Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

rr.sr mcm ____ Kivltrn 1965. MÁJUS 28, PÉNTEK A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követségének kereskedelem­politikai osztályán R. Graetz, az NDK pavilonjának igaz­gatója oklevelet és jutalmul karórát nyújtott át az NDK- ban készülő Ro bur-gépkocsik magyar vezetői közül azok­nak, akik nagyjavítás nél­kül a legjobb eredményt ér­ték el. A rekorder Kéri Dé­nes, a veszprémi Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat gép­kocsivezetője, aki már 245 ezer kilométernél lark ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1965 Leonyid Leonov: Út az Óceán felé A GÖFÉM gondjai I. Román—ju^oszlav IBUSZ-korutazás Üjíajta autóbuszos kör­utazásokat rendez az idei nyáron az IBUSZ Romániá­ba és Jugoszláviába. Az ötnapos túra részvevői először Nagyváradot, Ko­lozsvárt, Tordát, ■ Vajdah li­my adót és Temesvárt látogat­ják meg, majd továbbutaznak Jugoszláviába, Belgrádiba, majd Újvidéken és Szabad­kán keresztül térnek haza. A második kiadás: rangot jelent. A könyv, amelyből második kiadás kell — ol­vasott, keresett mű, tetszik az olvasóknak. És Leonov könyvéből az ünnepi könyv­hétre megjelentették a má­sodik kiadást, mert — ré­gen tapasztalt érdeklődést kel­tett. A hivatalos kritika s a közönség véleménye meg­egyezett abban, hogy jelentős mű, amely új hang, új áb­rázolásmód, a tények őszinte feldolgozása segítségével sze­rezte meg az elismerést. Pedig — csak egy vasútvo­nalról szól, az ott dolgozó emberekről. Semmi olyan, ami olvastatná magát... és mégis olvasatja, szinte letehe- tetienül olvastatja magát, olyan, mint egy — a szó jó értelmében vett — kaland­regény. A kaland — a szov- jethataiom harca, most már nem fegyverekkel, nem a harcmezőkön, hanem az em­berek tudatában meglevő ré­gi és új között, az új győ­zelméért.. Bonyolult , viszo­nyok; a hősök, ábrázolása is sokrétű. Nehéz viszonyok: a szereplők' reagálása is ehhez mért. Hősi időszak: a figu­rák között hősök és gazem­Foto: Kotroczo berek, áldozatos forradalmá­rok és múltjukat titkoló, ál­szent képmutatók. Izgalmas panoráma, körkép: ilyenek voltak az emberek a harmin­cas évek elején, s ilyenek vol­tak a társadalmi viszonyok Pedig — ahogy utaltunk rá — csak egy vasútvonalról szól a könyv ... Alelcszej Kurilov és Gleb Protoktilov: fehér és fekete. De hányféle árnyalata a fe­hérnek és feketének! Leonov könyve válasz arra a sokat vitatott kérdésre, milyen is a hős, pozitív és negatív érte­lemben. Kurilov forradal­már, s az új harcosa, aki mégsem, bálvány, hanem hús­vér ember. Protoktilov múltja sötét, s jelene is az: az ál­szentség, a képmutatás nagy­szerű alakja. Nagyszerű, mert megvetjük, gyűlöletesnek érez­zük, s éppen ez bizonyítja, hogy művészien megformált alak, aki érzelmeket vált ki, aki nem papirosfigura, ha­nem olyan, mint akikkel — ellenfelekként — az életben találkoztunk és találkozunk... A két főszereplő mellett pe­dig emberek sokasága, finom és mégis éles kon túró rajzzal — élmény. „... azt bizonygat­ta Alekszej Nyikityicsnek, hogy vonaluk kelet felől ér­kező vagonjainak egyáltalán nem hal-, fa- és nyersbőr- szaguk