót: már min- ? denki a helyén állt, feléje? néztek hirtelen, s úgy látta, ? hogy kíváncsiak is, merre ? járt: csak nem akarják meg- ? kérdezni. Talán mert olyan ? messzire állt tőlük, az aj-? tóban. ? Akkor jó hangosan mondta:? — Kértem a szakácsnőtől? még egy húst és akkorát? adott, hogy a felét ki kellett? tennem ' az ablakba, meg ne romoljon: egészen sötét lett? az ebédlőben. Ezen sokan nevettek és ? mindenféle bolondságokat ? mondtak rá. Sztrega például ? azt: — Hát nagyobbat már nem ? tudna mondani! — És ne-? vetett ő' is. . , ? DELUTAI« pedig a Borzas ? egy lányfejet rajzolt a padja ? fölé, a falra, szénnel. Nagyon ? helyes kis rajz volt: picit? bandzsított a lány, de éppen ? jól állt neki. Olyan édes? kis arca lett tőle. Bartos ? rámosoiygott és azt mondta: — Épp ilyet láttam Párizs- ? ban. A Mikelangeló csinálta, ? Ezen megint nevettek és? Sztrega tíz perc múlva úgy ? szólt neki: — Hé, Nagyotmondó, dobja ? ide azt a cirklit! Bartos is nevetett és a hí- ? bás szemű lányt nézte a fa- ? Ion. Arra gondolt, hogy ha ? egy év múlva valaki meg- ? kérdezi, mi ez a rajz, majd ? megint odakiáltanak neki: ? „Hé, Nagyotmondó, magya- ? rázd csak el: hogy volt, mi- ? kor idejött a Pikasszó raj- ? zolni?” ? És még arra is gondolt, ? hogy a látóknak sem egy- ? formán jó a szemük. S ez? megint erről a falra raj- ? zolt, édes tekintetű kis lány-? ról jutott az eszébe. á 1 Ez volt ebben a műhelyben is a legnagyobb baj, nem a veszekedés. Hiszen némi ösz- szekoccanás mindenütt akad: nem ügy az. A hegyek lejtői is csupán távolról látszanak simának: aki közel megy, hamar gödörbe botolhat. S ugyan ki tudna éveken keresztül minden szavára úgy vigyázni, hogy másvalakit meg ne bántson vele? Ám valamiképpen mégis el lehetne venni az élét ennek — gondolta Bartos. Talán továbbmegyek innét — sóhajtotta. Pedig jó volt a munka, s a műhely szép, ha egyelőre még tágasnak is tűnt a nagy fehérség miatt. — Itt nem értik egymást: engem se. DELBEN olyan erősen gondolkozott ezen, hogy egyedül kellett maradnia. A gyárkapuból visszafordult az ebédlő felé, mintha ehetne még. Aztán kiment, amikor a többiek már átmentek a műhelybe és lesétált a kis térre. Majdnem negyedórája volt a munkakezdésig: ma paradicsomos krumplit adtak, olyan kicsi hússal, hogy két falásra majdnem a tányért is megették. A tér szélén megállt, nézelődött. Akkor látta meg a vakot. A tér közepe felé jött, a keskeny kis ferde úton; botjával mintha simogatta volna a virágágyakat elkerítő csavart vaslemezszalagot. Látásból ismerte már: tudta, hogy át kell mennie ezen a forgalmas utcán, melynek a sarkán ő állt, hogy a gyárba jusson, ahol délutánonként aj telefont kezeli. Gondolta,; megvárja majd és elkíséri. ; A vak már csak tíz lépésre; lehetett tőle, amikor — ta-i Ián azért, mert ott erőseb- \ ben lejtett egyfelé az út — megtévedt és irányt változ-i tatott: mielőtt még Bartos! szólhatott volna neki, síp-: csontjával az egyik, acélsza- j lagot tartó karónak ütkö-1 zött. Nagyobb baj nem történt,: Bartos azonnal ott termett. | S mielőtt a gyárkapunál el- í búcsúzott tőle, megkérdezte: j — Nem fáj a lába? — Köszönöm, nem — mo- i solygott irányába a vak. —! Néha sokkal jobban megütöm.! Amíg Bartos átment a; műhelybe, azon gondolkozott:! tíz lépésen múlott csak, hogy: KOHÁSZ O O Összhang Akkor sikerül legjobban a versem, Ha testi munka kiséri. Eredményesebb a szellem, Ha testemet is foglalkoztatom. Burgonyahámozás közben Felötlenek bennem strófák, Dalolva takarítom \ szobát. Egy kis gyomlálás Egyensúlyban tartja versem, vapálás a kertben jót tesz .