Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-19 / 116. szám
Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1965. MÁJUS 19, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA HA A SZAMOK BESZELNI KEZDENEK... MIBE KERÜL A VÁROSHÁZTARTÁSNAK EGY-EGY SZENTENDREI POLGÁR ? Az évfordulók, mindig visz- 6 za pillantásra késztetik az embert, összehasonlításra a régi és az tíj között. A legtöbb ember idegenkedik a számoktól, elvont dolgoknak tartja ókét. Pedig, ha beszélni kezdenek, nagyon érdekes dolgokat tudnak mondani. Lapunk sokszor foglalkozik a város múltjával, történelmével. Az „újkor'’ történetével azonban eddig ritkán foglalkoztunk. Azon igyekezve, hogy ezt pótoljuk, belepillantottunk a város 1947—18-as költségvetésébe. Milyen tételek szerepeltek ott és milyen összeggel? 1947-béh a városban sem állami, sem városi óvoda nem volt. Ma: négy van. Szabad művelődési célra 2000 forintot fordítottak. Ma: 31 000 forint a rubrikán. Állandó segélyezés címén 1200 forint szerepelt. Ma: ugyanezen a címen 87 000 forint van beállítva. Az akkori szegényház 15 431 forintot kapott, ma utóda a szociális otthon 325 000 forint támogatásban részesül. A népkonyha — amely ma már nem létezik — évi 3000 forintot kapott. THákjólétre 2900 forint volt beállítva, amelyet később azonban töröltek. Ma ezen a címen a menza részére 331 000 forint szerepel. Az összehasonlítás érdekesen tükrözi a fejlődést. De könnyen eshet az ember hibába, helytelen köyetkeztetés levonásával. Az 1964. évi költségvetés a fejlődés következtében az 1947-esnél lényegesen magasabb! De gondol kozott-e azon már valaki olvasóink közül, hogy a városháztartásban például mi mibe kerül? Hogyan fest ez egy-egy szentendrei polgárra vonatkozóan? A továbbiakban szeretnénk egy ilyen kis értékelést tenni. A városi utak hossza 20,1 km, ezek fenntartási költsége egy évben 400 000 forint, vagyis egy kilométer út fenntartása pontosabban 19 900 forintba kerül évente. Egy négyzetméter út tisztítása 36, egy négyzetméter úttest portalanítása 12 forintot tesz ki. Ez a látszólag kicsi szám mégis évi 716 000 forint kiadást jelent. A körzeti orvosi szolgálat egy főre eső költsége 14,70 forint, ami évente tizenkétezer lakossal számolva 176 400 forint. A szülő nőkre eső költség esetenként 1100 forint. Harmincöt bölcsődei gyermekre az évi költség 470 000 forint, vagyis gyermekenként 13 430 forint. A szociális otthon kiadása 325 000 forint, vagyis egy-egy gondozott évi eltartási költsége 14 800 forint. Az óvodák járuléka 657 000 forint, egy-egy óvodás költsége 3100 forint. A gimnázium 390 diákfára 1 371 000. egy tanulóra 3520 forint fut. Négy év alatt ez az összeg 14 080 forintot tesz ki. Befejezésül még egy adat. A város lakóira évente személyenként 1048 forint állami támogatás jut. Ezek bizony — beszédes számok. (ff.) Terjedelmes válasz, rövid viszonválasz +egy nyomatékos kérdés Levél érkezett hozzánk, az alábbiakban idézzük: „A Szentendre április 28-i számában egy cikk szinte becsületsértő módon ismertette az általam vezetett Barackos úti Népbolt helyzetét. A cikk durva hangjára való tekintettel kénytelen vagyok az alábbiakat válaszolni. Hat évvel ezelőtt lelkes, de a kereskedelmi