van, hanem az Ocean friss, szabad, szelének illatát hozzák magukkal.. ." — ol­vassuk az ifjú és lelkes lap- szerkesztőről, Aljasa Pere- szipkinről, s e mondatrész az alak teljességét állítja elénk. Leonyid Leonov könyve látszatra a hagyományos esz­közökkel megírt mű, mégis modern, nem a fogalom kók- lerkedő. formai bűvészkedést sejtető értelmében, hanem a tartalom, a mondanivaló mo­dernségét értve alatta. Ezért jelent mai olvasnivalót, a' fna emberének sokai adó élményt — s ezért jelent meg belőle a második kiadás-.. . A könyv olvastán csak egyetlen kese­rűség bujkál az emberben: hol vannak azok a magyar művek, amelyek hasonló tel­jességgel és élvezetességgel ábrázolják azt a korszakot — az eltelt húsz esztendői —. amely megteremtette a mi utunkat ,.az Óceán felé"? ... A könyvet Szöllösy Klára for­dította, kitűnően. (Európa Könyvkiadó.) Om. o.) Kicsi a nagyok árnyékában A bejárat nem hasonlítható 1 tágas gyárkapuk szárnyas^ vas- i ajtaíhoz: szerény méretű, fá- j ból készült. Kissé jelkép is le­hetne. a szőkébb kapun sok minden nem fér be, a szó át­vitt értelmében, s vannak, akik i inkább a - tágas gyárkapukat j lépik át, mintsem megnyissák ezt a fából készültet. A ki- i csinek nem könnyű a nagyok O A kapu felett GÖFÉM, a rö­vidítés azt jelenti: Gödöllő: Fémtömegcikkipari Vállalat. Munkalehetőség mintegy száz- nyolcvan embernek, évi tizen­ötmillió torint értékű árú, szűk épületek, zsúfoltság, és mégis rend, tisztaság, a lehető­ségek maximális kihasználása, mintha azt példáznák, hogy kis helyen is lehet sokfélét termelni. A kis hely — nagy gond. A sokfele termék — sokféle fel­adat. fejtörés. Nemcsak az üzemieknek, hanem a felügye­leti szerveknek is. 1962 márciusában kezdték a munkát, a tanácsi ipar válla­lataként, addig autójavító mű­ködött itt. Nem minden ellen­kezés nélkül... Sokan voltak, akik semmiféle jövőt nem jó­soltak a vállalatnak, s a dol­gozók, akik addig gépkocsikat javítottak, attól féltek, kenyér nélkül maradnak. Egyik aggo­dalom sem bizonyult indokolt­nak: a vállalat gazdasági ered­ményei a tervezettnél jobbak voltak, s mindenkinek jutott munka. A vállalat bebizonyí­totta létjogosultságát, s azt is, hogy a kedvezőtlen körülmé­nyek ellenére haszonnal mű­ködik, nemcsak azért, mert ke­UJ LEMEZEK Bach-, Schumann- és Schubert-művek Érdekes felvételekre készül­nek a Hanglemezgyártó Válla­lat szakemberei. Egy csoport­juk rövidesen Sopronba utazik. Lehotka Gábor orgonaművész közreműködésével felvételeket készítenek a helybeli Szent György templom barokk-kori orgonáján megszólaló Bach- művekről. Egy hanglemezre veszik fel a D-mbU toccata és fuga, az F-moll prelúdium és „PORZANAK • A ROZSTABLAK A Duna—Tisza közén — az ország legnagyobb rozster­mő vidékén — az idén majd­nem 100 000 holdon termesz­tik a homok kenyérgabonáját. A rozsvetések a csapadé­kos tavasz hatására szépen megerősödtek, s arasznyi kalászokat neveltek. A hű­vös idő miatt viszont késeit a virágzás, s csak most kez­denek ,.porzani” a gabonatáb­lák. A sárga virágport, mesz- sziré viszi a szél. A rozs behozza az elmara­dást. s a kései tavaszodás el­lenére ugyanabban az idő­ben