íépeknek, hasonlatoknak, fávolugrás elől menekül a séma Es a súlytalan fél a Súlyemeléstől meg a súlylökéstől. Úszás után Az íróasztalhoz kívánkozom, Hogy írás közben pihenjek. Ha megpihent a testem Üj mozgásra vágyom és a Kötélugrásban gyakorlom magam. Rímeken töprengek a gyalogtúrán, Ritmusok születnek, ha vitorlázón így váltom valóra Kiteljesedő életem. Egymásból merít pihentető Erőt test és szellem, ízlelve Eljövendő nemzedékek Emberi Tökélyét. Boldog Balázs fordítása ÁhdtüS LüSzlÓ: Kflfo?, Mefe mmiem nem kerül ide vissza az ember. .. Tudtam. Az agyműtétek kimenetelét nem ellenőrizihetik a betegek; operáció után külön osztályra, az „őrzőbe” kerül mindenki itt. — Ó, hiszen még erről sokai beszélünk majd — igyekeztem ! megnyugtatni őt és önmagam — Remélem. De azért hall- > gason meg most. Egy éve, péi 1 hétre, nőhányadinagammal ; egy bizonyos feladat elvégzésére, másik gyárba mentünk ' mint tapasztalt esztergályo- 1 sok. Nem mondom, igyekez- ’ tünk megállni a helyünket, a : megoldani a feladatot. Kiküldetésünk letelte után egy leragasztott levelet vittem a gyártól a mi művezetőnkhöz ' Kiváncsiak voltunk, felbontót tűk, A levélben az volt, hogy ' szeretnék, ha nyilvánosai megdicsérnének bennünke ; otthon, mert nagyon elégedet• tek a munkánkat illetőleg 1 Jól van, visszaragasztottuk i • borítékot, ez is valami. Bái néhány forint jutalom sem ár • tott volna körítésnek. De talán az is meglesz. És mit gondol mi lett? Semmi. A kutya se törődött a levéllel. Fel se ' olvasták, nemhogy jutalom .. — Nem is a jutalom ... De- hát, nem értünk meg néhány elismerő szót sem a levél , után? Egy hónapig gyötört a gondolat. Aztán kiléptem, ön- : kényesen. Egyszerűen nem bírtam ottmaradni, ahol nem becsültek. Tessék, megírhatja. És hozzáteheti a véleményét, így lettem egy éve közel, hatvanéves koromra vándormadár ... Hát isten vele, reggel megyek a kés alá. Ha nem találkoznánk: boldog új esztendőt. Megmondta a címét, s én megígértem, hogy ha élek, felkeresem. Nem kerestem fel Ottern hagyta itt az életet. Új év reggelén láttam utoljára a piros sapkát és a fekete pápaszemet. csöndesen síró öreg. gyászruhás asszony kezében. A piros sapka és szemüveg közt már nem volt egyéb, csak a bánat. De Kovács István rekedtes hangját még hallom és arcát is látom. Arca derűs, sértődött, fáradt, önérzetes — és ikicsit szomorú. 1 ,Kovács SY emlekezem István_ ra. Neve rokonszenves „szérianév”, s szavai, melyek emlékezetembe csengnek, nem különösen eredeti fogalma- zású s meglepő gondolatot takaró szavak. Egy esztergályos, — ki közel fél évszázada hajol a vídiakés fölé s nézi; miképpen szántja a nyers vasdarabot a wolframacél, hogy eleven alkatrész váljék belőle, kevés gondot fordít a szavak és gondolatok formálására. A szavakat és gondolatokat a helyzet különlegessége tette számomra emlékezetessé; a helyzeté, melyben Kovács Istvántól kaptam őket Kovács István vastag, kötött piros sapkát hordott, nagy, gyerekes bolyhos csomó volt a vörös sapka búbján, s a sapka alatt gyászkeretes, komoly, vésztjósló pápaszem. Az ideg- sebészeti intézet komor vizsgálati szobájában ismerkedtünk meg, agyfestésre várakoztunk, s Kovács István megnyugtatott: nem kellemes művelet, ami ránk vár, de ki lehet bírni; ő már nem először esik rajta keresztül. Nyugalom és derű világított sok- lioptriás szemüvegén át, s enyhén rekedtes, végtelenül ismerős hangja feloldotta a várakozás hátborzongató feszültségét. Biztos volt a dolgában: gyorsan növekvő agy- iaganata van — mondta —, > felkért, hogy győződjem meg róla, tegyem fejére kezem; iól