viszonyokban tájékozatlan emberek társadalmi munkával létrehoztak egy egyhelyiséges, 24 négyzet- méteres, kátrány papír tetejű barakkot — üzletnek. Az aktívák ezek után a Nyugat-Pest megyei Népboltot kényszerítették a helyiség üzemeltetésére. Az üzlet ketté van osztva a pulttal, oly módon, hogy nyolc-tíz vevőnél több nem fér be. A többi az utcán várakozik. A tető már az első években átengedte a vizet. Az áruk megpenészedtek és kiderült, hogy a helyiségben a legminimálisabb raktározási igényeket sem lehet kielégíteni. A vállalat kénytelen volt tetőt készíteni és raktárfélét, de az eredetileg elrontott épületen nem tudott javítani. Vízvezeték, kút nincs és az út is nagyon rossz. Az üzlet nemcsak élelmiszerüzlet, hanem zöldségesbolt is. Annyi sarat hoznak be a vevők és a szállítók, hogy minden tíz percben fel kellene mosni a követ. Ugyanez áll a köpenycserére is, mert burgonyazsákolás után mindig köpenyt kellene váltanom. így van ez annak ellenére, hogy a forgalom eléri az évi egymillió forintot, s az áruellátásunk rosszabb, mint a város többi boltjáé. Okulva az üzleten szerzett rossz tapasztalatokon, a városi tanács a 23. kilométerkőnél épített új Népbolt számára már korszerű helyiséget írt elő, noha annak a vevőköre lényegesen gyérebb. Az újság sokat foglalkozott a Barackos úti bolttal. Kiemelte, hogy annak a helyisége nem megfelelő. Ugyanezt állapította meg róla a tanács és a vállalat. Szeretném, ha a fentiek átgondolása után a cikkíró a dolgozó ember munkáját a jövőben úgy értékelné, ahogy az a valóságnak megfelel. — Bönisch Lajos népboltvezető.” ★ E válasz után — anélkül, hogy hangnemére reflektálnánk — viszonválaszunkban megismételjük a Patinás élelmiszerüzlet című cikkünk „gorombaságát", amelynek „durva hangja’’ szó szerint így hangzott: „ ... A kicsiny üzlet — ebben az állapotában — nem szolgálhatja tovább a vevőközönséget. Gusztustalan és egészségtelen, a legminimálisabb tárolási lehetőségek híjával van. Pedig víz még Pis- mányban is akad és seprű is, sőt — merem hinni —, még az eladó köpenyét is ki lehetne mosni — időnként!" ★ Ezt írtuk és ime, fenntartjuk. Csak megtoldjuk még egy kérdéssel: ha igaz az az egymilliós lózung, akkor az illetékesek ugyan mikor szánják el magukat valami intézkedésre? Az ő válaszuknak a vevőközönség ugyanis jobban örült volna! MOZI Ma a filmszínházban, „A színésznő szerelme” című színes szovjet filmet játsszák. Holnap, csütörtöktől vasárnapig a „Nem” című új magyar film lesz műsoron. Tö- röcsik Marival és Bodrogi Gyulával a főszerepben. KÖLTŐ A KLUBBAN Sós Zoltán költő tart előadást holnap este, hét órakor a városi klubban. Sós Zoltán régi ismerőse a városnak. Jelen volt a klub megnyitásán, verseket mondott műveiből. Nagy sikert aratott, bátran mondhatjuk: belopta magát a szentendrei közönség szívébe. Előadását ezúttal is nagy érdeklődéssel várjuk. Ötszáztizenkét kisbárány született Készül a giimolya, nyírják a birkákat Miért ne lehetne ezt nálunk is bemutatni? A Mathiasz János Termelő- szövetkezet tanyáján serényen folyik a munka. Hat birkanyíró asszony serénykedik itt, hogy megnyírja a juhokat. „Birkaszemmel" ilyenkor már kánikula van. Tóth Géza főagronómus