érik kasza alá, mint ta­valy. ! fuga, a C-dur -preludium és fu- ' ga. a Past or a le című műveket, I vaiamint az Esz-dur orgona- | szonátát. | Az utóbbi években sokan ] keresték a hanglemezboltok- j ban Schumann A-moll zongo- I raversenyét, amelyet szintén a ' közeljövőben vesznek hangle- I mezre Erdélyi Miklós vezény- j létével. Hernádi Lajos zongo- ' ramüvész és az Állami Hang­versenyzenekar előadásában. Ritkán adják elő a koncert­termekben. s ezért bizonyára érdeklődést kelt, hogy a „Ro­mantikus kórusművek’* leme­zére felveszik Schumann: Spanyol daljáték” című mű­vét amelynek szólistái László Margit. Barlay Zsuzsa, Réti József és Bende Zsolt lesznek. E lemez tulajdonosai a dal­játékon kívül hallhatják még Schubert három kórusművét és „Mirjam éneke” című dalai Déry Gabriella előadásában. A tervek szerint az énekesek né­met nyelven adják elő a mű­veket. Közreműködik a Ma­gyar Rádió és 1Televízió ének­kara Vásárhelyi Zoltán ve­zényletével. Zongorán kísér Antal István. Az új lemezek árusítását a harmadik negyedév végén kez­dik meg. Diafilmek- fordított aránnyal A monori járási könyvtár­ban kétezer diafilm áll az érdeklődők rendelkezésére. Kölcsönzési díjuk olcsó, egy film egy hétre egy forintért kapható meg, A filmek azon­ban nem fogynak olyan gyorsan, mint a könyvek, s ennek az az oka, hogy rossz az elosztásuk. A könyvtár munkatársai sze­rint elsősorban a mese-, s a földrajzi filmek iránt nagy az érdeklődés. Főleg a vá­rakkal kapcsolatos filmek ke­lendőek. Sajnos, a diafilm- állománynak csak 30 száza­léka áll ilyenekből; a többi­hez — amelyek a külön­böző tudományok és művé­szetek köréből merítik té­májukat — még nem szok­tak hozzá a kölcsönzők. WSSSSSSSj* Beléptem a szerkesztőségbe. — Jónapot! — mondtam. — Jónapot! — dörmögíe az illetékes munkatárs. — Verseket hoztam — szól­tam félénken, — A kéziratokat hagyja a titkárságon. — Nem tehetem, holnap munkába kell mennem, — ... Mondom, adja le a kéziratokat és nyugodtan me­het a dolgára. — Kérem... szóval én ma­gam vagyok a kézirat. — Maga?! — Igen. Bekapcsolódtam a papírral takarékoskodók moz­galmába, s azóta magamra írom, illetve tetoválom a stró­fákat. — No, és mit akar? — Szeretném, ha megnézné a verseimet és ha mód van rá, közölnének néhányat az újságban. —Vetkőzzék! — mondta határozottan és feltűrte a kézelőjét, majd elolvasott raj­tam néhány sort. — Nem rosszak, de ilyen formában mégsem lehet szó a közlé­sükről. — Természetesen — helye­seltem — meztelen ember V. SZLAVKIN: MŰTÉT fényképét — Nem nem tehetik közzé, úgy értettem. Én nem a külalakról, hanem a tartalomról beszélek. Zavar engem a hasán levő két sor. El kell tüntetni. — De .. . azok sikerült so­rok. S félek, hogy fájni fog. — Gogolnak talán nem fájt a Holt lelkek második részé­nek elégetése? — Neki könnyű volt eléget­nie a papírt, de nekem saját testemből kell kivágni. S még hozzá a legfájóbb ré­szen ... — Legyen nyugodt, biztos kezekben van — nyugtatott meg. Majd elővette a műtő­kést. A „könnyűnek” neve­zett műtét után csupán pár öltés maradt a verssorok he­lyén. — No, most már sokkal jobb! — mosolygott, ami­kor újra elolvasott, — Fájt? — Fájt — vallottam őszin­tén. — Hál igen. Még nem szek­ta meg az ilyesmit. Ha majd gyakorlatot szerez, saját ma­ga fogja csinálni. — Rendben van? — Részemről rendben, íMenjen a rovatvezetőhöz. A rovatvezető egy fehér lepedővel leterített nagy asz­tal előtt ült. — Feküdjön le — mondta. Lefeküdtem. — A bal lábán levőket mind el kell tüntetni — álla­pította meg a diagnózist. — De akkor — próbáltam ellenkezni — fölöslegessé vá­lik a jobb! — Bevallom, fiatalember, hogy nekem a jobb sem tet­szik. Gyorsan szurkolni kezdett egy tűvel. Vonaglottam a fáj­dalomtól. — Szörnyű, amit csinál! — kiáltottam, — Semmiség az egész. Eb­be még nem halt bele senki. — Azonnal tegyen egy pon­tot! — könyörögtem. A zsúfolt, s a munkakörül­ményeket tekintve eszményi­nek nem nevezhető épületek­ben dolgozó emberek — nem panaszkodnak. Megértik, hogy kisebb igényekkel kell belépni egy kis üzembe, s azt is tudják: a lehetőségekhez mérten eddig is sokat válto­zott helyzetük. Bármilyen ter­mészetesnek is hangzik, itt eredmény, hogy megfelelő férfifürdőt és öltözőt építet­tek, s hogy ez évben végre a női dolgozók is hasonlóhoz jut­nak. Nem panaszkodnak az öntödei dolgozók sem, — ez a központi egységtől mintegy nyolcszáz méternyire, két ut­cával odébb van — de azt jog­gal teszik szóvá, hogy a telep­hely tulajdonjogának rende­zetlensége miatt — felerész­ben ugyanis magántulajdon, másik fele községi tulajdon — nincs mód a szerény anya­gi lehetőségekhez mért fej­lesztésre. javításra sem. En­nek megoldása, akárcsak a fő­mérnök problémáé, túlnő a vállalat hatáskörén, s nem In­dokolatlan. ha több segítséget sürgetünk számukra. Ennek igazságát különben jól bizonyítja az is, hogy évek óta gondot okozott a vállalat bejárata előtti MÁVAUT-vég- állomás. Az üt parkírozó autó buszok legtöbbször elzárják ez utat, az árut szállító gépke esik órákig várakozni kény szerülnek, míg végül ki-, il­letve bejuthatnak a telepre Apróság, igaz, de — végtele­nül bosszantó apróság. Olyas­mi, ami joggal megkeseríti az üzemiek életét, miszerint — még ennyire sem törődnek velük... Most — közbenjárá sunkra — a megyei tanács vb elnökhelyettese, Czapp elv­társ intézkedett, megszűnik a gond, de az intézkedés nem az ő dolga lett volna, hanem e helyi szerveké, s nem most. hanem már régen ... Mészáros Ottó érthető, ha a személyi teltéte­leket is könnyebben biztosít­ják A GÖFÉM például két éve keres — főmérnököt... — A főmérnök hiányát erő­sen megérzi az üzem termelő- munkája. hiszen az igazgató képtelen mindent összefogni, mindennel törődni. A mű­szaki fejlesztés — az adott szerény lehetőségek közepet­te js — jobb lehelne, a techno­lógiák változtatása, korsze­rűbbé tétele is elengedhetet­len, de mindez tapasztalt műszaki vezetői kívánna — mondja Tihanyi Jánosné. Horváth Ferenc, a megyei tanács vb. ipari osztályának vezetője: — Nehéz kérdés ez, mert a kívánat mák a főmér­nök képességeit illetően elég­gé nagyok, ugyanakkor a fi­zetési lehetőségek kisebbek. Mi magunk is igyekeztünk kel­lő megoldást jelentő embert találni, de nem minden eset­ben kaptuk meg a kellő segít­séget a járási szer vektől. Két éve — főmérnök