lehet érzékelni koponyáján i viasztapintású, hideg területet, mely napról napra szélesedik, akár a megáradt folyó. Viszolyogva tettem eleget kérésének; mindig furcsa ellenérzést vált ki bennem, ha valaki intim testi titkaiba ivat. Feje — valóban — tenyérnyi helyen egészen hideg volt. Szomorkás-derűs arccal Közölte; az orvosoknak csupán az a problémájuk már, hogy újév előtt operálják-e neg, vagy kivárják a műtétül az új esztendőt, ö már mindenre kész, látása egyre romlik, a fagyos zóna egyre nő, már elégtelen a szemüveg és a meleg sapka a tünetek takargatására. Mikor megtudta, újságíró vagyok, még közlékenyebb, elevenebb lett. És még őszintébb. Ebben biztos vagyok, s éppen ezért írom e sorokat; súlyos műtét árnyékában, ha már közlékeny, — őszinte is az ember, Egyébként nincs értelme a szónak. — Nézze — azt mondta — mi munkások nem nagyon vesszük komolyan magukat, bocsásson meg, nem akarom megsérteni ezzel. Legtöbbször olyan komikus és bosszantó, ahogy mellénk állnak a jegyzetfüzetükkel, meg a fényképezőgépeikkel, s néhány perc alatt fel akarják fedezni a spanyolviaszkot. De nem erről van szó; tudom, hogy nekünk sincs igazunk, maguk sietnek, érdekességet, szenzációt keresnek, meg izgalmas, jó ízű nyilatkozatokat. Jól van, maga nem szól az esz- tergálásba, én se akarom magát tanítani. Mondom most nem erről van szó. Hiszen ki tudja, hogy... — Különben ide figyeljen, elvtárs, vagy uram, vagy kolléga — ha nem veszi rossz néven —, hiszen a betegség alapján talán kollégák is vagyunk. Én többször gondoltam, hogy elmondom, amit gondolok, egy újságírónak. Vagy valakinek, akit igazán érdekel a kérdés. Akarja, hogy folytassam? Én azt mondtam, hogy igen, akarom. Akartam is, de bevallom, fél szemmel az ajtót lestem, hogy mikor szólít az asszisztens, vagy az orvos, ö pedig piros sapkájára tette tenyerét, nyilván takaró gyanánt. — A főmérnökünk egyszer azt mondta; a munkást elsősorban az érdekli, hogy mi van a bérzacskóban. És másodsorban is, meg harmadsorban is. A szocializmus, meg az önköltség, meg a gazdaságosság, meg a termelékenység az csak azután. Vagy azután sem. És az sem, hogy export, meg valuta, sőt az sem, hogy kié a gyár. S nem kell itt termelési értekezlet s az, hogy a munkás tudja; mi a gondja, baja, terve a gyárnak. Csak a bérzacskó. A munkabér... — Nem így van? — Tudja, olyan megszégyenítő volt Pedig én nem vagyok érzelgős és reklamálok minden fillért, ami jár. De miért kell azt gondolni, hogy ha az ember ragaszkodik az igazságos béréihez, meg ragaszkodik ahhoz, hogy minél többet keressen, már nem is törődik semmi mással? Én nem mondom, hogy a főmérnök és a többi, aki így beszél, reakciós, meg kapitalista lelkületű, hiszen nem is szolgált talán kapitalistát. De a magunkfajtától kétszeresen fáj az értetlenség, a sértés. Maga mit gondol? Nem kellett :>vácg Istvánt beszólította az szisztens, s a beszélgetés beszakadt. Utána én követ- ztem, s csak másnap láttam nét piros sapkáját feltűnni, kor belépett kórtermünk Iáján. Éppen elmerültem ;vzeteimben, s ő szinte fé- íken, aggodalmasan pillanat rám, állt meg ágyam mel— Dolgozik... Zavarom? — Dehogyis... — szóltam, — de nem sok meggyőződést árult el a hangom. Valóban, kissé bosszantott, hogy gondolataimban megszakít, úgy éreztem: nem sürgős, — mit felvetett, — a téma. — Holnap műtenek — mondta bocsánatkérőn mosolygott. — Azt akarják, hogy daganatmentesen köszöntsem az új esztendőt... Jobb így, ha meg kell lennie ... De szeretném befejezni, amit lent elkezdtem. Ne haragudjon, tudja már úgyis, operáció után (Czinke Ferenc rajza)