elmondta, hogy jelenleg hét- száztizenhat állatot nyírnak meg. A gyapjúk átlagos hozama állatonként négy-négy és fél kilogramm. Egy kiló gyapjú ára ötvenöt forint. Az idén a birkaállomány jelentősen szaporodott. Ötszáztizenkét bárány jött a világra, melyekből mindössze hat állat hullott el. Az újszülöttek nagy része exportra kerül, míg az anyajuhok tejét feldolgozva értékesítik, gomolya lesz belőle. (—tó—) Az a kiállítás, amit a napokban néztem meg a pomá- zi tanácsháza nagytermébe:], igazán meglepett. Nem a „kezdeményezés nagyszerűsége”, mert ez mindenre ráhúzható séma, ide nem illik. A pomázi kiállítást nem lehet egy vállveregető dicsérettel elintézni. Több annál és jelentősebb is. Már maga az a tény, hogy van itt egy ember, aki minden szabad idejét arra fordítja, hogy padlásokon keres éas talál — nem mindennapi. Igen, tudom, itt ez nem újság. Hiszen volt Pomáznak egy Sasvári Sándora, a régész, aki ma már tekintély. És mégis csodával vegyes megelégedettséggel állok meg a kis szerb szoba közepén és bámulom az élet mindennapjainak szépségét. A bejárattal szemben asztal, karácsonyesti terítéssel. Karácsonyi kalácsban jelképesen megformálva az ünnep, a béke és szeretet. Edények. rézüstök. Az 1800-as évekből való kuglófsütő, rokka. Egy szerb ágy a „tiszta” szobából. Viteletek, munkaeszközök és mi minden, aminek felsorolására itt nincs hely. Dehát úgysem lehet megidézni szavakkal a pomázi látvány varázsát, azt meg kell nézni! Fáj a szívem, hogy Szentendrén nincs ilyen. Amikor pedig meghallom, hogy Nyári Károly lakásán az itt bemutatott anyagnak többszöröse található, elfog a sárga irigység. De hoz egy gondolatot is: „Miért ne lehetne ezt nálunk is bemutatni"! Bizonyára vonzaná a népművészet és ezen belül a szerb néprajz kedvelőit. Ugye megoldható? (bányász) Bemutató gazdaság lesz az Április 4 Tsz Az Április 4. Termelőszövetkezet. már eddig is több tapasztalatcsere színhelye volt. Legutóbb a járási termelőszövetkezetek főkönyvelői, azt megelőzően pedig a Közgazdaságtudomány Egyetem szakembereinek egy csoportja tanulmányozta a tsz egyes szakágazatainak vezetését és az anyagi érdekeltség változatos és ösztönző formáit. De szívesen látják a középes általános iskolák érdeklődő diákjait is, tanulmányi kirándulás keretében. A szakemberek elfoglaltságuk mellett készséggel mutatják meg a különböző ágazatok munkáját. A lehetőség tehát megvan, csak élni kell vele. A termelőszövetkezet vezetői és tagjai elismerésnek tartják, hogy hivatalosan is bemutató gazdaságnak minősítik az Április 4. Termelőszövetkezetet. MEGÁRADT A DUNA SPORT P<ksme$yer—Szentendrei Papírgyár 2:0 (1:0) Vezette: Máthé Ferenc (Bu- dött a mérkőzés, mely első félidőben a „megyerieket" támogatta. Megfelelően ki is használták, amit góljuk is bizonyít. A Papírgyár helytelen taktikát alkalmazott, feleslegesen a védekezésre fordította a fő súlyt. A mérkőzés egvébdapest). Góllövő: Zsigmond, Deák. Kellemetlen szélben kezdő. de azért a komp rendszeresen átkel rajta (Foto: Gábor) A szerelem örök, de nem műemlék... Van egy budapesti ismerősöm, aki — bár semmi különösebb kapcsolatban nincs városunkkal — oly nagyon szereti Szentendrét, hogy szabad idejének jelentős részét itt tölti. Legutóbb olasz- országi tanulmány- útjáról visszatérve látogatott ide. A leg- ' nagyobb elragadtatás hangján meséit Nápolyról, Velencéről — és Szentendréről. Ugyanazon a lelkes hangon beszélt rólunk, csak nem olyan feltétlen örömmel. Az üröm a mi műemlékeink állapota miatt vegyült lelkes örömébe. — Műemlék?! Ugyan kérem, elcsépelt téma — mondhatja bárki. De nézzük csak, mi is az a műemlék? A Velencei Carta (1964) szerint: „A műemlék fogalma alatt mindazokat az önálló építészeti alkotásokat és városi vagy falusi településeket értjük, amelyek valamely sajátos kultúrának, jelentős fejlődésnek, vagy történelmi eseménynek voltak tanúi. A műemlék fogalma nemcsak nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény művekre is, amelyek az idők fo-* lyamán kulturális jelentőségre tettek szert”. Nálunk ezeken az épületeken ott vannak a táblák. Csak sajnos, lelkes amatőr festők és rajzolók itt próbálják ki tehetségüket, imigyen: „Itt jártam, Pista’’. „Szeretlek Marika!” Szép-szép. Szeresse is Marikát, de nem lenne egyszerűbb mindezt egy Duna-parti pádon elsuttogni? Hiszen Marikán kívül erre az ég egy világon senki más nem kíváncsi. Mit akarunk ezzel mondani? Jobban kellene vigyázni műemlékeinkre! Nem elég az, hogy szépek és hogy vannak. Meg is kell őriznünk azokat és nekünk kell megőriznünk! Mert ki tenné más? A Carta azt mondja: „A műemléki értékű településeket különös gonddal kell kezelni, meg kell őrizni egységüket, gondoskodni kell rendezésükről, állagukról és helyreállításukról”. Ez volna a szabály. Ennek igyekezünk is eleget tenni, ha nem is mindig sikerrel. De nekünk is segítenünk kell! önnek is kedves ismeretlen „tehetség”,. s önnek is • általa oly nagyon szeretett Marika. Kettejük legmeghit- tebb titkát ugye máskor megőrzik, éppen azért, mert bár a szerelem örök, de mégsem műemlék. ként sportszerű keretek között folyt le. Pócsmegyer kulturáltabb labdarúgást játszott ez döntött végül is. A mérkőzés kiemelkedően legjobb játékosa a paT •pírgyári Muzsarik volt. Szombat: Sem bíró, sem mérkőzés! A szombat—vasárnapi sportműsor első eseménye a Szentendrei Pedagógus—Tahitótfalu kézilabda mérkőzés lett volna. Azért írjuk, hogy lett volna, mert a tahi csapat nem jelent meg! Távolmaradásuk teljesen érthetetlen. A járási kézilabda-bajnokság így komolytalanná válik. Semmiféle kifogás nem menti a távolmaradó csapatot, mert ha valamilyen okból nem is tudtak megjelenni erről értesíthették volna az ellenfelet. De furcsa az is. hogy a kijelölt bíró sem jelent meg. Vasárnap: Élvezetes küzdelem A vasárnapi kézilabdamérkőzés némileg kárpótolt a szombatiért. Az új „pályán” a Szentendrei Spartacus—Visegrádi Erdészet csapatai küzdöttek a pontokért. Az idénykezdet mindkét csapaton, különösen erőnlét szempontjából nagyon meglátszott. Az Erdészet csapata mindenesetre felkészültebb volt és így meglehetősen könnyen jutott a bajnoki pontokhoz. A mérkőzés egyébként dicséretesen sportszerű körülmények között zajlott le. A végeredmény: Erdészet— Spartacus 19:10 (9:4). Az első félidő nagy „erdész” fölényt hozott. A második félidőben a visegrádiak érthetetlen módon fölényeskedni kezdtek és kivihetetlen megoldásokkal próbálkoztak.