nél­kül ... Még ha kisüzem is, a műszaki vezetés első em­bere — nélkülözhetetlen. A je­lenlegi műszaki vezetés nem képes maradéktalanul betöl­teni termelésszervező, irányí­tó és fejlesztő szerepét, s töb­bek között ennek tudható be, hogy a korábbi két évvel el­lentétben ez év első negyedé­ben a vállalat termelési ered­ményei kedvezőtlenek, tervü­ket nem teljesítették, több cikkféleség önköltsége növe­kedett. Igaz. néhány olyan új termék gyártása került hozzájuk — például pipaku­pak, pipafiltráló, kecskeméti metszőolló — amelyek gyár­tása eleve nem kecsegtetett nagy nyereséggel, de az is igaz, hogy a kellő műszaki előkészítés hiánya, a technoló­giák kidolgozatlansága — mindez a főmérnök ..asztala” lenne — tovább rontja a gaz­daságossági mutatókat. Több ízben már úgy volt, hogy — lesz főmérnök. Az­után mégsem lett, ottmaradt a két nagyüzem valamelyiké­ben ... rCőcJet GlhívCKct ajdl l, ucuiv-iu mert nyereséggel gyártja eze­ket a cikkeket. — Egy kisüzemnél természe­tesen nem léphetünk fel a lagyüzemeknél meghonosodott termelésszervezés igényével. Bizonyos nívót azonban itt is biztosítani kell. akár annak személyi vagy műszaki felté­teleit tekintsük, s a GÖFÉM »setében — mindkét dologra értve — sok még a tennivaló — mondja Tihanyi Jánosné. a járási pártbizottság ipari fele­lőse. — Mi úgy kezdtük itt a munkát, hogy szinte a semmi­ből kellett valamit csinálnunk, mint a méhecskék, úgy gyűj­tögettük a felszerelést, úgy bővítgettük a telephelyet, s a termelési tapasztalatokat is már munka közben, azaz ter­űét teljesítve kellett megsze­reznünk — érzékelteti a szám­adatokkal ki nem mutatható nehézségeket Németh Sándor igazgató. Az üzem 83 termékféleséget gyárt: hajólámpákat, más ha­jószerelvényeket. s sokféle ap­ró cikkeket, a pipakupaktól a hullámcsattig. Termékeik majdnem kétharmada közvet­ve exportra kerül — termelé­sük tehát túlnő a belső piac igényeinek kielégítésén: ezért annak egyenletessége és stabi­litása népgazdaságunk belső piaci és külhoni kötelezettsé­geit tekintve sem közömbös. Q Gödöllő két nagyüzeme, a Ganz Árammérőgyár és a Gö­döllői Gépgyár akaratlanul is árnyékot vet a GÖFÉM-re. A két nagyüzemben jobbak a ; — Nem, kérem. Ide pon- j tok kellenek. Így, így, így. — ^ Es háromszor jól belémdöf- ; te a tüt. Amikor kissé magam- j hoz tértem, megkérdezte: — Jobban van? — Szörnyű... — lihegtem. \ — No, keljen csak fel, fia-j talemher, még a föszerkesz- "j tőhöz is be kell mennie. — Sajnos, nem tudok... Bevittek hordágyon. í A főszerkesztő egy kiviiá- \ gított, tágas szobában állt gu- í mikesztrnível a kezén, kő- ^ penyben. Mellette a titkár- \ nő, szintén talpig fehérben. \ Letettek. A főszerkesztő fő- ^ lém hajolt... Rövid parancsok j röpködtek: j — Műtőkés!... Kámfor!... Fo- í gól... íf A többire már nem emlék- i szem. í Amikor két hét múlva sá- \ padtan és soványan elhagy-; tam a szerkesztőséget, a szer-; kesztő erősen megszorította \ bepólyált kezemet és így f szólt: \ — Gyenge költőnek bizo- 5 nyúlt. Nehezen bírta. De adok j egy tanácsot. Ezután csakis í papírra írjon. Az többet ki- í bír. }

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom